A népesség elöregedése világméretű probléma, ami a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát erőteljesen befolyásolja. Erre a kihívásra az egyik megoldási lehetőség az öngondoskodás és ezzel együtt a fogyasztói tudatosság erősítése, ugyanis a tőkefedezeti elemmel rendelkező rendszereknél a fogyasztók felelőssége és szerepe sokkal nagyobb nyugdíjuk megtervezésében, mint a csak felosztó-kirovó elven működő rendszerek esetében. Ennek ellenére a rendszer és intézményeinek ismerete igen hiányos és általában a döntés sem racionális. Ebben az írásban a magyarországi helyzetet vizsgálom.

Az új nyugdíjrendszer bevezetésével (1998) a gazdaságilag aktív népesség döntési helyzet elé került, döntenie kellett arról, hogy belép-e a vegyes nyugdíjrendszerbe és, ha igen, akkor melyik magánnyugdíjpénztárt választja. Magyarországon a pályakezdők kivételével (számukra kötelező volt) mindenki számára adott volt a lehetőség, hogy az új rendszert válassza, de természetesen nem mindenki számára érte meg átlépni és valamelyik pénztár tagjává válni. Magyarországon a nyugdíjpénztárakba való be- és átlépések vizsgálatára főleg a kezdeti időszakban került sor. A második pillér indulásakor nagy figyelem lengte körül a szektort, mindenki kíváncsi volt, hogy a rendszer sikeres lesz-e. Ennek egyik mérőszámaként foghatjuk fel az önkéntes átlépéseket. Ez a lehetőség azonban 1999. augusztus 31-én véget ért és ezzel együtt a kutatások középpontjából is kikerült a döntés mögött meghúzódó tényezők vizsgálata. Ebben a témakörben 1998 és 2000 között a GKI Gazdaságkutató Rt. és a TÁRKI is végzett kutatásokat. Jelen összefoglaló a TÁRKI módszertanát követő elemzést mutat be2.

1. Egyéni döntések

Belépni, vagy sem a második pillér valamelyik pénztárába, és ha igen melyikbe, összetett döntést igényelt, amit számos tényező befolyásolhatott. Ezeket objektív érdekeltség (életkor, jövedelem, iskolázottság és nem) és tájékozottság (általános informáltság, munkahely és lakóhely szerepe) szerint vizsgálom.

1.1 Objektív érdekeltség az átlépésben

Az életkor közvetlenül és közvetetten is befolyásolhatja a döntést. Közvetlen hatásként az életkor és az átlépések aránya között negatív kapcsolatot tételezek fel, azaz a fiatalabbak között várok magasabb átlépési arányt. Ezt indokolja, hogy a fiatalabb korosztály előtt még hosszabb felhalmozási időszak áll. Az életkor azonban más tényezőkkel is összefügghet, például a fiatalabbaknak eltérő a régi rendszerhez való viszonyuk, más lehet a felfogásuk, jövőképük, optimizmusuk, és más csatornákon keresztül tájékozódnak (pl. Internet), vagy könnyebben fogadják az újdonságokat. A korcsoportos adatok vizsgálata alapján érdekes, hogy a 30 éven aluliak kisebb arányban döntöttek az átlépés mellett, mint a harmincasok. Ezt magyarázhatja, hogy a felmérés nem tartalmazza az átlépési időszak legvégét, amikor a legfiatalabbak tömeges átlépése volt jellemző. Ezt erősítheti, hogy egyes szakemberek szerint a fiatalabbak kevésbé törődnek a jövőjükkel, főleg az olyan távolival, mint a nyugdíjas évek, ezért nem foglalkoztatta őket a magánnyugdíjpénztárba való átlépés.

A jövedelem nagysága nem közvetlenül, hanem az életpálya-jövedelem profil meredekségével való kapcsolatán keresztül van összefüggésben az érdekeltséggel. Általában elmondható, hogy várhatóan minél meredekebben nő valakinek a jövedelme, annál inkább ösztönzi ez az új rendszerbe való belépésre, mivel a második pillérben a befizetések és a jövőbeli kifizetések között sokkal szorosabb a kapcsolat. A jövedelem nagysága közvetlenül is befolyásolhatja a döntést, mivel magasabb jövedelem nagyobb magánpénztári befizetést von maga után, így nagyobb vagyon halmozható fel a nyugdíjas évekre. A kereset nagysága számos más tényezővel is összefügghet. Egyes szerzők szerint a magasabb végzettséggel rendelkezők könnyebben tájékozódnak és több alapvető pénzügyi ismerettel rendelkeznek. Az iskolázottság és a különböző képzettségekhez kötődő foglalkozások szintén az életpálya-jövedelem időbeli alakulásán keresztül befolyásolhatják az átlépésben való érdekeltséget. Emellett az iskolázottság mértéke valószínűsíthetően összefügg a tájékozottság szintjével is. Ezek alapján várható volt az, hogy a meredekebb keresetnövekedési lehetőséget kínáló magasabb iskolai végzettségűek nagyobb arányban választották a magánnyugdíjpénztárakat, azonban az egyes szintek közötti különbség nem jelentős.

