VIII. Cím
Biztosítási szerződések
I. Fejezet
Közös szabályok

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény hatályba lépése óta eltelt több mint négy évtizedben számos, a szerződési gyakorlat szempontjából fontos változás történt a magyar biztosításgazdaság szerkezetében. A múlt század hetvenes éveitől kezdve a lakossági üzleten túlmenően a biztosítás a gazdálkodó szervezetek és – a kilencvenes évektől – az állami költségvetési szervezetek gazdálkodásában is egyre jelentősebb szerepre tett szert. 1986. július 1. napjával megszűnt a biztosítás állami monopóliuma, a rendszerváltást követően – túlnyomórészt a multinacionális biztosítási vállalkozások letelepedésének köszönhetően – gyors ütemben épült fel a korszerű biztosítási piac, emellett új lendületet kaptak a kölcsönös szolidaritásra épülő biztosítóegyesületek és megjelentek az ehhez hasonló konstrukciójú, de szabályozásukat tekintve önálló intézményi formát alkotó kölcsönös biztosítópénztárak. Az egymással versenyző biztosítási vállalkozások és a piac összekapcsolására Magyarországon is létrejöttek és ma már el nem hanyagolható tényezővé váltak a független biztosításközvetítők. A rendszerváltáshoz kapcsolódó szociális folyamatokban az üzleti biztosítás egyre fontosabb szerepet tölt be, a lakossági megtakarítások katalizálása mellett az – idős korra vonatkozó, vagy a betegségi – öngondoskodásban is. Az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán ugyanakkor a jogharmonizáció szükségessége nemcsak a közjogban, hanem – alapvetően fogyasztóvédelmi éllel – a magánjogban is új szabályozáshoz vezetett (elegendő lehet itt az általános szerződési feltételek alkalmazásával történő szerződéskötés, vagy legújabban a távollévők között létrejött pénzügyi szolgáltatások nyújtására irányuló fogyasztói szerződések kérdéskörére utalni).

A jelzett változások a biztosítási szerződést több ponton is komoly mértékben érintették, ám a jogalkotó ezek magánjogi következményeit, nyilvánvalóan ideiglenes megoldásként, a Ptk. biztosítási szerződési fejezetén kívül – a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) közjogi szabályai közé ékelve, vagy külön jog- szabályok keretei között – vonta le. Ennek oka lehet az is, hogy a Ptk. biztosítási szerződésről szóló, a szerződési gyakorlatban sok tekintetben rögzült szabályai egy korábbi, az egyedi szerződéssel szemben a biztosítási szabályzat (az általános szerződési feltételek) elsődlegességére épülő modellen alapulnak, amelybe az ellentétes elvi alapra felépülő, fogyasztóvédelmi célú szabályok nehezen, vagy egyáltalán nem illeszthetőek be.

A Javaslat célja egy olyan, a szerződési gyakorlat alakítását hosszabb távon megoldani képes, rugalmas szabályozás megalkotása, mely a hatályos jog és az arra épülő joggyakorlat bevált, korszerű viszonyok között is hatóképes elemeit megőrizve, a felek pozíciói között egyensúlyt teremtve építi be az európai jogfejlődés Magyarország esetében is iránymutató megoldásait. Ennek megfelelően – a hatályos jog alapvetően lakossági üzletre irányuló megközelítésével szakítva – a gazdálkodó szervezetek biztosításai körében alkalmazott megoldásokat törekszik a középpontba állítani. Ennek következménye az is, hogy a Javaslat a szabályoktól való, kölcsönös megállapodással történő eltérés lehetőségét is rugalmasabb és strukturáltabb konstrukcióban képzeli el, mint a hatályos jog általános – és emiatt merev – egyoldalú kogenciája. A Javaslat abból indul ki, hogy az európai fogyasztóvédelmi jogalkotás új, a biztosítást is érintő, de a fogyasztói szerződések ennél szélesebb körére vonatkozó szabályait a Polgári Törvénykönyv más helyen – a kötelmi jog általános részében – kodifikálja, így azokra a biztosítási szerződés különös szabályai sorában csak utalni szükséges. Ugyanígy, a Javaslat a Bit. rendelkezései közé illesztett, magánjogi szabályozást tartalmazó rendelkezéseket is csak annyiban veszi fel a biztosítási szerződés szabályai közé, amennyiben azok általános jellegűek, valóban szerződési jogi természetűek és szerződési jogi szankciót igényelnek, ám nem teszi önmagában feleslegessé, vagy tárgytalanná pl. egyes tájékoztatási kötelezettségek további megjelenítését a Bit.-ben.

5:1. § [A biztosítási szerződés fogalma]

Biztosítási szerződés alapján a biztosító a szerződésben meghatározott biztosítási kockázat viselésére és a biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatás teljesítésére, a szerződő fél, illetve a biztosított pedig díj fizetésére kötelezi magát.

A Javaslat a biztosítási szerződés fogalmának meghatározásakor azt emeli ki, hogy a biztosító fő szolgáltatása a szerződésben meghatározott kockázatokra vonatkozóan a kockázat viselése (rendelkezésre állás, "praestare" típusú szolgáltatás). Ennek csak – a biztosítási esemény bekövetkezésétől függő – következménye a szerződésben ígért szolgáltatás teljesítése. A biztosító kockázatvállalását díj ellenében nyújtja. A Javaslat – eltérően a Ptk.-tól – az ellenszolgáltatás, vagyis a biztosítási díj teljesítésére elsődlegesen köteles személyt, a szerződő felet, a biztosítottat megelőzően említi. Nem tartja ugyanakkor indokoltnak – még példálózó jelleggel sem – a biztosítási esemény fogalmi meghatározását. Elegendőnek látszik annak kimondása, hogy a biztosítási kockázatokat – amelyek realizálódása a biztosítási esemény – a szerződésben kell meghatározni.

5:2. § [A biztosítások csoportosítása]

(1) A biztosító szolgáltatása – a biztosítási esemény bekövetkezésétől függően – vagy a biztosított kárának a szerződésben meghatározott módon és mértékben történő megtérítésében vagy a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítésében (kárbiztosítás), vagy pedig a szerződésben meghatározott összeg megfizetésében (összegbiztosítás) állhat.

