Az elsőkönyves szerző anekdotázó hangszerelésben adja elő személyes és nagyobb részben mástól hallott - a biztosítási szakmát általánosítva megfogalmazó kemény kritikáját.

Vízy András a kötet fülszövegében egyebek között azt írja: „A könyv anyaga négyévi gyűjtőmunkám eredménye. Minden riporteri és empatikus képességemre szükségem volt, hogy elnyerjem a megszólalók bizalmát és rávegyem őket hasznos és mások számára is tanulságos, biztosítási csalásokat nyíltan megfogalmazott történetek és esetgyűjtemény megfogalmazására. Egyfajta kép az elmúlt 10-15 év magyar biztosítás valóságáról, mindez az én kíváncsiságomon keresztül. Feltételezem, hogy a teljesség igénye nélkül, mégis viszonylag komplett képet alkotva a lehetőségekről és a lehetetlenségekről. Köszönet a megszólalók őszinteségéért és bátorságáért.”A hagyományos és szokásos befejező mondat: „A könyvben szereplő események, helyszínek vagy személyek azonossága, avagy hasonlósága valós helyzetekkel - csupán a véletlen műve.”A szerző óvatos megfogalmazásának ellenére is, bizonyára lesznek multi- és kisbiztosító cégek, üzletkötők, alkuszok (brókerek), akik magukra ismernek. Az általánosító negatívumokkal bizonyára vitáznának olvasóink közül is néhányan, a kívülálló szerző többségében riasztó, sablonos általánosításaival. A külön meghirdetett dedikálási procedúrán persze nem voltak annyian, mint a megasztárok nagy csinnadrattával menedzselt rendezvényein. Az pedig legkevésbé igazolható tény, miszerint többségük a csalók vagy a megcsalatottak közül kerültek ki. Vagy egyszerűen haverok gyülekezetéből tevődött össze - a közel 2500 Ft-ért kínált kötetért - a rajongók türelmes gyülekezete.

A könyvfesztiválon felállított standon a kiadó ügyeletese azt mondta, hogy ő sem ismerte korábban a szerzőt, legfeljebb civil, baráti alapon. Aligha lehet, hogy ez a magyarázata annak, hogy a szerzőről a fülszövegben részletesen felsorolja annak korábbi tevékenységét (rádió, tv), arról azonban egy szó sem szerepel az ismertetésben, hogy Vízy András évek óta a biztosítási szakmában „profi”? brókerként tevékenykedik.

Íme: „az óvatos szerző ezt közli az indító oldalon:

Használati útmutató!

A szerző kifejezetten hangsúlyozza, hogy a kézikönyv rendeltetésszerű használata a történetek elolvasásában merül ki. Gyakorlatban való alkalmazása, illetve annak kísérlete bűncselekmény. Továbbá azok megvalósításának felbujtásától, a könyv írója elzárkózik, és semminemű felelősséget nem vállal.

A Büntető Törvénykönyv 318. §-a akár tíz évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálja, ha valaki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, azaz csalást követ el.

Kezdjük mindjárt ön-hitelrontással:

Kétféle ember él ma Magyarországon. Akinek már volt dolga biztosítóval, és akinek majd csak ezután lesz. Biztosítjuk lakásunkat, értékeinket, autónkat, utazásainkat, egészségünket, életünket, jövőnket. Horribilis összeget fizetünk ki. Emlékeznek? Biztosítás, biztonság! Kegyeinkért versengenek a különféle társaságok belső és külső munkatársai, valamint a brókercégek, kitartóan, olykor kissé erőszakosan is. Aztán beadjuk a derekunkat, és fizetünk. És amikor megtörténik a baj, szeretnénk, ha a biztosító is ugyanezt tenné. Ez már kicsit komplikáltabb. Ugyanis ők már nem annyira szeretnének fizetni. Ahol viszont pénzről van szó, ott perceken belül megjelennek a legnagyobb manipulátorok, túlélők, ügyeskedők is.