Az illető neme is számos tényezőn keresztül befolyásolhatja az átlépést, mert közvetetten befolyásolja a kockázattűrő képességet, az optimizmust, valamint az intézményekbe vetett bizalmat, és közvetlenül összefüggésben van a munkaerőpiacon eltöltött idővel. Mivel a nők kevesebb időt töltenek a munkaerőpiacon, ezért a nők alacsonyabb átlépési arányát vártuk, de ez a mintában pont fordítva alakult. A különbség nem jelentős ugyan, de további magyarázatra szorul. Erre a regressziós elemzésnél kerül sor.

1.2 Informáltság

Átlépni a vegyes rendszerbe és egy megfelelő magánnyugdíjpénztárt választani nem költségmentes tevékenység. Nem a direkt költségek számottevőek, hanem az információszerzés költségei jelentősek. Ezt erősíti a bizonytalanság jelenléte is. A szükséges információ megszerzése mindenki számára más költségvonzattal jár, amit befolyásol az előzetes tájékozottság mértéke, az alapvető pénzügyi ismeretek megléte, de akár a munkahely szerepe sem tekinthető elhanyagolható mértékűnek.

A TÁRKI kutatása során feltételezte, hogy a világról való általános tájékozottság, az információszerzésben szerzett gyakorlat is befolyásolja a tranzakciós költségeket, és nem csak a konkrét nyugdíjrendszerhez köthető ismereteknek van ilyen szerepe. Mivel az informáltság fokát nagyon nehéz mérni, ezért a felmérésben feltételezték, hogy a tömegtájékoztatást jobban figyelemmel kísérők a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban is általában tájékozottabbak. Ezt az újságolvasási szokással és a Kossuth rádió hallgatásán keresztül próbálták mérni. A felmérés szerint a rendszeresen és alkalomszerűen újságot olvasók közötti különbség az átlépések tekintetében nem jelentős. Ezt a nem jelentős különbséget talán a nem túl jól specifikált kérdés okozza. A Kossuth rádió választását indokolja, hogy ez az adó sugározta a legtöbb hírműsort és tájékoztató jellegű programot, de a választás ellen szól, hogy a Kossuthot hallgatók korösszetétele jelentősen különbözik az aktív korúak korosztályi megoszlásától. Talán ennek az ellentétes hatásnak tulajdonítható, hogy a mintában a Kossuth rádió hallgatósága kisebb arányban választotta az átlépést, mint azok, akik nem hallgatják ezt az adót.

A munkahely befolyásolhatja az átlépési döntést, de magát a pénztárválasztást is, mivel léteznek olyan munkahelyek, ahol valamelyik munkatárs foglalkozik a szervezéssel, maga a munkahely nyújt információt. Ahol ezek a lehetőségek nem adottak, az illetőnek magának kell az összes szükséges információt összegyűjtenie.

Az alkalmazottak körében nagyobb a tagság aránya, mint a vállalkozók között. Ez annak is a következménye, hogy a vállalkozók egy része minimálbérre van bejelentve, és ekkora jövedelemmel nem érheti meg átlépni a pénztárakba. A munkahely mérete is meghatározható tényező lehet, de a kutatás csak a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató munkahelyek és az ennél több alkalmazottal rendelkező cégek alkalmazottja között mutatott ki szignifikáns különbséget.

Az elemzés során feltételezték, hogy a településnagyság és az információ között nemlineáris a kapcsolat, azaz egy túl kis településen még a szűk kínálat gátolja a választást, de a túl nagy piac is káros lehet, mivel túl sok információt kellene megszerezni a döntéshez. Ezt a hipotézist az adatok igazolták, mivel a falusiak 26%-a lépett át az új rendszerbe, ez az arány a budapestiek esetén 22%, míg a vidéki városokban lakók harmada döntött az új rendszer mellett.

2. Regressziós elemzés

2.1 A TÁRKI modellje

A vegyes rendszerbe való átlépés becslésére logisztikus regressziós (ún. logit) modell alkalmazható. A magyarázó változók lineáris formában kerültek a TÁRKI modelljébe3, a csak aktívakat tartalmazó minta elemszáma 1279 fő volt, a változók leírása és az outputok a függelékben találhatóak (1. táblázat).

