Bevezető (az EU jog előírásai)

„ A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról” felvet olyan kérdéseket, melyeken időben el kell kezdeni gondolkodni, és a felmentés indokait, hatályát kidolgozni. A Felügyeleti Tanács napirendjére tűzte a kérdést, döntéseit szintén közvetíteni kívánjuk a szakma felé. Előreláthatólag egy bizottság fog foglalkozni a hazai implementálásból következő esetleges felügyeleti feladatokkal.

A direktíva témánkat érintő, leglényegesebb részeit az alábbiakban idézzük:

Preambulum
(12) A nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés megakadályozása érdekében ez az irányelv vonatkozik mind a közvetlen, mind a közvetett megkülönböztetésre. Közvetlen megkülönböztetés csak az, amikor nemi hovatartozása miatt egy személy kevésbé kedvező bánásmódban részesül, mint egy hasonló helyzetben lévő másik személy. Ennek megfelelően, például, a nők és férfiak közötti, a nők és férfiak eltérő fizikai adottságaiból adódó különbségtétel az egészségügyi szolgáltatások nyújtása terén nem minősül hasonló helyzetnek, így megkülönböztetésnek.(15)… Az irányelv csak a magán- és önkéntes és a munkáltatói viszonytól független biztosításra és nyugdíjakra vonatkozik.(18) A nemekre vonatkozó biztosításmatematikai tényezők használata széles körben elterjedt a biztosítás és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatások terén. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében, a nemnek mint biztosításmatematikai tényezőnek a használata nem eredményezhet különbségeket az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban. A piac hirtelen alkalmazkodását elkerülendő, ez a szabály kizárólag az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének időpontját követően megkötött új szerződések tekintetében alkalmazandó.(19) A nemek között előfordulhatnak bizonyos eltérések a kockázati csoportokat illetően. Egyes esetekben a nemi hovatartozás csak az egyik, de nem feltétlenül az egyedüli meghatározó tényező a biztosítandó kockázatok értékelésekor. Az ilyen típusú kockázatok biztosítására vonatkozó szerződések esetére a tagállamok határozhatnak úgy, hogy mentességet engedélyeznek az unisex biztosítási díjak és juttatások szabálya alól, amennyiben biztosítani tudják, hogy a kalkulációk alapjául szolgáló biztosításmatematikai és statisztikai adatok megbízhatóak, rendszeresen frissítettek és a nyilvánosság számára hozzáférhetőek. Mentesség kizárólag abban az esetben engedélyezhető, ha a nemzeti jogszabály még nem alkalmazta az unisex szabályt. Öt évvel az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetését követően a tagállamok újra megvizsgálják ezeknek a mentességeknek az indokoltságát, a legfrissebb biztosításmatematikai és statisztikai adatoknak, valamint ezen irányelv nemzeti jogba való átültetése után három évvel készített bizottsági jelentésnek a figyelembevételével.

5. cikk
Biztosításmatematikai tényezők(1) A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb 2007. december 21. után kötött valamennyi új szerződésben a biztosítási, illetve azzal kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások alkalmazásakor a biztosítási díjak és juttatások számításában a nemi hovatartozás tényezőként történő számbavétele az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban nem eredményez különbséget.(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok 2007. december 21. előtt dönthetnek úgy, hogy megengednek arányos különbségeket az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban, ha a vonatkozó és pontos biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján a nemi hovatartozás alkalmazása a kockázatelemzésben meghatározó tényező. Az érintett tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemi hovatartozás döntő biztosításmatematikai tényezőként történő alkalmazására vonatkozó pontos adatokat összeállítsák, közzétegyék és rendszeresen frissítsék, és erről a Bizottságot tájékoztatják. Ezek a tagállamok 2007. december 21. után öt évvel, a 16. cikkben említett bizottsági jelentést figyelembe véve, döntésüket áttekintő értékelésnek vetik alá, és ennek eredményét megküldik a Bizottságnak.

16. cikk
Jelentések(1) A tagállamok az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt közölnek a Bizottsággal legkésőbb 2009. december 21-ig, és utána ötévenként. A Bizottság összefoglaló jelentést készít, mely tartalmazza a tagállamok aktuális gyakorlatának áttekintését a 4. cikk vonatkozásában, a biztosítási díjak és juttatások számításában a nemi hovatartozás tényezőként történő alkalmazásával kapcsolatban. Ezt a jelentést legkésőbb 2010. december 21-ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság a jelentését, szükség szerint, az irányelv módosításáról szóló javaslatokkal kíséri.(2) A bizottsági jelentés figyelembe veszi az érdekeltek szempontjait.

