„Késeltek” a Műcsarnokban. Na nem látogatót vagy biztonsági őrt. Hanem a fényt. 118-szor. Pontosan ennyi, Franciaországból érkezett remekművet állítottak ki a Mesterművek. 400 év francia festészete. Fény és árnyék című tárlaton. Azt az eljárást pedig, amikor a képeket megvilágító reflektorok lámpái mellé könnyű fémlapokat helyeznek, hogy ráirányítsák a reflektor fényét a festményre, késelésnek nevezik. Minden kiállításnál fontos művelet ez, de most különösen.

Mert a franciák úgy gondolták, a fény ábrázolása az, amelynek mentén nemzeti festészetük négyszáz évének termését a lehető legszínesebben be lehet mutatni. A fénynek általában is kiemelt jelentősége van a francia művészetben, ám az 1600-as évek elejétől számos alkotót és művészeti irányzatot foglalkoztatott a fény és az árnyék művészetben betöltött szerepe. A rangidős mű az 1620-as esztendőkből való, a legfiatalabbat pedig alig tíz éve festették.

Akkora kiállítási anyag, mint ezúttal, soha nem hagyta el Franciaországot, és 1945 óta ehhez fogható közgyűjteményi anyag sem került ki az országból. Hosszas gyűjtőmunkának, szigorú biztonsági szabályok betartásának és megannyi ember összehangolt munkájának köszönhető, hogy a felbecsülhetetlen értékű festmények épségben és legszebb pompájukban láthatók Budapesten. Huszonhat francia múzeum, köztük a Louvre, a párizsi Picasso Múzeum, a Pompidou Központ, a Musée d'Orsay adta kölcsön a képeket. Amikor csak a legközismertebbeket említve - Cézanne, Delacroix, Gauguin, Monet, Manet, Matisse, Millet, Renoir, Toulouse-Lautrec vagy Picasso egy-egy remekét leakasztották a helyéről, az állapotukat rögzítő többoldalas, minden részletre kiterjedő dokumentum készült hozzájuk. Aztán a festmények mindegyikét először selyempapírba, majd pukkanó fóliába csomagolták. Azért, hogy a műalkotások állaga véletlenül se rongálódjon, az idevágó nemzetközi előírásoknak megfelelően 20-22 Celsius-fokos, 50-55 százalékos páratartalmat biztosító, filccel bevont klimatizált ládákba helyezték őket. Ez az a klíma, amelyben a képek „jól érzik magukat”. Ettől eltérő környezetben sem azonnal roncsolódik a kép, a nem megfelelő hő és párahatás néhány év múlva bosszulja meg magát: peregni kezd a festék.Négy, ugyanilyen hőmérsékletű és páratartalmú klimatizált műtárgyszállító kamionban érkeztek a ládák Magyarországra a logisztikai terv szerint. A kölcsönző múzeumokból egy-egy kurátor kísérte el a képeket. A Műcsarnokban magyar kollégák is segítettek a kicsomagolásnál. Ugyanúgy, mint amikor a szögről leakasztották, alaposan ellenőrizték a festmények állapotát. Ha csak gombostűfejnyi festékdarab esett volna ki a képből, azt is jegyezni kellett volna, hogy majd korrigálhassák a hibát, restaurálják a képet. A kicsomagolás több mint egy hétig tartott, naponta 15 művet bontottak ki, és helyeztek el a szállító kamion és láda klímáját idéző kiállítótermekben.

Az esetleges sérülések helyreállítására, a képek megsemmisülésének esetére általában úgynevezett „szögtől szögig” műtárgybiztosítás köttetik. A Mesterművek című grandiózus tárlat biztosítási összegét a magyar állam vállalta. A kormánygarancia az eddigi legmagasabb állami biztosíték háromszorosa, 75 milliárd forint. A korábbi rekorder a Monet és barátai című, tavaly a Szépművészeti Múzeumban felállított tárlat volt.

Az állami biztosíték az UNESCO javaslatára jött létre évtizedekkel ezelőtt. A világszervezet azért javasolta a biztosítás eme fajtáját, mert egy-egy jelentősebb kiállítás biztosítási díja akkora összegre rúg, amelyet sem múzeum, sem minisztérium nem tud kigazdálkodni. A Mesterművek legértékesebb alkotásának biztosítási díja 35 millió euró. Azt, hogy melyik remekműnek ekkora a piaci értéke, a rendezők biztonsági okokból nem árulták el. A legkevesebbet érő festmény ára is borsos: 200 ezer euró.Van olyan kép, amelynek csak a kerete több száz eurót ér. Például Carle van Loo Medvevadászat című alkotásának olyan mívesen faragott a rámája, amelybe nem illendő lyukat fúrni. Ráadásul a régi, évszázados képkeretek annyira elhasználódtak már, annyi lyuk van bennük, hogy ha újabb szöget ütnének beléjük, akár szét is esnének. Ezért mint általában az időszaki tárlatok esetében a festményeket speciális, biztonsági berendezést is magában foglaló akasztóval látták el, és erősítették a falhoz.

Hetente egyszer restaurátor ellenőrzi a képeket. Megnézi a késelést is. Mivel a föld forog, a reflektorok mellé erősített fémlapok el-elmozdulnak. Záróra után, ahol szükséges, megigazítják őket, hogy másnap ismét a legszebb pompájukban ragyogjanak a mesterművek.

Vissza a lap tetejére