(2) Kárbiztosítások különösen a vagyonbiztosítás, a felelősségbiztosítás, a szállítmánybiztosítás, a jogvédelmi biztosítás és a segítségnyújtás biztosítás, míg összegbiztosítások különösen az életbiztosítás és a baleset-biztosítás. A betegségbiztosítás – a szolgáltatásnak a szerződésben történő meghatározásától függően – kárbiztosítás, vagy összegbiztosítás egyaránt lehet.

1. A Javaslat a biztosítási szerződéseket – a szakirodalom klasszikus felosztásával összhangban – a biztosítási szolgáltatás eltérő típusai (és az ezekhez kapcsolódó eltérő szabályozási igény) alapján kárbiztosításokra és összegbiztosításokra osztja. Ehhez lényegében hasonló a Ptk. elvi kiindulópontja is, ám – mivel a hatályos szabályozás a kárbiztosítás és az összegbiztosítás fogalmát mellőzi és helyettük, mintegy a legfontosabb példákat említve, a vagyonbiztosítást és a felelősségbiztosítást, az életbiztosítást, valamint a baleset-biztosítást nevesíti – a hatályos jog megoldása nem lehet hézagmentes. Nem hasznosítja ugyanakkor a Javaslat a biztosítási ágaknak és ágazatoknak a biztosítási közjogban kialakult – és a 2003. évi LX. törvény (Bit.) 1. és 2. sz. mellékleteiben részletezett – felosztását, mivel az nem a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek sajátosságait tükrözi, hanem az egyes ágazatokban eltérően jelentkező tartalékképzési szabályokon, illetőleg szolvencia-szükségleten és ennek felügyeleti szempontjain alapul.

2. A Javaslat példálózó jelleggel nevesíti a kárbiztosítások és az összegbiztosítások legfontosabb fajtáit, kiemelve, hogy a betegségbiztosítás, a szerződési konstrukciótól függően mindkét kategóriába egyaránt besorolható lehet. A Bit. 1. sz. mellékletében szereplő nem-életbiztosítási ágazatok nagy többsége – a 3-19. ágazatok és részben a 2. ágazatba sorolt betegségbiztosítás – a kárbiztosítások, a 2. sz. mellékletben szereplő életbiztosítási ágazatok, továbbá az 1. sz. mellékletben szereplő nem-életbiztosítási ágazatok közül az 1. baleset-biztosítás és részben a 2. ágazatba sorolt betegségbiztosítás ugyanakkor az összegbiztosítások közé tartozik.

5:3. § [A biztosítási érdek]

(1) Biztosítási szerződést csak az köthet, aki valamely vagyoni, vagy személyhez fűződő jogviszony alapján a biztosítási esemény elkerülésében – életkor elérésére, születésre, vagy házasságkötésre szóló életbiztosítás esetében a biztosítási esemény bekövetkezésében – érdekelt, vagy aki a szerződést az érdekelt személy javára köti meg.

(2) Az e rendelkezés ellenére megkötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés semmis.

(3) Összegbiztosítás esetén egyébként a szerződés létrejöttéhez és módosításához – ha a szerződést nem ő köti meg – a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Ha a biztosított kiskorú, és a szerződést nem a törvényes képviseletet gyakorló szülője köti meg, a szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis; ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat, vagy örökösét kell tekinteni, aki azonban az ennek folytán neki járó biztosítási öszszegből a szerződő fél költekezéseit – beleértve a kifizetett biztosítási díjakat – köteles megtéríteni.

(4) A csoportos életbiztosítási szerződés rendelkezhet arról, hogy biztosítási fedezetet a biztosított és a szerződő fél között fennálló jogviszony megszűnése (érdekmúlás) nem érinti.

1. A Javaslat a biztosítási szerződés közös szabályai közé emeli és a biztosítási szerződés általános érvényességi feltételének tekinti a biztosítási érdek fennállását, amelyet a Ptk. csak a vagyonbiztosítás körében nevesített. A biztosítás a tervezettől negatíve eltérően lezajló életfolyamatokra vonatkozóan kínál pénzbeli szolgáltatást, vagy további megtakarítások képzésével segíti elő ezek tervszerű megvalósulását, ezért a biztosítási szerződést csak az életfolyamatban valamely vagyoni, vagy személyhez fűződő jogviszony alapján részes, érdekelt személy szemszögéből lehet értelmezni. A biztosítási esemény elkerüléséhez – egyes biztosításoknál ellenkezően, a biztosítási esemény bekövetkezéséhez – kapcsolódó érdek követelménye nélkül a biztosítás aligha lenne több, mint puszta szerencse-szerződés. A dolog természeténél fogva a biztosítási érdeket megalapozó jogviszonynak is valósnak és érvényesnek kell ugyanakkor lennie – a vélt biztosítási érdek még jóhiszeműség esetében sem eredményezhet érvényes biztosítási szerződést.

2. A biztosítási érdek hiánya a szerződés semmisségét eredményezi. A Javaslat azonban – a jogirodalom álláspontjával egyezően – ezt a konzekvenciát csak a kárbiztosítás és a csoportos összegbiztosítások körében érvényesíti feltétlen jelleggel.

3. Az egyéni összegbiztosítások esetében a biztosítási érdek követelménye abban a garanciális szabályban fejeződik ki, hogy az életbiztosítási szerződés megkötéséhez és módosításához – ha a szerződést nem ő köti meg – a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Az egyéni élet- és baleset-biztosítások körében ugyanis a biztosítási érdek, a személyi kapcsolatok összetettsége, intimitása folytán kívülről kevésbé tapintható ki, fennállását a legjobban a biztosított ítélheti meg. Ezzel összefüggésben a Javaslat változatlanul fenntartja azt a korábbi szabályt is, hogy a biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis.

4. A biztosítási érdek jelenléte az összegbiztosítások területén a csoportos biztosítások körében ismerhető fel a legmarkánsabban. A szerződő fél a biztosítást a vele (tipikusan munkaszerződés, vagy bankszámla-szerződés alapján) jogviszonyban álló biztosítottak javára köti meg, a biztosítási érdeket pedig éppen az említett jogviszony fennállása adja. A Javaslat lehetővé teszi azonban olyan csoportos életbiztosítás megkötését is, amely a szerződő fél és a biztosított közötti jogviszony megszűnése esetén sem válik semmissé, vagyis a biztosított részére a biztosítás ezt követően is folyamatos védelmet nyújt. Érdekmúlás természetesen az egyéni életbiztosításoknál is bekövetkezhet (házasság felbontása, élettársi kapcsolat megszakadása). Ebben a körben ugyanakkor a Javaslat a megoldást a törvényi automatizmus helyett a felekre bízza.

