Az orvosszakértői tevékenység merőben más orvosi munkavégzés, mint amit az orvos megszokott az ellátó rendszerben gyakorolt gyógyító munkája során. Más a beteg viszonyulása is az orvoshoz, amikor orvosszakértőként áll vele szemben. Amikor betegsége miatt a gyógyulása érdekében fordul az ellátó rendszerben dolgozó orvoshoz, a beteg bizakodik, hogy betegségétől megszabadulhat, meggyógyulhat. Amikor az elhúzódó gyógyulás, illetve maradványtünetek miatt esetleg munkahelyét is elvesztve megélhetése további biztosításának érdekében kerül OOSZI orvosi vizsgálatra, akkor a bizakodó, az orvosi utasításokat betartó, elfogadó magatartás helyett az a domináló elvárás jellemzi, hogy megfelelő munkaképesség-csökkenés legyen a számára megállapítva. Az orvos alkalmanként érzi a diszkrepanciát, a valós helyzet és az elvárt igény között, ezért előfordul, hogy nem a beteg elvárásainak megfelelő döntés születik. Ennek következtében előfordul, hogy a beteg, „ügyfél” a vizsgálat körülményeit kifogásolva panaszolja az orvost nem szem elől tévesztve a tényt, mely szerint valóban előfordulhat olyan orvosi megjegyzés, ami ebben a szituációban a beteget érzékenyen érinti. Az OOSZI orvosainak munkája ellen az átlagosnál több panasz érkezik.

Ennek okát kutatva jutottunk arra az elhatározásra, hogy vizsgáljuk meg az orvosszakértői munka ellen érkező panaszok okát és egyben kérdezzük meg kollégáinkat az orvosszakértői munka presztízséről. Munkánk ellen 2005-ben közel 150 panasz, és 150 közérdekű bejelentés érkezett különböző fórumokhoz. Készítettünk egy 12 pontot tartalmazó kérdőívet, mellyel anonim módon informálódtunk orvosainktól az alábbi kérdésekről. (153 kérdőívet adtunk ki - OOSZI orvosi létszám, 118-at küldtek vissza, ebből 115 értékelhető adattal, három üresen).

Kérdéseink:

1.) A dolgozók neme, életkori és szakterületi megoszlása.2.) Munkahelyeiknek száma, az OOSZI alkalmazása előtt.3.) Az OOSZI-nál munkában eltöltött idő.4.) Milyen szempontok befolyásolták abban, hogy az OOSZI-hoz jött dolgozni?5.) Tervezik-e egészségbiztosítási szakvizsga letételét?6.) Fogadott el előző munkahelyén hálapénzt?7.) Próbálták-e már az OOSZI-nál megvesztegetni és mit tett?8.) Van-e szerinte szakmai szolidaritás munkatársaink között?9.) Szakmánk presztízsének megítélése egy 1-7-ig terjedő társadalmi ranglétrán.10.) Melyek a problémák, nehézségek a mindennapi szakmai munka során? 11.) Tudják-e, hogy a munkájuk ellen panaszok érkeznek különböző fórumokhoz?12.) Szerintük mi az oka a munkájuk ellen érkező panaszoknak?

A kérdőívek feldolgozása után a következő válaszokat kaptuk:

1.) Nem szerinti megoszlás: 63 nő, 52 férfi orvos dolgozik az OOSZI-nál, életkori megoszlásuk szerint: 31-40 év közötti 4 fő 41-50 év közötti 25 fő 51-60 év közötti 38 fő 60 év feletti 48 fő Szakterületi megoszlás alapján: belgyógyász: 52 neuro-psychiater 8 manuális szakma 33 egyéb 22

2.) Orvosaink 96 %-ának korábban 1-3 munkahelye volt, egy kollégának volt 4, egynek 5, egynek 6 és egynek 7.

3.) 10 fő dolgozik egy éve, 18 fő 1-3 éve, 20 fő 3-5 éve, 22 fő 5-10 éve, 45 fő 10 év felett.

