A pénzügyi szolgáltatások és a biztosítás jelentős részét képviselik a belső piacnak, ami viszont fontos eleme a lisszaboni napirendnek, elősegítendő a munkahelyteremtést, a növekedést és a versenyképességet, hogy Európa sikerrel vehesse fel a versenyt a világpiacon. Önök mindannyian a belső piacon működnek és annak részét képezik. Mi az elmúlt húsz évben hatalmas haladást értünk el, bár sok még a tennivalónk. A szabályozás több területén nagyobb az integrációnk, mint például jelenleg az Egyesült Államokban. Számukra ismeretlen a szabad szolgáltatásnyújtás fogalma. Előttük nem ismeretes az olyan fogalom sem, mint az egymás kölcsönös elismerése vagy az ekvivalencia. Számunkra mindez rendelkezésre áll Európában és néha kockázatos ezeket maguktól értetődőknek tekinteni.

A pénzügyi szolgáltatásokat illetően általában sokat tettünk a törvényalkotás területén azóta, hogy a Bizottság 1999-ben nyilvánosságra hozta a Pénzügyi Szolgáltatások Cselekvési Tervét. Negyven intézkedést hoztunk a Cselekvési Tervben előírtak alapján. Ez sikertörténetnek tekinthető abban az értelemben, hogy betartottuk a határidőket olyan téren, amely Európában még mindig nagyon bonyolult döntéshozatali folyamatot igényel.

A pénzügyi szolgáltatások Fehér Könyve

A Bizottság a múlt évben megjelentette a pénzügyi szolgáltatási politikájáról szóló Fehér Könyvét, amelyben kijelölte a követendő utat az elkövetkezendő öt évre vonatkozóan. A Bizottság a Fehér Könyvben világosan kimondja, hogy amire az elkövetkezendő öt évben szükség van, az nem újabb törvények özöne, hanem inkább egy konszolidációs periódus. Nézzük meg, hogy azok a törvények, amelyeket az elmúlt mintegy öt évben hoztunk, hogyan váltak be a gyakorlatban, és milyen tanulságokat vonhatunk le e törvényeknek a gyakorlatban való alkalmazásából. A Bizottság a jobb törvényalkotási folyamattal kapcsolatban világos álláspontot képvisel. Ha a Bizottság új törvény alkotására tesz javaslatot, gondoskodik arról, hogy minden javaslatot széles körű konzultáció előzzön meg, amelyet azután mélyreható értékelés követ majd. Látni szeretnénk, hogy mi lesz az új törvényi intézkedéseknek a piacra gyakorolt hatása. Ha felmerül egy probléma, vajon az európai törvényhozás-e a leküzdésének legjobb módja? A jobb szabályozás a pénzügyi szolgáltatások terén azt is jelenti, hogy gyakrabban alkalmazzuk az úgynevezett Lámfalussy folyamatot a törvényalkotás egyes szintjein. Az első szintet a legmagasabb szintű törvények alkotják, melyeket a Bizottság javaslata alapján a Miniszterek Tanácsa és az Európa Parlament elfogadott. E törvényeknek olyan elveken kell alapulniuk, amelyekben nincsenek szükségtelen részletek. Habár ezt könnyebb kijelenteni, mint megcsinálni! Az első szint keretein belül a Bizottság a tagállamok és az Európa Parlament irányításával, valamint a harmadik szintet képviselő igazgatói tanács iránymutatása alapján tehet bizonyos foganatosító intézkedéseket (második szint). Ezeknek a foganatosító intézkedéseknek meg kell könnyíteniük a törvények napra készen tartását, valamint alkalmazhatóságukat a piaci és felügyeleti fejlődéssel összhangban. A harmadik szint tartalmazza a felügyeleti szerv által elfogadott és példaértékű előírásokat is. Ezáltal elérhetjük azt, hogy az Európai Unió egy azonos szintű mozgástér legyen, ahol a törvényekben előírt szabályokat hasonló módon alkalmazzák, függetlenül attól, hogy hol található az intézmény, vagy hol hajtják végre a tranzakciót, valamint, hogy a felügyeleti gyakorlat fokozatosan azonos irányba haladjon.

