A nyugdíjrendszerek értékelése, problémáinak feltárása állandó téma mind a hazai, mind a külföldi szakirodalmakban. Országok, szakértők kutatják az ideális rendszert, amely nem csak a korábbi reformok fogyatékosságait szünteti meg, hanem kezelni tudja az olyan globális problémákat is, mint például az elöregedés. A magyar nyugdíjrendszerben az 1990-es évek eleje óta permanens átalakulás zajlik, ami a rendszer nagyfokú összetettségét és gyenge átláthatóságát is magyarázza. Ezen cikk elsődleges célja a magyar nyugdíjrendszer (nem állami pilléreinek) objektív mutatószámokon2 alapuló bemutatása, néhány közkeletű tévhit eloszlatása, valamint további prudenciális kérdések tárgyalása. Az áttekinthetőség kedvéért a kötelező és az önkéntes nyugdíj megtakarítást szorgalmazó pillérek külön fejezetben kerülnek megvitatásra. Végezetül, de nem utolsósorban a magyar rendszer néhány kiemelt jellemzője nemzetközi kontextusban is megjelenik.

A második pillér avagy a magánnyugdíjpénztárak kiemelt jellemzői

Az Országgyűlés 1997 nyarán elfogadta azt a törvénycsomagot, amely 1998. január 1-jei hatállyal az addig egységes kötelező nyugdíjrendszert kettéválasztotta. Megmaradt a továbbra is felosztó-kirovó társadalombiztosítási nyugdíjrendszer, és létrejöttek egy új pillér keretében a magánnyugdíjpénztárak. (A reformcsomag nem érintette az évtized elején, 1994-től létrehozott önkéntes nyugdíjpénztárak rendszerét.) A reform választás elé állította mindazokat, akik már szereztek jogot a korábbi társadalombiztosítási rendszerben: továbbra is maradhattak kizárólagosan a tb nyugdíjrendszerben, de be is léphettek valamelyik magánnyugdíjpénztárba, megtartva tagságukat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben. Akik a vegyes rendszer tagjai lettek, ezzel a lépéssel lemondtak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben az átlépésig megszerzett jövőbeli nyugdíjkövetelésük negyedéről. Annak, aki átlépett, a jogszabály megengedte, hogy 2000 végéig (majd 2002-ig) megváltoztassa döntését, és veszteség nélkül visszaléphessen a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Figyelembe véve, hogy 2003-ban a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépés, valamint az önkéntes belépés lehetősége (kivétel az Mpt. 3. § (2) és az Mpt. 123. § (6) hatálya alá tartozók) lényegében lezárult, a két rendszer közötti mozgás túlnyomó részét a rokkantság következményeként történő visszalépés jelenti. Elmondható tehát, hogy a tb-be visszalépők aránya csekély, de ez növekedhet, mert a Mpt. 123. § (6) bekezdése szerint azok, akiknek a magánnyugdíj-pénztári járadékszolgáltatás várható összege nem éri el a Tny.12. § (7) bekezdése szerinti nyugellátásnak a 25%-át, 2012-ig kezdeményezhetik a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépést. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből teljesen kilépni nem lehet, senki sem választhatja azt, hogy kizárólag a magánnyugdíjrendszerben legyen tag - a szabályozás meggátolja azt, hogy a vegyes rendszert tisztán tőkefedezeti rendszer váltsa fel. A pályakezdők nem választhattak3, számukra kötelező lett a magánnyugdíjpénztárba való belépés, de a majdani nyugdíjukat a magánnyugdíjpénztárban felhalmozott vagyonból kalkulált járadék és a tb-től kapott járadék összege adja. A magánnyugdíjpénztártól származó rész jóval meghaladhatja a 25%-ot, (de kevesebb is lehet). Összességében látható, hogy a különböző életkor, szolgálati idő és jövedelem alapján változó, hogy az egyénnek a társadalombiztosítási rendszerből vagy a vegyes rendszerből kapott nyugdíjjal jár jobban. (Felvetődik azonban egy elméleti kérdés, a 13. havi nyugdíj esete. Mivel ez még nincs szabályozva, a rendszer logikája alapján lehet megválaszolni a kérdést - azaz a magánnyugdíjpénztár tagok ebben az esetben is csak kb. a 75%-ot kapják meg, hisz alapesetben is a tb ennyit finanszíroz4.) Az viszont, hogy a havonta kapott magánnyugdíjpénztártól származó nyugdíj mennyivel haladja meg az elméleti határt (a társadalombiztosítási nyugdíj 25%-át), lényegében a nyugdíjpénztári megtakarításukat terhelő díjak és költségek mértékén, valamint az elért hozamon múlik - ami attól is függhet, hogy az egyén melyik pénztár tagjává vált.A pénztártagokat terhelő költségeket összesíteni nehézkes, ugyanis más a vetítési alap - a működési költségek a befizetésekből, a vagyonkezelési díjak a kezelt vagyon százalékában kerülnek levonásra. Ha mégis szeretnénk egy, a megtakarításokat terhelő mutatót5 kalkulálni, akkor szektorszinten a következő látható:

A megtakarítást terhelő mutató6 a magánnyugdíjpénztáraknál

Az ábra jól mutatja, hogy a kezdeti magas működési költségekből adódó terhelés csökkenő tendenciát7 mutat, a befektetéssel kapcsolatos díjterhelési rész viszont továbbra is jelentős hányadot képez.

A vagyonkezelői díj magas voltának megítélése megosztja a szakmai vélekedéseket - egyesek szerint ez önmagában nem számít, hiszen a profi vagyonkezelők a rendkívüli befektetési eredményekkel nemcsak megtérítik, hanem akár jelentős plusz hozamot is „adnak vissza” érte. Ennek a tézisnek a tesztelésére készítetett számítások eredményeit jól reprezentálják a következő ábrák:

A vagyonkezelői díjak és a nettó hozam kapcsolata a magánnyugdíjpénztáraknál

Látható, hogy semmiféle kimutatható egyértelmű pozitív (lineáris) kapcsolat nincs a vagyonkezelői díjak mértéke és a pénztári hozamok között. Ez igazolható statisztikai módszerrel (korrelációszámítással8) is:

Korrelációs együttható

Érdekes azt is megvizsgálni, hogy milyen összefüggés van a professzionális intézményi háttér és az elért hozamok között. A nyugdíj-biztosítási megtakarítás tulajdonképpen egy hosszú távú befektetés, az elért hozamokat is érdemes hosszabb időtávra vizsgálni. Az ötéves9 átlagos10 nettó hozamráták a következőképpen szóródnak.

A magánnyugdíjpénztárak által elért 5 éves nettó hozamok intézményi háttéri megbontásban

A fenti ábra jól mutatja, hogy nem feltétlenül érnek el jobb hozamot az olyan pénztárak, amelyek pénzügyi csoporthoz tartoznak (banki vagy biztosítási háttérrel rendelkeznek).A teljesség kedvéért fontos azt is mérlegelni, hogy a magas hozamokhoz a vagyonkezelők eredményes tevékenysége mellett a tőkepiac kedvező alakulása is szükséges. A magánnyugdíjpénztárak a 2003-as sokk után egyre magasabb hozamot realizáltak, elmondható, hogy az elmúlt két évet meglehetősen jó eredménnyel zárták.

A magánnyugdíj-pénztári hozamok11 és a referenciahozamok alakulása 2005-ben

A következő ábra és tábla alapján a hozamok, mint ismérvek, tekintetében elmondható, hogy bár a minimum és a maximum értékek által bezárt intervallum teljes hossza, azaz a terjedelem nagy, a hozamok az átlag körül csak kismértékben szóródnak.

A magánnyugdíj-pénztári hozamok szektor szintű alakulása

A következő tábla a pénztári hozamoknak az átlagos hozamtól való átlagos eltérést mutatja:

Átlagos eltérés mutató (a pénztári nettó hozamokra kalkulálva) felvett értékei

Az elért hozamok a portfólió-megoszlástól szorosan függnek. A lenti ábrán a pénztárak teljes vagyonának (nemcsak a fedezeti tartalék) befektetéseit vizsgálva elmondható, hogy a magyar magánnyugdíjpénztárak konzervatív befektetési politikát követnek.

