A biztosítási rendszer megoldása a társadalombiztosítás területén

Nézetem szerint a társadalombiztosítás reformja a következő önálló, azonban egybefüggő struktúra kidolgozását és összehangolását igényli:

  1. A biztosító szervezetek rendszerének és működési körüknek megállapítása;
  2. Az egyes biztosítási intézmények szervezetének és hálózatának kialakítása;
  3. Az egyes biztosítási szolgáltatások kockázatviselési körének meghatározása;
  4. A biztosítási szolgáltatás ellenértékének - járadék vagy díj - megállapítása;
  5. A szolgáltatás nyújtásának és kifizetésének rendje;
  6. A biztosító „biztosítási ügyvitelének” és az adatok feldolgozásának statisztikai rendje.

A biztosítási törvény „életbiztosítót” és a „nem életbiztosítót” ismer és szabályoz.

A polgári törvénykönyv a vagyonbiztosítást, a felelősségbiztosítást, az életbiztosítást és a baleset-biztosítást szabályozza. Az elmélet kétféle biztosítható kockázatot ismer:- abszolút kockázatokat, melyeknek bekövetkezése biztos, de időpontja bizonytalan (halál);- relatív kockázatokat, melyeknek bekövetkezése és bekövetkezésének időpontja is bizonytalan.

Az előzőekből következik, hogy szakmai és jogszabályi feltételeket tekintve a létrehozandó biztosítási szervezetek a következők lehetnek;1. Általános Egészségbiztosító, mint nem életbiztosító 2. Baleset-biztosító, mint nem életbiztosító3. Nyugdíjbiztosító, mint életbiztosító.

A mostani biztosítási rendszerváltást érintően ezek vállalkozási formája lehetőség szerint állami tulajdont képező részvénytársasági forma legyen, lehetősséget adva, hogy - e társaság ügyfeleinek érdeksérelme nélkül - más biztosítói szervezetek is alakuljanak a jövőben.

A monopol Állami Biztosító működésének 36 esztendeje bizonyítja, hogy a 10 millió állampolgár egészség- és nyugdíjbiztosításának ügyét a hazai biztosítás-szakmai gondolati és gyakorlati megoldásokkal működtetni lehet, és ez a kapacitás ma fokozottan rendelkezésre áll.

Sokak véleménye az, hogy a kérdés nem gond, hiszen egyes nyugat-európai országokban több mint 100 éve működnek az egészségbiztosítók. Rendelkezésre áll a biztosítási forma, csak adaptálni kell a hazai viszonyokra.

A rendszerváltás után a magánbiztosítás területére több külföldi biztosító lépett be. Bebizonyosodott, hogy a külföldön alkalmazott biztosítási megoldások változatlan formában nem művelhetők. Minden országnak más és más a közgazdasági és jogi rendszere, ideértve a szokásjogokat is. Olyan megoldásokkal kell az említett biztosítási rendszereket alkalmazni, amelyek hazánk viszonyaihoz alkalmazkodnak.

Erre figyelemmel az új társadalombiztosítási rendszerre történő átállásnak egyrészt követnie kell az elmúlt 50 év szükségszerűen megtartható biztosítási gyakorlatát. Az új biztosítónak le kellene zárni azokat a kiskapukat, amelyek a szolgáltatás és az egészségügyi foglalkoztatás területén megalapozatlan előnyök szerzésére adtak lehetőséget. Ezek után kell felhasználni - honosítva - azokat a technikai adottságokat, amelyek a külföldi biztosítók gyakorlatából átvehetővé válnak.

Eltérések a kétféle biztosítás célja tekintetében

A biztosítási piac által vezérelt magánbiztosítások esetében a biztosítási piac igénybevételével lehet létrehozni az azonos kockázatokat viselők veszélyközösségét, és ennek keretében a kockázat elosztását. A korlátlan nyereség elérését, a biztosítottak kiszolgáltatottságát a biztosítók közötti verseny képes megakadályozni. A biztosítások igénybevétele általában egyéni döntéshez kötött, kivéve néhány olyan kockázatot, ahol a biztosítás megléte társadalmi érdek, és a kockázatviselő (felelős) nevesíthető. A kockázatviselés és a szolgáltatás ellenértékét (biztosítási díjat) a veszélyközösségi tag, a biztosított viseli.A társadalombiztosítás, amely az iparilag fejlődő országokban az 1800-as évek végén (az első Németországban 1883) alakult ki, az egész társadalmat átfogó legsúlyosabb kockázat, az egészség, és az időskori életfenntartási lehetőség biztosításának megszervezését tűzi ki célul. A sokszor hivatkozott nyugat-európai egészségbiztosítók eredetileg szakmánként jöttek létre, s napjainkig eltelt hosszú idő teremtette meg a „több biztosítós rendszert”. A biztosítás igénybevételét, a jogosultságokat és kötelezettségeket, a biztosító szolgáltatásának rendjét törvény szabályozza.

