Bevezetés

A viszontbiztosítási helyzet értékelésének apropója az (a piaci áttekintés mellett), hogy a viszontbiztosítási ügyletek a jelenlegi szolvenciarezsimben nem kerülnek elég hangsúlyosan értékelésre, figyelembevételre, pedig a viszontbiztosításnak a kockázatporlasztás mellett számos más mozgatórugója van; ugyanakkor hitelkockázat-hordozó is egyben. A hazai viszontbiztosítási helyzet alakulásáról készített elemzésünk két fő forrása: 2005. évi biztosítói belső adatszolgáltatás, illetve egy (általunk összeállított), a viszontbiztosítással kapcsolatos kérdőív eredményei (ezúton is köszönjük a biztosítók által megküldött válaszokat).Értékelésünket a 2005. évi adatszolgáltatási adatok alapján készítettük el, több okból kifolyólag: a viszontbiztosítás nemzetközi, globális jellege miatt a negyedéves adatok csak tájékoztató jellegűek; a viszontbiztosítási struktúra nem gyakran, és nem drasztikusan változik; a szerződések gyakran több éven átívelőek, de évesnél gyakoribb megújítás nem fordul elő; az ügyletek nemzetközi volta miatt az elszámolások hosszadalmasak, a kockázatok sokszor a negyedik, ötödik partnernél kerülnek a retrocedálási1 láncban végső elhelyezésre; a viszontbiztosítási partnerekről évente kell összesített beszámolót küldeniük az intézményeknek. Mindezen okok miatt tehát elemzésünkben a legfrissebb, auditált adatokkal konzisztens felügyeleti adatszolgáltatásra támaszkodtunk.

A fentieken túl, annak érdekében, hogy az elemzés mélyebb, részletesebb lehessen, kérdőívvel kerestük meg a biztosítókat. A kérdőívben olyan kérdésekre helyeztük a hangsúlyt, mint: díjtarifa-változási tapasztalatok, viszontbiztosítási politika kialakításának szempontjai, alternatív kockázatkezelési technikák.

Az adatok alapján megállapítható, hogy összpiaci szinten nincsenek hektikus változások; a biztosítók - több évre visszatekintve - díjuk 17% körüli volumenét helyezik el (elsősorban külföldi) viszontbiztosítóknál kockázatuk egy részének átadása fejében. A nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően a hazai piacon is a nem-élet ágban jelentősebb a viszontbiztosítási védelem vásárlása. Ez több okból kifolyólag is indokolt: a tűz-és katasztrófa fedezetek, a kevéssé kiszámítható felelősségbiztosítási ágazatok komoly viszontbiztosítási fedezetet igényelnek.

A viszontbiztosítóknak való kitettség (a tartalékok viszontbiztosítóra jutó részének) értékelése kapcsán elmondható hogy (részben a szabályozási környezetnek köszönhetően) a nem-élet ágban igen jelentős: 19% ennek aránya. Tovább növeli a kockázatot, hogy ezek a mérlegfőösszegben követelésként meg sem jelenő tételek, és egyelőre semmilyen szigorúbb megkötés nem vonatkozik ezekre az „eszközökre” azon kívül, hogy a Felügyelet (6/2001. évi) ajánlása szerint a viszontbiztosítóknak legalább BBB minősítésűeknek kell lenniük.

A viszontbiztosítók minősége összességében nem utal lényeges hitelkockázatra (bár nem mindegyik viszontbiztosító minősített). A viszontbiztosítók nagy része külföldi, EU-beli, jó minősítésű intézmény. Gyenge minősítésű intézmények az összes viszontbiztosítási partnereknek csak 1%-át teszik ki, azok jó része is hazai biztosító, amelyek minősítését erősen meghatározza Magyarország alacsonyabb országminősítése. A kérdőívre adott válaszok alapján megállapítható, hogy a viszontbiztosítási díjtarifák növekedése (a megnövekedett terror- és katasztrófaveszély következtében) az utóbbi években főleg a nem-élet ágban tapasztalható. A viszontbiztosítási direktíva még nem érezteti hatását2 a díjakban. A viszontbiztosítási politika tulajdonosi és saját döntés konszenzusán alapul a legtöbb társaságnál. Alternatív kockázatkezelési módszerek pénzügyi viszontbiztosítás formájában elenyésző számban vannak jelen (2 biztosító tett erre utalást), SPV-t egy biztosító sem alkalmaz jelenleg kockázat-kihelyezésre, illetve tőkebevonásra.

