Címlap » Biztosítási szemle » 2008 Február » Ptk. tervezetéről, tekintettel a biztosítási szerződésekre

Ptk. tervezetéről, tekintettel a biztosítási szerződésekre

Dr. Kiss Ferenc Kálmán

A szerző mentegetődzése: az alábbi írás nem tud kimerítő tájékoztatással és még kevésbé megalapozott dogmatikai elemzéssel szolgálni, ráadásul a most végső alakját éppen elnyerő szabályozás tervéről sem lehet jogásztól elvárható pontossággal tájékoztatni. Amit azonban lehet: tudósítani a viták közepéből, a főkérdésekről,a szakmában jártas és fejleményei iránt fogékony olvasó számára – a történtek viszonylag pontos ismeretében – felvázolni, megjelölni, bemutatni az aktuális vitapontokat, szabályozási dilemmákat, azt is jelezve, milyen pozíciókat vett fel a biztosítók érdekképviselete (1).

A szövetség egészében véve – akárcsak a több éve tartó jogalkotási folyamat kezdetén – most is leszögezte: támogatja a korszerű, az ügyfelek érdekeit messzemenőkig figyelembe vevő törvény tervezetét, amelytől remélhetőleg a mainál esetleg még kisebb tranzakciós költségek mellett az ügyletek jobb lebonyolódása várható.

2007 végén az az igazságügyi tárca közvetlenül bekapcsolódott a jogszabály-előkészítésébe; ezzel megélénkült és döntő szakaszába érkezett a polgári jogi kodifikáció. A szakma hosszabb idő folyamán kialakított álláspontját összegezve a szövetség 2007 decemberében terjedelmes állásfoglalást is eljuttatott.

Az észrevételek az új Ptk. tervezetének három részét érintették:

1. A közvetítői fejezetről

A biztosítási címmel szoros tartalmi kapcsolatban levő szabályanyag (az ügynöki és az üzletszerzői szerződés (5:290. § – 5:309. §)) nem szerepelt a kodifikációs koncepcióban és a korábban megismert első tervezetben sem, az nemrégiben komplett módon nyert abba elhelyezést.

A joganyag a német kereskedelmi törvénykönyv (HGB) vonatkozó szabályrendszerének a hazai szabályozási környezethez igazított, ámde valójában igazából csak német jogi kontextusban, környezetben érthető, a Magyarországon az utóbbi évtizedekben jól-rosszul kialakult gyakorlathoz kevéssé illeszkedő.

A biztosításhoz hasonlóan az egyoldalúan kogens jogszabályi szerkesztéstechnikával él a fejezet, de attól eltérően törvényhelyenként akkor, amikor a szabályozással érintett kereskedői -ügynöki réteg csak kivételesen jogosult a kedvező eltérés előnyeinek élvezetére, vállalkozókról és nem munkavállalókról lévén szó.

A gyakorlati alkalmazás elsőre szembeötlő akadálya, hogy az eddigi jogszabályokban (Bit., Ptk.) is meghonosított terminológiát megfordítva érthetetlenné teszi a közvetítő, az ügynök, az alkusz, a függő és a független biztosításközvetítő stb. fogalmát. Ezen a fogalmak egyszerű felcserélésével nem lehet segíteni.

A szabályok jelentős része tradícionális áruközvetítést vesz tekintetbe és valójában kivételes tényállásként kezeli a számszerűen is leggyakoribb esetcsoportot, a biztosításközvetítést. Lehetséges, hogy ezek a szabályok megfelelnek az ingatlan-, házasságközvetítőknek, a biztosításközvetítés mára kialakult kereskedelmi és bírói gyakorlatának azonban nem, sőt a jogviszonyok elrendezésének legfőbb akadályává válnának bevezetésük esetén. A felvetés ezért az, hogy a biztosításközvetítést jogszabály a törvény rendelkezéseitől eltérően is szabályozhassa.

Ezzel a megoldással lehetővé válik a Bit. mostani szabályainak a Ptk. hatálybalépése kapcsán az addigra kidolgozandóbiztosításközvetítési szabályokkal történő felváltása.