Megtörtént velem, hogy gondatlanul bántak egy tulajdonomban lévő nagy értékű műszaki cikkel. Hogy kellőképpen hivatalosan és szakszerűen fogalmazzak: történt egyszer egymillió forintos káreseményem. Rögtön arra gondoltam, de jó lenne ebből kétmilliót csinálni! A biztosító meg úgy gondolta, hogy maximum két-háromszázezer forintot fizetne. Nem többet.Közel négy éven át tartó pereskedés után végül is megkaptam a jogos egymillió forintot.

„...Biztosítási csalók a következő néhány sort ne olvassák el!...”

A tulajdonos házaspár a lopás előtt ötször volt Ukrajnában. Piacozni jártak, vagy nem tudni miért. Mindig délelőtt mentek és délután jöttek. Ám a legutolsó alkalommal, két nappal a lopás előtt, csak kifelé regisztrálták a kocsit, visszafelé szintén nem. Ezt a pert például azért buktuk el, mert a határőrség nem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy a rendszerük tévedhetetlen. Pedig, ha belegondolunk, igen furcsa véletlen, hogy a rendszer épp az utolsó határátlépésnél téved, és éppen a visszautat nem veszi nyilvántartásba.

Miközben az interjú végeztével dr. V. Gyula kikísért, még mellékesen odasúgott egy igen meglepő dolgot. Arra kért azonban, feltétlenül írjam elé az alábbi szöveget: „Biztosítási csalók a következő néhány sort ne olvassák el!” Ez volt a kötelezettség, s íme a füles: A határfigyelő rendszert azóta már leállították. Dacára annak, hogy mostanában ugyanezt a módszert alkalmazzák a Volkswageneknél, melyek az Audi mellett nagyon kapósak az oroszoknál és Ukrajnában. Húsz százalék kezdőrészlettel azokat is el lehet vinni. Valakinek így is megéri, hiszen ezek öt-hatmilliós autók.

Óvakodj a brókertől?!

„...az ügyfél fizeti a biztosítási díjakat, majd egyszer csak betörnek hozzá.

A kárbejelentésre elutasító válaszlevél érkezik...”

A laikusok bizony sok hibát elkövetnek. Nem tudják például azt sem, hogy nem mindegy, milyen üzletkötőnél kötik a biztosítást. Ha az illető a biztosító főállású alkalmazottja, akkor a megbízója a munkáltatója. Ha azonban csupán bedolgozó ügynök, akkor az ügyfél megbízottjának számít. A gyakorlatban ez azért fontos, mert mindig a megbízó felel az alkusz által elkövetett hibákért. Ha az alkalmazott szúr el valamit a szerződéskötéskor, azért a biztosító helytáll, ám a „sima” brókerért nem. Persze, általában az utóbbiak is úgy lépnék fel, mintha a biztosító emberei lennének, de összekacsintanak az ügyféllel, megmondják mit hogyan kell csinálni. Megjegyzem, tisztelet a kivételnek, de sajnos van ilyen is, meg olyan is. Csak akkor van ezzel gond, ha közel sem akkora szakemberek, mint amekkorának feltüntetik magukat. lakásbiztosításnál például gyakran előfordul, hogy kijön az üzletkötő, körbenéz, írogat mindenféle összegeket, majd megköti a szerződést. Az ügyfél fizeti a biztosítási díjakat, majd egyszer csak betörnek. A kárbejelentésre elutasító válaszlevél érkezik, azzal az indokkal, hogy a lakás nem felel meg az ÁSzF ilyen és ilyen záradékában foglalt mechanikai betörésvédelmi szintnek, mert az acélszerkezet nem 13 mm hosszú, hanem csak 12,5. Emiatt a biztosító mentesül a fizetés alól. Az ügyfél nem érti, hiszen ugyanezzel az ajtóval kötötte meg a szerződést, kint volt az üzletkötő is, látta, nem szólt semmit. Mivel azonban nem a biztosító alkalmazottja volt, a társaság nem vállal felelősséget a hibájáért. Visszájára fordítják a dolgot, azt mondják: mivel az ügyfél megbízottja volt, ő tévesztette meg a biztosítót. Emiatt még a befizetett díjat sem utalják vissza. Mindenki jól jár, a biztosító, az üzletkötő, csak az ügyfél érzi magát - teljes joggal - becsapva.

