1. Az Amerikai Egyesült Államokban 1908-ban, a Muller v. Oregon ügyben Louis Brandeis a nők munkában töltött óráinak a közérdek szemszögéből is káros hatásait mutatta be a bírósághoz benyújtott “levelé”-ben. Kifejtette, hogy a női munkavállalók munkaidejét szabályozni kell (208 U.S. 412). Ez az amicus curiae (a bíróság barátja) levél vált megfogalmazójáról elnevezve az ilyen írások névadójává. 1954-ben a Brown v. Board of Edu. of Topeka (347 U.S. 483) ügyben, majd 1973-ban a Roe v. Wade (410 U.S. 113) ügyben vált bejáratott szokássá az ilyen típusú írások tanulmányozása a juris dictió-ban. A közigazgatási határértékek környezetvédelmi magánjogi szempontból releváns szerepéről a következő sorok tartalmaznak Brandeis amicus curiae “level”-et. Az amicus curiae “level”-ek célja a bíróság, a jogalkalmazók döntését megfelelő érveléssel a helyes, vagy legalábbis a helyesnek vélt irányba elvinni. Ezen írások közül Brandeisről nevezték el a kifejezetten a jogalkalmazói döntést a társadalmi-gazdasági körülmények változásának feltárásával, az új döntési-érvelési környezet bemutatásával befolyásolni, helyes irányba terelni szándékozó “levelek”-et. (Eredetileg angolul briefnek, azaz “levél”-nek nevezték.) A szándék: rámutatni a jogszabály, ill. esetjog megszületésekor meglévő döntési közeg átalakulásával előállott új szituációra; arra, hogy az esetjog milyen irányba mozdulhatna el, vagy kellene orientálódnia. Az ilyen “levelek” szerzői nem annyira a jog, mint inkább a társadalomkutatás mezsgyéjén mozognak írásuk megfogalmazásakor. Céljuk mégis a jog alakítása, transzformálása. A biztosítási jogban hangsúlyosan is érvényesül e problémakör. A gyakorlat és az elmélet itt is elválhat egymástól. A biztosítók teljesítési kötelezettségének beálltakor górcső alá kerülnek a határérték alatti és feletti károkozások, ill. - mint a későbbiekben szó lesz róla - a határérték hiánya mellett is beálló teljesítési kötelezettségek. Vizsgálni kell, hogy megáll-e - ill. mely országokban áll meg - a de minimis praetor non curat alapelv. Eltérő jogtudósi álláspontok és a jogi szabályozás, valamint a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság jogértelmező tevékenysége fejleszti e kérdéskört; a történelmi gyökerek után a jelen normatív háttéranyaga formálja-fedi a jogalkalmazást. Ökonómiai és jogi érvek mellett az ökológiai aspektus is szerephez jut a biztosítási jogviszonyok gyakorlatában.

A magánjog kiemelten szükséges és fontos területei közé tartozik a biztosítási jogviszonyok rendszere. A Biztosítási Szemle 2006. szeptemberi számában napvilágot látott előző tanulmányomban a környezetvédelmi biztosítás és biztosítékadás terén bekövetkezett fejleményeket elemeztem, külhoni kitekintéssel. Ez az amicus curiae levél egy jóval kisebb, de ugyanolyan lényeges biztosítási jogi, környezetvédelmi témát igyekszik kifejteni. A cél itt is ugyanaz: a jogalkalmazás fejlesztése, a gyakorlat elemzése; egy szűk kérdés, pont tárgyalása.

