*

Adriai tengerpart, az unokámat áztatom a hűs habokban. Feleségem a partról integet: fontos telefonhívásom van Pestről. Kievickélek, egy országgyűlési képviselő keresett, sürgős ügyben. Visszahívom, de már a titkára veszi fel: a képviselő úrnak frakcióülése kezdődött.

- Nagy baj történt! - mondja a titkár -, a képviselő úr családi házában kitörött egy pinceablak. Levittük a sarki üvegeshez, aki azonnal megcsinálta. 1500 forintba került. Mi ilyenkor a teendő, mert a ház biztosítva van? Tudna segíteni?

- Esetleg - mondom. - Vigyék be a számlát az ugyancsak a sarkon lévő biztosítós fiókba, ahol azt kifizetik.

- És ott kit keressek? Hivatkozhatunk Önre…?

*

Az Európai Unió 2002-ben készített országjelentése megállapította, hogy a rendszerváltás óta hazánkban jelentősen javult a biztosítási kultúra. Tehát már papírunk is van róla! Mindig is érdekelt, hogy miként mérik a biztosítási kultúra fejlettségét.

Van, aki azt vallja: az országban működő biztosítóintézetek száma az irányadó. A Magyarországnál jóval kisebb Dániában 500 biztosító működik, a földrésznyi Svédországban meg talán egy fél tucat. Szóval, ezt a paramétert elvethetjük.

Mások arra esküsznek: a hatályos biztosítási szerződések száma a döntő. Ez látványos, de kezelhetetlen adat. A szerződések száma ugyanis a nemzeti statisztikai, adatközlési rendszertől függ. (Pl. a rendvédelmi szervek tagjainak személyre szó baleset-biztosítása egy szerződés, vagy 30 ezer?)Még talán a nemzeti piacon realizált éves biztosítási díjvolumen, illetőleg annak növekedése lehet a legmegbízhatóbb adat. A 90-es évek elején Európa a magyar piac csodájára járt: 25-27 százalékos növekedés is előfordult! De aztán utánaszámoltak, és megállapították, hogy az infláció mértéke egy parányival meghaladta a dübörgést. Szóval, a biztosítási kultúra színvonala nehezen mérhető, és nyilván nagyon sok összetevőből áll.

*

Amikor a világhálón először tették közzé az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatait, a szerverek majdnem leégtek. Az uborkaszezon miatti szenzációhiányban szenvedő zsurnaliszták rávetették magukat a bevallásokra, és világgá kürtölték, hogy melyik honatyának/anyának mekkora háza van (persze csak a fele az övé!), vagy milyen autóval jár, illetve milyen festmények lógnak a szobája falán. A vagyonbevallás hamarosan politikai téma lett, tekintélyes közéleti személyiségek vizslatták, hogy politikai ellenfeleik mit felejtettek el beírni: pl. egy-egy szarvastrófeát, vagy olyan épületrészeket, amelyek csak légi fotókkal deríthetők fel. A személyes adatok védelme itt nem érvényesül: a képviselők vagyoni helyzete ugyanis közérdekű adat.

Az újságírás és a közvélemény már kicsámcsogta magát az elsődleges adatokon: egy-egy újabb vagyonbevallási szezon már csak mérsékelt érdeklődésre tarthat számot. Csak úgy kíváncsiságból: pillantsuk bele az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozataiba, hiszen azokból sok minden megállapítható. Például az, hogy az illető politikus hogyan viszonyul a biztosítás intézményéhez, vagy a biztosítókhoz? A honatyák vagyon- nyilatkozataiban turkálva bennünket most csak ez érdekelt!

*

Vagyonnyilatkozatot nem csak az országgyűlési képviselők készítenek, hanem más közéleti szereplők is. Célja, hogy felmérje az illető vagyongyarapodását, illetőleg azt, hogy a gyarapodás arányban áll-e a legális jövedelemmel. A közölt adatokat csak kivételes esetben ellenőrzik, ezért óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy az első vagyonbevallásnál a ténylegesnél többet, avagy kevesebbet írjunk be? Kezdetben sokan - nyilván szemérmességből - a kevesebb mellett döntöttek, még akkor is, ha a vagyon legális megszerzéséhez nem fért kétség. De aztán kiderült, hogy a közvélemény - és a riválisok - nagyon komolyan veszik a nyilatkozatokat, ezért: ha az illető a következő évben beírta az előzőleg elhallgatott (elfelejtett) balatoni nyaralót is -, rögtön beindult a találgatás. Aztán sokan rájöttek: célszerű a valósnál többet (értékesebbet) beírni, mert ha egy esetleges vizsgálatnál kutakodnak, akkor elég annyit jelezni: a többletet feléltem. De persze a bevallások zöme teljesen korrekt. Különösen így van ez a befektetések és a biztosítások esetében, hiszen azok viszonylag könnyen ellenőrizhetők.