(A HGB [a német Kt.] szabályainak átvétele idézheti elő azt a furcsaságot, hogy ottani mintára a javaslat csupán a mellékfoglalkozású lakás-takarékpénztári (5:308. § (5)) üzletszerzőre vonatkozik, a lakás-takarékpénztári üzletszerzés sajátosságait tartalmazó korábbi 5:310. § a javaslatba most nem került bele, miközben ma már a pénzügyi szféra egészét átszövi az ügynöki közvetítői tevékenység.)

A közvetítői fejezet végül nem kerül a tervezetbe, a törvényelőkészítést a szakmáknak másutt (pl. Bit. Hpt, külön tv.) kell megoldaniuk.

2. A szerződésen kívül okozott kárért való felelősségről

2.1 A kártérítés szabályai a biztosítási szakma számára közvetve bírnak kitüntetett jelentőséggel; az utóbbi évek során részleteiben is megismert szabályanyaggal voltaképpen a szakma is megbarátkozott. A mostani vitában a deliktuális felelősség főszabálya kapcsán újra felmerült, hogy a kimentéses vétkességi felelősség eddigi koncepciója maradjon fenn, vagy az objektív felelősség legyen a fő szabályozási elv.

Az általános jogászi- szakmai véleményt követve a tervezet előkészítése kapcsán az első, vagyis az A./ variáns lett elfogadva, ami a biztosítástechnikai szempontokkal is inkább összhangban levőnek látszik.

2.2.A kártérítés – és ezzel szoros összefüggésben az adózás szabályai a biztosítással sajátos kölcsönhatásban vannak.

A szakma részéről ennek eddigi jele az áfával kapcsolatban tett szövetségi javaslat,hogy a törvény szerint a kár pénzben történő megtérítése csak akkor foglalja magában a forgalmi adót, ha és amennyiben az ténylegesen felmerült. A tervezet szerint (5:546.§):

(1) A károkozónak elsősorban a károkozás előtti állapotot kell természetben helyreállítania.

(2) A kárt pénzben vagy – ha törvény így rendelkezik – természetben köteles megtéríteni.

(3) A kár természetben való megtérítésének különösen akkor van helye, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy egyébként az a rendelkezésére áll, illetőleg ha a természetbeni jóvátételt a károkozó kifejezetten vállalja. A természetbeni megtérítés helyett az eredeti állapot természetbeni helyreállítása is elrendelhető.

Ehhez képest a tervezet 5:546.§(2) az alábbiakkal egészülne ki:

A kár pénzben történő megtérítése csak akkor foglalja magában a forgalmi adót, ha és amennyiben az ténylegesen felmerült.

Az eredeti állapot helyreállításának, illetőleg a kár pénzben való megtérítésének hagyományos szabálya értelemszerűen nem számolhatott a forgalmi adó megjelenésével a jogrendszerben. Mára már azonban világossá vált, hogy a károk közt meglehetősen nagy súllyal bíró dologi kárral kapcsolatos költségek és ráfordítások közel negyedét kitevő adótartalom nem oszthatja a fennmaradó rész sorsát, az csak akkor válhat kárrá, ha a károsult azt is tényleg megfizette és azt bizonyítani is tudja. Ilyen feltételek hiányában a forgalmi adó kártérítésként a károsultnak történő juttatásával valójában jogalap nélkül gazdagodik.

Ezt a körülményt ismerte mára fel hazánkban is a bírói gyakorlat és most már – bár némi ingadozással – a fenti szabályt követi mindazokban az esetekben, amikor a felmerült kárt, vagyis az áfát is, tartalmazó kifizetést bizonyító okmányt a károsultak bemutatni nem tudják.(2)

A kártérítési jog művelőinek körében a javaslatnak erős – egyúttal igen vegyes visszhangja volt, további sorsát követni fogjuk.

3. A Biztosítási Cím tervezete

(A szerződés szabályainak végső megformálásába a szakma képviselőit bevonták és az számos lényeges kérdésben megváltozott vagy változóban van; az olvasó figyelmét nagyon igénybe venné az összes változás/változtatás részletes bemutatása és kommentálása, noha ezek túlnyomó része mögött fontos szakmai, jogi kérdések vannak. Az alábbiakban ezért az eddigi tapasztalatok alapján igazán fontosnak bizonyult néhány kérdéssel foglalkozunk részletesebben, majd azt követően – röviden – a szövetség elfogadott javaslatait soroljuk fel.)