Történelmi távlatok

2. A huszadik század negyvenes éveiben a germán jogú országokban (pl. Németországban, Ausztriában, Magyarországon, de Lengyelországban nem) egy, a tizenkilencedik századi indusztrializációban gyökerező, magas szintű objektiváció jelent meg. Jóllehet, az első szovjet polgári törvénykönyv is tartalmazott hasonló rendelkezéseket, az ez alóli kivételek sora szubjektívvé tette. Az 1940-es évek rövid szakasza után Európa keletebbre eső része határozottan a szubjektiválódás felé vette az irányt. A mai kor ugyanazon földrajzi területének magánjoga a tizenkilencedik századi iparosodáshoz hasonló motívumok alapján tér ismét a tárgyiasodás útjára. Az aktuális joggyakorlat pedig kellő táptalajul szolgál ehhez. A politikai és elsősorban a gazdasági változások megteremtették a lehetőséget a mentalitásbeli változtatáshoz, és elengedhetetlenné vált a normatív textus módosulása is. Mindez erős kihatással van a biztosítók tevékenységére. A versenyszférára kihatással bíró objektiváció, ill. az az objektiváció, melyet a versenyszféra is generál, a biztosítók egzisztenciális hátterét befolyásolja talán a leginkább. Nem mindegy, milyen kondíciókkal válnak teljesítésre kötelessé, s az sem közömbös, hogy térülhet meg a befektetett pénz és a biztosító által ténylegesen kifizetett pénzösszeg közti, esetlegesen negatívba átcsúszó különbözet. Itt nem az aktuáriusi számításokról, hanem a jogbiztonság teremtette követelmények érvényesülésének körülményeiről van szó. Kisebb léptékben mérve: az egyes biztosító szervezetek felelősségének történelmi átalakulásáról.

3.1. Kilényi Géza 1976-ban a Jogtudományi Közlöny lapjain idézi Tinney és Parkers cikkét a Habitat 1970. évi 5-6. számból (Enhancing the quality of the environment: current federal legislation and programs): gyakran állítják, hogy csak egy határérték megállapítására van szükség, súlyos büntetésekkel azokkal szemben, akik ezeket megsértik. Egy totalitárius rendszerben ennek elsődleges szerepe van a környezetvédelmi szemléletben (ami önmagában véve is szerencsétlen helyzet), de demokratikus, szabad vállalkozásokra épülő (magántulajdonú) társadalomban a határértékek és bírságok rendszere szerencsétlen tévedés (KILÉNYI, p. 291.).

3.2. Bertalan László írja, hogy az új, integrált környezetszemlélet nem jelenti azt, hogy mától kezdve nincs szükség határértékre, csupán azt, hogy a jogszabályokban meghatározott emissziós, imissziós értékekre alapozott szabályozáson túl el kell sajátítanunk egy új szemléletet és annak kidolgozott elveit a gyakorlatba is át kell ültetnünk (BERTALAN, p.168.).

Határértékek és magánjogi felelősség

4.1. Határértéken valójában egy olyan mennyiségi limitet értünk, mely alatt eltérő jogi konzekvencia lép fel, mint a limit felett. Ez a limit tehát egy jogi, ugyanakkor szociológiai kategória is, mely azt hivatott determinálni, hogy az emberi tényezők együtthatása folytán bekövetkező változások mely mértékben nem vagy csak kevéssé károsak az emberiség egészére.

4.2. Petrik Ferenc Kártérítési jog c. munkájában arra a következtetésre jut, hogy a közigazgatási határérték alatti szennyezés is magánjogi felelősséget indukál (PETRIK, p. 72.).

A Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében a szennyezési határérték túllépése szennyezést valósít meg, mely implikálja a veszélyeztetés fogalmi elemeit is. Petrik Ferenc megállapítja, hogy a Ptk. szövegéből az a következtetés is levonható, hogy minden - a legcsekélyebb - szennyező tevékenységgel okozott kár objektív felelősséget von maga után…a Ptk. nem ismer olyan elvet, hogy csak egy bizonyos mértéket meghaladó kár megtérítése kötelező: a törvény a teljes kártérítés elve alapján áll. Ha tehát a határértéket el nem érő kár keletkezik, a Ptk. alapján ez is megtérítendő. (PETRIK, p.113.).

A környezetvédelmi törvény 4. §-ának j), k) és l) pontja értelmében csak az a környezetszennyezés valósít meg környezeti veszélyeztetést, amelynek hatására a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke fenyeget, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minősége) csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti.

