– Az európai állam- és kormányfők tavaszi csúcstalálkozóján az a döntés született, hogy 2012-ig a vállalkozások adminisztratív terheit 25%-kal csökkentik. Ebből a biztosítótársaságok is profitálnak majd. Mindemellett nem deregulációról, hanem arról van szó, hogy a folyamatok hogyan tehetők hatékonyabbá. A szövetségekkel is keressük a kapcsolatot, hogy a piacok véleményét megismerjük.

– Az elkövetkező évek súlypontja az "egyéni ügyfelek piacának integrációja". Miért forszírozza a Bizottság éppen ezt a területet?

– Ennek két oka van. Először: a vállalkozói partnerek körét 1999–2004 között 42 intézkedéssel optimalizálták a "Pénzügyi Szolgáltatások Akcióterve" ("Financial Services Action Plan") címszó alatt, kézzelfogható eredmények bizonyítják ennek a hatását. Itt említem meg pl. a biztosításközvetítői vagy a nyugdíjalap irányelvet.

Másodsorban pedig arról van szó, hogy az EU előnyeit mindenki számára érzékelhetővé tegyük. Az egyéni ügyfelek szegmense nagy, még nem is teljesen kiaknázott lehető- ségeket kínál: a társadalom elöregedése miatt az állami nyugdíjrendszerre egyre nagyobb nyomás nehezedik. Az egyéni életszínvonal állandó szintentartása érdekében önerős gondoskodásra van szükség. A klímaváltozás fokozza a természeti veszélyekkel, mint pl. az árvíz, erdőtüzek vagy viharok szembeni védelmi igényt. Mindkét területen a megoldásban a biztosítási ágazat elsődlegesen illetékes. – Ön a biztosítási ágazat szerepét említette a természeti katasztrófák legyőzésében. Mi a Bizottság ezzel kapcsolatos álláspontja?

– A természeti katasztrófák elleni biztosítás fontos törekvés egész Európában. Ezt támasztják alá az elmúlt évek súlyos árvizei és nagy erdőtüzei. Természeti katasztrófák esetén a polgárnak kérelmezőből szerződéses partnerré kell válnia. Emiatt egyértelmű előnyben kell részesíteni a biztosítottakat. Nem fordulhat elő, hogy az, aki saját kezdeményezésből biztosítja önmagát, kevesebbet kapjon a katasztrófaalapból, mint az, aki ezt elmulasztotta. Az öngondoskodásnak nagyobb szerepet kell játszania.

– A biztosítási piac a Szolvencia II-vel igen nagy változás előtt áll. Miért került sor erre a kezdeményezésre?

– Ulrich Beck, az ismert müncheni szociológus is megállapította: olyan, számos kockázattal terhelt társadalomban élünk, amelyben a kockázatok már nemcsak a természetből származhatnak, hanem az ember tevékenységéből is. A megváltozott és még most is dinamikusan változó kockázatot magában foglaló környezetben a biztosításnak még nagyobb jelentősége van. A történeti adatok, mint pl. a halálozási táblák a jövőben azonban nem lesznek elégségesek a kockázatok díjszabásba foglalásához. A társadalom elöregedése és a klímaváltozás megváltoztatja a károk bekövetkeztének valószínűségét, úgyhogy új modellre van szükség a saját kockázati portfolió állandó felülvizsgálatához. A Szolvencia I ehhez nagyon kis mértékben differenciált rendszer. A Szolvencia II nemcsak a kockázatokra van inkább tekintettel. Kicsit és közepest, szakosodott és kompozitbiztosítót, minden biztosítóvállalatot egyaránt figyelembe kell venni a Szolvencia II alkalmazásánál. Ezért a QIS 3 jelű kvantitatív hatástanulmány elkészítésénél lehetőleg magas részvételi arányra van szükség.

– Az időskori gondoskodás 2. pillérén belül, ha a Szolvencia II-t nem alkalmaznák a nyugdíjpénztárakra, az egyenlőtlen piaci feltételekhez vezetne....

– Egyelőre a Szolvencia II nyugdíjpénztárakra történő alkalmazása nincs tervbe véve. 2008-ban azonban a nyugdíjalapokkal foglalkozó irányelv felülvizsgálatát tervezi a Bizottság, azután ebben a vonatkozásban is döntést hozhatnak. Ezen kívül regionális meg- oldásokkal is számolni lehet.

