A hazai pénzügyi szektor működésének legújabb tényeivel és irányzataival kapcsolatban a jelentés legfontosabb megállapításai az alábbiakban foglalhatóak össze:

- A pénzügyi közvetítés gyors ütemű expanziója 2007 első felében lassult, de éves összevetésben a növekedés üteme még mindig kétszeresen meghaladja a GDP nominális növekedésének sebességét. A közvetítés szerkezetében az egyes tevékenységek között érdemi eltolódás tapasztalható. Egyrészt számottevően lassult a hitelpiaci szolgáltatók kihelyezéseinek növekedése, másrészt gyorsan bővül az alapszerűen kezelt pénzügyi eszközök állománya.

- Az említett lassulás, illetve szerkezeti eltolódás okai között átmeneti és hosszabban ható tényezők is fellelhetők. A hitelexpanzió lassulása teljes egészében a forint egyszeri jelenségnek tekinthető jelentős felértékelődéséből származó, a devizahiteleket érintő nagyarányú átértékelődési hatás következménye. Ezzel szemben a hitelkereslet növekedése a folyamatban lévő költségvetési kiigazításokkal összefüggő jövedelem- és keresletkorlátozó intézkedések ellenére sem csökkent.

- A hitelpiacon a romló gazdasági konjunktúra, a csökkenő lakossági reáljövedelem és az emelkedő vállalati csődráta egyelőre nem járt a hitelminőség gyorsuló ütemű romlásával. Ennek, valamint a változatlanul erős hitelkeresletnek egyik fő oka az lehet, hogy az adósokat a devizahitelek leértékelődéséből adódóan az elmúlt egyéves időszakban számottevő pozitív vagyoni hatás érte.

- Az alapszerűen kezelt befektetések arányának a bankbetétek és a hagyományos biztosítások rovására történő növekedése egyrészt olyan hosszú távú tendencia, amely a befektetők kockázati étvágyának növekedésével, illetve az alapszerű megtakarítási formák technológiai feltételeinek javulásával és megbízhatóságának növekedésével függ össze. Másrészt e folyamatot az elmúlt egy év során jelentősen gyorsította a kamat- és árfolyamadó bevezetése.

- Fokozódik a szolgáltatói verseny. A hitel-, a biztosítói és az alapkezelői piacon jelentős számú új szolgáltató kezdte meg működését, a szövetkezeti hitelintézeti, illetve az önkéntes pénztári területen viszont jelentős ütemű intézményi koncentráció folyik. Növekszik a szolgáltatók, a termékek, valamint az értékesítési csatornák és egységek kínálata. A korábbinál összetettebb termékek jelennek meg, amelyek gyakorta egyesítik a hitel-, biztosítási, befektetési és derivatív termékek különböző sajátosságait. Az új termékek részint bonyolultságuk, részint konkrét feltételeik miatt gyakorta kockázatosabbak a korábbi kínálatban szereplőeknél.

- A fentiekben körvonalazott nehézségek ellenére a hazai pénzügyi szektor pénzügyi helyzete változatlanul stabil. A tőkejövedelmezőség átlagos szintje 20% fölötti, a tőkeellátottság pedig a szektor átlagában jelentősen meghaladja a jogszabályi minimumot. A jövedelmezőség azonban 2007-ben érzékelhetően csökken, mert az üzletért és a forrásokért folytatott verseny miatt szűkül a kamatmarzs, és a működési költségekre jelentős nyomás nehezedik.

A pénzügyi szektor működését meghatározó legfontosabb környezeti kockázatokkal kapcsolatban az alábbi fő megállapítások érdemelnek figyelmet:

- A fejlett gazdaságok konjuktúra-ciklusának fordulója az elmúlt fél év során kilátásból ténnyé lépett elő. Észak-Amerikát követően lassul a nyugat-európai gazdaság is, amelynek a magyar gazdaságra gyakorolt hatása alapvető jelentőségű.

- A konjunkturális trendforduló szokásos kísérőjelenségei közé tartozik a globális pénzügyi piacok instabilitása. 2007-ben már két jelentős részvénypiaci korrekció következett be, amelyek a kötvény- és valutapiacon is kilengésekhez vezettek. Az említett korrekciók során korábbi esetekhez hasonlóan jól megfigyelhető volt a globális kockázati étvágy csökkenése, illetve ennek következtében a fejlődő piacokról való erőteljes tőkekivonás.

- A konjunktúraciklus fordulatának 2007-ben sajátos megnyilvánulása, illetve következménye az észak-amerikai ingatlanpiac esésének, illetve az ebből fakadó jelzálogpiaci veszteségeknek a globális konjunktúrát, illetve tőkepiaci stabilitást érintő erőteljes negatív hatása. E jelenség közvetlen fertőző hatása a magyar pénzügyi piacokra nézve elhanyagolhatónak mondható. A közvetett negatív gazdasági és pénzügyi hatás azonban potenciálisan komoly mértéket érhet el, amennyiben a piaci instabilitás fokozódik, a hitelkockázati felárak emelkednek, illetve az üzleti bizalom világszerte csökken.

- A magyar gazdaság belső kockázatai a fiskális kiigazítás eredményeinek függvényében alakulnak. E tekintetben a legfontosabb körülmény az, hogy a költségvetési hiány csökkentése a vártnál gyorsabban halad, ami viszont a gazdasági növekedésnek a vártnál nagyobb mértékű lassulásával jár együtt. Ezért a magyar pénzügyi szektort fenyegető kockázatok mérséklődnek, bár a magyar gazdaság változatlanul viszonylag sérülékenynek számít.

- A hazai gazdasági konjunktúra az elkövetkező egyéves időszakban várhatóan a jelenlegihez hasonlóan gyenge marad, és csak az azt követő időszakban valószínű lassú javulás. Ezért rövid távon várhatóan növekszenek a hitelkockázatok, amelyeket súlyosbíthat a forint felértékelődésének esetleges korrekciója, illetve a nyugat-európai konjunktúra további lanyhulása is. Erre tekintettel különösen fontos az óvatos hitelbírálati és kockázatkezelési gyakorlat, a megfelelő tőkésitési szint gondos megválasztása, és hatósági intézkedésként a teljes körű lakossági hitelnyilvántartás megteremtése.

- Végül, a fentiekre változatlanul fokozódó szolgáltatói verseny, növekvő termékkockázatok, és a hitelpiaci intézmények tekintetében növekvő likviditási kockázat mellett kerülhet sor. Mindennek következtében a szolgáltatói jövedelmezőség további érdemi csökkenésére kell felkészülni.

Környezeti kockázati körkép, 2007-2008

Makrogazdasági környezet

a. Nemzetközi feltételek

1. A világgazdaság növekedése 2007-ben mérsékelt ütemben lassul, de az előző évi kiemelkedően gyors expanziót követően várhatóan még mindig az igen lendületes 4,5-5% körül alakul. A fejlett gazdaságok konjunktúrája azonban egyértelműen lanyhul, ami 2008-ra nézve további globális lendületvesztés árnyékát vetíti előre. Jelentős a valószínűsége, hogy a fejlett gazdaságok jegybankjai hamarosan megkezdik a monetáris politika lazítását.

2. A konjunktúra lanyhulása különösen az észak-amerikai gazdaságban szembetűnő, ahol az emelkedő kamatszint hatására drámai mértékben csökken az ingatlanberuházások iránti kereslet, bár az erős keresletre és az euróval szemben gyenge dollárra támaszkodó nettó export érdemi mértékben növekszik. Ennek hatására a GDP bővülésének üteme 2007-ben 1-2%-ra mérséklődik, és valószínű, hogy a FED még az év vége előtt csökkenti alapkamatát.

3. A nyugat-európai gazdaság változatlanul ciklusának erős szakaszában van, de a növekedés lendülete itt is csökken, 2007 egészét tekintve a nagyjából 2,5%-os átlagos ütem irányába. Az eurótérség országaiban lassul az export, és megtörni látszik a belföldi fogyasztásnak az előző évben tapasztalt kezdeti fellendülése is. Az inflációs nyomás az erős eurónak köszönhetően jelentősen csökkent. Úgy tűnik, hogy az európai kamatciklus is elérte csúcspontját, és 2008-ban az eurókamatszint csökkentésére is sor kerülhet.