A magánnyugdíjpénztárak portfólió-megoszlása

Egy másik megbontásból pedig az is leszűrhető, hogy a külföldi befektetések hányada igen alacsony a teljes befektetett eszközállományhoz képest - 2005-ben a magánnyugdíjpénztári portfólió mindössze 5%-át adták. Így elmondható, hogy az elért hozamok leginkább a hazai kötvény és részvénypiac mozgásaira (MAX és a BUX alakulására) érzékenyek. 2009. január elsejétől várhatóan az összes magánnyugdíjpénztárnak kötelező12 lesz bevezetni a három fajta (Klasszikus, Kiegyensúlyozott, Növekedési) portfólió alternatívát. A rendszerbe viszont lesz egy biztonsági elem is beépítve - a nyugdíjkorhatár előtt állók nem választhatják a növekedési portfóliót. A rendszer alapvető logikája az, hogy a tagok az életkor alapján sorolódnak be az egyes portfóliókba, és évente kétszer lehetőségük van portfóliót váltani. A portfólióváltási igényéről a tagnak június 30-ai és december 31-ei fordulónapot legalább 30 nappal megelőzően kell a pénztár felé írásban nyilatkoznia.Érdekes lehet azt tovább gondolni, hogy vajon lesz e ennek hatása a pénztárak közti mozgásra - ugyanis, ha valaki tényleg érvényesíteni akarja saját elképzeléseit, lehet, hogy egy másik pénztár által kínált alternatíva kedvezőbb lehet számára (hiszen az egyes portfólió típusokra csak keretszabályok lesznek a befektetési limitekre nézve). A várakozások szerint ez nem lesz számottevő, hiszen az átlépésnek vannak költségei, ráadásul az önkéntes nyugdíjpénztáraknál már bevezetett választható portfóliós tapasztalatok arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a tagok nem folytatnak aktív befektetési tevékenységet, még a portfóliók közti váltás sem gyakori. A jelenlegi állapot szerint az átlépések számára elsősorban a pénztárak marketing és akvizíciós tevékenysége van hatással.

A magánnyugdíj-pénztári marketing és akvizíciós tevékenység kapcsolata a tagi átlépésekkel

Látható, hogy a magánnyugdíjpénztárak tagszerzési politikájában az ügynöki tagszervezés jobban dominál. A 2005-ös adatok kiválóan bizonyítják (az átlépők aránya gyakorlatilag változatlan maradt, holott a tagszervezési költségek duplájára emelkedtek), hogy megtört az előző tendencia - a pénztárak jobban koncentrálnak az új tagok megszerzésére, mint az átcsábításra.Az átlépések és az új tagok megszerzésének kérdése elméletileg azért is releváns, mert az a taglétszám és vagyonátrendezés következtében hathat a pénztári koncentrációra. A vezető 6 legnagyobb pénztár viszonylag stabilan uralja a piac 5/6-át. (2005-ben a hat legnagyobb pénztár a tagok 87,56%-át, illetve a vagyon 83,64%-át tudhatták magukénak. Sőt a Herfindahl-index13 a koncentráció emelkedéséről tett tanúságot - vagyonra kalkulált 2005-ös értéke 0,1514, a létszámra nézett értéke 0,1669, szemben a 2004-ben felvett 0,1493 vagyon és a 0,1638 létszám értékkel.) Pozíciójukat megzavarhatja14 a 2006-ban alakult új pénztár, amely megelőzve a választható portfóliós rendszer bevezetését, már ettől az évtől lehetővé teszi az agresszívebb befektetési politika érvényesítését tagjai számára.A magyar magánnyugdíjpénztárak még a felhalmozási periódusban vannak, így általában a legtöbb elemzés egyelőre a költségekre és a hozamokra fókuszál. Bár a szolgáltatási kiadások mértéke tehát még alacsony, egyre relevánsabb a járadékszolgáltatás kérdése!