A szolgáltatás ellenértékét döntő többségben megosztva maga a biztosított és a biztosítottat alkalmazó gazdálkodó viseli. Ezzel összefüggésben indokolt megjegyezni, hogy minden biztosítási jogviszonyban szerepelni kell az „érdekeltségnek”. A társadalombiztosításban három érdekelttel találkozunk: 1.) biztosított természetes személy, aki érdekelt saját egészségében és anyagi biztonságában; 2.) a biztosított munkaadója, aki érdekelt a munkavállalója egészsége helyreállításában, az érintett munkájára igényt tartva;3.) az állam (mint polgárainak, közössége) az állampolgára irányában elvárható kötelezettsége annak betegsége és öregkori létfenntartása esetére.

Az érdekeltség egyben meghatározza azt, hogy a biztosítási szolgáltatással kapcsolatos járulékok fizetésére kik (az 1-3 alattiak) kötelezhetők.

Az egészségbiztosítási intézmények szerepe

Általában azt feltételezzük, hogy az egészségügyi intézmények, így a kórházak, a klinikák, szanatóriumok, sőt a háziorvosi rendelők is a társadalombiztosítási rendszer szervezetei.

Ezek azonban nem szervezetei az egészségbiztosításnak, nyugdíjbiztosításnak, és balesetbiztosításnak, hanem azoktól független gazdálkodó szervezetek. Nem biztosítási szervezetek akkor sem, ha a biztosítóval együttműködve, vagy annak tulajdonában vannak, s tevékenységüket szervezeti kapcsolatban - mintegy külön üzemág - látják el.

Az egészségügyi intézmények a társadalombiztosítótól független szervezetek, amelyek nagyobbrészt - a biztosító által a beteg helyett - fizetett gyógyító és ápolási költségek megtérítésének összegéből tartják fenn magukat.A biztosító pénzügyi szervezet. A társadalombiztosító is az, ha a biztosításszakmai elvek alapján, ilyen szervezeti rendszerben működik, melynek keretében feladata:1. A biztosítottak a szerződők, a nyújtott szolgáltatások és szolgáltatók adatainak nyilvántartása;2. A biztosítási alapot képező járuléknak (díjnak) megállapítása, az érdekeltektől történő beszedése;3. Pénzben rendezhető szolgáltatásoknak közvetlen a jogosult részére történő kifizetése. Az egészségügyi intézmények által nyújtott szolgáltatások ellenértékének rendezése.4. Az egészségügyi szolgáltatók tevékenységének ellenőrzése, abban a tekintetben, hogy a szolgáltatás szakszerű-e, és a fizetett összeg arányban áll-e az egészségügyi intézmény által felszámított díjjal.

Egészségügyi intézmények:

- a háziorvosok, magán- és szakrendelők, gyógyszertárak, szanatóriumok, kórházak, klinikák és minden olyan intézmény, amely egészségvédelemmel, egészség helyreállításával, betegség megelőző intézkedésekkel foglalkozik. Az intézmények a biztosítási szervezethez úgy kapcsolódnak, hogy a biztosítottak ellátásához ezekkel szerződést kötnek. Véleményem szerint, ha ezeken az alapokon szervezzük meg az egészségbiztosítási rendszer átalakítását, úgy eredményes és gazdaságos megoldást tudunk elérni. Ha azonban a több biztosítós rendszerrel azt kívánjuk megoldani, hogy hány ágy legyen egy-egy kórházban, a speciális betegellátást centralizáljuk-e, hol legyen kórház, mennyi legyen az orvosok bére, eleve zsákutcába jutunk.

Egy határozott biztosítási irányítás és versenyeztetés egy-két év alatt rendbe rakja az intézetek közötti vetélkedés kérdését. (Az intézmények szervezeti ügye nem biztosítási ügy, csupán annyiban, hogy milyen munkáért mennyit fizet.)

