Izraelben a tőkepiac megreformálását célzó elkeseredett küzdelem a Dr. Yossi Bachar pénzügyminiszter vezette kormányközi bizottság ülését követően lángolt fel. A bizottság az eddigi legnagyobb reformjavaslattal élt, mely a tőkepiacon valaha megvalósult.

A Bachar vezette bizottság a következő javaslatokat tette, melyek több ezer biztosítási ügynök megélhetését veszélybe sodorták:

A banki tanácsadói és értékesítési hálózatok jobb kihasználása és a pénzügyi szolgáltatások jobb elérhetősége érdekében a bizottság azt javasolja, hogy azok a bankok, amelyek megváltak a feltőkésített nyugdíjalapokban levő vagyonrészüktől és nem biztosítótársaság megbízottai (beleértve a nyugdíjpénztárakat is), kapjanak engedélyt arra, hogy életbiztosítási és nyugdíjbiztosítási termékeket értékesítsenek, és tanácsadói tevékenységet folytassanak, feltéve, hogy alávetik magukat azoknak a megszorításoknak, melyek a fentiekben megállapított pénzügyi tanácsadási szolgáltatásra vonatkoznak. Az életbiztosítások, nyugdíjbiztosítások és feltőkésített nyugdíjalapok hosszú távú megtakarítási lehetőségek, s egyik a másikkal jelentős mértékig felcserélhető. A nyugdíj előtakarékosság valamennyi formájára való ösztönzés országos, társadalmi és gazdasági cél. A pénzügyi tanácsadásra vonatkozó rendelkezés e termékek bankfiókokban történő értékesítésével együtt könnyebben elérhetővé teszi a termékeket a lakosság azon rétegei számára, akik jelenleg nem rendelkeznek biztosítással. Továbbá, az életbiztosítási és nyugdíjbiztosítási termékek bankokon keresztül történő értékesítése megteremti a biztosítási ügynökökkel való versengés lehetőségét és végső fokon az ügyfelek számára valószínűleg csökkenhetnek az árak. Annak érdekében, hogy csökkenjen annak a valószínűsége, hogy a bankok által értékesített termékek körének kiterjesztése a tőkepiac nagyobb koncentrációjához vezessen, azt javasolják, hogy egy 10 milliárd shékel saját tőkével rendelkező bankcsoport vállalati üzletága csak akkor kapjon engedélyt tanácsadói tevékenység folytatására és életbiztosítási, valamint nyugdíjbiztosítási termékek értékesítésére, ha az összes feltőkésített nyugdíjalapjának és nyílt végű befektetési alapjának eladását teljesítette, és feltéve, hogy nem biztosítótársaság megbízottja.

Ennek a javaslatnak az volt a célja, hogy kárpótolja a bankokat az őket ért veszteségért, aminek az volt az oka, hogy a Knesset lehetővé tette a biztosítótársaságoknak, hogy belépjenek a takarékossági alapok és nyílt végű befektetési alapok piacára.

Az izraeli Biztosítási Alkuszok és Ügynökök Szövetsége (AIBAI) történelmének legnagyobb küzdelmébe kezdett, hogy ellenszegüljön e javaslatnak. Az AIBAI az egyetlen szektor, amelynek sikerült meggyőznie a Knesset Pénzügyi Bizottságának tagjait arról, hogy ne hagyják jóvá a Bachar Bizottság eme javaslatát. Tehát a Knesset tagjai megállapodtak abban, hogy évekre elhalasztják ezt a biztosítási ügynöki szektorra mért, potenciálisan súlyos csapást.

Ezen kívül az AIBAI jelentős sikert könyvelhetett el azzal, hogy megadta a biztosítási ügynököknek azt a lehetőséget, hogy ügyfeleik számára nyugdíjbiztosítási termékeket is értékesítsenek.

A biztosítási érdekvédelmi csoport sok célját elérte az egyik leghevesebb vita során, mely az izraeli Knesset folyosóin zajlott. Széles körű elismerést vívott ki magának a bankszektor Knessetben folytatott vitájában nyújtott teljesítményéhez képest azzal, ahogyan a Bachar javaslat megbuktatása érdekében lobbizott.

A tőkepiac feletti banki dominancia

Az izraeli tőkepiacon verseny soha nem létezett. Izrael történelmének különféle pénzügyi válságai idején a bankok a hagyományoknak megfelelően élvezhették az izraeli kormány részéről történő beavatkozást és védelmet.

A Bachar Bizottság által használt „érdekkonfliktus” kifejezés a bankok által elszenvedett kudarcok hosszú listáját takarja, melyek közül néhány csaknem gazdasági csődhöz vezetett. A banki részvénypiac legsúlyosabb összeomlása 1983 októberében történt, amit a tel-avivi tőzsde történetének legsúlyosabb részvény manipulációja váltott ki. Ez az összeomlás arra késztette az izraeli adófizetőket, hogy mélyen belenyúljanak a zsebükbe, hogy a legjelentősebb bankokat megmentsék attól, hogy csődbe menjenek. Ez a fiaskó az izraeli gazdaságnak 7 milliárd dollárjába került.Tíz évvel később, 1993-ban a bankárok arra ösztönözték az ügyfeleiket, hogy nyílt végű befektetési alapok vásárlása céljából kölcsönöket vegyenek fel. A bankok ajánlására az ügyfelek a legmagasabb áron vásárolták meg a nyílt végű befektetési alapokat. Ezt követően a tőzsde azonnal összeomlott és az ügyfelek közül sokan sok pénzt veszítettek és képtelenek voltak visszafizetni a banki kölcsönöket.2003-ban ismét a csőd szélére került az egyik legnagyobb bank Izraelben és a bankok legtöbbje nehézségekkel találta szemben magát, aminek az volt az oka, hogy jelentős kölcsönöket nyújtottak velük jó kapcsolatban álló ügyfeleknek, akiknek problémát okozott a kölcsön visszafizetése, amiért az izraeli gazdasági recesszió volt felelős. Mindenki megkönnyebbülésére, a gazdaság erőre kapott és a jelentős pénzügyi válság elkerülhetővé vált.

Az izraeli banki szektor koncentrációja és valamennyi pénzügyi tevékenységben való jelentős mértékű részvétele a katasztrófa biztos receptje. Sőt, Izrael korábbi pénzügyminisztere, Binyamin Netanyahu a kormányt okolta, amiért lehetővé tette a Hapoalim Bank és a Leumi Bank duopóliumát.

Nagyfokú koncentráció

A legtöbb országban például a kereskedelmi bankok nem játszhatnak szerepet a hosszú távú nyugdíjpénztári megtakarításokban. Az izraeli bankok csaknem teljes mértékben uralják az ország takarékossági alapjait (amelyek a nyugdíj megtakarítások jelentős részét alkotják.) Miközben a legtöbb országban a nem-banki közvetítők jelentős hálózata működik a bankok mellett, ami a banki szolgáltatások mellett irigylésre méltó alternatívát jelent, az ilyen típusú nem-banki közvetítés látszólag hiányzik Izraelben. Miközben külföldön sok rendkívül koncentrált pénzpiacot a szomszédos országok részéről verseny „fenyeget”, miáltal piaci erejüket nem tudják megfelelően kihasználni, az izraeli bankok az ország földrajzi és politikai elszigeteltsége miatt hasonló verseny fenyegetettségnek látszólag nincsenek kitéve.