Tehát, mindig győződjünk meg arról, hogy ki ajánlja a biztosítást. Ha egy biztosító állományban lévő alkalmazottjáról van szó, akkor talán nagyobb biztonságban vagyunk... Én messze elkerülöm a brókercégek üzletkötőit!

Nem emészthető jogszabályok

A halk beszédű, rendkívül visszahúzódó dr. H. Anettel, - kérésére a teljes nevét nem írhatom le - első találkozásom teljes kudarcba fulladt. A nagy külföldi tulajdonban lévő biztosítótársaság jogi képviselője általános elveket fogalmazott meg, jogszabályokat sorolt. Szóval, hétköznapi ember számára semmi emészthető. Pedig évek óta ismerem egy baráti társaságból. Igaz, ott is mindig olyannyira igyekezett háttérben maradni, hogy valójában a keresztnevén kívül semmit sem tudtam róla. Sokáig nem is sejtettem, hogy ő is a biztosítási szakmában dolgozik. Régi ismeretségünk dacára is csak hosszas győzködés után vállalta el, hogy segíti könyvem elkészítését. Anett harmincöt év körüli, egyedülálló ügyvédnő. Ő nem az a rámenős, sikerorientált modern nő. Öltözködése visszafogott, sminkje szolid, fellépése félénk. Az első sikertelen beszélgetésünk után, éppen ezért nagyon meglepett, amikor három héttel később felhívott, és kérte, találkozzunk újra.

A keverőpult rejtélye

Az ügyvédnő hangja a telefonban egész másként csengett, mint addig bármikor. Határozott volt. Ő választotta meg a találkozó helyszínét, egy elegáns budai szálloda hallját, nagyjából húszpercnyire a munkahelyétől.

- Közös ismerőseink megnyugtattak, hogy megbízhatok benned - magyarázta a hirtelen pálfordulás okát, amikor megérkezett. Korábbi ismeretségünkre való tekintettel tegeződtünk.

- Tudod, sok vesztenivalóm van, ha kiderül, hogy információkat adtam egy ilyen könyvhöz! A munkát szeretem, de a fizetésem egyáltalán nem tükröz megbecsülést. Egyelőre azonban nincs jobb. Sok a jogi diplomás fiatal, nehéz elhelyezkedni és megtartani az állásodat - öntötte ki a szívét Anett, aki annak ellenére, hogy a havi keresete nem több, mint egy jól megbecsült pedagógusé, teljes mellszélességgel a biztosító érdekeit képviseli. Így tett akkor is, amikor egy országosan ismert zenekar próbálkozását leplezte le.

- Nem tudtam, hogy az énekest hazánkban szinte minden fiatal ismeri - kezdi a történetet Anett. - Vidéki fellépésre igyekeztek, amikor rövid időre magára hagyták a gépkocsijukat, melybe már bepakolták a szerzeményeik rögzítésére használt, számítógépes zeneszerkentyűt. A kocsit ellopták, benne a masinával. Később az autót sértetlenül megtalálták. A nyomszakértő rongálásnak, erőszakos behatolásnak a legkisebb jelét sem vélte felfedezni rajta, a szerkentyű, melyre korábban gondosan biztosítást kötöttek, mégis eltűnt. Amikor nagyító alá vettük az ügyet, több furcsa körülmény ötlött szembe. Mindjárt elsőként az, hogy bár a károsultnak volt saját cége, de magánszemélyként vásárolta a masinát. Így lemondott a huszonöt százalékos áfa-visszaigénylési lehetőségéről. Azt mondta, nem akarta bevonni a cégtársát is, inkább - „munkanélküliként” - a spórolt pénzéből finanszírozta a több millió forintos berendezést! A perben mellesleg - vált gunyoros hangnemre Anett - költségmentességet kért, amit a keresetigazolása alapján meg is kapott. A sztori már emiatt is nagyon sántít. Ráadásul az értékes gépet nem is úgy szállították, ahogyan azt a biztosítási feltételek megkívánják. A kollégám utánanézett: az ügyfél nem is fizette ki a számítógépet a kereskedőnek. A biztosítási szerződésben pedig más számú hangkártya szerepelt, mint a számlán. Ráadásul a számlán 1 db hangkártya szerepelt, viszont a biztosítási ajánlaton 2 db hangkártya van feltüntetve. A bíróságon hiába sorakoztattuk az ellentmondásos részleteket, nem sikerült megvédenünk az álláspontunkat. Pedig az ügy azért is érdekes, mert valamivel később ugyanez megtörtént egy másik együttessel is. Ugyanabban a szegedi üzletben, ugyanilyen feltételek mellett vásároltak egy ugyanilyen zenekészítésre használatos berendezést.