Egy új magyar társadalombiztosítási rendszer kialakítása

Sokáig vitatott volt, hogy a társadalombiztosítás a biztosítás fogalomkörébe tartozik-e. A rendszerváltás előtt egyes szakírók - szociális jellege miatt - a „társadalmi gondoskodás” kategóriába sorolták. A rendszerváltás után 15 évvel egyértelművé vált, hogy a társadalmi gondoskodás, mint elvi kategória, a piacgazdaság keretei között tovább működni nem tud. Általános igénnyé vált, hogy a „biztosításalapú” rendszerre kell áttérni. Ezzel messzemenően egyet kell érteni, azonban nem mindegy, hogyan:1. milyen biztosítási „intézmény” kategóriákat alakítunk ki;2. milyen feladatkörrel felruházott biztosító intézmények jönnek létre;3. azonos feladatkörrel felruházva az országban hány biztosító működhet;4. ezek a biztosítók besorolásra kerülnek a magánbiztosítók szervezete rendszerébe, s mint kötelező biztosítást kezelők működnek, vagy mint több önálló társadalombiztosító jelennek meg az egészségügyi biztosítás - jelenleg nem létező - piacán;5. valamennyi biztosító szolgáltatási kötelezettsége egységes egy biztosítási törvényben megszabott kötelem alapján, avagy minden társadalombiztosító saját elgondolása szerinti önálló egészségbiztosítási termékkel állhat elő;6. hogyan történik az átmenet a jelenlegi biztosítóból az új biztosítókhoz, különös tekintettel arra, hogy a 3 millió nyugdíjas és járadékos, járulékfizetés nélkül, teljes egészségügyi ellátásra jogosult.

Egy új, a meglévőt követni tudó intézmény kialakításában történő döntés előtt, egyértelművé kell tenni, hogy a biztosítási rendszerű működés, nem zárja ki az új biztosító(k) állami tulajdonban történő működtetését. A későbbiek értelmezhetősége érdekében - a végkövetkeztetést előrehozva - javasolom a következő egészségbiztosítási szervezetek létrehozását. 1. Egy állami tulajdonú egészségbiztosító, regionális és kistérségi hálózattal. 2. Egy baleset-biztosító, regionális és kistérségi hálózattal.3. Egy nyugdíjbiztosító, regionális központokkal.4. Korlátlan számú gyógyító intézmény - állami, magán, és vegyes tulajdonú - kapjon működési engedélyt.5. A biztosító ne versenyezzen, hanem versenyeztesse a gyógyító és egészségügyi intézményeket, az ilyen vállalkozásokat. Versenyeztessen a betegek igényeinek legjobb kielégítéséért. Munkafolyamatba épített és szakosított ellenőrző szervezettel ellenőrizze a szolgáltatási kifizetéseket, és ellenőrizze a járulékfizetéseket. Ennek keretében a pénzbeli szolgáltatást a biztosított részére maga teljesítse, és fizesse ki az intézmények által számlázott szolgáltatási díjak megalapozott, ellenőrzött jogos összegét.6. Kapjon a biztosítási piac felhatalmazást magántőke felhasználásával új biztosítási intézmények létrehozására, amelyek azonban semminemű állami vagy külső támogatást nem kaphatnak. Működésüket a piaci kereslet indítsa el.

Az egészség- és a baleset-biztosító minden tekintetben legyen független az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményektől. Legyenek - a nyugdíjbiztosítóval azonosan - kizárólagos pénzügyi szervezetek, amelyeknek feladata az egészségügyben felmerült kiadások finanszírozása, és az ezt szolgáló alapok megteremtése, begyűjtése.Nézzük meg, hogy egy biztosítónak milyen alapvető feladatokat kellene ellátnia, és ahhoz kapcsolódva milyen alapvető szervezeti felépítést kell kidolgozni.1. Egy szolgáltatási szerződési rendszer kialakítását, mely tartalmazza a biztosítás tartalmi követelményeivel kapcsolatos valamennyi szabályt, a díjfizetés és a szolgáltatás fizetésének szabályait. Ez lehet magánjogi szerződés, de lehet államigazgatási aktussal létrehozott kötelem.2. Ügyviteli szervezet létrehozásával a biztosítottak nyilvántartását, azok díjfizetését, részükre kifizetett szolgáltatások nyilvántartását. Ezen adatok összesítésével információt ad a biztosító egységeinek leterheltségéről, munkájának eredményéről és az összesített adatok alkalmasak a biztosítási díjak és a kifizetések összehasonlító ellenőrzésére, és a díjszükséglet újra számítására. 3. Az ügyviteli rendszer keretében meg kell teremteni a folyamatba épített ellenőrzés feltételeit, amely a szolgáltató egészségügyi szervezet tevékenységének pénzügyi kontrollja.4. Az egyéni nyilvántartási rendszer keretében kellene, összesített és tételes adatokat szolgáltatni. Ennek felhasználásával a háziorvostól az egyetemi klinikákig minden intézmény forgalmát, teljesítményét, tevékenységi csoportjait, és pénzügyi felhasználásának mértékét, módját nyilvántartani és az elszámolásokhoz adatot szolgáltatni.5. Működtetni kellene folyamatosan egy, a kifizetéseket elbíráló szervezetet (magánbiztosításba: jogalap elbíráló „kárügyintéző” (igényelbíráló), és szakmai helyességet, és összegszerűségét megállapító „kárszakértő” (igényfelmérő), ami biztosíték a szolgáltatóhoz, vagy közvetlenül biztosítóhoz benyújtott (pl. táppénz) igény elbírálására. (Megállapításom az, hogy a jól megfizetett kárszakértő (igényfelmérő) két nap alatt kitermeli az egyhavi jövedelmét úgy, hogy a jogosultak, a szabályosan megállapított összeggel tökéletesen meg vannak elégedve. Az igények (károk) kifizetésének folyamatba épített ellenőrzése teremtheti meg a milliárdok megtakarítását.