Tagdíj jellegű bevételek és a szolgáltatási kiadások alakulása

Az 1998-as reform háttérszámításaiból15 következően, az önkéntes belépők „racionális” viselkedését feltételezve, 2013 előtt sem a jogalkotók, sem más szakértők nem számítottak tömeges szolgáltatási igény megjelenésére, így arra a következtetésre jutottak, hogy a járadékszolgáltatás kereteinek, mikéntjének meghatározására még bőséges idő áll(t) rendelkezésre. A reform bevezetése óta eltelt idő miatt azonban egyre sürgetőbbé válik a kérdés rendezése. A pénztári szolgáltatások kereteinek minél gyorsabb kidolgozása mellett szól az is - miután a tényleges események ritkán követik pontosan az elméleti feltételezéseket -, hogy az önként belépők száma és koreloszlása a vártnál kedvezőtlenebbül alakult, ugyanakkor bizonyos esetekben igénybe vehető korengedményes-, korkedvezményes nyugdíjazás, kiegészítve egy-két jogszabályváltozással16 a vártnál előbbre hozza/hozhatja a szolgáltatási igények megjelenését. (Becslések szerint 2005-ben 14 ezer 54 éves és idősebb pénztártag van, akiknek potenciális lehetősége lehet korengedményes illetve korkedvezményes nyugdíjba vonulásra.)A pénztári szolgáltatás nyújtásának feltételeit az Mpt. valamint a 170/1997. számú kormányrendelet szabályozza. Ezen jogszabályi előírások következtében a nyújtható szolgáltatásokra a következő szabályok vonatkoznak:- Járadék, illetve bizonyos esetben egyösszegű szolgáltatás nyújtható.- Szolgáltatást nyújthat a pénztár, illetve biztosító által - a pénztári tagság számára - kifejlesztett termék vásárlásával.- A szolgáltatási kínálatban az életjáradékon kívül legalább még egy, a kedvezményezettre is vonatkozó járadéknak szerepelnie kell.- Figyelembe kell venni a férfi és a női halandóságot is (uniszex tábla).- A járadékot legalább a tb nyugdíjnak megfelelően kell indexálni.

A szolgáltatás nyújtásának keretei azonban nem kellően megteremtettek, aminek előidézője részben az előírt feltételek nem teljesülése, részben, hogy az előírások bizonyos kérdéseket nem, vagy csak részben határoznak meg. Ilyenek például:- Nem létezik az előírt Ügyfélvédelmi alap, így nincs olyan biztosító, amely a szabályozásnak megfelelne,- Nem létezik jelenleg kifejezetten a pénztári tagságra vonatkozó kidolgozott járadék,- Nem definiált a pénztári kockázatközösség fogalma, amely a járadék kalkuláció elengedhetetlen feltétele,- A nyújtható járadékfajták meghatározása túl széles körű,- Nem meghatározott az uniszex halandósági tábla előállítási módja, figyelembe véve a pénztárra vonatkozó demográfiai jellemzőket,- Problémát jelent(het) a járadékok előírt indexálása17 - amely politikai kockázatot visz, egy alapvetően biztosítási termékbe -, ez felveti az előírás megváltoztatásának kérdését, amely olyan lényeges változásokat vonna maga után, hogy a két pillérből származó nyugdíjelem nem azonos módon változna.Így felmerül tehát a járadék, mint termékspecifikus kérdések mellett a szolgáltatás intézményi kereteinek rendezése is. A biztosítók, amik eddig nem részesei szervesen a nyugdíjrendszernek (csak a nyugdíjbiztosítás nevű termékek árusításával), a jövőben jelentős szerepre tehetnek szert. (Nem tisztázott egyelőre, hogy mennyivel fogja megdrágítani a szolgáltatást, az, hogyha azt nem maga a pénztár18 végzi, hanem egy új szereplő kerül be a láncba.) Eddig két pénztár nyilvánította ki szolgáltatási szándékát és kezdte meg az előkészületeket. Az Mpt. 58. §. (1). bekezdése szerint, ugyanis a pénztárnak „saját tevékenységi tartalékot kell képeznie (a likviditási tartalékon belül) abban az esetben, ha járadékszolgáltatási tevékenységét nem helyezi ki.” Továbbá a demográfiai tartalék képzése is megkövetelendő, ezzel még egy pénztár kezdett el foglalkozni.

