A közelmúltban lezárult magyar ügy apropóján vetődött fel annak igénye, hogy a gépjármű-biztosítások piacán más tagállamokban tapasztalt versenyanomáliák bemutatásra kerüljenek, ezáltal egyfajta összképet adva a gépjármű-biztosítási piacokon érvényesülő versenyhelyzetről és annak versenyjogi megítéléséről. A jelen tanulmány célja az európai biztosítókartellek oly módon történő bemutatása, hogy sorra vesszük a tagállamok versenyhatóságai által lefolytatott eljárásokat. Tekintettel arra, hogy egyes tagállamok eltérő intenzitással léptek fel a gépjármű-biztosítási piacokon tapasztalt versenyellenes magatartások tekintetében, a tanulmány bizonyos tagállamok esetében hosszabban ismerteti az adott ügyet.

1. A magyar versenyhatóság eljárása

A Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségének (a továbbiakban: Gémosz) 2002től célja volt a márkakereskedések javítói árai vonatkozásában az árverseny korlátozása, az egységes árak, illetve áremelések érvényesítése. A Gémosz a 2003-2005. években a javítói óradíjak mértékéről megállapodást kötött az Allianz és a Generali biztosítókkal, amelyek magatartása alkalmas volt az árak befolyásolására ezáltal a hatásos verseny korlátozására. Az Allianz és a Gémosz közötti 2004. és 2005. évre vonatkozó megállapodásokban szerepelt a biztosítási termékek értékesítésében elért teljesítmény és az óradíj mértékének összekapcsolása. A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárása során bizonyítást nyert, hogy a 2004. és a 2005. évben az Allianz által alkalmazott óradíjakról szóló, az egyes márkakereskedésekkel kötött megállapodások tekintetében általános gyakorlat volt az óradíj és az értékesítés összekapcsolása. A Generali és a Gémosz közötti 2003-2005. évekre vonatkozó megállapodás alapján nem volt megállapítható, hogy ezeknek a megállapodásoknak része lett volna az óradíjak mértékének és a biztosítások értékesítésében elért teljesítménynek az összekapcsolása. A versenyfelügyeleti eljárás során beszerzett bizonyítékokból megállapítható volt, hogy a Generali és az egyes márkakereskedések közötti, a Generali által 2004 és 2005 között alkalmazott óradíjakról szóló tárgyalások során általános gyakorlat volt az óradíjak mérté- kének és a biztosítások értékesítésében elért teljesítménynek az összekapcsolása. A Gazdasági Versenyhivatal által lefolytatott eljárás során bizonyítást nyert, hogy az óradíj és az értékesítés összekapcsolása azt a célt szolgálta, hogy a márkakereskedésekben a magasabb óradíjért cserében a két piacvezető biztosító, az Allianz és a Generali arra tekintettel fogadta el az óradíjak emelését, hogy ez irányukba új biztosítási szerződések megkötésével ellentételezésre kerül. Az eljárás alá vontak ezen magatartása azt eredményezte, hogy a piacon aktív többi biztosító szintén a megemelt óradíjakat volt kénytelen alkalmazni, amely alkalmas volt költségeik növelésére, valamint a gépjárművekre szóló biztosítások terjesztésének egyik fontos csatornája számukra a megállapodások következtében csak korlátozottan volt hozzáférhető. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján nem találta megállapíthatónak, hogy az Allianz és Generali között a javítói óradíjak tárgyában (horizontális) megállapodás jött volna létre, illetve összehangolt magatartást tanú- sítottak volna. A biztosítási alkuszok sajátos piaci tevékenysége tekintetében az eljáró Versenytanács a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy sértik a versenykorlátozó megállapodások tilalmát azon megállapodások, amelyeknek a tárgya - adott időszakban a biztosítási alkusz hány darab casco, illetve kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződést közvetít a biztosítóhoz, - a biztosítási alkusz az adott időszakban általa közvetített casco és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések minimum meghatározott százalékát közvetí- ti a biztosítóhoz, azt is rögzítve, hogy ez havonta minimum hány casco és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést jelent, - adott időszakban az alkusz által a biztosítóhoz közvetített casco és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések száma meghaladja a korábbi (irányadó) idő- szakban közvetített szerződések számát, - a biztosítási alkusz jutalékának (céljutalékának) mértékét az általa a biztosítóhoz közvetített szerződések számának (vagy az új szerzés állománydíjának) függvényében sávosan állapítja meg, ezzel arra ösztönözve az alkuszt, hogy minél több szer- ződést közvetítsen a biztosító felé. A fenti szempontok alapján a Versenytanács megállapította, hogy a verseny korlátozására alkalmas magatartást tanúsított - az Allianz és a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2000. október 4. és 2005. március 9. között megkötött, - az Allianz és a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft. az általuk 2002. április 16. és 2005. március 21. között megkötött, - az Allianz és a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2002. április 24. és 2005. március között megkötött, - a Generali és az Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2000. október 11. és 2005. március 1. között megkötött, - a Generali és a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft. az általuk 2001. december 21. és 2005. augusztus 10. között megkötött, - a Generali és a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. az általuk 2002. január 21. és 2005. augusztus 31. között megkötött, a biztosítási alkusz magatartásának versenykorlátozó módon történő befolyásolására irányuló megállapodásokkal.

