Bevezetés

Az elmúlt években a biztosítási és pénztári piac fejlődését vizsgálva sok szó esett a pénzügyi tanácsadók, biztosításközvetítők szerepéről, munkájáról, továbbképzésük fontosságáról. A másik oldalon pedig konferenciákon, szakmai beszélgetéseken hangsúlyoztuk az öngondoskodás kereteinek kiterjesztését, az emberek pénzügyi ismereteinek bővítését, mélyítését. Vajon hol értünk el többet?Kutatásunk elsődleges célja az volt, hogy a pénzügyi szervezetek, és köztük elsősorban a nyugdíjpénztárak, biztosítók által kínált „termékek” ismertségét felmérje. A kérdőív kérdéseinek összeállítása során arra törekedtünk, hogy a pénzintézetek és termékeik ismertsége, elfogadottsága mellett a válaszolók demográfiai jellemzőit is megismerjük. Részletesen vizsgáltuk azt is, hogy ki tagja a magán- és az önkéntes nyugdíjpénztáraknak, egészségpénztárnak és/vagy önsegélyező pénztárnak, és azt is, hogy milyen szerepet tölt be az életbiztosítás az öngondoskodásban. Bemutatjuk azt is, hogy a megkérdezettek saját maguk mennyire ismerik az egyes formákat, és ezt összevetjük azzal, hogy a tagság ténye milyen információs többletet jelez.

Az öngondoskodást középpontba állító empirikus vizsgálat elvégzése érdekében a tanszéki munkacsoport összeállított egy kérdőívet. Az adatelvételt a TÁRKI Zrt. készítette telefonos megkereséssel, 2006. július 17. és július 21. között. Az adatbázis 449 megkérdezett adatait tartalmazza, és reprezentálja a 18-62 év közötti budapesti lakosságot. A válaszolók között 213 férfi (47%) és 236 nő (53%) volt, ez megfelel a felnőtt magyar társadalom nemek szerinti összetételének. A férfiak fele 37 év alatti, átlagéletkoruk 39 év. A nők fele 42 évesnél fiatalabb, átlagéletkoruk 41,33 év. A válaszolók további jellemzőit a Függelék tartalmazza.

1. Öngondoskodás és informáltság

1.1. Mennyire informáltak az emberek?

Először nézzük meg, hogy a válaszadók a különböző öngondoskodási formák közül hányat említettek meg spontán módon, a lehetséges válaszok felsorolása nélkül.1. táblázat: Az öngondoskodás lehetséges formáiAz 1. táblázatból látható, hogy a válaszadók döntő többsége (95%) legfeljebb három öngondoskodási formát tudott megemlíteni, és 41%-uk csak egyet. Nézzük meg részletesen, milyen öngondoskodási formákat ismernek az emberek. 2. táblázat: Az öngondoskodási formák ismertségeA 2. táblázat alapján az emberek több mint fele jelölte meg a megtakarítást mint öngondoskodási formát. Az életbiztosítást és magánnyugdíjpénztárat az emberek kevesebb, mint egyharmada (31,6% és 27,2%) említette. Az önkéntes nyugdíjpénztárak öngondoskodásként valamelyest megelőzik a társadalombiztosítást. Legkevesebben az önsegélyező pénztárat említették, és előtte végzett a sorban az önkéntes egészségpénztár 4,23%-kal. Nézzük meg a 3. táblázatban a demográfiai adatok szerinti bontásban azt, hogy kik milyen öngondoskodási formákat ismernek inkább.

3. táblázat: Az öngondoskodási formák ismertsége a demográfiai jellemzők szerint

A megkérdezettek közül a nők körében többen említik az életbiztosítást, mint a férfiak. Életkor tekintetében a középkorúak, családi viszony tekintetében pedig a kapcsolatban élők gondolnak többen életbiztosításra, illetve magánnyugdíjpénztárra mint öngondoskodásra. A vállalkozók inkább megtakarításokban, míg az alkalmazottak inkább nyugdíjpénztárakban és életbiztosításban gondolkoznak. A válaszok azt jelzik, hogy az átlagos vagy az átlagosnál jobb egészségűek fontosnak tartják az életbiztosítást, és inkább gondolnak nyugdíjpénztárra, mint a magukat kevésbé egészségesnek ítélő társaik.Nézzük meg, hogy rákérdezve egy-egy öngondoskodási formára, mennyiben változik a kép. 4. táblázat: A felsorolt formák ismertségeAmi rögtön feltűnik a 4. táblázatból az, hogy a magánnyugdíjpénztárat szinte mindenki ismeri (98,5%). A másik véglet az önsegélyező pénztár, amit a válaszadók 64%-a még rákérdezés után sem ismer. Az önkéntes nyugdíjpénztárakat a válaszadók 15,4%-a nem ismerte, ennél kicsit többen voltak (18,9%) azok, akik az egészségpénztárat nem ismerték mint öngondoskodási formát.