4. A globális konjunktúra eloszlása az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan erősen aszimmetrikus. Folytatódik a kereslet és a tőke áramlása az alacsonyabb termelési költségeket, illetve magasabb hozamot ígérő fejlődő gazdaságok felé. E folyamat fő nyertese a kelet-ázsiai régió, amelynek két vezető gazdasága, Kína és India összesítve 10,5-11%-os és enyhén gyorsuló ütemben növekszik. Hasonlóan a helyzet a közép-kelet-európai (KKE) térségben, ahol az Európai Unió új tagországait az erős nyugat-európai konjunktúra támogatja. Az új tagországok gazdasági ciklusa némi késéssel követi az Eurótérségét, de gazdasági növekedésük jóval gyorsabb a nyugat-európainál. E csoport gazdasági növekedése 2006 második felében 6,5-7% között tetőzött, és azóta mérsékelt ütemben csökken.

5. A pénzügyi piacok teljesítménye 2007-ben ellentmondásosan alakul. Egyrészt a globális részvénypiac a ciklus érett szakaszában jár, ahol a vállalati nyereség csökkenő ütemű, de erős növekedése, valamint a kedvező hosszú lejáratú hitelköltségre támaszkodó élénk felvásárlási tevékenység nyugalmas periódusokban emelkedő ártendenciát biztosít. Másrészt azonban a tőkepiac működését időről időre jelentős mértékű és globális kiterjedésú korrekciók tarkítják, amelyek a hitel-, részvény-, kötvény-, valuta- és származékos piacok szolgáltatói és befektetői számára komoly megrázkódtatással, illetve komoly negatív makrogazdasági hatásokkal járnak. Ezért a tőkepiac idei mozgása inkább ingadozónak és oldalazó jellegűnek tűnik.

6. A globális pénzügyi piacot ért idei megrázkódtatások jelentős részben egyetlen tényezőre, az észak-amerikai jelzáloghitelezés magas kockázatú szegmensének válságára vezethetőek vissza. A magas kockázatú jelzálogüzletet a folyó évtized elején kialakult rendkívül kedvező kamatkörnyezet hozta létre, és az annak eredményeképpen kialakult hitel- és ingatlanpiaci, valamint autóipari fellendülés komoly szerepet játszott a 2001-2002. évi részvénypiaci összeomlás negatív konjunkturális hatásainak leküzdésében. A legutóbbi években újra emelkedő kamatszint azonban e területen nagyarányú hitelveszteségekhez, és 2006 eleje óta jelentős számú amerikai szolgáltató csődjéhez vezetett. Lényegében e jelenség egyik következménye az elmúlt években kialakult észak-amerikai ingatlanbuborék korrekciójának megindulása, az ingatlanberuházások volumenének meredek esése, közvetve pedig az észak-amerikai gazdaság idei lendületvesztése is.

7. Az amerikai jelzáloghitel-válság következményei vitathatatlanul globális méretűek. Ennek oka egyrészt a fent említett közvetlen konjunkturális hatásokban, másrészt a pénzügyi következmények méreteiben és kiterjedésében keresendők. Az egyelőre ismeretlen mértékű, de a FED által 2007 júliusban mintegy 100 milliárd USD-ra becsült összes veszteség számottevően sújtja a pénzügyi szolgáltatók részvényértékét, ami közvetve a fogyasztói és üzleti kereslet csökkenésével jár. A veszteségek piacok és földrajzi régiók közötti kiterjedését pedig a szóban forgó jelzáloghitelek széles körű értékpapírosítása és a legkülönbözőbb típusú intézményi befektetők (bankok, befektetési alapok stb.) általi vásárlása biztosítja. Bár a veszteségeket nagyobbrészt észak-amerikai szolgáltatók és befektetők realizálják, korántsem elhanyagolható egyéb régiók, ezen belül Európa pénzügyi szolgáltatóinak és befektetőinek részesedése sem. A közvetett tőkepiaci következmények hatása pedig világméretű.

8. A fentiekkel szoros összefüggésben 2007 során mindeddig két jelentős tőkepiaci korrekcióra került sor, egy kisebbre a február-márciusi, egy jóval nagyobbra pedig július-augusztusi időszakban. Az utóbbi korrekció elsősorban a kötvénypiaci kockázati felárak emelkedése és a vezető részvényindexek 10-15%-os esése révén valósult meg, de a valutapiacon és érdemi kiigazításokra került sor. A kiigazítás vesztesei közé a pénzügyi szektor, illetve általánosságban a fejlődő országok piacai sorolhatók, utóbbiak a globális kockázati étvágynak a hasonló korrekciók idején megszokott csökkenése következtében. A korrekció sajátos eleme volt a kamatkülönbözetre alapozott (carry trade) ügyletek tömeges zárásával összefüggésben a finanszírozó valuták, pl. a jen és a svájci frank erősödése, illetve a célvaluták, pl. az új-zélandi dollár, illetve a forint gyengülése. Végül, a korrekció legkritikusabb időszakában a dollár és az euró pénzpiac átmeneti drágulására is sor került, amelyet viszont a FED és az EKB átmeneti likviditásteremtő intervencióval ellensúlyozott.

9. A jelzáloghitel-problémával összefüggő piaci zavarok és korrekciók egyes elemei egyszerinek és átmenetinek tekinthetők, más elemei és következményei viszont minden bizonnyal maradandóak, illetve hosszabb ideig fenyegetőek lesznek. A kedvező oldalon kimondható, hogy maga a jelzáloghitel-probléma bár jelentős, de korlátozott méretű, a globális piacok, vagy akár az észak-amerikai tőkepiac súlyos zavarainak előidézésére nem alkalmas, a jegybankok pedig rendelkeznek az átmeneti zavarok kezeléséhez szükséges eszközökkel. Továbbá a probléma egyszerinek tűnik abban a tekintetben, hogy a jelzálogpiaci veszteségek elosztása és realizálása folyamatosan zajlik, a jelenség sokk-keltő potenciálja pedig ezzel párhuzamosan mérséklődik. Emiatt az eddig bekövetkezett korrekciók idején kialakult árak sokkal inkább egy sokkszerű piaci ingadozás szélső értékeinek, semmint egy új piaci ártrend kiindulópontjának tekinthetők.

10. A kedvezőtlen oldalon viszont figyelemre méltó, hogy az amerikai jelzálogpiaci probléma nem független jelenség, hanem a konjunktúraciklus adott szakaszában rejlő ellentmondások sajátos, de szabályszerű megnyilvánulása. E tekintetben a fejlett gazdaságokban fennálló helyzet tartós, várhatóan 2008-ban is ható eleme a konjunkturális lejtmenet, az ingatlanpiaci korrekció folytatódása és a romló hitelminőség. Mindezek valószínű következménye a hitelkockázati felárak emelkedése, a vállalati nyereség növekedésének lassulása, valamint a részvénypiaci kilátások gyengülése lehet. A jegybankok e negatív perspektívát kamatcsökkentéssel ellensúlyozhatják, de lehetőségeiket várhatóan korlátozni fogja az energia-, nyersanyag és élelmiszerárakból eredő inflációs nyomás, amelynek fő hajtóereje a fejlődő Ázsia kereslete, a klímaváltozás okozta kínálati feszültségek és az energianövények fokozódó termeléséből adódó takarmánygabona-hiány. Egy határozott konjunkturális lejtmenet és a jelentős mértékben paralizált jegybankok kombinációja jelenleg a fejlett gazdaságokkal kapcsolatos fő kockázati forgatókönyvnek tűnik.

11. Az európai kilátásokat tekintve elsősorban az elmúlt fél évben bekövetkezett konjunkturális trendforduló érdemel figyelmet. A gazdasági növekedés ütemének gyors visszaesése ugyan nem valószínű, de figyelmet érdemel néhány európai ország ingatlanpiacának a kiigazítás korai jeleit mutató állapota. Ezeken a piacokon a túlkeresleti állapot korrekciója mindeddig fokozatosan zajlott, de emelkedő kamatszintek és lanyhuló általános konjunktúra körülményei között a kiigazítás akár jelentősen is felgyorsulhat. Ez lassuló hitelkereslet és esetlegesen romló hitelminőség mellett, az amerikai jelzáloghitel-probléma hatásaival együtt az európai pénzügyi szolgáltatókat és piacokat érdemi nyomás alá helyezhetné. Ezzel szemben kedvező körülmény, hogy az európai bankrendszer teljesítménye az elmúlt években számottevően javult, s a kontinens pénzügyi szektora általánosságban is jó állapotban van.