2. Az ír versenyhatóság eljárása

Az ír versenyhatóság által lefolytatott eljárás annak vizsgálatára terjedt ki, hogy az Allianz Ireland plc. (a továbbiakban: Allianz), az AXA Insurance Limited (a továbbiakban: AXA), a Hibernian General Insurance Limited (a továbbiakban: Hibernian) és a Royal & Sun Alliance Insurance plc. (a továbbiakban: RSA) vállalkozások megsértették-e a versenyjogi rendelkezéseket az ún. Glassmatix – gépjárművek javítására vonatkozó értékelési – rendszer bevezetése során. Az ír versenyhatóság határozatában2 végül elfogadta az eljárás alá vontak által felajánlott kötelezettség-vállalásokat, ezért nem került sor bírság kiszabására sem az eljárás alá vont vállalkozásokkal szem A Glassmatix egy olyan nemzetközi viszonylatban is ismert rendszer, amelyet gépjárművek javításainál alkalmaznak a biztosítók és megbízható, objektíven igazolható javítói óradíjakat valamint aktuális gépjárműalkatrész árakat tartalmaz. Az eljárás alá vont négy biztosító egy konzorciumot alkotott, amely bevezette Írországban a Glassmatix rendszert. A versenyhatósághoz érkező panaszok szerint a négy biztosító arra használta a Glassmatix rendszert, hogy meghatározza a gépjármű-javítási szolgáltatások árát. Az eljárás alá vont négy biztosító a gépjármű-biztosítási piac 65-70%-át fedi le Írországban. Az ír versenyhatóság szerint a négy biztosító oly módon alkalmazta a Glassmatix rendszert, hogy az alkalmas volt a gépjárművek javítási árának meghatározására, ezért korlá- tozta a versenyt a gépjárműjavítások piacán. A versenyhatóság álláspontja szerint a költségekre vonatkozó bármiféle együttműködés amellett, hogy csökkenti a versenyzési haj- landóságot a gépjármű-biztosítások piacán, olyan feltételek megteremtését segíti elő, amelyek a gépjármű-biztosítási díjak terén összejátszásra ösztönöznek. Az ír versenyhivatal a következő három érintett piacot azonosította a vizsgálat során:
  • a személygépkocsi biztosítások piaca;
  • a gépjármű-javítási szolgáltatások piaca;
  • a számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek piaca.
A piac működésének lényege, hogy a gépjárműjavítók szolgáltatást nyújtanak a gépjármű biztosítóknak, akik szolgáltatást nyújtanak a biztosítottaknak. A versenyhatóság szerint a számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek piaca segíti elő az előbb említett két piaci szegmens közötti kölcsönhatásokat, ezért egy harmadik érintett piacnak minősült a jelen ügy szempontjából. A három piaci szegmens közötti kapcsolatot a következő ábrával szemléltette a versenyhatóság: A versenyhatóság az eljárás során feltárta, hogy a négy biztosítón kívül a piacon jelenlévő többi biztosító is kifejezte azon szándékát, hogy csatlakozni kíván a Glassmatix rendszerhez, amely bekövetkeztével lefedték volna az írországi gépjármű-biztosítások piacának 90-95%-át.