Az 5. táblázatban azt láthatjuk, mennyire tudtak különbséget tenni a válaszadók (akik hallottak a magánnyugdíjpénztárakról illetve az önkéntes nyugdíjpénztárakról) a két öngondoskodási forma között. 5. táblázat: Miben különbözik a magán- és az önkéntes nyugdíjpénztár?Akik egyáltalán hallottak mind a két nyugdíjpénztárról, azok sem tudtak pontosan válaszolni a fenti kérdésekre. Az első kérdésre a válaszadók 45%-a adott pontos választ, míg a harmadik kérdésre3 mindössze 31%. Az egyetlen köztudottnak tűnő tény az, hogy pályakezdőknek kötelező a belépés valamelyik magánnyugdíjpénztárba.

A 6. táblázat az egészségpénztár és az önsegélyező pénztár összehasonlítását tartalmazza. (151-en voltak olyanok, akik mindkét önsegélyező formát ismerték.) 6. táblázat: Miben különbözik az egészségpénztár és az önsegélyező pénztár?A 6. táblázat alapján hasonlóan alacsony informáltsági szintet tapasztalunk, mint az előző táblázatnál. Érdekes módon a szemüvegvásárlással kapcsolatos kérdésre kaptuk a legpontosabb válaszokat (47% válaszolt helyesen), a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésre az önsegélyező pénztárat csak a válaszadók 36% jelölte meg, és meglepő módon az adókedvezménnyel kapcsolatos kérdésnél volt a legkisebb a helyes válaszok aránya (27%).

1.2. Tudatos-e a tagság az egyes öngondoskodási formákban?

A 7. táblázat a válaszadók megoszlását mutatja meg aszerint, hogy hány öngondoskodási formának a tagjai, továbbá azt, hogy hányat említenek meg. A válaszadók 71,3%-a tagja valamilyen öngondoskodási formának. Érdekes módon átlagosan mindenki 1-2 öngondoskodási formát említ spontán akkor is, ha egyébként többnek a tagja.7. táblázat: Tagság és említésNézzük meg a pénztári formák szerinti bontásban a válaszadók megoszlását, illetve azt, hogy a tagok és a nem tagok körében mennyire ismertek a különböző formák:8. táblázat: Pénztári formák ismertségeLátható, hogy a magánnyugdíjpénztár ismertsége azok körében is maximális (97,2%), akik nem tagok, míg az önsegélyező pénztár mind tagság, mind ismertség tekintetében kevesebb fővel szerepel. A tagok viszont kiemelkedően magas arányban, 89%-ban említik mint öngondoskodást. Tagság tekintetében is a magánnyugdíjpénztár vezet, az önkéntes nyugdíjpénztárat már csak fele, míg az egészségpénztárat harmadannyian veszik igénybe.

A 9. táblázat azt mutatja, hogy milyen kapcsolatban vannak egymással a különböző öngondoskodási formák. A táblázat első oszlopában szerepel, hogy hány válaszadó tagja az adott öngondoskodási formának. Az utolsó oszlop azt tartalmazza, hogy ha véletlenszerűen kiválasztunk egy válaszadót, akkor ő mekkora eséllyel tagja az adott formának. A többi oszlop azt mutatja meg, hogy ha az adott tagságból választunk véletlenszerűen valakit, akkor ő milyen eséllyel tagja az oszlopban szereplő önsegélyezési formának. Az önsegélyező pénztárnál kapott eredményeket a kis taglétszám miatt nem vettük figyelembe.9. táblázat: Öngondoskodási formák együttes választásaAz eredmények azt mutatják, hogy a magánnyugdíjpénztári tagok nagy eséllyel - 71%-ban - önkéntes nyugdíjpénztár tagok is, illetve az egészségpénztári és önkéntes nyugdíjpénztári tagság is gyakran jár együtt (52% a várt 34%-hoz képest, illetve 30% a várt 20%-hoz képest jelentős összefüggést jelez).