A harmadik és a „negyedik” pillér kiemelt jellemzőiA hárompilléres nyugdíjsémát 2006 elejétől egy új „pillér” gazdagítja. A IV. pillér elnevezés jogosságát azonban sok szakértő vitatja, mert ez az új koncepció tulajdonképpen a harmadik pillér kínálatát szélesíti. A gond csak az, hogy az elnevezés strukturális nyugdíjreformot sejtet, ami azonban így nem helytálló. Sőt a nyugdíj előtakarékossági számla koncepciója, tulajdonképpen a nevén kívül nem tartalmaz igazi nyugdíjtermék-sajátosságokat. Rendkívüli előnye, hogy a nyugdíj előtakarékossági számlatulajdonosok az önkéntes nyugdíjpénztári tagokkal azonos adókedvezmény igénybevételére jogosultak az éves befizetések után. További hasonlóság, hogy mindkét esetben rugalmasan változtatható a befizetés nagysága, az egyéni számlára kerül a megtakarítás, illetve, hogy ez az összeg örökölhető.Ha a különbségeket vesszük számba, fontos kiemelni, hogy a nyugdíj előtakarékossági számla esetében a felhalmozott összeg bármikor felvehető, és a „szolgáltatás” csak egyösszegű kifizetés formájában történhet, nem vehető járadék formájában igénybe. További markáns különbség, hogy (szemben az önkéntes nyugdíjpénztárakkal) a nyugdíj előtakarékossági számlára nem történhet munkáltatói befizetés. Érdemes megemlíteni, hogy az egyén csak 6 önkéntes nyugdíjpénztár esetében szólhat bele a befektetési döntésekbe, mert a választható portfóliós rendszer még csak itt került bevezetésre. A nyugdíj előtakarékossági számla esetében az egyén aktívabban befolyásolhatja befektetési portfólióját, mindkettő esetében veszély viszont, hogy ebben a 'DC (Defined Contribution) pension plan'-ben a befektetési kockázat teljesen az ügyfélre van hárítva.Összességében elmondható, hogy a nyugdíj előtakarékossági számla súlya a magyar nyugdíjrendszerben egyelőre elenyésző (200619 első félévében a „NYESZ”számlán elhelyezett megtakarítás kb. 720 millió forintra tehető), így a cikk nem kíván még részletesebben foglalkozni vele.Az önkéntes nyugdíjpénztárakat bár a harmadik pillérként emlegetjük, időben hamarabb jöttek létre mint a magánnyugdíjpénztárak. Az ábra is mutatja, hogy már 1994-től működnek, de az igazi tagszerzés 1998-tól20 indult be. A kedvező adójogszabályok miatt, még ma is kedvelt juttatási forma a munkáltatók körében - szívesen fizetnek az új munkatársak részére (is). Ezzel van összefüggésben, hogy az új belépők aránya továbbra is jelentős.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak evolúciója taglétszám alapján

A következő ábrákból látható, hogy maguk a tagok kevésbé olyan motiváltak, a befizetések kétharmadát tendenciaszerűen a munkáltatók adják. A tagdíjfizetést szüneteltetők számának növekedése azt támasztja alá, hogy a tagok egy esetleges munkahelyváltás után - ha nem kapnak ilyen jellegű támogatást új munkáltatójuktól - hajlamosak passzív21 tagságra.

Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések alakulása

Az önkéntes nyugdíjpénztárak a magánnyugdíjpénztárakkal ellentétben már teljesítenek szolgáltatást, az ehhez kapcsolódó kiadás pedig növekedő tendenciát mutat. (2005 folyamán a 2003-as összeg dupláját fizették ki.) Érdemes megemlíteni, hogy a tízéves várakozási idő leteltével sem történt tömeges tőkekivonás (az adószabályoknak köszönhetően), a hozam kivét pedig nem befolyásolta számottevően a pénztári vagyon nagyságát.