A végső modellből (2. táblázat) hiányzik a jövedelem és az iskolai végzettség, ezek nem voltak szignifikánsak. Elképzelhető, hogy más függvényformát kellett volna választani. Például, ha az iskolázottság segíti a tájékozódást, a helyes döntés meghozatalát, akkor ennek hatása nem azonos irányú a különböző tartományokban; egy bizonyos pontig növeli a belépés valószínűségét, de utána határozottan csökkenti azt. A kor hatását is általában nemlineárisnak szokták feltételezni, a kor négyzetét is indokolt lehet magyarázó változóként használni és jelen esetben érdekes, sőt szükséges lett volna a kor és nem interakciója is. Ezen kívül pontosan definiálni kell a határvonalat az alkalmanként és rendszeresen újságot olvasók között, sőt a sajtótermék típusát is specifikálni kell. A regressziós elemzés is megerősítette, hogy Budapesten ceteris paribus kisebb az átlépések valószínűsége, viszont nem erősítette meg a TÁRKI azon feltevését, hogy a vidéki városokban nagyobb lenne az átlépési arány, mint falun. Hasonlóan, a regresszió megerősítette a nembeli különbségeket is. Itt bár a parciális hatás nem állandó, de annak iránya igen, és megegyezik a paraméter irányával. A logit modellben két változó parciális hatásának hányadosa megegyezik a paraméterek hányadosával4, azaz például a nők 6,67 év (0,500/-0,075) előnnyel rendelkeznek a férfiakkal szemben. Pontosabban ez azt jelenti, hogy a többi tulajdonságában azonos egyéneknél azonos átlépési valószínűség mellett a nők közel hét évvel idősebbek. Ez első meggondolásra pont ellentétes irányú, mint várnánk. De talán más, a nőkkel összefüggő tulajdonságok magyarázhatják ezt az irányú kapcsolatot. Például a gyengébbik nem előrelátóbb, jobban szeretnek adminisztratív ügyeket intézni, többet beszélgetnek és ezáltal több információhoz jutnak, vagy akár az is fennállhat, hogy könnyebben meggyőzhetőek, azaz egy ügynöknek egyszerűbb a nőket meggyőznie, még akkor is, ha esetleg egyéb tulajdonságaik miatt ez a döntés számukra nem kifizetődő. Másrészről, modellezési szempontból a kor és nem interakciója segíthetne ezt a problémát tovább elemezni, a tényleges okokat feltárni.

2.2 Egyéb modellek

A TÁRKI modelljének finomítása érdekében, az intézet saját adatbázisát5 felhasználva vizsgálom a fentiekben felvetett kérdéseket. Először a TÁRKI modelljének a reprezentálása a cél, hogy a további következtetéseim érvényesek legyenek. A változók (3. táblázat) szignifikanciája és előjele hasonló, de az iskolai végzettség (tanév) változó ebben a modellben 10%-on még szignifikáns. A kor és Budapest csökkenti a belépés valószínűségét. A nők paramétere ebben az esetben is pozitív, itt azonos belépési valószínűségnél a nők 6 évvel (0,467116/-0,077766) idősebbek, mint férfi társaik. A modellt finomítja a 2.1-ben említett nemlineáris kapcsolatok vizsgálata. Az iskolázottság nemlineáris hatásának figyelembevételéhez az IDOS változót használom, aminek értéke egy, ha az illető legalább 45 éves, mert e kor fölött már nagyon rövid a hátralévő felhalmozási idő, így az ennél idősebbeknek racionálisan már nem érheti meg átlépni a vegyes rendszerbe. Ezen kívül a mintában törés mutatkozott ennél az életkornál a tagok és nem tagok arányában. A bevont változó (TANEV*IDOS) szignifikáns és előjele megegyezik a várttal (4. táblázat). Ezen kívül a többi változó is szignifikáns maradt (újságolvasás 10%-on) és irányukat megőrizték. A modell egyfajta jóságát mutatja, hogy ugyanezen változókra alkalmazott logit modell helyett a probit és a lineáris valószínűségi modell is hasonló eredményeket adott. A 45 éves határvonal fölött az iskolázottság hatása nem növeli tovább a belépési valószínűséget, az csak a kor előrehaladta miatt csökken. (1. ábra) A budapestiek belépési valószínűsége minden más változatlansága mellett, átlagosan 7,8%6-kal kevesebb, mint vidéki társaiké (a lineáris valószínűségi modell szerint ez a hatás 7,3%).