1.3. Kinek a tanácsára választották az egyes pénztárakat?

A kutatás során kíváncsiak voltunk, hogy a tagok hogyan választottak a meglévő pénztárak és biztosítók közül. A megadott válaszlehetőség között meglepően alacsony az ügynöki tevékenység említése (10. táblázat). Ennek hátterében az állhat, hogy az ügynökök inkább cégeket kerestek meg, és a munkavállalóknak a pénztárat már a munkaadó ajánlotta. 10. táblázat: A pénztárválasztási döntés előkészítéseA táblázat szerint kiemelkedően sok tag abba a pénztárba lépett be, amit a munkaadó ajánlott. A saját információk alapján választók aránya konzekvensen 10% körül van.

Minél kevesebben ismerik az egyes pénztártípusokat, annál nagyobb azok aránya, akik az oda történő belépési döntés meghozatalánál a munkaadójuk vagy könyvelőjük véleményére támaszkodtak. A munkaadó, könyvelő után a családtagok véleménye a második legmeghatározóbb, de most az előbbivel ellentétben az ismertebb pénztártípusok esetében nagyobb a szerepük. Nem meglepő, de akik több pénztárban is tagok, döntően ugyanabból a forrásból szerzik be az információkat. Megvizsgáltuk azt is, hogy demográfiai jellemzők alapján tudunk-e a csoportok között különbséget tenni. A demográfiai változók közül csak az befolyásolta a választást, hogy a megkérdezett alkalmazott, vállalkozó vagy inaktív. A vállalkozók inkább támaszkodnak saját információkra, mint az alkalmazottak vagy az inaktívakAz életbiztosítással rendelkezőktől is megkérdeztük, hogy kinek a hatására választották az adott biztosítót. A 11. táblázatot érdemes összevetni azzal, amit a pénztáraknál tapasztaltunk.11. táblázat: A biztosítóválasztási döntés A pénztárakhoz képest nagyobb az ügynökök és a családtagok szerepe, és azt is többen állítják, hogy saját maguk jártak utána az információknak. Felmerül a kérdés, hogy akik a pénztárak esetében a munkaadójukra támaszkodtak, életbiztosítás esetén honnan szerzik be az információt. Általánosságban elmondható, hogy ügynöktől vagy családtagtól kérdeznek.

A demográfiai különbségeket vizsgálva megállapítható, hogy a vállalkozók itt is inkább saját információikra támaszkodnak, de a hatás már csak 10%-os szignifikancia szint esetén szignifikáns. A biztosítók közötti választásában fontos tényező az életkor. A fiatalok kevésbé támaszkodnak az ügynökökre, jobban a családtagokra és a saját információkra.

2. Tagság és informáltság közötti kapcsolat

Az általános, mindenkinek feltett kérdések után megvizsgáltuk azt is, hogy milyen esetekben mutatható ki kapcsolat a tagsági viszony és az adott öngondoskodási formával kapcsolatos informáltság között. Feltételeztük azt, hogy a taggá válás folyamatában az emberek tájékozódnak, tudatosan is gyűjtenek információt az öngondoskodás különböző formáiról. Azt azonban mérni kívántuk, hogy az információk mennyire megbízhatóak, pontosak. A következő hat táblázatban csak a többségre érvényes helyes válaszok megoszlását mutatjuk be.Nézzük először a 12. és 13. táblázatban a magán- és önkéntes nyugdíjpénztárakat. 12. táblázat: A magánnyugdíjpénztár jellemzői13. táblázat: Az önkéntes nyugdíjpénztár jellemzőiLátható, hogy mindkét esetben a tagok magasabb hányada adott jó választ a kérdésekre, mint a nem tagok. Ugyanakkor ez az arány nem olyan magas, mint az elvárható lenne. Például önkéntes nyugdíjpénztár esetén a válaszadók 35%-a mondta csak azt, hogy ez a pénztár az élettartamtól függetlenül havi fix jövedelmet biztosít. A következő kérések az egészségpénztárakra és az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkoztak, és a válaszokat a 14. és 15. táblázat mutatja. 14. táblázat: Az egészségpénztár jellemzői15. táblázat: Az önsegélyező pénztár jellemzőiItt is azt láthatjuk, hogy a tagság körében magasabb az informáltság, ám itt érdekes módon az előző vizsgálattal ellentétben a tagság körében a helytelen válaszok megjelölésének aránya is magasabb, azaz vélekedéseket is megfogalmaznak. Ugyanakkor látható, hogy a helyes válaszoknál 20% körüli az eltérés, míg a téveseknél csak mintegy 10%-kal magasabb az arány a tagok esetében.