A koncentráció önmagában nem lenne áthatolhatatlan akadálya a pénzpiaci fejlődésnek, ha ez nem járna együtt szerkezeti érdekkonfliktusokkal a pénzügyi közvetítés során. Az a sokféle tevékenység, amelyekben az izraeli bankok érdekeltek, anyagi érdekkonfliktust teremt saját üzleti tevékenységük és ügyfeleik érdekei között.

A Bachar Bizottság az izraeli bankokat a következők miatt vádolja:

  • A bankok hagyományosan befektetési tanácsadók és egyben tulajdonosai/vezetői nyugdíjpénztáraknak és nyílt végű befektetési alapoknak. Késztetve vannak arra, hogy azt tanácsolják ügyfeleiknek, hogy azoknak a cégeknek a pénzügyi termékeibe fektessék pénzüket, amelyek a bank irányítása alatt állnak (szemben azzal, amelyik az ügyfél számára a legmegfelelőbb lenne).
  • A bankok hitelnyújtók és kockázatelbírálók is egyben. Késztetve vannak arra, hogy elbírálják a kiválasztott hitelkérőket olyan esetekben, amikor azok az új kiutalásból származó bevételt a kockázatot elbíráló bank által adott jelentős kölcsön visszafizetésére fogják felhasználni.
  • Ezen kívül a bankok kockázatelbírálók és egyben tulajdonosai/vezetői takarékossági és nyílt végű befektetési alapoknak. Késztetve vannak arra, hogy újonnan kibocsátott értékpapírokat értékesítsenek az irányításuk alá tartozó intézményeknek, így csökkentik a kockázataikat, miközben teljesítik pénzügyi kötelezettségeiket.
  • A bankok hitelnyújtók és egyben tulajdonosai/vezetői takarékossági és nyílt végű befektetési alapoknak. Késztetve vannak arra, hogy az irányításuk alá tartozó intézmények befektetéseit olyan cégek felé irányítsák, amelyek a bank adósai közé tartoznak, abból a célból, hogy mérsékeljék azokat a problémákat, amelyekkel a banknak szembe kell néznie.
  • A bankok széles körű kereskedelmi banki szolgáltatásokat is nyújtanak, és egyben tulajdonosai/vezetői takarékossági és nyílt végű befektetési alapoknak.

Késztetve vannak arra, hogy rávegyék az alapokat arra, hogy fogadják el ezeket a szolgáltatásokat az anyacégtől anélkül, hogy figyelembe vennének más piaci lehetőségeket és megkísérelnének a lehető legjobb feltételeket megszerezni a kérdéses szolgáltatások esetében.

Izraelben a fent említett érdek konfliktusok immunisnak bizonyultak a temérdek korlátozás és szabályozás („Kínai Nagyfal”) ellenére, amelyekkel megpróbálták ellenőrzés alá vonni őket. Az Állami Számvevőszék szavaival élve „a Pénzügyminisztérium és az izraeli Nemzeti Bank által emelt kínai fal nem elég erős ahhoz, hogy úrrá legyen az érdekkonfliktusokon és felügyeleti díjat rójon ki”.

A bank és az ügyfelek érdekei között fennálló fenti konfliktusoktól eltekintve szerkezeti érdekkonfliktus áll fenn a hitelpiaci helyzetének fenntartását célzó banki érdekek és a hatékonyabb tőkepiac kifejlesztését célzó általános gazdasági érdekek között a takarékpénztári és nyílt végű befektetési alapok, valamint a bankok közötti (hitelpiaci) verseny elősegítése révén.

A takarékossági és nyílt végű befektetési alapok hitelközvetítők, melyek potenciális versenytársai lehetnének a bankoknak számos tevékenységi területen. Azonban felmerül a kérdés, hogy vajon az ilyen verseny kialakulásának kudarca csupán a takarékossági és nyílt végű befektetési alapok feletti teljes banki fennhatóság mellékterméke-e. Hasonló kérdés merül fel a kockázatelbírálás kapcsán is. Mivel az új értékpapír kibocsátás potenciális versenyhelyzetet teremt a bankok számára a hitelpiacon, a verseny elősegítése a kockázatelbírálásban, vagyis az árképzésben és az új termékek forgalomba hozatalában, különösen fontos egy hatékony tőkepiac kialakítása szempontjából.

A potenciális érdekkonfliktusok önmagukban problematikus és nemkívánatos helyzetet teremtenek különösen azért, mert ürügyül szolgálnak arra, hogy ezeket a konfliktusokat a gyakorlatban felhasználják.

A banki ügyfeleknek a takarékossági és nyílt végű befektetési alapokba irányuló tömeges befektetéseit a gyakorlatban a bankok befektetési tanácsadói irányítják azokba a takarékossági és nyílt végű befektetési alapokba, amelyeket a bank felügyel vagy irányit azoknak a jogi kötelezettségeknek ellenére, melyek kimondják, hogy az ügyfelet objektív befektetési tanácsokkal kell ellátni, ahol egyenlő esélye van valamennyi lehetséges alternatívának.

A Kínai Nagyfal felmondta a szolgálatot

Az izraeli tőkepiacon az érdekek nagyfokú koncentrációja és a hitelközvetítők közötti érdekkonfliktusok szerteágazó volta következtében egy „ördögi kör” alakult ki, amely fenntartja a hatalmi egyensúlyt. A koncentráció a tevékenységek széles körébe történő beavatkozással együtt strukturális érdekkonfliktust teremt, és ezeknek a konfliktusoknak a kiaknázása arra szolgál, hogy megőrizze a koncentrációt.

Mivel valamennyi, az érdekkonfliktusok enyhítésére szolgáló „Kínai Nagyfal” kísérlet megbukott, az alapvető szerkezeti változásoknak amennyire csak lehet, ki kell küszöbölniük a hitelközvetítők között fennálló érdekkonfliktusokat. Ugyanakkor szigorú intézkedéseket kell tenni a koncentráció csökkentése érdekében. A Bachar Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a fent említett ördögi kör megszüntetése érdekében a tulajdonviszonyok szerkezetébe történő megfontolt beavatkozásra van szükség a kormány részéről, és szükség van a hitelközvetítői tevékenységre. Csak akkor lehet a tőkepiacot ténylegesen megnyitni további pénzintézetek előtt, ha az ördögi kör megszűnik, s ily módon idővel elő lehet segíteni valódi versenyhelyzet megteremtését.

A bizottság meggyőződése, hogy az általa javasolt szerkezeti változtatás az előfeltétele annak, hogy megteremthetők legyenek a feltételek, amelyek szükségesek egy egészséges tőkepiaci verseny kialakulásához. A bizottság javaslatai ugyanazon az általános elven alapulnak, amelyet a kormány akkor hagyott jóvá, amikor a piac szerkezetére vonatkozó törvényt megalkotta, azaz olyan versenyképes piaci szerkezetet teremthet, amely felválthatja a nehézkes szabályozó mechanizmust és kiküszöbölheti a verseny hiányából fakadó torzulásokat.