Megválaszolandó kérdések

  • 1. Mely intézménytípusokat érint az idézett direktíva? (Itt azért vetünk fel intézmény- típusokat, és nem tevékenységeket, mert a hazai szabályozás jelen pillanatban inkább intézményekre vonatkozik, és nem tevékenységekre.)
  • 2. Az egyes intézménytípusokon belül mely ágazatokra termék csoportokra terjedhet ki a direktíva hatálya?
  • 3. Ezek közül mely esetekben, milyen indoklással élhetünk a felmentéssel?
  • 4. Mely szervezet gyűjtse az adatokat, és teljesítse hazánk jelentéstevési kötelezettségét a Bizottság felé?

A felvetett kérdésekre javasolt lehetséges válaszainkat az alábbiakban foglaljuk össze:

1. Intézményi kör

A biztosítókat érinti leginkább e direktíva hatálya, ezért elsősorban a biztosítók által nyújtott szolgáltatásokra kell fókuszálnunk (5. cikk (1) alapján: a biztosítási, és azzal kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások alkalmazásakor kell alkalmazni a direktíva rendelkezéseit). A nyugdíjpénztári rendszerre elvileg vonatkozhat a direktíva, hisz a hazai rendszer nyílt, nem függ a munkáltatói jogviszonytól. A magánnyugdíjpénztárakkal gyakorlatilag nem kell foglalkoznunk, mivel esetükben a unisex tábla már jogszabályba lett iktatva, tehát e direktíva értelmében már nem lehet visszalépni (preambulum 15. és 19.). Az önkéntes nyugdíjpénztári körre vonatkozik a direktíva, mivel esetükben nem lett a unisex tábla használatának kötelezettsége jogszabályban előírva (bár a gyakorlatban ritka a járadékra váltás, néhány önkéntes pénztár gyakorlatából az látható, hogy nem használnak unisex táblát). A lakásért életjáradékot kínáló intézményi körre is vonatkozhat elvileg a direktíva, hiszen a díjak és szolgáltatások számításában a nemi hovatartozás meghatározó tényező. Véleményünk szerint (figyelemmel az 5. cikk (1) bekezdésére) ez az intézményi kör is érintett.Új egészségügyi rendszerben résztvevő intézménytípusok szerepe, a rendszer részletei számunkra még nem ismertek, de köztudott, hogy egyes betegségtípusok másként érintik a nőket, illetve férfiakat. Amennyiben az új rendszernek lesznek olyan elemei, melyek alapján a nemek meghatározóak lesznek a díjban, illetve szolgáltatásban, akkor ezen intézménytípusok esetén is gondolni kell a felmentéskérésre.

2. Érintett ágazatok, terméktípusok

Amikor az árazásban, szolgáltatásban a nem szerepéről, mint kockázatelbírálási tényezőről beszélünk, első körben a halandóságra gondolunk. Nem kizárt azonban, hogy nem csak erre kell gondolnunk. Előfordulhat, hogy betegségbiztosításoknál, gépjárműbiztosításoknál meghatározó lehet a nem. Ide kell még sorolnunk a temetési biztosítást, mely nálunk (sajátos módon) a nem-élet ághoz tartozik. Bit. szerinti ágazatokat idézünk, de a halandóság kockázatába természetesen beleértendők az önkéntes nyugdíjpénztárak, illetve lakásért életjáradékot kínáló intézmények termékei is. Az egészségbiztosítás (ami a Bit.-ben jelenleg betegségbiztosítás alatt jelenik meg) tekintetében ide értendőek az új eü. rendszer esetlegesen ide vonatkozó elemei is (amennyiben az árazás-szolgáltatás kialakításakor a nemnek meghatározó szerepe van).

