Az önrészesedés formái

Az önrészesedés megállapodást jelent a biztosított és a biztosító között azzal a tartalommal, hogy kár esetén a kártérítést meghatározott összeggel csökkentik. Üzemgazdasági szempontból az önrészesedés esetében tudatos alulbiztosításról van szó. Például a biztosított a károkat meghatározott összegig maga rendezi, a biztosítási védelem pedig csak nagyobb károkra1 terjed ki.

Az önrészesedés két fő formáját lehet megkülönböztetni: a százalékos és az összegszerű önrészesedést. A százalékos önrészesedés esetén a biztosított maga viseli a kártérítés meghatározott százalékát. Ezen túlmenően meg lehet határozni a kártérítés legalacsonyabb vagy legmagasabb összegét. Gyakrabban fordul elő az összegszerű önrészesedés, különösen a levonás jellegű önrészesedés formájában. A biztosított magára vállalja a károkat egy megállapodáson alapuló összeghatárig. A magasabb károkért a kifizetéseket a biztosító ezzel az összeggel csökkenti. A kártérítés tehát megfelel a biztosított kárnak, levonva belőle az önrészesedés összegét. Az integrál önrészesedés esetén a biztosító levonás nélkül fizeti meg a minimális térítendő kárösszeget meghaladó minden kárt. Ilyen konstrukcióról mindazonáltal ritkán születik megállapodás, a biztosítótársaságok ezt nem részesítik előnyben. Hiszen a biztosított fél ezt akár arra irányuló ösztönzésként is értelmezhetné, hogy a kártérítési összeget a legkisebb térítendő kárösszeg fölé emelje annak érdekében, hogy megkapja a biztosítási szolgáltatást. Az összegszerű önrészesedés további formája az időbeli hatállyal meghatározott önrészesedés. Ez mindenekelőtt az üzemszünet biztosításokban kerül alkalmazásra. A biztosított visel minden, a megállapodás szerinti időszakon belül bekövetkező kárt. A felelősségbiztosításon belül az önrészesedésnek ezt a formáját a számítógépközpontok üzemeltetői felelősségbiztosításában lehet megtalálni. Például, ha nem lehet hozzáférni egy bank számítógépes rendszeréhez, akkor egy x óra záradék lép érvénybe: azokat a károkat, amelyek a rendszer meghibásodását követő első x órán belül keletkeznek, a biztosított fél egyedül rendezi, ezek a károk úgyszólván az önrészesedésében maradnak.

Az önrészesedés szerepe és jelentősége

A biztosítási díj - részben jelentős - csökkentése, egyszersmind a biztosítási védelem messzemenő megtartása, a biztosítottak számára ez jelenti a lényeges indítóokot arra, hogy káresetre vonatkozóan önrészesedésről kössenek megállapodást.

A biztosított szemszögéből az önrészesedés még többet jelent: az önrészesedésről született megállapodás azt is mutatja, hogy a biztosított mennyire hajlandó és képes önállóan felelősséget vállalni. A felelősségbiztosításban az önrészesedés egy ismérv arra vonatkozóan, miként értékeli a biztosított az üzemének minőségi színvonalát. A vállalat saját kockázatbecslése rendszerint pontosabb és megbízhatóbb, mint a biztosító által lefolytatott külső értékelés. Ezért a vállalat saját kockázatbecslését minden esetben figyelembe kell venni.

Az önrészesedésről kötött megállapodásnak a biztosítótársaságra nézve a kockázatvállaláshoz kapcsolódó tényezőkön túl is jelentősége van. Egyrészt a jelentéktelen károkhoz viszonyítva magas kártérítési költségeket jelentős mértékben lehet csökkenteni azáltal, hogy a biztosítási eseményt nem kell rendezni, illetve, hogy a biztosítási esemény rendezése a biztosítottra hárul. A fenti megállapítások azonban csak azokra a területekre nézve érvényesek, ahol a kárrendezés egységesítése révén a biztosító egyébként is gondoskodott róla, hogy a biztosítási eseményeket alacsony költségen rendezze. Másrészt - és ez a jelentősebb tényező a biztosítóra nézve - a kockázatnak megfelelő önrészesedés a szubjektív kockázat javítását eredményezi. A biztosított fél nagyobb mértékben válik érdekeltté a kármegelőzésben és a kárenyhítésben. Ezen a ponton újabb összefüggés mutatkozik a biztosított fél fent említett önálló felelősségvállalásával. Ebből az okból kifolyólag meghatározott kockázatokat rendszerint csak megfelelő önrészesedéssel lehet biztosítani. Példaként lehet említeni a visszahívási költségek biztosítását azon termékek esetében, amelyek veszélyeztethetik a fogyasztókat. Ebben az esetben a biztosító rendszerint a biztosított legalább tíz százalékos önrészesedését köti ki feltételként.

