Összetétel alatt itt elsősorban az alapvető demográfiai struktúrát értjük, a nemek és az életkorok szerinti megoszlást, de fontos kérdés a gazdaságilag aktívak területi elhelyezkedése, iskolai végzettsége is. A nemzetközi gyakorlatban közismert munkaerő-előrebecslések (labour force projections) például férfiak és nők, továbbá életkorok szerint mutatják be a gazdaságilag aktívak várható alakulását. Indokolt a gazdasági aktivitási projekcióknál egy további megkülönböztetést alkalmazni: kínálati és keresleti előrebecslésekről szólni, ahol a kínálat a népesség oldaláról, a kereslet a gazdaság oldaláról jelentkezik. (Az aktivitási ráta a munkaerőpiac kínálati oldalát mutatja. A kereslet előrebecslése - különösen a gazdaság gyors változásainak időszakában - sokkal bizonytalanabb eredményű.) Ebben a részben a munkaerő-kínálat előrebecslésével foglalkozunk.

Magyarországon a KSH Népességtudományi Kutató Intézet (KSH NKI) foglalkozik hivatásszerűen a demográfiai előreszámítások készítésével. Ennek keretében hosszabb ideje készülnek itt munkaerő-kínálati előrebecslések is.

A rendszerváltozás után az első ilyen projekció 1993-ban került kidolgozásra.1 Az előrebecslésnek a 2001. évi népszámláláshoz mért beválása jónak nevezhető: a gazdaságilag aktívak számát 99,2, azon belül a foglalkoztatottak számát 99,5, a munkanélküliek számát 96,2 százalékos pontossággal jeleztük előre. A gazdaságilag nem aktívak előrebecsült számának pontossága 99,9%, azon belül a nvugdíjasoké 96,2%.

Az 1990-es években bekövetkezett munkaerő-piaci változások komoly kihívást jelentettek a munkaerő-piaci prognózisok számára. A gazdasági aktivitás (és az inaktivitás) minden területén nagyon jelentős változások zajlottak és folynak jelenleg is. Az 1990-es évek közepére születtek megoldások az országos szintű részletes demográfiai, iskolázottsági-szakképzettségi és munkaerő-kínálati prognózisok kidolgozására az ismert EETFP program keretében.2Már ekkor felmerült, hogy a munkaerő-kínálat előrebecslését területi mélységben is indokolt kidolgozni. Ez a továbbfejlesztés egy újabb dimenzióval egészíti ki a vizsgálatokat. Fokozza a regionális előreszámítások elkészítésének fontosságát, hogy az 1990-es évek elejétől ez a szempont meglehetősen elhanyagolttá vált, miközben - az uniós csatlakozás - a regionális szemlélet erősítését nélkülözhetetlenné teszi.

A területi dimenzió kibontására vállalkozott a KSH NKI, amikor a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében, OFA támogatással kiegészítve - támaszkodva a társadalmi-demográfiai prognosztika hazai és nemzetközi gyakorlatára -, régiós, megyei, kistérségi, kerületi mélységű komplex népességi, iskolázottsági és gazdasági aktivitási előrebecslések kidolgozását irányozta elő.3 Ebben a programban demográfiai részletezettséggel - nem és életkor - egymásra épülő népességi, iskolázottsági és aktivitási előreszámításokat dolgoztunk ki a 2001-2021 közötti időszakra. Ez azt jelenti, hogy a projekciókban a lakosságot területi egységek, nemek, korcsoportok, iskolai végzettségi szintek, gazdaságilag aktívak és nem-aktívak bontásban számítottuk előre. Demográfiai, oktatás-kibocsátási, aktivitási és makrogazdasági tendenciák alapján alakítottuk ki a projekciók hipotéziseit.

A népesség területi előreszámításánál figyelembe vettük a gyermekszám, az élettartam alakulását, valamint a ki- és bevándorlások hatását. Az iskolázottsági előrebecsléseknél a demográfiai csere folyamata mellett az iskolázás, azon belül a képzési struktúraváltás, az iskolázási idő meghosszabbodása hatásait építettük be. A gazdasági aktivitás szintjére, kor szerinti arányaira vonatkozó feltételezések kidolgozásánál demográfiai és makrogazdasági összefüggéseket kombináltunk. Figyelembe vettük a különböző iskolai végzettségi szintek szerinti aktivitási differenciákat, továbbá az eltérő területi aktivitási mintákat, szintén az iskolázottság függvényében.