A jobb szabályozás a törvényeknek egy szisztematikusabb, visszaható hatályú értékelését is jelenti. Ellenőrizni akarjuk azt, hogy vajon azok a célok, amelyeket a törvények tervezésekor tűztünk ki, ténylegesen megvalósultak-e a gyakorlatban. Amennyiben nem, kell, hogy legyen bátorságunk ahhoz, hogy megváltoztassuk, átdolgozzuk, vagy kijavítsuk a fennálló törvényeket. A Fehér Könyv nagyobb nyomatékot szentel az irányításnak a Közösségen belüli törvények megvalósítása során. A Bizottságnak az a szerepe, hogy felügyelje, hogy a tagállamok betartják-e azt, amiben megegyeztek (ez a Lámfalussy-féle negyedik szint). Őszintén szólván, a múltban nem tudtunk mindig kellő figyelmet fordítani arra, hogy megvizsgáljuk, vajon a tagállamok szabályszerűen alkalmazzák-e a törvényeket. Mostanra ez megváltozott. Most rendszeres eszmecserét folytatunk a tagállamokkal, mielőtt a törvények alkalmazására sor kerülne, abból a célból, hogy meggyőződjünk arról, hogy van-e egyetértés abban, amiben megállapodtunk, és mindenki egyformán alkalmazza-e az új törvényeket. A piaci integrációA Fehér Könyv felveti azt a kérdést is, hogyan tudjuk tovább integrálni az európai biztosítási piacot.

A hetvenes és nyolcvanas években, Európában kialakítottunk egy, az anyaországi irányításon, az egységes engedélyezésen és a szabad szolgáltatásnyújtáson alapuló, meglehetősen kifinomult rendszert. Az anyaország a továbbiakban csak olyan előírásokat szabhat meg, amelyek az irányelvek által megállapított határok között a közjó számára elengedhetetlenül szükségesek és összhangban vannak a luxemburgi bíróság joggyakorlatával. A biztosítótársaságoknak lehetőségük van arra, hogy szabadon ténykedjenek a hazai biztosítási piacon, fiókokat nyissanak más tagállamokban, vagy határon átnyúló szolgáltatásokat ajánljanak fel az anyaország irányítási alapelveitől függően. Azonban a gyakorlatban kevés lehetőség van a határon átnyúló szolgáltatásokra, főképpen az egyéni biztosítások terén. Miért? És mit tehetünk mi e helyzet javítása érdekében? Igaz-e az az állítás, ahogyan néhányan vélekednek, miszerint a legtöbb biztosítás természetét tekintve szükségszerűen helyi jellegű?Már tapasztaltunk néhány nehézséget az anyaország és a fogadó ország közötti viszonyban az általánosan jó előírásokkal kapcsolatban. A probléma az, hogy amit egy személy alapvető fogyasztóvédelemnek tekinthet, egy másik ember számára a protekcionizmust jelenti. A rendszeren nyilvánvalóan lehet javítani, mivel a felügyeleti gyakorlat és a fogyasztóvédelmi szabályok konvergenciája erősödik. A kérdés itt is az: van-e a biztosítási vállalkozásokban elegendő kockázatvállalási hajlandóság arra, hogy olyan új termékekkel hozakodjanak elő, amelyek vonzóak a szerződő fél számára, továbbá megfelelően viszonyulnak-e a biztosításközvetítők a biztosítók és a biztosítási termékek között fennálló versenyhez, valamint a nemzeti piacok megnyitásához. Az adózás szempontjai is akadályai a belső piac további fejlődésének, azonban ez már egy különálló és egyben hatalmas terület.

Az Európai Unió biztosításra vonatkozó tennivalói

Mi szerepel most napirenden biztosítási téren? Meglehetősen intenzíven foglalkozunk azoknak az irányelvnek a teljesítésén, amelyeket a Pénzügyi Szolgáltatásokra vonatkozó Cselekvési Tervben fogadtak el, így a biztosításközvetítőkre, a munkahelyi nyugdíjpénztárakra, valamint a viszontbiztosításra vonatkozó irányelvekkel, továbbá a gépjármű-biztosításra vonatkozó ötödik irányelvvel. Ezek az irányelvek különböző végrehajtási szakaszban vannak. A biztosításközvetítésre valamint a nyugdíjpénztárakra vonatkozó irányelvek végrehajtására megszabott határidő már lejárt, azonban még mindig van néhány olyan tagállam, amelyben késnek ezeknek az irányelveknek a végrehajtásával. Viszont jelentős előrehaladás tapasztalható a biztosításközvetítés irányelveinek végrehajtása terén.