4.3. A határérték kérdése a civil környezetjogban régi múltra visszatekintő problematika. Megpróbálok ismertetni néhány álláspontot. Szentgyörgyi Rezső szerint az előírt határérték alatti károkozás nem veszélyes üzemi, hanem általános deliktuális károkozásnak minősül, és ekként ítélendő meg. Lábady Tamás véleménye szerint a környezetvédelmi jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütköző tevékenységgel vagy mulasztással okozott kár veszélyes üzemi megítélés alá esik, tehát lényegében ő is Szentgyörgyi álláspontjára helyezkedik. Eörsi Gyula azt mondja, hogy nem határértékfüggő a kártérítés, mert a polgári törvénykönyvünk értelmében minden nagyságú kárt meg kell téríteni.

4.4. Lenkovics Barnabás véleménye szerint a közigazgatási határérték alatti szennyezés esetén nem a Ptk. 345. §, hanem a Ptk. 339. § alapján kell kiszabni a kártérítést (LENKOVICS, p. 324.).

4.5. Bándi Gyula szerint a polgári jogviszonyok megsértése - például a nyugodt birtoklás jogának sérelme - megvalósulhat a határértéket ugyan el nem érő, de az adott jogviszonyban zavarónak minősülő magatartással is és viszont (BÁNDI, p. 189.).

5. A közjog által megalapozott kártérítés és a magánjogi alapú kártérítés között az a különbség, hogy míg a közigazgatási jog a közigazgatási határérték feletti szennyezés esetében kötelezi a szennyező tevékenység folytatóját, azt, aki folytatta, vagy aki átvállalta a kármentesítésre, kártérítésre, addig a polgári jogi ügyben ítélkező bíró a határérték alatti szennyezés esetén is megítélhet ilyen szankciót.

6.1. Asztalos László megfogalmazásában a felelősség jogkövetkezménye ugyan szankciós, de a jogkövetkezményként realizálódó szankció nem mindig felelősségi. … Ebből következik, hogy a lehetséges jogkövetkezményként realizálódó szankció lehet objektív feltételű, amelyre a magyar nyelvben nincs külön elnevezés, legfeljebb az, hogy objektív szankció (helytállás, esetleg megtérítés), és lehet szubjektív feltételű, amikor felelősségi szankcióról (kártérítés, kötbér stb.) beszélhetünk (ASZTALOS, p. 294.).

6.2. A Farkas-Gátos-Tarr által szerkesztett kézikönyvben olvassuk, hogy a határérték el nem érése nem képezi akadályát az objektív felelősség alkalmazásának (p.48.).

6.3. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában a szomszédjogi birtokvédelmi jogesetekben a határérték túllépése minden esetben zavarásnak minősül.

6.4. A BH 2001. 32. számú jogesetben olvashatjuk, hogy a Kvt. szerint önmagában a kibocsátási határértéket meghaladó környezetbe bocsátás környezetkárosítást eredményezhet. E jogeset az ügyészség környezetvédelmi tevékenységéről szóló 1/2003. (ÜK. 8.) LÜ körlevél III. pontjában is említésre kerül: azokban az esetekben, ahol a jogszabály különböző határértéket állapít meg, néhány bírósági ítélet a kibocsátási határértéket meghaladó szennyezettségnél még nem tekintette megalapozottnak az eltiltás iránti kérelmet. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 109. § (2) bekezdése értelmében környezeti veszélyeztetés esetén az ügyész (is) jogosult keresetet indítani a tevékenységtől eltiltás … iránt. A Legf. Bír. Gfv. IV. 32.519/1999 sz. ügyben megállapítást nyert, hogy a környezetvédelmi közigazgatási határérték túllépése önmagában környezetveszélyeztetést realizál.

