A Ptk. fent idézett szakaszaihoz kapcsolódó kommentár szerint a törvény, illetőleg a biztosítási szabályzatok kizáró rendelkezése hiányában nincs akadálya annak, hogy ugyanazon vagyontárgyra, ugyanazon veszélyhelyzetekre egyidejűleg több biztosítónál kössön a szerződő fél vagy a biztosított szerződést. Ez a megengedő rendelkezés csak akkor érvényesül, ha a többszörös biztosítások esetén a biztosítók tudnak egymásról, és az együttes biztosítás összértéke sem éri el, illetőleg nem haladja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. Kettős biztosításnak nevezzük azt, amikor két biztosítási szerződés áll fenn, a biztosítási érdek azonos; a biztosítási események köre is részben vagy egészben fedi egymást, és a biztosítási összeg együttes összege meghaladja a vagyontárgy valóságos értékét. Ez esetben a túlbiztosítási tilalom folytán a kettős biztosítás a később megkötött szerződés tekintetében eredményezi annak teljes vagy a vagyontárgy tényleges értékét meghaladó része tekintetében a részleges semmisségét.

Amennyiben a szerződésekre a fent részletezettek teljesülnek - azaz a biztosítók tudomással bírnak arról, hogy az adott lakásra vonatkozóan két biztosítás áll fenn, és a biztosítási összeg nem haladja meg a vagyontárgy valóságos értékét - úgy a biztosítási esemény bekövetkezése esetén mindkét biztosító teljesítési kötelezettsége fennáll.

A kezesi biztosítás fogalmi alapjairól

Az Európai Közösségek Tanácsának az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó jogszabályok és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1973. július 24-i, 73/239/EGK számú első irányelvében meghatározott ágazati besorolásnak megfelelően a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) - a 2004. április 30-ig hatályban állt 1995. évi XCVI. törvényben foglaltakkal azonos módon - a nem-életbiztosítási ág ágazatok szerinti besorolását tartalmazó 1. számú melléklete A. részének 15. pontjában tünteti fel a kezesi biztosítást mint önálló biztosítási ágazatot.

A kezesi biztosítás egy olyan speciális tartalmú biztosítási jogügylet, melynek keretében a biztosító kezesi biztosítási szerződést köt ügyfelével, ezt követően pedig a kezesi biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvényben arra vállal kötelezettséget, hogy a kedvezményezett minden olyan pénzügyi veszteségét megtéríti, mely abból származik, hogy a biztosítóval szerződő fél a hitelezővel (kedvezményezettel) szemben nem teljesítette valamely szerződésen alapuló, vagy egyéb jogi kötelezettségét. A biztosító a kezesi biztosítási szerződés megkötését megelőzően, előzetes kockázatelbírálás után az ügyfél felé kezesi ígérvényt bocsáthat ki, amely a biztosító egyoldalú, a kezesi kötelezvény azonos tartalommal való kiadására szóló kötelezettségvállalása arra az esetre, ha az ügyfél (az ígérvény jogosultja) a pályázatot megnyeri.

A biztosító biztosítási szerződéssel való készfizető kezességvállalása a bankgaranciának megfelelő biztonságot nyújt a hitelező (kedvezményezett) részére, hiszen a biztosíték nyújtására kötelezett fél szerződésszegése esetén a hitelező - tekintettel a kezességet vállaló biztosító személyére - bizonyosan hozzájut a kötelezvényben megjelölt összeghez. Fontos azonban megjegyezni, hogy kezességet biztosító csak abban az esetben vállalhat, ha az ügyfél a biztosító önálló kezesi biztosítási termékét vásárolja meg, ez a feltétele a kezesi ígérvény (kötelezvény) kibocsátásának. Az ügyfél biztosítónál lévő más biztosítása (pl. a vállalkozás általános felelősségbiztosítása) nem szolgálhat „fedezetként” a készfizető kezesi ígérvény (kötelezvény) kiállításához.

A csoportos biztosítási szerződéshez csatlakozó biztosítottakat védő egyes szabályokról

A Ptk. 561. § (1) bekezdése és 566. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az élet- és baleset-biztosítási szerződés csak a biztosított írásbeli hozzájárulásával köthető. Ennek megfelelően minden, csoportos biztosításhoz csatlakozó biztosítottól be kell szerezni annak kifejezett, egyértelmű, írásbeli nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy hozzájárul a csoportos biztosítási szerződéshez biztosítottként való csatlakozáshoz.Lényeges követelmény, mind az együttműködési kötelezettségből fakadóan, mind fogyasztóvédelmi szempontból (a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 8. §), hogy a biztosított, akire a biztosítási szerződés alapján annak teljesítésével kapcsolatosan kötelezettségek hárulnak - így pl. Ptk. 547. § (2) bekezdésével összhangban a közlési, illetve változásbejelentési kötelezettség -, legalább ezen, rá vonatkozó kötelezettségekről, a hozzájáruló nyilatkozat megtétele előtt megfelelő tájékoztatást kapjon.

Elvileg nem kifogásolható, hogy a csoportos biztosítási szerződés megkötésével a biztosítási szerződés szerződője az általa megfizetett biztosítási díj egyes biztosítottra eső részét a biztosítottra továbbhárítsa, bár alapesetben, a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 536. § (1) bekezdése értelmében, a szerződő fél köteles a biztosítási díj megfizetésére. Az ügyfél (előfizető) azonban ezáltal nem kerülhet rosszabb helyzetbe annál, mint aki hasonló biztosítási védelmet más úton a piacon vásárol. Ennek megítéléséhez pedig a biztosítási védelem szerződő fél által megállapított árának összehasonlíthatónak és pontosan kalkulálhatónak kell lennie, s ezzel összefüggésben az ügyfelet a legalább a szerződés megkötése előtt külön kell tájékoztatni arról, hogy mennyit kell fizetnie a szerződő félnek a saját többletszolgáltatásáért, és mennyit a csoportos biztosítási fedezetbe kerülésért. A fentiekben leírt eljárás van összhangban a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 8. § a) pontjával, amely szerint a fogyasztók tájékoztatásának alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztó rendelkezzen a szolgáltatásválasztás megkönnyítéséhez szükséges megfelelő ismeretekkel a szolgáltatás díjáról.

Vissza a lap tetejére