Tőkemegfelelés II.

A törvényalkotás szintjén, a napirenden levő jelentősebb feladat a Tőkemegfelelés II. Szándékunkban áll felváltani a meglévő Tőkemegfelelés I. szabályait egy olyan új rendszerrel, amely jobban igazodik valamennyi biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás során az egyes kockázati helyzetekhez. Meg akarjuk valósítani a biztosításnál azt, ami már a bankszektorban megtörtént a Basel II. projekt kapcsán, miközben természetesen figyelembe vesszük a biztosítási szektor sajátos természetét. A Tőkemegfelelés II. a biztosításfelügyelet átfogó rendszerét fogja megvalósítani, minélfogva a tőkemegfelelésre vonatkozó új előírásokat be fogjuk mutatni a meglévő biztosítási irányelvek átalakított verziójában. A végső termék egy olyan törvényi eszköz lesz, amely nemcsak az új, a tőkemegfelelésre vonatkozó előírásokat foglalja majd magában, hanem az élet-, nem-élet biztosítások, a felszámolási, viszontbiztosítási, valamint a csoportos biztosítás irányelveit is. A végső termék jobban felhasználó barát lesz, azonban olyan részeknél, amelyek nem érintik a tőkemegfelelést, a lényege nem fog változni, és csupán a szövegezésében lehet javítani. Természetesen egy mindenre kiterjedő hatástanulmányt fogunk végezni a Tőkemegfelelés II. kapcsán. Senki sem kérdőjelezi meg annak a szükségességét, hogy a jelenlegi tőkemegfelelés rendszerén javítani kell. Azonban sok még a megoldandó probléma. Félelem tapasztalható a tekintetben, hogy a Tőkemegfelelés II. projektnek negatív következménye lehet a kis- és középszintű biztosítási vállalkozásokra nézve. Ügyelnünk kell arra, nehogy az új szabályzók túlságosan bonyolultak legyenek. Nem az a cél, hogy a piaci résztvevők számát csökkentsük. Az ügyfeleknek az az érdeke, hogy nagyszámú résztvevő ajánlja termékeit a piacon. A Bizottság honlapján hozzáférhetőek azok az előadások, amelyek a nyilvános meghallgatáson hangzottak el, és ahol megtalálható valamennyi, a Tőkemegfelelés II. projektre vonatkozó dokumentum is.

A biztosítási garanciára vonatkozó tervek

Az EU-biztos úgy határozott, hogy még ebben az évben megvalósíthatósági tanulmányt készíttet a Bizottsági javaslatok lehetséges bevezetéséről a garancia tervekkel kapcsolatban. Mennyibe kerülne egy ilyen rendszer bevezetése az élet és nem-élet biztosítások területén? Van-e reális igény erre? Vannak-e alternatív módozatok az ügyek jelenlegi állását tekintve, amikor néhány tagállam rendelkezik garancia tervvel, mások nem, és a garancia tervek tagállamonként is különböznek egymástól. Ez a tény már hosszú ideje vita tárgyát képezi. A tanulmány lehetővé tenné, hogy a Bizottság végső álláspontra jusson azzal kapcsolatban, hogy vajon szükség van-e EU szintű kezdeményezésre.

Gépjármű-biztosítás

A gépjármű-biztosítás a belső piac egyik nagy sikertörténete, bár ezt gyakran figyelmen kívül hagyják. Olyan helyzetet teremtettünk, amelyben a gépjárművekkel szabadon lehet közlekedni Európa-szerte, ahol a biztosítók, amennyiben úgy kívánják, működhetnek másik tagállamban az alapítási jog vagy a szabad szolgáltatásnyújtás révén, és ahol a balesetet szenvedőkről gondoskodnak, hogy egyre kevesebb bonyodalommal találkozzanak, bárhol fordult elő a baleset. Jelenleg azon dolgozunk, hogy valamennyi gépjármű-biztosításra vonatkozó irányelvet egy egységes, és jobban felhasználóbarát szövegben egyesítsünk.