- Mikor derült ki, hogy hasonlóság van a két káreset között?

- Véletlenül egy ügyintézőhöz került mindkettő. Kisült, hogy ugyanaz a biztosítási üzletkötője mindkét zenekarnak, és ugyanattól a szegedi cégtől vették a berendezést, melyet ugyanígy a kocsiból loptak el. A kocsi elő is került, de a keverőpult nem volt már a csomagtartójában.

- Csak a hülye nem veszi észre az összefüggéseket! - jegyzem meg.

- Az kevés! Bizonyítani kell! Szóval a meghallgatások során az eladó és a vevő egymásnak teljesen ellentmondásos nyilatkozatokat tett. Egyszerűen nem sikerült tisztázni, hogy kifizették-e ténylegesen a berendezést, csakúgy, mint a másik esetnél.

Az egyik azt mondta, hogy előleget fizetett, a másik pedig azt, hogy egy összegben rendezték a vételárat. Első fokon már lezárult az ügy, sajnos elvesztettük. Hatmillió forint a tét! Úgyhogy jön a másodfok! A bíró mellesleg kifejtette, úgy érzi, hogy több ponton sáros a felperes, de szerinte ez más eljárásra tartozik. Esetleg büntetőeljárás kezdeményezhető, de polgári perben ő ezekkel a részletekkel nem tud mit kezdeni. Az eladó cég könyvelését pedig nem kérhettük be, mivel ők nem álltak perben velünk. Pedig nagyon szerettük volna! Én személy szerint azt is kétségesnek tartom, hogy ez a gép egyáltalán a „vevő” tulajdonába került-e? Őszintén szólva, nem hiszem. Attól, hogy a biztosítási ügynök látta náluk becsomagolva, amikor megkötötte a biztosítást, még nem biztos, hogy az az övék volt és náluk is maradt!

- Azt nem kell a biztosítási szerződés megkötésekor számlával vagy adásvételi szerződéssel bizonyítanom, hogy az értéktárgy valóban az enyém?

- Nem. Az ajánlattevő, vagyis az ügyfél felelőssége, hogy mit diktál be. Amit ő a magáénak mond, azt kell valósnak elfogadnunk.

Három a magyar igazság

„… aki ügyes, háromszor, négyszer bekasszírozza a jármű új árát…”

- Mostanában egyre gyakoribb az alkatrész-leszerelés az autókról - térünk át az autós biztosítási csalások egy újabb területére.

- Legfőképp a légzsákot, kormánykereket és a különböző elektromos berendezéseket szedik ki a kocsikból. Magát az autót el sem lopják. A tulajdonos másfél órára magára hagyja az autót, s ezalatt eltűnnek az alkatrészek belőle - meséli az ügyvédnő, hangsúlyával éreztetve, hogy az efféle kárbejelentőt benyújtó ügyfeleknek legtöbbször egyetlen szavát sem hiszik el. - A szokásos koreográfia szerint három bőrt lehet lehúzni egy autóról. Egyet akkor, amikor csak kiszerelnek belőle a „tolvajok” ezt azt. A biztosító fizet, majd visszaszerelik az alkatrészeket a kocsira, amit nem sokkal később totálkárra törnek. Jó esetben előtte azonban még a főalkatrészek lopását eljátsszák két másik társaságnál is, utána jöhet a nagy karambol. Akkor ugye, megint fizet a biztosító, amiből „megjavíttatják” a kocsit. Elvileg! - tart hatásszünetet Anett. - Gyakorlatilag nem, hiszen a javíttatás után nem minden esetben kell bemutatni azt szemlére. Akinek szerencséje van, ezt is eljátszhatja több biztosítónál, hiszen a konkurens cégek nem állnak összeköttetésben egymással. A kiélezett piaci verseny miatt nem szívesen adnak ki adatokat a versenytársnak. Azután jön az utolsó fázis: ellopják a kocsit, és az már soha többé nem kerül elő! Így, aki ügyes, háromszor, négyszer bekasszírozza a jármű új árát.

