A Társaság ezen erőinek legnagyobb hite a magyar nemzeti öntudat. "Alapítóit a Társaság létesítésére elsősorban a hazafiság indította. Olyan magyar biztosító vállalatot kívántak teremteni, mely az értékek és vagyonok biztosítás útján való védelmét a hazában mindenütt elterjeszti, s amely kiállja a versenyt a nagyszabású külföldi biztosító intézetekkel. Politikailag szomorú időben bizonyságot kívántak tenni arról, hogy nemzetünknek a közgazdasági téren is van alkotó képessége, s hogy létjogát a modern nemzeteknél nélkülözhetetlen üzleti életrevalóságával is igazolni tudja."

1857 évében vagyunk. Nyolc évvel a dicsőséges szabadságharc katasztrófája után a Bach-korszakban. Magyarország a politikai megalázás legsúlyosabbját szenvedi: Ausztria tartományaként kormányozzák. Az idegen bitorlás kifosztotta a nemzetet ősi alkotmányos jogaiból, nyelvét egy néptörzs idiómájának a rangjára süllyesztette.

Ebben a kietlen, kétségbeejtő időben - több év után megfestve - Benczúr Gyula festőművésztől látunk egy képet, melyen az eltiport haza legjobbjai ülésre gyűlnek, hogy a magyarságot hódító munkára indítsák olyan területen, melyet mát politikai elnyomás előtt is idegen erő tartott megszállva. Ez pedig a biztosítás!

Gróf Széchenyi István tíz előkelő társával már 1827-ben kísérletet tett egy magyar biztosítótársaság megalapítására. Az alaptőkét ő és társai adták össze, de a terv megvalósítása nem sikerült. A legnagyobb magyar lángelméjének hatása kiemelt szerepet kapott az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1857. évi megalapításánál. Ennek bizonyításaként a későbbiekben, a központi irodában elhelyezték gróf Széchenyi István nagy méretben elkészített festményképét.

Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalapítása az egész magyar nemzet jövendő életére jelentőségteljes mozzanat. Több mint üzleti magánvállalkozás: EGY DARAB NEMZETI TÖRTÉNELEM.

Pillantsunk Benczúr Gyula festményére, amelyet csak később 1883-ben adtak át. "A kép középpontjában Deák Ferenc, a haza bölcse. Ott volt az alapító ülésen, kapcsolatai révén támogatta a biztosító fejlesztését. A haza bölcsének nem volt kétsége, hogy itt és ezúttal a magánnyerészkedési vágy csak alárendelt, a Magyar biztosító csak a közérdek és közcél szolgálatát erősítheti, nemes és emberséges biztonsággal."

Az alapítók között ott találjuk báró Eötvös Józsefet, a legnemesebb eszmények emberének költői alakját, aki magyarságával odaállt a magyarság biztosítója mellé.

Az alapítók között nemcsak főnemesek (gróf Apponyi György, gróf Károlyi György stb.) vannak, hanem egyházi méltóságok, ügyvédek, jogtudósok, nagykereskedők, kiskereskedők, földbirtokosok stb.

A Társaság alapításának kiemelkedő szervezője és kezdeményezője Lévay Henrik, a vezérigazgató.

Ki is volt Lévay Henrik?

A Bács-megyei Jankováczon született 1826-ban, mint szegény kereskedő fia. Származása, tanulmányai és tehetsége egyaránt az élet leggyakorlatiasabb útjaira irányítják, így dolgozik a trieszti "Riunione Adriatica di Sicurta" biztosító intézet magyarországi fiókjánál. Az 1848-49-iki ország-világrendítő nagy eseménye mégis felébresztik szívében a rajongást a világszabadság és a nemzeti függetlenség nagy eszményeiért. Honvédnak áll, s mint a haza katonája is megteszi kötelességét, amiért a honvéd-vadászcsapatban tiszti rangot ér el. A dicső küzdelem gyászos bukása után pedig szerencsésen elkerülve az osztrák bosszúállást, visszatér az élet gyakorlati útjára. Szűk keretben, de kenyeret kell keresni. Ennek az örökös tervezésre, küzdésre, sikerek halmozására született férfinak a sors különösen kedvezett, amikor olyan működési területre vezette, melyen kiáltó ellentétek ötlöttek éles szemébe. Ez számára kettős tényező volt:

  • a biztosítási ügynek roppant nagy gazdasági és társadalmi jelentősége (pl. a magyarországi épületeknek alig 3%-a volt tűz ellen biztosítva);
  • a biztosítási üzletágnak magyarországi máris nagyszabású, de még nagyobbszerű fejlődést ígérő szervezettsége.

Világosan látta, hogy hazánk biztosítási szempontból csak gyarmat, és a nemzet szempontjából egy teljesen új belföldi biztosítót kell létrehozni.

Az alapítók előtt a következő kérdések fogalmazódtak meg:

  • Miért legyen Magyarország a biztosítási téren elmaradt, amikor nyugati szomszédjai már annyira tudtak fejlődni?
  • Miért nyugodjunk bele gyámoltalanul a gyarmatiságba, mikor a politikai elnyomottság közepette is van egy rés gazdasági téren újat alkotni?
  • Miért ne terelné egy biztosításhoz szakszerűen értő üzletember a közfigyelmet egy magyar nemzeti jellegű magyar biztosítási vállalat alapításának lehetőségére, sőt nagy sikerrel biztató esélyeire?

Abban a korban éltünk, amikor minden nagyobb látókörű magyarban ott lappangott a vágy egy honi magyar biztosítási intézmény iránt.

Lévay Henrik kilépett az ország ismertebb személyiségei, majd a nyilvánosság elé, s kimondta, hogy egy nagy általános magyar biztosító részvénytársaságot kellene alapítani, mert ez közszükségletet fejez ki.

Az a célkitűzés, hogy honi biztosító vállalat, magyar részvényesekkel s élén magyar hazafiakkal bármilyen nagy és szép, rögtön érezhető volt, hogy számtalan akadályba fog ütközni. Ezek közül érintsünk néhányat:

  • Itt vannak a külföldi, főképpen ausztriai biztosítótársaságok, melyeknek Magyarország üzleti gyarmata.
  • Mindenütt jelen van az elnyomó osztrák államhatalom, mely kétségessé teheti a biztosító engedélyezését.
  • Ezen felül élnek magában a magyarságban bizonyos keserves emlékek, melyek aggodalmas óvatosságra intenek éppen az annyira óhajtott hazafias részvénytársaságok alapításával szemben.
  • A legnagyobb magyar, Széchenyi István eszmei magvetésének első termési időszaka (pl. Hitel, Világ, Stádium stb.) a negyvennyolc előtti nagy nemzeti válságot megelőző két évtizedre esett.
  • Az ötvenes években járunk, amikor még elevenen sajogtak a sebek, amelyek a magyar vállalkozási kísérleteket megakadályozták.

Ezek a fájdalmas emlékek alkalmasak voltak arra, hogy az általában lehűtött vállalkozási kedvet egy új, nagyobbszerű magyar biztosítási vállalkozást bátor bizalommal, kiváló magyar emberek megnyerésével fokozzák.

Lévay Henrik nagyszabású tervének megvalósításához - az akadályok leküzdését is tartalmazó - tanulmányt készített. Ez a biztosítási ügyekben már ismert szakférfi alkotóerejével megnyerte a hazai és közgazdasági élet legjobbjait.

Az alapításról

Lévay Henrik feltette a kérdést magának és az alapító tagok egy részének:

Eljutott-e a magyar nemzet a gazdasági haladás azon fokára, mely a biztosítás intézményének magáévá tételére képes?

E kérdésre az összes körülmények mérlegelése után, az alapítást kezdeményezők ítélőképessége határozottan igenlő feleletet adott. A magyar gazdasági vállalkozás már képes volt a "Pesti Hazai Első Takarékpénztár", a "Pesti Magyar Kereskedelmi Bank", a "Hengermalom", a "Budai Takarékpénztár" és az "Első Magyar Kereskedelmi Társulat" sikeres megalapítására és felvirágoztatására.