5:4. § [Biztosított csoportos biztosítás esetén]

Abban az esetben, ha a szerződésben a biztosított személyeket pusztán valamely csoporthoz történő tartozásuk alapján, illetve a biztosított vagyontárgyakat csak fajta szerint határozták meg, a szerződés eltérő rendelkezése hiányában mindazon személyeket, illetve vagyontárgyakat kell biztosítottaknak tekinteni, akik, illetve amelyek a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjában a csoporthoz tartoztak, illetve a fajta ismérveivel rendelkeztek.

A Javaslat kimondja, hogy ha a szerződésben a biztosított személyeket pusztán valamely csoporthoz történő tartozásuk alapján, illetőleg a biztosított vagyontárgyakat csak fajta szerint határozták meg – a szerződés eltérő rendelkezése hiányában – mindazon személyeket, illetőleg vagyontárgyakat biztosítottaknak kell tekinteni, akik illetőleg amelyek a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjában a csoporthoz tartoztak, illetőleg a fajta ismérveivel rendelkeztek. Az új rendelkezés azon értelmezési viták megelőzését szolgálja, amikor a csoportos életbiztosítási szerződésekben a biztosítottakat név szerint nem, hanem csak általánosságban határozták meg (pl. munkavállalók vagy az egyesület tagjai), illetőleg a biztosított vagyontárgyak nem lettek egyenként specifikálva, hanem azokra jellegük szerint utaltak (pl. épületek, gépek, berendezések, készletek).

5:5. § [Együttbiztosítás]

(1) Abban az esetben, ha – előre rögzített arányok szerint – a biztosítási kockázatokat több biztosító közösen viseli és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti (együttbiztosítás), a biztosítási szerződésben az együttbiztosításban résztvevő valamennyi biztosítót és kockázatvállalása mértékét is fel kell tüntetni. Együttbiztosítás esetén – ellenkező megállapodás hiányában – a biztosítók felelőssége csak a saját kockázatvállalás mértékéig terjed.

(2) A biztosítókat a szerződő féllel, illetve a biztosítottal szemben a szerződésben megnevezett vezető biztosító képviseli és – eltérő megállapodás hiányában – a szerződés tartalmára is a vezető biztosító által alkalmazott általános szerződési feltételek az irányadók. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a szerződő fél, illetve a biztosított – választása szerint – bármelyik biztosítóhoz joghatályosan teljesíthet, vagy intézhet nyilatkozatot.

1. A Javaslat rendelkezik az együttbiztosítás legfontosabb szabályairól. Ez az intézmény – mint a biztosítási kapacitást növelő szerződési megoldás – elsősorban az ipari nagykockázatok esetében bír jelentőséggel, így arra vonatkozóan az állami biztosítási monopólium időszakában keletkezett Ptk. a dolog természeténél fogva szabályt nem tartalmaz. A Javaslat az együttbiztosítók egymás közötti viszonyára vonatkozóan mellőzi a szabályalkotást, a megoldást a szerződési gyakorlatra bízza, csak a szerződő félre, illetőleg a biztosítottra nézve alapvető jelentőségű kérdéseket rendezi a nemzetközi gyakorlattal összhangban. Alapvető elv, hogy az együttbiztosítók a kockázatvállalásuk korlátozottságára a szerződő féllel, illetőleg a biztosítottal szemben csak akkor hivatkozhatnak, ha a biztosítási szerződésben a résztvevő összes biztosítót megnevezik és a szerződés az egyes biztosítók kockázatvállalásának mértékét is pontosan meghatározza.

2. Az együttbiztosítás sajátossága, hogy a biztosítási szerződést az együttbiztosítási megállapodásban megjelölt biztosító – a vezető biztosító – gesztorálja és annak tartalma is az általa alkalmazott általános szerződési feltételek szerint alakul. Ha a biztosítási szerződésben a vezető biztosítót nem nevezik meg, bármelyik biztosítóhoz joghatályosan történhet teljesítés, vagy intézhető nyilatkozat.

5:6. § [A biztosító általános szerződési feltételei kötelező tartalma]

A biztosító általános szerződési feltételeinek különösen tartalmaznia kell:

a) a biztosítási esemény meghatározását, az alkalmazott kizárásokat;

b) a biztosítási esemény bejelentésének módját, határidejét;

c) a díjfizetésre, és a szerződő félnek, a biztosítottnak, a kedvezményezettnek a szerződésből eredő jogaira és kötelezettségeire, azok teljesítésének módjára, idejére, teljesítésük elmaradásának következményeire vonatkozó rendelkezéseket;

d) a biztosító szolgáltatásának megjelölését, a teljesítés módját, idejét, külön feltételeit, a biztosító mentesülésének vagy szolgáltatása korlátozásának feltételeit;

e) értékkövetés esetén annak részletes szabályait;

f) a szerződés megszűnése esetére a szerződő fél, a biztosított, a kedvezményezett jogait és a biztosító kötelezettségeit;

g) a biztosítási szerződés felmondásának feltételeit,

h) betegség-, baleset- és felelősségbiztosítás esetén – ha járadékfizetéssel jár – a járadék tőkésítésének szabályait;

i) az egyes igények elévülési idejét;

j) a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályokat;

k) a biztosító címét;

l) a biztosítás tartamát és a biztosítási időszakot;

m) a kockázatviselés kezdetét;

n) a szerződésre alkalmazandó jog meghatározását.

A Javaslat a biztosításban alkalmazott általános szerződési feltételek kötelező tartalmi elemeit a Bit. 166.§-ával és a 10. sz. melléklet A) részével összhangban tartalmazza.

5:7. § [A biztosítási szerződés létrejötte]

(1) A biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre.

(2) Az írásbeliséget pótolja, ha a biztosító a szerződésről kötvényt (fedezetigazolást) állít ki, vagy a fedezet fennállását más egyértelmű módon (biztosítási bélyeg, igazolójegy útján) igazolja. Ha a kötvény tartalma a fél ajánlatától eltér, és az eltérést a fél tizenöt napon belül nem kifogásolja, a szerződés a kötvény tartalma szerint jön létre. A szerződő fél biztosítási kötvény kiadását akkor is követelheti, ha a szerződés más módon már létrejött.