Legfőbb javaslatok

A Bachar Bizottság benyújtotta az izraeli tőkepiacot érintő legszerteágazóbb reformját.

A legfőbb javaslatok a következők:Nem megengedhető, hogy a bankoknak olyan cégben legyen érdekeltségük, amely takarékossági és nyílt végű befektetési alapokat menedzsel, vagy mintegy 10%-os érdekeltséggel rendelkezzenek olyan cégben vagy intézményben, amely olyan céget felügyel, amely ilyen alapokat menedzsel. A bizottság javasolta továbbá, hogy a bankot felügyelő részvényes és valamennyi általa felügyelt jogi személy ne rendelkezhessen 5% vagy ennél magasabb érdekeltséggel takarékossági és nyílt végű befektetési alapokban, és ne lehessen 10%-nál nagyobb tulajdonrésze olyan cégben vagy intézményben, amely ilyen alapokat menedzsel.

A takarékossági és nyílt végű befektetési alapok bankoktól való elkülönítése azt az igényt tükrözi, hogy a tőkepiaci koncentráció csökkenjen, és az érdekkonfliktusok enyhüljenek. Az alapok bankok által történő értékesítése jelentősen csökkenteni fogja a banki tevékenységek szerkezetének érdekkonfliktusait, decentralizálja a pénzügyi vezetést és megnyitja a verseny előtt a piacot, ami által javulni fog a szolgáltatás és növekedni fog a megtakarításokból származó haszon.

A kockázatelbírálók tevékenységében érdekek ütköznek, főképp mivel egyfelől abban érdekeltek, hogy a velük kapcsolatban álló adósok nevében járjanak el, továbbá fiduciáris kötelezettségeik vannak a befektetői nagyközönséggel szemben, ezért a Bizottság azt javasolta, hogy a meglevő szabályzókat a következők szerint kell megerősíteni: a kockázatelbíráló nem vehet részt értékpapír nyilvános kibocsátása esetén az ár megállapításában, ha nagy pénzösszeget adott kölcsön a kibocsátó cégnek, pl. amennyiben a kibocsátó cég kintlévősége, mellyel a kockázatelbírálónak tartozik, meghaladja az 5 millió shékelt, és ez a kibocsátó cég teljes pénzügyi kötelezettségének több mint 10%-át teszi ki.

A Bizottság javasolja, hogy a kockázatelbíráló ne kapjon engedélyt arra, hogy 5 %-ot vagy ennél több értékpapírt értékesítsen abból, amelyet kibocsátáskor neki vagy csoportjában az összes intézményi jogi személynek felajánlottak.

A szabályozó infrastruktúra, a felügyelet és a végrehajtás fontosságát érintő, a takarékossági befektetési alapokra vonatkozó törvényt el kell rendelni, ennek előírásait, valamint az egyéb intézményekre vonatkozó valamennyi jogszabályt összhangba kell hozni azért, hogy a sokféle, anyagi nyereséggel kapcsolatos intézkedési normák a lehető leghasonlóbbak legyenek. Továbbá nem adható engedély a takarékossági alapok szerzésére, amennyiben a szerzést követően a vevő és társcégeinek csoportja több mint 15%-os hosszú távú megtakarítási piaci részesedéssel fog rendelkezni. Ezen felül nem adható engedély nyílt végű befektetési alapok szerzésére, amennyiben a szerzést követően a vevő és a társcégeinek csoportja a nyílt végű befektetési alapokból több mint 20%-os piaci részesedéssel fog rendelkezni. A szerzések relatív nagyságának korlátozásával megakadályozható, hogy a koncentráció a tőkepiac egyéb ágazataiba vándoroljon, ami a döntéshozatali központok decentralizálásához fog vezetni és növelni fogja annak a lehetőségét, hogy nemzetközi intézményeket vonjanak be a hitelközvetítésben való részvételbe Izraelben. A szerzések relatív nagyságának korlátozása nagyobb választási szabadságra ad lehetőséget az alapok vásárlóinak és fokozza a piaci versenyt. Másfelől pedig ez a fejlődés csökkenteni fogja annak a valószínűségét, hogy a potenciális vásárlók érdekkonfliktusait ki lehessen használni. Nyomatékosítani kell, hogy a piaci részesedés korlátozása pusztán az egyesülésekre és szerzeményezésekre vonatkozik, és nem érvényes a piaci részesedés növekedésekor, ha a verseny vagy a piaci fluktuáció révén létrejött változás eredménye.

A Bizottság javasolta, hogy az engedély megadása kívánatos azok számára, akik befektetési tanácsadásban valamint „pénzügyi termékek” (értékpapírok, nyílt végű befektetési alapok, bankszámla) és „nyugdíjbiztosítási termékek” (nyugdíjpénztárak, élet- és nyugdíjbiztosítás) forgalmazásában érdekeltek.

A jelenlegi gyakorlat szerint a pénzügyi tanácsadás Izraelben olyan környezetben zajlik, ahol felmerül a kérdés, hogy vajon ki lehet-e használni az érdekkonfliktusokat, miközben nyugdíjbiztosítási termékekkel kapcsolatos tanácsadás (ideértve a nyugdíjbiztosítási és életbiztosítási termékeket) látszólag nem létezik. És ez annak ellenére így van, hogy a nyugdíjbiztosítási és pénzügyi termékekkel kapcsolatos objektív befektetési tanácsadásról való gondoskodás alapvető szolgáltatás. Ha az objektivitást válság fenyegeti, az államnak intézkedéseket kell tennie, és gondoskodnia kell arról, hogy azokat a tanácsokat, melyeket a tanácsadók adnak a nagyközönségnek, ne fertőzzék meg érdekkonfliktusok és a nagyközönség teljes tájékozottsággal rendelkezzen azoknak az érdekeivel kapcsolatosan, akik pénzügyi termékeket forgalmaznak.

A fentiekből arra a következtetésre jutottunk, hogy a tőkepiac szereplőitől el kellene várni azt, hogy válasszanak a között, hogy forgalmazással vagy tanácsadással kívánnak-e foglalkozni a következő korlátozások és feltételek között:- biztosítható legyen az, hogy egy jogi személy, amelyik azt választja, hogy tanácsadással kíván foglalkozni, független és elfogulatlan legyen, javasoljuk, hogy az általa felügyelt cégeknek és a felügyeletet gyakorló részvényeseknek ne lehessen indirekt módon 10% vagy annál nagyobb (vagy direkt módon 5% vagy annál nagyobb) vagyona állami cégekben. Az sem megengedhető, hogy felajánlják tanácsaikat olyan állami cégek termékeit és azok forgalmazását illetően, amelyek 10% vagy annál nagyobb arányú részesedéssel rendelkeznek magukban a tanácsadó cégekben.

Díjbeszedés

A Bizottság javasolja, hogy a tanácsadóknak legyen lehetőségük arra, hogy a közvetlen eladásokból származó díjat beszedjék az intézményektől és pénzügyi termékeket kínáló jogi személyektől, ha ezeket a termékeket értékesítik.