12. A fejlődő gazdaságokkal kapcsolatos sajátos kockázati tényező a gazdaság egyes régiókban tapasztalható növekvő túlfűtöttsége. Ez a folyamatos és nagyméretű tőkebeáramlás következménye olyan országokban, ahol a munkaerő-tartalékok kimerülőben vannak, az árfolyamrendszer adminisztratív kötöttségei pedig akadályozzák a termelési költségek nemzetközi kiegyenlítődését. A túlfűtöttségi probléma elsősorban a nemzeti munkaerő relatív termelékenységéhez képest alulértékelt valutával működő kínai gazdaságra jellemző, de növekvő mértékben jelen van az Európai Unió új tagországai között is. E jelenséggel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a költségszintek nemzetközi kiegyenlítődése árfolyamkorrekciók hiányában is bekövetkezik, de ebben az esetben az infláció gyorsulásán keresztül. A túlfűtött gazdaságok jellemzője a szokatlanul gyors hitelexpanzió, az eszközpiaci buborékok kialakulása, illetve a rendkívül magas megtakarítási rátával működő ázsiai gazdaságok kivételével a folyó fizetési mérleg növekvő hiánya is. Kedvező körülmény, hogy az itt említett gazdaságok állami költségvetése általában közel kiegyensúlyozott, az államadósság pedig szerény mértékű. A túlfűtöttség ennek ellenére sajátosan egyensúlyhiányos állapotot jelent, amely előbb-utóbb érdemi korrekciót tesz szükségessé. Az ilyen kiigazítások pedig általában nem mentesek különféle stabilitási kockázatoktól.

13. Végül, az egyik legjelentősebb globális stabilitási kockázatnak tartott jelenséggel, az észak-amerikai gazdaság nagyarányú jövedelmi hiányával és finanszírozási igényével kapcsolatban kedvező fejlemény, hogy a lanyhuló belföldi kereslet és az euróval szemben gyenge dollár eredményeképpen érdemi mértékű csökkenés látható az amerikai kereskedelmi mérleg hiányában. E tekintetben sokkszerű kiigazítás a továbbiakban sem várható, bár változatlanul figyelemre méltó az Egyesült Államok és Kína között fennálló feszültség a jüan árfolyammechanizmusával és az ezzel összefüggő nagy kínai exporttöbblettel kapcsolatban.

b. Magyarországi feltételek

14. A magyar gazdaság 2007 első felében lendületesen haladt az erőteljes költségvetési kiigazítást célul kitűző konvergencia-program megvalósítása felé. Az államháztartás egyensúlyi helyzete jelentős és a várakozásokat meghaladó mértékben javult, és jó esély látszik arra, hogy a fiskális hiány az év egészében számottevően a programban meghatározott célszint alatt teljesül. Az említett folyamattal párhuzamosan csökken a nemzetgazdaság nettó külföldi finanszírozási igénye is. A javuló egyensúlyi helyzet jelentősen mérsékelte a hazai valuta sérülékenységét, ami a július-augusztusi globális piaci korrekció idején fontos stabilizáló körülménynek bizonyult. Ebben az időszakban a forintnak az euróval szemben 6-7%-os leértékelődése, a vezető budapesti részvényindex mintegy 15%-os korrekciója, az államkötvénypiacon pedig az 1-5 éves lejárati szegmensben 40-70 bázispontos hozamemelkedés következett be. Mindez azonban erős pozícióból indulva és átmeneti jelleggel ment végbe. A korrekciót követően a részvény- és az államkötvénypiac az év eleji szintek fölött maradt, a forint pedig az év elejinél némileg gyengébb szinten állapodott meg.

15. Az egyensúlyjavítás sikere ellenére azonban a hazai gazdasági helyzet változatlanul ellentmondásosan alakul. A tervet meghaladó sebességű fiskális kiigazítással ugyanis a gazdasági növekedésnek a várakozásokat meghaladó mértékű lassulása áll szemben. Ennek gyökerei egyrészt a takarékossági politika által leginkább érintett közszolgáltatások visszafogott teljesítményében, másrészt a a csökkenő belföldi fogyasztói és építőipari keresletben találhatók meg. Különösen szembetűnő a kiskereskedelmi forgalom jelentős és fokozódó visszaesése, amelyet a mérsékelten csökkenő foglalkoztatottság és az elmúlt évinél 6,5-7%-kal alacsonyabb nettó reálkeresetek magyaráznak. A beruházási kereslet stagnál, de ezen belül jelentősen nő a gép-, és ugyanígy csökken az építési beruházási tevékenység, előbbi jellemzően a feldolgozóiparban, utóbbi viszont a gazdaság összes többi területén. Érzékelhetően emelkedik a vállalatmegszűnések (felszámolás, végelszámolás, csőd) száma, illetve aránya is. Ezzel szemben változatlanul erős a külföldi kereslet és az össztermelésének nagyobbik részét exportáló feldolgozóipar teljesítménye.

16. Az elkövetkező egyéves időszak konjunktúra-kilátásait több, egymással ellentétes hatású tényező befolyásolhatja. Ezek eredőjeként 2007 második felében a gazdaság változatlanul szerény mértékű növekedése, 2008-ban pedig a konjunktúra mérsékelt ütemű élénkülése várható. A kedvezőtlen tényezők közé tartozik egyrészt a belföldi kereslet jelenlegi negatív trendje, amelyet a költségvetési egyensúly további csökkentésének kiigazítási szükséglete, a mezőgazdaság növénytermesztési ágazatában tapasztalható negatív kínálati sokk, és az európai konjunktúra mérsékelt ütemű lassulása is súlyosbít. A kedvező oldalon hat viszont az a körülmény, hogy a középtávra tervezett összes fiskális kiigazítás jelentős része már megvalósult, s így az elkövetkező időszakban a megszorítások intenzitása érdemben csökkenhet. Ezen túlmenően javulhat a konjuktúra a jegybanki politika lazítása következtében is, amennyiben erre az inflációs kilátások várható javulása lehetőséget teremt.

17. Különösen fontos körülmény, hogy a konjunktúra-kilátásokat befolyásoló tényezők az elkövetkező időszakban nagy valószínűséggel kényes egyensúlyt alkotva hatnak majd, vagyis a fentiekben körvonalazott növekedési pálya kockázata változatlanul nem elhanyagolható. Egyrészt általános szabály, hogy a fiskális egyensúlyjavítás az összjövedelem lassabb növekedése mellett nagyobb kiigazítási erőfeszítéseket követel. Másrészt jelenleg ismeretlen a nyugat-európai konjunktúra lanyhulásának potenciális sebessége és határai. Harmadrészt a jegybanki politika lazításának lehetőségeit jelentősen korlátozhatják a hazai árstabilitással kapcsolatos számottevő kockázatok, úgy mint a jelenleg folyó strukturális reformok átmeneti, de viszonylag tartós elemeket is tartalmazható inflációs hatása, a pénzügyi piacok nemzetközi tényezőkre támaszkodó volatilitása, illetve az energia-, nyersanyag-, illetve élelmiszerkínálat oldaláról fenyegető költséginflációs nyomás. A jelenleg mért, és a továbbiakban is fenyegető számottevő élelmiszerár-inflációnak a ciklikus elemeken kívül jelentős strukturális összetevői is vannak, a belföldi hatásokkal is járó globális klímaváltozással, illetve az energianövények fokozódó termeléséből adódó világméretű élelmiszergabona-hiánnyal összefüggésben.

A pénzügyi szektor kockázatai

18. A hazai pénzügyi szektornak az elkövetkező egyéves időszakban a következő várható fejleményekkel, illetve kockázatokkal kell számolnia:

- az üzletméret szempontjából kedvező, hogy a hitelpiaci állományok növekedése a 2007. első félévi lassulást követően várhatóan ismét élénkülni fog;

- elsősorban a kiskereskedelmi üzletágban jelentősen emelkedhet a hitelekkel kacsolatos értékvesztés összege;

- az ügyfélbefektetések szerkezete folytatólagosan tolódik az alapszerűen kezelt megtakarítási formák irányába;

- a különböző megtakarítási formák közötti választásnál a kamatadó változatlanul jelentős szerepet játszik;

- a biztosítók hagyományos termékei iránti kereslet várhatóan csak csekély mértékben nő, de a befektetési és hitelkockázati termékek értékesítése gyors ütemben bővülhet;

- elsősorban a kiskereskedelmi hitelüzletben fokozódik az ügyfelekért, illetve a forrásokért folyó szolgáltatói verseny;

- tovább szűkül a kamatmarzs, és várhatóan mérséklődik a bankszektor nyereségessége, a biztosítók teljesítménye viszont kedvezően alakulhat;

- a hitelpiaci szolgáltatók között további szervezeti koncentráció várható;

- a forinteszközök piaci sérülékenysége tovább mérséklődik, de változatlanul jelentős mértékű;

- tovább növekszik a hazai befektetők közvetlen nemzetközi tőkepiaci kitettsége;

- a magán-nyugdíjpénztáraknál egyelőre nem várható a választható portfóliós rendszer elterjedése;

- a szabályozási környezet változása lassul, de továbbra is kockázatokkal jár.