Jelentős harmadik országgal, szabályozási kérdésekről folytatott megbeszélések

Amint azt a Fehér Könyvben is jeleztük, jelenleg több időt szentelünk a szabályozási kérdésekről történő, és a fő kereskedelmi partnerünkkel, nevezetesen az Egyesült Államokkal folytatott megbeszéléseknek, akivel arról folynak a tárgyalások, hogy megszüntethetők-e a másodlagos viszontbiztosítási igény, a biztosítási piaci szabályozás és a tőkemegfelelés előírásai. Megkezdtük a tárgyalásokat Kínával is a piacra jutásról és a tőkemegfelelésről, és tervezzük, hogy hasonló megbeszéléseket kezdeményezünk Indiával és Oroszországgal. Egy globalizálódó világban fontos, hogy úgy tekintsünk az európai belső piacra, mint a világpiac egyik részére.

A szektor vizsgálata

Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni azt a versenyt, amelyet az Európai Bizottság versenyügyekkel foglalkozó főigazgatósága kezdeményezett az üzleti biztosítások terén 2005 nyarán, és hasonló vizsgálatot kell folytatni a bankok lakossági üzletágában. Ennek oka az a feltételezés, hogy a biztosítási szektorban a verseny lehet, hogy nem működik olyan jól, mint ahogy kellene. A vizsgált kérdések egyfelől a biztosítók közti közös, horizontális megállapodással, másfelől a vertikális, biztosítási értékesítéssel vannak kapcsolatban. Az alkusz díjazásának kérdése szintén vizsgálat tárgyát képezi. Az Európai Bizottság versenyügyekkel foglalkozó főigazgatóságának munkatársai egy kérdőívet juttattak el a nemzeti biztosítókhoz, valamint biztosításközvetítői szövetségekhez. A bizottság egy külső konzulenst alkalmazott abból a célból, hogy vizsgálja meg a kérdőív révén kapott eredményeket, és az évközi jelentés ez év őszére várható. A jelentést nyílt vitára fogják bocsátani és a zárójelentést a Bizottságnak ez év végéig el kell készítenie. Ezután majd meglátjuk, hogy a verseny kapcsán milyen intézkedések megtételére lesz szükség.

A biztosításközvetítéssel kapcsolatos irányelvek

És most hadd térjek rá a biztosításközvetítéssel kapcsolatos irányelvekre, melyek céljai világosak:- Be akarjuk vezetni a szabad szolgáltatásnyújtást hasonlóan ahhoz, ahogy azt a biztosítótársaságoknál és viszontbiztosítóknál megtettük. A szabad szolgáltatásnyújtás az anyaországban történő regisztrációt jelenti, amely ország aztán tájékoztatja a fogadó tagállamot a biztosításközvetítő azon szándékáról, hogy a határon túlra is ki szeretné terjeszteni a szolgáltatásait, vagy fiókot kíván nyitni a fogadó tagállamban. Erre megvan a lehetőség, ha megadták rá az engedélyt. A fogadó állam általános, a Közösségi jogban megállapított határok között érvényes intézkedéseket tesz; ez nem előírás, de így lehet eljárni. Így nyilvánvaló, hogy a szabad szolgáltatásnyújtás bevezetése a Biztosításközvetítői Irányelv egyik fő célkitűzése volt. - A második célkitűzés az volt, hogy európai szinten egyeztessék az ügyfélről történő gondoskodással kapcsolatos intézkedéseket, és ezért kell a biztosításközvetítőknek megfelelniük bizonyos szakmai követelményeknek, valamint szerződéskötés előtt az ügyfeleknek meg kell adniuk bizonyos információkat.- Továbbá, az a célkitűzés, hogy jó együttműködés alakuljon ki az anyaország és a fogadó tagállam illetékes hatóságai között most annak a jegyzőkönyvnek a témája, amely az EU tagállamok biztosítás és (foglalkozási) nyugdíjpénztár-felügyeleteivel összefüggésben készült el. A szöveg alapvetően azzal foglalkozik, miképpen kívánnak együtt dolgozni az illetékes hatóságok. A jegyzőkönyvben az egyik probléma az volt, hogy néhány tagállam késve fogott hozzá a Biztosításközvetítői Irányelvek megvalósításához. A további probléma az, hogy a biztosításközvetítőket nem mindig a biztosításfelügyelet, hanem néhány esetben más hatóság felügyeli. Ezért speciális intézkedéseket kellett jegyzőkönyvbe foglalni miszerint az illetékes biztosításközvetítést felügyelő hatóság szintén érdekelt félnek tekintendő a jegyzőkönyv alapján. Több kérdés merült fel a Biztosításközvetítői Irányelvek által előírtak értelmezésével kapcsolatosan. Az egyik probléma a Biztosításközvetítői Irányelvekkel van összefüggésben, mert meg kívánja valósítani a szabad szolgáltatásnyújtás elvét. Miképpen működik ez most a szolgáltatási szabadság tekintetében? Kollégáim megbeszéléseket folytattak a BIPAR képviselőivel ebben a témában, hogy megtudjuk, mi a határon átnyúló szolgáltatások kiváltó tényezője. Lehetséges magyarázatként merült fel, hogy a biztosításközvetítő akkor nyújthat teljes körű szolgáltatást, ha a szolgáltatás igénybevevője, a biztosított másik tagállamban van bejelentve vagy telepítve, mint a biztosításközvetítő. A fogadó tagállam ebben az esetben a biztosított lakóhelye vagy telephelye szerinti állam lesz. Mi történne akkor, ha a kockázat mégis egy másik, egy harmadik tagállamban következik be? Például ha van egy franciaországi biztosításközvetítő, egy angol biztosított és egy spanyolországi kockázat. Értesítendő-e Spanyolország? Erre a kérdésre még nincsen világos válasz.

