Ezen új rendszer keretein belül jött létre a CEIOPS (Committee of European Insurance and Occupatinal Pension Supervisors; vagyis a Biztosítási- és Nyugdíjpénztári Felügyeletek Európai Bizottsága).

A CEIOPS megalakításának előzményei még 1958-ra nyúlnak vissza. Akkor szerveződött az a Konferencia, amelynek résztvevői az akkori tagországok biztosításfelügyeletét ellátó szervezetek voltak, és amely konferencia célja a résztvevők közötti együttműködést és információcserét volt hivatott elősegíteni. A Konferencia által készített tanulmányok nagyban hozzájárultak az Európai Bizottság munkájához, különösen az első és második biztosítási irányelvek megalkotásánál.2000 végén az Ecofin Tanács elfogadta, hogy a „Lámfalussy-eljárás”-t - amely korábban megreformálta az addigi uniós jogalkotási folyamatot az értékpapírok területén - kiterjesszék az egyéb pénzügyi szolgáltatások területére is. Ennek keretében született a javaslat, hogy a korábbi Konferencia alakuljon át a döntéshozatalban egy, a harmadik döntési szinten működő Bizottsággá a biztosítás és a nyugdíjpénztárak vonatkozásában. Ez a döntés alapította meg hivatalosan is a CEIOPS nevű testületet, amely 2003. november 24-én kezdte el működését, és a testület új vezetése még abban a hónapban megtartotta első ülését, a teljes testület pedig első ízben 2004. február 4-én ülésezett Párizsban.

A CEIOPS az EU-tagállamok biztosítási- és nyugdíjpénztár felügyeleteinek magas szintű képviselőiből áll. Ellátja a harmadik döntési szint feladatait, ami megfelel a Lámfalussy-eljárás mechanizmusának. Ugyanakkor továbbra is lehetőséget ad - az elődjeként működő Konferencia hagyományait követve - a felügyeletek közötti együttműködésre és tapasztalatcserére.

Vázlatosan összefoglalva a CEIOPS az alábbi feladatokat látja el:

  • Javaslatokat tesz az Európai Bizottság felé a biztosítás, viszontbiztosítás és a nyugdíjpénztárak vonatkozásában a jogszabály előkészítések kapcsán.
  • Hozzájárul az EU-direktívák következetes beépítéséhez a tagállamok Felügyeleteinek gyakorlatába.
  • Fórumot biztosít a Felügyeletek együttműködéséhez, beleértve a folyamatos információcserét is.
  • Foglalkozik a biztosítók és nyugdíjpénztárak tagországokon belüli felügyeleti rendszereinek közelítésével.

A fenti feladatok elvégzéséhez értelemszerűen a testület részt vesz a különböző európai intézmények munkájában, különös tekintettel a Gazdasági- és Pénzügyi Bizottság, valamint a Pénzügyi Szolgáltatások Bizottsága által végzett tevékenységre.

A Főtitkárság Frankfurtban található. A teljes testület évente legalább háromszor ülésezik, az ülések között pedig munkacsoportokban folyik a tevékenység. Jelenleg öt ilyen munkacsoport létezik. Az átlátható tevékenység biztosítása érdekében a CEIOPS köteles konzultálni a piac résztvevőivel, ami a kínálati és a fogyasztói oldal képviseletét egyaránt jelenti. Így konzultációs lehetősége van többek között az európai biztosítók központi szövetségének (CEA), melynek a Magyar Biztosítók Szövetsége is tagja. (A mellékelt diagramok segítségével áttekinthető a CEIOPS szervezeti felépítése és a konzultációs eljárás menete.)De mi is az a „Lámfalussy-féle komitológiai eljárás”, amiről mostanában olyan sokat lehet hallani, és aminek keretében a testületet létrehozták?A magyar származású Alexandre Lámfalussy által benyújtott döntéshozatali koncepció legfontosabb célja az, hogy a pénzügyi szolgáltatások területén megteremtse a jogalkotási folyamat átláthatóságát az Európai Unióban, miközben maga a jogalkotás egyszerű, világos, érdemi, és természetesen határozott módon menjen végbe. A folyamat átláthatóságát az hivatott biztosítani, hogy a döntéshozatalba az érintettek lehető legszélesebb körét igyekeznek valamilyen módon bevonni.

Az eljárás lényege, hogy a pénzügyi piacokra vonatkozó szabályok elfogadása két lépcsőben történik. Az adott területet szabályozó általános szabályozás meghozatala politikai döntés formájában történik, (az Európai Parlament és az Európai Tanács közötti megosztott jogkörrel). A jogszabályi kereteket konkrét tartalommal pedig az Európai Bizottság tölti ki, vagyis a területet irányító részletes szabályokat az Európai Bizottság hozza meg a különböző döntési szinteken működő szakbizottságokkal történő konzultáció során. Ez a rendszer szükségessé tette egy új intézményi struktúra, új szabályozási, illetőleg konzultációs jogkörrel ellátott bizottságok létrehozását, amelyek közül egy, a fentebb már ismertetett CEIOPS. A banki, illetőleg a tőkepiaci szektor vonatkozásában is működnek a párhuzamos bizottságok; bankok esetében a CEBS (Committee of European Banking Supervisors), illetőleg az értékpapírpiac területén a CESR (Committee of European Securities Regulators). Ez a három bizottság képviseli az új, harmadik döntéshozatali szintet (3L3) a területet igazgató szabályok részleteinek kidolgozása során. A konkrét közösségi döntések, illetőleg jogszabályok a 4 különböző döntési szint együttműködése során születnek meg.