2.1. A gépjármű-javítási szolgáltatások piaca

A gépjárműjavítók szolgáltatásokat nyújtanak a végfogyasztóknak. A versenyhatóság álláspontja szerint a gépjárműjavítások piacai különálló termékpiacoknak tekinthetők az or- szágon belül, mert az új gépjárművek vásárlása vagy a külföldi javítóműhelyek szolgáltatásainak igénybevétele nem jelent ésszerű alternatívát a fogyasztók számottevő többsége számára az országban található gépjármű javítók szolgáltatásaihoz képest. Az országban több száz gépjárműjavító működik. A versenyhatóság – bár pontos adatokkal nem rendelkezett – vizsgálata során megállapította, hogy a gépjármű-javítási piac nem koncentrált és nincsenek jelentős belépési korlátok sem. A versenyhatóság szerint kérdésként merült fel, hogy gépjármű-javítási szolgáltatások esetében különálló termékpiacként fogható-e fel a gépjármű-biztosítóknak nyújtott gépjármű-javítási szolgáltatások piaca. A konzorciumi tagok és a többi biztosító aszerint osztotta két csoportra a gépjárműjavítókat, hogy kifejezetten ajánlotta-e őket a biztosítottaknak vagy sem. A kifejezetten ajánlott javítókat panel, csatlakozott vagy elfogadott javítókként említették. A kifejezetten ajánlott javítók körébe azon vállalkozások tartoztak, amelyek árengedményt adtak a gépjármű-biztosítónak cserében azért, hogy hozzájuk irányította a biztosí- tottakat. A biztosítók annak alapján szelektáltak az ajánlott javítók között, hogy megfeleltek-e a minőségi követelményeknek. A biztosítótársaság egy minimális munkaterheltséget garantált az ajánlott javítónak, ezért a javítókkal ún. Szolgáltatási Megállapodást kötött. A megállapodás értelmében a biztosítótársaság engedményt kapott az óradíjak tekintetében és olyan többletszolgáltatásokhoz is jutottak a fogyasztók, mint például vontatás, raktározás. A versenyhatóság szerint nem egyértelmű, hogy a gépjárműjavítók által a gépjárműbiztosítóknak nyújtott szolgáltatások piaca különálló termékpiacnak minősül-e, valószí- nűleg inkább a szélesebb gépjármű-javítói piac részének tekinthető. A versenyhatóság szerint valószínűtlennek tűnik, hogy a gépjármű-biztosítók által kiválasztott gépjárműjavítók képesek lennének egységesen fellépve 5-10%-kal emelni az áraikat. A gépjármű biztosítók megtehetik, hogy a kifejezetten ajánlott gépjárműjavítók helyett olyan gépjárműjavítót választanak, amely nem emelt árat. Megközelítőleg 60 javítót (az összes javító kb. 20%-a) kifejezetten ajánlott legalább az egyik konzorciumi tag és a javítók kisebb számát (kb. 10) ajánlotta több konzorciumi tag. Az a tény, hogy a kifejezetten ajánlott javítók nem tekinthetők önálló piacnak, nem jelenti egyben azt, hogy egy olyan kapcsolódó piacon, mint a gépjármű-biztosítások piacán bekövetkezett esemény ne gyakorolhatna kedvezőtlen hatást a versenyre a gépjármű-javítások piacán. A gépjármű-biztosítók azzal érveltek, hogy a biztosítottak nem kötelesek a gépjárművüket a biztosító által ajánlott javítóhoz vinni. Amennyiben a biztosítottak az országon belül bármelyik javítóhoz fordulhatnak, nem állapítható meg, hogy a gépjármű-biztosítóknak nyújtott gépjármű-javítási szolgáltatások piaca különálló piacnak minősül.