(3) Ha a felek eltérően nem állapodtak meg, az ajánlattevő ajánlatához tizenöt napig – abban az esetben, ha az ajánlat elbírálásához orvosi vizsgálatra van szükség, harminc napig – van kötve.

1. A biztosítási szerződés az általános szerződési feltételek alapján létrejövő, szabványosított szerződések egyik legtipikusabb formája. Az általános szerződési feltételek használatával történő szerződéskötés korszerű szabályai azonban a biztosítás körében töretlenül mégsem érvényesülhettek, mivel ezek szabályozása a Ptk.-ban csak a kötelmi jog általános részében történt meg, így azokat a biztosítási szerződésről szóló címnek a korszerű megoldástól több ponton is különböző elvi alapon álló szerződéskötési szabályai mint különös rendelkezések megelőzték. A Javaslat szakít a hatályos jog azon axiómájával, miszerint a szerződésre minden esetben a szerződő fél tenne ajánlatot, ezzel utat nyit a törvénynek az általános szerződési feltételek használatával történő szerződéskötésre vonatkozó általános szabályai alkalmazására.

A Javaslat fenntartja a biztosítási szerződés írásbeli alakszerűségének hatályos követelményét.

2. A Javaslat a hatályos szabályozásnál szélesebb körben terjeszti ki az ún. egyoldalú írásbeliség intézményét, ezáltal kifejezetten lehetővé teszi, hogy a biztosítás – a kötvény kiállítása, vagy a fedezet más egyértelmű módon történő igazolása útján – a szerződő fél telefonon, vagy a minősített elektronikus aláírás alkalmazása nélkül elektronikus úton tett ajánlata esetén is létrejöhessen. A Javaslat az ajánlat és a kötvény közötti tartalmi eltérés esetére a hatályos jog megoldását tartja fenn. A Javaslat ugyanakkor tudatosan nem foglal kifejezetten állást a biztosítási kötvény jogi természetét illetően. A szabályozás – a hatályos jog felfogásával egyezően – azon a feltételezésen alapul, hogy a biztosítási kötvény nem értékpapír, hanem csak tanúsító okirat, ugyanakkor nem kívánja megtiltani – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – pl. egyes szállítmánybiztosítási kötvények forgatását, vagy az életbiztosítási kötvény elzálogosítását.

3. A Javaslat szabályozást ad az ajánlati kötöttség időtartamára, figyelembe véve, hogy az általános tizenöt napos ajánlati kötöttség egyes biztosítási szerződéseknél nem elegendő.

5:8. § [A közvetett képviselet tilalma]

A biztosítási szerződés megkötése során közvetett képviseletnek nincs helye.

A biztosítási szerződés – bizalmi ügylet. A biztosító részéről a kockázatvállalás nem nélkülözheti a kockázati körülmények pontos, személyre szóló ismeretét és a szerződő fél, illetőleg a biztosított számára is alapvetően fontos, hogy tudja, kockázatait melyik biztosítóra bízza. A közvetett képviselet intézménye ezekkel a követelményekkel nem fér össze.

5:9. § [A biztosító ráutaló magatartása fogyasztói szerződésben]

(1) Ha a szerződő fél fogyasztó, aki a jogviszony tartalmára vonatkozó, a törvényben előírt tájékoztatás birtokában az ajánlatot a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon tette, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra tizenöt napon, ha az ajánlat elbírálásához orvosi vizsgálatra van szükség, harminc napon belül (kockázatelbírálási idő) nem nyilatkozik.

(2) Ilyen esetben a szerződés – az ajánlat szerinti tartalommal – az ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő kockázatvállalással a kockázatelbírálási idő elteltét követő nappal jön létre.

(3) Ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, az ajánlatot a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta és az ügylet természete alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához, vagy elutasításához a kockázat egyedi elbírálására van szükség.

1. A Javaslat a biztosítási szerződésnek a biztosító hallgatása, mint ráutaló magatartás útján történő lehetőségét a hatályos szabályozáshoz képest szűkebb körben tartja fent és a szerződés létrejötte további feltételeként határozza meg a biztosítót terhelő törvényes tájékoztatási kötelezettségek teljesítését, mivel a szerződés hallgatólagosan történő létrejöttét csak abban az esetben látszik indokoltnak megengedni, ha a szerződés tartalma iránt kétség eleve fel nem merülhet. Arra, hogy a törvény a biztosító hallgatásának joghatást tulajdonítson, a szerződéskötési folyamat egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében, a fogyasztói szerződések körében lehet szükség, amikor az ajánlatot szabványosított környezetben, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon (nyomtatványon, elektronikus template kitöltésével stb.) teszik. A gazdálkodó szervezetek biztosításainál a szerződési szituáció ettől többnyire különbözik, a ráutaló magatartással történő szerződéskötés elismerése nem indokolt. A biztosító által rendszeresített ajánlati lap használatának megkövetelése ugyanakkor az intézménnyel történő visszaélésnek is elejét veszi.

2. A Javaslat a hatályos joghoz képest pontosítja a biztosító hallgatása, mint ráutaló magatartás útján történő szerződéskötés esetén a szerződés létrejöttének és a kockázatviselés kezdetének időpontját.

3. A Javaslat részletes szabályozást ad arra az esetre, ha a kockázatelbírálási idő alatt biztosítási esemény következne be és a biztosító jogát az ajánlat elutasítására (és ezáltal a szolgáltatás teljesítésének megtagadására) – a bírói gyakorlatban is megfogalmazódott elvek szerint – a rendeltetésszerű joggyakorlás által meghatározott intézményi korlátok közé szorítja A biztosítók a gyakori és kisebb értékű kockázatok esetében a kockázatvállalást előre meghatározott szempontok alapján standardizálhatják, az ajánlat egyedi értékelésére nem kerül sor. Ilyen esetben a törvényes kockázatelbírálási időre nincs szükség és ha az ajánlat átvételét követően rövid időn belül a biztosítási esemény bekövetkezne, nem indokolt a szolgáltatás teljesítése elől történő elzárkózásra a biztosítónak a kockázatelbírálási időre való hivatkozással lehetőséget adni. Mivel a szerződő fél oldaláról az egyedi kockázatelbírálás szükségessége, vagy szükségtelensége nem mindig egyértelmű, a Javaslat erre (és eredményétől függően az ajánlat visszautasításának lehetőségére) történő figyelemfelhívási kötelezettséget vezet be.

5:10. § [A biztosító kockázatviselésének kezdete]

(1) A biztosító kockázatviselése a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződéskötés időpontjában kezdődik.