*

Kizárólag a véletlen hozta úgy, hogy először Mikola István ex-miniszterelnök-helyettes jelölt vagyonnyilatkozata került elém. Ő nem mondható a magánbiztosítás feltétlen hívének, különösen, ha az üzleti biztosítók társadalombiztosításban való szerepvállalásáról van szó. Az adatokból azonban úgy tűnik, hogy egyszer sikerült őt egy N-N-es közvetítőnek megkörnyékeznie, mert van egy 4 milliós Universal életbiztosítása. De a második kísérlet is sikeres lehetett, mert egy 8 milliós aktuális értékű Indián Nyara is van (ez nyilván még a dakota időkből!). Azon már nem is csodálkoztam, hogy a portfóliót egy euró alapú életbiztosítás (44 ezer euró) is kiegészíti, ugyanennél a társaságnál. Sőt, Mikola dr. önkéntes nyugdíjpénztári befizetései is a cégcsoporthoz kanalizálódnak. Az ING-s kollégák figyelmét felhívom arra, hogy biztosítottunknak további, lekötetlen pénzeszközei is vannak a folyószámláján.

A parlamenti tisztségviselők közül Szili Katalin elnök asszonynak nincs biztosítása, 17 millióját takarékbetétben és bankszámlán tartja.

Az országgyűlés alelnökei körében is szerény a biztosítottság. Mandur László például kizárólag pénzpiaci alapokban tartja a pénzét, Harrach Péter a diszkont kincstárjegyet részesíti előnyben, Világosi Gábor pedig az OTP-s alapokat meg a jelzálogleveleket. Lezsák Sándornak sincs életbiztosítása, viszont a könyvtára 5300 kötetből áll. (Nem ártana, ha utánanézne a lakásbiztosításának; az esetleges alulbiztosítás miatt!)Az alelnöki kar átlagát csak Áder János javítja, hiszen 38 500 eurós biztosítása van az ING-nél. (Ez nincs összefüggésben azzal, hogy az alelnök úr szerint mikor fogják nálunk bevezetni az eurót.) Az országgyűlés jegyzői - úgy látszik - már jobban megbarátkoztak a biztosítás gondolatával. Podolák György és Török Zsolt az OTP Garanciával kötött - igaz, szerény összegű - életbiztosítást, a Vas megyei Németh Zsoltnak és Pettkó Andrásnak is van életbiztosítása, bár ezek sem attraktív összegre szólnak. Akárcsak Béki Gabriella 2 millió forintos Indián Nyara. Török Zsolt viszont ügyesen allokál (nemhiába matematikus!): 1,5 milliós életbiztosítása van a Garanciánál, ugyanilyen összegű a Generalinál, sőt még az Unionnal is kötött egy 3 millió forintra szólót.

*

Biztosítási tárgyú törvényjavaslat a T. Ház napirendjén. Az egyik kormánypárt képviselője hív telefonon:- Én leszek a frakciónk vezérszónoka. Már nagyjából kész vagyok a beszédemmel, de örülnék, ha kaphatnék tőletek némi adalékot a szöveghez.- Megírjam?- Ugyan, dehogy. Csak néhány adatra és gondolatra lenne szükségem.- Rendben, délután átküldöm.

Alig teszem le a telefont, az egyik ellenzéki párt képviselője keres:- Én leszek a frakciónk vezérszónoka.- Megírjam?- Ugyan, dehogy. Már kész vagyok vele, csak egy pár adalékra lenne szükség. Adatok, kitekintés, miegymás…A végszavazás eredménye: 98,7 százalék. Nem hivatalos rekord a szabadon választott magyar országgyűlés addigi történetében!