19. A fentiek mellett figyelemre méltó, hogy magyar pénzügyi szolgáltatók, illetve befektetők a magas kockázatú amerikai jelzálogpiacon, illetve az azzal kapcsolatos értékpapír és származékos termékekben eszközölt befektetésekkel csak elhanyagolható méretekben rendelkeznek. Az említett terület válsága nyomán ezért közvetlen magyarországi hatások, jelentős üzleti veszteségek nem várhatók.

a. Hitelpiaci üzletméret: lanyhuló hitelkereslet, szűnő árfolyamhatás

20. A pénzügyi közvetítés növekedésének lendülete 2007 első felében jelentősen csökkent, úgy, hogy az említett lassulás túlnyomó része a hitelpiacról származott. Jelentősen lanyhuló gazdasági konjunktúra és csökkenő lakossági reáljövedelem mellett ez a fejlemény természetesnek tűnik. Figyelemre méltó azonban, hogy a hitelpiac lendületvesztése nem a várt módon következett be. Az előzőleg dinamikus hitelkereslet bővülésének üteme egyáltalán nem csökkent, az állományi expanzió lassulása pedig a devizahiteleket ért erős árfolyamhatás, vagyis a forint jelentős felértékelődése miatt jött létre.

21. A hitelkereslet növekedésének stabilitására utólag többféle magyarázat is adható. Egyrészt a vállalati szektorban jelentős húzóerő az ingatlanágazat és a kereskedelem, vagyis két, rossz konjunktúrával sújtott, forráshiányos ágazat. Másrészt a háztartások jelentős része csökkenő reáljövedelem mellett fogyasztási kiadásaik trendjének simítása céljából növelheti hitelkeresletét. Ezt a magyarázatot a reálkeresetek és a kiskereskedelmi forgalom havi alakulása bizonyos mértékig alá is támasztja, bár kétségtelen, hogy utóbbi a fogyasztói kereslet némi késéssel történő, de jelentős visszaesésére utal. Harmadrészt a magas infláció és a kamatadó miatt negatív betéti reálkamat a háztartások egy részét a részben hitelből finanszírozott ingatlanberuházások felé terelhette. Ezt a magyarázatot a lakáshitel- és ingatlanpiaci keresletre vonatkozó adatok ugyancsak részben alátámasztani látszanak. Negyedrészt a júniussal zárult egyéves időszakban mind a vállalati, mind a lakossági hitelfelvevők nagyarányú vagyoni nyereségre tettek szert devizaadósságaik forintban számított leértékelődése nyomán, s a vártnál erősebb hitelkeresletben valószínűleg e masszívan pozitív vagyoni hatás is megjelent.

22. A fenti lehetőségek közül az elkövetkező hónapokban a fogyasztás-simítási törekvésekre csökkenő mértékben számíthatunk. Sőt, az év hátralévő részében inkább a kiskereskedelmi ciklus mélypontja várható, miközben a reálkeresetek csökkenésének lendülete lassan mérséklődhet. Továbbá a nyugat-európai keresleti expanzió lassulása miatt az exportszektor dinamizmusának mérséklődése is várható. Az ingatlanpiaci kereslet jelentősebb fellendülésére a háztartások jövedelmi helyzete rövid távon kevés reményt nyújt, az elmúlt időszak pozitív árfolyamhatásának ismétlődése pedig ugyancsak nem valószínű - sőt, a pénzügyi piacok globális volatilitásával összefüggésben annak valamelyes korrekciója is elképzelhető. Ebből következően az elkövetkező egyéves időszakra a legvalószínűbb kilátás a hazai hitelkereslet lendületének érzékelhető csökkenése. A hitelező intézmények üzleti dinamikája azonban paradox módon mégis élénkülhet, mert az adósok számára kedvező árfolyamhatás nélkül megszűnik a devizahitel-állományok nagyarányú kompressziója. Így a hitelpiaci szolgáltatók mérlegnövekedése a legutóbbi forintfelértékelődés előtti ütem közelébe térhet vissza.

b. Hitelminőség: kritikus időszak következhet

23. A hitelminőség fő mutatójaként használatos nettó értékvesztés és céltartalékképzés 2007 első felében jelentős szintet ért el, de korántsem mozgott együtt a romló irányzatú gazdasági konjunktúra által meghatározott általános környezeti feltételekkel. Az összes nettó veszteség éves összevetésben érzékelhetően csökkent, ezen belül pedig a mérlegtételek esetében enyhén növekedett. Mindez nagy valószínűséggel részben a hitelintézetek prudens hitelezési gyakorlatának tudható be. Részben viszont a devizahitelek már említett masszív leértékelődésének az eredménye is lehet, amennyiben az utóbbi következtében csökkentek a folyó adósságszolgálati terhek és nőtt az adósságviselő képesség.

24. A fentiek alapján a hitelpiaci szolgáltatókat egyéves horizonton fenyegető legnagyobb veszélynek még mindig a hitelkockázat általános növekedése tűnik. Ez egyrészt a vállalatmegszűnési statisztika, a reálkeresetek és foglalkoztatottság, illetve a gazdasági konjunktúra változatlanul romló tendenciájából adódik. Másrészt pedig abból a körülményből, hogy amennyiben az euró- és svájci frank hitelek jelentős - a 2007 júniussal zárult egyéves időszakban 13-18%-os - leértékelődéséből származó pozitív felhajtóerő, vagy esetleg a forintárfolyam valamilyen mértékű korrekciójára is sor kerül, akkor az adósok helyzete rövid időn belül lényegesen kedvezőtlenebb képet mutathat, mint az idei év közepén. A július-augusztusi valutapiaci fejlemények fényében egy érdemi mértékű és viszonylag tartós árfolyamkorrekció egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, még akkor sem, ha ugyanakkor egyáltalán nem is szükségszerű.

25. Erre tekintettel változatlanul úgy tűnik, hogy a bankoknak, a szövetkezeti hitelintézeteknek, valamint a pénzügyi vállalkozásoknak hitelezési stratégiájuk óvatos kialakítására, körültekintő hitelbírálati eljárásra és fedezeti politikára, és a fenyegető minőségromlásra tekintettel a fennálló hitelportfólió folyamatos nyomon követésére lesz szükségük. A fedezetekkel kapcsolatban külön szükséges figyelembe venni az eszközpiacokkal, elsősorban pedig a részvénypiaccal kapcsolatos jelentős kockázatokat.

26. A hitelminőség romlása szempontjából egyéves horizonton a háztartásoknak nyújtott hitelek tűnnek a legkockázatosabbnak, tekintettel a foglalkoztatási helyzet és a reáljövedelem kedvezőtlen alakulására, valamint a szektorban mutatkozó kiemelkedően gyors hitelkeresleti expanzióra. További veszélyeztetett terület a kisméretű vállalkozások köre, mert romló csődhelyzetben és változatlanul laza fizetési fegyelem mellett általában ez a kör a sorbanállási folyamat fő vesztese. Végül figyelemre méltó, hogy a növekvő számú vállalat-felszámolási, illetve végelszámolási eljárások közel fele jelenleg két ágazatból, a kiskereskedelmi forgalom visszaesése és a piaci koncentráció által sújtott kereskedelemből, illetve a hasonlóan nehéz helyzetben lévő építőiparból kerül ki. A 2007. évi fejleményekre és kilátásokra tekintettel hasonlóan veszélyeztetett területnek tűnnek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyes ágazatai.

27. A hitelminőség alakulásával kapcsolatban jogosan vethető fel a kérdés, hogy a magyar hitelpiacon létrejöhet-e az amerikai magas kockázatú jelzáloghitelek körében bekövetkezetthez hasonló válság. Ilyen helyzet kialakulása a jelen körülmények között nem reális veszély, mert a magyar jelzáloghitel-piacon a kétségtelenül meglévő kockázatok ellenére is hiányoznak azok az extrém körülmények, amelyek az észak-amerikaihoz hasonló hitelválság kialakulásához szükségesek. Így elsősorban nem beszélhetünk olyan ingatlanpiaci buborékról, amely a lakóingatlanok árainak gyors és nagyarányú korrekciójával fenyegetnének. Másrészt a lakáshitelek költségei az elmúlt időszakban nem emelkedtek, a devizahitelek megjelenésének köszönhetően, a forint lakáshitelek állami támogatásának folyamatos szigorítása ellenére sem. Harmadrészt a magyar piacon mindeddig nem terjedt el olyan hitelezési gyakorlat, amely a hiteleket kizárólag az ingatlanfedezetre alapozná, az adós jövedelmi helyzetére és hiteltörténetére való tekintet nélkül. Negyedrészt pedig a hazai háztartások jövedelemarányos eladósodottságának átlagos szintje mintegy háromszorosan elmarad az észak-amerikai háztartásokétól.