(2) A szerződő fél kérésére a biztosító írásban vállalhatja, hogy a biztosítási kockázatot már olyan időponttól kezdődően viseli, amikor a felek között a biztosítási szerződés – a szerződés valamely lényeges elemében történő megállapodás hiánya miatt – még nem jött létre (előzetes fedezetvállalás).

(3) Az előzetes fedezetvállalásban meg kell határozni a biztosító által vállalt biztosítási kockázatokat. Az előzetes fedezetvállalás a biztosítási szerződés megkötéséig, vagy az ajánlat visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes.

(4) Ha a biztosítási szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díj az előzetes fedezetvállalás időszakára is irányadó. A biztosítási szerződés megkötésének meghiúsulása esetén a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által – a kockázatvállalási irányelvei alapján – megállapított méltányos díjat tartozik megfizetni.

1. A Javaslat szakít a Ptk. azon megoldásával, amely a biztosító kockázatviselésének kezdetét szabály szerint a biztosítási díjnak a biztosító számlájára, vagy pénztárába történő befizetéséhez köti, helyette a felek megállapodásában kikötött időpontot, ilyennek hiányában a szerződéskötés dátumát teszi irányadóvá. A szabály ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy – különösen a rövid időre, vagy meghatározott alkalomra vonatkozó biztosítások (pl. utazási biztosítás) körében – a biztosító kockázatviselését a díj előzetes megfizetéséhez kösse.

2. A Javaslat – összhangban a nemzetközi biztosítási gyakorlattal – szabályozza az előzetes fedezetvállalás intézményét is, amelynél fogva a biztosító kockázatviselése már a szerződéskötési tárgyalások lezárását megelőzően is megkezdődhet. Az előzetes fedezetvállalást ugyan a hatályos jog sem tiltja, azonban az intézmény szabályozatlansága – együtt a biztosítás létrejöttére és a szerződés hatálybalépésére vonatkozó jelenlegi szabályokkal – azt is lehetővé tette, hogy azzal a biztosítottak visszaéljenek és az előzetes fedezetvállalás idejére utóbb a díjfizetést megtagadják.

3. Az előzetes fedezet határidejének legfeljebb kilencven napban történő maximálását az intézmény ideiglenes jellege, továbbá az teszi szükségessé, hogy a felek a biztosítási szerződés sorsát ésszerű időn belül végleges jelleggel rendezzék.

4. Az előzetes fedezetvállalás alkalmazására számos esetben azért kerül sor, mert a felek a biztosítási díjban, vagy olyan további feltételekben nem tudtak még megállapodni, amelyek a biztosítási díjra is hatással vannak. Ha a díjra vonatkozó megállapodás – és ezáltal a biztosítási szerződés – utóbb létrejön, az előzetes fedezetvállalás időszakára is a szerződésben kikötött biztosítási díj alkalmazandó. Ha azonban a szerződéskötési tárgyalások eredménytelenül zárulnak, a biztosító saját kockázatvállalási irányelvei alapján számított méltányos – az átlagos díjszintet tükröző – díjat kell felszámítani.

5:11. § [A biztosítási kockázat jelentős növekedése]

(1) Ha a biztosító csak a szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges körülményekről, vagy ha a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását közlik vele és ezek a körülmények a biztosítási kockázat jelentős növekedését eredményezik, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül írásban javaslatot tehet a szerződés módosítására, vagy – ha a többletkockázat biztosítására pótdíj ellenében sincs lehetőség – a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.

(2) Ha a szerződő fél, illetve a biztosított a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik. Erre a következményre a módosító javaslat megtételekor figyelmeztetni kell.

(3) Ha a biztosítási szerződés egyidejűleg több vagyontárgyra, vagy személyre vonatkozik és a biztosítási kockázat jelentős megnövekedése ezek közül csak egyesekkel összefüggésben merül fel, a biztosító az (1) és (2) bekezdésekben írt jogait a többi vagyontárgy, vagy személy esetében nem gyakorolhatja.

(4) A biztosító az (1) és (2) bekezdések szerint javasolhatja a szerződés megfelelő módosítását, vagy azt felmondhatja azon biztosítási kockázatok vonatkozásában, amelyekre nézve viszontbiztosítási fedezete a szerződéskötést követően az érdekkörén kívül eső okból lényegesen csökkent, vagy megszűnt és emiatt e kockázatok vállalására nem képes.

(5) Ha a biztosító e jogaival nem él, a szerződés az eredeti tartalommal hatályban marad.

1-3. A Javaslat pusztán pontosítja a Ptk. szabályait a biztosítási kockázat időközi megnövekedésének következményeiről, a biztosítót megillető jogokról.

4. A Javaslat a biztosítási kockázat időközi megnövekedésével azonos módon kezeli – új szabályként – azt a kivételes helyzetet, amikor a nemzetközi viszontbiztosítási piac változásai folytán egyes, a szerződésben vállalt kockázatok viszontbiztosítási fedezete lényegesen csökken, vagy megszűnik és emiatt a biztosító e kockázatok további vállalására nem képes. Az új szabály beiktatását a közelmúlt eseményei indokolják, amelyek egyes kockázatok – pl. a terrorizmus – biztosíthatóságát lényegében előzmény nélkül drámai módon befolyásolták.

5. A Javaslat a hatályos szabályozással összhangban mondja ki, hogy a kockázat időközi megnövekedése önmagában nincs kihatással a biztosítási szerződésre. Ha a biztosító a törvényben meghatározott jogaival nem él, a szerződés az eredeti tartalommal marad hatályban.

5:12. § [A biztosító tájékoztatási kötelezettsége]

(1) Törvény meghatározhatja a biztosítót terhelő tájékoztatási kötelezettségeket.

(2) Csoportos biztosítás esetén a tájékoztatást csak a szerződő fél részére kell teljesíteni.

(3) Abban az esetben, ha a biztosítás értékkövetést tartalmaz, a biztosító egyértelmű tájékoztatást köteles adni a szerződésnek az értékkövetéssel érintett illetve nem érintett elemeiről, továbbá köteles a szerződő fél figyelmét felhívni az őt az értékkövetéssel kapcsolatban megillető jogokra.

