(IV.7)sz. Kormányhatározat és az 56/1986. (XII.10.) sz. Minisztertanácsi rendelet hatálybalépésével. A piac szerkezetének ágazati alapon2 történő átalakítása megteremtette a lehetőségét a piac fejlődésének. A kilencvenes évek második felében a javuló gazdasági környezet, a fejlődő szakmai háttér, valamint a lakosság öngondoskodási igényének s rendelkezésre álló jövedelmének növekedése megteremtette a lehetőségét, hogy a kilencvenes évek elején is dinamikusan fejlődő biztosítási piac egy versenyzőbb szellemű, fogyasztói igényeket jobban kielégítő piaccá váljon. Fejlett pénzügyi rendszerű országokból érkező társaságok jelentek meg a magyar biztosítási piacon, a korábbi monopol pozíciók erodálódtak, erősödött a verseny. A tanulmány célja - az 1995 és 2004 közötti időszak biztosítási piaci adatainak felhasználásával - annak bemutatása, hogy az említett fejlődési folyamat3 milyen szerkezeti változásokat eredményezett a magyar biztosítási piacon. Valóban bekövetkezett-e ez a fejlődés? Valóban növekedett a verseny a magyar biztosítási piacon? Milyen szerkezet jellemző a magyar biztosítási piacra? Alapvetően ezekre a kérdésekre kerestem választ a nemzetközi és hazai módszertani szakirodalom iránymutatásainak felhasználásával. E tanulmány keretében nem vállalkozhatok arra, hogy teljes mélységében elemezzem és minősítsem a biztosítási piac sokszínű valóságát, azonban kísérletet teszek arra, hogy a magyar biztosítási piacot jellemző verseny viszonyait, a piac szerkezetét eddig elemző kisszámú tanulmány kereteit átlépjem.

Ennek megfelelően röviden, s a teljesség igénye nélkül áttekintem a piaci szerkezettel, versennyel, s a kettő közötti összefüggéssel kapcsolatos elméleti irányzatokat, bemutatom az általam végzett vizsgálatok módszertanát, végül ismertetem az elemzési eredményeket.

2. A vizsgálat módszertana

A piaci verseny mérésének többféle lehetősége van. A strukturális megközelítésben a piaci verseny és a piaci struktúra között feltételezett kapcsolatot a szerkezet-magatartás-teljesítmény (structure-conduct-performance) hipotézis4 fogalmazza meg (D. W. Carlton - J. M. Perloff 2003). E hipotézis szerint a koncentráltabb piaci struktúra teret nyújt az összejátszó magatartásra, a koncentráció piaci erőfölénnyé alakul, ami oligopolisztikus jövedelmet jelent a kínálati, jóléti veszteséget a keresleti oldalon.

A struktúra-magatartás teljesítmény hipotézis érvényesülését két alternatív elmélet cáfolja, az egyik a hatékony struktúra hipotézise, a másik pedig a megtámadhatóság elve (Várhegyi 2003).5 A piaci verseny struktúrális megközelítése mellett tehát egyre inkább teret nyer a verseny nem strukturális megközelítése, amely a piaci szereplők magatartását a piaci struktúrától elkülönítetten vizsgálja. A verseny fokának mérésére leggyakrabban használt nem-strukturális modellek az Iwata- (Iwata 1974), Bresnahan- (Bresnahan 1982), valamint a monopolisztikus, oligopolisztikus és versenyző piacokat jellemző Panzar-Rosse-modellen (Panzar-Rosse 1987) alapulnak.

A piaci verseny mérésének s a piaci szerkezetek vizsgálatának a nyugati szakirodalomban nagy múltja van, nálunk egyelőre úgy tűnik kisebb a jelentősége, néhány cikk és tanulmány kivételével (Várhegyi 2003, valamint Paizs-Mészáros 2003) ugyanis nem találkoztam a téma részletesebb elemzésével. Mindössze egy magyar nyelven is megjelent összefoglaló elméleti kötettel találkoztam, amely a téma elméleti összefüggéseit tartalmazza (D. W. Carlton - J. M. Perloff 2003).

