A megjelent dokumentum több ponton is figyelembe vette az európai biztosítási szakma által az elmúlt években benyújtott javaslatokat. Ez azt jelzi, hogy az Európai Bizottság elkötelezte magát az európai pénzügyi szolgáltatások versenyképessége növelésének ügye mellett. A dokumentum szelleme lényegében azt a felismerést tükrözi, hogy az Európai Unió pénzügyi szolgáltató szférája az elmúlt években túlszabályozottá vált, ami végső soron a terület hatékony működését és versenyképességét is veszélyeztetheti.

A dokumentum célkitűzései jól ismertek:

Az integrált, nyitott, versenyképes és hatékony pénzügyi piac megteremtése, dinamikus konszolidáció.

A még meglévő gazdasági akadályok felszámolása annak érdekében, hogy a szolgáltatások és a tőke szabadon áramolhasson a közösség egész területén.

A már meglévő jogszabályok átültetése, érvényre juttatása és folyamatos kiértékelése, a jövőben meghozandó jogszabályok esetében pedig a hatékony szabályozás elveinek szigorú alkalmazása.

A felügyeleti együttműködés és konvergencia javítása.

Az régi-új vezérelv tehát a „dinamikus konszolidáció”. A pénzügyi piacok a modern gazdaságok működésének döntő tényezői. Minél inkább integráltak, annál hatékonyabban képesek elosztani az erőforrásokat, így a gazdaság teljesítménye is annál nagyobb lesz.

Továbbra is központi téma a hatékonyabb közösségi szabályozás kérdése, amelynek kapcsán külön hivatkozás történt az alábbi pontokra:

A nyitott és átlátható konzultáció szükségessége; bevonva a döntés-előkészítésbe az összes érintetettet, a szakmai képviseleteket ugyanúgy, mint a fogyasztók reprezentánsait. A Bizottság továbbra nyilvánosságra hozza a beérkezett észrevételeket, illetőleg azok összefoglalóját.

A jövőben minden új javaslat hatásvizsgálattal párosul. Figyelembe veszik minden jogszabályi kezdeményezés költség-haszon kihatását a lehető legszélesebb gazdasági, szociális és környezeti vonatkozásban, és ahol ez lehetséges, tekintetbe veszik a pénzügyi stabilitásra, a piaci működésre és a fogyasztóvédelemre gyakorolt hatásokat is. Hasonló megközelítést remél a Bizottság a jövőben a közösség többi testületétől, vagyis a Tanácstól és a Parlamenttől is.

A jogszabályok átültetésének nyomon követése, különös tekintettel a „túlteljesítésekre”4, illetőleg a késedelmes átvételekre változatlanul sarkalatos kérdés, éppen az elmúlt évek rossz tapasztalatai miatt. Ebben a vonatkozásban az egyes tagországoknak is demonstrálniuk kell elkötelezettségüket, és ez a megosztott felelősség az EU-25-ök legnagyobb kihívása. A Bizottság intenzíven együttműködik majd a tagországokkal a hatékonyabb jogszabályi átültetések érdekében, folyamatosan frissíti a transzpozíciós mátrixot5, és hyperlinkek segítségével lehetővé teszi, hogy az érdeklődők közvetlenül eljussanak a tagországok azon oldalaira, ahol az egyes nemzeti jogszabályok megtalálhatóak.

Alapvető kérdés, hogy a közösségi szabályozás ténylegesen eléri-e a tervezett hatást. A Bizottság évente jelentést készít a pénzügyi integráció aktuális állapotáról.6 Szintén folyamatosan kiértékelésre kerül a Lámfalussy-eljárás hatékonysága.7 A fentiekből adódóan kiemelt fontosságú feladat az elkövetkező 5 évben a szabályozás költségeinek utólagos mérése. A Bizottság tervei szerint 2009-re az összes, pénzügyi szférát érintő intézkedés gazdasági és jogi kihatásának felbecsülése megtörténik.

A közösségi és nemzeti szabályozásnak egységes jogi keretként kell működnie. Habár a Bizottság a múltban igyekezett a pénzügyi szféra szabályozását a lehető legegyszerűbben és koherens módon megoldani, a testület önkritikus módon szembe néz azzal a ténnyel, hogy ezen a területen még van mit javítani. A jövőben az alábbi konkrét lépéseket tervezi az EB:

Egyszerű hozzáférés a közösségi jogszabályokhoz.

A szabályozás első konzisztencia vizsgálatára az értékpapírok területén kerül sor, gyakorló szakértők bevonásával. A későbbiekben a többi területen is elvégzik ezt a munkát.

2008-ban egy átfogó vizsgálatra kerül sor, amely a jelenlegi szabályozással kapcsolatos információs elvárások alkalmasságát hivatott vizsgálni. A jelenlegi előírások ugyanis gyakran zavarosak úgy a fogyasztó, mint a pénzügyi szolgáltató számára. A bizonytalanság különösen a kollektív befektetések területén kritikus mértékű, ahol a közösségi elvárások keverednek a helyi hirdetési szabályokkal.

