A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a kormánykoalíció pártjai több egészségbiztosító létrehozását tartják célszerűnek, amelyekben az állam 51 %-os tulajdonrészt birtokolna, a maradék 49 % lehetne az üzleti biztosítóké. Ez a megoldás azonban több – jogos – aggályt is felvet.

Az üzleti biztosítóknak nyilván akkor éri csak meg egy ilyen nagymértékű beruházás, ha egyrészt az üzlet hosszútávú stabilitása, másrészt a jövedelmezősége legalábbis valószínűsíthető. No persze nem arról van szó, hogy rögtön az első évben hatalmas profitot várnak el, hanem arról, hogy a bevezetés utáni első néhány évben némi észszerű veszteséget belekalkulálnak, de hosszabb távon üzleti vállalkozásként mégiscsak elvárják a nyereséges üzemeltetés lehetőségét.

A problémák pedig itt merülnek fel. Már a befektetés stabilitása is megkérdőjelezhető, hiszen a koncepció a kormánypártok egymással történő huzakodása után lett olyan, amilyen, de a legnagyobb ellenzéki párt máris kijelentette, hogy kormányra kerülése esetén azonnal visszaállamosítja az egészségbiztosító(ka)t. Nyilván el lehet gondolkozni azon, hogy ennek a kinyilvánított szándéknak mennyi a realitásalapja, de az üzleti biztosítók szempontjából ez is egy kockázati tényező. Márpedig sok-sok milliárd forintot egyetlen józanul gondolkodó felsővezető sem fektet be bizonytalanra…

Szintén komoly kérdés a létrejövő egészségbiztosítók irányításának, a menedszment összeállításának kérdése. Ha a klasszikus felállásból indulunk ki, aholis a vezetőség összeállítása egy az egyben megfelel a tulajdonosi viszonyoknak, akkor hamar be lehet látni, hogy a 49 %-os tulajdonrésszel rendelkező üzleti biztosítónak gyakorlatilag nincs szava az 51 %-os állami tulajdonos érdekeit képviselő igazgatósági tagokkal szemben. Ekkor viszont ismét ugyanarra a végeredményre jutunk: nincs olyan gazdasági szakember, aki egy bizonytalan jövedelmezőségű üzletbe vagyonokat fektetne be úgy, hogy a döntési helyzet nem az ő kezében van, sőt, adott esetben semmilyen módon nem tudja érvényesíteni az elképzeléseit.

Éppen ezért az üzleti biztosítók garanciákat várnak arra, hogy a kisebbségi tulajdonuk ellenére meghatározó irányító szerepük legyen a létrejövő egészségbiztosítókban, így tudják csak képviselni saját érdeküket, és nyilván így tudják felhasználni és kamatoztatni a rendelkezésükre álló több évtizedes, nemzetközi tapasztalataikat.

További elvárásaik is méltányolhatónak tűnnek: garanciát várnak arra, hogy a politika az egyszer kialakított rendszert nem írja felül (még kormányváltás esetén sem), valamint egyértelműen látni akarják, hogy hogy lehet tartós egyensúlyt teremteni az egészségbiztosítás bevételei és kiadásai között.

Vissza a lap tetejére