A kutatás eredményeként elkészült a lakónépesség nem, ötéves korcsoport és az iskolai végzettség öt szintje szerinti kistérségi/kerületi előreszámításának alapváltozata. A gazdaságilag aktívak - nem, kor, iskolázottság, terület szerinti - projekciói két alternatív változatban kerültek kidolgozásra: az ún. Alapváltozatban és az ún. Optimális változatban. Mindkettő az idézett lakónépesség előreszámításra és az ezen az alapon kidolgozott iskolázottsági alapváltozatra épül.

A gazdaságilag aktívak előrebecslésének Alapváltozata azt tételezi fel, hogy a nemek, ötéves korcsoportok, iskolai végzettségi szintek szerint bontott aktivitási ráták a következő időszakban változatlanok. E projekcióban tehát átvezetjük a gazdaságilag aktívakra a népesség változásokat (pl. öregedés) és - ami ennél is lényegesebb - az iskolázottság emelkedésének hatását. Ennek hatására az általános (iskolai végzettség szerint nem bontott) kor szerinti aktivitási arányok jelentősen megnövekednek, legalábbis a felsőfokú végzettség megszerzését követő korintervallumban (30-64 éveseknél). Ugyanakkor az aktivitás a 20 évesek körében jelentősen csökkent, az iskolázási idő meghosszabbodása miatt. Ennek összhatása - előre bocsátva a számítások eredményét - az, hogy a gazdaságilag aktívak száma lényegében nem változik, amit úgy is fogalmazhatunk, hogy az iskolázottsági „boom” önmagában nem vezet többlet-aktivitáshoz, és - adott munkanélküliség mellett - nem igényel többlet-munkahelyet sem.4A gazdaságilag aktívak előrebecslésének Optimális változata ugyancsak a közepes népességi és iskolázottsági előreszámításra épül, ugyancsak a nemek, korcsoportok és iskolai végzettség szerinti aktivitási arányokból indul ki, ám feltételezi az aktivitási arányok közötti területi különbségek jelentős mérséklődését. Mindezt úgy értük el, hogy kidolgoztunk minden iskolai végzettségre, nemre és korcsoportra ún. maximális referencia aktivitási arányokat, melyekhez a területi arányok közelednek. Különböző megfontolások miatt a közeledés mértéke egységesen 68%, vagyis feltételeztük, hogy a jelenlegi aktivitási és az említett maximális referenciaarányok eltérése nagyjából a harmadára csökken 2021-ig. Az Optimális változatban igen jelentős az aktivitás-emelkedés, változatlan munkanélküliség mellett mintegy 500-700 ezerrel több munkahelyet feltételez a tízes évek végéig.

Egy kistérségi/kerületi munkaerő-kínálati előrebecslés felhasználási területei rendkívül széleskörűek. Itt azokat a területeket említjük, amelyek stratégiai szempontból tűnnek a legjelentősebbnek. A kidolgozott előreszámítások

  • a területi tervezés segédeszközei lehetnek mind a kormányzati, mind a regionális kormányzati, önkormányzati, mind a térségfejlesztési kutatási tényezők részére;
  • felhasználhatók a területi (regionális, szubregionális) fejlesztéspolitikák alátámasztására;
  • alkalmazhatók a területi (megyei, kistérségi) oktatáspolitika finomítására;
  • hozzájárulhatnak a területi (megyei, kistérségi) foglalkoztatáspolitika alakításához;
  • egységes kereteket képeznek, beépíthetők egyes térségek, régiók, szubrégiók fejlesztési pályázatainak demográfiai-foglalkoztatási alátámasztásához.

A következőkben a KSH NKI területi munkaerő-kínálati előrebecsléséből az országos gazdasági aktivitási előrebecslés főbb eredményeit ismertetjük.

A gazdaságilag aktívak száma 4,1 millió fő volt a 2001. évi népszámlálásban. Ebből 50 ezer főnek nem volt meg a 8 osztályos végzettsége, 880 ezer fő rendelkezett alapfokú végzettséggel, szakképzettség nélkül. 1,2 millió szakmunkást és 1,3 millió középfokú végzettségű aktívat számoltak össze, a felsőfokú végzettségük közül 690 ezren fejtettek ki gazdasági aktivitást.

