1. Polgári Törvénykönyv versus ágazati törvény

A polgári jogi kodifikáció korábbi alapelve volt a teljesség – a Ptk. tartalmazzon minden magánjogi szabályt, oda kerüljenek át azok a rendelkezések is, amelyeket a korábbi, a Polgári Törvénykönyvön kívül, egyes fogyasztóvédelmi, illetőleg ágazati, vagy éppen az EU egyes irányelveit a magyar jogban megjelenítő jogalkotás fogalmazott meg. A biztosítás területén ennek megfelelően azt tűzték ki célul, hogy a Bit. maradjon tisztán közjogi törvény, magánjogi relevanciájú rendelkezései mind kerüljenek be a Ptk.-ba, továbbá az életbiztosítás, illetőleg a távértékesítés során létrejövő biztosítási szerződések külön szabályai is épüljenek be az új Polgári Törvénykönyvbe. A Javaslat korábbi verzióinak vitái során a szerkesztőnek éppen azt volt szükséges hangsúlyoznia, hogy pl. a Bit. által a biztosító, illetőleg a biztosításközvetítő részére előírt tájékoztatási kötelezettségeket nem lehet maradéktalanul a Ptk.-ba átemelni, mert közülük nem egynek a szerződésre nincsen kihatása.

A Javaslat revíziója során ez az irány megfordult. A törvényelőkészítők a korábban a Bit.-ből és más jogszabályokból átemelt rendelkezéseket a Javaslatból törölték és kijelölték, hogy azok helye a jövőben is az ágazati, illetőleg más külön törvényekben lesz. Sőt, a Bit. magánjogi tartalmú szabályainak köre a jövőben bővülhet is, akár a biztosítási szerződésre vonatkozó olyan rendelkezésekkel, amelyeket – részletszabályoknak ítélve – a törvényhozó nem tart a Polgári Törvénykönyv általános szabályozási szintjéhez méltónak.

A Javaslat országgyűlési elfogadását követően a tervek szerint egy év áll rendelkezésre ahhoz, hogy az új Ptk. hatályba lépéséig az ágazati jogszabályokat a Polgári Törvénykönyvhöz igazítsák. Ez az idő azonban egyes hivatalnokok szerint túl szűkös, így már most tapasztalhatók törekvések olyan rendelkezéseknek a Javaslat szövegéből történő eltávolítására, amelyek az ágazati jogalkotónak nagyobb lélegzetű feladatot adnának.

Ennek esett áldozatul a Javaslat 5:420.§ (2) bekezdése, mely a Ptk. biztosítási szerződési fejezetét mögöttes jogként, szubszidiárius jelleggel rendelte volna alkalmazni a magánnyugdíjpénztár és tagja, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és tagja közötti jogviszonyra. Az ezt megalapozó elvet – e jogviszonyok alapvetően biztosítási természetét – senki sem vitatta. Az illetékes főhatóság részéről ugyanakkor az fogalmazódott meg, hogy a nyugdíjpénztári jogszabályok szükséges revíziója az új Ptk. hatályba lépéséig nem valósítható meg, ennek megfelelően az utaló szabályt a Javaslatból törölték. A szakértők szerint a hídverésre a Polgári Törvénykönyv és a biztosító pénztári jogszabályok között „majd később”, e jogszabályok jövőbeni átdolgozása során kerülhet sor – ha egyáltalán sor kerül.

2. A fogyasztó meghatározása

A Javaslat revíziója során a szakértők azt támogatták, hogy az egyoldalú kogencia a jövőben csak a fogyasztóval létrejövő biztosítási szerződésekre irányadó, a törvényben külön felsorolt rendelkezésekre vonatkozzék. Ennek megfelelően kulcskérdés, hogy az új Polgári Törvénykönyv kit tekint majd „fogyasztónak”. A hatályos Ptk. 685.§ e) pontja ezt a minősítést a természetes személyekre vonatkoztatja, ugyanakkor EU szinten is tapasztalható törekvés e fogalom – és a vele együtt járó védelem – szélesítésére, a mikrovállalkozások, illetve kis- és középvállalkozások (SME) bevonására a fogalmi körbe.

Még nem dőlt el, hogy az új Ptk. általános jelleggel melyik fogyasztó-fogalmat használja majd. Arra vonatkozóan ugyanakkor a szakma képviselői az illetékes szakállamtitkártól nyilvános ígéretet kaptak, hogy a biztosítási szerződésre vonatkozóan – ha szükséges, külön szabály beiktatásával – a fogyasztói szerződés szűkebb, csak a természetes személy szerződő felekre vonatkoztatott meghatározása lesz érvényes.