Ezek birtokában Lévay Henrik és alapító társai, gondosan gyűjtött adatokkal megállapították, hogy a magyar közösség immár érzi javai biztosításának szükségességét, ha még nem is olyan mértékben, mint nyugati szomszédaink.

Korábban is létezett néhány magyar biztosító kölcsönös egyesület, pl. 1843-ban alakult a "jégkár ellen kölcsönös biztosító magyar egylet", de ezek társadalmi bázis, magyar vezetői élettér hiány miatt nem fejlődtek vagy rövid időn belül megszűntek.

Lévay kimagasló érdeme: A közélet kiváló embereivel együtt lelkesen domborítja ki az új biztosító nemzeti jellegét. Lévaynak hisznek tervében, hisznek személyében és az előkészítőnek nem könnyű munkája után 1857. július 15-én közgyűlés keretében megalapítják az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot.

A biztosító célja biztosításokat vállalni:

  • Tűz
  • Jégkárok
  • Vízen és szárazon szállított javak veszélye ellen
  • Emberi életre (életbiztosítás).

Fentieken kívül a részvényesek által hozott határozat alapján - külön kormányengedéllyel - a társaság másfajta biztosítási ágazatokat is művelhet.

A Társaság székhelye: Pest.

A Társaság hatáskörét külföldre is kiterjesztheti, de a felállított ügynökségeket a kormánynak be kell jelenteni.

A későbbiekben felsoroltuk azt a külföldi kapcsolatot, üzleti tevékenységet, amelyet a Társaság intenzíven fenntartott és üzletileg is eredményesen művelt.

Az alapítástól az alakulásig

Az első ideiglenes társasági vezetőség tagjai közül kiemeljük a következőket:

  • Elnök: Ürményi József
  • Alelnök: Zsivora György
  • Választmányi tagok: Deák Ferenc
  • báró Eötvös József
  • gróf Károlyi György
  • gróf Apponyi György
  • Schulhof Mór
  • Szitányi Izidor
  • Vezérigazgató: Lévay Henrik.

A legközelebbi teendők voltak a legnehezebbek.

Az alapítás, illetve alapszabályok jóváhagyásának a kormánytól történő kieszközlése.

Sok minden a magyarellenes abszolút kormány akaratán fordult meg és a magyar jelző megtartása mellett kellettek a jó kapcsolatok, a szerencse mellett a jó hazafiak hite és bölcsessége. Az alapításnak és kapcsolatépítésnek buzgó részese: gróf Apponyi György, akinek hazafias tekintélyére szüksége volt a trónnak, hogy a nemzet elkeseredését a jobb idők lehetőségeinek reményével éltesse.

Gróf Apponyi a közhasznú kiegyenlítő szereppel igyekezett meggyőzni a hatalmat, hogy a nemzettel szemben a bölcs engedékenység a trón javára szolgál. Ugyanakkor igyekezett meggyőzni a nemzetet, hogy a türelem a trónnal szemben a nemzet részére értékes gyümölcsöket teremt.

Gróf Apponyi György a kormányengedély megnyerésének ügyét a legteljesebb mértékben a lelkére vette.

A kormányhoz intézett engedély iránti kérvényt az első helyen gróf Apponyi György írta alá, neve után következett Deák Ferenc, gróf Desewffy Emil, báró Eötvös József, Havass József, báró Jósika Sámuel, Karácsony László, gróf Károlyi György, Ürményi József, gróf Zichy Ferenc és gróf Zichy János. Olyan névsor ez amely nem valami politikai tartalmú megnyilatkozást tükröz, hanem valósággal egy magyar közgazdasági vállalat (biztosító) működésének megindítását kezdeményezi.

Gróf Apponyi György, mint udvari kancellárnak egész tekintélyét latba kellett vetni, hogy a császári-királyi kormányzat az engedélyt megadja. Ezt 1858. március 13-án kapta kézhez a Társaság.

Egyszerűbb volt az alapszabályok jóváhagyása.

Kiemelt feladatként jelentkezett a részvényesek toborzása. Igen jellemző tény, hogy az alapítók közül az eszményi lelkületű báró Eötvös József különösen nagy érdemeket szerzett a részvények megszerzésében. Számos földbirtokos, egyházi méltóság, vállalkozó jegyzett részvényt az ő személyes közreműködésével.

Külön ki kell emelni a hazai hírlapirodalom szerepét. Betűinek rendkívüli súlya és tekintélye volt a magyar közvélemény előtt. Különösen kiemelten foglalkozott az ügy lelkes felkarolásában a Pesti Napló, amelyet akkor Pompery János szerkesztett, aki később a társaság jegyzője is lett.

De még a bécsi sajtóban is akadt az új magyar Társaságnak nyomatékos szavú pártfogója. Ez a Wanderer című napilap, amely egyben osztrák - német közlöny is volt.

Dr. Falk Miksa volt a Wanderer című napilap munkatársa, aki világismeretével, tapasztaltságával, azzal is tisztában volt, hogy a Társaság ügyét tevékeny segítség nélkül a legnagyobb lelkesedés sem viszi előbbre. Mint újságíró a Wanderer újságban közzétette a Társaság részvényesi aláíróinak neveit, s a közönséget a Társaság részvényeinek jegyzésére bátorította.

A császári és királyi kormány azonban mindezeket nem nézte jó szemmel. A politikának leghalványabb színét is igyekezett az EMABIT (rövidített elnevezése a társaságnak) vezetése elkerülni. Hangoztatták, hogy a TÁRSASÁGGAL NINCS EGYÉB CÉLJUK, mint nemzetgazdasági és üzleti alapon működő biztosítás.

A kormány az EMABIT összes nyomtatványára (kötvényre stb.) a magyar címer használatát nem engedélyezte, pedig ezek a nyomtatványok, címerek már készen álltak a teljes körű indulásra.

A későbbiekből kitűnik, hogy a Társaság választmánya ezzel nyilvánosan (diplomatikusan) nem foglalkozott és a címert kivágva lyukas kötvényekkel képviselték a EMABIT-ot, (és ennek a következő években rendkívüli eredményeket hozó haszna lett).

A megalakulás

1858. január 16-a a Társaság első közgyűlése a végleges alapítás napja volt.

A közgyűlésen resztvettek hazánk legismertebb egyéniségei. A közgyűlésen Albert főherceg is képviseltette magát. A Társaság kormányzó testülete akkor arra törekedett, hogy hazánkban a vezető társadalomnak lehetőleg minden rétege jelen legyen. E mellett a névsorban arra is igyekeztek odafigyelni, hogy a császári és királyi kormányhatalom gyanakvó hajlama ne érvényesülhessen. Ennek ellenére a császári-királyi kormány felszólította az elnököt (Ürményi József) és az alelnököt (Zsivora Györgyöt), hogy a megválasztott helyeket nem foglalhatják el. A Társaság körében izgatott volt a hangulat, és megvolt a hajlandóság, hogy a két nagyra becsült személyiség elutasítását a hatalommal szemben mint tűrhetetlen sérelmet külön megtárgyalják. Az érzelmi grandiózus politika végül belátta, hogy nem dacolni kell, hanem a nemzet érdekében engedményeket kell tenni.

"A kormány lépten-nyomon tapasztalt rosszakaratát a Társaság bölcsessége hivatalosan tudomásul soha nem vette", de Lévay Henrik vezérigazgatót "Albrecht főherceg Ő császári-királyi fensége a Társaság küldöttségét nyájas leereszkedéssel fogadván, a választmány kérelmét, mely szerint a biztosítás még az újabb választási közgyűlés előtt kezdetét vehetné megígérni kegyeskedett".

Ezt követően Albrecht főherceg személyes jóakarata szinte meglepetésszerűen hatott, hisz az új elnök Lónyay Menyhért megválasztását jóváhagyta.