3. A felmentés és az indoklás

A legszignifikánsabban (legtöbb intézményi kört érintően) a halandósági lényeges eltéréseket szakmailag meg tudjuk indokolni. Ehhez első körben a KSH adatait vettük tekintetbe. A kérdés, hogy a központi adatoktól mennyire térnek el a biztosítók által alkamazott statisztikák (bizonyos esetekben valószínűleg eléggé szignifikánsan), de a lényeges különbség a halandóságban a biztosítottak tekintetében is fennáll. Legjobb tudomásunk szerint a gyakorlatban legtöbb esetben nem saját halandósági tapasztalatokat, hanem KSH halandóságot alkalmaznak az árazásban, szolgáltatásban az egyes intézmények. A direktíva szerinti felmentés esetén az érintett tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemi hovatartozás döntő biztosításmatematikai tényezőként történő alkalmazására vonatkozó pontos adatokat összeállítsák, közzétegyék és rendszeresen frissítsék (5. cikk (2)). Közismert, hogy Magyarországon a férfiak átlagosan korábban halnak, mint a nők. Ha az utóbbi néhány év halandósági tábláit megvizsgálva megállapítható a férfiak halálozási valószínűsége nagyobb a nőkénél, különösen a 20 és 90 év közötti életkorban (lásd 1. ábra). 1. ábraKérdés, hogy a halálozási különbségekből adódó nettó díjkülönbség milyen szerepet játszik a biztosítók díjkalkulációjában, és mennyire érintené érzékenyen a biztosított állomány összetételét az unisex halandósági tábla használata. Általában egy biztosítónál tapasztalható halandóság összességében jobb a néphalandóságnál, ám a férfiak és nők közötti különbségek a biztosított állományon belül is jól láthatóak. Egy magyarországi biztosító állományát 1990 és 2000 között vizsgálva azt kaptuk, hogy a 20 és 80 év közötti biztosított férfiak várható hátralévő élettartama átlagosan 7 évvel kevesebb a nőkénél, az 1. táblázatban d(t)-vel jelölve a nők és férfiak t éves korban hátralévő maradék életidejének különbségét években számolva:1.táblázatA teljes népesség körében a 40 éves férfiak és nők között szintén 9,8 év a különbség, de ott lassabban fogy a maradék életidők közti különbség, még a 60 évesek között is van 8 év, és a teljes biztosított állomány is 5 évvel fiatalabbnak tekinthető a magyarországi népességnél. További kérdéseket vet fel a húsz évnél fiatalabbak vizsgálata. Noha hazánkban az élve született fiúgyermekek száma nagyobb, húszéves korra ez a számbeli különbség eltűnik. A piacon egyre növekvő arányban vannak jelen a fiatalkorúakra vagy csecsemőkre kötött (esetleg megtakarítási elemeket is magukban foglaló) életbiztosítások (itt még nem telített a piac), melyek díjkalkulációjában nagy szerepet játszik a biztosított neme. Egyes betegségek is nemhez köthetőek, némelyek kialakulásában erősebb szerepe van például a nemnek, mint a dohányzásnak. A tanács irányelve szerint nem minősül megkülönböztetésnek „a nők és férfiak eltérő fizikai adottságaiból adódó különbségtétel az egészségügyi szolgáltatások nyújtása terén”, de a baleset-, betegség- és rokkantbiztosítások díja nem lehet eltérő különböző neműekre, ha az irányelv jogszabályba ültetése alól nem kérünk felmentést.

4. Felelősség, adatforrás

A direktíva 5. cikk (2) bekezdése, és a 16. cikkelye alapján a tagállamoknak gyűjteni, publikálni kell az érintett adatokat, illetve jelentéstevési kötelezettségük is van a tárgyban a Bizottság felé, mely összefoglaló jelentést készít a tagállamok jelentése alapján.

A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a kérdéskörrel a nemzeti statisztikai hivatalok mellett nem egy esetben a felügyeletek foglalkoznak (feléjük teljesítenek adatszolgáltatást a tárgykörben a biztosítók, ezek a szervek fogják össze szakmailag az illető tagállamok jelentésteljesítési kötelezettségéhez szükséges adatokat). Hivatalos statisztikai adatokat jelenleg hazánkban a KSH publikál, kérdésesek azok a saját statisztikák, melyek alapján egyes biztosítók számolnak (mennyire lehetnek publikusak és hivatalosak).Mindezek miatt mindenképp indokolt, hogy az adatok gyűjtését, publikálását, a jelentéstevést a Bizottság felé hivatalos szerv vagy szervek végezzék.

Vissza a lap tetejére