7.1. A határérték kérdése valójában a szubjektív felelősség megállapítása esetén kerül mérlegelésre, hiszen objektív felelősség a határérték alatti szennyezés esetén is megállapítható. A szubjektív felelősség esetén a határérték alatti szennyezés is kártérítést von maga után, ám ekkor a bíró enyhítheti a kártérítés mértékét arra való tekintettel, hogy közigazgatási szempontból nem bírságolható a környezetszennyező. Ez egy olyan sui generis helyzetet indukál, melyben a károsult csekély mértékű kártérítéshez juthat, ám a közjog szintjén negligálják a problémát. A magánjog tehát ekkor is szankcionál, a közjog ellenben eltekint a büntetéstől.

7.2. Mádl Ferenc a kártérítési összeg méltányossági mérséklése kapcsán írja: Annak, aki vagyoni lehetőségeit többszörösen meghaladó kárt okoz, egész életében kellene viselnie ennek következményeit, az attól való szabadulás minden reménye nélkül (MÁDL, p. 486.).

7.3. A környezetvédelmi törvény 4. § g) pontja értelmében a környezetszennyezés a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése.

7.4. Bakács Tibor szerint a tárgyi felelősségi rendszerekben a felelősségi forma szigorúságát elerőtleníti, ha alkalmazását a jogalkotó feltételekhez köti, például, ha meghatározott szennyezési határérték fölötti emissziónál következik be a kártérítési kötelezettség (BAKÁCS, p. 86.).

7.5. A hatályos környezetvédelmi törvény értelmében a határértéket a miniszter rendeletben, vagy rendeletben meghatározott esetben a környezetvédelmi hatóság határozza meg a környezet, ill. valamely eleme pillanatnyi és célállapotának figyelembevételével és a lehető leghatékonyabb megoldásra törekedve.

A Kvt. továbbá egy nem konkretizált, de méltányos átmeneti időt ír elő biztosítani a határérték elméleti bevezetése és gyakorlati alkalmazása között (Kvt. 89. §).

A már hatályon kívül helyezett 1976. évi II. törvény alkalmazásában káros, illetőleg veszélyes az a szennyezés vagy ártalom, amely a külön jogszabályokban meghatározott határértéket meghaladja (52. § (2) bek.).

Az elmélet gyakorlata

8. A határértékek szerepe tehát nemcsak a közigazgatásban releváns, de a környezeti magánjogi perekben is. Főleg a kártérítési összeg meghatározásakor jelentenek iránymutatást a bíró számára. A határértékek kezdettől fogva jelen voltak a környezetvédelmi közigazgatásban, ám megítélésük - mint fentebb láttuk - folyton változott. Zoltán Ödön írja: A határérték megállapításának döntően abból a szempontból van jelentősége, hogy a tevékenység folytatható, arra engedélyt adnak, illetve nem tiltják el, nem szabnak ki bírságot, ha a szennyezés vagy ártalom a határértéket nem haladja meg. A tevékenység folytatására szóló engedély azonban nem jelent engedélyt a harmadik személynek való károkozásra. (ZOLTÁN: Felelősség a környezetet veszélyeztető…, p. 419.). Zoltán Ödön 1985-ben megjelent könyvében szintén arra a következtetésre jut, hogy a határérték betartása nem jelenti, hogy a károkozó mentesülne a polgári jogi felelősség alól (ZOLTÁN: Kártérítési felelősség…, p. 111.). Pl. a BH 2002. 8. jogesetben bányászati tevékenységgel okozott birtokháborítás kapcsán a bíróság kimondta:- a Ptk. 188. § (1) bek. szerint, ha a birtokost a birtoklásában jogalap nélkül zavarják meg, birtokvédelem illeti meg;- a közigazgatási engedély nem teremti meg ezt a jogalapot.

