„Húsz éve nem voltam orvosnál, nincsen nekem semmi bajom. Milyen dolog ez, amikor nekem pénz kell a banktól, maguk mindenféle vizsgálatra küldözgetnek, csak pénzt ne kelljen adniuk. Akkor megyek majd én orvoshoz, ha beteg vagyok!”A biztosítótársaságoknál ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel/véleményekkel találkozunk nap mint nap. Potenciális ügyfeleink nagyrésze meg van győződve arról, hogy nincsen semmi szükség/nincsen semmi értelme az életbiztosítás-kötést megelőző egészségi nyilatkozatoknak, kérdőíveknek, orvosi vizsgálatoknak.Társadalmunk mai - a köznép számára elfogadott - értékrendjében az orvos mint intézmény egyet jelent a betegséggel, betegségekkel. Minden ami „megelőző” céllal szolgál, a felesleges rossz kategóriába sorolandó.Az általam készített - a társaságunknál előfordult haláleseti adatokon alapuló - statisztika ennek az ellenkezőjét támasztja alá. Valamint újabb kérdést is felvet. Mikor, milyen körülmények között éri meg a leendő ügyfélnek őszintének lenni a biztosítókkal; adott esetben a saját, illetve a hozzátartozói, esetenként a biztosítótársaság/ok érdekében.

Erre jó példa az úgynevezett közlési kötelezettség sértés vizsgálata, mely eljárás jól ismert minden életbiztosítási terméket forgalmazó cég előtt.Társaságunknál a ki nem fizetett káresemények 76%-át a bizonyíthatóan közlési kötelezettség megsértése miatti mentesülések adták. Az érintett betegségek - melyek a szerződés megkötése előtt már ismertek voltak az ügyfél számára, azt azonban nem hozták a tudomásunkra - májbetegségek, rosszindulatú daganatos megbetegedések, agyi érbetegségek, emésztőszervi megbetegedések. Az össz. halálozási adatokat a Központi Statisztikai Hivatal adataival összehasonlítva kiemelkedően magas a rosszindulatú daganatos megbetegedés, valamint a szándékos önártalom, és a motoros jármű balesetek haláloki előfordulása.E két utóbbi ok és a magyar lakosság hitelfelvételi hajlandósága között érdekes párhuzam vonható. Kinek milyen anyagi, erkölcsi jó - jobb - létet biztosít a pénz? Hitelt igényelnek az emberek, hogy nagyobb lakást, házat vásároljanak, hogy az életszínvonalukat magasabbra emelhessék, hogy nyugodtabb, „biztonságosabb”, szebb jövőt biztosítsanak szeretteiknek és önmaguknak. A megnövekedett anyagi teher, ami a felvett hitel törlesztésével és az ehhez kapcsolódó járulékos tényezőkkel jár, pont egy olyan „pénzügyi-mókuskerékbe” hajtja az embereket, ami még több munkát, még több felelőséget, még több stresszt, ugyanakkor kevesebb családdal töltött időt, kevesebb kikapcsolódást, nyugalmat, „biztonságot” generál. Vagyis a fő célkitűzések, amelyek indukálták a folyamatot, kerülnek elsősorban és leghamarabb veszélybe. Sőt, ezen túlmenően az addigi, ugyan lehet, hogy szerényebb, de stabilitást adó életszínvonaluk visszaállítása is nehézségekbe ütközhet. Valamint az egyre nagyobb szükséggel jelentkező „testi, lelki, szociális jólét” utáni igényt is egyre nehezebb kielégíteni. Az amúgy is felgyorsult világunkban, a rohanó életmód mellett nem jut elég figyelem a táplálkozásra, az egészségmegőrzésre, az egyéneknek saját magukra. Így fogékonyabbak lesznek a civilizációs megbetegedésekre, melyek gyakran csak később okoznak olyan súlyos tüneteket, melyek ijesztőn hatnak ránk, s életbe lép a bevezetésben leírt tézis, miszerint: „akkor megyek orvoshoz, ha beteg vagyok”.Életbiztosítási szempontból a tökéletes ügyfél nagyon ritka; azonban az üzleti biztosítóknak sem üzletpolitikailag, sem morálisan nem az a céljuk (nem lehet az a céljuk), hogy lehetetlenné tegyék a biztosítás megkötését, hogy káresemény esetén ne szolgáltassanak az ügyfeleknek. A cél az, hogy a társadalmi normáknak megfelelően, korrekt kockázatelbírálási protokollok alkalmazásával valódi életbiztosítást nyújtsunk az ügyfeleknek. Ennek megvalósításához az alappillér az ügyfelek és a biztosítók közötti partnerkapcsolat kell, hogy legyen.

Ezekhez szükségünk van új és inkább minket, embereket szolgáló tézisek állítására. Amelyeket a prevenció, a kooperáció, az „egészségesen élni akarás”, az „én is tudok és akarok tenni az egészségemért, a jövőmért a gyerekeimért” elvek vezetnek, azzal az alázattal, aminek tanulását sohasem lehet abbahagyni.

Vissza a lap tetejére