Erőfölény

A biztosításban dolgozók tudják, tapasztalják, hogy a benzinár alakulása így vagy úgy befolyásolja a biztosítási kedvet, pontosabban a tulajdonos fizetőképességét, amit benzinre költhet. Az érdekeltek, „tehát mindenki”, akár Autóklub-tag, akár nem, figyelemmel kíséri a hivatalos szervek küzdelmét a benzinárat illetően. Ennek egyik ténye hogy az Autóklub jogi és érdekvédelmi bizottságának elnöke, dr. Kovács Kázmér versenyfelügyeleti eljárást indított annak vizsgálatára, hogy a MOL Rt. a benzin és gázolaj árképzésekor nem él-e vissza gazdasági erőfölényével.

A Versenyhivatal első ízben 2001. január 26-án foglalt nemlegesen állást a kérdésben, de a Magyar Autóklub keresetére a Fővárosi Bíróság I. fokon és a Legfelsőbb Bíróság II. fokon is ezt a határozatot a nagykereskedelmi árakra nézve hatályon kívül helyezte, és a Versenyhivatalt új eljárásra utasította.

A Versenyhivatal most kézbesített újabb határozatában - a versenyhivatali vizsgálók azon indítványát, hogy rendelje el a törvénybe ütköző állapot megszüntetését és tiltsa meg ennek további folytatását a MOL Rt.-vel szemben - elutasította, és az eljárást ismét megszüntette megállapítva, hogy a MOL Rt. ugyan gazdasági erőfölényben van, de azzal nem él vissza. A Versenyhivatal vizsgálói azért értettek egyet a Magyar Autóklub kérelmével, mert megállapításuk szerint a MOL Rt. üzemanyag nagykereskedelmi árai a vizsgált 1997- 2000 években magasabbak voltak a tőkearányos nyereséget is magába foglaló nagykereskedelmi költségeinél.

Az eljárást a Magyar Autóklub az autósok érdekében azért kezdeményezte, mert a MOL Rt. monopolhelyzeténél fogva az üzemanyagok árait nem a tényleges csővezetékes szállítás és hazai feldolgozás költségtényezőit alapul véve állapítja meg, hanem ún. imaginárius árakat kialakítva mintha vasúti szállítással, és mintha nem Oroszországból, hanem Nyugat-Európából és mintha nem a hazai feldolgozásra váró kőolajként, hanem a nyugat-európai munkabérek mellett feldolgozott kész benzinként érkezne, és ezt értékesítené.

A Versenyhivatal által végeztetett szakértői vizsgálat - melynek közelebbi anyaga üzleti titok folytán a Magyar Autóklub előtt titkos - még így is 10% körüli eltérést állapított meg a tényleges és a valós költségek alapján számított üzemanyag nagykereskedelmi árak között.

A Versenytanács álláspontja szerint a MOL Rt.-t azért illeti meg az a jövedelem, ami az üzemanyagok nagykereskedelmi ára és a költségek között mutatkozik, mert a versenyár és a költség alapú ár közötti eltérés a magyar gazdaság versenyelőnyét fejezi ki.

Az, hogy a magyar gazdasági versenyelőnyét kifejező elismert megtakarítás teljes egészében a MOL Rt.-nél jelenik meg jövedelemként, a Versenytanács álláspontja szerint versenyjogi szempontból nem tekinthető indokolatlan előnynek,

• mert ugyan nem vitatja azt a tényt, hogy a MOL által alkalmazott versenyáron történő import hosszú távon is szükségtelen,
• és azt sem, hogy gazdaságpolitikai alapon felvethető, miszerint a versenyelőny nem a MOL Rt., hanem a magyar gazdaság egészét illesse meg,
• sőt a Versenytanács nem is vitatja, egy ilyen gazdaságpolitikai alternatíva választhatóságát,
• de úgy mérlegel, hogy azt nem látja versenyjogilag kikényszeríthetőnek.
  A Magyar Autóklub ezzel az állásponttal nem ért egyet, a versenyjognak ugyanis éppen az az egyik feladata, hogy
• amennyiben monopolhelyzeténél fogva kizárólagosan egy gazdálkodó szervezetnél jelenik meg az ebből adódó versenyelőny,
• akkor azt erőfölénnyel visszaélésnek minősítve kényszerítse arra, hogy a gazdaság egészével megossza.

A Magyar Autóklub keresettel fordul a Fővárosi Bírósághoz a Versenytanács határozatának hatályon kívül helyezése érdekében.