Tagdíj jellegű bevételek és szolgáltatás az önkéntes nyugdíjpénztáraknál

A kifizetések továbbra is gyakorlatilag teljes egészében (99%-ban) egyösszegű kifizetés formában kerültek folyósításra. A tagok tehát az egyösszegű kifizetéseket preferálják, hogy minél hamarabb hozzájussanak pénzükhöz - az adókedvezménynek ebben nincs szerepe, mert azonos mind az egyösszegű, mind a járadékszolgáltatás esetében. 2005-ben a tagok 0,04%-a kért járadékszolgáltatást. (A pénztárak az ilyen igények kielégítését esetileg kezelik, a meghatározott tartamra szolgáló járadékszolgáltatásra külön tartalékot nem képeznek. Élethosszig tartó járadék esetében viszont kötelesek tartalékot képezni, a törvény általi szabályozás a biztosítótól vásárlás lehetőségét még nem kezeli.) Az önkéntes nyugdíjpénztárakat sokáig támadták azzal, hogy ez egy adókedvezménnyel támogatott befektetés (szemben a befektetési alapokkal). Az összehasonlítás azért sem helyénvaló, mert a tagok csak 6 pénztár esetében (amelyek bevezették a választható portfóliós rendszert) érvényesíthetik befektetési preferenciájukat, de ott is csak erős korlátok mellett.

A választható portfóliós rendszer a gyakorlatban22

A részletező táblákból jól látszanak a rendszer fogyatékosságai23. Az évente egyszer engedélyezett portfólióváltás, vagy csak a hagyományos levélbeli kérelemnek a kizárólagos elfogadása kiválóan szemlélteti, hogy a magyar rendszer még nem biztosítja azt a kellő rugalmasságot, ami elengedhetelen az 'Investment choice' tényleges megvalósulásához. Ez prudenciális kockázatot hordoz magában, hiszen a tag viseli ennek ellenére is a befektetési kockázatot. További probléma, hogy a tagoknak nem ugyanazon keretfeltételek mellett kell kialakítani befektetési politikájukat - a portfólióváltásért igen különböző árat kell fizetnie (400 Ft-tól akár 5000 Ft-ig).

A választható portfóliós rendszer egyéb jellemzői24

A gyakorlat azt mutatja, hogy a portfóliók közti mozgás nem népszerű, ami részben azzal magyarázható, hogy elég költséges, másrészt annak tudható be, hogy a tagokra nem jellemző az aktív befektetési tevékenység. Elmondható továbbá, hogy a tagok kockázatkerülők is - különös módon a választható portfóliós rendszert bevezető pénztárak összesített portfóliójában magasabb a kötvényhányad, mint a tisztán vagyonkezelők által irányított pénztárak befektetéseiben.

Portfóliómegoszlás a választható portfóliórendszert bevezető pénztárak és a nem bevezető pénztárak esetében (2005 végén)

Érdemes továbbá azt is megnézni, hogy a tagok mennyire járnak jól a befektetési kockázat átvállalásával. A 2005-ös adatok szerint például egy pénztár maradt el a teljes szektorra kalkulált25 nettó hozamtól (12,08%). A választható portfóliós rendszert bevezető pénztárakat tartalmazó ábrán látható, hogy 3 pénztár ért el a referenciahozamnál26 magasabb és 2 pénztár annál alacsonyabb bruttó hozamot.

A választható portfóliós rendszert bevezető pénztárak által elért hozam (2005 végén)

Összességében elmondható, hogy egy önkéntes nyugdíjpénztári tagnak nemcsak azt a döntést kell meghoznia, hogy a választható portfóliós rendszerben részt kíván venni vagy sem, de körültekintően kell megválasztania a pénztárt is, hiszen az egységes feltételrendszer hiánya miatt ez jelentősen érintheti befektetésének eredményességét.