(4) Ha a biztosító a fedezet fennállását bélyeg, igazolójegy útján, vagy más egyértelmű módon tanúsítja, tájékoztatási kötelezettségeinek eleget tehet azzal is, hogy az általános szerződési feltételeket figyelemfelhívásra alkalmas, távértékesítés esetén az igénybe vett távközlő eszköznek megfelelő módon, írásban vagy más tartós adathordozón közzé teszi a szerződéskötés helyén és idején.

(5) Abban az esetben, ha a szerződés megkötését a fogyasztó olyan távközlő eszköz útján kezdeményezte, amely a törvényben előírt tájékoztatást nem teszi lehetővé, a biztosító a szerződés létrejöttét követően haladéktalanul köteles az előírt tájékoztatást megadni.

1-3. A Javaslat a Bit.-re utalással, az értékkövetést tartalmazó biztosítások esetén pedig a Bit. vonatkozó rendelkezésének kifejezett beépítésével szabályozza a biztosító tájékoztatási kötelezettségeit.

4. A tömegbiztosítások egy részében – az EU távértékesítési irányelve által szabályozott esetet is ide értve – a szerződéskötés körülményei a törvényben szabályozott tájékoztatást nem teszik lehetővé. Ezekben az esetekben a Javaslat a hatályos jogi szabályozással összhangban ad lehetőséget az egyszerűsített tájékoztatásra.

5. A Javaslat az európai szabályozással összhangban ad megoldást az olyan eszközzel (pl. telefon) kezdeményezett távértékesítés útján létrejövő biztosítási szerződések esetében alkalmazandó tájékoztatásra, ahol maga a távközlési eszköz nem alkalmas a törvényes tájékoztatási kötelezettség teljesítésére.

5:13. § [A díjfizetési kötelezettség]

(1) Ha a biztosítási szerződést nem a biztosított, hanem az ő javára harmadik személy köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig, vagy a biztosított belépéséig ellenkező megállapodás hiányában a díjfizetési kötelezettség a szerződő felet terheli.

(2) A szerződő fél díjfizetési kötelezettsége a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződéskötés időpontjában keletkezik.

(3) Eltérő megállapodás hiányában az egyszeri díjat a szerződés létrejöttekor kell megfizetni, a folytatólagos díj pedig annak az időszaknak első napján esedékes, amelyre a díj vonatkozik.

(4) Ha a szerződő fél a díjat a biztosító képviselőjének fizette, a díjat legkésőbb a fizetés napjától számított negyedik napon a biztosító számlájára, illetve pénztárába beérkezettnek kell tekinteni; a szerződő fél azonban bizonyíthatja, hogy a díj korábban érkezett be.

(5) Eltérő megállapodás hiányában a biztosítási időszak egy év.

1. A Javaslat alapvetően fenntartja a biztosítási szerződésből eredő jogoknak és kötelezettségeknek a szerződő fél és a biztosított között történő megosztására vonatkozó hatályos szabályozás rendelkezéseit, ezek szigorát azonban – a szerződési gyakorlat igényei alapján – a díjfizetési kötelezettség körében oldja, amennyiben azt nem a szerződő fél feltétlen kötelezettségeként fogalmazza meg.

2. Az a szabály, hogy a biztosítási díj fizetésére vonatkozó kötelezettség határideje a biztosító kockázatvállalásához igazodik, a szerződéses kötelezettségek kölcsönösségéből adódik. A Javaslat nem teszi ugyanakkor a biztosítói helytállás előfeltételévé, hogy a díj előzetesen a biztosítóhoz befizetést nyerjen. Az első díj befizetésének elmaradása, vagy a késedelem következményeit elegendő a biztosítási díjra vonatkozó általános szabályok körében levonni.

3-4. A Javaslat pontosítja a Ptk. szabályait a biztosítási díj esedékességéről, egyebekben a hatályos jog bevált szabályozását követi.

5. A Javaslat kifejezetten is rögzíti, hogy a biztosítási időszak – amelyre vonatkozóan a díjat megállapítják – egy év. A felek megállapodása ettől eltérhet.

5:14. § [Díjfizetési kötelezettség a szerződés megszűnése esetén]

(1) Ha a biztosítási esemény bekövetkezik és ezzel a biztosítási szerződés is megszűnik, a biztosító az egész évre járó díj megfizetését követelheti, kivéve ha a szerződésben meghatározott biztosítási időszak egy évnél rövidebb.

(2) A szerződés megszűnésének egyéb eseteiben a biztosító az addig a napig járó díj megfizetését követelheti, amikor kockázatviselése véget ért. Abban az esetben, ha az időarányos díjnál több díjat fizettek be, a biztosító a díjtöbbletet visszatéríti.

1. A Javaslat fenntartja a Ptk. azon szabályát, amelynél fogva a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító a teljes biztosítási időszakra járó díjat akkor is követelheti, ha egyébként a felek a díj részletekben történő fizetésében állapodtak meg.

2. Az eredeti lejáratot megelőzően a biztosítási esemény bekövetkezése nélkül megszűnő biztosítási szerződést illetően a Javaslat következetesen érvényesíti a szolgáltatások kölcsönösségének elvét – a biztosítót a díj addig a napig illeti meg, ameddig kockázatban állt.

5:15. § [A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei]

(1) Ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító – a következményekre történő figyelmeztetés mellett – a szerződő felet a teljesítésre a felszólítás kézhezvételétől számított harminc nap póthatáridővel írásban felhívja. A póthatáridő eredménytelen elteltével – eltérő megállapodás hiányában – a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal megszűnik, kivéve ha a biztosító a díjkövetelést bírósági úton érvényesíti.

(2) Abban az esetben, ha a biztosítási szerződés az (1) bekezdésben írt módon, a folytatólagos díj meg nem fizetése következtében szűnt meg, a szerződő fél, illetve a biztosított a megszűnés napjától számított százhúsz napon belül írásban kérheti a biztosítót a kockázatviselés helyreállítására. A biztosító a biztosítási fedezetet a megszűnt szerződés feltételei szerint helyreállíthatja, feltéve, hogy a biztosítási díjat a megszűnés napjára visszamenően is megfizetik. A biztosító azonban a megszűnés napja és a fedezet helyreállításának kezdő napja közötti időszakban nem áll kockázatban.

