Címlap » Biztosítási szemle » 2007 május » Szolvencia II-Gyakran ismételt kérdések

Szolvencia II-Gyakran ismételt kérdések

A CEA új kiadványa

A Szolvencia II szabályozás iránt érdeklődők részéről a jövőbeli rendszer folyamatával és tartalmával kapcsolatban számos kérdés merül fel. Mindenkinek mások a szempontjai, más érdekeket képvisel, vagy más szerepet játszik a Szolvencia II program kialakításában. Lehetetlen minden kérdésre választ adni minden elképzelhető szemszögből.

A 2007. februárban elkészült alábbi dokumentumban a biztosítók európai szövetsége, a CEA megpróbál a leggyakrabban ismételt kérdésekre összpontosítani és a lehető legpontosabb válaszokat megadni. A kiadvány célja, hogy megmagyarázza a jövőbeli szabá- lyozás alapjául szolgáló koncepciókat és főbb kérdéseket a nem szakértő közönségnek. Különösképpen a Szolvencia II Hatásértékelésre (az alábbiakban "CEA Hatásértékelés") vonatkozó CEA iparági felmérése által szolgáltatott legújabb ismereteket adja közre.

A jelen anyag a korábban kiadott "Bevezető útmutató a Szolvecia II programhoz" dokumentum folytatásának tekinthető, amely dinamikus, és megpróbál új kérdéseket meg- válaszolni és új fejleményeket bemutatni.

1. Hogyan fejlődött a kockázatkezelés a Szolvencia I rendszer óta?

A 70-es évek elején bevezetett jelenlegi szolvencia rendszer új tőkeszükségleteket állapí tott meg a biztosítók számára azzal, hogy a fizetőképességi sávokra vonatkozó követelményeket határozott meg. Azóta a kockázatkezelés tudománya jelentős fejlődésen ment ke- resztül, új termékeket vezettek be, új kockázatok merültek fel, de vannak a kockázatenyhítésnek innovatív, új formái is. Az utóbbi példájaként az elmúlt években láttuk az érték- papírosítás piac növekedését, ami lehetővé tette a biztosítótársaságok számára egyes kockázataik összegyűjtését és kötvények formájában a tőkepiacokon történő eladását, ami mutatja a kockázatkezelés elmúlt évek során bekövetkezett fejlődésének mértékét.

2. Miért vezettek be új kockázatkezelési gyakorlatokat a társaságok?

A Szolvencia I rendszerről gyakran mondják, hogy nem pusztán egyszerű, hanem a végletekig leegyszerűsített megközelítése a fizetőképesség becslésének. A Szolvencia I rend- szer hiányosságai jól dokumentáltak: például, a biztosítási díjak ingadozása miatt a társaság csökkentheti fizetésképtelensége kockázatát a nem életbiztosítási díjak szintjének növelésével az alapul szolgáló kockázati profil és tartalékok változatlansága mellett, a Szolvencia I azonban nem ismeri fel ezt a hatást bizonyos körülmények között.

Bizonyos esetekben a jelenlegi Szolvencia I szabályok nem kockázatérzékenyek és valójában ellentétesek lehetnek a jó kockázatkezeléssel. A rendszer ugyanakkor nem fedi le az összes kockázatot, hanem csak a bevállalt kockázatra összpontosít, nem pedig a piaci kockázatra (pl. a részvényárfolyamok lehetséges csökkenése). Ennek eredményeképpen számos társaság szigorúbb kockázatkezelési szabályokat vezetett be.

A CEA hatástanulmánya megerősíti, hogy a vizsgált társaságok többsége vagy már megvalósította a kockázatkezelés kockázatalapú közgazdasági megközelítését, vagy kockázatkezelési eszközeik javítása folyamatban van.

3. Miért vezetett be számos európai tagállam új felügyeleti szabályokat a Szolvencia I rendszeren felül?

Leginkább ugyanazért, amiért a társaságok új kockázatkezelési gyakorlatokat bevezették, számos nemzeti felügyelet további helyi követelményeket állapított meg a Szolvencia I szabályokhoz, vagy saját felügyeleti rendszert vezetett be.

A tárgyalás alatt álló, vagy a nemzeti jogalkotásban már bevezetett legkiemelkedőbb modellek valószínűleg az Egyesült Királyság ICAS modellje, a "Közlekedési lámpa" rendszer Dániában és Svédországban, a svájci Fizetőképességi Teszt (SST), illetve a javasolt holland FTK modell és a német GDV modell.