– Maga a Bizottság már többször megállapította, hogy a Szolvencia II elegendő biztonságot és bizalmat kell, hogy nyújtson anélkül, hogy a biztonsági rendszerre vonatkozó intézkedéseket kellene hozni. Hogyan fogják a jövőben a biztonsági rendszer kérdését kezelni?

– A biztonsági rendszer ügyében semmi nincs eldöntve. 2007. őszéig az Oxera tanácsadó cég mind a 27 tagállamban a meglévő biztonsági rendszerekre vonatkozó tanulmányt végez. Ezt követően egész Európára alkalmazható konkrét megoldási javaslatokat kell kidolgozni. Politikai döntés meghozatalára csak ezt követően kerül majd sor. Igazából az a kérdés fontos, vajon a védelem a célnak megfelel-e? Végeredményben ennek a megoldásnak a költségeit a fogyasztó viseli. Azt is meg kell fontolni, hogyan lehet leginkább fenntartani a biztosítással kapcsolatos fogyasztói bizalmat.

– A Szolvencia II már hosszú évek óta szerepel a Bizottság munkaprogramjában. Milyen intézkedéseket terveznek ezen kívül?

– Az lenne jó, ha az egyéni ügyfél egész Európában gond nélkül tudna biztosítást kötni. Ez azonban ugyanúgy, mint korábban, most is bizonyos nehézségekbe ütközik. A fo- gyasztóvédelem célt téveszt, ha ezernyi előírásból álló információlavinával szembesül az ember. Néha az a benyomásom, hogy a fogyasztót önmagától kell megvédeni. Biztos, hogy a tájékoztatási kötelezettség önmagában nem oldja meg a problémát. A fogyasztónak észszerűen kell élnie a kapott információs kínálattal. Ehhez előzetes ismeretekre van szüksé- ge. Ennek érdekében az iskolában több oktatás kell a pénzpiacokról. Jelenleg az iskolai oktatásban olyan tantárgyakkal találkozunk, mint pl. a kémia. De hány embernek van szüksége ezekre az ismeretekre? Talán 8%-nak. Napi pénzügyekről semmiféle oktatás nincs. Erre azonban az iskolát elvégzettek 100%-ának szüksége van.

– A vállalkozói biztosítás területén folytatott versenyvizsgálaton nyomán vita indult a 358/2003 sz. EU csoportmentességi rendelettel kapcsolatban. A biztosítási szektorban különösen fontos a vállalati méreteket meghaladó együttműködés. Mi a véleménye erről?

– Az alapvető kérdés: aktuálisak-e még azok az érvek, amelyeket 2002-ben a csoportmentességi rendelet megalkotásakor felhoztunk. Ezt össze lehet hasonlítani a jogosítvány- nyal: ott is fontos, hogy időről időre felülvizsgálják, hogy az autóvezetési engedélyt továbbra is meg lehet-e adni. Ha reális igény van a szerződési mintafeltételekre, a kockáza- ti adatok cseréjére, az együttbiztosításra stb., arra a jelenleg hatályos csoportmentességi rendelet érvényességének lejárta (2010) után is meglesz majd a lehetőség.

– Charlie McCreevy, az EU belsőpiaci biztosa az utóbbi hónapokban többször felvetette, hogy a pénzügyi közvetítői irányelv keretén belül, az értékpapír-szolgáltatással kapcsolatos közvetítői tevékenység szabályozását a befektetési alapokhoz kötött életbiztosítás területére is ki kell terjeszteni. A biztosítási termékek közvetítését azonban már széles körben szabályozza a 2002/92/EG biztosításközvetítői irányelv. Kell-e a kétszeres szabályozás?

– A befektetési alapokhoz kötött életbiztosítás számos területen hasonlít a befektetési alapokhoz. Hol vannak a tényleges különbségek? Mely ismérvek alapján különböztethetők meg egymástól ezek a termékek? Ahol fennáll az azonosság, ott a szabályoknak is azonosaknak kell lenniük. Ha ilyesmiről nincs szó, továbbra is indokolt a külön szabályozás.

Köszönjük a beszélgetést.

(Az interjút a VVO részéről Mag. Dieter Pscheidl készítette)

Vissza a lap tetejére