A döntéshozatal első szintje az Európai Parlament és az Európai Tanács között oszlik meg, amelyek az Európai Bizottság által benyújtott javaslat alapján meghatározzák az adott kérdés szabályozásának legfontosabb alapelveit. A döntés a két testület között ún. együttes-döntés (co-decision) formájában születik meg. Ez a döntéshozatali mechanizmus az EP szerepének megerősítését jelenti.

A döntéshozatal második szintjén - a biztosítás területén - az EIOPS nevű szervezet áll szabályozási kompetenciákkal (European Insurance and Occupational Pension Committee), ami a korábban már létező IC (Insurance Committee) néven működő testületet váltja fel. Munkája az Európai Bizottságot segíti a részletes szabályozás meghozatalakor.

A harmadik szinten pedig a már ismertetett, új szervezet, a CEIOPS található konzultatív jogkörrel. Legfontosabb feladata, hogy az előző két döntéshozatali szintet közelebb hozza a tagállamok illetékes szerveihez.

A negyedik szintet a döntések technikai átültetése jelenti az egyes tagországok jogrendszerébe.

Az Európai Unió döntéshozói a jövőben is fontos szerepet szánnak ennek a döntéshozatali technikának a pénzügyi szolgáltatások területén. Az elmúlt hat évben fontos lépések történtek az integrált, nyitott és versenyképes európai pénzügyi piac megteremtése érdekében, amelynek kereteit a Pénzügyi Szolgáltatások Akcióterve (Financial Services Action Plan) rögzíti. Az FSAP az 1999. évi benyújtása óta az EU kiemelt fontosságú programja, amelynek egyik fontos eleme az átlátható és hatékony jogalkotási rendszer megteremtése, és aminek indokoltságát és időszerűségét a gyakorlati tapasztalatok ismeretében aligha lehet túlhangsúlyozni.

A biztosítási szektor számára különösen aktuális a téma, mivel a szakma számára kulcsfontosságú új, „Szolvencia II” szabályozás kialakítása már a Lámfalussy-eljárás keretében történik. Ezért olvasta kiemelt figyelemmel az európai biztosításügy annak a legutóbbi tanulmánynak a megállapításait, amely a Lámfalussy-eljárás eddigi, az értékpapírpiacok vonatkozásában megszerzett tapasztalatait összegzi. A tanulmány készítői szerint az eddigi tapasztalatok inkább pozitívak, a folyamat középpontjában az „átláthatóság, bizalom és csapatmunka” alapelvek állnak. A jogalkotási folyamat felgyorsult, az átlagos átfutási idő a korábbi 4 év helyett 20 hónapra csökkent. Hangsúlyozza ugyanakkor az összefoglaló, hogy a 3. döntési szintről még mindig nem rendelkezünk elég tapasztalattal.

Az európai biztosítók tapasztalatai azonban ezeket a megállapításokat nem minden esetben támasztják alá. Az új jogszabályi-eljárás keretében létrehozott ún. CEIOPS Konzultációs Panel működése több problémát is felvet az egyeztetési folyamatban résztvevő piaci szereplők részéről. A vonatkozó dokumentumok gyakran későn érkeznek meg az érintettekhez, olykor teljes egészében hiányoznak, ami nem teszi lehetővé a szakértők érdemi részvételét. A konzultációs folyamatban érintett szervezetek ezeket az észrevételeket folyamatosan kommunikálják az illetékes EU szervek felé.

A másik probléma, ami felmerül a jogalkotási folyamat során, az az implementáció kérdése, vagyis a már elfogadott közösségi jogszabályok átültetése az egyes nemzetállamok jogrendszerébe. Ezen a téren komoly elmaradások tapasztalhatóak. A tagországok nem határidőben, vagy nem a megfelelő módon veszik át a közösségi szabályokat, ami nyilvánvaló módon akadályozza éppen annak a célnak a megvalósítását, amiért ezek a szabályok létrejöttek: vagyis az egységes pénzügyi piac működésének elősegítését. Ezt a problémát már az Európai Bizottság is felismerte, és a jövőben kiemelt feladatként kezeli a már elfogadott jogszabályok „nyomon követését”, vagyis annak folyamatos ellenőrzését, hogy a direktívákat megfelelő módon ültessék át és alkalmazzák az Unió egyes tagállamaiban.

(Az összeállítás az EU és a CEA munkaanyagai alapján készült.)

Vissza a lap tetejére