2.2. A számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek piaca

A számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek a legjobb megoldást jelentik annak érdekében, hogy a gépjárművek javítása optimális munkaidővel elkészüljön. Ezek az ún. "best practice" munkaidők megfelelnek a Thatcham kutatási központ által meghatározott szintidőknek. A számítógépes javítási értékelő rendszer alternatíváját az olyan hagyományos időrendszerek jelentik, amelyek a gépjármű-javítási piac szereplőinek piaci tapasz- talatain alapulnak. A versenyhatóság álláspontja szerint a számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek piaca országos szinten tekinthető a versenyjog szerint érintett piacnak. Ennek oka, hogy ezen rendszer bevezetésével a korábban használt hagyományos rendszerek alkalmazása jelentős mértékben visszaesett. Konkrét bizonyítékok hiányában a versenyhatóság nem tudta megítélni, hogy ezen a piacon milyen hatásos a keresleti helyettesíthetőség. A Glassmatixon kívül számos gépjármű-javítási értékelő rendszer létezik, például Motex, CCC's Pathways+, Cogsys' ARCS és a Carcalc. Írországban azért a Glassmatix rendszer került bevezetésre, mert a konzorciumi tagok ezt támogatták. A versenyhatóság szerint kevés az esélye annak, hogy újabb számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszerek is belépnek a piacra. A Glassmatix rendszer kiválasztásával, bevezetésével, végrehajtásával és működtetésével kapcsolatban a vizsgálat két jogi kötőerővel rendelkező megállapodást tárt fel a biztosítók között. Ez a két megállapodás foglalta keretbe a négy konzorciumi tag közötti megállapodásokat és a Glassmatix tulajdonosával való kapcsolatukat. Ezen megállapodások folyamatos megbeszélések és találkozók eredményeként születtek, amelyeken főként a konzorciumi tagok vettek részt. A versenyhatóság birtokába kerültek a találkozók jegyzőkönyvei és a kapcsolódó levelezés az 1999 márciusa és 2002 júliusa közötti időinterval- lum tekinteté Az AXA, az Allianz, a Hibernian és az RSA egyaránt aláírták a konzorciumi szerződést 2001. júniusa és júliusa folyamán. A Konzorciumi Megállapodás összesen 17 pontból állt, célja, hogy "alapul szolgáljon azon megállapodáshoz, amelyet a felek a Glass's Information Services Limited vállalkozással kötöttek egy olyan szoftver kifejlesztésére, amely a gépjárműjavítások értékelésére szolgálna Írországban". A konzorciumi tagok Glass-szal kötött megállapodása részleteiben tartalmazza a Glassmatix rendszer kidolgozását. A versenyhatóság négy különböző megállapodást vizsgált a konzorcium tekintetében:
  • a Glassmatix rendszer kiválasztása, beszerzése és bevezetése;
  • a konzorciumi tagok különbségtétele a gépjárműjavítók között;
  • azon kompenzáció meghatározása, amelyet a gépjárműjavítók kaptak a Glassmatix bevezetéséért;
  • a konzorciumi tagok közötti együttműködés a Glassmatix rendszerben alkalmazott input árak (például óradíjak) és közvetve az output árak (például a gépjárműjavítás ára) tekinteté

3.3. Megállapodás a Glassmatix rendszer kiválasztása, beszerzése és bevezetése tekintetében

Ésszerűnek tűnik elfogadni, hogy jelentős hatékonytalansághoz vezetett volna, ha az országon belül többféle számítógépes gépjármű-javítási értékelő rendszer kerül bevezetésre, amely során a gépjármű-biztosítók bizonyos fokú együttműködése szükségszerű. A konzorciumi tagok előadták, hogy egyetlen majdani rendszer kiválasztása és bevezetése szol- gálja a legjobban a verseny érdekét. A versenyhatóság szerint nem fér kétség ahhoz, hogy a Glassmatix rendszer előnyei (megbízható, objektíven igazolható munkaidő és alkatrészárak, magasabb fokú transzparencia stb.) eljut a fogyasztókhoz, amennyiben érvényesül a verseny a biztosító-társaságok között. A versenyhatóság megítélése szerint annak érdekében, hogy megvalósuljanak a Glassmatix rendszerből származó előnyök nem szükséges a konzorciumi tagoknak kollektív megbeszéléseket folytatniuk és megállapodniuk a tényleges munkadíjakról és a javítók által a biztosítóknak az alkatrészekért és a festésért ténylegesen számlázott árakról. Technikai szempontból nincs szüksége a biztosítóknak arra, hogy a javítókkal vagy nélkülük kollektív megállapodásokat kössenek a javítók által a biztosítóknak számlázott árakról.

3.4. A konzorciumi tagok megállapodása a gépjárműjavítókkal

A gépjármű-biztosítók és a gépjárműjavítók közötti vertikális megállapodások hatékonyságot eredményeznek a gépjármű-javítási szolgáltatások tekintetében és csökkentik a biztosítótársaságok költségeit. Az ilyen megállapodások tehát a fogyasztók hasznára is szolgálhatnak. A versenyhatóság álláspontja szerint, amennyiben a biztosító objektív kritériumok alapján választja ki és ellenőrzi a gépjárműjavítókat, a megállapodás alkalmatlan arra, hogy jelentős mértékben korlátozza a versenyt a gépjárműjavítók között. Abban az esetben azonban, ha a konzorciumi tagok között horizontális megállapodás születik a gépjárműjavítók kiválasztásáról, már nem állnak fenn a megállapodás versenyjogi felelősség alól való mentesülésének feltételei.