Az önrészesedésről kötött megállapodással kapcsolatban ajánlatos óvatosan eljárni: figyelembe kell venni a lehetséges szelekciós hatásokat. Abból indulhatunk ki, hogy a biztosítottak a magasabb önrészesedés iránt fognak érdeklődni abban az esetben, ha a kárgyakoriság várhatóan alacsony lesz, és a magasabb önrészesedés révén kívánnak kisebb biztosítási díjat fizetni. Ha azonban a jelentéktelen károk száma magas, akkor vonzó megoldás lehet a biztosított számára, ha a károkat a biztosító dolgozza fel és rendezi. A termék kialakítása szerint mindkét fél akarhatja a jelentéktelen károk rendezését. A biztosító részéről az egyes esetekben költségelemzésre van szükség annak érdekében, hogy a biztosító képes legyen felbecsülni, hogy a biztosítási díj és a ráfordítás megfelelő viszonyban áll-e egymással. Ettől függetlenül a biztosított és a biztosító között megállapodást lehet kötni a díjazás ellenében végzett kárrendezésről.

Figyelembe kell venni, hogy a megállapodás vagy az összegszerű önrészesedés megemelése a biztosítóra nézve megemelheti a veszteség valószínűségét abban az esetben, ha a kockázati díjra eső biztonsági fedezet változatlan marad. A biztosítónak csak egy meghatározott összeghatár fölött kell a károkért fizetnie, ezért a jelentős károk kockázatának súlya emelkedni fog a biztosítótársaság által viselt teljes kockázatban.2 Ezért például az ipari tűzkár elleni biztosításban önrészesedést a biztosítók csak meghatározott felső határral kínálnak fel.

Gyakorlati alkalmazás Németországban

Jelen fejezet középpontjában az üzemeltetői felelősségbiztosítás (beleértve a termékfelelősség hagyományos kockázatát is), továbbá a kiterjesztett termékfelelősség-biztosítás3 németországi4 helyzete áll.

Az üzemeltetői felelősségbiztosításban a felek rendszerint százalékos önrészesedésről állapodnak meg, amelynek meghatározzák legalsó és a felső határát. A szokásos százalékkulcs a kár 10 és 20 százaléka között mozog. A legalacsonyabb önrészesedés 50 és 100 euró, a legmagasabb önrészesedés 1000 és 2000 euró között van. Néhány biztosító állandó önrészesedéssel dolgozik, amely 250, 300 vagy 500 euróra rúghat. Az ipari vállalatok számára az önrészesedés mértéke ennél lényegesen magasabb. Alapvetően a következő szabály érvényes: minél magasabb az értékesítési árbevétel, annál magasabb az önrészesedés. A biztosított összegtől függően a biztosító gyakran megfogalmazza az elvárást, hogy a biztosított magasabb önrészesedést vállaljon. Léteznek olyan kockázatok a gyógyszerészet területen, ahol 1 milliárd USA-dollár biztosított összegnél a vállalkozó 250 millió USA-dollárt maga visel. Ez azonban egy szélsőséges példa. Egy közepes ipari vállalat önrészesedése 10 millió euró biztosított összeg esetén rendszerint 5000 és 20 000 euró között van.

