Megtiszteltetés számomra, hogy meghívást kaptam a rendezvényükre, és hogy szólhatok Önökhöz. Először is szeretnék szívből gratulálni a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének az Alkusztalálkozó professzionális megszervezéséért. Ez a rendezvény kiváló jele annak, hogy mennyi élet, lelkesedés és energia van a magyarországi alkuszcégekben és az őket összefogó szövetségben. Ugyanakkor szeretnék köszönetet mondani a Szövetségnek azért a nagyon aktív munkáért is, amit a nemzetközi szervezetben, a BIPAR-ban végez. Engedjék meg, hogy bevezetőként pár szót ejtsek erről a szervezetről. A BIPAR az én meglátásom szerint a biztosításközvetítők egységes, sőt egyetlen hangja Európában. A BIPAR szövetségek föderációja: negyvennégy nemzeti szövetséget egyesít, amelyek a biztosítási ügynököket és alkuszokat egyaránt képviselik. Ez jelenleg mintegy nyolcvanezer hivatásos önálló és vállalati biztosításközvetítőt jelent. A BIPAR egyrészt az EU-val kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, másrészt a helyi szövetségeket támogatja olyan kérdésekben, amelyekben megítélésünk szerint külső vagy nemzetközi segítségre lehet szükség. A célunk az, hogy Európa az őt megillető helyre kerüljön a biztosításközvetítő szakmában. Szervezetünk előnye, hogy több különböző területen működhetünk. Először is korai figyelmeztetéseket kapunk és adunk olyan kérdésekben, amelyeket, ha nem kezelünk, akkor nagyon gyorsan nemzeti problémákká válhatnak, és kedvezőtlen hatással lehetnek a nemzeti helyzetre is. Másodsorban figyelünk arra, hogy a közös célkitűzéseinket akadályozó politikai intézkedésekkel - jó szabályozással - még korai fázisban foglalkozzunk. Partnereink nagyon aktívan támogatnak több olyan országot, ahol a biztosításközvetítő szervezetek igyekeznek visszafordítani azt a törvénykezést, amely a tevékenységre kedvezőtlen hatással van. Harmadsorban figyelünk azokra a nemzeti tendenciákat, amelyek növekvő sebességgel terjedtek át egyik nemzeti piacról a másikra. Képesek vagyunk arra, hogy beavatkozzunk, és képesek vagyunk arra, hogy előre megsejtsünk eseményeket.

A BIPAR például még 1994-ben létrehozta saját taktikai munkacsoportját, amely Közép- és Kelet-Európával foglalkozott: segített, hogy több kelet-európai országban is létrejöjjenek az olyan közvetítő szövetségek, amilyen az Önöké is. Miután a kilencvenes években ezek mind beléptek a BIPAR-ba, készen álltak az EU bővítésre. Úgy hiszem, ez a szövetség rendkívül sokat segített abban, hogy megkönnyítette a szükséges biztosítási szabályzások bevezetését számos az unióhoz csatlakozó kelet-európai országban.

A BIPAR és a WFII keretében - a WTO keretében, a GATT-tárgyalások során - részt veszünk a piacok liberalizációját érintő ügyekben, és megfigyelői minőségben a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetségében is jelen vagyunk, ahol lehetőségünk nyílik arra, hogy befolyásoljuk döntéseiket. Nagy aktivitást fejtünk ki a pénzmosás elleni törvénykezést segítő szabályzói környezet kialakítása során, hiszen ez a biztosítási szakmát is jelentősen befolyásolja. A BIPAR nagyon aktívan dolgozik az Önök nevében és érdekében. Lehet, hogy nincs nagyon szem előtt, de biztosíthatom Önöket, hogy a helyzet magaslatán vagyunk. 