Az első szervezés

Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság fejlődéséhez, és fennmaradó sikeréhez egy nagy szervezetre és szervezettségre volt szükség, amelynek oroszlánrészét Lévay Henrik vállalta magára. Nemcsak Magyarországon, de a birodalom több korona országában is főügynökségeket állítottak fel, melyek élére tekintélyes üzlethez értő férfiakat nyertek meg. Nagy részük biztosítási múlttal is rendelkezett, és rögtön gondoskodtak a külföldi viszontbiztosítási háttér megteremtéséről.

Lévay Henriknek nagy előnyt jelentett az a jó viszony, amit a akkori németországi biztosítási ügy nagy nesztorával, a Társaság alelnökével és egyben az "Achen - müncheni tűzbiztosító" intézet igazgatójával is kiépített. Lévay és csapata számtalan szakmai anyagot és ismeretet tudott megszerezni az Acheni Biztosítótól.

Az üzleti szervezés tekintetében igen kedvező helyzetben volt a Társaság. A magyar biztosítási ügy iránt mindenfelől megnyilvánuló rokonszenv az ügynökségek betöltésénél mindenütt a legalkalmasabb egyének és legtekintélyesebb cégek kedvező készségének megítélésével találkozott. Az indulás kezdetén csak nagyon ritkán érvényesült, hogy a biztosítási ajánlatot ne fogadják el. Míg korábban Magyarországon és Erdélyben a legtekintélyesebb biztosítási cégek alig voltak képesek 300-400 ügynököt szerezni, addig az Első Magyar Biztosító Társaságnál különösebb fáradság nélkül olyan tiszteletreméltó egyének jelentkeztek, akiknek a közreműködése már önmagában véve a siker biztosítékát jelentette. 1858-ban több mint 600 fős ügynöki sereg várt az indításra, amely év végére már megduplázódott.

A sajtó és széles magyar nemzeti érdeket vállaló kapcsolatok révén megalapították az EMABIT bécsi képviselőségét, amit követett az osztrák tartományokban felállított több vezér- és főügynökség felállítása. Ezzel egyidejűleg Triesztben és Brünnben is létrehoztak képviseleteket.

A Társaság hivatalos engedélyezésének nagy küzdelmei után háromnegyed esztendő elteltével már igen jelentős eredmények születtek. Ebben természetesen benne volt az általánosan gyűlölt kormányhatalom rosszakaratú gáncsoskodásával való szembefordulás is.

A vezérigazgató közvetlen vezetése mellett a Pesten működő központban a jégkárosztály vezetője egy tapasztalt biztosítási szakférfi, de a többi osztály vezetője között számos forradalmi kormánybiztos és honvédtiszt található, akik az elnyomás évei alatt a jogi, gazdasági pályákról kiszorultak. Megalakult a viszontbiztosítási és a szállítmányozási főnökség, majd a főkönyvvezetést egy szilárd biztosítási múlttal rendelkező magyar hazafi látta el.

A vidéki ügynökségek vezetői is a szabadságharcban részt vett kapitányok, tüzértisztek, honvéd alezredesek vagy az osztrák kazamatákban raboskodók közül kerültek ki.

Az alapítóknak és a soraikból választott vezetőségi tagoknak kiemelten nemes gondja volt arra, hogy a szabadságharc katasztrófájától lesújtott szegény hazafiak - képességeiknek megfelelően - alkalmazást nyerjenek a Társaság tisztikarában. Lévay Henrik mint első számú vezető ezt az irányzatot szilárdan követte és munkatársaitól is elvárta.

Lévay Henrik így nyilatkozott az őt megkritizáló császári-királyi kormányhivatalnoknak: "Hivatalunkban ugyan volt honvédokat is alkalmazunk, de nem jobb a magas kormánynak is, ha ezek csak ártatlan biztosítási ügyekkel foglalkoznak!"

A biztosítási matematika létjogosultsága

A Társaság első tisztikarához tartozott FÉNYES ELEK, a Magyar Tudományos akadémia tagja, aki mint "érdemes" matematikus-statisztikus megtartotta a földrajz írói munkásságát is. "E jeles tudós volt az alapítók és az ideiglenes igazgatói-választmány házi írótolla." Ő szerkesztette az első társasági ülések jegyzőkönyveit, és Lévay benne látta az életbiztosítási üzlet kebelbeli szakvezetőjét. 1858. évi április 1-jei igazgatósági jelentésben már Fényes Eleket az életbiztosítási osztály főnökeként említik. Fényes Elek részletes terveket dolgozott ki és terjesztett az EMABIT kormányzótanácsa elé a Társaság által művelendő életbiztosítási üzletre vonatkozólag. E tervezetet aztán a kormányzó testülettől kiküldött bizottmány fő vonásaiban helyesnek, de részleteiben csonkának és kiegészítendőnek találta.

Fényes Elek - a későbbi években is bizonyítottan nagy matematikai tudós - időközben összekülönbözött Lévay Henrikkel és a Társaság tisztikarából kilépett, de a biztosítási matematikát élete végéig kitartóan fejlesztette. (Később a Gazdák Biztosító Szövetkezetnél vállalt vezető szerepet.)

Az ausztriai terjeszkedés

"Az egyes ausztriai tartományok fővárosaiban kialakított ügynökségek vezérügynökségi címmel ruháztattak fel, melyekhez kisebb ügynökségek tartoztak. Az üzleti irányítás a főügynökség feladata volt. Az ügynökségek jutalékos alapon működtek, de emellett az irányítást kebelbeli tisztviselők végezték a központ útmutatásával. Ezek a beosztott társasági tisztviselők tették eleve lehetségessé, hogy a különböző tartományokban létesített főügynökségek kizárólagos biztosítási társasági hivatalokká fejlődjenek ki."

A magyar szentkorona országaiban 1858. április 1-jei jelentés szerint - mintegy anonim, de kizárólagos nemzeti jelleggel magyar emberek vezették a következő fő vezérügynökségeket:

  • Pozsonyban,
  • Sopronban,
  • Győrben,
  • Szegeden,
  • Aradon,
  • Debrecenben,
  • Miskolcon,
  • Kolozsvárott,
  • Sziszeken (ma Eszék),
  • Fiuméban.

Az 1860-as évek elején főügynökség alakult magyar emberek vezetésével, Temesvárott, Brassóban és Marosvásárhelyen is.

Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1860-ban már 132 vezérügynökséggel, főügynökséggel rendelkezett. "A Társaság vezetését - a szabadság levegőjének javulása révén - szinte türelmetlen becsvágy hajtotta a minél nagyobb sikerek felé."

A lelkesedés realitását alátámasztotta, hogy a magyarországi ügynököknek csak fele állt kereskedőkből, a többiek földbirtokosok, községi jegyzők, gyógyszerészek, sőt szép számmal voltak katolikus és protestáns lelkészek is.

Érdekesség

A tűz- és szállítmánybiztosítások után a jutalék 15% volt, de a főügynökség az ügynökeiért kezességet vállalt.

A jégbiztosításnál a főügynökök és ügynökök jutaléka a díjbevétel 5%-át tette ki. Jégbiztosítási kötvények kiállítására csak a központ volt feljogosítva. A jégbiztosítási üzlet szigorú vezérlő elve a centralizáció volt. Magyarországon széleskörűen művelte a jégbiztosítást az Első Magyar Általános Biztosító Társaság, de a rendkívüli kockázat az induló Társaságnak rendkívüli óvatosságot is indukált (annak ellenére, hogy a viszontbiztosítási feltételek megteremtéséről idejében gondoskodtak).

A Társaság működésének, szervezeti fejlesztésének legfontosabb célja volt az ügynökök számának növelése, Magyarországon 1858-ban ezerkétszáz községben volt megbízható és lelkes buzgó képviselője az EMABIT-nak.

Szükségszerűen jelentkezett az ügyviteli munkának decentralizációja.

Az 1860-as évek elején a budapesti központi hivatalon kívül már 27 nagyobb városban volt a társasági tisztviselőknek elemi biztosítási ágakban kötvény-kiállítási joga.