1. Szabályozási környezet alakulása

1.1 Biztosítási törvény

Mivel a viszontbiztosítási tevékenységre és a viszontbiztosítókra nem vonatkozik külön jogszabály, ezért a viszontbiztosítási direktíva (2007. év végéig végrehajtandó) implementációja a hazai piacon is egy szabályozási űrt fog betölteni. A jelenleg hatályos a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvénynek (a továbbiakban: Bit.) vannak ugyan viszontbiztosítói, viszontbiztosítási vonatkozású részei, az azonban a „törvény hatálya” c. fejezetében nem nevesíti a viszontbiztosítási tevékenységet. A Bit. fogalmai között szerepelteti a viszontbiztosítási tevékenység és a viszontbiztosító fogalmát3. Érinti még a viszontbiztosítás témakörét (elsősorban a passzív4, átadott kockázat oldaláról) az alábbi lényeges pontokon:Bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség: a biztosítók kötelesek egy hónapon belül bejelenteni új, külföldi viszontbiztosító partnerük nevét. Mindezek mellett a biztosítókra vonatkozó adatszolgáltatási rendeletben negyedévente és évente adatot szolgáltatnak az átadott és átvett viszontbiztosítási kockázatokkal kapcsolatosan, illetve évente egyszer az összes viszontbiztosítási partner nevét közölniük kell a társaságoknak honossággal, minősítéssel és az átadott/átvett viszontbiztosítási díjjal.Szolvencia: a minimális szavatolótőke-szükséglet viszontbiztosítással korrigálható (egy bizonyos mértékig), mivel a jelenlegi EU szolvencia modell ezt lehetővé teszi azon az alapon, hogy az átadott kockázatok csökkentik a direkt biztosítók kockázatát. Tartalékok: a viszontbiztosítást figyelembe kell venni a tartalékok képzésekor. A jelenlegi hazai szabályozás vegyes ebből a szempontból, ugyanis nagy vonalakban a szabályozási környezet a nem-élet ágban nettó, az élet ágban bruttó tartalékolást ír elő. Eszköz oldali szabályként jelenik meg a 2004. május 1-jétől hatályos Bit.-ben, hogy a tartalékok értékelésekor figyelemmel kell lenni a viszontbiztosítás minőségére.

1.2 Felügyeleti ajánlás

A Felügyelet 2001-ben - a már akkor is érzékelhető szabályozatlanság miatt - egy ajánlást adott ki a viszontbiztosítás kezelésére. Olyan prudens szabályok kerültek megfogalmazásra az ajánlásban, melyek a direkt biztosítók viszontbiztosítási politikájuk (mint kockázatkezelési eszköz) kialakítása kereteire vonatkoznak, illetve azokra a lényeges információkra, melyeket a direkt biztosítóknak viszontbiztosítási partnereikről érdemes beszerezni, mielőtt üzletet kötnek és mialatt viszontbiztosítási kapcsolatban állnak. Ez az ajánlás OECD és IAIS iránymutatásokon, standardokon alapul. Bár az ajánlás nem a viszontbiztosítási tevékenységre, hanem a viszontbiztosítás mint kockázatkezelési eszközre vonatkozik, a viszontbiztosítási direktíva hazai jogszabályi környezetbe helyezésével időszerűvé válik az ajánlás felülvizsgálata, várhatóan 2007-ben.

