Európa társadalma és kockázati környezete alapvető változásokon megy át. Egyre több állampolgárnak és természetes személynek kell magára vállalnia olyan felelősséget, amit korábban az államok kezeltek. A pénzügyi bizonytalanságból származó érzés oda vezet, hogy az emberek egyre növekvő mértékben igénylik a váratlan eseményekkel kapcsolatos pénzügyi biztonságot a szisztematikus kompenzáción keresztül. Az életszínvonal megtartása vagy akár javítása az európai népességet egyre több aggodalommal tölti el.

A fent jelzett tendenciákat adottnak véve, a társadalomnak kiemelt érdekében áll, hogy ösztönözze a magán biztosítótársaságokat arra, hogy belépjenek a hagyományosan állami szektor által működtetett területekre is.

Egyrészről ez azt jelenti, hogy a privát biztosítás a társadalombiztosítás kiegészítő, esetenként alternatív elemévé válhat olyan területeken, mint például a nyugdíjrendszer, egészségmegőrzés vagy baleset-biztosítás. Másfelől pedig a hatóságok már több olyan konkrét intézkedést is elfogadtak, amelyek a társadalmi terhek egy részének viselését a költségvetési szférán kívülre helyezik.

A kérdés ily módon történő újragondolása érdeke a kormányoknak és a biztosítóknak egyaránt. A biztosítási szakma innovatív szektor, képes számos, előnnyel bíró megoldást kínálni egy fejlődő társadalom számára. Az elmúlt évek tapasztalatai már többször is bizonyították a magánbiztosítási megoldások alkalmazhatóságát és hatékonyságát. Az Európai Unió minden tagállamában a magánbiztosítók sikeresen kínálnak kiegészítő, illetőleg alternatív fedezetet a társadalombiztosítás területén is. A vagyon-, illetőleg a felelősségbiztosítások vonatkozásában a biztosítók többnyire önmagukban vagy egy törvényi rendszerhez kapcsolódóan nyújtanak védelmet az életet fenyegető veszélyekkel szemben. Ezt a rendszert szükséges továbbfejleszteni, illetőleg finomítani.

A nemzeti és a közösségi szinten eddig született kezdeményezések ugyanakkor azt mutatják, hogy az állami és a magánszektor együttműködésének lehetséges kockázatai is vannak.

Nem lehetséges bármilyen kockázatot az adott pillanatban, teljes körűen bebiztosítani. Ugyanúgy nem reális elvárás az, hogy a magánbiztosítás ugyanolyan módon működjék, mint a társadalombiztosítás. Mikor belépünk az állami és a magánszféra között húzódó „szürke zónába”, szükséges megértenünk és figyelembe vennünk az eltérő felelősségeket, elveket, korlátozásokat mindkét szféra esetében. A biztosítók készek és képesek megvalósítható megoldásokat kínálni egy változó társadalomban. Ahhoz azonban, hogy ne legyen szakadék az elvárások és a piaci realitások között, az állami hatóságoknak, a biztosítóknak és az egyéb érintetteknek folyamatosan egyeztetniük kell, hogy megértsék az egyes szektorok sajátosságait.

A CEA nyár végén elkészült kiadványa ehhez a párbeszédhez szeretne hozzájárulni. Az anyag a döntéshozók és a fogyasztók számára egyaránt készült, és együttgondolkodásra invitál a jóléti államok előtt álló kihívásokkal kapcsolatosan. A kiadvány az egyes tagországok konkrét példáival illusztrálja, hogy milyen, már eddig is sikeresnek mondható együttműködés alakult ki az állami és a magánszektor között, illetőleg a további megoldások sikerének mi lehet a biztosítéka. A tanulmány különösen az alábbi gondolatokat javasolja szem előtt tartani.

  • Mindenekelőtt a párbeszéd fontosságára hívja fel a figyelmet az érintett felek között; tehát az állam, a fogyasztók és a biztosítási szakma között.
  • Lényegi elem a biztosítás, illetőleg biztosíthatóság szakmai alapelveinek és követelményeinek megértése és elfogadása.
  • A megfelelő verseny biztosítja a fogyasztók számára a legtöbb előnyt, a szolgáltatások megfelelő színvonalát és a biztosítási termékek széles választékát.
  • A jogi szabályozás, (gyakran túlszabályozás), úgy az európai közösség, mint a nemzetállamok szintjén, nem veszélyeztetheti a biztosítók gördülékeny működését.
  • Fontos azzal is tisztában lenni, hogy a magánbiztosítás teljes egészében soha nem tudja helyettesíteni a társadalmi szintű megoldásokat, hiszen a két rendszer alapvetően más logika mentén működik.
  • Lényegi kérdés az időfaktor is, hiszen a magánszférának időre van szüksége a megfelelő termékek kifejlesztéséhez, ami különösen igaz az újonnan felmerülő kockázatok, illetőleg a megnövekedett felelősségbiztosítási igények esetében.
  • A magánbiztosítás szempontjából a hangsúly mindenkor a megelőzésen van, és a biztosítók ezen területen megszerzett tapasztalatai hasznosnak bizonyulhatnak az együttműködés során.
  • Cél egy olyan partnerkapcsolat kidolgozása, ahol minden érintett fél (állam, fogyasztó, biztosító) profitál az együttműködésből.

A kiadvány a MABISZ Titkárságán megtekinthető, illetőleg a közeljövőben a szövetség honlapján is olvasható lesz.

Vissza a lap tetejére