1860-ban az állandó jellegű jutalékos vidéki ügynökök száma már eléri a 7000 főt.

A Társaság működésének hivatalos megkezdéséről

Valójában a Társaság eredményesen már működött, de hivatalosan a császári-királyi engedély időpontja: 1858. március 13.

A társaság tisztviselőinek és ügynökeinek eredményes munkája révén a biztosítási kötvények sok ezer példányban kiküldésre vártak, amikor a császári-királyi hatalom nevében a budai kormányhatóság megtiltotta, hogy a magyar Társaság Magyarország címerét a hivatal cégtábláin, ügynökségein, valamint nyomtatványain (így kötvényein) használja.

Ez a tilalom több volt egyszerű bosszantásnál. Tudták, hogy a Társaság már előzetesen elkészítette nyomtatványait, és a több ezer számban megkötött üzletek kötvényei kiküldésre vártak és most el kell hagyni a címert.

A Társaság vezetése gyors elhatározással úgy döntött, hogy a meglévő nyomtatványokból, kötvényekből az eltiltott nemzeti címert egyszerűen kivágatja. A lyukas, már kiállított kötvényeket még azon a napon késedelem nélkül kiküldték.

Természetesen félő volt a kormány újabb akadékoskodása, de a kérdés kérdés maradt, s ezzel igazából elkezdődött a Társaság nagy diadalmenete.

"A magyar biztosított felek és az egész magyar társadalom nemhogy nem kelletlenül, hanem éppen a lyuk miatt tüntető lelkesedéssel fogadta a társaság kötvényeit és egyéb iratait. Külön értesítés nélkül is tudta mindenki, hogy a lyuk az ország címerét jelenti. A társadalom rögtön felfogta, hogy azt a Magyar Biztosító Társaság éppen azért volt kénytelen kivágni, mert annak egy valóban hazafias vállalat nyomtatványain a szokottnál komolyabb jelentősége volna, és így a császári-királyi kormány rosszakaratú tilalma eredményekben kitűnő reklámmá vált a Társaság javára."

Amikor már a lyukasztott készlet kifogyott, és amikor magyar Társaság már akadálytalanul használhatta a magyar címert, nem egy hazafi akadt, aki a biztosításának megkötése, a vagyonértékhez kapcsolódó bevallása alkalmával kilyukasztott kötvényt kívánt a Társaságtól. A lyukas kötvény sokáig szimbólum volt, bizonyságul magyarságuknak és hogy ők a magyar biztosítónak első ügyfelei közé tartoztak.

Az Első Magyar Általános Biztosító propagandája a következő területekre terjedt ki:

  • Sajtóban hirdetmények, tájékoztatók megjelentetése.
  • Falragaszok (mai nyelven plakátok) útján hívták fel a figyelmet a magyar biztosítóra, termékeire, az ügynökségek címeire.
  • Személyre szóló leveleket küldtek az ország kiválóságaihoz, vagyonos embereihez, felajánlván nekik a magyar biztosító különböző biztosítási szolgáltatásait (talán a mai gyakorlat nevén direkt e-mail módszer). Ezeket a leveleket megkapta a hercegprímás, a római és görög katolikus püspökök, a protestáns vezetők, minden ipari kamara és takarékpénztár, számos uradalmi főtiszt, Pest-Buda háztulajdonosai, az összes magyarországi ügynök stb.

A Társaság igazgatótanácsa 1858. május 12-i ülése után a következő sorokat tette közkinccsé:

"Gondoskodásunk újabbi édes gyümölcseként mutatjuk be többek között gróf Széchenyi István őnagyméltóságú nyilatkozatát, mit jószágigazgatója, Hajnik János úr adott tudtunkra, mi szerint összes birtokában lévő javait kivétel nélkül az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál kívánja biztosítani."

Gróf Széchenyi István biztosításait a soproni főügynökség kezelte, hisz a nagy magyar grófi uradalom központja Nagycenk volt. A főrangú birtokosok színe-java vagyonaikra, javaikra kizárólag az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál kötött biztosítást. "Magyarán mondva a magyar főrangú birtokosok nagy része, az egyházi tulajdonban lévő templomok, paplakok és iskolaépületek is a magyar biztosítótársaságnál biztosíttassanak" - ezt írták elő az egyházak püspökei.

Viszontbiztosítás

A vállalt kockázatok viszontbiztosításokkal való fedezésére a Társaság viszontbiztosítási szerződést kötött a bécsi, trieszti, drezdai és frankfurti biztosítótársaságokkal. Ezektől viszontbiztosítási (loro) szerződéseket az EMABIT is elfogadott. Természetesen az első években - óvatosságra törekedve - a saját megtartás alacsony volt (ezt ágazatonként szabályozták, pl. tűzbiztosításnál tárgyanként a saját megtartás csak 50 000 Ft értékig terjedt ki).

Bővült a viszontbiztosítók köre: a Magdeburgi Társaság vezetői Budapesten keresték meg az Első Magyar Általános Biztosító vezetőit és kötötték meg a viszontbiztosítási szerződést.

A kárfizetésekre nagy gondot fordított a Társaság, s hogy főleg azokat a reális összegekben térítsék meg. Ezzel a gyakorlatban is következetesen és becsületesen megvalósított vezérgondolattal az EMABIT már a működés első éveiben meghódította a biztosítottak bizalmát. A kárfizetéseket összekapcsolták a meglévő médiákkal, különösen a hírlapokban közzétett hálanyilatkozatokkal. A társaság gyors és szakszerű kárfizetési gyakorlata később még a császári és királyi kormányzattól is elismerést kapott.

A jégbiztosítás bevezetése

Az EMABIT a jégbiztosítási üzletág művelését csak 1858. április 25-én kezdte meg, az egyelőre csak a nyári hónapokra szorítkozott és kizárólag csak Magyarország területén művelték. Kezdetben a jégbiztosítások 50%-ára viszontbiztosítást kötöttek.

A vezérügynökség előírta a főügynökségeknek és ügynökségeknek: a hivatalos nyelv kizárólag a magyar. Kötvényt, bármiféle nyomtatványt, a könyvelést csak magyar nyelven készíthettek el. Ez azért is volt érdekes, hisz az üzletemberek, köztük a magyar érzelműek is a hivatalos magyar stílust és műkifejezéseket még nem, illetve alig ismerték. A Magyar Biztosító Társaság az első naptól fogva nyelvileg a magyarság álláspontjára helyezkedett.

Az életbiztosítási üzlet előkészítése és megindítása

Az 1859-es év kiemelt célkitűzése volt az életbiztosítási üzletág megszervezése és üzleti beindítása.

Mindjárt az év elején (január 10-én) a részvényesek közgyűlést hívtak össze, aminek kizárólagos tárgya az életbiztosítási üzletág "kiterjesztése" volt. Ezen a közgyűlésen főleg az életbiztosítási alapszabályokkal foglalkoztak. Részletesen az üzletág kidolgozását, feltételeit az 1858. január 18-i választmányi ülés hagyta jóvá. A Fényes Elek által kimunkált életbiztosítási táblázatokat - a következő bekezdésben érintett korrigálásokkal - rendben lévőnek találták.

A Fényes Elek féle matematikai és egyéb módszereket a létrehozott életbiztosítási munkabizottság csonkának ítélte, miután az a tőke- és járadékbiztosításnak minden akkor ismert módozatára nem terjedt ki. Azon üzleti érdek fogalmazódott meg, hogy a Társaság saját biztosítható ügyfeleinek a lehető legtöbb kedvezményt nyújthassa. A választmány felkérte a matematikai bizottságot, hogy az angol halandósági táblák használata mellett az 5%-os kamatláb alapján egy új elméleti díjszabást szerkesszenek.

