Jelen kiadvány a „Foglalkoztatottság és munkanélküliség” címmel megjelenő sorozat harmadik kötete, amely sorrendben követi „A munkaerőpiac múltja és jelene” és „A foglalkoztatottak főbb jellemzői” című köteteket. Az első kötet lényegében a teljes népességet tekintette át foglalkoztatottság, gazdasági aktivitás szempontjából. A második a „munka világában” ténylegesen aktív szerepet játszók, vagyis legtágabb értelemben a foglalkoztatottak összetételének, strukturális jellemzőinek bemutatását tűzte ki célul. A sorozat folytatásaként külön figyelmet kell fordítanunk a népesség azon részére, amely a munka világán kívül levőként jellemezhető. A népesség e részének sajátos problémái napjainkban azért aktuálisak, mert a rendszerváltozással összefüggő társadalmi gazdasági folyamatok eredményeként viszonylag rövid idő alatt mintegy másfélmillió személy kapcsolódott ki a foglalkoztatottak köréből. A mélyreható átalakulás eredményeként megjelent a nyílt munkanélküliség, de a munkanélküliek mellett széles rétegek gazdaságilag inaktívvá váltak, illetve kivonultak, kiszorultak a munkaerőpiacról. „Munka nélkül” cím alatt tehát a munkanélküliek, munkát keresők jellemzőin kívül a szélesebb, heterogén csoportokra is utalni kívánunk.

A sorozat előző köteteiben követett rendszernek megfelelően a jelen kiadványban is elsődlegesen a magyarországi cenzusok eredményeit vesszük alapul. Azon törekvésünket, hogy lehetőleg hosszabb távot tekintünk át, eleve korlátozza, hogy munkanélküliségi adatokkal csak 1990 óta rendelkezünk. Néhány speciális témában meg kellett elégednünk a 2001. évi népszámlálás információival.

A munkanélküliséget, illetve a gazdaságilag nem aktív népesség helyzetét vizsgálva is fontos tényezőként említhető a regionális, a régiók és kisebb területi egységek közötti érdemi különbségek feltárása.

Tapasztalatok a munkanélküliségről

Az Európai Unió régi tagállamai a munkanélküliségi ráta mértéke és alakulása tekintetében meglehetősen, eltérő mértékeket mutatnak.

Egyes országokban (ausztria, Luxemburg) a munkanélküliség az egész vizsgált időszak folyamán igen alacsony szinten maradt. Ez a szint alig haladja meg azt a mértéket, amely a fejlett piacgazdaságokban optimális foglalkoztatás mellett is szükségszerűen jelentkezik.

A tagországok egy részében ezzel szemben viszonylag magas volt a munkanélküliség: az átlagos érték másfélszeresét elérő, vagy megközelítő munkanélküliségi rátát mutattak ki. Ezen államok egy részét a vizsgált periódusban látványos javulás jellemezte. Spanyolországban például 1995-ben a munkanélküliség kiugró értéket mutatott (18,8 százalék). Ez a jelzett időszak végéig 10,6 százalékra esett vissza. Az utóbbi arány még mindig meghaladja a régi EU átlagát, de bizonyos közeledési tendenciára enged következtetni az e körbe tartozó többi országhoz. Hasonló a helyzet Finnország esetében is, ahol a mutató értéke 15,4 százalékról 9,1 százalékra csökkent.

Az EU jelentős tagállamai közül tartósan átlagon felüli munkanélküliség mutatható ki Németországban és - némi javulás ellenére - olaszországban.

Az egyedüli régi tagállam, ahol a ráta értéke 1995-2001 között némileg romlott: Görögország.Külön utalni kell ezzel szemben két országra, Hollandiára és Írországra, amelyekre az jellemző, hogy a munkanélküliségi ráta töredékére csökkent (6,6 százalékról 2,4 százalékra, illetve 12,3 százalékról 3,8 százalékra).

Az EU új tagállamait tekintve, Magyarország kedvező helyzete egyértelműnek mondható.

A munkanélküliségi ráta alakulása az EU új tagállamaiban

Ezen államok többségében a munkanélküliség az ezredfordulót megelőző években - a rendelkezésre álló adatok alapján ismert időszakra vonatkozóan - fokozódott. A vizsgált időszak végén Ciprus és Szlovénia kivételével - a munkanélküliségi ráta értéke mindenütt magasabb volt a magyarországinál. A munkanélküliség napjainkban főleg Szlovákiában, Lengyelországban és Litvániában jelent súlyos gondot. Mértéke ezen országokban a legrosszabb helyzetben lévő régi EU-tagállamokét is messze meghaladja. Napjainkban az új tagállamokban együttesen a munkanélküliség mértéke mintegy kétszerese a régi tagállamok összesített munkanélküliségének. Nyilvánvaló, hogy a 25 államot magában foglaló kibővített EU összesített mutatói a 15 államból álló 2004 előtti EU összesített mutatóihoz képest ezáltal romlani fognak. Az új tagállamok felzárkózása feltehetően a későbbiekben fokozatos javulást eredményez.

Az új tagállamokban vegyes képet találhatunk. A Magyarországgal kapcsolatban említettek néhány más egykori szocialista országra (Lettország, Litvánia, Szlovákia) szintén vonatkoznak.

Az ifjúság (15-24 éves fiatalok) munkanélküliségi rátája mind a régi, mind az új tagállamokban lényegesen meghaladja a teljes munkanélküliségi rátát: annak általában mintegy kétszerese, de némely országban (Görögország, olaszország) a háromszorosát is megközelíti, sőt eléri. Azon államokban, ahol a munkanélküliségi ráta egyébként is magas, a fiatalok munkanélküliségi rátája akár 40 százalék körüli értéket is mutathat (Lengyelország, Szlovákia).

A tartós munkanélküliség az EU gazdaságilag fejlett régi tagállamaiban általában viszonylag mérsékeltnek mondható. Jelentős mértékű azonban a régi tagországok közül Görögországban, olaszországban és Spanyolországban. A magas munkanélküliséggel küzdő új tagállamokban különösen kritikus lehet a tartós munkanélküliség kérdése. Itt utalni kell főleg Lengyelországra, Litvániára és Szlovákiára.

Az EU régi tagállamaira általában az volt jellemző, hogy - a teljes munkanélküliséghez hasonlóan - a nők körében az ifjúság és a tartós munkanélküliség is kedvezőtlenebbül alakult, mint a férfiaknál. Több országban a fiatal nők negyede-ötöde, egyes államokban (Görögország, olaszország) mintegy harmada minősült munkanélkülinek. A nők tartós munkanélkülisége az említett országokban, emellett Spanyolországban ért el kiemelkedően kedvezőtlen értéket.

Az új EU-tagállamok közül azokban, amelyek a teljes munkanélküliség tekintetében is magas rátát mutattak ki, vagy a férfiak vagy a nők, esetleg mindkét nem ifjúsági munkanélküliségi rátája kritikus szintet érhet el. Szlovákiában például a férfiak, Lengyelországban mind a férfiak, mind a nők körébe tartozó fiatalok munkanélküliségi rátája meghaladta a 40 százalékot. A tartós munkanélküliség mutatója Litvániában a nőknél, Szlovákiában mindkét nemnél a probléma súlyosságára utalt.

Az EU bővítése 2004-ben - a teljes munkanélküliség mellett az összesített mutatókat nemenként, valamint az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség vonatkozásában is hátrányosan befolyásolja. Az új tagállamok fokozatos felzárkózása a későbbiek során e mutatók tekintetében is javulást hozhat.

Vissza a lap tetejére