1. A hatályos jog azon szabályát, hogy az esedékes díj meg nem fizetése esetén, harminc napos türelmi idő elteltével a biztosítási szerződés automatikusan megszűnik, a Javaslat mellőzi és – egyes külföldi szabályozásokhoz hasonlóan – ezt a következményt a biztosító írásbeli fizetési felszólításához és az abban írt póthatáridő eredménytelen elteltéhez fűzi, ha csak a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesíti. A hatályos jog megoldásával szemben ugyanakkor a Javaslat következetesen érvényt szerez a szerződéses szolgáltatások kölcsönössége elvének, amennyiben a biztosítási szerződés megszűnésének időpontját – visszamenő hatállyal – az elmulasztott esedékesség dátumához köti.

2. A Javaslat ugyanakkor a biztosítási fedezet reaktiválásának lehetőségét a szerződési gyakorlattal összhangban szabályozza, elismerve a szerződő fél, illetőleg a biztosított azon igényét, hogy – a biztosító egyetértése esetén – a biztosítási szerződést az eredeti feltételekkel állítsa helyre. A kivételes természetű intézménnyel történő visszaélés lehetőségét szegi el, hogy a biztosító a kiesett díj utólagos pótlása esetén sem tartozik helytállni a szerződés megszűnése és helyreállítása között eltelt időszakban bekövetkező biztosítási eseményért.

5:16. § [Jognyilatkozatok]

(1) Ha a biztosítási szerződést nem a biztosított, hanem az ő javára harmadik személy köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig, vagy a biztosított belépéséig a jognyilatkozatokat hozzá kell intézni és ő köteles a megfelelő jognyilatkozatok megtételére.

(2) A szerződő a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról a biztosítottat kérésére tájékoztatni tartozik.

1. A Javaslat – eltérően a díjfizetési kötelezettség szabályozásától – nem változtat a hatályos jog megoldásán, hogy jognyilatkozatokat a szerződő fél köteles tenni és ezeket hozzá kell intézni mindaddig, amíg a biztosított a szerződésbe be nem lép, vagy a biztosítási esemény be nem következik.

2. Arra tekintettel, hogy a Javaslat a díjfizetési kötelezettség esetében megengedi, hogy azt megállapodás alapján ne a szerződő fél, hanem a biztosított teljesítse, valamint elismerve a biztosított információs igényét egyéb esetekben is, szükség van annak kifejezett kimondására, hogy a szerződő fél – a biztosított kérésére – tájékoztatást köteles adni a biztosító által tett jognyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról.

5:17. § [Közlési kötelezettség]

A szerződő fél, illetve a biztosított a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul hagyása egymagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését.

A Javaslat a közlési kötelezettséget a Ptk.-val azonos módon szabályozza.

5:18. § [Változás-bejelentési kötelezettség]

A felek megállapodhatnak, hogy a biztosított és a szerződő fél a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását megfelelő határidőn belül köteles legyen a biztosítónak írásban bejelenteni.

A Javaslat a változás-bejelentési kötelezettséget a Ptk.-val azonos módon szabályozza.

5:19. § [A közlési és a változás-bejelentési kötelezettség közös szabályai]

A közlésre, és a változás bejelentésére irányuló kötelezettség egyaránt terheli a szerződő felet és a biztosítottat; egyikük sem védekezhet olyan körülmény vagy változás nem tudásával, amelyet bármelyikük elmulasztott a biztosítóval közölni vagy neki bejelenteni, noha arról tudnia kellett, és a közlésre, vagy bejelentésre köteles lett volna.

A Javaslat a hatályos szabályozással összhangban mind a szerződő felet, mind pedig a biztosítottat egy sorban kötelezi a közlési, és a változás-bejelentési kötelezettség teljesítésére olyan lényeges körülményekre, vagy ezek megváltozására vonatkozóan, amelyekről bármelyiküknek tudnia kellett.

5:20. § [A közlési és a változás-bejelentési kötelezettség megszegésének következményei]

(1) A közlésre, vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetében a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. Nem hivatkozhat a biztosító a közlésre irányuló kötelezettség megsértésére, ha bizonyítják, hogy a szerződő fél, illetve a biztosított jóhiszemű volt és a kötelezettségszegést a biztosító megbízása alapján eljáró biztosításközvetítő okozta.

(2) Ha a biztosítási szerződés egyidejűleg több vagyontárgyra, vagy személyre vonatkozik és a közlésre, vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése ezek közül csak egyesekkel összefüggésben merül fel, a biztosító a közlésre, vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértésére a többi vagyontárgy, vagy személy esetében nem hivatkozhat.

1. A Javaslat a közlési és a változás-bejelentési kötelezettség megszegésének következményeit a Ptk.-val összhangban szabályozza. Ha azonban a kötelezettségszegés a biztosító megbízásából eljáró biztosításközvetítő (ügynök) magatartására vezethető vissza és a szerződő fél, illetve a biztosított jóhiszemű volt, a biztosító a közlési kötelezettség megsértésére nem hivatkozhat. A szerződéskötési tárgyalások során az ügynök tájékoztatását a szerződő fél okkal tekintheti irányadónak abban, hogy mely körülmények minősülnek a kockázat elvállalása szempontjából jelentősnek, ugyanakkor az ügynök szabály szerint nem képviselője a biztosítónak és anyagi érdekeltsége is fűződik a biztosítási szerződés létrejöttéhez.

2. A Javaslat szabályozza a csoportos (flotta) biztosítások körében felmerülő, csak a biztosítottak egy részére vonatkozó kötelezettségszegések esetét is.

5:21. § [Bejelentési kötelezettség]

(1) A biztosítási esemény bekövetkezését a szerződésben megállapított ésszerű idő alatt a biztosítónak be kell jelenteni, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni, és lehetővé kell tenni a bejelentést és a felvilágosítások tartamának ellenőrzését.

(2) A biztosító kötelezettsége nem áll be, ha a biztosított az előző bekezdésben előírt kötelezettségeket nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak.

1-2. A biztosítási esemény bejelentésével kapcsolatban a Javaslat fenntartja a Ptk. bevált szabályozását. A Javaslat a biztosítási esemény bejelentése határidejének szabályozását a szerződési gyakorlatra bízza, erre vonatkozóan az ésszerűség követelményét fogalmazva meg.

5:22. § [A szerződés lehetetlenülése]

(1) Ha a biztosítás hatályának kezdete előtt a biztosítási esemény bekövetkezett, bekövetkezése lehetetlenné vált vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, vagy annak megfelelő része semmissé válik.

(2) Ha a szerződés hatálya alatt a biztosítási esemény bekövetkezése lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, vagy annak megfelelő része semmissé válik.