A tájékozott csaló

G. Ottíliát egy ismerősöm ajánlotta, akinek ő segített visszanyerni biztosítási befektetését. - Kemény, talpig becsületes nő. Ami az ügyfélnek jár, azt kihajtja a biztosítóból - mondta róla egykori ügyfele, s közben arra is felhívta a figyelmem, hogy az üzletkötő rendkívül dekoratív. Nos, nem túlzott. Ottília valóban gyönyörű. Amikor belépett a patinás budai kávézóba, hirtelen minden szem rászegeződött. Öltözékében nem volt semmi hivalkodó, inkább a személyiségéből áradó nőies erő, és talán karcsúságát még inkább hangsúlyozó nadrágkosztümje vonta magára a figyelmet.

- Kétféle biztosítási csaló van - kezdi Ottília, miután kényelmesen elhelyezkedett, táskáját a mellette lévő székre tette, majd gondosan elsimítva a ráncokat, ráakasztotta a blézerét is.

- Az egyik, aki eleve rosszhiszeműen köti meg a szerződést. Pontosan tudja, milyen hibalehetőségek vannak a biztosítónál. Megteszi például a biztosítási ajánlatot, melyben említi, hogy milyen súlyos betegsége van. Magyarán eleget tesz a bejelentési kötelezettségének. Ha tizenöt napon belül nem érkezik meg az ügyfélhez az ajánlat elbírálása, akkor a biztosítónak kötelessége módosítások nélkül életbe léptetni azt.

- Ez miért jó? - kérdezem.

- A biztosító utólag nem alkalmazhat kizárásokat. Nem kötheti ki, hogy nem fizet az ügyfélnek, például a korábban sérült térdére. Aki csalni akar, és ezt tudja, az eleve olyan időszakban adja be az ajánlatát, amikor tudja, hogy nehezen tartható a tizenöt napos határidő. Például a nyári szabadságolás idején, vagy karácsony környékén.

- Kit sorol a másik csoportba?

- Akivel tényleg történik valami, és arra megkapja a biztosítási összeget. Nemegyszer előfordul, hogy még többet is, mint amennyi kára valóban származott. Amikor legközelebb pénzre van szüksége, eszébe jut, milyen könnyen ment a múltkor. Megpróbálkozik újra valamivel, ami vagy sikerül neki, vagy nem.

- Mindkettőre számtalan példát hallottam már. Arról azonban eddig senki sem beszélt, hogyan csalnak a biztosító emberei. Hogyan csapják be az ügynökök a saját munkáltatójukat?

Ügynöki kör

- Igen, hát van ilyen is... - mosolyodik el Ottília. - A rossz útra tévedt kollégákat sorolhatjuk a harmadik kategóriába. Köztük is többféle van. Némelyikük csak az alkalmat ragadja meg, elcsábul, mások viszont eleve azért jelentkeznek üzletkötőnek, hogy gyorsan megszedjék magukat. Vannak olyan ügynökök, akik körbejárnak a különböző biztosítóknál. Végig szélhámoskodják a piacot. Az életbiztosításoknál azért nagyon sok az üzletkötői csalás, mert a sikeres üzletkötés után az ügynök a többszörösét kapja meg a már befizetett biztosítási díjnak. A kirendeltségünkön például dolgozott egy nem túl bizalomgerjesztő kolléganő. Ő az utóbbi csoportba tartozik. Elképesztő eredményeket produkált, röviddel azután, hogy belépett hozzánk. Folyamatosan négymilliós életbiztosításokat hozott, ami enyhén szólva is csoda. Nekünk munkatársaknak kezdettől fogva nem volt bizodalmunk benne. Valahogy az egész habitusa, megjelenése nem illett a képbe: fogatlan, nagyszájú, ápolatlan hölgy volt. A főnökségnek előadta, hogy szeretne talpra állni, mert egyedül neveli a gyermekeit, ők pedig nem kételkedtek benne.