A magyar biztosítási piac szerkezetének, valamint a piacra jellemző versenyviszonyoknak az elemzésekor az SCP hipotézisből indultam ki. A piaci szerkezet feltérképezésére a szakirodalom által ajánlott lehetőségek közül a koncentrációelemzést választottam, ugyanis ez az a szerkezetre vonatkozó változó, amelynek jelentőségét a legtöbb SCP-vizsgálatban hangsúlyozták (például Bain 1951, Mann 1966). A változó értékét az 1995-2004 közötti időperiódusban számítottam és értékeltem. Az elemzés során elfogadtam az SCP hipotézist, vagyis azt, hogy a koncentráltság csökkenése növekvő versenyt, csökkenő oligopolisztikus járadékokat jelez. Azonban mindvégig tisztában voltam a piaci koncentráció mutatóinak gyengeségeivel, amelyek a piac szerkezetére, illetve a teljesítményére vonatkozó következtetéseket torzítják. A mutatók gyengeségét alapvetően két tényező okozza, egyrészt a mutatók endogenitása, másrészt az, hogy a vizsgált piacot6 nem megfelelően definiálják (D.W. Carlton - J. M. Perloff 2003, 281.o.).

A torzító hatások ellenére, úgy gondolom, e mutatószámok alkalmasak arra, hogy segítségükkel feltevésekkel éljünk a magyar biztosítási piac szerkezetére, valamint az ott uralkodó verseny mértékére vonatkozóan.

Annak érdekében, hogy a koncentráció mutatóinak elemzése révén levonható következtetéseket pontosabbá tegyem, elvégeztem a magyar biztosítási piacra az úgynevezett életképesség-vizsgálatot, melynek segítségével meghatározható az adott piac optimális vállalatmérete, valamint az egyes méretosztályok súlya. A vizsgálat eredményeinek segítségével következtethetünk arra, hogy mekkora vállalatméret számít életképesnek, valamint arra, hogy melyek azok méretosztályok, ahol a verseny erősödött az egyes társaságok között.

A következő fejezetekben e vizsgálatok eredményeinek bemutatására kerül sor.

3. Piacszerkezet és piaci verseny a magyar biztosítási piacon

A magyar biztosítási piac szerkezetének és a piacon uralkodó versenynek az elemzése céljából elsőként a koncentrációs mutatószámok alakulását vizsgálom és értékelem, majd bemutatom az életképesség-vizsgálat eredményeit, melyek segítenek a következtetések levonásában.

3.1. A piaci koncentráció elemzésének módszertana

A piaci koncentráció nagyságának megállapítására a szakirodalom többféle lehetőséget kínál fel. A vizsgálat során az általános mérőszámok közül az ötvállalatos koncentrációs arányszámot - CR(5) - és a Herfindahl-Hirschman-indexet - HHI - alkalmaztam.

A koncentrációs arányszám7 az „m” számú legnagyobb egységnek az értékösszegből való részesedését fejezi ki. (1) ; határai: A versenyről szóló nemzetközi irodalomban közkedvelt közlési forma, a Herfindahl-Hirschman-index (HHI). (2) , ahol az i. cég piaci részesedése a vizsgált piacon.

Vagyis, a HHI-index egyenlő a vizsgált piac vállalatai százalékos piaci részesedéseinek négyzetösszegével.

Az elemzés során a magyar biztosítási piacot önálló, releváns közgazdasági piacként értelmezem. A számítások során az egyes társaságok bruttó díjbevétel adatait vettem alapul8. A számításokat elvégeztem a teljes díjbevétel adatokra építve, illetve külön az élet- és a nem-életágban, valószínűsítve, hogy az egyes üzletágakban eltérő mértékű koncentrációval és piaci szerkezettel találkozok.

3.2. A piaci koncentráció alakulása a magyar biztosítási piacon

A teljes piacra elvégezve a számításokat látható, hogy a bruttó biztosítási díjbevétel CR(5) mutatója az 1995 és 96-os év során csökkent, azonban az 1997 és 1998 között növekedett,9 1997-től folyamatos csökkenés figyelhető meg. A 2001-2002-es megtorpanás után a 2003-2004-as években a változás dinamikája ismét növekedett. A vizsgált időszakban a mutató értéke 11, 36%-al csökkent, az átlagos éves csökkenés 1,26% volt (3.2.1. ábra).