28. A fentiek ellenére természetesen igaz, hogy a magyar háztartásokkal szembeni hitelportfólió jelentős részét kitevő devizahitelek nem elhanyagolható kockázatot hordoznak. Változatlanul igaz továbbá, hogy a háztartások növekvő eladósodottságának körülményei között a prudens hitelvizsgálat növekvő mértékben nélkülözhetetlen eszközének tűnik a magyar rendszerből jelenleg hiányzó teljes körű lakossági hitelnyilvántartás, amelynek haladék nélküli felállítása hosszabb távon jelentős hitelpiaci problémák elkerülését tenné lehetővé. Végül igaz az is, hogy a fokozódó szolgáltatói versennyel összefüggésben egyre inkább tapasztalható a jelzáloghitelezés feltételeinek lazulása, ami a legutóbbi amerikai események fényében külön óvatosságra int.

c. Piaci kockázatok: kiélezett globális helyzet, lassan csökkenő magyar sérülékenység

29. A magyar gazdaság mérete és nyitottsága következtében a hazai piaci kockázatok kiemelkedően fontos összetevője a forint stabilitása. E tekintetben az elmúlt években a kockázatok fő belföldi forrása az államháztartás kiegyensúlyozatlansága, illetve ezzel összefüggésben a magyar gazdaság magas külföldi finanszírozási szükséglete volt. Az elmúlt egyéves időszakban végbement fiskális kiigazítás következtében a forint belföldi okokból táplálkozó sérülékenysége jelentős mértékben csökkent, az ebből fakadó piaci kockázatok tehát számottevően mérséklődtek.

30. A költségvetési kiigazítás eddigi sikerei azonban ismeretes módon csupán részeredménynek tekinthetők. Az államháztartás hiánya nemzetközi összevetésben változatlanul magasnak számít, csakúgy, mint a forint kamatszintje. Emiatt a forinteszközök piacainak belföldi okokból származó sérülékenysége változatlanul számottevő. Jelentősebb globális piaci sokk, illetve korrekció esetén a magyar piacok változatlanul a korrekció kiemelt célpontjaiként jelennek meg, mert a befektetők kockázati étvágyának az ilyen kiigazítások alkalmával szokásos csökkenése rendszerint a magasabb kockázatú, illetve annak tartott piacokat érinti. Mindez nem független attól, hogy a forint - magas kamatszintje miatt - kiegyensúlyozott piaci körülmények között a kamatkülönbözetre, illetve a konvergencia-kilátásokra alapozott spekulatív kereskedelem egyik kedvenc célvalutája. Sokk esetén természetes jelenségnek számít az említett fajtájú piaci pozíciók tömeges zárása, ami a forint és a forintban denominált pénzügyi eszközök áresését eredményezi.

31. A forintnak a hazai makrogazdasági fundamentumokból táplálkozó javuló stabilitása az elkövetkező egyéves periódusban különösen fontos támaszként szolgálhat. A globális gazdasági és pénzügyi helyzet több tekintetben is kiélezettnek tekinthető. Az elmúlt hónapok nemzetközi valuta-, értékpapír- és derivatívapiaci feszültségei elsősorban az észak-amerikai jelzáloghitelezés válságából eredő problémákként jelentkeztek. Ezek mögött azonban végső soron a fejlett gazdaságok konjunkturális trendfordulója, illetve a globális gazdaság szerkezeti feszültségei, ezen belül főként a fejlett gazdaságokból a fejlődők irányába történő nagyarányú tőke- és keresletáramlás következményei húzódnak meg. 2007 fejleményei e tekintetben úgy foglalhatók össze, hogy az említett konjunkturális trendforduló kilátásból ténnyé lépett elő, a fejlett-fejlődő feszültségek pedig több tekintetben tovább éleződtek.

32. A kialakult helyzet fő kockázata az lehet, hogy a fejlett országok konjunkturájának romló tendenciája világméretűvé válhat, amennyiben a pillanatnyilag gyorsan növekvő fejlődő gazdaságoknak a fejlettektől való exportfüggősége, vagy egyes fejlődő gazdaságok túlfűtöttségi problémájának gazdaságpolitikai, vagy piaci korrekciója ezt kikényszeríti. Az ezzel szorosan összefüggő másik kockázati elem a globális alkalmazkodási folyamat időközönkénti zavaraiból eredhet. Az alkalmazkodási szükséglet jelentős méretei és a folyamatok bonyolultsága alapján várható, hogy az elkövetkező egyéves időszakban akár több alkalommal is sor kerül a valuta-, kötvény- és részvénypiacok többszöri jelentős korrekciójára. A részvénypiac általános trendje valószínűleg viszonylag kedvezőtlenül alakul. A forintkötvények hozamai nagy valószínűséggel csökkenő trendet követnek majd, de a csökkenés mértéke és időzítése - a jegybanki alapkamat alakulásával együtt - meglehetősen bizonytalan. Maga a forint irányzatát tekintve stabilnak tűnik, de egyáltalán nem kizárható, hogy az euróval, illetve a svájci frankkal szemben egyéves átlagban a 2007 első félévinél alacsonyabb szinten alakul majd.

d. Verseny a befektetésekért: folytatódik a dezintermediáció

33. Az ügyfélbefektetések piacának szerkezetében évek óta jelentős eltolódás tapasztalható a bankbetétektől a nem-banki, azon belül pedig jellemzően az alapszerűen kezelt megtakarítási formák irányába. E folyamatban két különböző jelenség hatását fedezhetjük fel. Egyrészt hosszú távon érvényesülő tendencia, hogy nő a kereslet azok iránt a rugalmas és transzparens befektetési termékek iránt, amelyek esetében az ügyfél teljes egészében viseli a befektetés hozamkockázatát, illetve realizálja annak hozamát. Csökken viszont a kereslet azok iránt a termékek iránt, amelyek esetében a befektetés kockázatát valamely szolgáltató (pl. bank vagy biztosító) viseli, az ügyfél pedig valamilyen többé-kevésbé előre kialkudott hozamot realizál. Másrészt jól látható, hogy a szóban forgó folyamat 2006. augusztus vége, vagyis a kamat- és árfolyamadó bevezetését közvetlenül megelőző időszak óta számottevően felgyorsult. Emiatt nyilvánvalónak tűnik, hogy az egyes befektetési formákat eltérően érintő kamatadó számottevő terelő hatást fejt ki. A jelen elemzés egyéves horizontját tekintve mindkét jelenség hatása tartósnak tűnik.

34. A befektetők kockázati étvágya trendszerű növekedésének vesztesei egyértelműen a bankbetétek, a közvetlen kötvényvásárlás és a hagyományos életbiztosítások, a nyertesek közé pedig főként a befektetési alapok, a befektetési egységhez kötött életbiztosítások és az önkéntes pénztárak sorolhatók. A kamatadó által sújtott befektetési terméktípus ismét főként a bankbetét és a közvetlen kötvényvásárlás, nyertes pedig a hosszú lejáratú életbiztosítás és az önkéntes pénztár. A befektetési alapok a nyertesek és a vesztesek között helyezkednek el. Az említett tényezők kombinációja nyomán olyan prioritási lista állítható fel, ami nagyjából megfelel az egyes termékfajták iránti kereslet tényleges alakulásának. E lista élén a befektetési egységhez kötött életbiztosítások, rugalmasságuk miatt a befektetési alapok, továbbá a kamatadómentes pénztári megtakarítások állnak, a végén pedig a bankbetét, a közvetlen kötvényvásárlás és a hagyományos életbiztosítások találhatók. Intézményi szempontból a bankok veszítenek, az alapkezelők és pénztárak nyernek, a biztosítók helyzete pedig vegyes, de a unit-linked biztosítások dinamikája miatt inkább kedvező. A bankok ugyanakkor az őket finanszírozó pénzpiaci és egyéb befektetési alapokon, részben pedig a saját maguk, illetve leányvállalataik által nyújtott befektetési szolgáltatások díjbevételein keresztül nyerhetnek részleges, de jelentős mértékű kompenzációt.

e. A bankok helyzete: növekvő likviditási kockázat, csökkenő jövedelmezőség

35. A piaci részesedésért és a forrásokért folytatott versenyben a bankszektor helyzete különösen kiélezettnek tűnik. Jellemzően emelkedik a hazai bankok likviditási kockázata. A bankok finanszírozása növekvő mértékben külföldi és nagykereskedelmi jellegű, ami - a közvetlen anyabanki finanszírozás kivételével - részint drágább, részint pedig illékonyabb forrást jelent. Erre tekintettel fokozódó intenzitású verseny folyik a hazai ügyfélbázistól származó pénzügyi megtakarításokért, amelynek következtében, különösen a kamatadó bevezetése óta felgyorsult a banki kamatrés szűkülése. Az utóbbi folyamatban azonban szerepet játszik az eszközoldali verseny fokozódása is, amennyiben magasabb kamatmarzsot ígérő kiskereskedelmi banki területen nő a szolgáltatók száma és csökken a piac szervezeti koncentrációja. A bankok helyzetét rontja, hogy 2007 elejétől a személyi jövedelemadózás szigorítása miatt tovább csökkent a támogatott forint lakáshitelek iránti kereslet. Az e területen folyó verseny látványos következménye, hogy az euró és a svájci frank kamatszintjének emelkedése nem, vagy alig tükröződik a hazai devizahitelek teljes költségének alakulásában. Az elkövetkező egy évben az itt leírt folyamatok továbbvitele, és végső soron a kamat- és jutalékrés további csökkenése várható.