9. Az EBH 2002. 827. értelmében az ingatlan tulajdonosát - az egész ingatlan vonatkozásában - megillető birtokvédelem joga a közigazgatási hatáskörbe utalt zajvédelmi határérték-megállapítási eljárásban is érvényesül. A mérési pont kijelölése során nemcsak az épületet, hanem a kertet is védendőnek kell tekinteni. A kert az épületek közti emberi tartózkodásra, pihenésre szolgáló terület, így a környezetvédelmi hatóságnak annak belsejében, ill. határán is fel lehet állítani mérési pontokat. Erre utal az a jogszabály-szerkesztési megoldás, hogy a hivatkozott szabványok az egyes pontokat egyenrangú francia bekezdésbe rendezték. A Ptk. 98. §-a értelmében a tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. Felhívásra került még a Ptk. 100. §, valamint a 30/1994. (X. 6.) KTM rend. és a 12/1983. (V. 12.) MT rend. 12. §-a. A BH 2003. 346. jogesetben hasonló megállapításra jut a törvénykező.

Az EBH 2001. 517. jogeset értelmében az a tulajdonos, aki az ingatlanában a szükségtelen zavarás folytán bekövetkezett forgalmiérték-csökkenés megtérítéseként már kártérítést kapott, nem igényelheti a birtokháborítást megvalósító zavarás megszüntetését is, mert a két igény kizárja egymást (Ptk. 100. §, 339. §). Az EBH 2001. 408. értelmében a közérdekből végzett útkialakítás - ha az előírások betartásával és a zavarás szükséges és elkerülhetetlen mértékét nem túllépve történik - nem ad alapot kárfelelősség megállapítására.

10. A briteknél az a bírósági gyakorlat alakult ki, hogy a közigazgatási engedéllyel behatárolt magatartásokat polgári jogilag sem tekintik szomszédjogi zavarásnak; elegendő tehát Nagy-Britanniában közjogi engedélyt kapni magánjogi károkozáshoz. (Ld: 1979-es Allen v. Gulf Oil Refining eset.)

11. A 42/2006. (X. 5.) AB határozat kimondta, hogy - inter alia - az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 96. § (2) bekezdése alkotmányellenes: Az elektronikus hírközlési építményt az ingatlanon úgy kell elhelyezni, hogy az a szomszédos ingatlanok tulajdonosait a jogaik gyakorlásában ne, vagy az adott körülmények által lehetővé tett legkisebb mértékben zavarja, ebben az esetben a létesítmény elhelyezése és működtetése nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak. A határozat III. 6. pontjában a magyar Alkotmánybíróság megfogalmazta, hogy a hivatkozott szakasz a hírközlési építmény létesítését a lehető legkisebb mértékűnek tekintett zavarás esetében jogossá minősíti, kizárva a tulajdonjog és a birtoklás háborítására a Ptk.-ban meghatározott szabályok alkalmazását. A lehető legkisebb mértékű zavarás meghatározásának a szempontjait a támadott jogszabály nem határozza meg, az eljáró szerv szabad mérlegelésétől függ ennek megállapítása. Ilyen körülmények között a tulajdonkorlátozás nem fogadható el arányosnak és így alkotmányosnak. A hivatkozott szakaszt az AB a határozat közzététele napjával kasszálta.

A francia jogi terminus, a troubles anormaux du voisinage talán pontosabb kifejezés, mint a magyarban a szükségtelen szomszédjogi zavarás kategóriája, hiszen a francia szóhasználat teleologikusan magában foglalja azt, hogy a szomszédjogi zavarás csak akkor bír jogi relevanciával, ha az anormal, azaz rendellenes; eltér a megszokottól. Tehát például a zajszint meghaladja az általános mércével elfogadhatót, in concreto a megszabott határértéket. (A közigazgatási határérték nem minden esetben adott. Ezzel kapcsolatban ld: 73/2006. (XII. 15.) AB h.; infra