A biztosítókat érintő Szolvencia II. projekt esetében a jogalkotási folyamat munkálatai most folynak. Ennek során 16 biztosítási direktíva kerül beépítésre - azok tartalmi változása nélkül - az új egységes közösségi szabályba.

Továbbá, ahol a Bizottság azt tapasztalja, hogy a közösségi szabályozás helytelenül került átültetésre, a testület megteszi a szükséges lépéseket, beleértve a megfelelő procedúra8 alkalmazását.

Az egyik legproblémásabb terület a pénzügyi szolgáltatások végfelhasználóinak, vagyis a fogyasztóknak az elérése, számukra a megfelelő képviselet biztosítása a döntéshozatali rendszerben, illetőleg tájékoztatásuk és „továbbképzésük” annak érdekében, hogy megfelelő módon legyenek képesek választani a pénzügyi szolgáltatók között. Ennek a szempontnak a jelentőségét csak növeli az a tény, hogy az állami szerepvállalás visszavonulásával tovább nő a privát szektor szerepe az öngondoskodásban. Kiterjed a Bizottság figyelme a fogyasztók jogorvoslati lehetőségeinek vizsgálatára is.

Említésre érdemes még az interakció más területekkel, ilyen pl. szerződéses jog és fogyasztóvédelem, illetőleg az áfa-szabályozás a pénzügyi szolgáltatások területén.Külön terület a felügyeleti kihívások kérdésének kezelése. Ezen belül két szempontot említ meg a dokumentum.

A Lámfalussy-féle komitológiai eljárás működőképessé tétele, az eljárással szembeni bizalom megerősítése, és az abban rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása. Ennek érdekében a legfontosabb területek az elkövetkező öt évben az alábbiak:

folyamatos párbeszéd a komitológiai eljárás reformjáról,

a teljes eljárás megbízhatóságnak és átláthatóságnak javítása, az Európai Parlament és az Európai Tanács vonatkozásában is,

a szektorok közötti szabályozás koordinálása,

a szabályok megfelelő átültetésének biztosítása.

A nemzeti felügyeletek munkájával kapcsolatosan szintén összetett kihívások fogalmazódnak meg. Ilyen például a származási-, illetőleg célország felügyeleteinek felelőssége, a feladatok és felelősségek delegálása, a felügyeleti munka hatékonyságának növelése, illetőleg a nemzeti felügyeletek megfelelő szintű együttműködése.

Elméleti szinten felvetődött már egy esetleges páneurópai felügyelet létrehozásának lehetősége is (mint pl. az Európai Központi Bank esetében). A jelenlegi stádiumban azonban inkább a nemzeti felügyeletek megerősített együttműködésére koncentrálnak. A Bizottság elérkezett látja az időt pl. az egységes adat- és beszámolási előírások kidolgozására, illetőleg, ahol ez lehetséges, a közös, felügyeleti adatbázis megteremtésére.

A már jelenleg is folyó, illetőleg 2005-2010 között esedékes jogszabályi kezdeményezések közül több a biztosítási szakmát is érinti.

A „Szolvencia II.” projekt az európai biztosításügyet átfogó módon kívánja szabályozni. A szolvencia előírások kockázatalapú kalkulációja kerül bevezetésre. A biztosítási kötelezettségek (technikai tartalékok) számítása összehangoltabbá válik, miközben a nemzeti felügyeletek gyakorlatát közelíteni igyekeznek egymáshoz. A szöveges javaslat benyújtása 2007 közepén várható.

Sorra készülnek azok a tanulmányok, amelyek az egységes pénzügyi piac helyzetét vizsgálják. Az egységes piac működését akadályozó körülmények között említésre került a bankok esetében a minősített tulajdonrész megszerzésére vonatkozó felügyeleti jóváhagyás menete. A jelenlegi szabályozás módosítását célzó munkálatok már folyamatban vannak. Az azonos, szektorsemleges feltételek megteremtése során várható hasonló szabályozás kialakítása a biztosítás és az értékpapírok piacán is, ami a vonatkozó biztosítási direktívák kiigazítását jelenti.

A biztosítási garanciaalapok szabályozásának kérdése függőben van; döntés 2006-ban várható a javaslatról. A biztosítók azt szorgalmazzák, hogy ez a kérdés az amúgy is futó „Szolvencia II.” keretein belül kerüljön rendezésre.

A folyamatos konzultációk azt mutatják, hogy a pénzügyi szolgáltatások területén felmerülő, szabadon választható 26. rendszer megvalósíthatóságának kérdését erős szkepticizmus övezi. A Bizottság ennek ellenére továbbra is nyitott marad, bár abban továbbra sincsen egyetértés, hogy a tervezett eszköz bevezetése valóban jelentős előnyökkel szolgál a piaci szereplők számára. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyelőre még várat magára a 26. rendszer pontos definíciója is. Az európai biztosítók abban mindenképpen egyetértenek, hogy ennek a rendszernek a kidolgozását függetlenül kell kezelni a szintén napirendre került egységes, páneurópai termékek kérdésétől.

(Az ismertető az Európai Bizottság és a CEA anyagai alapján készült)

Vissza a lap tetejére