A több biztosító működtetésének egyik legjelentősebb kérdése, hogy mibe kerül a biztosító üzemeltetése, azaz mennyi a költséghányad. A biztosítás üzemeltetésének költségét a járadék összegében meg kell fizetni. Ha a költség növekszik, a járulék összege is növekszik. Több biztosító több párhuzamos költséggel működik.

Az általános egészségbiztosítási intézmény

A társadalombiztosítás keretében legnagyobb szerepe az egészségbiztosítónak van. Az egészségbiztosítói szolgáltatásnak lényegében a fogantatástól kezdődően életünk végéig folyamatosan fenn kell (kellene) maradnia.

Durva, de igaz megfogalmazás, miszerint az általános betegségbiztosítás egy kárbiztosítás, figyelemmel a kár fogalmának összetevőire is, mely szerint a kár:Valamely dolog megsérülése, megsemmisülése, részben, vagy egészében történő használhatatlanná válása.1. Elvonatkoztatva az emberi testet érintően a szervi változások, vírusok, baktériumok kóros hatása, szervezetben lejátszódó életfolyamatok megbomlása eredményeként jelentkező egészségkárosodás, amely az életfolyamatok legyengülését és súlyosabb esetben a beteg teljesítő - ill. munkaképessége csökkenését, vagy megszűnését eredményezi.2. Az egészség fenntartásával, vagy annak károsodásával kapcsolatban felmerülő költségek. Ide soroljuk a háziorvosi, a kórházi, a gyógyszer, a segédeszközök és az egészség fenntartásával és helyreállításával kapcsolatos költségeket.3. Az elmaradt haszon, azaz a munkabér, és egyéb - a betegség miatt - kieső jövedelem. Ezt kívánja szolgálni a munkabér, vagy egyéb kieső jövedelem utáni táppénz, keresetkiesés megtérítése.

Az egészségbiztosítási károk megtérítése

Ad. 1) Az emberi értékAz ember mint „vagyoni érték” a rabszolgaság megszűnése óta nem értékelhető. Van azonban olyan jellegű megtérítési igény, amely inkább az emberi értékhez, mint az egészség megrokkanása miatti károsító tényezőkhöz hasonlítható. A világviszonylatban, de hazánkban is meghonosodott nem vagyoni kár. Ezek a természetes személyben keletkezett károk jellegéhez hasonlók.

Ad. 2) Az egészség helyreállításával, fenntartásával, a rehabilitációval kapcsolatos költségekAz egészségbiztosítás lényege az egészségkárosodással kapcsolatos költségek viselésében, ezeknek a biztosító útján való térítésében nyilvánul meg. E szolgáltatás tekintetében a közel teljes körű kielégítésére való törekvés - minden betegség és egészségkárosodás esetében - lehet a cél, ugyanakkor szélsőséges, vagy az általánostól eltérő igények térítését az általánostól eltérő díjnak kell kísérnie, amit nem a közös alap visel, hanem az erre igényt tartónak kellene megtérítenie.