Látható, hogy az újabb rendszerek tartópillérei általánosságban azonos irányt követnek. A szabályozás valamennyi esetben piaci árak használatán alapul, ahol azok rendelkezésre állnak az eszközök és források értékének kiszámításához, a tőkeszükségletek, pedig szcenárió teszteken vagy közgazdasági modellezésen alapulnak. Persze különböző megköze- lítéseket alkalmaztak a kifinomultság és az egyszerűség közötti különböző kompromiszszumokkal.

4. Miért nem ugyanolyan a Szolvencia II, mint a Basel II?

Csakúgy, mint a bankszektor számára szóló Basel II esetében, a Szolvencia II célja is az, hogy új szabályozó rendszert alakítson ki a biztosítási ágazat számára. A Basel II keretében kidolgozott három pillér nyilvánvaló modellként szolgál a Szolvencia II számára, azonban a hasonlóságok korlátozottak. A biztosítási iparág üzleti modellje nagyon eltér a bankokétól, és ez szükségessé teszi a saját alapelvek kialakítását, amelyek figyelembe veszik a biztosítási sajátosságokat.

5. Képes lett volna-e egy olyan rendszer, mint a Szolvencia II

megakadályozni a múltban bekövetkezett csődöket? Mindig nehéz megítélni a helyzetet utólagosan. A Szolvencia II azonban amellett, hogy bevezeti a kockázatkezelés teljes körű megközelítését a 3 egymást kiegészítő pillér alapján, olyan alapelveket követ, amelyek hozzájárultak volna a felügyelt vállalatok valódi kockázatának és reális kockázati profiljának korai felbecsléséhez a megfelelő közgazdasági tőkekövetelményekkel, valamint az időben történő felügyeleti beavatkozáshoz, mielőtt a csődhelyzet bekövetkezett, egy sor új preventív mechanizmusnak köszönhetően.

6. Megakadályozza-e majd a Szolvencia II a biztosítótársaságok valamennyi csődjének bekövetkezését?

Valószínűleg nem. Az új rendszer célja nem egy zéró csődkockázatú rendszer kialakítása, hanem egy olyan rendszeré, amely egészében véve csökkenti a csődök kockázatát a társaság realitásának jobb becslésével, és ezáltal magas szintű biztonságot kínál arra, hogy a biztosítók kedvezőtlen körülmények között is teljesítik kötelezettségeiket.

7. Melyek a felügyelet fő hangsúlyai a Szolvencia II keretében?

Míg a Szolvencia I főként a mennyiségi tőke követelményeken alapul, az új felügyeleti rendszer három, egymással kölcsönhatásban álló pillérre épít. Az új I. pillér meghatározza azokat a pénzügyi erőforrásokat, amelyekkel egy vállalatnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy fizetőképesnek tekintsék, a II. pillér inkább minőségi követelményeket határoz meg, és általánosságban több hatalmat biztosít a felügyelet részére, végül a III. pillér a piac és a fogyasztók általi ellenőrzést megcélzó kockázatfeltárási követelményekkel foglalkozik.

8. Milyen csődmegelőzési mechanizmusok vannak a jövőbeli rendszerben?

Az úgynevezett "lépcsőzetes beavatkozás" a hatékony csődmegelőzési mechanizmus egyik példája. A mechanizmus fokozódó felügyeleti intervenciót vetít előre a tőkeszükségletek két szintje: a szavatoló tőkeszükséglet követelmény – SCR – és a minimális tőkeszükséglet követelmény – MCR – között, megfelelő iránymutatást ad a különböző szinteken java- solt intézkedésekre a vállalatok és felügyelők számára.

Ennek a mechanizmusnak az előnye, hogy lehetővé teszi a felügyelők időben történő, de ugyanakkor arányos intervencióját annak érdekében, hogy a korrekciós intézkedéseket kellően korán megtegyék.

A II. pillér belső kockázatkezelési követelményei szintén fontos prevenciós és kockázatcsökkentési szerepet játszanak. A CEA úgy véli, hogy a vállalat működésébe beépült napi rutinnal és gyakorlattal végzett hatékony belső ellenőrzés és kockázatkezelés a legjobb védelem a biztosítótársaságok számára fizetőképtelenséggel szemben.

9. Melyek azok a mennyiségi követelmények, amelyek erős

kötvénytulajdonos védelmet biztosítanak? A jövőbeli Szolvencia II rendszer I. pillére két, különböző célú tőkeszükséglet mértéket fog bevezetni: a "szavatoló tőkeszükséglet követelményt (SCR)" és a "minimális tőkeszükséglet követelményt" (MCR).