Mivel a banki részvétel e téren még újdonságnak hat, a Bizottság azt javasolja: vegyék elejét annak, hogy a tanácsadókat díjazza az életbiztosítási termék tulajdonosa, beleértve az e termékek forgalmazásáért és eladásáért járó díjazást is. Azonban ez a korlátozás nem vonatkozik arra a díjazásra, amely a felügyeletért, illetve egyéb elfogadott banki szolgáltatásért jár.

Gondoskodási és nyugdíjbiztosítási termékekkel kapcsolatos értékesítési és tanácsadói tevékenység

A „középnagyságú” bankok akkor folytathatnak ilyen tevékenységet, ha lemondanak takarékossági alapokban való részvénytöbbségükről, és amennyiben nem rendelkeznek indirekt módon 10% vagy annál nagyobb részesedéssel biztosítótársaságokban.

A „nagy bankok” akkor folytathatnak ilyen tevékenységet, ha lemondanak valamennyi, takarékossági és nyílt végű befektetési alapokban elhelyezett vagyonukról, és nem rendelkeznek indirekt módon 10% vagy annál nagyobb részesedéssel biztosítótársaságokban.

Életbiztosítási termékekkel kapcsolatos értékesítési és tanácsadói tevékenység

A „középnagyságú“ bankok akkor folytathatnak ilyen tevékenységet, ha lemondanak takarékossági és nyílt végű befektetési alapokban levő vagyonukról, és amennyiben nem rendelkeznek indirekt módon 10% vagy annál nagyobb részesedéssel biztosítótársaságokban 2010 után.

A „nagy bankok” öt évvel azután folytathatnak ilyen tevékenységet, hogy lemondtak valamennyi, takarékossági és nyílt végű befektetési alapokba helyezett vagyonukról, és nem rendelkeznek indirekt módon 10% vagy annál nagyobb részesedéssel biztosítótársaságokban.

Az AIBAI által folytatott sikeres kampány

Az izraeli Biztosítási Alkuszok és Ügynökök Szövetsége (AIBAI) eddig még sohasem folytatott ekkora és ennyire koncentrált küzdelmet, mint az utóbbi hónapokban. Az AIBAI abban tevékenykedett, hogy meghiúsítson egy olyan reformot, mely lehetővé tenné a bankoknak, hogy tanácsadási tevékenységet folytassanak és biztosítási és nyugdíjbiztosítási termékeket értékesítsenek a bankfiókjaikban. Egy ilyen reform biztosítási ügynökök ezreit fosztaná meg az üzlettől Izraelben.

Az AIBAI-nak kevés ideje volt arra, hogy a Bachar Bizottság javaslatai elleni kampányát megszervezze és megakadályozza, hogy a bankok beléphessenek a biztosítási szektorba. Az AIBAI elnöke, Yossi Manor, a korábbi elnök Avram Reif, Uri Katz az igazgatótanács tagja valamint Moti Keinan ügyvezető igazgató szükségesnek tartották, hogy a szervezet folytassa le ezt a kampányt.

Heteken belül találkoztak a legkiválóbb tanácsadókkal és szakemberekkel. Tulajdonképpen mindenkivel találkoztak, aki hajlandó volt tanácsokkal szolgálni - ügyvédek, professzorok és szakemberek halmozták el őket tanácsokkal. Néhányan kitartottak amellett, hogy a kampányt az utcán kell lefolytatni, beleértve a gépkocsik abroncsainak felhasítását is a legfontosabb közlekedési csomópontokban. Mások azt javasolták, hogy a Knesset vagy a Kereskedelmi Minisztérium épülete előtt demonstráljanak Jeruzsálemben.

Az AIBAI főleg arra összpontosított, hogy találjon egy olyan kiváló jogászt, aki tanácsot ad az ügy jogi részét illetően. Ez nem volt könnyű feladat. Néhány vezető jogi szakember azt mondta, hogy érdekükben áll a tanácsadás, de a banki kapcsolataik érdekkonfliktushoz vezetnek. Mások hajlandóak voltak a biztosítási ügynököket ügyfeleikként kezelni, de egy-két nap után visszavonták hozzájárulásukat, miután figyelmeztetést kaptak a velük kapcsolatban álló banktól, hogy „ne kerüljenek biztosítási ügynökök közelébe”.

A jogászokkal történt találkozások során a biztosítási ügynökök jogi szempontból tanulmányozták a tilalmat, amely az egyik szolgáltatást egy másik elfogadásától tesz függővé. Más szóval, ki tudták mutatni, hogy egy bank attól teheti függővé a hitelnyújtást, hogy valaki vásárol-e alapvető vagy életbiztosítási terméket. Alon Gelert ügyvéd, aki korábban a Miniszterelnöki Hivatal jogi tanácsadója volt, természetesen elvállalta az ügyet. Az sem bizonyult könnyűnek, hogy tanácsadás céljából közgazdász professzort találjanak. Az AIBAI rangidős professzorokat keresett meg, azonban legnagyobb meglepetésére azok nem voltak hajlandók tanáccsal szolgálni. Egyikőjük, aki korábban a Pénzügyminisztérium vezérigazgatója volt, nem tudta elvállalni a feladatot, mivel csak nemrég nevezték ki az egyik nagy bank igazgatótanácsi tagjának. Egy másik professzor, aki korábban szintén vezérigazgatója volt a Pénzügyminisztériumnak, azt közölte, hogy díjazásért nem hajlandó tanácsot adni, de vonakodásának valószínűleg az volt az oka, hogy azidőtájt jelölték egy fontos kormányzati pozícióra. A szervezés sürgős volta miatt az AIBAI arra kényszerült, hogy kulcspozícióban levő tanácsadókat kérjen fel. Az AIBAI tanácsadói testületében volt egy stratégiai szempontból is fontos média tanácsadó, két közgazdász és biztosítási professzor, valamint különböző érdekcsoportok képviselői is jelen voltak.

Miután a szervezés befejeződött, gyors ütemben elkészültek a szakmai megbízási dokumentumok. A tervezetet, amelyben a biztosítási termékeket értékesítő bankok jelentőségét elemeztük, szétosztottuk a kormány és a Knesset döntéshozói között.

A kampány fontos részét képezte a nagyközönség felkészítése arra, hogy megértsék, miért folytatnak a biztosítási ügynökök küzdelmet a bankok ellen. Ebbe a tevékenységbe bele tartozott az információ közreadása és a média - beleértve a sajtót és az elektronikus sajtót is - tájékoztatása. Ezt követően az AIBAI hirdetési kampányba fogott az országos lapokban, hogy magyarázattal szolgáljon azzal kapcsolatban, hogy várhatóan milyen kár éri majd a nagyközönséget azáltal, hogy a bankok belépnek a biztosítási szektor területére, és lehetővé válik számukra a biztosítási termékek értékesítése, ami miatt, többek között olyan biztosítási ügynökök ezrei kerülnek ki a szakmából, akik éveken keresztül szolgáltatást nyújtottak.