Az életágban az 1996-os év végére megfigyelhető növekedést 1997-ben már jelentős csökkenés követte. Az OTP-Garancia térnyerése 1998-ban a mutató értékének kisebb mértékű növekedését eredményezte. 1998 után a teljes piachoz hasonlóan folyamatosan csökken a koncentrációs arányszám értéke. Ez a tendencia 2001-2002-ben megtorpant10, majd a 2003-as és 2004-es évben ismét jelentős csökkenés következett be. A vizsgált időszakban a mutató értéke 17, 25%-al csökkent, az átlagos éves csökkenés 1,92% volt (3.2.1.ábra).

A nem-életágban a koncentráció értéke magasabb, mint a teljes piac, vagy az életág esetében. A két vezető társaság dominanciáját a többi társaság nem tudja megzavarni. Az üzletágra a vizsgált időszak során végig jellemző új belépések hozzájárultak ahhoz, hogy a piacvezető társaságokat követő hármas11 részesedése folyamatosan csökkent és közeledett egymáshoz. A 2003-2004-es évben a koncentráció csökkenésének dinamikája ugyanúgy nőtt, mint a vizsgálat másik két területén. A vizsgált időszakban a mutató értéke 8, 87%-al csökkent, az átlagos éves csökkenés 0,99% volt (3.2.1.ábra).

Forrás: www.mabisz.hu adatai alapján saját számítás

A HHI-index alakulását vizsgálva ugyanezen tendenciák mutatkoznak. Az életbiztosítási ágazat koncentrációja lényegében követi a teljes biztosítási piacra jellemző folyamatokat. A nem-életágban az index értéke lényegesen magasabb12, 2003-ig egyszer sem csökkent 2500 bázispont alá. Ez az érték a piaci verseny biztonsága szempontjából rendkívül kritikusnak tekinthető. 13

Forrás: www.mabisz.hu adatai alapján saját számítás

2000-től a HHI-index értéke versenyszempontból elfogadható méretékű koncentrációt mutat, a nem-életág kivételével, ahol úgy tűnik, hogy a nagyobb méretű vállalatoknak, különösen a piacvezető társaságoknak továbbra is lehetősége van oligopolisztikus járadékok érvényesítésére.14 A teljes piacra vetítve a HHI-index értéke a vizsgált időszakban 734,94, éves szinten átlagosan 81,66 bázisponttal csökkent, ugyanezen értékek az életág esetében 1375,25, illetve 152,81, a nem-életág esetében pedig 769,09, valamint 85,45 (3.2.2. ábra). A koncentráció csökkenésének hátterében az új belépések, a kis- és közepes vállalatok térnyerése, a nagyvállalatok részesedéseinek csökkenése és fokozatos kiegyenlítődése áll. Mindez a verseny erősségének növekedését jelzi. Annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk a biztosítási piacról, hívjuk segítségül az életképesség-vizsgálatot.

3.3. Életképesség-vizsgálat a magyar biztosítási piacon

Az életképesség-vizsgálat lényege a következőkben ragadható meg: a vizsgált piac vállalatait nagyság szerint osztályozzuk, majd kiszámítjuk, hogy az adott piac kibocsátásának mekkora hányada származik az egyes méretosztályokból. Ha egy osztály részesedése csökken, akkor ez annak a jele, hogy az adott méretosztályhoz tartozó vállalatok valószínűleg nem túl hatékonyak - nem életképesek - s a csökkenés minél szembetűnőbb, annál kevésbé számítanak annak.15 Ebből kiindulva lássuk milyen eredményeket hozott a vizsgálat a magyar biztosítási piacon.16

3.3.1. A biztosítási piac szerkezete az életképesség elve alapján

A teljes piacra nézve elmondható, hogy dinamikusan bővült a két legkisebb méretosztályba tartozó vállalatok száma, s együttes piaci részesedése. Az új belépők jelentős száma jelzi egyrészt azt, hogy a piacon oligopolisztikus profitok elérésére van lehetőség, valamint azt, hogy a piacra való belépésnek nincsenek jelentős akadályai. A piacról eltűnt a 2,5-5%-os méretosztály, jelentősen megnőtt az 5-10%-os méretosztályba tartozó vállalatok száma és súlya, csakúgy, mint a 10-20%-os részesedéssel bíró vállalatoké. Egy olyan társaság maradt, amely megőrizte 20% feletti piaci részesedését, mégpedig az Allianz Hungária. A négy 10 és 20% közötti piaci részesedéssel rendelkező társaság élesedő versenyét mutatja az, hogy részesedéseik kiegyenlítődtek, s egyikük vissza is csúszott a 10%-os részesedés alá, miközben a piacvezető társaság piaci részesedése is jelentős mértékben lecsökkent.