Az MCR szintje tükrözi azt a tőkeszintet, amely alatt ultimátumszerű felügyeleti intézkedésre kerül sor. Ez a tőkeszint egy olyan ellenőrzési szint, ahol az eszközök még kellő különbséggel meghaladják a kötvénytulajdonosok kötelezettségeit, és lehetővé teszik, hogy az üzleti tevékenység rövid távon folytatódhasson, mindaddig, amíg lehetővé válik az üzleti tevékenység átadása valamely más biztosító részére, vagy a biztosító újratőkésítése, mindkét esetben teljes mértékben megőrizve a kötvénytulajdonosok érdekeit.

Az SCR azt a tőkeszintet jelenti, amely lehetővé teszi valamely intézmény számára jelentős, előre nem látott veszteség átvállalását, és ésszerű biztosítékot nyújt a kötvénytulajdonosok számára arra vonatkozóan, hogy a biztosító képes lesz kötelezettségeit tel- jesíteni (a meghatározott 0,5%-os biztonsági szinten).

Azok a cégek, amelyek tőkéje fedezi az SCR-t, erős pozícióban lévő cégeknek tekinthetők és szabadon alakíthatják üzleteiket, a felügyelet indokolatlan korlátozása vagy be- avatkozása nélkül, a rutin felügyeleti ellenőrzést leszámítva.

10. Mi a Szolvencia II terjedelme? Magában foglalja-e a kis cégeket és a nyugdíjpénztárakat?

A Szolvencia II új szabályozó rendszert vezet be valamennyi európai biztosító és viszontbiztosító társaság számára, függetlenül azok nagyságától vagy jogi formájától. A rendszer nem fog kiterjedni a nyugdíjpénztárakra.

A nagyon kis vállalatok számára elérhető jelenlegi kivételek azonban várhatóan fennmaradnak.

11. Mennyibe fog kerülni a Szolvencia II az iparágnak a bevezetési

és a beszámolási költségek tekintetében? Ez valamennyi szereplő számára viselhető lesz-e? Az a kérdés, hogy a Szolvencia II milyen pénzügyi és adminisztratív terhet jelent az iparágnak, kulcskérdés az Európai Bizottság számára, valamint minden piaci szereplő számá- ra is. A válasz nem triviális, hiszen sok függ majd a rendszer végleges formájától.

A CEA erősen hiszi, hogy a megvalósításnak a költségek tekintetében is arányosnak kell lennie. A szavatoló tőkeszükségletek kiszámításához a standard rendszer kidolgozásával az Európai Biztosítás- és Munkáltatói Nyugdíjpénztár Felügyelők Bizottsága (CEI- OPS) konkrétan hozzájárul egy költséghatékony megoldás kidolgozásához, amely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy nagyobb rendszer- és folyamatfejlesztési ráfordítások nélkül megfeleljenek az új rendszernek.

Az Európai Bizottság kérésére a CEA jelenleg elemzést végez a Szolvencia II várható költségeiről és adminisztratív hatásáról.

12. Melyek a Szolvencia II hatásai a kis biztosítótársaságok számára?

A Szolvencia II programnak lesznek következményei valamennyi érdekelt számára, beleértve a kis biztosítótársaságokat is.

A CEA a kölcsönös biztosítóegyesületek szövetségeivel, az AISAM-mel és az ACMEvel, valamint a hitelbiztosítók szervezetével az ICISA-val szoros együttműködésben ke- ményen dolgozik azon, hogy a jövőbeli rendszer olyan alapelveket és mechanizmusokat foglaljon magába, amelyek valamennyi biztosítótársaság számára előnyösek lesznek. A követelmények arányossága természetesen szervesen hozzátartozik a CEA által támogatott megközelítéshez. Végül azonban a rendszer kockázat által irányított marad, vagyis a kockázati profil, nem pedig a vállalat nagysága határozza meg a felügyeleti hatóság általi jövőbeli fizetőképesség-értékelést.

Jelenleg még nagyrészt ismeretlenek a várható hatások a kis és nagyon kis biztosítók tekintetében. Nemcsak hogy nem járultak hozzá a CEIOPS mennyiségi hatástanulmányaihoz (QIS), de csak korlátozott számban járultak hozzá a CEA hatásértékeléséhez is (összesen 306 nem életbiztosító társaságból 203 és összesen 271 életbiztosítóból 200).

A CEA hatásértékelés eredményei azonban azt mutatják, hogy a vizsgálatba vont kis cégek az iparág többi részével együtt hangsúlyozták a szakma átfogó szilárd elkötelezettségét a Szolvencia II projekt iránt. Ezt az elkötelezettséget erősíti a kis, közepes és nagy biztosító- és viszontbiztosító társaságoktól, kölcsönös biztosítóegyesületektől és vegyes vállalatoktól jövő valamennyi válasz nagymértékű homogenitása.