12. pont.) A magyar polgári törvénykönyv miniszteri indokolása szerint a szükségtelen zavarás fogalma nem abszolút, hanem relatív, azaz az érdekek összeegyeztetésére, összemérésére van szükség. Kis mértékű zavarás - mint láthatjuk a P. törv. III. 20 646/1970. jogesetben a benzinkút működtetése esetén - indokolt lehet.12. A közigazgatási határérték nem minden esetben adott. Ilyenkor a polgári jogilag megfogalmazott zajmérték kizárólag magánjogilag posztulál. A közjogra (pl. csendháborítás) nem lehetne kihatása. Mégis van. Az alábbi számú határozatában a csendháborítás tényállásából kasszálta az Alkotmánybíróság a “megengedettnél nagyobb” kifejezést. A törlés oka az volt, hogy a zajra vonatkozóan a közigazgatási határérték nem minden esetben adott. A 73/2006. (XII. 15.) AB határozat indokolásának III. 2. pontja rámutat, hogy vannak jogilag tiltott, ill. szabályozott zajkeltő magatartások, ahol az okozott zaj tiltott mértéke nincs meghatározva. Így pl. a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 6. § (4) bek. lehetőséget ad a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek a helyi sajátosságokra figyelemmel az üzletek éjszakai (22 óra ás 6 óra közötti) nyitvatartási rendjének szabályozására, és ezzel zajvédelmi korlátozásokra. A lakásszövetkezetek és a társasházak a házirendjükben megállapíthatnak zajkeltő magatartásokkal szembeni korlátozásokat. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 26. § (1) bek., valamint a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 14. § (2) bek. felhatalmazza a lakóközösségeket arra, hogy házirendjükben a lakóépületek sajátosságaihoz képest szabályozzák a lakhatásuk nyugalmát zavaró zajkeltő magatartásokat.

Konkludáló észrevételek

13. Ami a közigazgatás szintjén irreleváns, a polgári jogban kártérítési, vagy egyéb jogkövetkezményeket vonhat maga után a mellérendeltség princípiuma szerint. Amennyiben a felek között megsérül ennek az egyenlőségre hajló jogviszonynak az aránya, az igazságszolgáltatás fellép(het), és helyreállíthatja a felbillent egyensúlyt, legyen bár mindössze nuance az eltérés.14. A határérték érvényesülésének vizsgálata az előzőeken túl más területeken is megfigyelhető. A foglalkozás-egészségügyben a munkaadó felelőssége érvényesül az esetleges közigazgatási hatósági intézkedés mellett. Ez önmagában olyan nagy terület, amely külön dolgozat tárgya lehetne (ld: magyar Alkotmány 70/D. § (2) bek.).

Az idézett művek jegyzéke

1. Asztalos László: Szankció és felelősség a polgári jogban, in: Felelősség és szankció a jogban, Budapest, KJK, 1980.2. Bakács Tibor: Magyar környezetjog, Springer Verlag, 1992.3. Bándi Gyula: Környezetjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.4. Bertalan László: A legjobb elérhető technika (BAT) kiválasztása műszaki szempontból, in: A környezetvédelmi szabályozás elmélete és gyakorlata, szerk. Fodor László, Debrecen, 2003.5. Farkas - Gátos - Tarr: A környezetkárosításból eredő igény érvényesítésének bírói gyakorlata, Láng Kiadó, Budapest, 1991.6. Kilényi Géza: Polgári jogi eszközök a környezetvédelem szolgálatában, Jogtudományi Közlöny, 1976., pp. 285-295.7. Lenkovics Barnabás: A környezetszennyezés polgári szankciói, in: Felelősség és szankció a jogban, szerk. Asztalos László, Budapest, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, 1980.8. Mádl Ferenc: A deliktuális felelősség a társadalom és a jog fejlődésében, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.9. Petrik Ferenc: Kártérítési jog. Az élet, testi épség, egészség megsértésével szerződésen kívül okozott károk megtérítése, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2002.10. Zoltán Ödön: Felelősség a környezetet veszélyeztető tevékenységgel okozott kárért, Magyar Jog, 1979. évi 5. szám11. Zoltán Ödön: Kártérítési felelősség a környezet védelmében, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.

Vissza a lap tetejére