A Társaság igazgatósága az életbiztosítási ágazat tervezetének egész szerkezetét a megkívánt mennyiségű példányban magyar és német nyelven a Kormányzó Helytartótanácshoz engedélyezésre benyújtotta. Az életbiztosítási üzletág minél előbbi megkezdésének a szükségességére Bécsben a belügyminisztériumban a szükséges lépéseket, befolyásos kapcsolattal rendelkező szakemberek útján is megtették. Az engedélykérésnek fontos eleme volt, hogy a nemzetgazdaság céljaként a magyarországi pénzek ne külföldre vándoroljanak ki, inkább a külföldi pénzek Magyarországra vonzása is érvényesüljön az életbiztosítási feltételek között. (Természetesnek tartották, hogy a viszontbiztosítási lehetőségeket biztosítékként igényeljék.)

A Társaság az életbiztosítási üzlet indulására már készen állott, de a bécsi Belügyminisztérium újabb és újabb aggályoskodása - főleg a magyar nemzeti érdekek felerősödése révén - rendkívül lassította az ügyet.

A bécsi Belügyminisztérium három feltételt szabott az életbiztosítási üzletág megkezdéséhez:

  • Minden társasági részvényre újabb 10%-ot fizessenek be.
  • A megnyerendő minél magasabb hitel, és minél szilárdabb alapozás
  • érdekében a tartalékalapot 500 000 Ft-ról 1 millió Ft-ra emeljék.
  • Az életbiztosításnál a kedvezményezettet minden esetben név szerint kell megnevezni (ez ellen volt a legnagyobb ellenállás, mivel a vezetés állásfoglalása szerint a szerződő bármikor szabadon határozhatja meg: kinek juttatja a kötvényt és ezzel a biztosítási összeget).

Az első két feltételt a Társaság gyorsan teljesítette, a harmadik feltételnél Lévay Henrik szívóssága és bécsi kapcsolatai révén több mint fél éves késéssel engedett a bécsi Belügyminisztérium. A fő ellenérv az volt: más biztosítónál ez a szigorú kikötés nem szerepel, miért csak a Magyar biztosítónál kívánják előírni.

Mindezekre való tekintettel 1860 májusától az életbiztosítási üzletág jogilag és gyakorlatilag beindítható volt.

1860 júliusában az igazgatóság már jelentős életbiztosítási eredményekről tudott beszámolni, mivel - az előkészítés jó propagandája révén - nagy számban kötötték meg az életbiztosítást a magyar hazafiak.

Az életbiztosítások szerzési munkájában a Társaság igazgatósága óvatos üzletpolitikát folytatott, s tartózkodtak a magas összegű haláleseti és vegyes, továbbá életjáradéki biztosítások felvételétől. "A Társaság 1861. évi értékelésében az életbiztosítási üzletág tiszteletre méltósága bizonyára része volt a Bach-rendszer bukásának, mivel nemcsak a nemzet rokonszenvét nyerte meg, hanem az alkotmányos hatóságok pártolását is."

Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szerepe a magyar alkotmány visszaállításáig

1861. évtől a Társaság minden fő biztosítási ágban köti a biztosításokat, és évről évre kiemelkedő eredményeket tudott felmutatni. Elmondható, hogy a biztosítási kultúrának alapjait hazánkban az Első Magyar Általános Biztosító Társaság rakta le.

"A hatalomnak az állami 1848 előtti alkotmányosság visszaállítására irányuló új politikája nem elégítette ki a nemzetet, de mint az abszolutizmus kudarca közörömöt keltett, és új erőt adott a hazafias vágyaknak és reményeknek." Ez a szöveg a Társaság igazgatósági jelentésében a nemzet akkori hangulatát tükrözte.

Az Első Magyar Általános Biztosító magyarországi sikere oly nagy tényező volt, hogy bécsi, prágai, lembergi és trieszti külföldi biztosítók - üzleti kapcsolatot keresve - növekedő bizalommal létesítettek összeköttetést a társasággal, és keresték az üzleti együttműködést.

Anyagi támogatások a társaság nevében lévő "magyar" jelző bizonyítására:

  • A Magyar Tudományos Akadémia részére alapítvány létrehozása, segítség az Akadémia házának megépítéséhez.
  • A Pesti Kereskedelmi Akadémia részére az oktatás fejlesztésére.
  • A pesti Honvédegylet segélyezése gróf Széchenyi István szobrának elkészítésére.

Emlékezetes maradt, amikor a "legnagyobb magyar" halála alkalmából gyászlobogót tűztek ki a Társaság irodájában és a Magyar Tudományos Akadémia gyászünnepségén az Első Magyar Általános Biztosító Társaságának kormányzója testülete és a hivatali munkától felmentett tisztviselők tömege vett részt.

A Társaság választmányi ülésén egyhangú határozat született, hogy a magyar nemzet vezérének, gróf Széchenyi Istvánnak olajban festett arcképe a Társaság üléstermében "felfüggesztessék."

Gróf Széchenyi Ödön, a legnagyobb magyar fia a tűzoltóság megszervezésre és föllendítésére hazánkban megvalósítandó tervvel lépett elő. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság eléggé tapasztalta a hazai tűzrendészet és tűzoltás hiányosságait, ezért a gróf által kezdeményezett tűzegylet megalakításához jelentős adományt adott, mintegy megnyitva a tűzoltóság és a Biztosító Társaság együttműködésének fontosságát.

A Társaság szükségét érezte, hogy az országot ért természeti katasztrófák esetén különösképpen segítsen. Így például 1862-ben felső magyarországi és erdélyi ínségeseknek sietett segítséget nyújtani.

Szolidaritási tevékenység a Társaságnál

A Társaság működésének első három évében segélyalapot hoztak létre. A segélyalapból munkaképtelenség, tisztviselők és hozzátartozóik halálozása esetén adtak segítséget. (A segélyalap képzése a nyereség 1%-ában történt.)

Három évi működés után a társaságnál létrehozták a tisztviselők nyugdíjalapját, amit a nyereség 4%-ából és az osztalékalapból kiegészítve képeztek.

A nyugdíjalap 50 éves értékelésekor megállapították, hogy a nyugdíjas tisztviselők életkörülményei a nyugdíjba vonulásuk után sem romlottak.

Magyar viszontbiztosító alakult

Pannonia néven 1862. évben magyar viszontbiztosító intézet kezdte meg működését. A Pannonia mind részvényeseit, mind ügyvezetéssel megbízott szervezetét, tisztviselőkarát túlnyomó részben az Első Magyar Általános Biztosító Társaságtól vette át és az anyaintézettel párhuzamos irányt vett.

A magyar viszontbiztosító célja az volt, hogy a Magyarországon működő direkt biztosítók viszontbiztosítása zömmel hazánkban maradjon, és az ebből származó nyereség "tartassék meg e hazában".

A Pannonia néven működő viszontbiztosító Közép-Európa legsikeresebb viszontbiztosítói közé tartozott. (Nem érdekes, hogy ma Magyarországon nem működik külön viszontbiztosító?)

Terjeszkedés a szomszédos országokban

A magyar Társaság a gyári biztosítás korszerű lépéseit először Csehországban tette meg. Az osztrák birodalom területén működő cukorgyárosok ugyanis Prágában kölcsönös biztosító egyesületet alapítottak alacsonyabb díjtételekkel, mint amit a biztosítók alkalmaztak. A magyar Társaság szakmailag bekapcsolódott a gyári biztosítási kockázatok felmérésébe és az egyesületi díjtételek kidolgozásába, aminek az ára az volt, hogy a viszontbiztosítást az Első Magyar Általános Biztosító vállalta.

A kockázat nagyságára való tekintettel azután a magyar biztosító viszontbiztosítási szerződést kötött a Magdeburgi Tűzbiztosítási Társasággal. A prágai kapcsolat annyira gyümölcsözővé vált, hogy a prágai városi tanács határozata alapján a cseh fővárosban - a cseh városi biztosító intézet - összes kockázatát a magyar Társaságnak adta viszontbiztosításba.