13. Hogyan veszik figyelembe a kis- és közepes vállalatok (KKV) gondjait a Szolvencia II rendszerben (főként a megvalósítással és az adminisztratív teherrel, valamint a nagy biztosítókhoz viszonyított versenyhelyzetükkel kapcsolatban)?

A KKV-kra jellemző specifikus gondok és kérdések a Szolvencia II-vel kapcsolatos munka szerves részét képezik. Az intenzív tárgyalások a CEIOPS és az iparág között a tőke- szükséglet meghatározására vonatkozó jövőbeli standard módszer szerkezetét és kalibrálását illetően elsősorban a KKV-k igényeivel foglalkoznak.

Főként a nagyon alacsony kockázati profilú nagyon kis vállalatok tekintetében McCreevy biztos a 2006. novemberben tartott CEA Szolvencia II konferencián elhangzott inter- venciójában azt is elismerte, hogy az Európai Bizottság különleges szabályok bevezetését fontolgatja. A 2006. augusztusi közös AISAM/ACME kongresszuson McCreevy megerősítette: "természetesen nem akarjuk a kis cégeket kiszorítani a piacról. Sajátosságaikat figyelembe fogjuk venni: a legkisebbeket mentesíteni fogjuk a Szolvencia II rendszer alól. Azon cégek számára, amelyek túllépik a ugyan a mentesség határait, de mégis viszonylag kicsik, egyszerűsítések lesznek alkalmazhatók, amikor szükséges és helyénvaló. Végül pedig lehetővé tesszük a belső modelleket, amelyek figyelembe veszik a kis cégek sajátosságait."

14. Mi a "vezető felügyelet"? Miért szükséges törekedni a biztosítási csoportok hatékony felügyeletére?

A "vezető felügyelet" elve a kulcs ahhoz, hogy a felügyeleti gyakorlatot egy szintre hozzuk a nemzetközileg aktív biztosítói és viszontbiztosítói csoportok kockázatkezelésénél.

A legtöbb nemzetközileg aktív biztosító és viszontbiztosító társaság egy csoport struktúrába szerveződött, ahol az egyes jogi személyek beszámolnak egy más jogi fennhatóság alatt lévő központnak. Ebben a rendszerben a kockázatkezelést jellemzően központilag végzik és koordinálják. Ez magában foglalja a tőkeszükséglet számítást, a kockázatvállalási eljárás és a kockázati limitek meghatározását, kockázatkezelés szervezésért való fele- lősséget, valamint eszköz- és forráskezelést.

A biztosítási szakma úgy gondolja, hogy az ilyen csoportok felügyeletének hasonló felfogást kell követnie, amelynek során központi szerepet, különleges felelősséget és jogkört kell adni a Csoport székhelye szerinti felügyeleti hatóságnak, mint "vezető felügye- letnek" azokkal a társfelügyeletekkel szemben, ahol a csoport tagjainak/leányvállalatainak székhelye található.

Ez tükrözi a diverzifikáció közgazdasági előnyeit a csoporton belül, és lehetővé teszi, hogy a csoportok a lehető leghatékonyabb módon kezeljék pénzeszközeiket. A "vezető" felügyelet van a legjobb helyzetben annak megértéséhez, hogyan működik az egész csoport, melyek a fő kockázatok és összefüggések, ami által jobb helyzetbe kerül ahhoz, hogy megfelelő védelmet biztosítson a kötvénytulajdonos számára az egész csoporton belül és elkerülje az "egyedi felügyelet" kockázatait.

A CEA jelenleg dolgozik egy dokumentumon, amely mélyebben elemzi a "vezető felügyelet" szerepét és felelősségét.

Megjegyzendő, hogy a kölcsönös biztosítási egyesületi szektor támogatja a vezető felügyelet koncepcióját, de ugyanakkor sajnálja, hogy a kölcsönös biztosítási egyesületi csoport koncepciója nem létezik európai szinten (az Európai Bizottságnak az európai biztosítási egyesületre vonatkozó korábbi kezdeményezését visszavonták).

15. Miért jelent előbbre lépést a Szolvencia II tőkeszükségletek

kiszámítására vonatkozó standard megközelítése a meglévő Szolvencia I szabályokhoz képest? Míg a Szolvencia I tőkeszükségleteit nagyon könnyű számítani a könyv szerinti értéken történő könyvelési rendszer miatt, ugyanakkor ez a tőkekövetelmények kiszámításának jelentős leegyszerűsítését és torzulását eredményezi. Ez a túlságosan leegyszerűsített "egy kaptafára készült", szabály-alapú megközelítés nem tud megbirkózni a biztosító társaságok kockázatprofiljának változatosságával és a kockázatkezelési gyakorlatok új fejlemé- nyeivel.