Azt mondanám, hogy ne túlozzunk, és ne legyünk túlzottan jogászkodók. A Biztosításközvetítői Irányelvek szándéka szerint, ha valaki határon átnyúló szolgáltatást akar nyújtani, ebbéli szándékát az anyaország felügyeletének bejelenti. Ezután kapcsolatba lép a fogadó ország felügyeletével abban a tagállamban, amelyben fel akarja ajánlani szolgáltatását, még akkor is, ha még nem kívánja a szolgáltatását beindítani. Ha már bejelentette a szándékát, a dolog el van intézve. A Biztosításközvetítői Irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy nem kívánják meg, hogy értesítsék őket.

Természetesen van kapcsolat a Biztosításközvetítői Irányelv és a MiFID között. Ésszerű kapcsolatot kell kialakítani nemzeti szinten azért, hogy az a biztosításközvetítő, aki befektetési szolgáltatást ajánl, vagy abban közvetít, valamint az, aki biztosítási szolgáltatásban érdekelt, ne legyen exponenciális szintű szabályoknak és rendelkezéseknek alárendelve. Tegyük megvalósíthatóvá a dolgokat, ez a szándékunk, és amennyiben ez nem így van, tennünk kell valamit.

Mi a helyzet a Biztosításközvetítői Irányelv megvalósításával? Mostanra a helyzet javult és csupán két tagállamban fordultak elő szabálytalanságok (Németországban és Görögországban). A Bizottság valamennyi tagállamnak levelet küldött, amelyben további információt és tisztázást igényel. Emlékeztetnünk kell a tagállamokat arra, hogy felelősség hárul majd rájuk, ha egy biztosításközvetítő a továbbiakban nem tud határon átnyúló szolgáltatást nyújtani, mivel a tagállam késlekedett a Biztosításközvetítői Irányelv megvalósításával, aminek az lett a következménye, hogy a biztosításközvetítő nem kapta meg az engedélyt és emiatt nem tud határon átnyúló szolgáltatást nyújtani. S most nézzük meg, mit hoz a jövő. Azt gondolom, hogy a Biztosításközvetítői Irányelv megvalósítása azt mutatja, hogy számos olyan gyakorlati probléma van, amelyeket nehéz megoldani. Ha megnézem Németország helyzetét, ahol mintegy 500 000 bejegyzett biztosításközvetítő van, hogyan tudjuk ezeket működtetni, mivel valamennyit helyileg hagyták jóvá, így hogyan tudnánk egy józan rendszert kialakítani?Itt van az Egyesült Királyság: az EU hivatalos lapjában nyolc oldal szól róla, és mintegy száz oldal az FSA dokumentumaiban. Nyilvánvaló, hogy van néhány olyan kérdés, amit meg kell vizsgálnunk. Azonban a Bizottság nem tud ésszerű értékelést végezni, hacsak a Biztosításközvetítői Irányelvben előírtakat valamennyi tagállam meg nem valósítja. Tervezzük, hogy rendszeresen értékeljük majd az általunk elfogadott európai törvényeket. Tehát ezt az Irányelvet is értékelni fogjuk egy későbbi szakaszban. A CEIOPS már bejelentette, hogy munkacsoportja folytatja a munkát és az egyik dolog azok közül, amit meg akarnak vizsgálni az lesz, hogy miképpen lehet a jövőben ezt az irányelvet tökéletesíteni. Kérem önöket, tapasztalataikat figyelembe véve tegyék ugyanezt. Tervezzük, hogy készítünk egy jelentést a jövő év folyamán a CEIOPS és a tagállamok szakembereivel karöltve. Az önök szakértelmére is számítunk. Az irányelv értékelése a későbbiekben javíthatja majd a megszövegezést, amennyiben erre szükség lesz, és a helyzet úgy kívánja.