36. A bankok jövedelmezőségét kedvezőtlenül érintik továbbá az ügyfelekhez való hozzáférés bővítése érdekében végzett hálózati és technológiai fejlesztések költségei. Változatlanul évi 10%-ot meghaladó ütemben bővül a fiókhálózat, dinamikusan bővül a banki termékeket kínáló ügynökök létszáma. A bankok terveiben a közeljövőre nézve is jellemzően hasonló, agresszív fejlesztési elképzelések szerepelnek. A gyors hálózati expanzió jelentős kockázata viszont a csökkenő hozadék, vagyis az a jelenség, hogy a piac növekvő szaturációja miatt egységnyi újabb fejlesztés egyre kevesebb üzleti többletbevételt eredményezhet. E jelenség érvényesülése a szektor erdménykimutatásában már ma is érzékelhető, amennyiben eltűnőben van az eszközarányosan számított működési költségek csökkenéséből származő pozitív volumenhatás.

f. A biztosítók helyzete: átalakuló tevékenységi szerkezet

37. A biztosítók 2007-ben hasonlóan nehéz helyzetben vannak, de hosszabb távú kilátásaik nem tűnnek kedvezőtlennek. A jelenlegi problémák abból adódnak, hogy számottevően csökken a biztosítók hagyományos termékei iránti kereslet. E jelenségnek tartós összetevője is van, ami pl. a hagyományos életbiztosításokat illeti, amint azt feljebb, a befektetők kockázati étvágyának trendszerű növekedésével kapcsolatban már kifejtettük. 2007-ben azonban a keresleti probléma súlyosabbnak tűnik, mert a folyamatban lévő makrogazdasági megszorítások miatt mind a biztosítható új vagyonelemek, ezen belül a lakások és gépjárművek vásárlása, mind pedig a biztosítására fordítható jövedelem mértéke számottevően csökken. E kedvezőtlen helyzet korrekciója az általános gazdasági konjunktúra javulásával arányban várhatóan már az elkövetkező egyéves időszak során megkezdődik, a hagyományos biztosítások területén viszont ennél lényegesen hosszabb periódus alatt sem lehet jelentősebb fellendülésre számítani.

38. A biztosítási szektor üzletmérete azonban mindennek ellenére jelentősen bővül, a befektetési egységhez kapcsolt (unit-linked) életbiztosítások, vagyis egy túlnyomóan befektetési típusú termékcsoport erőteljes fellendülése következtében. E folyamat ismeretesen évek óta zajlik, azonban jelentős támogatást kapott a kamatadó tavalyi bevezetésétől. A kamatadómentes életbiztosítások ugyan szükségszerűen hosszú lejáratúak, de a biztosítók részéről számos erőfeszítés történt a feltételek rugalmasabbá tételére. Nem kis mértékben az utóbbiaknak köszönhetően a unit-linked biztosítások hosszabb távon is versenyképesnek tűnnek, és további dinamikus térhódításuk várható.

39. Hosszabb távon a befektetési típusú termékek mellett több más olyan lehetőség is rendelkezésre áll, amelyek kihasználása a biztosítók számára magas üzleti dinamikát és jövedelmezőséget biztosíthat. Ezek egyike a különféle hitelkockázatok vásárlása, illetve biztosítása, amely jelenleg még viszonylag kis volumenű, de gyorsan növekvő és intenzív fejlesztés alatt álló ágazat. A másik ilyen lehetőség a magánszemélyek és pénztárak részére végzett járadékszolgáltatás, amely hosszabb távon állhat rendelkezésre, amennyiben bevezetésre kerül a kormányprogramban szereplő egységes ingatlanadó, illetve amikor a magánnyugdíjpénztárak a szolgáltatási szakaszba érnek. További, de egyelőre a részletek ismeretében kevéssé értékelhető lehetőség az egészségbiztosítás jelenleg előkészítés alatt álló reformja, amely a hazai biztosítók számára jelentős üzleti többletvolument hozhat létre.

g. Új és felfutó termékek: növekvő rugalmasság, növekvő kockázat

40. A közelmúlt termékfejlesztési eredményeiben logikus módon tükröződnek a pénzügyi szektor legfontosabb aktuális folyamatai. A fejlesztés jelenlegi fő irányai egyrészt a kiskereskedelmi, ezen belül a vállalkozói és a lakossági hitelpiacon kibontakozó éles versennyel, másrészt a kedvezőtlen versenypozícióba szorult bankoknak a források megszerzéséért folytatott erőfeszítéseivel, harmadrészt pedig a biztosítóknak termékszerkezetük megújítására irányuló törekvéseivel függnek össze.

41. A termékfejlesztés jelenlegi és a közeljövőben várható egyik fő törekvése a pénzügyi termékek rugalmasságának növelése, ami gyakran szorosan együtt jár a különféle üzletágakat egyesítő pénzügyi csoportoknak az értékesítési szinergiák kihasználására irányuló szándékával. A rugalmasság fokozása nagyrészt az ügyfél által választható feltételek választékának bővítésében érhető tetten. Ilyen lehetőségek közé tartozik a valutanem, a kamatbázis, a folyósítási időpont és ütemezés, a lejárati idő és ütemezés, a törlesztési összeg, a befektetési méret, illetve ütemezés, a részleges visszavonhatóság rugalmas megválasztásának lehetősége, a feltételek menetközbeni módosításának lehetősége, illetve a felhasználhatóság technológiai feltételeinek (kártya, telefon, internet) gazdagítása.

42. További általános törekvés az elérhető ügyfélkör szélesítése, amely jelentős részben a rugalmasság növelésével, például a lejárati idő hosszabbításával, vagy értéknövelt szolgáltatásoknak kisebb ügyletméretekre való kiterjesztésével valósítható meg. Ide tartozik azonban a megfelelőségi szabványok lazítása is, például a passzív BAR-listás ügyfelek hitelezése révén. Végül változatlanul megfigyelhető a termékfeltételek terén folytatott fokozódóan éles verseny is, mind az árjellegű, mind a nem-árjellegű feltételek tekintetében.

43. A fentiekben leírt szempontok érvényesítése következtében számos esetben bonyolult feltételrendszerű, összetett termékek jönnek létre. Így például a változtatható valutanemmel nyújtott hitel, a meghatározott küszöbérték alatti árfolyamváltozás hatása ellen biztosított devizahitel, a változtatható mértékű díjfizetéssel és részleges visszavonhatósággal kombinált unit-linked biztosítás, illetve a unit-linked biztosítással fedezett devizahitel különféle párosításokban egyesíti a hitel-, befektetési, biztosítási és derivatív termékek sajátosságait. E fejlesztések általánosságban pozitív módon növelik a rendelkezésre álló választékot, illetve a pénzügyi szolgáltatások üzleti értékét, de ugyanakkor különféle kockázatokkal is járnak. Az egyik ilyen, fogyasztóvédelmi jellegű kockázat a feltételek transzparenciájával és a termék megfelelőségével kapcsolatban vetődhet fel, például a különböző bonyolultságú, befektetési alapokkal vagy értékpapír-befektetéssel kombinált akciós betétekkel kapcsolatban. A termékek egy másik köre, például a zálogtárgy teljes értékéig, vagy jövedelemvizsgálat nélkül történő hitelezés egyértelműen a hitelkockázatot növelő fejlemény. Végül a termékfeltételek tekintetében tett engedmények a szolgáltatók eredményére gyakorolt hatáson keresztül közvetve ugyancsak prudenciális kockázatot hozhatnak létre. A jelenlegi piaci helyzetben az utóbbi kockázat mérsékeltnek, a fogyasztóvédelmi és a hitelkockázati tényező viszont nagyobb figyelemre érdemesnek tűnik.

h. Intézményi fejlemények: élénkülő mozgás tapasztalható

44. A pénzügyi szolgáltatói piac intézményi szerkezete a közelmúltban élénkülő változásnak indult, amelynek nyomai főként a hitelintézeti szektorban fedezhetők fel. A korábbi tapasztalatokkal szemben a legutóbbi változások főként magántulajdonban lévő hitelintézetek akvizíciója révén valósultak meg. E körülmény arra figyelmeztet, hogy a magyar hitelintézeti szektorban lezárult egy viszonylag hosszú korszak, amelyben minden új intézményt alakítani kívánó új belépőnek jutott a piacon hely. Ezen túlmenően folytatódott az a tendencia, mely szerint erős pénzügyi helyzetű, nagyméretű külföldi biztosítók expandálnak a belföldi hitelpiacra, azon belül is elsősorban a kiskereskedelmi üzletág felé.