3.1. A normaszöveg mostanra jelentős mértékben változóban van.

Lényeges véleményeltérések a vitában az A-val és B-vel jelölt változatok kapcsán (A biztosító kockázatviselésének kezdete, a díjfizetés elmulasztása jogkövetkezményei, a felelősségbiztosító szolgáltatása, felmondás betegségbiztosítás esetén) voltak.

Most alapelv és szabályozási szempont a közjogias elemek mellőzése, rövidítés, a fogyasztói kivételes szabályozás egységének megteremtése.

Ennek következtében a tervezetet karcsúsították, és abból egészen kimaradt többek között a biztosító általános szerződési feltételei kötelező tartalma, a biztosító különös tájékoztatási kötelezettsége, állományátruházás, a jogvédelmi biztosítás, az életbiztosítási szerződés kötelező tartalma, a biztosító tájékoztatási kötelezettsége életbiztosítás esetén, a fogyasztó felmondási joga, a biztosított közvetlen igényérvényesítése – ezek jórészt a Bit.-ben maradnak.

3.2.A javaslat a biztosítási szerződés érvényességét a továbbiakban is írásbeli alaktól teszi függővé, az egyes jognyilatkozatok kapcsán pedig huszonhat esetben külön említi azt. Ennek kapcsán a szövetség felvetette: ez a megoldás következetlen; a lényeges kellékek írásba foglalása követelményének rögzítése után nincs szükség az írásbeliség újból és újból történő felemlítésére. Éppen fordítva, mindezt mellőzve kell minél több esetben lehetővé tenni, hogy az adott kötelezettség egyéb bizonyítható módon is teljesíthető legyen.

Számolni kell azzal a tényhelyzettel, hogy a biztosítási szerződések egyre növekvő része már ma sem írásbeli alakban jön tényleg létre. Anélkül, hogy e szabályozási problémakört elemeznénk, ehelyütt csak azt vetjük fel, hogy a garanciális követelmények meghatározása mellett a törvény minél szélesebb körben tegye lehetővé nem írásbeli eszközök alkalmazását az írásbeliség követelményének fenntartása mellett. Erre egyébként a külföldi biztosítási törvényhozások is például szolgálnak.

A kodifikáció során a korszerű írásbeliséget általában kívánják megoldani.

Olyan szempont is felmerült, hogy az általános kötelmi jogi problémamegoldásnak esetleg elébe menve a biztosítási cím – a szerződés létrejöttére és megszűnésére vonatkozó jognyilatkozatok kivételével – engedje meg, ill. a felek megállapodására bízza az írásbeliség felváltását szövegszerű alakban történő, bizonyítható, felidézhető nyilatkozatokkal (e-mail). Ilyen lehetne adott esetben a biztosító díjfelszólítója is.

3.3. Eltérést nem engedő rendelkezések- egyoldalú kogencia

A szakma ill. a jogalkotás régi adósságot törleszt az egyoldalú kogencia újraszabályozásával: már az Állami Biztosító által a Ptk. 1978-ban történt módosításához készített javaslatban is jelentkezik ez az igény.(3)

Mint ismeretes, a Ptk. 567. § (1) bekezdése szerint a biztosítási fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el.

A tervezet eredetileg kimondta (Eltérést nem engedő rendelkezések, 5:419. §): Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, illetve a biztosított javára térhet el a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre, a díjfizetés elmaradásának következményeire, a biztosított és a károsult egyezségére, a jogvédelmi biztosítás kötelező tartalmára, továbbá az élet-, baleset- és betegségbiztosításra vonatkozó rendelkezésektől.

(2) A szerződés – a viszontbiztosítási szerződés kivételével – csak a szerződő fél, illetve a biztosított javára térhet el a jelen címnek a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre, a fedezetfeltöltésre, a kárbiztosítások rendkívüli felmondására, a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségre, valamint a törvényi engedményre vonatkozó rendelkezéseitől.

A biztosítók, de ipari-kereskedelmi ügyfeleik jó része számára is fontos, hogy a mára szükségtelenül merevvé vált egyoldalú kogencia egyrészt a valóban garanciális jelentőségű szabályokra, másrészt a fogyasztói szerződésekre szűküljön.