1.3 Nemzetközi ajánlások, standardok

Mivel a viszontbiztosítás nemzetközi jellegű üzlet, különböző szinteken kialakult a szabályozás közelítésének igénye (az EU-n kívül és belül). A különböző nemzetközi szervezetek számos anyagukban foglalkoznak a viszontbiztosítás kérdéskörével.IAIS (International Association of Insurance Supervisors): kiemelt témaként kezeli a viszontbiztosítást. Külön albizottságot hozott létre a viszontbiztosítással kapcsolatos kérdések szakmai konzultációjára. Három fő dokumentum született ebben a tárgyban (és érintőlegesen más dokumentumok is foglalkoznak a viszontbiztosítás kérdéskörével)

  • A viszontbiztosítás felügyeletének minimális követelményei (2002)
  • A viszontbiztosítási fedezet értékelése (2003)
  • Kockázatátvitel, közzététel és elemzés a pénzügyi viszontbiztosítás tekintetében (2005)

CEA (Comité Européen Des Assurances): nemrég kiadott egy iránymutatást a pénzügyi viszontbiztosítással kapcsolatosan (2006)IAA (International Actuarial Association): A viszontbiztosítási szerződések könyvelése (IFRS-IAA standard)-konzultációs fázisMindezek közül az IAIS standardok (az első kettő) alapelv szinten bekerültek a felügyeleti ajánlásba, a CEA dokumentumban foglaltak a szabályzók, felügyeletek részére tartalmaznak fontos ajánlásokat, különösen az EU direktíva átvételekor. Az IAA dokumentum azok számára érdekes, akik IFRS szerint készítik beszámolójukat (a hazai szabályozás még nem mozdult el a nemzetközi standardok irányába a biztosítás területén).

2. Piaci tendenciák

Az alábbiakban a piac egészét érintő folyamatokat, tendenciákat elemezzük aktív és passzív viszontbiztosítás, illetve a viszontbiztosítóknak való kitettség aspektusából.

2.1 Passzív viszontbiztosítás

A passzív viszontbiztosítási tevékenység a hazai biztosítási piacon sokkal jelentősebb, mint az aktív. Pár biztosító kivételével mindegyik társaságnak van valamilyen viszontbiztosítása. Mivel a hazai piacon nem működik professzionális viszontbiztosító, ezek legnagyobb része nemzetközi ügylet. A biztosítók összességében díjuk mintegy 17%-át valamely külföldi viszontbiztosítónak átadják. A passzív viszontbiztosítási tevékenységnek három lényeges motivációja lehet:

  • kockázatporlasztás: viszontbiztosítói díj ellenében a kockázatok egy része a viszontbiztosító által átvállalásra kerül
  • tőke-optimalizálás: a szavatolótőke-szükségletbe a viszontbiztosítás csökkentő tényezőként hat(hat)
  • anyavállalati politika: az anyacég mint viszontbiztosító a díj átvételén keresztül vihet ki profitot

Ha megnézzük a passzív viszontbiztosítási tevékenységet a hazai piacon az elmúlt 8 évben, a következőképpen alakultak a saját megtartások:

2.1 A saját megtartások alakulása díj alapon

A passzív viszontbiztosítási tevékenység saját megtartása elég stabilan 82-83% körül alakul. Az élet és nem-élet ág között tapasztalható némi átstrukturálódás. A kockázatosabb, és nagy kockázatokat is magában hordozó nem-élet ági saját megtartás jóval alacsonyabb, mint az élet ági (A 2003-2005-ig terjedő időszak „kilengése” egy nagyobb súlyú biztosító kifutó állományával kapcsolatos elszámolás miatt következett be). A nem-élet ágban megnőtt a kockázatvállalási kedv, illetve számos biztosító a nem-arányos szerződések5 irányába strukturálta át viszontbiztosítási fedezetét 2005-re. Ennek köszönhető, hogy a nem-élet ágban 4%-kal magasabb lett a saját megtartás.

2.2 A viszontbiztosítás mint tőkeoptimalizálási eszköz

A viszontbiztosítás (elsődleges funkciója, a kockázatporlasztás mellett) szavatolótőke-csökkentő eszközként is megjelenhet egy biztosító üzletpolitikájában. A biztosítási piac minimális szavatolótőke-szükséglet számításaiban a viszontbiztosítás csökkentő tényezőként 50%-kal (alapvetően a nem-élet ágban), illetve 15%-kal (élet ág) vehető figyelembe. A biztosítók mérete, eltérő viszontbiztosítási politikája miatt abban is elég nagy szórás mutatkozik, hogy kinél, mekkora „segítséget” jelentett a viszontbiztosítás tőkemegfelelés szempontjából. A viszontbiztosítás tőkeszükséglet csökkentő hatása a nem-élet ágban jelentősebb, az élet ágban gyakorlatilag elhanyagolható.