1-2. A Javaslat a biztosítási esemény lehetetlenné válásának, valamint a biztosítási érdek megszűnésének következményeit – dogmatikailag következetesen – az utólagos érvénytelenség (és nem a hatálytalanná válás) körében vonja le, szemben a hatályos joggal. Az érvénytelenség – mint semmisség – a biztosítási esemény lehetetlenné válása, vagy a biztosítási érdek megszűnése időpontjában áll be. Tekintettel a biztosító szolgáltatásának természetére (helytállás), továbbá arra, hogy a biztosítási jogviszony tartós jogviszony, az érvénytelenség jogkövetkezményei csak a jövőre nézve állnak be.

5:23. § [A szerződés automatikus meghosszabbítása]

A határozott időre létrejött biztosítási szerződésben a felek megállapodhatnak, hogy a szerződés nem tovább, mint a következő biztosítási időszakra automatikusan meghosszabbodik, ha a lejárat előtt, meghatározott időn belül egyik fél sem közli a másikkal, hogy a szerződés további folytatását nem kívánja.

A gyakorlat igényei teszik szükségessé a határozott időre kötött biztosítási szerződések esetében is a fedezet meghosszabbítása (megújítása) egyszerűsítésének lehetőségét. A Javaslat azzal törekszik az ún. hallgatólagos megújítási kikötések visszaélésszerű alkalmazását kizárni, hogy kogens jelleggel mondja ki, az ilyen kikötés csak a soron következő biztosítási időszakra eredményezheti a szerződés meghosszabbítását.

5:24. § [Állományátruházás]

(1) A biztosítási állománynak – változatlan szerződési feltételekkel – az átadó és az átvevő biztosító megállapodása alapján, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) engedélyével történő átruházásához nem szükséges a szerződő felek, illetve a biztosítottak hozzájárulása. Az állományátruházással – a Felügyelet engedélyében meghatározott határnaptól – a biztosítási állományt átvevő biztosító válik az összes érintett szerződésben jogosulttá illetve kötelezetté.

(2) A biztosítási állományt átvevő biztosító a Felügyelet engedélyező határozatának kézhezvételétől – vagy, ha az állományátruházásra biztosítók egyesülésével összefüggésben kerül sor, a cégbírósági, vagy a megyei (fővárosi) bírósági nyilvántartásba való bejegyzéstől – számított harminc napon belül az állományátruházásról minden érintett szerződő felet értesíteni tartozik. A szerződő fél az értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül a szerződést – az átvevő biztosítóhoz címzett írásbeli nyilatkozattal – harminc napra felmondhatja.

1. A Javaslat a Ptk. biztosítási címébe építi be a Bit. állományátruházásra vonatkozó szabályai magánjogi tartalmú elemeit. Állományátruházásra kivételes jelleggel kerül sor, általában akkor, amikor a biztosító valamely biztosítási ágazat művelésével felhagy, vagy tevékenységét megszünteti, vagy más biztosítóba beolvad. Tekintettel arra, hogy ilyen esetben nagy számú szerződésben – viszonylag rövid határidő alatt – kell bekövetkezzék alanyváltozás, a tartozásátvállalás általános szabályai az ügylet lebonyolítására nem lehetnek alkalmasak. A szerződő felek, illetőleg a biztosítottak hozzájárulása az állomány átruházásához nem szükséges, azt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye pótolja.

2. Az állományátruházásról a biztosítási állományt átvevő biztosító valamennyi szerződő felet rövid határidőn belül értesíteni tartozik. A biztosítás bizalmi jellege indokolja, hogy a szerződő fél a szerződéstől szabadulhasson, ha az átvevő biztosítóval nem kíván együttműködni – ennek jogi eszköze az értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül gyakorolható rendkívüli felmondási jog.

5:25. § [Eltérés a Biztosítási szerződések cím rendelkezéseitől]

(1) E cím rendelkezéseitől – ha a törvény kivételt nem tesz – a felek szerződése eltérhet.

(2) Abban az esetben, ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, illetve a biztosított javára térhet el a jelen címnek a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre, a díjfizetés elmaradásának következményeire, a biztosított és a károsult egyezségére, a jogvédelmi biztosítás kötelező tartalmára vonatkozó, továbbá a 3., 4. és 5. Fejezet rendelkezéseitől.

(3) A szerződés csak a szerződő fél, illetve a biztosított javára térhet el a jelen címnek a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre, a fedezetfeltöltésre, a kárbiztosítások rendkívüli felmondására, a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségre, valamint a törvényi engedményre vonatkozó rendelkezéseitől.

1. A Javaslat főszabályként rögzíti, hogy a biztosításra vonatkozó cím rendelkezéseitől a felek megállapodása – ott is, ahol a Javaslat az eltérő megállapodás lehetőségére kifejezetten nem utal – eltérhet.

2. A (2) bekezdés tételesen sorolja fel azokat a rendelkezéseket, amelyektől a fogyasztónak minősülő természetes személyekkel kötött biztosítási szerződésekben kizárólag a szerződő fél, illetőleg a biztosított javára lehet érvényesen eltérni. Ezek között általános jelleggel szerepelnek az egyéni élet-, baleset- és a betegségbiztosításokra vonatkozó rendelkezések.

3. Ugyancsak érdekmérlegelés az alapja annak, hogy a (3) bekezdés által említett esetekben a Javaslat rendelkezéseitől csak a szerződő fél, illetőleg a biztosított javára lehet érvényesen eltérni, függetlenül a szerződő fél minősítésétől.

5:26. § [A Biztosítási szerződések cím rendelkezéseinek kiterjesztése]

E cím rendelkezéseit alkalmazni kell arra az esetre is, ha a biztosítási jogviszony egyesületi tagsági viszonyon alapul, továbbá – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a magánnyugdíjpénztár és tagja, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és tagja közötti jogviszonyra is.

A Javaslat a biztosítási szerződés szabályait rendeli alkalmazni arra az esetre is, ha a biztosítás – külön szerződéskötés nélkül – (a Bit. hatálya alól kivett, felosztó-kirovó rendszerű egyesületeket is ide értve) biztosító egyesületi tagságon alapul, továbbá egyértelművé teszi, hogy mögöttes joga a magánnyugdíjpénztár és tagja, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és tagja között létrejövő, a kölcsönös biztosítás jegyeit magán viselő jogi kapcsolatoknak is.

Vissza a lap tetejére