A jövő: az önök közreműködése

Nem kétséges, hogy a piacok és a fogyasztók fontossága önök, mint biztosításközvetítők, számára tovább erősödik majd a jövőben. Ennek egyik oka az, hogy a fogyasztóvédelem igen fontosnak számít a politika palettáján. Önök napi kapcsolatban vannak a fogyasztókkal, és ezért természetszerűnek tűnik, hogy az emberek önökhöz fordulnak, hogy segítsenek a fogyasztóvédelem tökéletesítésében ott, ahol arra szükség van. Megemlíthetném például azt a tanulmányt, amelyet a Bizottság végzett a hosszú távú megtakarításokkal kapcsolatban. Ilyen termékeket ajánlanak a piac különböző résztvevői, a bankok, a biztosítótársaságok és befektetési cégek. A fogyasztó előtt nem mindig világos, hogy mi a különbség a különféle termékek között. Továbbá, azok a törvények, amelyek a különféle résztvevőkre vonatkoznak, nem ugyanazok, ami egyben azt is jelenti, hogy nem azonos a mozgásterük. E tanulmány révén a Bizottság azt kívánta megtudni, hogyan lehet a jelenlegi helyzeten javítani annak az információnak a tükrében, amellyel a fogyasztókat ellátják, mielőtt azok aláírnak egy szerződést. Nem kell hangsúlyoznom, mennyire fontos ez a kérdés. A hosszú távú megtakarítást célzó termékek fontosak, mert segítenek az embereknek felkészülni idős korukra.

Egy másik olyan terület, ahol önök a jobb szabályozás kialakítása érdekében közreműködhetnek, a kockázatvállalás. Ez önök előtt ismeretes. A Tőkemegfelelés II. részeként azt kérjük majd a biztosítóktól és a biztosítottaktól, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a jobb kockázatviselésnek. Bármilyen elképzelésük lenne ezen a területen, szívesen fogadjuk azokat.

Mint azt korábban is mondtam, a piaci integráció javítása szintén fontos kérdés. Ma napirenden van, de az elkövetkezendő években még inkább ott lesz. Hogyan tudunk létrehozni további, határon átnyúló biztosítási terméket? Úgy gondolom, hogy a biztosításközvetítőknek ebben fontos szerepe van, ezért felkérem önöket, hogy segítsenek bennünket, akik a szabályokat megalkotjuk, javítani azon a szabályozó rendszeren, amelyet európai szinten fejlesztettünk ki.Végül, de nem utolsósorban mindig jobb előrefele tekinteni, mint orvosolni a problémát a későbbiekben. Főképpen a biztosítottak tájékoztatása terén lehet helye a további fejlesztésnek. Miért ne valósítsuk meg azokat a példaértékűnek tekinthető elképzeléseket, amelyeket önök megismertetnek velünk, és amelyekkel hozzá kívánnak járulni a jobb szabályozáshoz. Ne várjanak arra, hogy a szabályok alkotói hozakodjanak elő okos ötleteikkel. Ne csupán passzívan reagáljanak, hanem legyenek saját ötleteik is. Tanulmányozzák át a Biztosításközvetítői Irányelveket, nézzék meg, hogy miképpen működik az információszolgáltatás, keressék az új ötleteket és hozzák azokat a tudomásunkra. Örömmel fogadjuk majd az önök közreműködését. Ha a piac jól van szabályozva, nem lesz szükség további szabályozó beavatkozásra. A jó szabályozás közös munka eredménye, amelyben valamennyi érintett fél részt vesz.

Vissza a lap tetejére