A Szolvencia II. irányelvvel kapcsolatos munka rohamosan folytatódik. A 2. Mennyiségi hatástanulmány (QIS 2) eredményeinek lehetővé kell tenniük az eszközök és források újbóli megállapítása biztosítókra gyakorolt hatásának mennyiségi meghatározását és választási lehetőségeket kell biztosítaniuk a tőkeszükségletek megállapításához. Az elkövetkező hónapok során fogják meghatározni annak részleteit, hogy hogyan kell kiszámítani a szükséges tőkét a Szolvencia II. reform keretében. Két sarokkő azonban már ismert: először is, valamely biztosító fizetőképességi helyzetét a piaccal összhangban értékelt eszközök és források felhasználásával számítják ki; másodszor, valamely biztosító által tapasztalt valamennyi kockázatot figyelembe vevő integrált kockázati megközelítést alkalmaznak a szükséges tőke meghatározásához. Ezeknek a változtatásoknak megfelelőbben kell tükrözniük valamely biztosító fizetőképességi helyzetét. A kockázatok és kölcsönös összefüggéseik világos modellezése továbbá átláthatóságot eredményez - kockázati tőkeköltségek formájában - arra vonatkozóan, hogy mely termékek lényegesek valamely biztosító fizetőképességi helyzetét illetően, és melyek nem. A jelenlegi Szolvencia I. rendszerből hiányzik ez a megkülönböztetés, mivel egységes kockázati tőkeköltséget alkalmaz a biztosítási kockázatokra.

Az egységes tőkeköltségektől a kockázatnak megfelelő tőkeköltségek irányába való eltolódás befolyásolni fogja a biztosítási kötvények tervezésének és árképzésének módját. A Szolvencia II. reform biztosítási iparra gyakorolt hatásáról szóló legutóbbi Swiss Re sigma tanulmány1 szerint valószínűleg a következő termékeknél merülnek fel magasabb tőkeköltségek az új rendszer keretében:

  • átlagon felüli kárkockázatú nem-életbiztosítási termékek,
  • hosszú lejáratú termékek, valamint
  • termékek opciókkal és garanciákkal.

Katasztrófára hajlamos üzletágak átlagon felüli kárkockázatot mutatnakÁtfogó piaci szinten a tőkeellátottsági mutatók várhatóan megfelelőek lesznek a Szolvencia II. reform keretében. Ez a feltevés indokolt azon az alapon, hogy

  • a Szolvencia II. reformot nem vezérelték olyan aggodalmak, hogy a biztosítási ipar alultőkésített; és
  • Svájcban a Svájci fizetőképesség-vizsgálat eredményei nem tárták fel a svájci biztosítási piac semmilyen jelentős alul- vagy túltőkésítését.

A Szolvencia II. reform megkívánja, hogy a biztosítók megfelelő tőkefedezettel rendelkezzenek a kárigényeik kockázatosságának fedezésére. A franciaországi, németországi, olaszországi és egyesült királysági nem-életbiztosítási üzletág (vagyon, felelősség, gépjármű, baleset, egyéb) kárhányadainak elemzése utal arra, hogy mely üzletágak mutathatnak átlagon felüli kockázatosságot. Az eredmények azt mutatják, hogy a nem várt kárigény ingadozások2 fedezéséhez szükséges tőke a franciaországi gépjármű-biztosítási kárigények 116%-os értékétől az egyesült királysági vagyonbiztosítási kárigények 197%-os értékéig terjedt. Az 1. sz. táblázat azt szemlélteti, hogy a vagyonbiztosítási és „egyéb” üzletágak, pl. hitel, repülési és tengeri, átlagon felüli kockázatosságot mutattak valamennyi piacon. Az e kockázatokat fedező termékek tehát magasabb tőkeköltségekkel számolhatnak. Másrészt viszont a gépjármű-biztosítási üzletágban várhatóan kevesebb fizetőképességi tőkére van szükség átlagon aluli kockázatossága következtében. Az elemzés azt mutatja, hogy főként a katasztrófára hajlamos üzletágak számolhatnak többlet tőkeköltségekkel. Ez azonban csak megközelítés: az elemzés eltúlozza a kockázatveszélyt a vagyonbiztosításban, mivel a figyelembe vett 20 éves időszak néhány katasztrofális kárt foglal magában hosszabb megtérülési idővel. Ezzel szemben a felelősségbiztosításban a tőkeköltség talán alábecsült, mivel a biztosítási díjak és a kárigény kifizetések közötti időeltolódás lehetővé teszi a kárhányad3 csillapítását.1. sz. táblázat: Relatív tőkeszükségletek üzletáganként- Alacsonyabb tőkeszükségletek + Magasabb tőkeszükségletekAz „egyéb” többek közt a hitelt, repülési- és tengeri biztosítást foglalja magábanForrás: Swiss Re sigma No. 4/2006Hosszú lejáratú termékek valamint termékek garancia- és opció tulajdonságokkalA nem-életbiztosítási rövid lejáratú üzletágban a várható károk kockázatossága teszi ki a biztosítási kockázat egy jelentős részét. A hosszú lejáratú üzletágak esetén a kockázati jellemzőkben bekövetkező változásokhoz szükséges tőkeköltségek jelentik az egyik fő tényezőt. Ez igaz lehet a felelősség- vagy egészségbiztosításra, ahol a törvényi változások vagy a jobb orvosi kezelés magasabb összegű kifizetéseket vagy hosszabb fizetési kötelezettségeket eredményezhet. A sigma elemzés azt mutatta, hogy az életbiztosítás különösen kockázatos: a hosszú élettartamú termékek, például, könnyen tarthatnak 30 évig vagy még tovább. Az életbiztosítási termékek általában biztosítási és/vagy befektetési garanciákat és opciókat foglalnak magukban. Az európai biztosítók, például, garantálják a kamatlábakat a javadalmazásos kötvények után és az átváltási árfolyamokat az évjáradékkötvények után. A biztosítási díjakról való lemondás vagy az elhalálozási segélyek növelésének opciói szintén gyakori termékjellemzők. A hagyományos biztosításmatematikai gyakorlat gyakran nem tudja megbecsülni és értékelni az ilyen termékjellemzőket. A Szolvencia I. reformmal ellentétben a Szolvencia II. meg fogja kívánni az ilyen termékjellemzőkből származó kockázatok piaccal összhangban való értékelését és az azokhoz szükséges világos tőkeköltséget. Kiderülhet, hogy ezek a tőkeköltségek jelentősek, főként a befektetési garanciáknál. 1. sz. ábra: Negatív kamatkülönbségek 1990 és 2003 között kötött termékeknél Forrás: Swiss Re sigma No. 4/2006Németországban a kötvényhozamok majdnem 3%-ra csökkentek 2005-ben az 1990-es évek eleji körülbelül 8%-ról; az 1. sz. ábra összehasonlítja a garantált életbiztosítási kötvény kamatlábak alakulását a hosszú lejáratú államkötvények hozamaival. Míg a biztosítók mostanra összhangba hozták az új kötvények utáni garantált kamatlábakat a kötvényhozamok eme csökkenésével, portfóliójukban még mindig szerepelnek 3% felett garantáló öröklött kötvények. Más szóval: az 1990 januárja és 2004 januárja között kötött garantált kamatlábú kötvények magasabb kamatlábat ígértek, mint a jelenlegi kötvényhozam. A biztosítók többsége nem tudta fedezni az általa garantált biztosítékokat - mivel nem számolt azzal, hogy a kamatlábak ilyen alacsonyra süllyednek, és mivel a hosszú távú fedezetek drágák vagy nem könnyen elérhetők voltak - most pedig nehéznek találják előteremteni az ilyen garanciák kifizetéséhez szükséges, befektetésekből származó jövedelmet.