Valamely vállalat saját kockázati profiljának pontos mérése a legjobban egy belső modellel végezhető el, de ez aránytalanul nehéz és túlzottan komplex lehet bizonyos alacsony kockázati profilú vállalatoknál, ezért fontos, hogy legyen egy robusztus és kockázatérzékeny standard módszer, amely valós közgazdasági kockázatalapú elveken nyugszik és hozzáférhető azon cégek számára, amelyek úgy döntenek, hogy nem dolgozzák ki saját belső modelljüket.

16. Mik a különbségek a standard megközelítés és a belső modellek között?

Egyre több vállalat dolgoz ki belső modelleket az általuk bevállalt kockázatok jobb mérése céljából. A belső modellek a vállalat kockázati profiljához szabottak és a vállalat koc- kázatkezelésének egyik központi eszközét jelentik.

A standard módszer célja, hogy egyszerű és költséghatékony alternatívát nyújtson, amely a belső modellek kockázatmérésének bizonyos előnyeit biztosítja azon cégek számára, amelyek nem tudják, vagy nem kívánják kidolgozni saját, egyedi belső modelljüket.

A módszer hátránya, hogy az alacsonyabb költség miatti engedményként a standard módszer egy átlagos vállalat kockázati profilját veszi figyelembe. A testre szabás hiánya bizonyos esetekben – különösképpen, ha a vállalatok magas vagy komplex kockázatú üzleteket kötnek – kissé konzervatívabb kockázatértékelést eredményez, ami viszont "költ- séget" jelenthet a több tőkeszükséglet tekintetében.

A standard módszer és a belső modellek sok alapelve közös. Mind közül a legfontosabb, hogy a tőkeszükségletek kiszámításának ekvivalens meghatározása biztosítja azt, hogy mindkét módszernek ugyanolyan szintű védelmet kell biztosítania a kötvénytulajdonosok számára. Ezen felül, mint fentebb említettük, a standard módszer hasonló alapelvekre épül, mint a belső modellek, például a fontos diverzifikációs és kockázatenyhítési hatások figyelembevétele szempontjából.

A CEA hatásértékelése szerint a vizsgált társaságok körülbelül 21 százaléka már használ kockázatalapú modelleket (13% KKV-k és 38% nagyvállalatok), míg további 41%-nál a modell megvalósítása vagy javítása folyik.

17. Mik a "részleges belső modellek"?

Mint a nevük is mutatja, a "részleges belső modellek" kombinálják a vállalat kockázati profiljához szabott belső modellek elemeit az általánosan meghatározott paramétereket használó standard módszer elemeivel.

A részleges belső modellek használatának előnye, hogy lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy növekvő mértékben javítsák kockázatkezelésüket.

Valójában nem valószínű, hogy a vállalatok olyan helyzetben lesznek, hogy a standard megközelítésről a teljesen belső modellek használatára "átugorjanak". Inkább áttérnek egyszerű tényezőktől a részleges modellekhez, vagyis először a főbb termékek, majd a főbb kockázattípusok esetén, végül pedig a teljes belső modellekig. Ennek főként a kis- és középvállalkozások esetében van jelentősége, amelyeknél a kockázatmérés fejlődése valószínűleg fokozatosan történik.

18. Mik a kölcsönös biztosítóegyesületek? Szükséges-e speciális kezelésük a Szolvencia II programban?

A biztosítók alapíthatók – akár valamely tőzsdén jegyzett, akár nem jegyzett – részvénytársaságokként, kölcsönös biztosítóegyesületként és szövetkezetekként. A kölcsönös biztosítóegyesületeknek nincs részvénypakettjük. Részvényesek helyett a kölcsönös biztosítóegyesületeknek tagjaik vannak. Ez kihat arra, hogy milyen típusú saját tőkét hasz- nálnak a kölcsönös biztosítóegyesületek fizetőképességi pozíciójuk teljesítéséhez (megfelelő tőkeelemek).

A kölcsönös biztosítóegyesületek magától értetődően kisméretűek. Ezzel együtt egyes kölcsönös biztosítók egyes piacokon a piacvezetők között is megtalálhatók (pl. Svédországban, Belgiumban vagy Franciaországban).