Ad. 3) Elmaradt haszon, elmaradt jövedelemEbben a kategóriában a betegség miatt a kereső tevékenység gyakorlásának akadálya miatt elmaradt létfenntartási jövedelempótlás tartozik, különösen:_ egészségügyi ellátást igénylő esetek (szülés, gyes stb.) és bármilyen betegségből eredő munkaképtelenség esetén a kieső jövedelem meghatározott hányadának megtérítése, olyan mértékig, hogy a beteg tisztes megélhetése biztosítva legyen (táppénz, gyes stb.);_ betegségből, balesetből eredő munkaképtelenné (rokkanttá) válás esetére a munkaképtelenség végleges megállapíthatóságától a törvényben szabályozott nyugdíjkorhatár felső időpontjáig - a mindenkori egészségi állapotnak megfelelően - betegségi, ill. rokkantsági tartós táppénz, jelenlegi elnevezésében rokkantsági nyugdíj térítése.Független baleset-biztosító intézmény

Az egészségbiztosítás és a baleset-biztosítás intézményes szétválasztását az indokolná, hogy a balesetek kb. egyharmada háztartási, egyharmada munkahelyi (de sok az elhallgatott) és egyharmada közlekedési baleset. Az utóbb említett két esetben az esetek kb. 60-70%-ban az okozott egészségkárosodásnak felelőse van, akinek az okozott kárt meg kellene térítenie.

A baleseti statisztika egy ilyen biztosító esetében nemcsak a balesetet szenvedett, hanem a balesetet okozó nyilvántartására és megkeresésére is kiterjedne.

A baleseti statisztika szerint (2004. évi)1. Munkabalesetek száma: 24 355 eset2. Közúti balesetek száma: 28 054 eset3. Vasúti balesetek száma: 419 eset4. Egyéb balesetek kb. 32 000 esetAz önálló baleset-biztosító hatékonyan tudná visszakövetelni a károkozóktól a felmerült kezelési költségeket és járadékfizetési kiadásokat. Az adatok ismeretében tényleges intézkedéséket tehetne a megelőzésre, s az eddig eltitkolt esetek feltárására. Ez egyben közvetve hatna a feketén történő foglakoztatás korlátozására.

A nyugdíj-biztosítási intézmény

A nyugdíjbiztosítás a Magánnyugdíjpénztár és a Kölcsönös önkéntes nyugdíjpénztárak felállításával viszonylag megoldott. A megoldás látszólagos, illetve csak korlátozottan megoldott az elkövetkező 20-30 évre. A nyugdíjra váró korosztály a megváltozott rendszer feltételezett előnyeit majd az említett évek eltelte után fogja élvezni. Addig fizetni kell a nyugdíjjárulékot az 1940-ben és azt követően munkába lépett, és bármikor nyugdíjba vonuló, és ma is élő és leendő nyugdíjasok részére. (A most élők közül 62 éves koruk után a férfiak részére átlagosan 14 évig, nők részére 17 évig kell majd nyugdíjat fizetni.

A nyugdíjbiztosítás feltételrendszerével kapcsolatban elengedhetetlen változtatási igény a nyugdíj megállapításának három lábra állítása. 1.) Szolgálati idő, ill. biztosítási tagsági viszony tartama; 2.) Legalább az utolsó 20 év átlagjövedelme; *3.) A családi kötelékben, vagy egyedül felnevelt gyermekek száma.

Mindegyike egyharmados arányt képviseljen a nyugdíj összegén belül. (Immár 30 éve visszatérően hangoztatom, s meggyőződésem, hogy - bár későn - de 20-30 év múlva gyermekeink és unokáink kikövetelik.) Kétharmados törvénybe kellene foglalni, hogy az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási járulékot (díjat) minden következő évre olyan mértékben kell csökkenteni, amilyen mértékben a befizetett összegek a tényleges kiadásokat meghaladják. Ezekből eredő többletbevételek a költségvetés hiányát nem pótolhatják.

A biztosítási vállalkozás jellegű nyugdíjbiztosítónak minden ellenkező vélemény ellenére a legjobb gazdája, maga az ÁLLAM volna. _ Először is azért, mert az állam - mindaddig, míg létezik - csődbe nem mehet;_ Tiszta állami tulajdont képező részvénytársaság is alapítható;_ A tartalék-jelleggel befizetett díjak a legbiztonságosabb helyre és a legmagasabb kamat mellett helyezhetők ki, melyet - megfelelő törvénnyel - az MNB sem akadályozhat meg, sőt védelmére kötelezhető lenne.