*

De térjük vissza a vagyonbevallásokra. A kormánypárti és az ellenzéki frakcióvezetők mintha összebeszéltek volna (bár garantálom, hogy nem beszéltek össze!), ugyanis egyiküknek sincs életbiztosítása. Kuncze Gábor például sima takarékbetétben tartja 14 millió forintnyi tőkéjét. De nincs biztosítása a parlament egyetlen független képviselőjének, Gyenesei Istvánnak sem. Pedig ő a vagyonbevallás „Egyedi műalkotások” rovatába ezt írta: „3 gyerek és 3 unoka”. Szóval, ha már ennyit gondol a családra…

*

A parlamenti büfében megszólít egy országgyűlési képviselő:- Ön a Mabisz elnöke?- A szövetség főtitkára vagyok.- Nem elnök?- Nem, mert a főtitkár nagyobb! Még nyilván emlékszik…- Képzelje, a múltkor itt, a Jászai Mari téren véletlenül meghúztam az egyik képviselőtársam kocsiját. Természetesen rögtön szóltam neki, szerencsére mindkettőnk kocsiján csak egy arasznyi karcolás esett. Mindkettő a lökhárítón.- Szerencsés eset.- Az. De képzelje el, néhány nap múlva kapok egy levelet a biztosítómtól, hogy a kollégának 180 ezret fizettek ki az én felelősségbiztosításom alapján. 180 ezret!! Azért a semmi kis karcolásért! Nézzenek utána, mert itt valami bunda történhetett!- Remélem Önnek viszont volt cascója!- Hát persze! Felmérték az én káromat is.- És mennyit állapítottak meg?- Vacak 180 ezer forintot!

*

De ha már a vagyonnyilatkozatokban kutakodunk, nézzük meg a biztosításhoz közelebb állók adatait is! Bakonyi Tibor - aki jelenleg főpolgármester-helyettes Budapesten - a Horn-kormány idején a Biztosításfelügyeleti Bizottság elnöke volt, és jelentős szerepe volt az első Bit. megalkotásában is. A kaland nem múlt el nyomtalanul, mert van egy 10 milliós N-N Talizmánja. Bakonyit a Biztosításfelügyeleti Bizottság élén a Fidesz gazdasági szakértője, Mádi László követte, ő azonban a pénzét főleg jelzáloglevelekbe, tőkegarantált befektetési alapokba és államkötvényekbe fekteti, de jó kapcsolata a biztosítási szakmával továbbra is megmaradt.

Ha már a biztosítósoknál tartunk, nézzük meg Püski András kollégánk bevallását is. Ő 1987-től 1999-ig a mi lövészárkunkban szolgált; a Hungáriánál, majd az AHICO-nál irányította a debreceni régió értékesítési hálózatát. Jelenleg bróker és szaktanácsadó, a Magyar Biztosítási Alkuszok Szövetségének elnöke. Vagyonbevallásának életbiztosítási rovatai azonban üresek.Sós Tamás 1998 óta a Heves megyei közgyűlés elnöke, de azt megelőzően a GAN, majd a Hungária Biztosító megyei igazgatója volt. Jelentős összegű megtakarítását takarékbetétben tartja.

*

Egy fiatal hölgynek próbálom magyarázni a parlamenti munka rejtelmeit; kezdő lobbista az agrárszférából. Azért küldték el a T. Házba, hogy próbáljon elintézni egy kézenfekvő és szakmailag is indokolt módosító javaslatot. No meg azért is, mert feltűnően csinos. Örömmel újságolja:- Képzelje, beszéltem egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselővel is. Mindketten egyetértettek a módosító javaslattal és felajánlották, hogy bármelyikük beadja.- És melyiküket választotta?- Hát az ellenzékit. Ő mégis csak egy tekintélyes, nemzetközileg is elismert agrárszakértő…Amatőr…