3.5. Megállapodás a kompenzációról, amelyet a gépjárműjavítók kaptak

a Glassmatix rendszer alkalmazásáért A versenyhatóság szerint elfogadható a konzorcium azon védekezése, hogy a biztosítótársaság kompenzálhatja a gépjárműjavítókat a Glassmatix rendszer bevezetésével kap- csolatban felmerülő költségeik miatt, azonban ennek egyedi megállapodáson és nem más biztosítókkal megvalósított együttműködésen kell alapulnia.

3.6. A konzorciumi tagok közötti együttműködés

Az ír versenyhivatal szerint alapvetően különbséget kell tenni aközött, hogy a Glassmatix rendszert költségcsökkentés miatt vagy annak érdekében vezetik be, hogy a rendszer enyhítse a verseny intenzitását a gépjármű biztosítók között. A vertikális kapcsolatok azt célozzák, hogy összehangolják a gazdasági törekvéseket az upstream (gépjárműjavítók) és a downstream (gépjármű biztosítók) piacon aktív vállalkozások között annak érdekében, hogy a fogyasztók és más piaci szereplők hasznára váljék. Ezzel szemben a horizontális kapcsolatok arra szolgálnak, hogy oly módon közelítsék egymáshoz az upstream és a downtream piacon érdekelt vállalkozások gazdasági érdekeit, amely a fogyasztók megkárosítását eredményezi. Mindazonáltal a vertikális megállapodásoknak is lehetnek versenyellenes hatásaik (összejátszás, kiszorulás a piacról stb). Abban az esetben, ha a konzorciumi tagok a következő módon állapodnak meg az input oldal tekintetében a költségcsökkentésről, a megállapodásuk versenyellenesnek tekint- hető, amennyiben
  • közvetlenül rögzítik az ajánlott javítók tekintetében elfogadott kompenzáció mértékét a Glassmatix rendszer bevezetésével őket terhelő költségek fedezésére;
  • közvetve meghatározzák a gépjármű-javítási szolgáltatások vásárlási árát oly mó don, hogy kollektív megállapodás révén rögzítik a Glassmatix rendszeren belüli javítói óradíjat;
  • közvetlenül meghatározzák a gépjármű-javítási szolgáltatások vásárlási árát oly módon, hogy kollektíven megállapodnak a javítókkal egy rögzített arányú munka díjemelésben a Glassmatix rendszer bevezetése folyományaként;
  • közvetlenül meghatározzák a festés kiskereskedelmi árának haszonkulcsát;
  • megállapodnak a munkadíjak éves felülvizsgálatának módszerében;
  • megállapodnak a Glassmatix rendszerben a festésre és egyéb javításokra meghatá rozott díjak éves felülvizsgálatának módszerében;
  • a Glassmatix rendszerben keletkezett gazdálkodási információkat megosztják egy mással a munkaórák és a munkadíjak vonatkozásában.
A versenyhatóság szerint ezek a megállapodások növelik a verseny csökkenésének a veszélyét a downstream piacon, mivel a konzorciumi tagoknak azonos költségeik lesznek, és nem teszik szükségessé, hogy a Glassmatix rendszer által nyújtott potenciális előnyök kiaknázására törekedjenek a piaci szereplők. A versenyhatóság birtokába került dokumentum szerint "bármely megállapodásnak tartalmaznia kellene a díjemelés lehetőségét". A versenyhatóság szerint a díjemelés terén megvalósuló együttműködés alkalmatlan arra, hogy a megállapodás révén elért előnyök eljussanak a fogyasztókhoz. Az ír versenyhivatal szerint megfelelő képzésekkel lehetne elősegíteni, hogy a vállalkozások alkalmazottai megfelelően figyelembe vegyék a versenyjogi rendelkezéseket. Összegzésképpen elmondható, hogy a Glassmatix megállapodás megvalósítása alkalmas arra, hogy lehetőséget teremtsen a gépjármű-javítási árak rögzítésére, ezáltal csök- kentse a versenyt egyrészt a konzorciumi tagok, másrészt a gépjárműjavítók között a gépjármű biztosítóknak nyújtott gépjármű-javítási szolgáltatások vásárlásának piacán. A versenyhatóság álláspontja szerint a versenytársak közötti együttműködés a költségeik tekintetében (munkadíj, festés kiskereskedelmi árának haszonkulcsa stb.) verseny- ellenes, ugyanúgy, ahogy a versenytársak összejátszása az árak (díjak) tekintetében, mivel az ilyen magatartások a költségekre vonatkoztatva csökkentik a versenyzési hajlandóságot downstream szinten.