4.) Arra a kérdésre, hogy milyen szempontok vezérelték az OOSZI-nál történő munkavállalásra az alábbi válaszok születtek.

Jobb munkahelyi légkör: 22 válaszTöbb szolgáltatás (ruhapénz, jutalom, hitelfelvételi lehetőség): 24 válaszMagasabb bérek: 32 válaszNagyobb önállósággal járó munka: 36 válaszBiztos munkaviszony- anyagi biztonság: 55 válaszTöbb szabadidő (nincs ügyelet, szabad hétvége) 84 válaszEgyéb: (Különböző egyéni problémák) 10 válasz

5.) Egészségbiztosítási szakvizsgát nem kíván tenni: 61 fő tervezi: 25 fő jelenleg szakvizsga képzésen vesz részt: 16 fő Egészségbiztosítási szakvizsgát szerzett: 13 fő

6.) Előző, ellátó rendszeri munkakörben való dolgozása esetén viszonyulása a hálapénzhez:Hálapénzt általában elfogadott: 72 főÁltalában visszautasította: 34 fő

7.) Próbálták megvesztegetni az OOSZI munkahelyén: 54 főNem próbálták megvesztegetni: 57 főA próbálkozási kísérletet elutasította: 47 főA vesztegetési kísérlet miatt a felettesét is értesítette: 7 fő

8.) Munkatársak közötti szakmai szolidaritás működéséről:igennel válaszolt 64 főnemmel válaszolt 12 főbizonytalan volt 39 fő

9.) Orvosszakértői munkánkat egy 1-7-ig terjedő (1 lent, 7 fent) társadalmi presztízs ranglétrán alsó két fokra helyezte: 42 fő3-5 közép fokra helyezte: 71 fő6-7 felső fokra helyezte: 2 fő

10.) A mindennapi szakmai munka során jelentkező nehézségekről az alábbiakat válaszolták:A fiatalítás hiányát kifogásolta: 33 válaszA betegek részéről jövő panaszokat kifogásolta: 42 válaszAz informatikai rendszer felfrissítésének szükségességét hiányolta: 61 válaszA nem kellő bérfejlesztést kifogásolta: 72 válaszA gyógyító rendszertől való részleges vagy teljes elszakadást nehezményezte: 74 válaszA szakmai megbecsülés hiányát jelezte: 82 válaszEgyéb probléma: (pl. ellátó rendszeri leletek tartalma) 8 válasz

11.) A munkájuk ellen különböző fórumokra érkező panaszokról van-e információja,igenlő választ adott: 104 főnemleges választ adott: 2 fő

12.) A panaszok okaiként a következő válaszok születtek:Az igénylők elvárásaival nem egyező megítélés: 94 válaszAz orvos kollégák hiányos empátiás készsége: 21 válaszA vizsgálati körülmények elégtelen volta: 17 válaszNagy esetszám miatti szűkös vizsgálati időkeret: 50 válasz

Tanulmányunkkal célunk a munkánk elleni panaszoknak és közérdekű bejelentéseknek a csökkentése. Ennek érdekében néhány adatot konklúzióként kiemelünk:

  • A 115 orvosból 61 nem kíván szakirányú szakvizsgát tenni.
  • A betegek még mindig próbálkoznak a vesztegetéssel.
  • A vizsgáló orvosok hiányos empátiás készségét az orvosok közel egynegyede vállalta fel.
  • A fiatalítás igénye a kollégák egyharmadában fogalmazódott meg.

A leírtak alapján rögzített tények továbbgondolása nem lenne indokolatlan. (A tanulmány elvégzéséhez szükséges kérdések összeállításában segítségünkre volt a MOHOLY-NAGY MŰVÉSZETI EGYETEM Menedzserképző Intézetének intézeti igazgatója: Antalóczy Tímea PhD. egyetemi docens).

Miskolc, 2006. június 27.

Vissza a lap tetejére