Az 1960-as évek tragikus eseményei hatására a Bükk hegységben és az Aggtelek-Gömör-Tornai karsztvidéken, valamint a Budai hegyekben alakultak barlangi mentőcsoportok az ott kutató barlangkutatókból. Felszerelésük az akkori kornak megfelelő, főleg a bányászatra jellemző technikai felszereltségből állt, gyakorlatilag mindenre alkalmatlan finanszírozásból. Az 1990-es években az Egyesületi Törvény adta lehetőségek alapján mára az alábbi mentőcsoportok alakultak ki.

Budapesten működik a Magyar Barlangi Mentőszolgálat Egyesület, akik elsősorban a saját riasztás-vezetőiken, vagy a 107-es telefonon keresztül hívhatók.

A Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete elsősorban a nevében jelzett régióban vállal feladatot. Kezdetektől fogva válogatott és kis létszámú csapat felszereléséről a hasonló nevű Alapítványuk gondoskodik. Riasztás-vezetőik az általános segélyhívókon és az Észak-magyarországi Katasztrófavédelmi Igazgatóság ügyeletén keresztül hívhatóak. Tehát csak a hivatalos szervek riasztására indulnak. Általános keresést nem, csak célzott barlangi feladatot vállalnak. Tekintettel a jelentős számú víz alatti barlangi járatokra, két barlangi búvár team is tartozik az egyesülethez.

A Balaton felvidék és a Bakony területén működik önálló egyesületi formában a Bakonyi Barlangi Mentők Egyesülete. A területen jelentős a széndioxidos barlangok száma.

A Magyar Búvárszövetség keretein belül alakult meg a bódvarákói barlangi búvárbaleset sikeres mentése után a Szövetség Barlangi Mentő-búvár csoportja.

Tevékenységi területünk a nevünkből következik, azaz barlangi mentésekkel foglalkozunk. Ez azt jelenti, hogy a természet által alkotott föld alatti (esetleg jég alatti) járatokban mozgunk „otthonosan”. Alapszabályunk is tartalmazza, hogy vállalunk minden olyan mentést, mely speleo-kötéltechnika által és a felkészültségünk által biztonságosan végrehajtható. 1991 óta több helikoptertípusra kidolgoztuk és begyakoroltuk a helikopterről való kötéltechnikai mentés módszerét. 2003 óta pedig a Sátoraljaújhelyen lévő 99 székes libegő miatt a drótkötélpályáról való lementés technikai feltételeit is megteremtettük.

A beérkező riasztás vállalhatóságát első körben a riasztás-vezetőink, illetve a mentésvezetőink bírálják el. Így például, nem vállalunk feladatot bányajáratokból való mentés esetén (elhagyott befalazott, vagy beszakadt bányajáratok). Oka igen egyszerű: felszerelésünk nem sújtólég-biztos, és az ember vájta járatok biztonságosságát nem tudjuk megítélni. Egyik orvosunkat egy ilyen mentésnél újra kellett éleszteni a láthatatlan széndioxid felgyülemlés miatt.

Működési körülményeinkre az abszolút önkéntesség a legjellemzőbb. Tagjaink tizenéves korukban kezdtek járni a barlangokba. Lételemük és otthonos körülmény számukra a sokszor igen komoly erőt, kitartást, felkészültséget igénylő föld alatti világ. A háromdimenziós mozgás, a szűkületek és a vízzel telt szifonokon való áthaladás „megszokása” hosszú időt igényel. Egy a mellkast összenyomó szűkület esetében a kellő tapasztalattal nem rendelkező barlangjáró azt hihetné, hogy egy egész hegy nyomja a mellkasát.

Tevékenységünket önként térítés nélkül végezzük. Tagjaink személyi jellegű juttatást nem kapnak, de a felszerelést és a mentési eszközöket igyekszünk megszerezni a különböző támogatásokból. Egyesületünk és Alapítványunk „Kiemelkedően közhasznú” fokozatban van, sajnos ennek nincs semmi kézzel fogható eredménye.

Működési lehetőségeink biztonságát együttműködési szerződésekkel biztosítjuk. Jelentős elvi támogatottságunknak köszönhetőek a mentésben érdekelt szervezetekkel a jó és eredményes együttműködések. Más „speciális” mentőszervezetekkel is jó a kapcsolatunk, mert belátták, hogy a barlangkutatók és a barlangi búvárok által járható föld alatti világ nem az ő területük.

Törvényi szabályozás nem segíti a tevékenységünket, sőt az „extrém-törvény” kifejezetten káros és veszélyes mind a barlangkutatók, mind a barlangi mentők számára. Az is fontos körülmény, hogy országosan évente 3-6 barlangi esemény van, amire hivatásos állományt nem érdemes állandóan bevetésre kész állapotban tartani. A barlangi mentésre alkalmas csoportok kellő szervezéssel és logisztikával jól alkalmazhatók az élő emberek mentésében és kimentésében.

A barlangi mentők feladata ott kezdődik, ahol más már nem tud „tovább menni”. Mindez itthon, a magyar állam elidegeníthetetlen közterületén. Klasszikus értelemben a KIMENTÉS a feladatunk, az egész folyamat szervezésével és irányításával és logisztikájával együtt.

Visszatérő kérdés, hogy a barlangi mentők tagjai profik-e, vagy amatőrök? A barlangi mentők minden tagja (nálunk még az orvosok is) professzionális módón, a nemzetközi elveknek és gyakorlatnak megfelelően kiképzett, gyakorlott, egységesen felszerelt és a negyedéves gyakorlatokon összeszokott tagokból álló csapatról van szó. A tagjaink a feladatot önkéntesként vállalták és végzik.


A finanszírozás kérdéséhez csupán annyit, hogy a mentés állami feladat, azonban ezen állami feladat átvállalásához az állam 0 Ft, azaz Nulla/00 Ft állami feladatvállalás társul. Azaz költségvetési (rendszeres) támogatás nincs!

Az adó 1 %-a gyakorlatilag értékelhetetlenül alacsony összeg, olykor egy kötelező hirdetés árát sem éri el.

A civil szféra támogatására hivatott NCA rendszer sem a mi működésünkre alkalmas. Évről évre egyre csökkenő összeg, mely lassan egy személy védőruhájának vásárlására sem elegendő. Más pályázati lehetőségeket is igyekeztük kihasználni, ilyenek voltak a BM és a BMK, vagy a helyi pályázati lehetőségek. Ezek lassan megszűntek, mondván, hogy az NCA átvette a civil szféra támogatását. Tehát maradt a „saját zsebből finanszírozás”, amihez még azt a fiskális megjegyzést is megkaptuk, hogy örüljünk, hogy menthetünk.

Bíztunk, de hiába a független magyar Bíróság megállapításában, azaz a „Kiemelten közhasznú” kategóriába sorolásnál, hogy ez talán a biztos alapokat fogja jelenteni. Sajnos nem így lett, mert ez a besorolás megint csak valaki másnak jó.

És ha lenne finanszírozás az mire kellene? Az NCA részben segít a működési költségeink kifizetésében, de a telefont már mindenki saját maga fizeti. Ez nem kevés összeg a riasztásvezetők és a mentésvezetők, valamint a szervezetek vezetői részére. A körülmények ellenére, a rászorulók számíthatnak a barlangi mentőkre.

Vissza a lap tetejére