Az Alapváltozat szerint 2021-ben a gazdaságilag aktívak száma 4,0 millió fő lesz, tehát 2001-hez képest valamelyest csökken. A csökkenés részben a 15 évesek és idősebbek létszámcsökkenésének; részben a népesség öregedésének; részben pedig az általános aktivitás némi csökkenésének következménye. Hogyan lehet az általános aktivitás alacsonyabb, amikor ilyen radikális változások következnek be az iskolai végzettségben? Úgy, hogy kiesnek az aktivitásból azok a (fiatal) korcsoportok, amelyek a magasabb végzettséget éppen megszerzik. Ezáltal az aktivitás a 30 éven felülieknél megnő, de ezt ellensúlyozza a 20-as éveikben járóknál a hosszabb iskolázás miatti említett kiesés. Ha az aktívak összlétszámában nem is, belső összetételében igen markáns változásokat jelzünk előre. A 8. osztályt nem végzett aktívak száma a 2001. évi 50 ezer fővel szemben mindössze 16 ezer főnek mutatkozik, a csökkenés mértéke 68%. A csökkenés döntő oka, hogy az alacsony végzettségű idősebb korosztályok nyugdíjas korba lépésével jelentősen csökken az aktív korúak között a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők száma. Az iskolázottsági előrebecslés szerint a 15-64 éves, 8. osztályt sem végzett népesség száma a 2001. évi 282 ezer főről 88 ezer főre csökken 2021-ig. Az alapfokú végzettségű gazdaságilag aktív népesség száma pedig 880 ezer főről 290 ezer főre, a 2001. évi harmadára mérséklődne, ha csak a megfelelő iskolai végzettségű népesség létszámcsökkenését vennénk figyelembe (a 2001. évi 2,3 millióval szemben várhatóan 900 ezer fő lesz a 15-64 évesek között a csupán 8. osztályt végzettek száma).

A szakmunkás végzettségű népesség sajátossága, hogy bár jelentősen csökkent az érettségi nélküli szakképzésben a kibocsátás, a csoport a fiatal korösszetétel folytán még növekszik. Létszáma 2001-ben 1,58 millió volt, az iskolázottsági előrebecslés szerint 2021-ben 1,62 millió lesz. Ugyanakkor az átlagos koruk rendkívüli módon emelkedik, 36 évről 50 évre, továbbá mutatnak némi mobilitást is, emiatt a gazdaságilag aktívak száma körükben csökkenő. 2001-ben a gazdaságilag aktív szakmunkások száma 1,2 millió fő volt, 2021-ben 1 millió gazdaságilag aktív lesz közöttük, az előrebecslés szerint. A középfokú végzettségű aktívak 330 ezer fős bővülése ellensúlyozza majd az aktív szakmunkások csökkenését. Ez abból adódik, hogy ugyan a középfokú végzettségű népesség száma 2,2 millióról 3,0 millióra, 800 ezer fővel, igen jelentősen emelkedik, de az aktív korúak száma csak mintegy 400 ezerrel bővül (2,0 millióról 2,4 millióra). Ez az emelkedés önmagában nem is tükrözi a folyamatban lévő közép- és felsőoktatási képzési „boom”-ot, hiszen a felsőfokú végzettségűek létszámemelkedése is a középfok térnyerésére vezetődik vissza. Erre mutat rá a legalább középfokú végzettségű népesség előrebecsült létszámváltozása. A közép- és/vagy felsőfokú végzettségű személyek száma 3,1 millió fő volt 2001-ben, és 4,6 millió lehet 2021-ben. A „fehérgalléros” gazdaságilag aktívak létszáma ebben a két időpontban 2,0 és 2,7 millió fő.