A CEA támogatja az összehangolt felügyelet elvét valamennyi EU piacon, valamennyi fogyasztó részére közös védelmi szinttel, függetlenül a biztosítók jogi formájától, nagyságától és földrajzi elhelyezkedésétől.

19. Melyek a Szolvencia II előnyei a biztosítók számára?

Az előnyök három területen jelentkeznek:

1. a tőkeszükségletek összehangolása az alapul szolgáló kockázatokkal, lehetővé téve

optimális tőkeelosztás elérését; 2. szükségtelen szabályozási korlátok csökkentése vagy eltörlése;

3. a Szolvencia II következetes alkalmazása a különböző jogrendszerekben és minden időben.

E három elem közül a Szolvencia II következetes alkalmazása létfontosságúnak tekintendő az EU biztosítási piacain belüli verseny fokozása érdekében.

Egy 2005-ben az Olasz Biztosítási Szövetség (ANIA) által végzett felmérés megvilágította a Szolvencia II mint az innováció fő mozgatója jelentőségét. Valójában a vizsgált vállalatok 85%-a tartotta a projektet kedvező lehetőségnek az innováció számára.

20. Mik az előnyök a fogyasztók számára?

A fő előny a fogyasztók (kötvénytulajdonosok és kedvezményezettek) számára a csőd kockázata elleni megfelelő szintű védelem formájában jelentkezik, annak biztosításával, hogy a rendelkezésre álló tőke megfelelő legyen a bevállalt kockázatokhoz, valamint a jobb kockázatkezelés előmozdításával.

Az EU biztosítási piacain belüli megnövekedett verseny szintén nagyobb választékot és jobb egyezségi feltéteket kínál (pl. a termék konstrukciójával jobban összhangban lévő korrekt árakat) az uniós fogyasztók számára.

A CEA Hatásértékelés megerősíti az európai szintű termékkínálat és innováció felé mutató trendet, míg valószínűtlennek tűnnek termékcsoportok teljes visszavonásai ott, ahol a tőkeszükségletek indokolhatóan megnőttek. A biztosítótársaságok inkább helyesbítik az díjképzést, megváltoztatják a termékkonstrukciót és jellemzőket, például garanciákat, és megfelelő kockázatenyhítési intézkedéseket tesznek.

21. Melyek azok az alapelvek és elemek, amelyeket figyelembe kell venni egy valódi közgazdasági kockázatalapú modell kialakításának célja eléréséhez?

A kockázatalapú közgazdasági rendszer a fizetőképesség-becslés nagyobb pontosságát foglalja magában, amely közelebb áll egy biztosítótársaság valódi kockázati profiljához. Egy ilyen rendszernek következetes fizetőképességi intézkedéseket kell bevezetnie valamennyi típusú vállalkozásnál, figyelembe véve mind a kockázatkezelés minőségét, mind pedig a kockázatértékelés pontosságát.

A valódi közgazdasági kockázatalapú modell fő alapelvei a következők:

- Teljes mérleg alapelvű megközelítés

- A valós könyvelési érték elismerésének felismerése

- A diverzifikáció és a specializálódás hatásainak kezelése

- A kockázatenyhítés hatásainak figyelembevétele

- A kötelezettségek kockázatcsökkentő vonásainak figyelembevétele

22. Nem áll-e a közgazdasági kockázatalapú modell túl messze a biztosítási üzlet működési realitásától? Melyek egy ilyen modell kézzelfogható előnyei?

A közgazdasági megközelítésnek számos előnye van:

- Kalibrálható úgy, hogy jobb egyensúlyt biztosítson a kötvénytulajdonosok védelme

és a vállalatok hatékony tevékenységei ösztönzése között; - Átlátható és elkerüli az arbitrázs lehetőségeket;

- Azok a rendszerek, amelyek összemossák az óvatosságot - azáltal, hogy túlságosan piac centrikus értékelést alkalmaznak – és a tőkeszükségleteket, kevésbé átlátszóak és valószínűbb, hogy a kockázatok és tőkeszükségletek kétszeres számításához vezetnek;

- Összhangba hozza a szabályozás szerinti tőkeszükségleteket a belső kockázatkezelési folyamatok legjobb gyakorlatával;

- Meg tud birkózni a pénzügyi környezet fejlődésével, az egyre kifinomultabb termékkonstrukcióval és a tőkepiacok innovációjával.

23. Mi a teljes mérlegen alapuló megközelítés?

A Szolvencia I és II egyaránt a biztosítótársaság mérlegét használja kiindulási pontként a fizetőképesség becsléséhez. De míg a Szolvencia I főként a pénzügyi kimutatásokban szereplő, a törvény által előírt számadatokon alapul és a forrásokra összepontosít, addig a Szolvencia II a mérlegtételek valódi gazdasági értékét próbálja megragadni. Ez a megközelítés független a törvény által előírt számviteltől, és a források mellett a mérleg esz- közoldalát is tekintetbe veszi.

