Véleménye szerint az új uniós és hazai szabályozások hogyan befolyásolják a közvetítői szektor helyzetét?

A hazai szabályozások uniós normákhoz való igazítása folyamatosan zajlik. A közösségi szabályozók egyértelműen a fogyasztóvédelem felé fordulnak a piacvédelem mellett. Ez a szemlélet mindenképpen előremutató, érvényesítése nem befolyásolja negatív módon a hazai közvetítői piacot.

Bízom abban, hogy a hazai jogalkotók a későbbi szabályozási folyamatok során is figyelembe veszik a magyar sajátosságokat, mivel véleményem szerint ez a fejlett európai országokban messzemenően így zajlik. Fontos, hogy az uniós direktíva csak egy kötelező minimumot ír elő, alkalmazásakor figyelembe kell venni a hazai piac fejlettségét, felkészültségét is. Lehet, de nem szabad a szabályokat "íróasztal mellett" megalkotni, figyelembe kell venni a piac életszerű sajátosságait. A szabályozásnak mindig olyannak kell lennie, hogy az aktuális biztosítási kultúra színvonalát ne csökkentse, hanem lehetőség szerint hozzájáruljon a színvonal, a biztosítottsági szint emeléséhez. Kereteket kell adni, meghagyva a piac önszabályozó tevékenységét, azaz csupán annyira kell beavatkozni, amennyire a piaci szereplők védelmének érdekében valóban szükséges.

A szabályozások között fontos szerepe van annak, hogy egy cég bármikor megkezdhesse tevékenységét az unió bármely tagországában. A PSZÁF-hoz rengeteg regisztráció érkezik. Ez élénkíti a hazai versenyt? Megindulhat-e egy felvásárlási hullám a külföldi cégek részéről?

Valóban rengetegen bejelentkeztek a hazai regiszterbe külföldről, elvben azzal a szándékkal, hogy határon átnyúló szolgáltatást kívánnak nyújtani, de a valóságban kevesen végeznek ilyen tevékenységet. Mindenki próbál felkészülni egy lehetséges piaci boomra. Véleményem szerint azonban ez a kép is tisztulni fog hamarosan. A piacon a közép- és hosszú távú stratégia nélkül megjelenő cégek valószínűleg rövidesen kijelentkeznek a magyarországi regiszterből.

A kérdés másik fele, hogy valójában hányan kezdik meg a tényleges biztosításközvetítői tevékenységet. Nem tartok attól, hogy nagyon nagy mértékű lenne a külföldi szereplők beáramlása, a verseny pedig semmiképp nem tesz rosszat a piacnak. Ne felejtsük el ugyanakkor azt sem, hogy a világ legnagyobb brókercégei már most is jelen vannak Magyarországon.

Összegezve az eddigieket, az imént említett tényezők véleményem szerint jótékonyan szolgálják a piac folyamatos fejlődését, jelentős veszélyt nem hordoznak magukban, nem kell tartani tőlük. Fontos kritérium azonban, hogy az uniós szabályok egységesek legyenek minden országban, mivel a vonatkozó szabályok eltérése a biztosítási piacon is könnyen zavart okozhat. Az esetleges piaci felvásárlásokat illetően pedig úgy gondolom, hogy a pénzügyi szektor többi ágához hasonlóan a közvetítői piac is koncentrálódni fog, de ezt nem feltétlenül csak a külföldről ideérkezők generálhatják.

Mi okozhat robbanásszerű növekedést? A hazai alkusztársadalom felkészült-e az újfajta termékek közvetítésére?

Robbanásszerű változást az egészségbiztosítás reformja hozhat, ami alapvetően befolyásolhatja a biztosítási piac szereplőinek tevékenységét. Köztudott, hogy nagyon nagy az a járulékalap, amelyet valamilyen úton-módon megpróbálnak majd megszerezni a piaci szereplők. A piaci alapúvá tett egészségbiztosítás minden szereplő számára lehetőséget jelent, tehát ez valóban okozhat jelentős bővülést. A magyar közvetítők az utóbbi időben felkészültek arra, hogy megfeleljenek az újabb és újabb kihívásoknak. Mára például egyáltalán nem ritka, hogy egy független biztosításközvetítő alkusz banki termékek közvetítésével is foglalkozik.

Mindezek mellett nagyon fontos az oktatás, mivel az innovációval karöltve ez lehet a jövőben a piaci fejlődés motorja, ez biztosíthatja egy adott piaci szereplő megfelelő felkészültségét. Ezen a területen sok még a teendő, a mai szabályozó által meghatározott oktatási követelményeket még pontosítani szükséges, életszerűbbé, ez által alkalmazhatóbbá téve azokat.

A biztosítócégek egyre inkább előtérbe helyezik az alternatív értékesítési csatornákat és a saját ügynöki hálózatot. Ez mennyire szoríthatja vissza az alkuszcégeket?

Ez függ az adott ország kultúrájától is. A fő értékesítési csatornák országonként eltérő képet mutatnak. Várakozásaim szerint a minőségi ügyfélkiszolgálás egyik alapfeltétele itthon is a független biztosításközvetítő munkájának igénybevétele lesz. Egyedül ők képesek arra, hogy a különböző paraméterekkel rendelkező konstrukciókat megfelelő módon - hozzárendelve azokat a valós ügyféligényekhez -, az ügyféllel közösen válasszák ki.