A csehországi kapcsolat a későbbiek során kiszélesedett, s az itt szerzett tapasztalatok alapján a magyar Társaság élen járt a gyári biztosítások kockázati feltételeinek és díjtételeinek a kidolgozásában. Ennek köszönhetően Közép-Európában létrejött egy gyárbiztosítási szövetség, melynek keretében a versenytársak közösen megállapított főelvek szerint, a biztosítási szakkérdések rendszeres egyeztetésével bonyolították üzleti tevékenységüket.

A Társaság terjeszkedését bővítette Moldova és Oláhország (ma Románia) felé. Bukarestben megalapították a "Nationala" biztosítót, amely közvetlen üzleti működését a magyar Társaság irányítása mellett 1873 őszéig fejtette ki, sőt ezután is a romániai biztosítási ügy nemzeti fejlődését az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szakmailag és pénzügyileg is segítette. (A viszontbiztosítást a magyar Társaság vállalta.) A Társaság ezen lépése Romániában nem csak nagy és tartós rokonszenvet szerzett, hanem üzletileg is határozottan előnyösnek bizonyult.

Az 1867. évi kiegyezés és hatása az Első Magyar Általános Biztosítóra

Nagyon örvendetesen éltek azzal az imázzsal, hogy Deák Ferenc a haza bölcse a társaság alapításának, sőt első kormányzótestületének a tagja volt. A Társaság választmányi tagjai közül gróf Andrássy Gyula és báró Eötvös József az új kormányban miniszteri rangot kaptak és Lónyay Menyhért, aki 1858-1871-ig a Társaság elnöke volt, 1871 novemberében miniszterelnök lett. Ezek a dicső magyar hazafiak a későbbiekben is segíttették az Első Magyar Biztosító munkáját.

Az EMABIT életképességének komoly eredménye, hogy 1867. évben a kiállított kötvények darabszáma már 2 millió 300 ezer volt.

Az 1867. évi kiegyezés utáni rövid történet

A társaság anyagilag és erkölcsileg is elismerve Magyarországon a legnagyobb biztosítóként működött. A következő éveket a megújulás, a változatosság, a külföldi versenytársak megjelenése révén szükségessé vált versenyszellem tette színesebbé.

Az új magyar kormányba került vezetők (Deák Ferenc, Eötvös József, Apponyi György, Lónyay Menyhért stb.) helyett új nagy és szakmailag is elismert személyeket kellett találni. Így lett elnök gróf Károlyi György, alelnök gróf Somsich Pál. A szakmai munkában egyértelműen a legfőbb irányító Lévay Henrik volt. A Társaság páratlan sikereiben az ő személye meghatározó. Lévay Henriket nem csak hazánkban, hanem külföldön is már ismert személyiségként tartottak nyilván. Szigorú vezetőnek bizonyult, akinek viszont példamutató feddhetetlensége tiszteletet parancsolt az EMABIT minden dolgozója részére. Kiváló szervezőkészsége segítette a közel 7000 fős ügynöki kar létrehozását és sikeres működését.

Közben egyes években jelentős jégbiztosítási károk történtek (pl. 1872. év), de ezek a már tőkeerős biztosítótársaságot nem rázták meg.

A megújulás szükségességét csak gyorsította az 1875. XXXVII. sz. kereskedelmi törvény (jelentős része még ma is él), amely alapszabályi és szervezeti változásokat is szükségessé tett. Fel kellett emelni a nyereménytartalék összegét és az egyéb - mai nyelven - biztosítástechnikai tartalékokat is rendszerezni kellett. Bevezették az árfolyam-különbözeti tartalékot, azzal a célzattal, hogy a Társaság birtokában lévő értékpapírok árfolyamában beálló ingadozások a mérleget év végével ne rontsák. A kereskedelmi törvény szervezeti változása megkövetelte a Felügyelő bizottság létrehozását és működési feltételeinek szabályozását.

Az életbiztosítás fejlesztésének új útjai

Az életbiztosítási feltételeket az új kereskedelmi törvény előírásaival összhangba kellett hozni.

  • Egységes gyakorlattá tették a különböző táblázatokat, szabályozták az ajánlatok törvényi előírásoknak megfelelő kitöltését (pl. örökösök, kedvezményezettek stb.), a kötvények kiadásának rendszerét. Előírták az általános és külön feltételek kötelező átadását a szerződőnek. Leírták a kötvénynek mint okmánynak az értelmezését.
  • Kiemelt szerepet tulajdonított a vezetés az életbiztosítások számának és díjbevételének növekedésére, és ebben tudatos célként jelölték meg az elemi biztosítások kockázatainak ellensúlyozására az eredményességet.
  • Az életbiztosítások fejlesztésénél az orvosi tudományra és lelkiismeretességre történő felelősséget úgy valósították meg a társaságnál, hogy a főügynökségnél kötelező volt az orvosi elbírálás alkalmazása, s ennek érdekében orvosokkal a szerződéskötés.

A negyedszázados évforduló

A Társaság 1883. március 13-án ünnepelte az 1882-es év zárásával a 25 éves évfordulót. Az ünnepi közgyűlésen a negyedszázad eredményeit számszerűségében is értékelték. A választmányi ülés gróf Somsich Pál elnökletével folyt, akinek unokája még az Állami Biztosítónál is dolgozott.

Külön ki kell emelni Dr. Halász Gézát, az orvos szakértőt, aki mint elnökségi tag segítette lerakni az életbiztosítások orvosi vizsgálatának és biztosításszakmai elbírálásának az alapjait.

Rövid idézet a közgyűlés értékeléséről: "Áldás volt azon hazafiak művén, akik 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot alapították. Siker jutalmazta a munkát, a törekvést. E negyedszázad betöltésével, kegyelettel és hálával kell, hogy megemlékezzünk a megalapítókról." Az EMABIT Európa ismert és megbecsült biztosítója lett.

Érdekesebb számarányok

Ha 25 év díjbevételét 100%-nak tekintjük, ebből már az életbiztosítások aránya megközelíti a 40%-ot, a különböző díjtartalékok összege pedig a 10%-ot, a részvényeseknek kifizetett osztalék a díjbevételhez viszonyítva 6%.

A Magyar Biztosító Társaság kiemelt figyelmet fordít arra, hogy anyagilag is bizonyítsa háláját mindazok irányába, hűséges dolgozóik felé, akik segítették az eredmények alakulását. A Társaság nyugdíjrendszere hazánkban a legszolidárisabb jogcímet érdemelte ki.

Az ügynökök kiemelt feladatai között az állományvédelem és állományápolás külön értékelést tartalmazott, és a 25 éves jubileum alkalmából az ügynökök részére külön segélyalapot létesítettek, amelyből az özvegyeket és az ügynökök árváit segélyezték. Az ügynökök részére létesített alapítvány a kezdeményezőről - "Lévay-alapítvány" - címet viselte. Az alapítvány fontos célkitűzése volt, hogy az üzleti eredmények mellett a magyarsági tudatot erősítő ügynökök tekintélye a tisztviselők között is érvényre jusson. Lévay a negyedszázados évfordulón rendezett ünnepség befejezéseként a következőket mondta: "Adja a mindenható jó Isten, hogy az Első Magyar Általános Biztosító Társaság a legkésőbbi korig is az legyen, ami eddig volt a szó teljes értelmében, ELSŐ és MAGYAR."

A negyedszázados évforduló utáni események, eredmények, történetek rövid összefoglalása

A negyedszázados évforduló után még 15 éven át Lévay vezérigazgató erős egyénisége nyomta rá a Társaság vezetésére a legjellegzetesebb vonásokat. Lévay Henrik az 1897-es üzleti évvel fejezte be sikeres szakmai működését, tehát 40 éven keresztül volt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazgatója. Lévay vezetésének utolsó 15 évében változó sikereknek, eredményeknek és veszteségeknek lehettünk tanúi.