- Hogyhogy?

- A főnököknek is vannak főnökeik, és azok a mi főnökeinktől követelik a teljesítményt. A minél magasabb bevételt, a jó eredményeket, a mutatós számokat, mert mindenkinek ettől függ az üzletkötői jutaléka. Tehát megy a takargatás, az időhúzás. Az a jó, ha egy ilyen szélhámoskodó üzletkötő csalásai minél később derülnek ki, mert addig minden szinten lévő főnök kapja a jutalékát. Ha kiderül az üzletkötő csalása, bűnbakot kell találni, és mi sem kézenfekvőbb, mint magát az üzletkötőt kirúgni! A főnökök meg maradnak a helyükön! Megjegyzem, ebben az esetben a biztosítottak érdeke nem sérül! Ez amolyan „lehúzom a biztosítót belülről” játék.

Nos, térjünk vissza a négymilliós biztosításokat produkáló emberünkhöz. Jött ezekkel a hatalmas üzletekkel, mi pedig kellemetlenül éreztük magunkat. Egymás között megünnepeltük azt, aki sikereket ért el, de vele nem tudtunk együtt örülni. Nem irigységből, hanem mert kétség volt bennünk, ami az idő múlásával csak egyre erősödött. Amikor jó másfél év után lelépett, már egymilliós jutalék kintlévősége volt.

Szélhámosok ne kíméljenek

Egyes biztosítók gyanakvóbbak az embereikkel szemben, mások kevésbé. Vannak társaságok, melyeknél egy-egy szerződéskötés után felhívják az ügyfelet, gratulálnak, és kikérdezik, elégedett volt-e az üzletkötővel, miért pont ezt a biztosítási formát választotta? - árulja el Ottília a biztosító trükkjét, mellyel saját embereit ellenőrzi. - A keresztkérdésekből kiderülhet, hogy valódi ügyféllel van-e dolguk, vagy csak valakivel úgymond „levajazta” az üzletkötő az ügyletet. Az adatoknak ugyanis általában valósnak kell lenniük, nem lehet csak úgy, hasból beírni egy adószámot. Az hamar kiderül. Ilyen cégeknél nincs sokáig maradásuk a szélhámosoknak, hiszen túl macerás egy-egy ügylet, könnyen lebukhatnak. Addig járnak biztosítótól biztosítóig, míg nem találnak egy kevésbé óvatost, amelytől havonta több millió forintot is kicsalhatnak.

- Miért jó ez a biztosítóknak? - már másodszor kérdezem, mert adódik a kérdés. - Miért nem szűrik ki a szakmából az ilyen alakokat, miért nem írnak feketelistát a szélhámosokról?

- Korábban volt lista, de újabban az adatvédelmi törvények nem teszik lehetővé az effajta lajstromok összeállítását. Mégsem ez a fő indok. Sokkal inkább az, hogy a legtöbb társaságnál a menedzserek az új szerzés után kapják a pénzüket. Ezért a mindenféle szinten lévő vezetők ellenérdekeltek abban, hogy kiszűrjék a biztosítási csalókat. Mint már az előbb részletesebben kifejtettem! Mi több, átvesznek a másik társaságtól olyanokat, akikről tudják, hogy szélhámosok… - vonja meg vállát az üzletkötő, jelezve, hogy bár igazságérzete háborog, nincs mit tenni ellene. - Az EU-csatlakozással egyidőben létrejött egy úgynevezett on-line regiszter, amelyben az ügyfél utánanézhet, ki is az az üzletkötő, aki kopogtatott nála. A nyilvántartásba kerülésnek feltételei lesznek. Minimálisan középfokú üzletkötői végzettség. Eddig bárki, bármilyen szakmából felcsaphatott biztosítási ügynöknek. Biztosítótól függően háromnapos vagy kéthetes tanfolyam után elkezdhetett dolgozni. A középfokú végzettséghez szükséges oktatást azonban rendelet szabályozza, amely tartalmazza, milyen tantárgyakból és vizsgákból kell állnia a kurzusnak. Hasonló eddig is létezett, ám mivel nem voltak feltételei az üzletkötői munkavállalásnak, kevesen végezték el.

Vissza a lap tetejére