Ennek eléréséhez az iparág javasolja a "Teljes mérleg alapú megközelítés" alkalmazását. E megközelítés implikációi a következők:

- A rendelkezésre álló szavatoló tőkét a piaccal értéken figyelembe vett eszköz- és forrásértékek különbségeként adja meg, és

- a szavatoló tőkeszükségleteket a kockázatok teljes körű elemzése alapján számítja ki, figyelembe véve az eszközök és források, a kockázatmérséklés és ahol lehet, a diverzifikáció egymásra hatását.

24. Mik a diverzifikációs hatások?

A diverzifikáció azon az elven alapul, hogy nem minden kockázat kristályosodik ki ugyanabban a pillanatban – feltéve, hogy a mögöttes kockázati tényezők, vagyis a kockázat mozgatók vagy kiváltók függetlenek. Minél nagyobb valamely társaság által vállalt kockázatok száma, annál valószínűbb, hogy a károk tényleges szintje előre megjósolható a tapasztalatok alapján, vagyis a szint közel lesz az elvárásokhoz, a véletlenszerű ingadozások csökkentő hatásával (ami a "nagy számok törvényeként" ismert).

A diverzifikációs hatások különböző szinteken jelentkeznek: például az egyes kockázatok között egy portfólión belül, különböző típusú kockázatok között egy portfólión belül, különböző földrajzi régiók között, végül, pedig a jogi személyek között egy vállalatcsoporton belül.

25. Mik a koncentrációs hatások, vagy akkumulációs hatások?

A koncentrációs és akkumulációs hatások a diverzifikációs hatás ellentétei, amikor a kockázatok forrásai bizonyos szintű egymástól való függőséget mutatnak.

A koncentrációt piaci kockázati kontextusban használjuk, jellemzően akkor, ha egy részvényportfóliót nagyon kevés pozícióba fektetnek be.

Az akkumulációs hatásokat jellemzően bizonyos biztosítási kockázatoknál, főként katasztrófa kockázatnál használják.

26. Melyek a tipikus kockázatenyhítési intézkedések? Mire használják ezeket?

A kockázatenyhítés a hatékony kockázatkezelési stratégia egyik kiemelkedően fontos eleme és az iparág legjobb gyakorlatának része ebben a tekintetben. Valamennyi fajta kocká- zathoz: biztosítási és piaci kockázatokhoz egyaránt használható.

A biztosítási kockázattal kapcsolatos legáltalánosabb kockázatenyhítési intézkedés valamely kockázati portfólió egy részének vagy egészének általában valamely viszontbiztosító társaság részére való retrocessziója (vagy átruházása). Ilyen tranzakciókban a kockázat vagy arányosan megosztható vagy csak egy bizonyos küszöb fölötti kockázatok (pl. csúcs katasztrófa kockázatok) fedezhetők.

A kockázatenyhítés egy másik általános fajtája a pénzügyi piaci kockázattal szembeni védelem, pl. a részvényárfolyamok lehetséges csökkenése, a főként nagy befektetési bankok által nyújtott úgynevezett árfolyam-biztosítási eszközökkel.

A közelmúltban a kockázatenyhítés új innovatív formái alakultak ki, mint például az értékpapírosítás (vagyis a kockázatokat kötvények formájában összegyűjtik és rendszerezik és továbbítják a pénzügyi piacokra) vagy swap ügyletek (vagyis kockázatportfóliókat cserélnek két biztosítótársaság között, főként a kockázat diverzifikáció szintjének emelése szándékával).

27. Mely EU szabályozás fog megváltozni a Szolvencia II törvénybeiktatása eredményeként?

A Szolvencia II Projekt elsősorban egy, a jelenlegi élet- és nem életbiztosítási direktívákat (a Szolvencia I direktívát is beleértve) helyettesítő új fizetőképesség direktíva kidolgozását célozza. Ugyanakkor az Európai Bizottság szervezetei dolgoznak mind a 17 biztosí- tással kapcsolatos direktíva egy új, átfogó direktívába történő egyesítésén, úgy egyszerűsítve a struktúrát, hogy valamennyi fontos intézkedés egy direktívában jelenjen meg, ál- talános definíciókkal és terjedelemmel, miközben e többi direktíva eredeti követelményei érintetlenek maradnak.