A magyar rendszer nemzetközi kontextusbanA cikk végén érdekes lehet egy rövid nemzetközi kitekintést tenni és néhány jellemző alapján összevetni a magyar nyugdíj szektort a régión belüli országokkal.

A nyugdíjrendszerek különbözősége miatt fontos azonban tudni, hogy a statisztikák27 melyik „pension plan-eket” tartalmazzák28, és érdemes olyan mutatókra koncentrálni, amelyek minden rendszerre értelmezhetőek.

A következő ábra alapján látható, hogy hazánkban a nyugdíj szektor jelentősége a gazdaságon belül jelentős növekedést mutat, a nyugdíjbiztosítási tartalékok/GDP arány a 2001-es 4%-ról 2004 végére 6,8%-ra változott. A környező29csatlakozó országokhoz viszonyítva ez az élbolyhoz elegendő, de az euróövezethez, a G10 vagy OECD-átlaghoz képest alacsonynak mondható. Igaz, ez betudható részben annak is, hogy azokhoz képest a magyar rendszer rövidebb ideje működik.

A nyugdíjbiztosítási tartalékok a GDP arányában

A nyugdíjpénztári szektor befektetett eszközeinek értéke Magyarországon dinamikus (40-50%-os éves) növekedést mutat, de így is csak alig több, mint fél százalékát adja a teljes euróövezetbe tartozó országok nyugdíjcélú eszközállományának 2004-ben. Megfigyelhető, hogy az új EU tagállamok közül hazánk kiemelkedik konzervatív befektetési politikájával - 2004-ben a teljes eszközállománynak 75%-a államkötvényben volt.

A befektetett eszközök portfólió-megoszlása a nyugdíj szektorban, 2004-ben

Ez az államkötvényhányad más OECD és nem-OECD tagországhoz viszonyítva is jelentősnek mondható.

Az államkötvények aránya a teljes eszközállományból a nyugdíj szektorban néhány OECD- és nem-OECD tagország esetében, 2004-ben

Érdemes megjegyezni, hogy az olyan fejlett országokban, mint az Egyesült Királyság, Németország vagy az USA, kevésbé preferálják a kötvényeket. A nagy hozam reményében az Egyesült Királyságban a portfólió 43,4%-át részvénybe 15,4%-ot befektetési jegybe fektetik, az USA-ban pedig 35,5%-ot részvényekbe és 30,7 %-ot befektetési jegyekbe. Németországban is az eszközök egyharmada található meg részvényekben, amivel erőteljesen megközelíti az előírt limitet.

A részvénybefektetésre vonatkozó limitek30 és a részvények tényleges aránya a teljes portfólión belül néhány OECD31 tagországban

Ha részvények arányát a környező országokban is megnézzük, akkor látható, hogy Csehországban a hazánkéhoz hasonló, Lengyelországban viszont kiemelkedően magas (33,4%). Ez az állapot hazánk esetében viszont pár éven belül meglehetősen változhat (közeledhet a lengyel arányokhoz) - a választható portfóliós rendszer bevezetésével32 a magánnyugdíjpénztárak esetében jelentősen megnövekedhet a részvények aránya.

Utószó

Elmondható, hogy a multipiláris nyugdíjrendszer kiépítésében Magyarország jóval előtte jár a régión belüli társainál. A sorozatos reformok33 következtében kialakult hazánkban az a többpilléres nyugdíjrendszeri séma, amely megteremtette a keretfeltételeket a tiszta tb-nyugdíjjal szemben, az egyének aktív kori jövedelmi pályáját jobban követő nyugdíjak koncepciójának megvalósítására a magánnyugdíjpénztárak létrehozásával, és intézményesített formában lehetőséget nyújt az egyéni öngondoskodáshoz az önkéntes nyugdíjpénztári forma kialakításával.