A biztosítók közötti verseny mind hevesebbé, idővel szinte elkeseredetté vált. Nem szorítkozott többé a tűzbiztosítási ágazatra, hanem átcsapott az igen kényes és kétesebb jövedelmezőségű jégbiztosítási üzletre is. A Társasághoz tartozó gazdatársadalom tűzbiztosításainak és egyéb biztosításainak védelmének tovább fejlesztése érdekében (különös tekintettel az életbiztosításokra is) az EMABIT-nak az egyéb biztosítások megtartása és fejlesztése mellett igen kockázatos lépést kellett vállalnia a jégbiztosítások üzleti eredményeinek megtartása érdekében.

1886-ban megalakult a magyar gazdák jégszövetsége. Az EMABIT nagy reményeket fűzött a jégszövetséghez való csatlakozáshoz. A feltételek vonzóak, de egyben igen kockázatosak voltak.

E szerint a Társaságnál jégbiztosítást kötött ügyfelek kötelezik magukat, hogy tizenkét egymás után következő évben jég ellen az EMABIT-nál biztosítást kötnek, és ennek fejében a jégszövetség egy autonómiával felruházott szervezetet képvisel. Ez elvileg egy biztosító szövetkezeti formának felel meg, amely azonban összes kockázatait s annak kezelését a Társaságra bízta. Az EMABIT a jégszövetség részére jégbiztosítási díjbevétel 5%-át jutalék címén átadta és az éves nyereség 50%-át a jégszövetség visszakapta, amit a következő év díjába a tagoknál beszámítottak.

A Társaságnak a nyereség 50%-át biztosítástechnikai tartalékba kellett helyezni. A jégszövetséggel kötött feltétel azt is tartalmazta, hogy tizenkét év leteltével a képzett tartaléktőke a tagok között felosztásra kerül.

A Társaságnál a biztonság érdekében kikötötték, hogy a szövetség keretében az egyévi átlagos díjösszeg erejéig az egész tizenkét évre szólóan a tagok készfizető kezességet vállalnak.

Később bebizonyosodott, hogy bár az EMABIT-nál a tizenkét évre vonatkozó díjkalkuláció matematikailag-statisztikailag helyes volt, de nem számoltak a jégverési esetek területi szóródásával, s főleg a jégszövetségi ígéretek teljesíthetetlenségével, hogy a mezőgazdák jelentős részét - kiemelten gazdasági, de a még alacsony biztosítási kultúra alapján - nem lehet bevonni a biztosítottak körébe. Ezzel egy időben a tizenkét éves időszakban, több évben is igen jelentős jégkárok voltak. A jégszövetség nyújtotta nagy remények a valóságban nagy veszteségeket hoztak. A szövetkezeti alapon működő jégszövetség tagjai természetesen szerették volna fenntartani az EMABIT-tal a szerződést, de erre a Társaság nem vállalkozott. (Bizonyos mértékben ez is segítette 1899-ben a Gazdák Biztosító Szövetkezetének új alapokon történő létrehozását.)

A jégbiztosítási ágazat vesztesége ellenére a Társaság minden évben nyereséges volt, ami döntően az életbiztosítási üzletág gyors fejlődésének tudható be. (Díjtartalékait magas hozammal tudták növelni.) Az árfolyamok emelkedésének nagyon kedvező ténye jelentős mértékben segítette az 1890-es években az EMABIT nyereségét.

A sikeres működésnek tudható be, hogy a Magyar-Francia Biztosító Társaság részvényeit az EMABIT felvásárolta, így a leghevesebb versenytárs a Társaság szövetségese lett. Életbiztosítási üzletágát a Magyar-Francia Biztosító teljesen átadta a magyar társaságnak. A Magyar-Francia Biztosító ügynökeinek specialitása az életbiztosítás volt.

Az életbiztosítási üzlet a Társaságnál a legeredményesebb területnek bizonyult, amit igazol, hogy az életbiztosítási díjtartalék 15 év alatt négyszeresére emelkedett, így a pénzpiacon az Első Magyar Általános Biztosító az első helyen számító befektetők között szerepelt.

Lévay Henrik nyugdíjba vonulása

"Lévay Henrik a magyar társaság lángeszű kezdeményezője és negyven éven át szakadatlanul vezérigazgatója, aki működését az 1897. évi üzletévvel fejezte be. Büszkén tekinthetett élete munkájának rendkívüli sikerére. Midőn vállán több mint 71 esztendő súlyával, egy a biztosítási téren felette küzdelmes korszak további izgalmaitól visszavonult, oly nagyszabású magyar nemzeti biztosító társaságot adhatott át utódjának, amely tán felülmúlta ifjúkori merész terveit és reményeit. Elégtétellel tölthette el e mellett annak tudata is, hogy rendkívüli szolgálatáért, melyet a nemzeti gazdaságnak tett, a magyar nemzet részéről rendkívüli elismerésekben részesült. Már 1868-ban megkapta a nemességet a kisteleki előnévvel, majd a harmadosztályú vaskorona rend lovagja, és 1886-ban a magyar nemzet legmagasabb törvényhozó tanácsának, a főrendiháznak tagja lett, 10 évvel utóbb pedig bárói rangra emeltetett."

Báró Lévay Henrik ezután még 3 esztendőt élt, nagyobb részt Győr megyei birtokán, a táplányi kastélyban töltve idejét. A főrendiház ülésszakaira ideiglenesen a fővárosba költözött fel, mert díszes törvényhozói köztisztét mindhalálig komoly kötelességül vette és teljesítette. 1902. év december 16-án meghalt.

Az életbiztosítások lendületes fejlődésének szakasza

Az elemi biztosítások kedvezőtlen káralakulása alapján a Társaság üzletpolitikájában kiemelt szerepet kapott az életbiztosítási üzletág fejlesztése. Ez az üzletág a "legelső rangúak" közé tartozott. Az üzleti irányítás és a szakmai fejlesztések (új módozatok bevezetése), az ügynökök oktatása révén az éves újszerzeményi díj 10 év alatt majdnem ötszörösére nőtt. (Az 1898. évi rendkívüli jégverés veszteségeit például az életbiztosítási üzletág nyeresége kompenzálta.)

A századvégi üzletpolitika tervei a következő sajátosságokat tartalmazzák:

  • Az életbiztosítási szerzői tevékenység primátusa.
  • A jégbiztosítási üzlet gyökeres reformja.
  • A tűzbiztosítási ágazatnál a versenyszellem erősödésével szemben a különböző szervezetekkel, egyesületekkel való együttműködés.
  • Költségtakarékossági intézkedések.
  • A tartalékolási rendszer megerősítése azzal a szándékkal, hogy a
  • Társaság biztosítástechnikai tartalékai minél nagyobbak legyenek.
  • A betörési kockázat kidolgozása és a biztosítási ág gyors növelése,
  • Baleset-biztosítási módozat kidolgozása és művelése.

Az Első Magyar Általános Biztosítóhoz tartozó biztosítói összevonások, újak alakulása, állomány-átruházás, állományátvétel

A Nemzeti Baleset-biztosító Rt. 1893-ban alakult a EMABIT irányításával, átvette a Magyar-Francia állományát, majd 1898-ban a Hazai Általános Biztosító Rt.-ét is. Ezek keretében népbiztosítással is foglalkozott az 1922. év zárásáig, amikor is ezeket az állományokat átadta a Turul Biztosító Rt.-nek. Az Első Magyar Általános Biztosító érdekeltségébe tartozott az 1859-ben alakult Hazai Általános Biztosító Rt., amely az Első Magyar államosításával együtt 1948-ban megszűnt. Az Első Magyar és a Hazai Általános Biztosító szakmai együttműködése kezdettől fogva összehangolt volt, a személyi összefonódást igazolja, hogy a Hazai Általános Biztosító Rt. első elnöke Kossuth Ferenc, akinek arcképét alkalmazta jelcímtábláin, és ezzel a politikai fogással érte el, hogy különösen a magyarlakta területek községeiben utcák egész sorát díszítette ez a jelcímtábla.

A biztosítók helyzete a századfordulónc

A századfordulón tűzbiztosítással 19 társaság foglalkozott, a legnagyobb állománnyal az EMABIT rendelkezett.