Ezzel egyidejűleg az AIBAI igyekezett megnyerni magának a biztosítótársaságokat a küzdelemben való részvételre. A biztosítótársaságok vezérigazgatóit felkérte arra, hogy nyíltan ellenezzék a Bachar Bizottság javaslatait, melyek révén a bankok bekerülhetnek a biztosítási szektorba, és figyelmeztessenek az ilyen intézkedés veszélyeire.E kampány során az AIBAI találkozott a Bachar vezette bizottsággal csakúgy, mint a bankok, az alkuszcégek és a befektetési cégek is. Egy szakértőkből álló tanácsadói csoport segítségével az AIBAI előterjesztette a biztosítási termékek bankok által történő értékesítése elleni legfontosabb érveit. Ez nem volt könnyű feladat, mivel a bizottság olyan regulátorokból állt, akik az izraeli tőkepiac felett felügyeletet gyakoroltak.

A parlamenti küzdőtér

Ezzel egyidőben az AIBAI felkészült arra, hogy a Knessetben parlamenti tárgyalásokat folytasson a Bachar vezette bizottság javaslatainak megvalósításáról. Az AIBAI vezetői tudták, hogy ennek megtételére ez a legfontosabb, rendelkezésre álló küzdőtér, ahol a biztosítási termékeknek bankok által való értékesítésére tett javaslatokat meg lehet dönteni, és ahol a biztosítási ügynökök több évre megszilárdíthatják pozíciójukat. Az AIBAI képviselői nagyrabecsülésükről biztosították a Knesset tagjait és kellő tiszteletet tanúsítottak irányukban.Átfogó előkészítő munkára volt szükség. Tisztában voltak azzal, mennyire sürgős, hogy a Knessetben jelen levő valamennyi politikai párt minél több képviselőjével találkozzanak. A politikai pártokban aktív szerepet vállaló AIBAI tagokat megpróbálták megnyerni, és ezek aktív közreműködést vállaltak pártjaik Knesset tagjaival történő tárgyalásai során. Az AIBAI-nak sikerült sok olyan biztosítási ügynököt megtalálni, akiktől a Knesset tagjai biztosításaikat beszerezték.

Kihasználva e biztosítási ügynökök széles körét, előkészítő tárgyalások tucatjait tartották a Knesset tagjaival mind a Knessetben levő irodákban, mind az ország legkülönbözőbb helyein levő saját irodáikban. Néhány ilyen találkozón miniszterek is részt vettek.

Ez a módszer sikeresnek bizonyult. Kapcsolatok jöttek létre a Knesset tagjaival általában és a főképp a Knesset Pénzügyi Bizottságának tagjaival, akik szilárdan ellenálltak a Bachar vezette bizottság tervének, mely révén a bankok számára lehetővé válna, hogy fiókjaikban biztosítási termékeket értékesítsenek.

Az AIBAI Daniel Benlolo képviselőt parlamenti érdekcsoportja élére állította. A képviselő sikeresen vezette a biztosítási ügynökök küzdelmét.

A kampány csúcspontját a Pénzügyi Bizottság tárgyalásai során érte el, ahol a Bachar vezette bizottság javaslatainak megvalósításával kapcsolatos törvényjavaslatról volt szó. Az AIBAI képviselői aktív szerepet vállaltak a heteken át tartó bizottsági tárgyalásokon. Éjt nappallá téve részt vettek a bizottsági vitákban, hogy gondoskodjanak arról, hogy a Knesset tagjai az eredeti javaslat ellen szavazzanak, ami lehetővé tenné a bankoknak, hogy biztosítási termékeket értékesítsenek, amint takarékossági és nyílt végű befektetési alapjaiktól megválnak.

Hogy e küzdelem sikeres legyen, szükség volt egy széles körű hírszerzési hálózat megszervezésére. A hálózat révén jelentések készültek a bizottsági tagokkal folytatott konzultációkról, a bizottságok elé terjesztett törvényjavaslatok szövegében történt változtatásokról, valamint a banki kísérletek meghiúsításáról mellyel azokat a törvényjavaslatokat próbálták megváltoztatni, amelyek révén fiókjaikban biztosítási termékek értékesítése vált volna lehetővé.Valójában, amikor a Pénzügyminisztérium benyújtotta a Knessetnek a tőkepiaci reformokra vonatkozó javaslatait, a biztosítás kivételével valamennyi kérdést már megoldották. A biztosítási ügynökök kimagasló sikereket értek el a Knesset Pénzügyi Bizottságában. Sikerült mind a 17 bizottsági tag támogatását megnyerniük a biztosítási ügynökök küzdelme számára, a Pénzügyminisztérium és a bankok feltevései ellenére.

A Pénzügyminisztérium vezetői nem rejtették véka alá csalódottságukat a biztosítási ügynökök sikerével kapcsolatosan. Ez példa nélkül álló puccs volt a Knesset Pénzügyi Bizottsága történetében. A biztosítási ügynökök megélhetését veszélyeztető kísérlet meghiúsult.Másfelől a bankszektor erőfeszítései is megbuktak mellyel meg akarták torpedózni a Bachar Bizottság javaslatait. Többmillió shékelt költöttek arra, hogy érdekvédőket, jogi és közgazdász professzorokat valamint nemzetközi szakértőket toborozzanak, hogy rávegyék a Knesset tagjait arra, hogy alapvetően változtassák meg a bizottság javaslatait. De a bankok vezetői a Knesset Pénzügyi Bizottságának több tagját felbosszantották azzal, hogy olyan amatőrként bántak velük, akik nem rendelkeznek kellő ismerettel a bankszektort illetően. Ennek a hozzáállásnak az lett az eredménye, hogy a Pénzügyi Bizottság legtöbb tagja a bankok ellen fordult.

A bankok folytatták a nyílt végű befektetési alapok értékesítéséért járó magasabb díjért folyó küzdelmet Még arra is lehetőséget akartak kapni, hogy azonnal hozzájussanak a 0,35%-0,8%-os díjhoz a nyílt végű befektetési alapok típusától függően a jövőbeni nyereség elvesztése miatti kompenzációként, ha az elkövetkezendő három éven belül meg kell válniuk az alapoktól.

A szakértői jelentés miatt megbuktak a javaslatok

Az izraeli Biztosítási Alkuszok és Ügynökök Szövetsége (AIBAI) megrendelte két átfogó jelentés elkészítését, amelyek a Bachar vezette bizottság által a tőkepiacok reformjára tett javaslatokat elemzik. Felsőoktatási intézmények neves előadói és biztosítási szakértők vettek részt a jelentések elkészítésében.

A Knesset Pénzügyi Bizottsága elé terjesztett jelentések kimutatták, milyen hatással lennének a Bachar vezette bizottság javaslatai a biztosítási ügynökök munkájára. A Knesset tagjai nem kaptak tájékoztatást ezekről a következményekről. Ezek a jelentések jelentősen befolyásolták a Pénzügyi Bizottság mérlegeléseit.

Egy biztosítási és nyugdíjbiztosításban jártas, elismert szakértő Izraelben, Yehuda Kahane a tel-avivi egyetem menedzsment karának professzora, elemezte a reformbizottság által tett javaslatokat. Megállapította, hogy a Bachar vezette bizottság egy teljesen új működési modellre tett javaslatot a biztosítási szektorra vonatkoztatva, amelyet sehol másutt nem ismernek a világon.