Meghatározott káreseményekre, például vezetékek sérülésére, vagy rakodás folyamán keletkezett károkra vonatkozóan az önrészesedésről gyakran külön megállapodást kötnek. Sok biztosító azonban felkínálja azt a lehetőséget is, hogy egy általános önrészesedésről kössenek megállapodást. Ebben az esetben az önrészesedés nem vonatkozik egyes kártípusokra, és a biztosítási díj ennek megfelelően csökkentésre kerül.Németországban az üzemeltetői felelősségbiztosításban gyakran csak a dologi kárra és a vagyonkárra vonatkozóan kötnek megállapodást az önrészesedésről, a személyi sérülésekre vonatkozóan viszont nem. Nagyobb vállalatok biztosítási kötvényei esetében más a helyzet: esetükben az önrészesedés magasabb, ugyanakkor nincsenek ilyen jellegű tartami korlátozások.

A bővített német termékfelelősség-biztosításban az önrészesedés rendszerint 10 százalékot tesz ki, legalább 5000 eurót és legfeljebb 100 000 eurót, egyedi esetekben viszont 250 000 eurót vagy akár annál is többet. Külön kezelik az Egyesült Államokban és Kanadában exponált kockázatokat, mert ott kár esetén a rendezés különösen magas költségekkel jár. Kevésbé jelentős kockázatok és alacsony biztosított összegek esetén a megállapodás szerinti önrészesedések 5000 és 10 000 euró között kezdődnek, és milliós összegeket is elérhetnek, ahogy azt a fenti példa is mutatja.

A helyzet Ausztriában

Az önrészesedés kevésbé elterjedt Ausztriában, mint Németországban. Egyébként az üzemeltetői felelősségbiztosításban és a termékfelelősség-biztosításban az önrészesedés formája és mértéke hasonlít egymásra a két országban. Ausztriában, ahogy Németországban is, alapvetően százalékos önrészesedést állapítanak meg, az önrészesedés rendszerint a mindenkori kár 10-től 20 százalékig terjedő részét teszi ki. A legalacsonyabb önrészesedés 72 és 200 euró, a legmagasabb önrészesedés 1500 és 2500 euró között van. A kiterjesztett termékfelelősségben az önrészesedés a mindenkori kár 10 százalékát teszi ki, azonban legalább 400-tól 500 euróig terjed. Ipari kockázatok esetén ezek az értékek lényegesen magasabbak, ahogy Németországban is.

Pillantás Észak-Európára

Svédországban az önrészesedés meghatározáskor a bázisösszeget („base amount“)5 veszik alapul. Az üzemeltetői felelősségbiztosításban és a termékfelelősség-biztosításban az önrészesedés rendszerint a bázisösszeg 20 százalékára rúg (2005 évben tehát kb. 870 euró), azonban legalább 550 euró. Az önrészesedés felső határa nincs korlátozva.

Finnországban és Norvégiában is túlnyomó részben összegszerű önrészesedésről szoktak megállapodást kötni. Az önrészesedés Finnországban a kereskedelmi területen 500 és 1000 euró között van, ipari kockázatok esetében 20 000 euró körül mozog, vagy ennél is magasabb.

Az önrészesedés Norvégiában körülbelül 1200 euróra rúg. Az iparban általában 2500 és 6000 euró közötti összegben kötnek az önrészesedésről megállapodást, ez az összeg ritkább esetben elérheti akár a 25 000 eurót is. Svédországhoz hasonlóan az állam Norvégiában is meghatároz egy értéket, amit alapösszegnek („grunnbelop”) neveznek. Ezt az összeget használják az önrészesedés számításának alapjául, az összeg 2004. évben 7000 euró körül mozgott. Ezzel ellentétben Dániában - eltekintve a kisebb kockázatoktól6 - a százalékos önrészesedés terjedt el. Az önrészesedés a mindenkori kár 10 százaléka, azonban legalább 700, és legfeljebb 3500 euró. Jelentős kockázatok esetén az önrészesedést 35 000, vagy akár 70 000 euróra is fel lehet emelni. Különösen magas biztosított összeg, például 130 millió euró esetén a termékfelelősség önrészesedését akár 1,3 millió euróban is megállapíthatják.

„Fiatal piacok.” Közép- és Kelet-Európa

A közép- és kelet-európai országokban a biztosítási feltételek kialakítása során a nyugat-európai példákat veszik alapul. Ez az önrészesedésre is érvényes. A nyugat-európai számokhoz viszonyítva a biztosított összegek, a biztosítási díjak és az önrészesedések értékei is lényegesen alacsonyabbak.