3. A dán versenyhatóság eljárása

2006. március 29-én a dán versenyhatóság határozatában3 megállapította, hogy a dán Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (a továbbiakban: DFSME) a verseny korlátázását célzó összehangolt magatartást valósított meg azzal, hogy a gépjárműjavításra költségindexet vezetett be. A DFSME számos kereskedelmi szövetség és határon átnyúló szövetség gyűjtő szervezete. A DFSME tagjai különböző piacokon fejtik tevékenységüket, mint például keres- kedelem, építőipar, szolgáltatások. A DFSME tagjai sorában tudhatja a független gépjárműjavítók szövetségeit is. Ezen tagjai nevében a DFSME nemleges megállapításért vagy egyedi mentesítésért folyamodott a versenyhatósághoz annak érdekében, hogy a gépjárműjavítók költségindexet alkalmazhassanak a biztosítókkal folytatott tárgyalásaik során. 1998-ig a gépjárműjavítók szövetsége és a biztosítók szövetsége tárgyalt azokról az árakról, amelyeket a gépjárműjavítók és a biztosítók alkalmaztak. 1998-ban a versenyhatóság megállapította, hogy ez a gyakorlat sérti a versenytörvény rendelkezéseit. Ezen versenyhatósági döntést követően a gépjárműjavítók és a biztosítók egyedileg állapodtak meg az árakról. Tekintettel arra, hogy a dán biztosítási piac erősen koncentrált, négy nagyobb biztosító alkotja a piac 85%-át, míg a gépjárműjavítók többnyire kis- és középvállalkozások. A gépjárműjavítók úgy találták, hogy az egyedi tárgyalásos rendszer tarthatatlan, ezért többen közülük kezdeményezték, hogy térjenek vissza a kollektív tárgyalás módszeréhez. A DFSME felismerte, hogy a kollektív tárgyaláshoz történő visszatérés sértheti a versenytörvény rendelkezéseit, ezért nemleges megállapításért vagy egyedi mentesítésért folyamodott a versenyhatósághoz. A költségindex a KSH hivatalos indexe és a dán Munkavállalók Szövetségének hivatalos indexe alapján kerülne meghatározásra. A költségindex értelmében a biztosítótársa- ságokkal való tárgyalás megkezdése előtt a gépjárműjavítók kollektív százalékemelést hajtanának végre egy hivatalos index mentén, amelyet egy átlagos gépjárműjavító költségeihez igazítanának. A DFSME azzal érvelt, hogy az index nem járna versenykorlátozási céllal, csak arra szolgálna, hogy a gépjárműjavítók össze tudják hasonlítani a saját költségeiket az átlagos gépjárműjavítók költségeivel. A versenyhatóság szerint ezen cél kizárólag csak hivatalos indexek közreadásával valósítható meg. A versenyhatóság megítélése szerint a gépjárműjavítások terén bevezetésre kerülő költségindex a dán gépjárműjavítók összehangolt magatartását eredményezi a biztosítókkal való tárgyalások tekintetében, ezért az index bevezetése sértené a versenytörvény rendelkezéseit. Mindezek alapján nem részesítette nemleges megállapodásban és egyedi mentesítésben a kérelem tárgyát képező megállapodást.