Egy konkrét kérdés az Equitable Life esetében (amelyet az Európai Parlament jelenleg vizsgál) a felelősség kijelölésének világossága. Ezt konkrétan taglalni fogja-e a Szolvencia II?

A jövőbeli rendszer egyik teljes "pillérét" a vállalati belső kockázatkezelési folyamat követelményeinek fogják szentelni. A 2. pillér bevezet egy felügyeleti vizsgálati folyamatot, amely biztosítani fogja, hogy a vállalatokon belüli kockázatkezelési funkció megfelelően szervezett legyen, a felelősség világos megosztásával. Ezen kívül a 2. pillér meghatározza majd a felügyelők jogköreit és felelősségeit is.

29. Azt beszélik, hogy a Szolvencia II "elveken alapuló" rendszer lesz. Mit jelent ez, és mi a különbség a "szabályokon alapuló" rendszerhez képest?

A fizetőképesség-értékelési modellt akkor tekinthetjük "elveken alapuló" modellnek, ha a kockázati tőke számítása alapelveket követ. A részletesebb módszertant azonban a biztosító leírására bízzák mindaddig, amíg az összhangban van a megállapított alapelvek- kel.

Ennek egyik példája az Egyesült Királyság felügyeleti követelményei a biztosítók számára, hogy végezzék el az Egyedi Tőkebecslést (ICA) az Egyesült Királyság pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó 04/16 számú felügyeleti nyilatkozatában rögzített alapelveknek megfelelő belső modellek használatával.

Egy fizetőképesség-értékelési modellt akkor tekinthetünk "szabályokon alapuló" modellnek, ha a kockázati tőke számítása világos irányelveket és szabályokat követ. Az iparág támogatja egy olyan rendszer megvalósítását, amely a Keret Direktívában (1. szint) kidolgozott valódi gazdasági alapelvekre épül. Az alapelveket azután kiegészítik a 2. szintű szabályozási intézkedések megvalósításával.

30. Mikor vezetik be a Szolvencia II rendszert?

A Lámfalussy-eljárással összhangban a Szolvencia II bevezetése (beleértve konkrét irányelveknek a nemzeti felügyeletek által a CEIOPS-en keresztüli kidolgozását is) várhatóan a végrehajtási intézkedések Európai Bizottság általi elfogadását követően, előreláthatólag 2010 elején kezdődik.

A Szolvencia II fő mérföldkövei a következők:

- A Keret Direktíva (1. szint) javaslat előterjesztése az Európai Bizottság által – várhatóan 2007 júliusában

- Az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa jogerős határozata (közös határozat) – várhatóan 2009 első felében

- A megvalósítási intézkedések (2. szint) előterjesztése az Európai Bizottság által – várhatóan 2009 nyarán

- A nemzeti pénzügyi szabályozó hatóságok döntése az EIOPC-n keresztül a megvalósítási intézkedésekről – várhatóan 2009 vége felé.

Az első mérföldkő – a direktíva javaslat előterjesztése – határidejét McCreevy biztos többször megerősítette. A jelenlegi stádiumban a projekt úgy halad, hogy minden érintettre hatalmas időbeli nyomás nehezedik, de a program az elképzelteknek megfelelően az eredeti "pályán marad".

31. Szükségünk lesz egy Szolvencia III programra a Szolvencia II után? Melyek a rendszer kulcselemei, amelyek lehetővé teszik, hogy a keret hosszú távon rugalmas maradjon?

Jelenleg nem várható az azonnali változtatás szükségessége, feltéve, hogy a Szolvencia II a Keret Direktívában jól megalapozott valódi gazdasági alapelveket követ. Ezek az alapelvek fogják meghatározni egy olyan összefüggő rendszer határait, amely várhatóan kor- látlanul érvényes maradhat. A Lámfalussy-eljárással összhangban a rendszer majd kiegészíthető rugalmasabb jövőbeli megvalósítási intézkedésekkel és konkrét irányelvekkel, figyelembe véve a jövőbeli fejleményeket, innovációt stb.

(A fenti szöveg a CEA angol nyelvű kiadványának a "Solvency II: Frequently Asked Questions" magyar nyelvű fordítása.)

Online ügyfélszolgálat

Az online biztosítás előnyei

  • vezető biztosítók ajánlatai egy helyen
  • online kedvezmény
  • szakértő segítség a választásban
  • nem kell sehová sem elmennie
  • díjmentesen intézzük biztosítását
  • árgarancia

Egyszerű, gyors, kényelmes... online biztosítás.

 

Elérhetőségeink

Tel: (06 1) 999 7575
Fax: (06 1) 999 7576
kapcsolat@biztositas.hu

Keresés az oldalon