2.2 A viszontbiztosítással korrigált tőkeszükséglet

A saját kárfelhasználás/bruttó kárfelhasználás a piac súlyozott adatai alapján mutatja a viszontbiztosítási együtthatót, a korrigált érték pedig először figyelembe veszi azt, hogy maximum 50%-ig lehet viszontbiztosítást beszámítani, és utána számol súlyozott átlagot. Az együttható értéke az elmúlt két évben elég stabilan alakult. Azt mutatják a számok, hogy a biztosítók minimális szavatolótőke-szükségletét összpiaci szinten a nem-élet ágban 18%-kal csökkentette az a tény, hogy van viszontbiztosításuk. A viszontbiztosítást a tőkeoptimalizálás eszközeként (bevallottan, és az adatok alapján is) 4-5 társaság alkalmazza. Két másik társaság esetében ez is szempont, de nem elsődleges a vb struktúra kialakításakor.

2.3 A nagykockázatok viszontbiztosítottsága

A kockázatporlasztás az egyik (legfontosabb) szempont (sok más mellett) a viszontbiztosítási program kialakításához. Kiemelten fontos, hogy egy biztosító megfelelő viszontbiztosítói katasztrófa fedezettel rendelkezzen, illetve megfelelő módon fedezze a különböző nagykockázatait, lehetséges nagykárait.

A felügyeletre beérkező adatszolgáltatás alapján a viszontbiztosítói fedezettség darabszámáról, illetve a viszontbiztosítót illető kárfedezetekre (mennyi esik a teljes kárból a viszontbiztosítóra) az alábbi mértékek adódnak:

2.3 Nagykockázatok viszontbiztosítási fedezete

Egyenkénti értékelés tárgya, hogy mely biztosító mennyire vállalja, vállalhatja be a nagykockázatokat viszontbiztosítási fedezet nélkül. Darabszámokat tekintve, összpiaci szinten elég megnyugtató a helyzet, a kármegtérülések tekintetében kevéssé, bár ezeket a kockázatokat nem-arányos viszontbiztosítással fedezik inkább, és itt elég nagy biztosítói önrészek lehetnek. A viszontbiztosítási program megfelelőségét mindig az adott intézmény kockázatvállalási hajlandósága, tőkehelyzete összefüggésében érdemes vizsgálni (a nagykár nagykockázat jogszabály limitjei elavultak, nem tükrözik az egyes intézmények sajátosságainak megfelelő tényleges nagykárokat, nagykockázatokat).

2.4 A viszontbiztosítónak való kitettség

Mivel a hazai jogszabályi-számviteli környezet vegyes módon kezeli6 a tartalékok viszontbiztosítóra jutó részét az élet illetve a nem-élet ágban, de a hitelkockázat tulajdonképpen a viszontbiztosító felé fennáll, ezért az alábbiakban bemutatjuk, hogy a tartalékok mekkora hányada esik a viszontbiztosítóra élet, illetve nem-élet ágban. A díjak jelezhetnek egyfajta viszontbiztosítási volument, de a viszontbiztosítónak, mint kockázatot átvállaló partnernek való kitettség (a hitel kockázat) a tartalék viszontbiztosítóra jutó részével jobban érzékeltethető. Az élet ágban ugyan csökkent a megtartott díjak aránya, de ugyanakkor nem csökkent a megtartott tartalékok aránya. Továbbra is leginkább olyan típusú viszontbiztosításokat kötnek, ahol a kockázati tőkeérték van biztosítva, és ez nem befolyásolja a megképzett tartalékok volumenét. A piac még nem „mozdult rá” arra a jogszabályi változásra, mely (2004. május 1-jétől) az élet ágban megengedi, hogy követelésként legyen kimutatva a biztosítástechnikai tartalékok viszontbiztosítóra jutó része az életbiztosítások esetében. A nem-élet ágban is kis mértékben csökkent a tartalékok viszontbiztosítóra jutó része, és amíg a díjak 27, illetve 23%-a kerül viszontbiztosítóhoz, addig a tartalékok 21, illetve 19%-a az elmúlt 2 év adatait figyelembe véve. A különbségeket a nem-arányos viszontbiztosítások okozzák.