*

A ország miniszterelnökének jelenleg nincs életbiztosítása, a szocialista frakcióvezető - Lendvai Ildikó - pedig dollárszámlán tartja megtakarítását. Hiller István és Baja Ferenc a készpénzt, illetve a takarékbetétet favorizálja. Kapolyi László viszont körültekintően kezeli tekintélyes vagyoni eszközeit, és jut belőle egy 35 millió forintos Grawe életbiztosításra is. Kiss Péter az ING-vel kötött 3,2 milliós életbiztosítást, sőt - a kiegyensúlyozottság jegyében - az Avivával is, egy szerényebb összegűt. Érdeklődéssel kattintottam a pénzügyminiszter vagyonbevallására, és - ebben az esetben - nem csalódtam: 5,2 milliós Talizmánja van az ING-nél, egy 600 ezres Start az Unionnál, és egy 20 milliós életbiztosítása a K&H-nál. Lamperth Mónika 4 milliós Indián Nyarat kötött - az N-N-nél. (A képviselők zöme még mindig N-N-nek nevezi az ING-t!)A kisebbik koalíciós partner képviselői közül alig találunk olyat, aki rendelkezik életbiztosítással. Kuncze Gábor takarékbetétben tart 14 millió forintot, akár csak Kóka János, bár ő több mint tízszer akkora összeget. Demszky Gábor az Allianz-ot favorizálja, igaz, csak egy szerény nyugdíjpénztári befizetéssel. A frakció átlagát csupán Pető Iván javítja, neki 3,3 milliós Talizmánja van az ING-nél, 2 milliós Őszikéje ugyanott, sőt még egy 27 ezres euróalapú is.

Deutsch-Für Tamás teljesen vagyontalan: ingatlana, lakása nincs, egyetlen értékesebb vagyontárgya a részletre vásárolt Suzuki Wagon R gépkocsi. Van viszont egy 4 milliós AHICO életbiztosítása, egy signalos hozománybiztosítása és egy providenciás életbiztosítása is. Kövér Lászlónak négyféle életbiztosítása van - a jelenlegi ellenzéki telítettség jóval meghaladja a kormánypártokét.

*

Képviselői Irodaház a Jászai Mari téren. Még ma is Fehér Háznak hívják; ezt volt az egykori MSZMP központja. Persze, azóta sok minden megváltozott, például az előcsarnok gigantikus méretű szocreál freskóját - amelyen Kádár és Aczél is feltűnik a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek gyűrűjében - egy függönnyel takarták le. Védett műalkotás. Eltávolítása a művész személyiségi, alkotói jogait sértené. A parlamenti állandó bizottságok ülése általában 9-kor vagy10-kor kezdődik, de célszerű előbb bemenni, mert előtte még szót lehet váltani egy-két képviselővel. Ezt a köznyelv lobbizásnak hívja, de sajnos ez nálunk szitokszó. Pedig nem elvtelen kijárásról vagy sunyi érdekérvényesítésről van szó, hanem inkább a döntéshez szükséges információk átadásáról, egy-egy törvényjavaslat következményeinek bemutatásáról (ha már a hatástanulmányt nem készítették el az előterjesztők). A szakmai tájékoztatásra azért van szükség, mert a képviselő sem érthet mindenhez! Egy-egy aktívabb ülésnapon egymás után kell szavaznia az alternatív energiaforrások alkalmazásáról, a kistérségi társulások támogatásáról, a folyamhajózási szabályok módosításáról, valamint a koszovói kontingens mandátumának meghosszabbításáról.- Képviselő úr! Itt van a törvényjavaslatban ez az ominózus 33. paragrafus! Ha ezt így fogadjátok el, akkor összeomlik a hazai biztosítási piac!- Nem féltem én a biztosítókat! Velem például tudod mi történt?- Nem tudom, de mondd a kárszámot…- Csak nem gondold, hogy protekciót kérek! Kérlek szépen, én tizenkét éve fizetem a lakásbiztosításomat, és egy beázáson kívül más károm még nem volt. Erre most kapok egy levelet, hogy felemelték a díját!- Indexálták.- Dehogy! Felemelték! Erre én meg felmondtam a biztosítást, és átmegyek egy másik céghez! - Nézd, lehet, hogy jól döntöttél! Az a fontos, hogy legyen biztosításod a lakásra!- Várjál, még nincs vége! Képzeld el, hogy az a régi biztosító nem akar egy fillért sem visszafizetni nekem! Pedig mondom, tizenkét évig fizettem nekik a biztosítást! Szóval, mi van azzal a 33. paragrafussal…?

Budapesten, 2006. június

Vissza a lap tetejére