Csehországban az üzemeltetői felelősségbiztosításban és a termékfelelősség-biztosításban rendszerint állandó önrészesedést állapítanak meg. A kisebb kockázatok, mint a ház- és telektulajdonosok felelősségbiztosítása esetében az önrészesedés szokásos összege 30 és 170 euró között van, ami európai összehasonlításban rendkívül alacsonynak számít.Közepes kockázatok esetében az önrészesedés általában 500 euróra rúg. A több mint 10 millió euró értékesítési árbevétellel rendelkező vállalatok esetében a különbség Nyugat-Európához viszonyítva még nagyobb: az üzemeltetői felelősségbiztosításban az önrészesedést rendszerint 700 és 1700 euró, a termékfelelősség-biztosításban pedig 350 és 700 euró között állapítják meg.

Jelentős kockázatok, tehát erőművek, gázszolgáltatók és finomítók esetében ennél lényegesen magasabb az önrészesedés, ez vonatkozik azokra a vállalatokra is, amelyek termékeiket az Egyesült Államokba vagy Kanadába exportálják. Az önrészesedés 1700 és 3300 euró között mozog, vagy pedig tíz százalékban határozzák meg 1700 euró legalacsonyabb kártérítési felelősséggel. Lengyelországban az üzemeltetői felelősségbiztosításban és a termékfelelősség-biztosításban az általános önrészesedés 500 euró, kisebb kockázatok esetén az önrészesedés ennél alacsonyabb is lehet. Jelentős kockázatok esetén az önrészesedés 2500 és 12 500 euró közötti összeget tesz ki, vagy a felek akár ennél magasabb értékben is megállapodhatnak. A szlovén biztosítási piacon rendszerint a fedezet három lehetőségét kínálják fel: önrészesedés nélkül, a minden kárra vonatkozó 10 százalékos önrészesedéssel, vagy pedig állandó önrészesedéssel 1000 euró értékben. Mindenesetre a magasabb önrészesedés irányába mutató tendenciákat lehet nyomon követni, mindenekelőtt azokon a területeken, ahol magas a károk gyakorisága, például üzemi balesetek a munkaadó felelősségének keretében. Ipari kockázatok esetében a legtöbb alkalommal 5000 és 25 000 euró közötti önrészesedést határoznak meg.

A balti államokban, Észtországban, Lettországban és Litvániában a 300 és 500 euró közötti önrészesedések alacsonynak számítanak, Litvániában az önrészesedés felső határa 300 euró. Nagyobb kockázatok esetében is viszonylag alacsony értéken, jóval 5000 euró alatt állapodnak meg az önrészesedésről.

A jövőben: Több vagy kevesebb?

A fent felsorolt számokra tekintettel adódik a kérdés, hogy megfelelőek-e az önrészesedésben mutatkozó különbségek, még akkor is, ha figyelembe vesszük az egyes országok sajátosságait. Erre a kérdésre általános érvényű válasz nem létezik. Mert a „helyes” önrészesedés egyrészről legyen elfogadható gazdasági szempontból a biztosított fél számára, másrészről pedig az önrészesedést egyénileg hozzá kell igazítani a biztosított kockázathoz. Érdekes módon nem adódnak túl nagy különbségek, amennyiben összehasonlítjuk az átlagos önrészesedést Németországban, Ausztriában, a skandináv országokban, továbbá Közép- és Kelet-Európában. Ez főleg annak tükrében érdekes, ha figyelembe vesszük, milyen jelentős különbségek adódnak az egyes országokban az átlagos biztosított összegek között. Néhány országban valószínűleg megérné kritikus szemmel felülvizsgálni az önrészesedések eddigi gyakorlatát. A kritikus felülvizsgálat révén a termékek kialakítása során jobban figyelembe lehetne venni az egyes ügyfelek igényeit, egyidejűleg javítani lehetne a kockázatok áttekinthetőségét. Az önrészesedés rendszerének átalakítása mind az ügyfél, mind a biztosító előnyére válna. A kérdés tehát mindkét oldal számára lényeges.

Vissza a lap tetejére