4. Az olasz versenyhatóság eljárásai

4.1. Általános kockázati biztosítások

1993 májusában nemzeti fogyasztói szövetségek panasszal éltek az olasz versenyhatóságnál. A panasz szerint számos vezető biztosítótársaság megállapodást kötött egymással a szerződés időtartama, a feltételek és a díjak tekintetében a nem-élet biztosítási piac tekinteté A versenyhatóság vizsgálata4 16 biztosítóval szemben folyt a baleset-, a beteg-, a különböző gépjármű-biztosítások, a tűz, a lopás és az egyéb felelősségbiztosítások piacán. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a biztosítótársaságok időközönként – ha nem is rendszeresen – találkoztak egymással 1990 és 1993 között annak érdekében, hogy információkat cseréljenek a társaságuk tevékenységéről és közös politikát határozzanak meg a hagyományos nem-élet biztosítási piacokon. Az olasz versenyhatóság megállapította, hogy a vállalkozások egyesített adatainak egymás közötti közlése és tevékenységük ellenőrzése annak érdekében, hogy a vállalások és az ajánlások megvalósuljanak, korlátozta a versenyt annak ellenére, hogy az egyes találkozók tartalma és hatékonysága esetről esetre változott. A versenyhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozások közös politikában állapodtak meg a kereskedelmi díjak és a pótdíj klauzulák tekinteté Az eljárás alá vontak abban is megállapodtak, hogy nem versenyeznek egymással, amíg néhány biztosítási szerződést az ipari kockázatok tekintetében meg nem újítanak. A versenyhatóság szerint a legsúlyosabb jogsértést a gépjármű-biztosítások tekintetében követték el a vállalkozások, mert kifejezett versenykorlátozó és széles körű megálla- podásokat kötöttek a kereskedelmi díjak és a pótdíj klauzulák vonatkozásában. Ezen megállapodás teljesülését szigorú rendszer keretében ellenőrizték. A jogsértésben részes vállalkozásokat (Generali, Assitalia, Fondiaria, Ras, Sai, Reale, Toro, Unipol, Milano, Lloyd e Zurigo) előző évi nettó árbevételük 1%-a erejéig terjedő bírsággal – összesen 20 milliárd lírával – sújtották.

4.2. A gépjármű felelősségbiztosítás piaca

2000 júliusában a versenyhatóság egy komplex vizsgálatot5 folytatott a gépjármű-biztosítások piacán azon gyakorlat felderítésére, hogy több vállalkozás kizárólag cascóval együtt kínálta a kötelező felelősségbiztosítását és a biztosítótársaságok kereskedelmi szempontból érzékeny információkat cseréltek egymással. Az eljárás során a versenyhatóság a biztosítótársaságok gyakorlata között abszolút hasonlóságot vélt felfedezni a casco-kötelező felelősségbiztosítás árukapcsolása tekinteté A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a versenyhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a két termék (kötelező felelősségbiztosítás és casco) iránti kereslet kiegészíté- sének a foka rendkívül korlátozott és nem minősül olyan természetűnek, amely igazolná, hogy a fogyasztókat a "csomag" megvásárlására kényszerítse. Az olasz versenyhatóság eljárása során azt is megállapította, hogy a biztosítótársaságok horizontális megállapodás keretében érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek egymással. A biztosítók egy egységes információs hálózatot működtettek, amely a reciproci- tás elvén alapult: mindegyik vállalkozás megküldte a saját adatait egy tanácsadó cégnek cserében azért, hogy a versenytársai adataihoz hozzáférjen. A versenyhatóság álláspontja szerint a felek által megvalósított magatartás, érzékeny információk (díjak, engedmények, kockázatbecslési eljárások, szerződési feltételek, gyűjtött adatok, követelések, működési költségek) cseréjének intézményesített rendszerét jelentette, amely megkönnyítette a vállalkozások számára, hogy előre kiszámíthassák a versenytársaik magatartását, valamint mesterséges transzparenciát teremtettek a piacon. A versenyhatóság szerint az eljárás alá vontak súlyos jogsértést követtek el, amelyben, nagy számban vettek részt az érintett piac szereplői, ezért jelentős mértékben csökkent a verseny az érintett piacon. Mindezek alapján a versenyhatóság jelentős összegű bírságot szabott ki a versenykorlátozó megállapodásban résztvevő felekre. A bírság összege a vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevételének 1-3,8%-át tette ki, összesen 700 milliárd líra volt.