A magyar biztosítási piacon alapvetően a két legkisebb és a két legnagyobb vállalatméret tekinthető optimálisnak, legalábbis a biztosítási összdíjbevételének százalékában meghatározott vállalatméret kategóriák alapján. A biztosítási piac kínálati oldala alapvetően kettészakadt. Az egyik oldalon nagyszámú, egymással az életbennmaradásért küzdő társaságok nagy csoportja áll, amelyek alapvetően vagy egy speciális piaci szegmenst, illetve fogyasztói célcsoportot céloznak meg, vagy pedig diverzifikált termékportfólióval rendelkeznek. A piac másik oldalán a piacvezető társaságok állnak, jelentős, a piac egészének jellemzőit meghatározó tényezők befolyásolását lehetővé tevő piaci részesedéssel. A közöttük lévő verseny növekedésének alapvető feltétele, hogy elegendő tőkével rendelkeznek a kutatásfejlesztés, hálózatbővítés, értékesítés volumenének növeléséhez (3.3.1.1. táblázat). A piacrészesedések vállalat és méretosztály szinten egyaránt folyamatos és dinamikus változása élesedő versenyre utal, ugyanakkor intő jel, hogy 2004-ben is a 4 legnagyobb vállalat osztozott a piac 65,33%-án. 3.3.1.1. táblázatMéretosztályok a magyar biztosítási piacon

Az életágban a kis- és közepes méretosztályok súlyának növekedése, a vezető társaságok részesedéseinek kiegyenlítődése és térvesztése következtében kiegyensúlyozottabbá vált a piac szerkezete.

A kicsik számának és részesedésének növekedése éles versenyt jelez a legkisebb méretosztályokban. A középes méretosztályokban a vállalatok száma mérsékelt növekedést, illetve stagnálást mutatott, vagyis az életágban a közepes méretosztály is életképesnek tekinthető. A 10 és 20% közötti piaci részesedéssel rendelkező vállalatok száma egyről háromra növekedett, így 2002-ig jelentős mértékben növekedett a méretosztály piaci részesedése, ami a verseny növekedésének, a kis társaságok térnyerésének és az új belépőknek köszönhetően 2004-re meghatározó mértékben csökkent. 2004-ben 20% fölötti piacrészesedéssel egy társaság rendelkezett. A nagyok részesedései folyamatos kiegyenlítődést mutatnak, ami jelzi a piacvezető pozícióért folytatott küzdelem erősödését (3.3.1.2. táblázat).3.3.1.2. táblázatMéretosztályok az életágban

A nem-életágban is növekedett a két legkisebb méretosztályhoz tartozó vállalatok száma, azonban csökkent az általuk birtokolt piaci részesedések együttes nagysága, amely élesedő versenyre utal.

A közepes méretű vállalatok száma stagnálást mutatott az időszak során, ugyanakkor megfigyelhető az 5 és 10% közötti méretosztályba tartozó vállalatok jelentőségének növekedése. Közöttük, valamint a két piacvezető társaság között egy szakadék tátong, a 10 és 20% közötti méretosztály ugyanis eltűnt a piacról, vagyis úgy tűnik, hogy nem bizonyult életképes vállalatméretnek.17 A legnagyobb méretosztály vállalatainak száma nőtt, együttes részesedésük viszont csökkent, ami szintén a verseny erősödésére utal (3.3.1.3. táblázat).3.3.1.3. táblázat Méretosztályok a nem-életágban