Az előző négy táblázatból látható, hogy a tagok valamivel jobban informáltak, mint a nem tagok. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a tagok között a pénztárválasztás módja befolyásolja-e az informáltságot. A vizsgálatokat a magánnyugdíj-pénztári és önkéntes nyugdíjpénztári tagokra (16. és 17. táblázat) végeztük el, mert az egészségpénztáraknak és önsegélyező pénztáraknak kevés tagjuk volt a mintában a további megosztáshoz.16. táblázat: A magánpénztári információ forrása és pontosságaA táblázatból jól látszik, hogy akik pénzügyi tanácsadót vettek igénybe, a legmagasabb arányban adtak helyes választ az összes kérdésre. A második hely kérdésenként különböző.17. táblázat: Az önkéntes pénztári információ forrása és pontosságaÖnkéntes nyugdíjpénztárak esetében nem találunk egyértelmű tendenciát a többségre érvényes helyes válaszokban. Az értelmezésnél figyelembe kell venni azt is, hogy itt kisebbek a csoportok elemszámai. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a PSZÁF honlapját meglátogatók körében magasabb-e az informáltság, mint egyébként. Azt találtuk, hogy minden kérdés esetén a honlapot meglátogatók magasabb arányban adtak helyes választ, de a jobban informált csoportok (pl. a tagok) magasabb arányban látogatták a honlapot. Az adatokból nehezen dönthető el az ok-okozati arány, vagyis az a kérdés, hogy a honlapot meglátogatók váltak jobban informálttá, vagy az eleve jobban informáltak látogattak el a honlapra.

Időrendben az önkéntes pénztárak alakultak meg előbb, de a magánnyugdíjpénztárakkal való szembesülést nem kerülhette el senki, ez látszik abból is, hogy e forma ismertsége gyakorlatilag teljes körű. A következő vizsgálatoknál azt mutatjuk be, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál megfigyelt viselkedés befolyásolja-e az önkéntes pénztárakban a viselkedést.

Az önsegélyező pénztárakat ebben a szakaszban kihagytuk a vizsgálatból, mert kicsi az ismertsége, a tagság pedig a mintában elenyésző. Természetesen az ok-oksági irány megállapítása itt sem egyértelmű. 18. táblázat: Mivel társul a magánpénztári tagság?A magánnyugdíjpénztári tagság a 18. táblázat szerint megnöveli valamelyest (4-7%-ban) az önkéntes pénztárak ismertségét, és jelentős mértékben (13-30%-ban) megnöveli a tagság valószínűségét.19. táblázat: A magánpénztár-választás hatásaiA 19. táblázat érdekessége, hogy akik pénzügyi tanácsadóra hallgattak, több információval rendelkeznek más pénztári formákról, de az informáltság viszonylag csekély aktivitással (tagsággal) társul. Ha a munkahely a meghatározó a pénztárválasztásnál, akkor pont fordított a helyzet: viszonylag alacsony informáltsághoz magasabb tagsági arány társul. Az egyéni információgyűjtés hatékonysága sem az ismertség, sem a tagság vonatkozásában nem marad el a többi forrásétól.