Kahane professzor elemezte a Bachar vezette bizottság azon javaslatát, amely szétválasztotta az értékesítést és a tanácsadói tevékenységet. Ilyen megkülönböztetésre, hasonló modell alapján, a pénzügyi és nyugdíjbiztosítási termékekre vonatkoztatva is tettek javaslatot. Ez azt kívánná a biztosítási ügynököktől, hogy válasszanak a között, hogy tanácsadással kívánnak-e foglalkozni vagy értékesítéssel.

A bizottság arra tett javaslatot, hogy a tanácsadónak kizárólag az ügyfelével szemben legyen fiduciáris kötelezettsége. Kizárólagosan az ügyfelétől lenne joga díjazást elfogadni a munkája után. Kahane professzor megjegyezte, hogy az „értékesítés után járó díj” oly módon kerülne megállapításra, hogy a tanácsadó közömbössé válna az általa adott tanács és a hasonló termék értékesítése iránt.

A Bachar vezette bizottság javaslata alapján a tanácsadónak a biztosítási piacon ajánlott pénzügyi és nyugdíjbiztosítási termékek teljes skáláját bele kellene foglalnia a tanácsadási tevékenységébe. Továbbá, a tanácsadói céget meggátolná abban, hogy tanácsot adjon olyan intézmény termékeinek értékesítésével kapcsolatosan, amellyel kapcsolatban áll, illetve a tanácsadási engedély megadása ilyen jogi személy részére tilos lenne.

A bizottság javasolta, hogy a forgalmazók kapjanak engedélyt termékek értékesítésére, és részesítsék előnyben a velük kapcsolatban álló intézmény termékeit. Kettőnél több intézmény termékeinek forgalmazása a pénzügyi és nyugdíjbiztosítási piacon (ideértve magának a forgalmazónak a termékeit is) nem lenne megengedhető. Egy biztosítási ügynök, aki a forgalmazást választja, csupán két intézmény pénzügyi, nyugdíjbiztosítási és alapvető biztosítási termékeit tudná forgalmazni.

Az egységes gyakorlatot a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos tanácsadói és forgalmazói tevékenységgel kapcsolatosan rendelet szabályozná. A nyugdíjbiztosítási termékek forgalmazásában résztvevőknek két tanfolyamon kell részt vennie: pénzügyi és nyugdijbiztositással kapcsolatos tanfolyamon.

A Bachar Bizottság javaslata alapján az a bank, amely nem érdekelt fél sem biztosítótársaságokban, sem nyugdíjpénztárban, és amelyik eladta takarékossági alapban elhelyezett vagyonát, tanácsadói tevékenységgel foglalkozhatna vagy élet- és nyugdíjbiztosítási termékeket értékesíthetne. A bank más biztosítási termékeket nem értékesíthetne.

Kahane professzor szigorúan bírálta a Bachar Bizottság erre vonatkozó javaslatait. Arra figyelmeztetett, hogy a bizottság főképpen a nyugdíjbiztosítási és más termékeknek biztosítási ügynökök általi forgalmazásával foglalkozott és megjegyezte, hogy a biztosítási ügynökök tevékenysége nem korlátozódik az értékesítésre. A biztosítási ügynökök fontos szerepet töltenek be a biztosítás teljes ideje alatt. Ők kezelik a biztosításban bekövetkező rendszeres változásokat, naprakészek a biztosítási termékekkel kapcsolatosan és az ügyfél igényeihez igazítják a termékeket, kárrendezéssel foglalkoznak stb. Kahane professzor felhívta a figyelmet arra, hogy a „forgalmazás” és a „tanácsadói tevékenység” intézményesítése miatt ezek a fogalmak könnyen csupán jelentésükben létezhetnének, és feleslegessé válhatnak, de mélyrehatóbb következményeik is lehetnek. Feltette a kérdést, hogy vajon a kárrendezésnek is a „forgalmazási” és „tanácsadói” tevékenységgel foglakozó ügynökön keresztül kell-e megvalósulnia. Fejtegetését azzal fejezte be, hogy a Bachar Bizottság által javasolt modell elméleti jellegű és nem ad megoldást azokra az alapvető kérdésekre, amelyek a biztosítás értékesítési folyamata és menedzselése során egészében felmerülnek.

A gyakorlatban egy szakképzett biztosítási ügynök igen sokféle tevékenységért felelős, amelyek túlmutatnak egy csupán alkuszi tevékenységen. A professzor hangsúlyozta, hogy egy kifinomult biztosítási piacon gyakran van szükség biztosítási ügynökökre, főképpen a vállalati biztosítási ágazatban, hogy tanáccsal lássák el az ügyfeleiket a biztosítási kockázatok menedzselésével kapcsolatosan. Az ügynökök segítenek a biztosítással rendelkezők kárainak rendezésében is, és rendszeresen figyelemmel kísérik a kockázatok alakulását a biztosítás területén. A Bachar Bizottság azonban pusztán az értékesítési folyamatra összpontosított anélkül, hogy figyelembe vette volna az ügynökök egyéb teendőit.

Kahane professzor megjegyezte, hogy nem azzal van a baj, hogy új, a gyakorlatban eddig még nem alkalmazott működési modellre történt javaslattétel. Viszont a biztosítási iparban a forgalmazás módszerei évszázadok alatt fejlődtek ki. Az utolsó elemzés szerint a piaci hatalmak a jelenleg leghatékonyabb rendszereket választották. Ennek alapján Kahane professzor megjegyezte, hogy ha valaki új rendszereket javasol biztosítási termékek forgalmazása céljából, a legjobb lett volna, ha először csak korlátozott keretek között próbálta volna ki ezeket. Csak ha sikeresnek bizonyultak volna, kellene őket alkalmazni a rendszer egészére nézve. Kahane professzor aláhúzta, hogy Izraelben arra kényszeríteni a pénzintézeteket, hogy egy teljesen új és eddig még ki nem próbált rendszert alkalmazzanak kockázatos, és teljesen tönkre teheti az izraeli biztosítási piacot. Ráadásul, ha Izrael magáévá teszi a Bachar vezette bizottság által javasolt modellt, elszigetelődik, s ennek következtében jelentős akadályba fognak ütközni azok a nemzetközi cégek, amelyek jelen kívánnak lenni Izraelben, és versenyezni szeretnének a biztosítási és nyugdíjbiztosítási piacon.

Kahane professzor megjegyezte, hogy a Bachar vezette bizottság állásfoglalása azzal kapcsolatban, hogy a forgalmazó cégeknek megszabják, hogy csupán két pénzügyi szervezettel állhatnak kapcsolatban, ellenkezik azzal a célkitűzésével, hogy csökkentse a biztosítási iparban tapasztalható centralizációt. Jelenleg a független biztosítási ügynökök nagyszámú biztosítótársaságot képviselnek, s ezáltal támogatják a versenyt. A professzor úgy gondolja, hogy amennyiben kisszámú biztosítótársaság több ezer biztosítási ügynökkel működik együtt, az ügynökök versenyzési hajlama megmarad, és nem kerül veszélybe.