A modell előrejelzési jósága 67,72%, ami közepesen jónak mondható. Az ehhez szükséges ún. cut-off value értékének a mintaátlagot használtam (36%).1. ábra: Lineáris belépési valószínűség a kor függvényébenA nemlinearitás modellezésének másik lehetősége a kor négyzetének szerepeltetése a magyarázó változók között (4. táblázat), mert a kor növekedése bizonyos tartományban növelheti a belépés valószínűségét (nagyon fiatalok között), és elképzelhető, hogy az egyes életkorok hatása nem állandó. A belépési valószínűség minden más tényező változatlansága mellett 24,57 évesen a maximális. (2. ábra)2. ábra: A belépési valószínűség logit becslése A feltételezett függvényforma miatt itt nem látható nagyobb törés a belépési valószínűség alakulása tekintetében, ami a nyugdíjkorhatár felé egyre inkább elenyésző nagyságúvá válik. A modell előrejelzési jósága 67,5%.

3. Kérdőíves eredmények

Az 1999-es és 2000-es modell vizsgálat után a jelenlegi helyzet megismerésére „mini-felmérést” készítettem két csoportban: a) egyetemi végzősök, akik fél éven belül pályakezdők lesznek és pénztárt kell választaniuk; illetve b) pár éve végzettek, akik ezt a döntést már meghozták. Mindkét esetben egyfajta tájékozottságot és a pénztárválasztás mögött rejlő tényezőket kerestem. A felmérés két kérdőív alapján készült, a két fókusz csoportra külön-külön. A minta nagysága mindkét esetben 20-20 fő, de nem tekinthető véletlennek, ezért nem alkalmas statisztikai következtetések levonására. Az alapvető tájékozottság „objektív” kérdésekkel és önbevallásos módon is mérhető. A szubjektív tájékozottság átlaga a végzősök körében a mintában 2,25 (1-5 skálán). A végzettek körében - a döntés előtti tájékozottságuk - 2,7 volt, a döntés óta csak átlagosan 2,2 az érték. A két csoport közti különbség nem szignifikáns. Az egyes pénztárak ismertségét nyílt kérdéssel mértem a végzősök körében, a megkérdezettnek minél több magánnyugdíjpénztárt kellett felsorolniuk. A mintában 30% (6 fő) volt azok aránya, akik nem tudtak egy pénztárat sem megemlíteni. Az említések tükrözik a piaci erőviszonyokat. A végzettek között egy ember nem tudta megnevezni, hogy melyik pénztár tagja, a pénztártagság megoszlása hasonlít az országoshoz. A felsorolásban sokan bankként tüntették fel a nyugdíjpénztárakat, azaz nem maguk a pénztárak, hanem a banki vagy biztosítói cégcsoportok az ismertebbek. Így megfogalmazható egy olyan hipotézis, hogy a választást befolyásoló tényező lehet az illető bankja.

4. Összefoglalás

Az adatok regressziós elemzése szerint az átlépési periódus alatt az életkor negatívan befolyásolta a belépési valószínűséget. Ugyanilyen irányú kapcsolat mondható a fővárosiak esetében is, de meglepő módon, minden más tulajdonság változatlansága mellett a nők belépési esélye magasabb volt, mint férfi társaiké. Az iskolázottság főleg a tájékozottságon keresztül hat a fogyasztó döntésére, és az elemzés szerint a jövedelem nagysága sem bír szignifikáns magyarázó erővel.

Az átlépési periódus lezárulta óta a pénztárak közti átlépések aránya igen alacsony, aminek magyarázata lehet egyféle tájékozatlanság, de az ún. status quo hatás sem kizárható. A pályakezdők többségében a nagy banki vagy biztosítói csoportba tartozó pénztárakat ismerik és választják.

Felhasznált irodalom

Adler Judit- Hegedűs Miklós- Skultéty László - Sulok Zoltán - Vértes András (1998): A kötelező magánnyugdíjpénztárakba történő belépés kezdeti tapasztalatai. GKI Gazdaságkutató Rt.

Adler Judit- Akar László- Skultéty László - Sulok Zoltán - Vértes András (1998): A kötelező magánnyugdíjpénztárakba történő belépés kezdeti tapasztalatai II. kötet. GKI Gazdaságkutató Rt.

Augusztinovics Mária - Gál Róbert Iván - Matits Ágnes - Máté Levente - Simonovits András - Stahl János (2002): A magyar nyugdíjrendszer az 1998-as reform előtt és után. Közgazdasági Szemle, XLIX. évf. június Gábos András - Janky Béla (2000): Önkéntes átlépés a magánnyugdíjpénztárakba. in Társadalmi Riport 2000Janky Béla (1999): A magánnyugdíjpénztárak tagsága. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 18Az alkalmazott módszereket részletes ismerteti:Füstös L. - Kovács E. - Meszéna Gy. - Simonné M.N.: Alakfelismerés (Sokváltozós statisztikai módszerek), ÚMK, Budapest, 2004.

Függelék

1. táblázat: A TÁRKI modelljében szereplő változók megnevezése és rövid leírása

Vissza a lap tetejére