3. Összefoglalás

A kutatás elsődleges célját a pályázati kiírás nyomán abban határoztuk meg, hogy a pénzügyi szervezetek, és köztük elsősorban a nyugdíjpénztárak, biztosítók által kínált öngondoskodást szolgáló „termékek” ismertségét felmérjük. Megállapítottuk, hogy a szektor intézményeit, termékeit eltérő mértékben ismerik, használják a budapesti 18-62 év közötti emberek. Van még teendő a biztosítási és pénztári szektor számára, hiszen a megkérdezettek 29%-a nem gondoskodik egyik formában sem önmagáról, és az emberek 35%-a csak egy öngondoskodási formában tag. 36% azok aránya, akik már több helyre beléptek. A magánnyugdíjpénztárak tagjai döntően a 30-50 év közötti, társas kapcsolatban élő, alkalmazottként dolgozó, átlagos vagy annál kicsit jobb egészségi helyzetben levő emberek.Életbiztosítással is elsősorban a 30-50 év közötti, társas kapcsolatban élő, vállalkozó vagy alkalmazott rendelkezik, akinek az egészségi állapota az átlagosnál lényegesen jobb. Többségük nő. Saját megtakarítást legnagyobb arányban a vállalkozók és a nem dolgozók, a 30 alatti egyedülálló emberek említenek. Pénztárválasztáskor a munkaadó vagy a vállalkozás könyvelője által (44% -71% közötti arányban) ajánlott pénztárakat választották legtöbben, míg az életbiztosításról a családi/baráti tanács (39%) alapján döntöttek elsődlegesen. A biztosító pénzügyi tanácsadója/ügynöke csak 29,5%-ban győzte meg a megkérdezetteket. Modelleztük4 azt, hogy az egyes emberekről összegyűjtött információk alapján milyen eséllyel becsülhetjük meg a pénztári tagságukat. A modellek statisztikai értelemben a legsikeresebbek az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjai esetében voltak. 80 %-os biztonsággal azonosítja modellünk az önkéntes pénztári tagokat (és az önkéntes pénztárat ismerőket is), akik gyermekesek, alkalmazottak vagy vállalkozók, és nagyobb eséllyel tagjai a magánnyugdíjpénztár mellett egy egészségpénztárnak is. A magánpénztári tagok körében a legmagasabb valószínűséget arra a csoportra becsüljük, ahol a jobb egészségű, alkalmazott, családos fiatalok vannak, számuk a mintában 89 fő (20%). Az együttes hatás nyomán a magánnyugdíj-pénztári tagság valószínűsége ebben a csoportban 73%, ez a maximális érték.

Mit mondhatunk tehát a 2006 nyarán elvégzett fővárosi kérdőíves vizsgálat alapján? Az öngondoskodás messze elmarad attól a szinttől, amit az egyéni elvárások indokolnak. Az egyes emberek biztosítással és pénztárakkal kapcsolatos ismeretei jelentősen bővíthetők és pontosíthatók. Ennek egyik csatornája a pénzügyi tanácsadás, az ügynöki munka, amelynek hatékonysága tovább javítható.

Felhasznált irodalom

1. Augusztinovics Mária: Népesség, foglalkoztatottság, nyugdíj, Közgazdasági Szemle, LII. évf. 2005. május, 429-447. oldal2. Banyár József-Mészáros József: Egy lehetséges és kívánatos nyugdíjrendszer, Gondolat Kiadó, Budapest, 2003.3. Csaba Iván- Karácsony Gergely: Tájékozottság és informáltság a hazai nyugdíjrendszer példáján, Előadás a Generali Reform Műhely által szervezett „Nyugdíjkérdés és öngondoskodási hajlandóság” konferencián, Budapesti Corvinus Egyetem, 2006. nov. 2. 4. Csaba Iván - Csete Zsófia: Társadalombiztosítási lefedettség és potyautasok, Előadás a Generali Reform Műhely által szervezett „Nyugdíjkérdés és öngondoskodási hajlandóság” konferencián, Budapesti Corvinus Egyetem, 2006. nov. 2. 5. Gonda László Péterné Rozinka Edina: A hazai nyugdíjrendszer nem-állami pilléreinek áttekintése kiemelt jellemezők alapján, Biztosítási Szemle, LII. évf. 2006. október, 11-31. oldal 6. Janky Béla: A magánnyugdíjpénztárak tagsága, TÁRKI Tanulmányok, 18. füzet, Budapest, 1999.7. Kollman Anikó: Magánnyugdíjpénztár - választás? Budapesti Corvinus Egyetem, Aktuárius diploma dolgozat 2006. (rövidített változat, Biztosítási Szemle LII. évf, 2006. november-december)8. Matits Ágnes: ÖSSZEFOGLALÓ a magyar nyugdíjrendszerről és problémáiról, valamint a lehetségesnek tartott megoldásokról vallott nézetekről, előadás. Bismarck-Beveridge Klub, 2006. október 24.9. Simonovits András: Optimális rugalmas nyugdíjrendszer tervezése, Közgazdasági Szemle, LI. évf. 2004. október, 1101-1112. oldal 10. Nyugdíjrendszerek, nyugdíjpénztárak, kihívások. Cikkek, hozzászólások a Stabilitás Nyugdíj Konferencián, Bank&Tőzsde különszáma 2006.7-8. szám

Függelék: A válaszolók főbb jellemzői

  • Mi az Ön családi állapota? Milyen az Ön anyagi helyzete?
  • Hány élő gyermeke van Önnek?
  • Ön jelenleg dolgozik?
Vissza a lap tetejére