A nyugdíjbiztosítás - a nyugdíj-biztosítási alapok hiányára tekintettel - egy speciális kockázati életbiztosítás lehet, melyben a nyugdíjkorhatár előtt elhaltnak, a biztosítóval szembeni minden jogosultsága elvész. Ugyanakkor a tárgyévben befizetett díjak fedezik a tárgyévben kifizetett nyugdíjak összegét, egyben a megengedhető felső határig kockázati nyugdíj-biztosítási tartalékalap-képzés is történhet. (Természetes a jelenlegi különféle Önkéntes és Magánnyugdíjpénztárak változatlanul működnének.)

Intézményi kérdésekről röviden

Mint a korábbiakban kifejtettem, a biztosítót és az egészségbiztosítási intézmények reformját egymástól elválasztva kellene megvalósítani. Első legyen a biztosító és támassza az igényeket az egészségügyi intézményekkel szemben. Ha a fizető „rendel”, az egészségügyi intézmények reformja egyszerűbb lebonyolítású lesz. A háziorvosi szervezet és a gyógyszerkereskedelem a magánosítás területére került. Nem azonos azonban a két szervezet „piaci” helyzete. A gyógyszerészek forgalomtól függő eredmény várományosai. A háziorvosok „bejelentkezett” biztosított számától függően jutnak hozzá gyógyító tevékenységük ellenértékéhez.

Lehet, hogy egy kissé meghökkentő gondolat, de a házi- és egyéb szakorvosi rendeléshez, gyógyító tevékenység végzéséhez, bevezethetőnek tartom az orvosnak készpénzben (bankkártyáról) fizetendő kezelési díjat, vagy más néven vizsgálati díjat. Ez a pénz a munka díjaként maradjon az orvosnál, ill. arányos felosztás mellett a kisegítő asszisztenciánál. (Mellette a munkaadó által történő díjazás változatlanul megmaradna.)Fekvőbetegek kezelésnél a napi ágydíj szintén célszerű lenne.

Az új fizetési kötelezettség az aktív biztosítottak esetében ez nem probléma. Jelenleg a munkaadó fizet 11% járulékot, a biztosított munkabéréből (2007-től) X % -ot (jelenleg módosítás alatt) vonnak le egészségbiztosítási járulék címén. Ha a biztosított fizetési kötelezettségét 1%-kal csökkentjük, a minimálbéren dolgozó is havi 620,- Ft vizsgálati díjalapot kap, mellyel jól gazdálkodva betegsége esetén orvosának megfelelő gyógykezelési díjat tud fizetni. A járulékcsökkentés ezt a módját látom lehetségesnek a hálapénz kölcsönösen fájdalommentes, egyben hosszabb folyamat alatt történő kikapcsolásának. Az orvosok társadalmi helyzetüknek megfelelő jövedelem elérése után el fogják utasítani a hálapénzt. (A betegeknél a rászorultság elvét itt is érvényesíteni kell. A háború előtt „szegénységi bizonyítvánnyal” is mentek az orvoshoz.)Nagyobb gond van a nyugdíjasok vizsgálati díja költségének fedezetével. Itt az áthidalás csak az lehetne, hogy a nyugdíj mellett a nyugdíjasok gyógykezelési nyugdíj kiegészítési térítést kapnának és az aktív dolgozókhoz hasonlóan, a gyógykezelési díjat szintén számla ellenében készpénzben fizetnék meg.

Gyakorlati megoldásnak tűnne, családorvosi viszonylatban, különösen nyugdíjasok és gyermekes családok esetében a havi kezelési díjban történő megállapodás. Klinikák, kórházak, szanatóriumok vizsgálati díját a beteg a szervezet pénztárába fizeti be. Egyelőre nem, de egy évtizeden belül be kell vezetni - a köznapi biztosításokban elfogadottként kezelt - az egészségbiztosításban feltétlen hatékonyan működtethető önrészesedés alkalmazását. (Ha a casco, a háztartási biztosítások esetében az önrészesedés elfogadott, akkor az egészségbiztosításban miért lenne „Isten verte átok”?)A kezelés költségének egy meghatározott %-át - de maximum egy felső határösszeget - a gyógykezeltnek vagy hozzátartozójának kellene viselnie. Kétségtelen az, hogy bevezetése esetén igen sok kivételt, engedményt, avagy állam általi átvállalást igényel, de hosszú távon értékes adatokkal, és biztosítás jellegének megfelelő előzetes járulékszámítási alapokkal találkoznánk, ami lehetővé tenné a biztosító megnyugtató és független gazdálkodását.

Vissza a lap tetejére