A 'personal pension plan'-ek (egyéni nyugdíj-megtakarítási tervek) közzé sorolható be a nyugdíj-előtakarékossági számla vagy a biztosítók által kínált nyugdíjbiztosítás is. Ez utóbbi viszont általában kimarad a hivatalos nyugdíjsémából, sőt a magyarországi nyugdíjstatisztikák sem tartalmazzák, amelynek hátterében az áll, hogy egyelőre nincs definiálva a nyugdíjbiztosítás fogalma, így nincs elkülönítve az életbiztosításoktól. Ez azért is probléma, mert ha valaki ezt az alternatívát választaná az időskori nyugdíjcélú megtakarításnak, nem vehet igénybe (csak az életbiztosításokkal megegyező mértékben), a nyugdíjelőtakarékossági számla vagy az önkéntes nyugdíjpénztáraknál viszont alacsonyabb adókedvezményt!Sajnos kimondható tény, hogy a 'personal pension plan'-eket hazánkban is az adókedvezmények tartják életben. (Az önkéntes nyugdíjpénztárak életpályára valószínűleg csapást mérhet az a törvénymódosítás34 is, amely csökkenti az adó- és járulékmentesen adható munkáltatói hozzájárulás maximumának mértékét.)Az adókedvezmények keresletbefolyásoló hatása azért különösen releváns a magyar nyugdíjrendszerben, mert a lakosság pénzügyi megtakarítása viszonylag alacsony (fogyasztását előre hozza és hitelt vesz fel). Ezen viselkedés mutatkozik meg akkor is, amikor az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokat egy összegben veszi fel az életjáradék preferálása helyett. Az időskori kiszolgáltatottság tényét már felismerte néhány pénzügyi szereplő, és különös innovációként megjelent a magyar piacon is a lakásért kapott életjáradék.

A tudatos „fogyasztó” hiánya azért is hordoz kiemelkedő kockázatot a magyar nyugdíjrendszerben35, mert a reformok egyre inkább a 'DC plan' felé tolják el a súlypontot. A 'Defined Contribution' (Befizetés által meghatározott) rendszerekben a befektetési kockázat az ügyfélhez tolódik át. Ennek kezelése érdekében külföldön rendkívül nagy erőfeszítést tesznek a 'Financial education' (fogyasztói tájékoztatásra) megszervezésére. Magyarországon is elindultak ezen kezdeményezések, de különös intenzitással kell folytatni a fent említett problémák begyűrűzése miatt.

A fenti elemzés több pontnál is azt bizonyította, hogy a tagnak fontos döntéseket kell meghoznia - melyik pénztárhoz csatlakozik36, milyen portfóliót választ -, mert ettől nagyban függhet a jövőbeni nyugdíja.A jövőbeli munkák során tehát nemcsak az elméleti keretek tökéletesítésére, illetve a járadékszolgáltatás koncepciójának kidolgozására kell koncentrálni, hanem nagyobb prioritást kell kapnia a tudatos fogyasztói viselkedés kialakításának.

Felhasznált irodalom

1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és magánnyugdíjpénztárakról170/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a magánnyugdíjpénztárak tevékenységéhez kapcsolódó biztosításmatematikai és pénzügyi tervezés szabályokról, valamint a szolgáltatási szabályzatra és a tartalékok kezelésére vonatkozó előírásokról1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, egységes szerkezetben a végrehajtásról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelettel2006. évi LXI. törvény - egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról2005. évi CLVL. törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákrólA Felügyeleti Tanács 3/2006 (III. 1.) számú ajánlásaA Felügyeleti Tanács 1/2005. számú ajánlásaAugosztinovics Mária-Gál Róbert Iván-Matis Ágnes-Máté Levente-Simonovits András-Stahl János [2002. június]: A Magyar nyugdíjrendszer az 1998-as reform előtt és után, Közgazdasági Szemle, XLIX. évf.

Gonda László Péterné Rozinka Edina: Nemzetközi tendenciák és magyar vonatkozásai a nyugdíjpénztári szektorban - OECD-es tapasztalatok tükrébenOECD: Edina Rozinka, Waldo Tappia [2005]: Survey of Investment choice by pension fund membersOECD: Pension markets in Focus, NewsletterOECD: Survey of Investment Regulations of Pension Fundswww.pszaf.hu

Vissza a lap tetejére