45. A hitelintézetek körében ugyanakkor intézményi konszolidáció is folyik. Emögött egyrészt hagyományosan nemzetközi események állnak: ezúttal az Intesa San Paolo összeolvadás következtében jött létre a magyar piac egyik legnagyobb bankcsoportja. Másrészt számottevő konszolidáció zajlik a szövetkezeti hitelintézeti szektorban is. Bár az utóbbit közvetlenül a minimális tőkekövetelmény jogszabályi emelése váltja ki, a közvetlen ok mögött részben versenyképességi szempontok is szerepet játszanak. Tény, hogy a magyar hitelintézeti szolgáltatók több mint kétszázas létszáma mellett az átlagos hazai hitelintézet viszonylag kicsi, az Eurótérség átlagos hitelintézetének a mérlegfőösszeg tekintetében nagyjából egytizede. Erre tekintettel nem zárható ki, hogy a kisméretű, nem megfelelően szakosodott hitelintézetek körében a konszolidáció folytatódni fog.

46. A pénzügyi szektor egyéb területein, a nagy létszámú és folyamatosan konszolidálódó önkéntes pénztári szektort kivéve, inkább az intézményi populáció gyarapodása tapasztalható. Ezt a folyamatot részben a biztosítási és befektetési üzletágak piacának kedvező növekedési kilátásai, részben az említett piacok korlátozott lefedettsége magyarázza.

i. Szabályozási környezet: lassuló ütem, fennmaradó kockázatok

47. Az elmúlt egyéves időszakban a pénzügyi szektort számos, a költségvetési kiigazítás általános keretei között végrehajtott kereslet- és jövedelemkorlátozó jellegű szabályozási változás sújtotta. A szektorra közvetlen hatást gyakorló intézkedések közé tartozik elsősorban a társasági adót kiegészítő szolidaritási adó, a már többször említett kamatadó, illetve a lakáshitelek támogatásának részét alkotó jövedelemadó-kedvezménynek az új hitelekre vonatkozó megszüntetése. A fiskális kiigazítás előrehaladása nyomán azonban kevéssé valószínű, hogy az elkövetkező egyéves időszakban az említettekhez hasonlóan nagy hatású költségvetési intézkedésekre kerülne sor.

48. A kormány gazdasági programjának azonban két olyan eleme is van, amelyek megvalósulásuk esetén a pénzügyi szektorra jelentős és viszonylag közvetlen hatást fejthetnének ki. Az egyik az egységes ingatlanadó bevezetése, amely számottevő hatással járhatna az ingatlan és a jelzáloghitel-piacon, illetve jelentős keresletet teremthetne a járadéktermékek iránt. A másik az egészségbiztosítási rendszer tervezett reformja, melynek keretében - a jelenlegi hivatalos tervek szerint - sor kerülne az állami egészségfinanszírozási rendszernek magánbiztosítók részvételével történő decentralizálására. Az utóbbi intézkedés jelentősen megváltoztathatná a biztosítási szolgáltató szektor hazai piaci pozícióját, és jelentős átrendeződéshez vezethetne a kiegészítő egészségbiztosítások és az egészségpénztári szolgáltatások tekintetében. E két tervezett intézkedés tényleges tartalma azonban jelenleg nem ismeretes, és bizonyosra vehető, hogy hatásuk az lekövetkező egyéves időszakot nem fogja érinteni.

49. A magán-nyugdíjpénztári rendszert 2007-ben két jelentős szabályozási változás is érintette, amelyek között a gyakorlatban átmeneti konfliktus jött létre. Az egyik az, hogy az év elejétől kezdődően a tagdíjakat az adóhivatal szedi be és továbbítja a pénztárak részére. A másik pedig az, hogy egyelőre önkéntes alapon lehetővé vált a pénztárak számára a választható portfóliós rendszer bevezetése. A két intézkedés közötti gyakorlati ellentmondás abból fakad, hogy az adóhivatali beszedési eljárás kezdeti technológiai hiányosságaiból fakadóan a befizetők azonosítása átmenetileg jelentős késedelmeket szenved. Ez amellett, hogy önmagában jelentős működési kockázatot képvisel, a gyakorlatban lehetetlenné teszi a választható portfóliós rendszer bevezetését, egészen addig, amíg az említett technológiai hiányosságok kiküszöbölésére sor nem kerül.

50. Végül, a pénzügyi szolgáltatók nagy részét érinti két, közvetlenül a pénzügyi szektorra vonatkozó, alapvető jelentőségű szabályozási változás, amelyekre az Európai Unió direktíváinak hazai implementációja révén kerül sor. Ezek közül a befektetési szolgáltatókra vonatkozó MIFID alkamazása várhatóan 2007. novemberben, a hitelintézetekre és a befektetési vállakozásokra vonatkozó CRD alkalmazása pedig 2008 elején kezdődik. A bevezetéssel kapcsolatos működési, illetve a bevezetés költségeivel kapcsolatos jövedelmezőségi kockázat mindkét esetben mérsékeltnek tűnik, mert egyrészt az érintettek felkészülése már régóta folyamatban van, másrészt pedig mert a bevezetés költségei nagyrészt már a felkészülés során felmerültek. A CRD esetében a tőkeszükséglet egyszeri változásával kapcsolatos kockázatok a rendszer alapvető és átmeneti szabályaira, valamint az előzetes próbaszámítások eredményeire tekintettel ugyancsak mérsékeltnek ítélhetők.

A pénzügyi közvetítés fő folyamatai

A pénzügyi szektor növekedése

A pénzügyi közvetítés méreteinek növekedése 2007 első felében számottevően lassult. A teljes pénzügyi szektor által közvetített eszközállomány éves bővülése 2007 június végéig 15% alatti értékre mérséklődött, ami a az elmúlt öt évben mért legalacsonyabb ütem. Az eszközállomány bővülése azonban ezúttal is meghaladta a GDP növekedését, vagyis a teljes szektorra számított eszközpenetrációs ráta tovább emelkedett. 2007 júniusban a közvetített összes eszközállomány a GDP 147%-át tette ki.

Az elmúlt években a pénzügyi közvetítés állományi szerkezetében nem következtek be nagyarányú változások. Az utóbbi két év során azonban az egyes alapvető tevékenység-típusok között markáns eltolódás kezdődött. A változás abban áll, hogy fokozódó ütemben csökkent a hitelező intézmények - hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások - mérlegtevékenységeinek súlya, és növekedett a különféle vagyonkezelési tevékenységek jelentősége. A 2007 júniusban zárult egyéves időszakban ez a tendencia változatlanul érvényesült, amennyiben a hitelező intézmények mérlegexpanziója 10%-osra csökkent, a vagyonkezelés körébe tartozó állományok viszont nem kevesebb, mint 30%-kal növekedtek. Ilyen mértékű ütemkülönbség részben a forint 2007. első félévi jelentős felértékelődése miatt, részben pedig a 2006 szeptemberben bevezetett kamatadó hatására alakulhatott ki.