Ugyanakkor valós és komoly veszélyt jelent a bankbiztosítás, ugyanis ebben az esetben maga az értékesítés helye változik meg. Az ügyfél nem találkozik "igazi" biztosításközvetítővel, csupán egy másik termék, szolgáltatás vásárlása kapcsán szembesül a biztosítási kötelezettséggel. Így ezt legtöbbször szükséges rosszként éli meg, és csak kötelező jellege miatt vásárolja meg, nem figyelve saját valós szükségleteire.

Ahogy előzőleg már érintettem, az alkuszok részéről erre az ésszerű válasz az, hogy komplex szolgáltatóvá kell válnia. Az ügyfelet úgy lehet visszaterelni a saját értékesítési csatornájába, ha nemcsak a biztosítási terméket, hanem egyéb pénzügyi terméket, szolgáltatást is megpróbálunk neki értékesíteni.

A fentiek és az élesedő piaci verseny mellett az egész szakma számára egyaránt fontos lenne, ha a piaci szereplők legalább abban össze tudnának fogni, hogy végre célul tűzzék ki a biztosítási kultúra színvonalának emelését, majd pedig tevőlegesen is hozzájáruljanak ahhoz, hogy az emberek megértsék, miért is szükséges biztosítást kötni. Miért is kell azt az adott élethelyzethez igazítani, és egyáltalán milyen eszközök állnak a rendelkezésükre valós kockázataik biztosítással történő ésszerű csökkentésére, minimalizálására.

A szövetség mit tesz ennek érdekében?

Elsősorban a tagok számára próbál olyan iránymutatásokat adni, amelyek segítenek a szakmai munka színvonalának emelésében. Fontosnak tartjuk, hogy megfelelően értelmezzük a szabályozókat. Az alapszabályunkban a tagokkal szemben minőségi követelményeket fogalmazunk meg, a legfontosabb ismérvnek az etikus viselkedést tartjuk. Ez nagyon fontos pont, hiszen az alkusz az ügyfél megbízásából tevékenykedik, ami abszolút bizalmi pozíciót feltételez közte és ügyfele között az ügyfél-biztosító-közvetítő hármasban.

Az elmúlt időszakhoz képest mostanában nagyobb hangsúlyt kap a kommunikáció a piac szereplőivel, a felügyeleti szervekkel, a jogalkotókkal annak megértetése érdekében, hogy az ügyfél elsőrangú érdeke a megfelelő biztosítás megkötése. Azt próbáljuk megmutatni a piaci szereplőknek, nem egymás ellenfelei vagyunk, hanem mindannyiunk érdeke, hogy a megfelelő biztosítások köttessenek meg, és lehetőség szerint pozitív üzeneteket küldjünk az ügyfelek számára, ne csak a médiumok által felkapott, botrányszagú ügy kapcsán szólaljon meg a szakma. Ennek keretében nemcsak a saját tagjainkkal, hanem a MABISZ-szal is próbálunk jó kapcsolatot kiépíteni. Törekszünk arra, hogy a jogalkotóknak, a felügyeleti szerveknek bemutassuk a valós piacot, annak sajátosságait. Személy szerint egyébként arra teszem a fő hangsúlyt, hogy az ügyfelek is tudják: joguk van a megfelelő tájékozódáshoz, és a piaci szereplők se úgy akarjanak értékesíteni, hogy elhallgatnak valamit, hanem inkább azon legyenek, hogy ügyfeleik megfelelő tájékoztatás birtokában hozhassák meg a döntést.

Milyen lépéseken keresztül és mikorra juthatunk el oda, hogy a transzparencia gyakorlatként jelenjen meg a hazai piacon?

Ez a vita azért tart hosszú ideje, mert bonyolult a kérdés. Fontos az ügyfelek tájékozottsága, ugyanakkor valós érdekeik definiálása is. Amikor vállalati szektorról beszélünk, olyan piaci szereplőkről van szó, akiknél jól felkészült gazdasági szakembereknek, a saját területükön ugyancsak profiknak kell döntést hozniuk. Egy jelentős biztosítás esetén ők természetszerűleg sokkal érzékenyebbek arra, hogy a megkötendő biztosítás kapcsán megfelelő és kielégítő költségelemzést is kapjanak. A világ folyamatosan változik, halad előre a nagy vállalati biztosítások terén, így itt a jutalékokat sok esetben a szakértői díjak váltják fel. Ahogy viszont kilépünk ebből a szegmensből, de maradunk a nem-életbiztosítások területén, azt tapasztaljuk, hogy az ügyfél nem a biztosítás egy-egy szeletére kíváncsi, hanem a szolgáltatás színvonala, a nyújtott fedezet és a biztosítás ára a lényeges számára. Ezt egyébként uniós felmérések is alátámasztják.

Ezért állítom, hogy itt a jutalék-transzparencia túlzott hangsúlyozása inkább zavart okoz, mert a magánszemélyt valójában nem az érdekli, hogy a közvetítő mennyit keres ebben a folyamatban.

Vissza a lap tetejére