A Szolvencia II. reform ösztönözni fogja a kockázatnak megfelelő árképzést és terméktervezést

A kockázatnak megfelelő tőkeköltségek bevezetése növelni fogja annak átláthatóságát, hogy milyen költségesek valamely biztosító kockázatai, ami pedig ösztönözni fogja a kockázatnak megfelelő árképzést és terméktervezést. Ami a meglévő portfóliókat illeti, a biztosítók úgy határozhatnak, hogy ösztönzőket ajánlanak fel kötvénytulajdonosaik részére, hogy kötvényeiket olyan szerződésekké váltsák át, amelyek jobban tükrözik az új kockázati környezetet. Egy másik választási lehetőség lenne az érintett portfólió lezárása az új üzletkötés elől (lefuttatás), illetve annak eladása. A biztosítók amellett, hogy kiigazítják az új üzletkötésre vonatkozó áraikat valamely kockázat költségességének tükrözése céljából, módosíthatják a termék konstrukciót is a tőkeigényes elemek kiküszöbölése érdekében. Ez a következő módokon érhető el:

  • a nyereségrészesedési megállapodások, valamint az opciók és hosszú távú garanciák szükségességének felülvizsgálata;
  • önrészesedési rendszerek bevezetése, amelyekben a kötvénytulajdonos viseli a kár egy részét;
  • a kiigazítást lehetővé tevő feltételek bevezetése; például a biztosítási díjak inflációhoz való indexálása vagy az évjáradék átváltási árfolyamának rendszeres felülvizsgálata;
  • a kockázatok enyhítése kombinált kockázatú termékek kínálásával, a kockázati alap kiterjesztésével a jobb diverzifikáció előnyének kihasználása érdekében, a kockázatok fedezésével, azoknak a viszontbiztosítókra való hárításával, vagy az értékpapír-forgalom növelésével.

Ennek következtében a biztosítók kevesebb garanciát és opciót kínálhatnak és olyan termékeket támogathatnak, amelyeknek változatosabb a kockázatmegosztása a kötvénytulajdonos, a viszontbiztosítók és a pénzügyi piacok között. A gyakorlatban az árakban vagy a termék konstrukcióban bekövetkező lehetséges változás attól függ majd, hogy a biztosítók milyen mértékben építették már be a biztosítási és befektetési kockázatot. Általánosságban az átlagos árszintnek nem kellene drasztikusan változnia, mivel az iparág átlagos fizetőképességi helyzete várhatóan megfelelő.

Fokozott összpontosítás a kockázat/megtérülés alapelemekre

A közelgő Szolvencia II. reform erősíteni fogja az iparág összpontosítását az alapul szolgáló kockázati jellemzők megfelelő felbecsülésére és értékelésére. Az árképzést és a terméktervezést következetesebben összhangba kell hozni a kockázatveszéllyel. Továbbá a körültekintő eszköz-forrásgazdálkodás lesz az egyik kulcs sikertényezője annak, hogy megbirkózzanak a befektetési kockázat költségeivel, amelyek a teljes tőkeszükségletek jelentős részét tehetik ki. A kockázatok és kölcsönös összefüggéseik jobb megértése erősíteni fogja a helyes kockázatkezelési folyamatokat és megfelelő irányítási struktúrákat. Fokozni fogja a biztosítótársaságokon belüli vitát is az optimális portfólió összetétellel és a stratégiai pozicionálással kapcsolatban. A Szolvencia II. reform tehát megerősíti majd a biztosítók kockázat/megtérülés alaptényezőkre való összpontosítását - valamennyi piaci résztvevő érdekében.

Vissza a lap tetejére