Ebből az következik, hogy az arra tett kísérlet, amellyel korlátozni akarják, hogy egy értékesítéssel foglalkozó biztosítási ügynök csupán két pénzügyi szervezettel állhasson kapcsolatban, komoly károkat fog okozni több ezer olyan biztosítási ügynöknek, akik jelenleg nagyszámú biztosítótársasággal állnak kapcsolatban. Kahane professzor arra figyelmeztetett, hogy az efféle korlátozás alapvetően törvénysértő: sérti a foglalkozás szabadságát.

A biztosítási ügynökök jelentősége

Egy másik szakértői vélemény Nava Haruvytól származik, aki a Netanyai Egyetem Biztosítási Intézetének professzora, és akit az AIBAI kért fel ennek elkészítésére. Haruvy professzor elemezte milyen hatása lenne a reformnak a biztosítási ügynökök jövőbeni helyzetére.

Haruvy professzor arra figyelmeztetett, hogy a biztosítási termékek forgalmazásának átengedése a nagy bankok számára ahelyett, hogy ezzel a biztosítási piacon működő nagyszámú biztosítási ügynök foglalkozna, fokozni fogja a biztosítási tevékenység centralizációját, és több ezer biztosítási ügynök megélhetését veszélybe fogja sodorni. A biztosítási tevékenység átengedése a fennálló bankrendszernek ezért az ügyfelek zsebét fogja érzékenyen érinteni.

Haruvy professzor elemzésében rámutat arra, hogy a költségek csökkentése nem szükségszerűen fog alacsonyabb biztosítási díjakhoz vezetni. Ellenkezőleg, növelni fogja a pénzügyi termékek súlyozott kosarának árát, nem is szólva arról, hogy az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások is meg fogják ezt szenvedni. A biztosítási ügynök egyben védjegyül szolgál az ügyfél számára, ellentétben a biztosítótársaságokkal és az ismeretlen banki tisztviselőkkel.Végül a biztosítási termékek forgalmazásának átengedésével a bankok fokozni fogják az ügyfelek feletti hatalmukat, mondja Haruvy professzor. Ezáltal a bankok külön befolyásra tesznek szert, mely lehetőséget ad számukra hogy bizonyos szolgáltatásokat egy másik elfogadásához kössenek. Továbbá, biztosítási termékek értékesítése révén a bankok még további információ birtokába jutnak az ügyfelekkel kapcsolatosan, pl. egészségi állapotukra, cselekvési képességükre vonatkozóan, ami további beavatkozást jelent az ügyfelek magánéletébe és az információ felhasználható arra, hogy a bank tovább növelje a hasznát. Ezért Haruvy professzor arra figyelmeztet, hogy ne adjanak a bankok kezébe több eszközt, mert hatalmukkal visszaélhetnek, ha biztosítási szolgáltatásokat értékesítenek.

Haruvy professzor hajthatatlan, és ellenzi, hogy a forgalmazókat arra kényszerítsék, hogy csak két biztosítótársaság termékeit forgalmazzák, mivel az a biztosítási ipar további centralizációjához fog vezetni. Haruvy professzor azt állítja, hogy ilyen módon csak a biztosítótársaságok befolyása fog növekedni a biztosítási ügynökökkel szemben és elkerülhetetlenné válik, hogy az ügyfelek lesznek azok, akik ennek az árát megfizetik.

A biztosítási ügynök védjegyül szolgál az ügyfél számára, ellentétben a biztosítótársaságokkal. A biztosítási ügynök jelenti a kapcsolatot a biztosítótársaság és az ügyfél között, és ő az, aki gondoskodik az ügyfél kényelméről. Ilyen módon a biztosítási ügynök szerepe igen fontos, és ezt nem lehet alábecsülni.

Haruvy professzor arra figyelmeztet, hogy nem lehet korlátozni azoknak a biztosítótársaságoknak a számát, melyek termékeit az ügynök értékesítheti, ha egyszer adott az ügynökök tevékenykedésének a módja és az ügyfelek igénye.

Erre nézve több okot is felsorol:

  • A történelmi okok alapján - Izraelben a biztosítási piacon nagy a felfordulás. Különböző biztosítótársaságok megerősödtek és fuzionáltak.
  • A vagyoni jogok alapján - a biztosítási ügynök rendelkezik egy ügyfélkörrel, akik különböző biztosítótársaságokkal működnek együtt.
  • A termékek jellege alapján - az ilyen jellegű megszorítás nem felel meg az értékesített biztosítási típusoknak.
  • Az ügyfelek igényei alapján - az ilyen jellegű megszorítás nem veszi figyelembe azoknak az ügyfeleknek az igényeit, akiknek majd több ügynökkel kell kapcsolatban állniuk egy biztosítási ügynök helyett.
  • Mérhetőség alapján - ilyen jellegű korlátozás sehol másutt nem létezik a világon. Sérti az ügynök tevékenységhez való jogát és a potenciális hasznát.

Újfajta munka: nyugdíjbiztosítási tanácsadó

A Bachar vezette bizottság nem kötelezte el magát aziránt, hogy elválassza a takarékossági és nyílt végű befektetési alapokat a bankoktól. Foglalkozott a biztosítási ügynökök és nyugdíjbiztosítási tanácsadással és értékesítéssel foglalkozó alkuszok számára adható engedélyekkel. A bizottság világosan meghatározta azokat a szabályzókat, amelyek e foglalkozás gyakorlásában résztvevőkre vonatkoznak, hogy garantálja a tanácsadás objektív és önös érdek nélküli jellegét.Rövid időn belül a pénzügyi szolgáltatások felügyeletére vonatkozó törvényjavaslatot a Knesset elé terjesztettek. A Knesset gyorsan elfogadta a törvényjavaslatot. Az izraeli Biztosítási Alkuszok és Ügynökök Szövetsége (AIBAI) hozzáfogott, hogy gondoskodjon arról, hogy az új törvény miatt ne kerüljenek a biztosítási ügynökök és alkuszok hátrányos helyzetbe.

Az AIBAI-nak sikerült egy átmeneti periódushoz jutnia, amely alatt az aktívan tevékenykedő biztosítási ügynökök magas fokú képzésben részesülhetnek és beszerezhetik a nyugdíjbiztosítási tanácsadásra vonatkozó engedélyt. Azt is elhatározták, hogy az a biztosítási ügynök, aki beszerezte a nyugdíjbiztosítási tanácsadásra vonatkozó engedélyt, tanácsadói tevékenységének első évében értesíthesse az ügyfeleit minden mentességről, melyet a biztosítási alkuszi szolgáltatásokért kapott az alatt az időszak alatt, amikor mint biztosítási ügynök tevékenykedett.

Azok, akik egy biztosítótársaságnál voltak alkalmazásban három egymást követő év során, és nyugdíjbiztosítási terméket értékesítettek a törvény életbe lépése előtt, mentesülnek az akkreditációs vizsga alól, melynek célja a nyugdíjbiztosítási tanácsadásra vonatkozó engedély megszerzése. Mentesülnek az alól is, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel nekik, amelyek kizárólagosan az általuk értékesített nyugdíjbiztosítási termékekre vonatkoznak.