Jégbiztosítást mindössze 11 társaság művelt, és az állomány nagyobb része magyar társaságok kezén volt. A történeti adatok szerint az Első Magyar és Gazdák Biztosító Szövetkezetének évenként megközelítőleg azonos jégbiztosítási állománya volt.

Az életbiztosításban a verseny igen élesen alakult. Összesen hazánkban a századfordulón 32 társaság művelte ezt az ágazatot, melyekből kizárólag életbiztosítással 4 hazai és 19 külföldi biztosító foglalkozott. Az EMABIT a történeti ismeretek szerint az első három helyen volt.

Az EMABIT fejlődésének rövid története a századforduló után

Az általános gazdasági helyzetnek megfelelően az 1910 és 1911-es években a biztosító-társaságok zöme tőkeemelést hajtott végre. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tőkeemelése a Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank támogatásával ment végbe, mégpedig oly módon, hogy a kibocsátott 1000 darab új részvényből 400 darabot a bankok vettek meg. Az EMABIT a bankok részvényvásárlását természetesen összekötötte azzal a célkitűzéssel, hogy a bankok egyben segítik az ügyfeleik révén a biztosítások elterjedését.

A számszerű adatok értékelése szerint az első világháború kitöréséig a legnagyobb biztosítóként tartották számon az EMABIT-ot.

A század elején kezdődött az állatbiztosítások művelése. Magyarországnak eléggé fejlett állattenyésztése volt és az állam is úgy gondolta, hogy az állatbiztosítást támogatni kell. A nagybirtokosokat a Magyar Kölcsönös Állatbiztosítási Társaságon keresztül támogatta a kormány, míg 1902-ben a földművelésügyi miniszter kötelezővé tette a kisgazdák között kiosztott tenyészállatok biztosítását, melyet 1908-ban törvényben kiegészítettek azzal, hogy a köztenyésztés céljára szolgáló apaállatokat is kötelezően biztosítani kell. (Megjegyzés, hogy a mezőgazdasági biztosítások támogatását a kormányok már több mint 100 évvel ezelőtt is szükségesnek tartották.)

A biztosítók működésének törvényi szabályozása megkezdődött

Történetileg csak a leglényegesebb törvényi szabályozásokra térünk ki. (A törvényi szabályozások az EMABIT-nál, de a nagyobb biztosító társaságoknál szükségessé tette külön jogi apparátus-osztály létesítését.)

A szavatossági biztosítás (mai nevén felelősségbiztosítás) szolgált alapul az 1907. XIX. tv. Bevezetésére, mivel életszerűen megállapították, hogy a szavatossági biztosítás szélesebb körű elterjesztése alapján szükséges: "A munkaadó felelőssége a munkavállalóval szemben a munkáspénztár kötelezettségén felül fennáll, ideértve a munkás hozzátartozóinak igényeit is." E társadalombiztosítási rendelkezés alapján jelentkező kötelezettségek fedezésére a szavatossági biztosítás alkalmas volt. Ezt a biztosítási védelmet elsősorban a nagyüzemek vették igénybe. A biztosítás előnye abban érvényesült, hogy a biztosítótársaságok a kártérítésen kívül ellátták a biztosítási feltételekben előírt jogvédelmüket is. A szavatossági biztosítást az EMABIT-nál és néhány biztosítótársaságnál vezették be, azután évtizedeken keresztül művelték.

Az Első Magyar Általános Biztosító rövid története az első világháború alatt és után, majd az 1948. évi államosításig

A tűzbiztosítási állomány a háborús események hatására jelentősen lecsökkent (egyes becslések szerint 40%-kal). A háború által érintett területekről számos tűzkártérítési igényt jelentettek be. Ezekre ugyan a biztosítási feltételek nem vonatkoztak, a kockázat kizárása ellenére a társaságok nagy része, kiemelten az EMABIT is méltányosságból kártérítést adott.

A pénzértékcsökkenés (infláció) nyomán vezették be a biztosítótársaságok, köztük az EMABIT is az árkülönbözeti kiegészítő biztosítást, amely arra az árkülönbözetre szólt, amely a készáruk előállítási költsége és a piaci ára között mutatkozott.

Az első világháború után az Első Magyar Általános Biztosító Társaságra ugyanolyan súlyos problémák megoldása várt, mint a többi biztosítóra és az egész magyar gazdaságra. A biztosítók 1919-ben megalapították a BIOSZ-t, a biztosító vállalatok részvényeseinek érdekképviseletét. Az alapításban 35 társaság vett részt. Súlyosan érintették az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot is a területi elcsatolások, de az EMABIT az első időkben Pozsonyban, Kolozsvárott, sőt Jugoszláviában is részvények vásárlásával jelen maradt.

Az EMABIT-ot is súlyosan érintette az 1929-1933 közötti világgazdasági válság, különösen az életbiztosításra volt ez kedvezőtlen hatással.

1936-ban a biztosítási üzletet megrázta a Phőnix osztrák biztosítótársaság bukása, majd a súlyos biztosítási váltás megoldására Unitas néven új társaságot alapítottak, amelyben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 35%-os részvényérdekeltséget vállalt. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság volt ekkor is hazánkban az első, sőt a Phőnix bukásával sikerült olyan előnyhöz jutni (a biztosítási felügyelet segítségével is), hogy a Társaság díjbevételi növekedése jelentősen megugrott.

A bécsi döntés alapján 1938. december 31-én a meglévő biztosítási állományt át kellett adni a Magyarországon működő biztosítóknak. Az EMABIT részére az előnyök mellett sok gond is keletkezett, hisz egyrészt mint magyar biztosítónak példát kellett mutatni a magyarlakta területeken, másrészt az üzleti állományok növekedése révén kiemelten kellett kezelni a kárfizetéseket, s a különböző adományokat, alapítványokat kellett támogatni.

Külön ki kell emelni a Társaság szerepét a II. világháborús események export és import szállítmányok kockázati körülményeire, ami a szállítmánybiztosítási üzlet vonatkozásában olyan helyzetet teremtett, hogy azt a biztosítótársaságok saját erejükre támaszkodva megoldani nem tudták. Ezért a Pénzügyminisztérium az Első Magyar Általános Biztosító Társaság közreműködésével létrehozta a háborús kockázati irodát (Hakobir), amely a társaságok közös szerve volt a kül- és belföldi háborús és normál szállítmánybiztosítások lebonyolítására.

Érdekességként leírjuk, hogy 1942-ben a nem élet (mai szakmai értelmezésben) és életbiztosítás aránya az EMABIT-nál kb. 60 - 40 %.

A II. világháború után a biztosítási tevékenység csak 1946. augusztus 1-jével a stabilizációval, a forint bevezetésével indulhatott el.

Az 1948. évi adatok szerint a Gazdák Biztosító Szövetkezetének volt a legmagasabb díjbevétele és létszáma, ezt követte az Első Magyar Általános Biztosító.

1948-ban az akkori kormány állami érdekeltségűvé nyilvánította az Első Magyar Általános Biztosítót és két leányvállalatát, s ezzel megszűnt a 91 éves működése.

Befejezés

Tisztelettel adózni múltunknak, hivatásunknak magyarságunknak és európaiságunknak, amiben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság reménysugár volt a biztosítási szakmának emberségben, hivatástudatban.

Múltunkból a jót, a reménységet és a biztosítási szakma iránti szeretetet tovább kell adni szakmánk művelőinek. A pénz és a profit eredmény fontos és kiemelt célkitűzés napjainkban is, de ez nem elég és nem minden.

Felhasznált irodalom

  • Első Magyar Általános Biztosító Társaság 25 éves története, 1883.
  • Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1857-1907. Pallas 1908.
  • Biztosítás elmélete és gyakorlata, 1960. (szürkekönyv)
  • Karácsonyi Sándor: Pér község és a plébánia története, Győregyházmegyei Alap, 1941.

Köszönet a Pannonhalmi Apátság főkönyvtárának a segítségért.

Vissza a lap tetejére