4. Következtetések

1995-re lezárult a magyar biztosítási piac kiépülésének 10 éve tartó folyamata, befejeződött a privatizáció, melynek révén a legnagyobb külföldi biztosítótársaságok képviseletei meghatározó szereplői lettek a hazai biztosításügynek. A fogyasztói igények folyamatos bővülése és differenciálódása, a rendelkezésre álló jövedelem és megtakarítási hajlandóság növekedése, a stabilizálódó gazdasági környezet megteremtették a lehetőségét a hazai biztosítási piac fejlődésének. Az elemzési eredmények azt sugallják, hogy az elmúlt tíz évben erősödött a verseny a hazai biztosítási piacon. A szereplők folyamatosan növekvő száma, a piaci koncentráció és a piac szegmentáltságának csökkenése gyengítette a piacvezető társaságok oligopolisztikus pozícióit, ami a verseny növekedését jelzi. Ugyanakkor bizonyos jelek - így például a díjbevételek és biztosítási díjak inflációt, és a lakosság rendelkezésére álló jövedelmét meghaladó növekedése - arra utalnak, hogy a piac egyes szegmenseiben továbbra sem szűnt meg az oligopolisztikus járadékok érvényesítésének lehetősége. Az egyes termékek esetében érvényes magas díjtételek is azt jelzik, hogy a biztosítók jelentős része még mindig képes az ügyfelekre hárítani az alacsony költséghatékonyságból fakadó magas költségeit. Az általam elvégzett számítások azt sugallják, hogy az életágban és a teljes biztosítási piacon erősebb a verseny, mint a nem-életágban, amelynek szerkezetét alapvetően meghatározza a gépjármű üzletágban uralkodó rendkívül magas piaci koncentráció. Az életképesség-vizsgálat azt mutatja, hogy a biztosítási piacon folyamatosan nőtt a kisméretű társaságok száma, fokozatosan eltűnt a közepes méretosztály, s megerősödnek a nagyvállalatok. A piac szerkezetének átalakulása, a nagy társaságok piaci részesedéseinek lassú, de fokozatos csökkenése azt jelzi, hogy piacon nem érvényesülnek magas belépési korlátok, a vezető társaságok oligopolisztikus járadékokat érvényesítenek. A piac lényegében kettészakadt, miközben az öt legnagyobb társaság piaci részesedéseinek kiegyenlítődése, s a közöttük lévő verseny erősödése tovább folytatódik, a verseny élesedése megfigyelhető a kisvállalatok között is, ugyanakkor a vegyes benyomások nem adnak egyértelmű képet arról, hogy milyen mértékű a verseny a hazai biztosítási piacon.

Irodalomjegyzék

Bain, Joe (1951) „Relation of Profit Rate to Industry Concentration: American Manufacturing 1936-1940”, Quarterly Journal of Economics 65. pp. 293-324.Bresnahan, Timothy F. (1982): The oligopoly solution concept is indentified, Economic Letters, 10. pp. 87-92.Corvoisier, S. - Gropp, R (2002): Bank concentration and retail interest margin. ECB Working Paper, No. 72.Dennis W. Carlton - Jeffrey M. Perloff (2003): Modern piacelmélet, Panem, BudapestGeorge J. Stiegler (1989): Piac és állami szabályozás, KJK, BudapestGulumser Murat-Roger S. Tonkin-D.Johannes Jüttner (2002): Competition In General Insurance Market, Zeitschrift für die gesamte Versiecherungswissenschaft, 3. pp. 453-458. Iwata, Gyoichi (1974): Measurement of conjectural variations in oligopoly, Econometrica, 42. pp. 947-966.Kerékgyártó Györgyné - Mundruczó György (1999): Statisztikai módszerek a gazdasági elemzésben, Aula Kiadó, BudapestKovács Norbert (2004): A piaci koncentráció alakulása és hatása a versenyre a biztosítási piacon, Széchenyi István Egyetem, Győr, DiplomamunkaMann, Michael (1966): Seller concentration, Barriers to Entry, and the Rates of Return in Thrity Industries, 1950-1960, The Rewiev of Economics and Statistics, 48. pp. 290-307.Magyar Biztosítók Évkönyve 2005, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. novemberMagyar Biztosítók Évkönyve 2004, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. novemberMagyar Biztosítók Évkönyve 2003, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. novemberMagyar Biztosítók Évkönyve 2002, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. novemberMagyar Biztosítók Évkönyve 2001, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. novemberMagyar Biztosítók Évkönyve 2000, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. novemberMagyar Biztosítók Évkönyve 1998, http://www.mabisz.hu/publikaciok_f.html, 2005. novemberPanzar, J.C. - J.N. Rosse (1987): Testing for monopoly equilibrium, Journal of Industrial Economics, 35. pp. 443-456.Paizs László - Mészáros Mátyás Tamás (2003): Piachatalmi problémák modellezése a dereguláció utáni magyar áramtermelő piacon, Közgazdasági Szemle, L. évfolyam, pp. 735-764.Várhegyi Éva (2003): Bankverseny Magyarországon, Közgazdasági Szemle, L. évfolyam, pp. 1027-1048

Vissza a lap tetejére