Az új törvény szabályozza a tanácsadást és a nyugdíjpénztári termékek értékesítését, főleg amiatt, hogy várhatóan növekedni fog a nyugdíjpénztárak iránti igény. A törvény gondoskodni kíván arról, hogy a nagyközönség objektív és elfogulatlan tanácsokat kapjon.

A nyugdíjbiztosítási tanácsadásra vonatkozó engedélyt azok kaphatják meg, akik büntetlen előéletűek, szakmai akkreditációval rendelkeznek és letöltötték a gyakornoki időt. A Pénzügyminisztérium Tőkepiaci, Biztosítási és Takarékpénztári Felügyelete fogja a tevékenységük feletti ellenőrzést gyakorolni.

A törvény elvárja a nyugdíjbiztosítási tanácsadóktól, hogy egy tanácsadásra vonatkozó megállapodást kössenek ügyfeleikkel, amelyben megállapodnak abban, hogy a nyugdíjbiztosítási tanácsadás egyszeri vagy folyamatos alapon történjen. Amennyiben a tanácsadás folyamatos, meg kell határozni a nyugdíjbiztosítási tanácsadás periódusát. Azt is tisztázni kell, hogy az ügyfél bármikor szabadon felmondhatja-e a nyugdíjbiztosítási tanácsadóval kötött megállapodást.Külön hangsúlyozták a nyugdíjbiztosítási tanácsadó által az ügyfélnek felszámított díjat, valamint az ügyfél kiadásai visszatérítésének módját. A törvény úgy rendelkezik, hogy a díjfizetés kiszámítása ne függjön az intézménytől, amelyé a nyugdíjbiztosítási termék, sem pedig attól a nyugdíjbiztosítási terméktől, amelyre a tanácsadás vonatkozik.

A törvény a nyugdíjbiztosítási termék értékesítését is szabályozza. A törvény előírja, hogy a nyugdíjbiztosítási termék értékesítői olyan biztosítási ügynökök és alkuszok lehetnek, akik a Pénzügyminisztérium Tőkepiaci, Biztosítási és Takarékpénztári Felügyelete akkreditációs vizsgáját sikerrel letették.

Mint a nyugdíjbiztosítási tanácsadók esetében, a nyugdíjbiztosítási termék értékesitőinek is meg kell felelniük a követelményeknek, és figyelembe kell venniük azokat a megszorításokat, amelyek gondoskodnak arról, hogy az ügyfél ahhoz a termékhez jusson hozzá, amelyik a legjobban megfelel az igényeinek. Az értékesítő kitüntető figyelme bizonyára jó hatást gyakorol majd az ügyfélre.

Iparengedélyre van szükség minden nyugdíjbiztosítási tanácsadáshoz és nyugdíjbiztosítási termék értékesítéséhez. Ezt a dokumentumot hét évig meg kell őrizni.

Azok az iparengedéllyel rendelkező személyek, akik nem teljesítik a törvényi előírásokat, szigorú büntetésben fognak részesülni. A Pénzügyminisztérium ezt a módszert fogja alkalmazni, hogy ezáltal gondoskodjon az új törvény szakaszainak betartásáról.

A reform jelentősége

A reform minden szempontból mélyrehatóan befolyásolja majd az izraeli tőkepiacot: a résztvevők számát, a különféle funkciókat, és egységes eljárás során fogja felettük a felügyeletet gyakorolni. Ezeket a változásokat elsősorban és legfőképpen arra tervezték, hogy az ügyfelek érdekét szolgálják!A pénz éppen olyan alapvető árucikk, mint a kenyér és a víz. A pénz az, ami mozgásban tartja a gazdaságot, és olyan árucikk, amelyre Izraelben mindenkinek szüksége van, akár akarja, akár nem. A verseny hiánya ezen alapvető árucikk tekintetében kevesebb megtakarítást jelent az izraeli piacon, kevesebb befektetést az izraeli gazdaságba, kevesebb rendelkezésre álló jövedelmet és kisebb gazdasági növekedést. Ezért az alapkérdés, amelyről mindenki beszél - a fogyasztói érdek áll a javasolt reform középpontjában.

Ama évtizedek után, amikor a bankrendszer felügyelte a tőkepiacot, a reform meg fogja végre nyitni a nagyközönség megtakarításai menedzselése és a versenyre felhasznált hitelek előtt az utat. Ez a verseny nemcsak az izraeli tőkepiaci fejlődésnek elvitathatatlan feltétele, hanem az izraeli gazdaság egészének is.

A nagyközönség megtakarítási befektetései számára rendelkezésre álló lehetőségek kiszélesítése azt jelenti, hogy a befektetések többfélék lesznek, nagyobb lesz a versenyteljesítmény, magasabbak a hozamok és a pénz többet fog érni. Ez azt is fogja jelenteni, hogy a kockázatok jobban kiterjednek a bankrendszerben és általában csökkenni fog a kockázatvállalási díj az izraeli gazdaságban.

A reform kihat majd a nyugdíjbiztosítási tanácsadási szolgáltatás minőségére is. A javasolt nyugdíjbiztosítási tanácsadási infrastruktúra nem szorítkozik csupán az érdekek ütközésével kapcsolatos problémák miatti konfliktusok megoldására. A nyugdíjbiztosítási tanácsadás rendszere szakszerű módon fog gondoskodni az ügyfelekkel szembeni fiduciáris kötelezettségről, és magasra helyezi a tanácsadás színvonalát. A nyugdíjbiztosítási termékek különösen bonyolultak - talán a legbonyolultabb termékek a pénzügyi világban - ezért annyira lényeges, hogy legyen tanácsadási infrastruktúra. A Pénzügyminisztérium reméli, hogy néhány éven belül a nyugdíjbiztosításoknak több mint a felét el fogják adni, ha az ügyfél objektív tájékoztatásban részesül.

Ez egy strukturált reform, amelyik megváltoztatja azokat az elveket, amelyeken az izraeli tőkepiac alapszik. Bár a reform alapvető jellegű, belső egyensúlyi rendszerre és ellenőrzésre épült, pl.:

  • A takarékossági alapok értékesítése fokozatosan megy végbe három év alatt.
  • A nyílt végű befektetési alapok értékesítése fokozatosan megy végbe négy év alatt.
  • A takarékossági és nyílt végű befektetési alapok vásárlói számára vásárlási limiteket fognak megállapítani
  • A bankok belépése a biztosítási piacra fokozatosan megy majd végbe és csak életbiztosítással és nyugdíjpénztárral foglalkozhatnak, azonban általános biztosítással és egészségbiztosítással nem. Nem kapnak engedélyt csoportos biztosítások értékesítésére, csak egyéni biztosításokéra. Nem lesz kapcsolatuk munkaadókkal. Csak az ügyféltől szedhetnek be jutalékot, ami biztosítja azt, hogy nem lesz hatalmuk pénzintézetek felett. Megtiltják nekik az átmeneti szakaszban, hogy a bankfiókokon kívül folytassák ezt a tevékenységet.
Vissza a lap tetejére