Hosszabb távon az élet ági tartalékok nagyobb volumenű viszontbiztosítói része prognosztizálható. A Szolvencia II kezelni kívánja majd a viszontbiztosítást mint hitelkockázatot. Jelenleg a vegyes hazai szabályozás miatt a nagyobb volumenű nem-élet ági viszontbiztosítás hitelkockázata nem mérhető megfelelően, mert a nettó nem-élet ági tartalékképzés miatt a viszontbiztosítóra jutó tartalékrész a mérlegben meg sem jelenik mint követelés. A nettó tartalékképzés jobban magában hordozza azt a kockázatot is, hogy aktuáriusilag korrekt-e a tartalékok viszontbiztosítóra jutó részének a becslése (ezt a felügyelet elsősorban az átfogó vizsgálatok keretében vizsgálja).

2.4 A tartalékok viszontbiztosítóra jutó része

2.5 A partnerek honossága, minősítése:

Áttekintve a hazai biztosítók viszontbiztosítási partnereit a 2005. évi adatszolgáltatás alapján, a 378 viszontbiztosítási partnerből 302 uniós, a többi azon kívüli (elsősorban USA-beli, és EU-n kívüli európai országok).Ami a minőséget illeti, elmondható, hogy az adatszolgáltatásban a hazai biztosítók döntő többsége a Standard&Poor's minősítését vette alapul. Pár esetben előfordult AM Best és Fitch minősítés is, 2-3 esetben ismeretlen (többnyire orosz bejegyzésű) minősítő intézetek minősítését vették alapul a társaságok.

2.5 Összevont minősítési eredmények a 2005. évi adatszolgáltatás alapján

A nemzetközi tendenciák is azt mutatják, hogy már sokkal ritkább az AAA minősítés, és ezt gyakran a megnövekedett terrorveszéllyel és a természeti katasztrófákkal hozzák összefüggésbe. A minősítések mindazonáltal nem utalnak gyenge viszontbiztosítókra ami a hazai kockázatok kihelyezését illeti, bár a cégek egyedi elbírálása jelentőséggel bír; gyakran a gyengébb társaságok nem tudják megfizetni a jobb minőséget. 40 viszontbiztosítóról nem kaptunk információt, vagy NR jelölést kaptak7. A fenti táblázatban az S&P jelölését alkalmaztuk, és összevonásra kerültek a minősítések főbb kategóriákba. Általánosságban a minősítés BBB-ig elfogadható, az alatt gyengének számít.

2.6 Aktív viszontbiztosítás

Az aktív viszontbiztosítási tevékenység nem jelentős a hazai piacon, a biztosítók összes bruttó díjbevételének 3 ‰-e (nagyjából ez alatt a szint alatt alakult az elmúlt években is). Aktív viszontbiztosítási tevékenységet a 2005. évi adatszolgáltatás szerint 9 biztosító végzett, közülük két biztosító aktív viszontbiztosításból származó díjbevétele éri el a teljes díjbevétel 10%-át. Ez azért is érdekes, mert a viszontbiztosítási direktíva bizonyos részei vonatkozhatnak majd ezeknek a biztosítóknak az aktív viszontbiztosítási tevékenységére. A többieknél nem szignifikáns ez a tevékenység, 5 biztosító esetében az 1%-ot sem éri el.

3. Viszontbiztosítási díjak, politika, alternatív kockázat-átviteli módszerek

3.1 Díjak, kockázatok, kizárások

Feltételezhető, hogy a szabályozás eddigi teljes hiánya után a viszontbiztosítási direktíva díjnövelő hatással lehet a viszontbiztosítási üzletre. Nem csupán a tőkeszükséglet költsége miatt, hanem egyéb, adminisztrációs és felügyeleti díjterhek felmerülése miatt is. Eddig ez a hatás nem tapasztalható a hazai piacon, mivel még a legtöbb EU-beli országban nem lépett hatályba (nem implementálták) a viszontbiztosítási direktívát.