A végzettségi hierarchia csúcsán álló felsőfokú gazdaságilag aktív személyek száma 2001-ben 690 ezer fő volt. Az említett oktatási expanzió következtében 2021-ben 1 millió 90 ezer felsőfokú végzettségű aktív személy várható, 58 százalékos bővülést okozva ebben a kategóriában. Mindez távolról sem jelzi a felsőfokú végzettség térnyerésének teljes terjedelmét, hiszen a nyugdíjas korúakkal együtt a csoport létszáma 2001-ben 934 ezer, 2021-ben több mint 1 millió 600 ezer fő.Összességében tehát az előreszámítás Alapváltozata szerint, ha kizárólag a népességi és iskolázottsági változásokkal számolunk, akkor a kínálati oldalon a legfeljebb szakmunkás végzettséggel rendelkező résznépességben a gazdaságilag aktívak 800 ezer fős csökkenése, a legalább középfokúak körében viszont 720 ezer fős növekedése várható. A lényegében változatlan aktív létszám mögött tehát igen jelentős eltolódás mutatkozik a magasabb végzettség irányában.

Az Optimális változat szerint a változások még nagyobbak és még inkább elgondolkodtatók. 2021-ben e változat szerint a gazdaságilag aktívak száma 4,7 millió fő lesz, tehát 2001-hez képest jelentősen emelkedik. Az emelkedés kizárólag az adott iskolai végzettségi szinteken a munkaerő-piaci részvételi arányok feltételezett területi kiegyenlítődésének a következménye, ennyivel több lesz (leginkább) vidéken a gazdaságilag aktívak száma a hipotézis nyomán. Az aktívak belső összetételében is további lényeges változásokat láthatunk. A 8. osztályt sem végzett aktívak száma most 37 ezer főnek mutatkozik 2021-ben, a csökkenés mértéke 2001-hez képest csak 25 százalék. A 8. osztályos aktívak száma 417 ezer fő, lényegesen magasabb, mint az Alapváltozatban, de kevesebb, mint a 2001. évi aktív létszám fele. 240 ezerrel több szakmunkás vállal munkát, a középfokú végzettségű aktívak száma pedig 600 ezer fővel emelkedik. A felsőfokú végzettségű munkavállaló személyek száma viszont 2001-hez képest 69(!) százalékkal bővül, és megközelíti az 1,2 millió főt.

Az Optimális változat azért is jelent harmonikusabb fejlődést az Alapváltozathoz képest, mert ebben az esetben nem lesz akkora a munkahelyek kínálata és a munkaerő kínálata közötti diszkrepancia. Az Alapváltozatban, mint láttuk, az alacsony aktivitási szint fennmaradása mellett a következő 20 évben rendkívüli arányeltolódás várható a gazdaságilag aktívak végzettség szerinti összetételében, alapvető kongruencia-problémákat is felvetve. Mindez az Optimális változatban nem ennyire „éles”. Itt a legfeljebb szakmunkás végzettségű gazdaságilag aktív személyek száma 430 ezer fővel csökken 2021-ig, ami az Alapváltozat szerinti csökkenés fele, és, figyelembe véve a megfelelő végzettségű népesség ennél jóval nagyobb mértékű fogyását, az aktivitási arányok emelkedésével jár együtt. Ugyanakkor a legalább középfokú végzettségű aktív népesség több mint egymillió fővel bővül.Végül vizsgáljuk meg a gazdasági aktivitás szintjének alakulását. Az aktivitási szintet kifejező arányszámok közül az egyik legjobb a 15 éven felüliek számát vetni össze a gazdaságilag aktívak létszámával, megjegyezve, hogy a legfiatalabbak között tanulmányaik folytatása miatt csekély a gazdaságilag aktívak száma, illetve az aktív népességnek csak kis része 65 éven felüli. Az országos általános aktivitási arány e definíció szerint 2001-ben 48,4 százalék volt, ami nemzetközi összehasonlításban igen alacsony szintű, az Európai Unióban a legalacsonyabb.

Mint láttuk, az aktivitás egyik nagyon jelentős további differenciáló tényezője az iskolai végzettség. Az, hogy ki milyen iskolai végzettségi szinttel rendelkezik, igen számottevően befolyásolja a részvételi arányokat. Az előző definíció szerint, tehát a 15 éven felüliek népességhez viszonyítva a 8. általános iskolát el nem végzettek körében az aktivitási arány mindössze 5 százalék, a 8. általánossal rendelkezők esetében 31 százalék. Kiugróan magas, 76 százalékos aktivitás figyelhető meg a szakmunkások esetében, de meg kell jegyezni, hogy jelenleg még csekély számban vannak közöttük az idős korúak. Ennél kevesebb az aktív személy a csupán érettségizettek körében, 59 százalék. A legmagasabb aktivitást Magyarországon más országokkal megegyezően a felsőfokú végzettségűek mutatják: 15 éven felüli felsőfokúak egészére vetítve 74 százalékot.Közelebb kerülünk az aktivitás valóságos értékeihez, ha a legaktívabb életkorokra koncentrálunk. A 25-54 évesek körében a gazdaságilag aktívak aránya 2001-ben 76 százalék volt, 2021-ben az Alapváltozatban, tehát az iskolai végzettség emelkedésének hatására 80 százalék, az Optimális változatban, vagyis a területi különbségek csökkenése mellett 86 százalék várható.