4.3. Az ANIA ügy

2005. november 30-án az olasz versenyhatóság megállapította az olasz Nemzeti Biztosítószövetség (a továbbiakban: ANIA) jogsértését, amiért egységes költségtényezők alkal- mazásával versenyellenes gyakorlatnak engedett teret. A versenyhatóság 2 millió euró bírságot szabott ki az ANIA-val szemben, a konkrét bírságösszeg meghatározása során figyelembe vette a jogsértés súlyosságát és időtartamát. A versenyhatóság arra is kötelezte az ANIA-t, hogy haladéktalanul szüntessen meg mindenféle koordinációs tevékeny- séget a tagjai között, amelynek elősegítésére 90 napon belül megfelelő intézkedéseket kell hoznia. Az olasz versenyhatóság által folytatott eljárás6 2005. július 14-én vette kezdetét. A vizsgálat annak felderítésére irányult, hogy 2003-ban az ANIA és Olaszország legnagyobb biztosítási kárbecslőket tömörítő szövetségei meghatározták egymás között a biztosítók által a karbecslőknek fizetett díjak mértékét és azon módszer kritériumait, amely alapján a kárbecslés történik. A versenyhatóság szerint a megállapodások következtében az ANIA által meghatározott standardot, az ANIA és a kárjavítók között köttetett megállapodásban rögzített költségtényezőket, alkatrészárakat, javítási időket és munkadíjakat alkalmazták. A versenyhatóság vizsgálata két különböző, egymástól különálló versenyellenes megállapodást tárt fel, amelyek összekapcsolódtak. Az első megállapodás a biztosítási kár- becslők díjára vonatkozott, a második megállapodás a tulajdonban bekövetkezett kár meghatározási módszerét és kritériumait ölelte fel. Ugyanezen eljárás során a versenyhatóság megállapította, hogy az ANIA és a biztosítási kárbecslők szövetségei (a továbbiakban: AICIS, SNAPIS, CNPI, SNAPI, SNAPIA, UIPA) a díjak meghatározását célzó versenykorlátozó megállapodást kötöttek, amelyek alkalmasak voltak az EKSZ 81. cikkének a megsértésére. Ezért a jogsértésért az ANIA-ra 200 ezer euró, az AICIS-re 1 ezer euró, a SNAPIS-ra 1 ezer euró és a CNPI-re 800 ezer euró bírságot szabott ki. Bár részt vettek a versenykorlátozó megállapodások megkötésében, a versenyhatóság csekély tagdíj bevételeik miatt nem szabott ki bírságot a SNAPI, a SNAPIA és az UIPA szövetségekkel szem

Összegzés

Az európai versenyhatóságok gépjármű-biztosítási piacot érintő döntéseiből látható, hogy az Európai Unió más tagállamaiban sem kerülhetik el a versenyjogi felelősségre vonást a biztosítási piac azon szereplői, akik a hatásos verseny akadályozására, korlátozására alkalmas magatartást tanúsítanak. Az ír jogeset arra enged következtetni, hogy önmagában az a tény, hogy egy megállapodás hatékonysági elemekkel is rendelkezik, nem jelent "bianco" felhatalmazást a jog- sértés elkövetése esetére, ha bizonyítást nyer a hatékonysági előnyöket meghaladó mértékű versenykorlátozásból eredő súlyos hátrány. A dán jogeset a versenyhatóság következetes fellépésről tesz tanúbizonyságot olyan esetekben, amikor a biztosítási piac szereplői visszatérő jelleggel kollektív tárgyalásokon mesterségesen generált költségindex segítségével próbálnak magasabb árat kialkudni szerződéses viszonyaikban, ezáltal torzítva a hatásos versenyt. Az olasz jogesetek sokrétű versenyellenes gyakorlatot tártak fel, amelyek nagy összegű bírság kiszabással zárultak, annak érdekében, hogy elrettentsék a piaci szereplőket az árak befolyásolását célzó kartelltevékenységtől. A Gazdasági Versenyhivatal 2006 decemberében meghozott döntése tehát összhangban áll az európai versenyjogi gyakorlattal, amikor a gépjármű-biztosítási piacon is zászlajára tűzi a versenyszabályozás azon alapvető célját, hogy a piaci szereplők szabadon és önállóan, egymással nem összehangoltan hozzák meg üzleti döntéseiket. Ahhoz, hogy jól működjön egy ország piacgazdasága, elengedhetetlen a fejlődés legfőbb mozgatórugójának tekinthető piaci verseny hatásosságának fenntartása. A versenyjog a "Qui non proficit, deficit", vagyis az "Aki nem gyarapszik, hanyatlik" alapigazságnak oly módon kíván érvényt szerezni, hogy minden olyan esetben beavatkozik, ha a piaci szereplők egy szűkebb csoportja a hatásos versenyből természetszerűleg adódó kockázatokat oly módon igyekszik kiküszöbölni, hogy az adott piacon az érdemi versenyt csökkenti. Mindez oda vezet, hogy a versenykorlátozásban résztvevők csak a saját körük számára teszik lehetővé a gyarapodást, miközben a társadalom fennmaradó része szükségszerűen a hanyatlás útjára lép.
Vissza a lap tetejére