Azonban a - különösen nem-élet - biztosítók jelentős díjnövekedést tapasztaltak az utóbbi években. Okként a legtöbben 9/11-et, és az utóbbi években intenzívebb és növekvő károkat okozó természeti katasztrófákat jelölték meg. Ezek elsősorban a vagyoni jellegű kockázatokat érintették (és kb. 20-30%-os hatásuk volt), de néhányan beszámoltak a kgfb vb tarifájának növekedéséről is, különös tekintettel a nagy kárösszegű személyi sérülésekre (az EU limit is nőtt). Jellemző, hogy az élet ágban alig növekedtek az utóbbi években a díjtarifák.

A terrorizmus kizárása kapcsán az az általános tapasztalat, hogy a viszontbiztosítási szerződések jórészt konzisztensek a direkt biztosítással: a viszontbiztosító a legtöbb esetben kizárja, és ugyanígy a direkt biztosítók is. Ha mégsem lenne konzisztens a kizárás, fakultatív8 fedezetet kötnek rá. Jellemző, hogy a legtöbb viszontbiztosító 9/11 óta nem vállal terrorizmus kockázatot a keretszerződésekben (az akkori események nagyon megrengették a viszontbiztosítói piacot).

3.2 Viszontbiztosítási politika

A viszontbiztosítási program kialakítása legtöbb társaság esetében saját döntés kérdése, de ez ötvöződik azzal, hogy konzultálnak az anyacéggel. Ez különösen azért alakult így, mert a magyar piacon a cégek nagy része külföldi tulajdonban van. Nagyon sok esetben teljes egészében az anyacég határozza meg a viszontbiztosítási politika főbb irányvonalait. Csak néhány esetben tapasztalható, hogy a cégek figyelembe veszik a felügyeleti ajánlást a viszontbiztosítási politika kialakításakor. Az anyacégi stratégia, illetve a csoporton belüli kockázatátvitelek a viszontbiztosítási partnereken keresztül is leszűrhetők (sok esetben az anyacég a viszontbiztosító).

A társaságok alig felének van írásos viszontbiztosítási politikája. (Mint már említettük, többen az anyacéggel egyeztetetik vb politikájukat.) Néhány esetben előfordul, hogy bár egy adott intézménynek nincs saját, írásba foglalt vb politikája, de a tulajdonosnak van, és az a leányokra is érvényes. Az írásos viszontbiztosítási politikák elsősorban - a felügyeleti ajánlásban is szereplő - kockázatvállalási limiteket, vb partnerek minőségére vonatkozó előírásokat tartalmazzák. A viszontbiztosítási politikát megfelelő időközönként felülbírálják, aktualizálják. A viszontbiztosító minőségére vonatkozóan elmondható, hogy a társaságok nagy többségénél a partner minősége lényeges szempont. Több társaság esetében a tulajdonos minősítése alapján választhatók a vb partnerek. Néhány társaság esetén szigorúbb előírás van érvényben: „A” minősítés alatt nem köthetnek vb szerződést, illetve ha időközben „A” alá esik a minősítése egy adott partnernek, más partnert kell keresni. A felügyeleti ajánlásban az szerepel, hogy „BBB” alatti minősítésű viszontbiztosító nem javasolt.

3.3 Alternatív kockázatátvitel

A biztosítók még nem nagyon élnek az alternatív kockázatátviteli technikák alkalmazásával. Két társaságról tudjuk, hogy alkalmaz pénzügyi viszontbiztosítást9, elsősorban az állományépítéssel járó magas kezdeti költségek optimalizálására. Az ismert, hogy quota-share jellegű, finanszírozási viszontbiztosításokról van szó. Az SPV10 (legalábbis a lenti definíció szerinti) még nem jelent meg a társaságok kockázatporlasztási eszköztárában.

Vissza a lap tetejére