Az indexálás
Az indexálás a biztosítási szaknyelvben előforduló legcsúnyább szavak egyike, leírva a szemet, kimondva pedig a fület bántja. Természetesen semmi köze nincs az indexeléshez (egyik értelemben sem), viszont nem is olyan veszélyes dolog, mint amilyennek tűnik?
A vagyonbiztosítási szerződések többségét hosszútávra kötik, nem ritka, hogy egy szerződés 5-10 évig is folyamatosan érvényes. Ezalatt persze a forint romlik, az árak emelkednek, és persze a biztosított vagyon is gyarapodhat. Pár év alatt a szerződésben levő biztosítási összegek ezért elértéktelenedhetnek, ami egy esetleges kár rendezésénél már probléma és vitaforrás lehet, az pedig nem jellemző, hogy a biztosítottak pár évenként rendszeresen felülvizsgálnák és módosítanák biztosításukat.
A biztosítók ezért ? persze az ügyfelek hozzájárulásával - egy félautomatikus módon működő rendszert találtak ki. Ennek az a lényege, hogy évente egyszer, jellemzően a biztosítási évfordulókor a biztosítási összegeket megemelik, így azok sokkal időtállóbbak lesznek. Természetesen a biztosítási összegek emelkedésével arányosan a biztosítás díja is emelkedik (az ügyfelekben leginkább csak ez tudatosul), de ez a dolog lényegéből adódóan nem jelent egyúttal drágulást is.
Kérdés, hogy mennyivel emelik a biztosítók a biztosítási összegeket? Minden biztosító a KSH adatait használja, de az indexálás mértékének nincs közvetlen összefüggése az általános inflációs mértékszámhoz. Az indexálás százalékait a biztosítók külön-külön határozzák meg az épületek, és az ingóságok esetében, majd ezt vagy külön-külön is alkalmazzák, vagy egységes szorzóval emelik a szerződésben szereplő összegeket.
A számítás módszere persze szakmai titoknak számít (és az sem mindegy, hogy a biztosító melyik hónap KSH-adatait tekinti bázisértéknek). Ebből adódik, hogy a biztosítók által alkalmazott százalékértékek elég jelentősen eltérhetnek egymástól. A 2007-es évre például az Aegon 6,0, de az Allianz csak 2,8 százalékos egységes szorzót alkalmazott, míg azon biztosítóknál, amelyek a két szorzós megoldást választották, az OTP-Garancia 2,7-es (ingóságokra) és a Generali 6,9-es (épületre) számai a szélső értékek.
Ha egy kicsit utánaszámolunk ? mondjuk egy 1997-ben kötött 10 mFt értékű lakásbiztosítási szerződést és évente 5%-os indexálást feltételezve ? akkor azt látjuk, hogy indexálás nélkül a biztosítási összeg azóta is csak 10 mFt lenne (ami nyilvánvalóan kevés), az indexálással viszont azóta 15,5 mFt-ra emelkedett. Az az 5,5 mFt egy komoly kár esetén nem lenne lebecsülendő különbség, évi pár száz, vagy 1-2 ezer forint díjtöbblet ellenében. Az indexálásnak tehát van értelme, és nem az, amit sokan gondolnak róla, hogy a biztosító megint csak emeli a díjat.