2005 - micsoda év! Bármilyen nyelvet is beszéljünk, azt hiszem a Spitzer és a Katrina nevek mindenkinek ugyanazt jelentik. A biztosítási szakma szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró események tanúi voltunk és vagyunk. Ugyanakkor óriási lehetőségek jelentek meg előttünk a fejlődő piacokon is, a fejlődő országok saját kihívásaikat hozzák magukkal. Számtalan kérdésre kell választ találnunk: az egységes piac, az IMD (Biztosításközvetítői Irányelvek), a pénzügyi szolgáltatáspolitika az EU-ban és az EU bizottság biztosításszakmai vizsgálata. De mielőtt ezekről szólnék, vizsgáljuk meg alkuszi szerepünket ebben az összefüggésben. Valójában nagyobb a kereslet a szolgáltatásaink iránt, mint valaha. Minden múló nappal több és bonyolultabb kockázat jelenik meg, és egyre bonyolultabb piacok alakulnak ki. Ugyanakkor nekünk is egyre bonyolultabb terveink, programjaink vannak. Bizonyítható, hogy az alkuszok betöltik a szerepüket a fejlődő és emelkedő piacokon. Különösen érdekes, amikor Kínáról, Japánról és Indiáról beszélünk, hiszen ezek az országok deregulálták biztosítás piacukat. Bevezették az alkuszi rendszert, létrehozták a konkurenciát annak érdekében, hogy segítsenek új termékeket kialakítani a biztosítókkal. Mi is a szerepe és feladata a biztosítási alkuszoknak? Tapasztalatukra és piacismeretükre építve és az ügyfelek szükségleteit figyelembe véve a biztosítási alkuszok fontos tanáccsal látják el ügyfeleiket és tájékoztatják a biztosítókat arról, hogy milyenek a piac igényei. A másik kulcsfontosságú szerepük, hogy „egyesítik” a vásárlóerőt, amit az egyes fogyasztók jelentenek a biztosítási piacon és így erősítik a vevők alkupozícióját a biztosítók felé. Mondhatják, hogy ezek igen ékes szavak, és talán egy alkusz írta őket, de nem, ezeket nagyon ékesszólóan egy európai biztosító írta. Nagyon jó, hogy biztosítók felismerik, milyen fontos szerepet játszik egy alkusz. Az idézett biztosító szerint az új kockázatok és a növekvő bonyolultságú kockázatok emelik az alkusz munkájának értékét mint információ-szolgáltatóét. Az ügyfél új, ismeretlen területre kerül, ahol szüksége van a profi szakmai irányításra, és ezért még fizetni is hajlandó. Az alkusz szerepe tehát széles körben elismert, ugyanakkor Európában országról országra jelentősen változik. A biztosítási alkuszok uralják az Egyesült Királyság piacát, Írországot, Hollandiát, Belgiumot. A biztosítási ügynökök uralják Németországot, Görögországot, olaszországot és Spanyolországot. És mégis, az összes országban a lehetőségek az alkuszok számára alapvetően azonosak. Mi a helyzet az egységes piaccal? Gondolhatunk-e Európára mint egységes piacra? Mivel minden törvénykezés hatvan százaléka már európai szinten került elfogadásra és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó törvényeknek több mint nyolcvan százaléka európai szintű törvényekre épül, ezért állíthatjuk azt, hogy egységes európai piacon dolgozunk. Ezek azonban nagyon magas szintű szabályok. A gyakorlatban milliárdnyi helyi szabály, szabályozás, kultúra és határ szab gátat annak, hogy igazán integrált, egységes európai piac jöjjön létre. Éppen ezért nagyon nehéz az alkuszok számára a határon átnyúló kereskedés. Egy nagy kihívást jelentő piacon élünk, ahol nagyon sok a tennivalónk. Ha már a közvetítői direktíváról beszélünk: csak tizenhárom tagállam vezette be a szabályozásokat, így a piacon továbbra is jelen van a bizonytalanság és zűrzavar. Pedig a szakmánknak csak az egységes szándék kedvez. Minőségi szakma a miénk, tehát minden, ami arra irányul, hogy javítsa üzleti tevékenységünk színvonalát, javítsa az ügyfelünknek kínált szolgáltatás minőségét, az a szakma érdekét szolgálja. Éppen ezért készségesen fogadjuk a közvetítői irányelveket, és arra törekszünk, hogy a szabályozásokat megfelelően és következetesen valósítsák meg valamennyi tagországban, ezzel is elősegítve az egységes piac tényleges létrejöttét. Beszéljünk egy keveset most az EU pénzügyi szolgáltatási politika Zöld Könyvéről. 