A hitelpiac növekedése

Az alapvető pénzügyi tevékenység-fajták közötti szerkezeti eltolódás egyik összetevője az ügyfélhitelek állományi expanziójának jelentős lassulása. A 2007 júniussal végződő egy év során az összes ügyfélhitel növekedése mindössze 10%-ot tett ki, ami a 2004-2006-os időszak évi 18-21%-os üteméhez képest szembetűnő változás. A lassulás a belföldi adósoknak nyújtott hitelek terén következett be, az egyes adós szektorok között nagyjából hasonló arányban, miközben a külföldre irányuló hitelezés volumene, főként a hazai bankrendszer külföldi tulajdonosi terjeszkedésével összefüggésben, erőteljesen nőtt. A hitelező intézmények különféle fajtáit tekintve számottevően csökkent a bankok és a pénzügyi vállalkozások általi hitelezés lendülete, oly módon, hogy utóbbi esetben az ügyfélhitelek állománya egyáltalán nem emelkedett. A szövetkezeti hitelintézeteknél azonban nem következett be hasonló visszaesés.

Az intézményi hitelpiac állományi táblája azonban némileg félrevezető, mert a hitelkereslet és a devizahitelekre eső valutaárfolyam-hatás alakulását együttesen mutatja be. A két tényező viszonylagos szerepének feltárása érdekében érdemes egy pillantást vetni a banki hiteleknek a valutahatást kiszűrő állományi táblájára is.

Eszerint a bankszektor által nyújtott hitelek állományi dinamikája legjobban a valutaösszetétel alapján magyarázható. A devizahitelek aránya az elmúlt években lendületesen növekedett, és 2007 júniusban a teljes állományon belül 56%-ot ért el. A 2007 közepét megelőző egy éven belül azonban a devizaállományok bővülését erőteljesen fékezte az eurónak, illetve a svájci franknak a forinttal szembeni 12,8%-os, illetve 17,5%-os leértékelődése. Az ebből adódó valutaátértékelési hatást kiszűrve kapott kiigazított adatok szerint a banki hitelexpanzió lassulása teljes egészében az árfolyamváltozás következtében jött létre, a hitelkereslet pedig egyáltalán nem lanyhult. A belföldieknek nyújtott hitelek állománya kiigazított alapon 2005 vége óta gyakorlatilag változatlan, 18%-os éves ütemben növekedett, az összes hitelállomány dinamikájában pedig a külföldre nyújtott hitelek gyors expanziója miatt még némi élénkülés is mutatkozott.

A tartósan magas szinten stabilizálódott hitelkeresleti expanzió nyilvánvaló ellentmondásban van a legutóbbi egy év költségvetési kiigazítási törekvései miatt romló hazai konjunktúrával, illetve jövedelmi viszonyokkal. A jelenség magyarázata jelentős részben ugyancsak a valutaárfolyamok markáns elmozdulásában található meg. A fennálló devizahitelek elértéktelenedése ugyanis az adósok szempontjából számottevő pozitív vagyoni hatással járt, illetve csökkentette az adósságszolgálati terheket. Tekintettel a valutahatás méreteire, e fejlemény minden bizonnyal jelentős keresletbővítő hatással is járt.

A pénzügyi befektetések alakulása

A pénzügyi intézményeknél elhelyezett ügyfélbefektetések állománya tekintetében a hitelezéshez hasonló lassulás jelei mutatkoznak. Az összes befektetés növekedése a 2007 júniussal zárult egy évben 13%-ra esett vissza, ami a 2005 év végi 24%-os, illetve a 2006 végi 18%-os ütemhez képest számottevő változás.

A forint felértékelődése a befektetéseket is érintette, de az árfolyamhatás mértéke szükségszerűen elmarad a hitelek esetében tapasztalttól, mert a külföldi valutában fennálló állományok az összes befektetésnek csupán mintegy 25-30%-át teszik ki. Ezért az árfolyamhatás csak részben tehető a befektetési expanzió lassulásáért felelőssé. Ehelyett figyelemre méltó a hazai nem-pénzügyi vállalatok és a háztartások pénzügyi eszközeinek csökkenő ütemű bővülése, ami minden bizonnyal összefügg az érvényben lévő makrogazdasági megszorításokkal, illetve a romló belföldi konjunktúrával. Igazán nagyarányú lassulás azonban a hitelintézetek külföldi forrásai körében jött létre, egyszerűen azért, mert az alacsonyabb mérlegdinamika kevesebb külföldi finanszírozást is igényelt.

A befektetési piac másik szembetűnő fejleménye az állományok szerkezetének markáns eltolódása az alapszerűen kezelt befektetési formák felé, és elsősorban a bankbetétek rovására. E jelenség az ún. dezintermediáció hosszú távú trendjének érvényesülését igazolja, a feljebb (a Kockázati körképben) már kifejtettekkel összhangban. Ezen kívül szembetűnő a bankok betéti expanziójának az utóbbi hónapok során bekövetkezett markáns lassulása, ami jelentős részben a kamatadóval összefüggő jelenség. Bár a bankok különféle versengő akciókkal komoly erőfeszítéseket tesznek betétállományuk bővítésére, az utóbbi egy évben jelentős expanziót csak a befektetési alapok által elhelyezett bankbetétek tekintetében sikerült elérniük. Bár a befektetési alapok hozamára magánszemélyek ugyancsak kötelesek kamatadót fizetni, az adófizetés kötelezettsége a betétekhez képest jellemzően később merül fel, ami a hosszabb távú hozam szempontjából az alapok részére komoly versenyelőnyt jelent.

A piac intézményi szerkezete

A magyar pénzügyi szektor szolgáltatói populációjának összlétszáma 2007 első felében nem változott, de az egyes intézményi kategóriákon belül ellentétes irányú változások következtek be. Egyrészt szembetűnő a szövetkezeti hitelintézetek és az önkéntes pénztárak körében folytatódó szervezeti konszolidáció, másrészt bővült a pénzügyi vállalkozások, a külföldi tulajdonú fióktelepek, a biztosítók és az alapkezelők létszáma. Emellett a banki, biztosítási és a befektetési vállalkozási körben az új belépők növekvő száma élt az akvizíció eszközével.

A szolgáltatói piac intézményi szerkezetének sajátos aspektusa a különféle pénzügyi tevékenységeket felölelő tulajdonosi csoportok jelenléte. A tulajdonosi csoportok ismeretes módon az üzleti expanziónak, a tevékenységek közötti szinergiák feltárásának és érvényesítésének, illetve a hatékony tőkeallokációnak elterjedt eszközei. 2006 végén 17 olyan tulajdonosi csoport volt azonosítható, amelyek egyenként a hazai pénzügyi intézményi piac összes közvetített állományának legalább 1%-át adták. Az összesen 138 intézményt tömörítő összes pénzügyi csoport a szektor egésze által közvetített eszközállomány 85%-át adta, úgy, hogy a csoportoknak az egyes intézménytípusok által közvetített eszközökön belüli aránya 63% (pénzügyi vállalkozások) és 97% (alapkezelők) között mozgott.

Megfigyelhető, hogy a csoportoknak a pénzügyi közvetítés egészén belül játszott szerepe az utóbbi években mérsékelt ütemben, de folyamatosan nőtt. Ezen túlmenően az is tény, hogy az összes csoport összes tevékenységén belül lassan emelkedik a nagyobb, illetve csökken a kisebb méretű csoportok súlya. Mindezek alapján kimondható, hogy a hazai pénzügyi szektor intézményi szerkezete folyamatosan halad a nagyobb fokú koncentráció irányában.

A pénzügyi szolgáltatók jövedelmezősége

A pénzügyi szolgáltatók tőkejövedelmezősége 2001 és 2004 között folyamatosan emelkedett, onnan kezdve pedig magas szintről indulva mérsékelt ütemben csökken. A jövedelmezőség történeti alakulását részint makrogazdasági tényezők, részint közvetlenül a pénzügyi szektor fejlődésének sajátossági magyarázzák. A korábbi emelkedő tendenciát a főként makrogazdasági okokra visszavezethető széles kamatrés, erőteljes pozitív volumenhatás és elsősorban a kiskereskedelmi szolgáltatásokban a verseny viszonylagosan alacsony szintje magyarázta. Az utóbbi években azonban a helyzet az említett tényezők szempontjából jelentősen megváltozott: élesedik a verseny, szűkül a kamatrés és a korábbiaknál kevésbé áll rendelkezésre kedvező volumenhatás. Az elmúlt egy év költségvetési kiigazító intézkedéseinek hatása a jövedelmezőség csökkenésének valamelyes gyorsulásában jelentkezett, amennyiben a visszaesés 2007 első felében, éves összevetésben 1,5%-pontot ért el. Ennél nagyobb mértékben, 1,8%-ponttal esett a bankok tőkejövedelmezősége. A szektor egészét, illetve az egyes intézménytípusok átlagait tekintve azonban a jövedelmezőség változatlanul magasnak értékelhető.

Vissza a lap tetejére