3. Az írásbeliség

Az írásbeliség követelményét a Javaslat a hatályos szabályozással összhangban tartja fenn. Úgy gondolom, hogy garanciális okokból – hiszen a biztosítási terméket rendszerint terjedelmes, szaknyelven megfogalmazott általános szerződési feltételek és kiegészítő megállapodások testesítik meg – ettől, mint érvényességi feltételtől továbbra sem lehet eltekinteni. A Javaslat az írásbeliséget ugyanúgy kiterjesztően értelmezi, mint a jelenlegi, a technikai fejlődést is tükröző polgári jogi értelmező szabályok.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a biztosító és a szerződő fél közötti kommunikáció nem mindegyik eleme tarthat megalapozottan igényt az írásbeliség adta garanciákra – és az ebből adódó ügyintézési kényelmetlenségekre és tranzakciós költségekre. A szakértők között egyetértés van abban, hogy – jövőben megalkotandó rendelkezés folytán – az írásbeliség követelményét csak a szerződés létrejöttével, illetve megszűnésével közvetlenül összefüggő (ezek valamelyikét eredményező) kommunikációra indokolt fenntartani, a felek közötti egyéb üzenetváltások esetében írásos, de a törvény értelmében írásbelinek már nem minősülő forma is elegendő lehet (pl. szokvány e-mail, SMS). A megoldás során ugyanakkor problémát jelenthet, hogy a magyar jog – ellentétben a német jogban szereplő „Textform” fogalmával – ilyen jogintézményt nem ismer, továbbá a probléma a biztosítási szerződésen túl, más pénzügyi szolgáltatásoknál is jelentkezik, így nem pusztán biztosítási részletszabályt kell megalkotni. Csak remélni lehet, hogy az új Ptk. hatályba lépését megelőző egy éves időszak ennek kidolgozására elegendő lesz.

4. Közvetítői szerződés

A bürokratikus logikát tükröző rapid törvényalkotói megoldások áldozata lett a Javaslat közvetítői szerződési fejezete. Kétségkívül ez volt az a szerződési típus, ahol a Javaslat eredeti szövegezését – abszolút jogosan – a legtöbb kritika érte, de talán még a Javaslat további processzuálásának rövid határidői mellett is indokolt lett volna (új szakértők bevonásával) a problematikus pontokon módosítani (erre vonatkozóan az IRM részére több szervezet, köztük a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége, konkrét szövegjavaslatot is tett), hiszen különböző áruk és szolgáltatások közvetítéséből százezrek élnek az országban, s ha valahol, itt lett volna fontos az átgondolt, egységes logikára felépülő és a közvetítő – mint gyengébb fél – védelmét is megvalósító szabályozás.

A biztosításközvetítők – itt is elsősorban az alkuszok – esetében az alkalmazott megoldás különösen hátrányos. Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvény áru-ügynöki logikájába az alkuszi szolgáltatás aligha illeszthető bele, a vonatkozó, az 1995. évi Bit.-ben még megvolt speciális magánjogi szabályok többségét ugyanakkor a hatályos Bit. kodifikációja során arra hivatkozással törölték, hogy ezeket majd az új Ptk. fogja szabályozni. Hát nem fogja. Indokolt ezért a Bit. ez irányú módosításának szükségességét felvetni.

Úgy vélem, hogy a nehezen halasztható Bit.-módosításnak kettős logika mentén szükséges haladnia. Egyrészt, közjogi oldalról, indokolt és az EU biztosításközvetítési irányelvével (IMD) való összhang megteremtése szempontjából is szükséges az egységes független biztosításközvetítői tevékenységi engedély bevezetése, valamint az alkuszi és többes ügynöki tevékenység közé felépült közjogi „tűzfal” lebontása. Hangsúlyozni kell, hogy az egységes független biztosításközvetítői engedély birtokosa az ügyfél részére az IMD szabályai szerint esetről esetre teljesítendő tájékoztatás mellett mind biztosítási alkuszi tevékenységre (ilyen esetben a releváns piac megfelelő számú szerződésének pártatlan elemzésén alapuló ajánlattétel szükséges), mind többes ügynöki tevékenységre egyaránt jogosult (ilyenkor az ajánlati körbe bevont piacokat kell nevesíteni). Másrészt, magánjogi oldalról, a törvénynek tartalmaznia kell mind az alkuszi, mind pedig az ügynöki szerződés legfontosabb szabályait. Ezek, véleményem szerint, legalább a következők lehetnek.

A biztosítási ügynöki szerződés esetében az ügynök felhatalmazottsága, képviseleti joga, díjazása és a jutalék folyósítására vonatkozó szabályok, végül a többes biztosítási ügynök (mint független biztosításközvetítő) joga az állományhoz és az őt pozitíve megillető kiegyenlítés (a hatályos Bit. 2004. nyári módosításába becsempészett szabály egyidejű hatályon kívül helyezésével).

A biztosítási alkuszi szerződés esetében rendezni szükséges az alkusz díjazását (a biztosítótól kapott jutalék, illetőleg a megbízási díj formájában, ide értve a kettő egymáshoz való viszonyát és annak a megbízási értéknek a meghatározását, amelyet meghaladóan az alkusz köteles transzparenssé tenni a megbízó irányában jutaléka mértékét – kérésre minden esetben), jogát az állományhoz és a nem szerződésszegésre alapított megbízói felmondás esetén a megbízó által fizetendő kiegyenlítést.

Vissza a lap tetejére