1999 táján az EU úgy döntött, hogy kidolgoz egy úgynevezett Zöld Könyvet, amelybe az európai pénzügyi szolgáltatásokat egységes elveit foglalja. Négy szakértő csoportot állítottak fel: a bankszakma, a biztosítás, a vagyonkezelés és az értékpapír kereskedelem területein, és a BIPAR szakértője is részt vett a biztosítói panel munkájában. Felismerték, hogy elegendő új szabály és törvény van. Fontosabb az, hogy megfelelően helyre tegyük, bevezessük, és következetesen alkalmazzuk, működtessük a meglévő szabályokat, mint hogy egy sor új szabályt alkossunk és vezessünk be. Konszenzus született abban a kérdésben, hogy a hatékonyabban kiaknázott meglévő intézkedések elsőbbséget élveznek az új törvények bevezetésével szemben. Hacsak az új törvény nem nélkülözhetetlen az egységes piac ellentmondásainak feloldására. Az EU - mint június 13-án bejelentették - vizsgálatot indít az üzleti biztosítás, vállalat-biztosítás, kereskedelmi biztosítás területén. Ennek érdekében a bizottság megkívánhatja egyes cégektől vagy a szövetségektől, hogy információt adjanak, dokumentumokat biztosítsanak, és jelentéseket küldjenek. A vizsgálat során nyitott párbeszédet kívánnak folytatni az ipari és a fogyasztói szövetségekkel, hogy tájékoztassák a piac szereplőit és a fogyasztókat az eredményekről. A céljuk az, hogy azonosítsák a lehetséges torzulásokat a a piaci versenyben, mert úgy gondolják, hogy merev az ár, és egyes jelzések szerint a verseny talán eltorzult és korlátozott a Közös Piac területén belül. Meggyőződésünk az is, hogy a biztosítási alkuszok általában fokozzák a környezet kompetitív jellegét, pozitív és építő módon.

Tehát Hölgyeim és Uraim, a tanácsom az, hogy valamennyien legyünk éberek, figyeljünk mindarra, ami körülöttünk a közvetítőkkel kapcsolatban történik. Mindennek a fényében feltehetik a kérdést: lesz-e egyáltalán időnk az ügyfeleinkkel foglalkozni? Meggyőződésünk, hogy a Biztosításközvetítői irányelvek Európában jelentős védelmet nyújtanak, különösen a fogyasztók számára. A fogyasztóvédelem minősége érzékelhetően emelkedett, s éppen ezért úgy véljük, a jelenlegi európai gyakorlat egészében kielégítő és megfelelő. A BIPAR közelmúltban kiadott nyilatkozata szerint a szakma szabályozását úgy kell formálni, hogy egy versenyképes és stabil piac alakuljon ki , melynek, mint minden biztosítási kapcsolatnak, alapja a bizalom. A biztosítási szakmában valamennyi résztvevőnek, mind a biztosító, mind az ügyfél szempontjából felelőssége van. A BIPAR arra ösztönzi a szakmát, hogy megfelelően tájékoztassa az ügyfeleket, ezáltal hozzásegítve őket, hogy helyes döntéseket hozhassanak a termékek kiválasztásánál, és tisztességes, világos, őszinte módon kommunikáljanak velük. Különböző nyomások között kell élnünk. Amikor ezt a szakmát harmincöt évvel ezelőtt elkezdtem, nem látszott egyszerűnek, most már inkább. Azokban a napokban az ügyfelekre koncentráltunk, most viszont a szabályozással kell foglalkoznunk, az Európai Unióval kell foglalkoznunk, a technológiai kihívásokkal kell megbirkózni, az off-shore tevékenységgel, az Egyesült Államok igazságügyminisztereivel, a természeti kockázatok növekedésével, ezek gyakoriságának és méreteinek változásával és természetesen az egyre magasabb követelményt támasztó ügyfelekkel kell szembe néznünk. Amikor elkezdtem a szakmát, repülésügyi alkusz voltam és éppen elég kapacitással rendelkeztem ahhoz, hogy a 747-es repülőgépek bevezetését segíthessem. Akkor az elég nehéznek tűnt, ma már alig tűnik problémának. Vannak helyette súlyosabb problémák. Például gyógyszervegyészeti vállalatoknál, amelyek nem kapnak fedezetet, emberek, akik árterületeken élnek és nem kapnak árvízbiztosítást. Aki azt hiszi, hogy a kihívás számunkra csökkent, különösen az alkuszi területen, az én véleményem szerint nem látja a lényeget. Ne felejtsék el, hogy mit teszünk jól! Mi független tanácsot kínálunk. Legyen szó közvetítőről, az ügyfélről vagy a biztosítóról, a lényeg az, hogy mi független, magas szintű tanácsot kínálunk bármely ügyfélnek. A kihívások, amelyek a biztosítási alkuszi szakma előtt állnak, szépek, és nagyon jelentősek.

Vissza a lap tetejére