Az Alapváltozat szerint a középfokú végzettségi szint alatt csökken, a közép- és felsőfokú végzettségűek körében emelkedik az aktivitás. Ennek kettős oka van. Egyfelől az alacsonyabb végzettségűek között a jelenleginél jóval nagyobb arányban lesznek azok a területi népességcsoportok, ahol az aktivitás ma különösen alacsony, elsősorban az észak-kelet magyarországi roma lakosságról van itt szó. A másik „végen”, amikor kivonulnak a legaktívabb életkorokból az 1950-es évek nagy létszámú, de viszonylag alacsony végzettségű korosztályai, és helyüket átveszik a kisebb létszámú, de képzettebb kohorszok, aktivitás-növekedésre számíthatunk. Az arányok nyelvén a 8. osztály alattiak aktivitása 30,2 százalékról 27,5 százalékra, az alapfokon végzetteknél 63,1 százalékról 58,0 százalékra, a szakmunkásoknál 77,9 százalékról 70,2 százalékra mérséklődhet az aktivitás, míg a középfokúaknál 81,0 százalékról 89,7 százalékra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél 89,0 százalékról 93,7 százalékra emelkedhet az aktivitás szintje a 25-54 évesek körében.

Az Optimális változatban a területi különbségek csökkenése hatására egyrészt az általános aktivitás is jelentősen emelkedik (a 25-54 évesek körében 76 százalékról 86 százalékra), másrészt szinte minden iskolai végzettségi szinten is emelkedik az aktívak aránya. A 8. osztály alattiak esetében a 2001. évi aktivitási arány 30,2 százalék, 2021-ben 54,9 százalék, az alapfokú végzettségűeknél ezek az értékek 63,1 százalék és 70,3 százalék. A szakmunkásoknál lényegében stagnálás található: 77,9 százalék 2001-ben és 77,6 százalék 2021-ben. A középfokú végzettségű népességben az aktivitás 81,0 százalékról 95,0 százalékra (!) emelkedik, a felsőfokúaknál 89,0 százalékról 96,1 százalékra (!).

Mindebből adódik, hogy a magyarországi gazdaság aktivitás emelkedése elképzelhetetlen a területi aktivitási különbségek mérséklése nélkül. Ha csak annyit veszünk fel, hogy egy sikeres felzárkóztatási politika hatására az általános aktivitás szempontjából legelmaradottabb térségek felére közelítik a legmagasabb aktivitású térségeket, akkor ez százezres nagyságrendekben emelné az aktívak létszámát, tízes nagyságrendekben az aktivitási arányokat.Más oldalról viszont az aktívak életkor és iskolai végzettségi összetételét, az abban bekövetkező változásokat kell kihangsúlyozni. Kérdés, hogyan alakulhat át történelmileg rövid idő alatt a munkahelykínálat magyarországi struktúrája úgy, hogy az kövesse a gazdaságilag aktívak iskolai végzettségében előálló változásokat. E strukturális átalakulás nélkül vagy tömegesen dolgoznak majd végzettségükhöz képest alacsonyabb szintű munkahelyen, vagy tömegesen keresik majd a végzettségüknek megfelelő állásokat. Egyik eshetőség sem lehet vonzó a magyarországi foglalkoztatáspolitika számára.Úgy véljük, hogy, a munkaerő-kínálati előrebecslés kidolgozásával - jelenlegi, általános hipotéziseket tartalmazó formájában is - olyan információforrás jött létre, amely lényegesen hozzájárulhat a területi munkaerő-problematika mélyebb megértéséhez, korszerű, a belátható jövő követelményeinek leginkább megfelelő területi gazdasági és foglalkoztatási politikák kialakításához.

Vissza a lap tetejére