A tervezet ezt a merevséget feloldva különbséget tesz: a cím nem minden szakasza egyoldalúan kogens, hanem egyes szabályai a fogyasztó, míg mások általában a biztosított javára egyoldalúan kogensek.

A Mabisz véleménye szerint sem indokolt egyrészt, hogy a javaslat a fogyasztó fogalmát kiterjessze a természetes személy fogyasztói körön túlmenően is védelemben részesülő személyekre is (5.34.§(3); mikrovállalkozás), másrészt a további különbségtételnek – amely a cím rendelkezéseinek alkalmazását amúgy is megnehezíti – nincs értelme és csupán a fogyasztó javára kell rögzíteni az egyoldalú kogenciát. Ez az 5: 419. § (1) és (2) bekezdésének egybeszerkesztésével megoldható.

A biztosítási cím egyoldalú kogenciájának kérdését a tervezet várhatóan úgy rendezi, hogy ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, illetve a biztosított javára térhet el a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre, a díjfizetés elmaradásának következményeire, a biztosított és a károsult egyezségére, a jelen címnek a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre, a fedezetfeltöltésre, a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségre, továbbá a törvényi engedményre, illetőleg az élet-, baleset- és betegségbiztosításra vonatkozó rendelkezésektől.

(A szabály elfogadása esetén talán már nem is kell felvetni, hogy az ún. nagykockázatokra vonatkozó szerződéseket a javaslat kifejezetten vegye ki a cím tárgyi hatálya alól és így azokra a kötelmi jog általános szabályai vonatkozzanak. Más megközelítésben ugyanígy feleslegessé válhat annak felvetése, hogy a javaslat vegye ki tárgyi hatálya alól a kizárólag professzionális biztosítási ügyleteket, amelyek esetében egyébként az általános szabályok által szinte kezelhetetlen, de a kereskedelmi szokások oldaláról indokolt eltérésekkel kell számolni. Ilyennek tekinthető – egyebek közt – a (tengeri) szállítmány-, a fuvarozói és a szállítmányozói felelősségbiztosítás, a viszontbiztosítás, a hitel- és a kezességi biztosítás.)

3.4. A kötelező és a nem piacképes biztosítás

A tervezet mostani alakjában már rögzíti: a kötelező és a nem piacképesbiztosítást jogszabály eltérően szabályozhatja. Továbbra is jogszabályi eltérésre lesz lehetőség – sőt szükség – a kötelező különösen a gépjármű-biztosításban, a tervezet ezért végül is lemondott az erre vonatkozó külön szabályozásról, mellőzve azt. Javasolni kellett azonban, hogy az utóbbira vonatkozó, némileg esetlegesnek tűnő, ámde a hatályos rendelettel (190/2004 (VI.8.) Korm. sz.r.) történt részletes szabályozás alapjait megkérdőjelező rendelkezéseket (5.444.§. 5.434.6.§) a tervezet ne tartalmazza. (A törvényi engedmény eltérő szabályozásának lehetőségéről egyébként amúgyis felesleges külön rendelkezni, amikor az általában való eltérés lehetőségét maga a javaslat is tartalmazza (5.419.§(3), ugyanez a helyzet a közvetlen perléssel (5.441.§.(1)).

Élő gyakorlati tapasztalat, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás piacosulása forrásban, talán lezárulóban van, mindenesetre e változásokhoz igazodó részletes, korszerű, rugalmas külön szabályozása, rendszeres változtatása indokolt, aminek a mai rendeleti keretek jobban megfelelnek (erre a felhatalmazást a javaslat, a fentiek szerint – helyesen – megadja (5.419.§(3)). A tervezet más szabályainak pedig csak bármilyen kötelező biztosítás esetében van értelme (pl. a biztosítási összeg kimerülése esetén követendő, károsultvédelmi érdekű eljárás 5.441.§).

A tervezet várhatóan mellőzi (a közvetlen perlés lehetővé tételének ma is érvényesülő kivételével) a gfb-re, valamint a felelősségbiztosítási összeg kimerülésére vonatkozó külön szabályokat

3.5. Az általános szerződési feltételek módosulása

Törvényi alapja lesz viszont nemcsak a reaktiválásnak, hanem az ún. átdolgozásnak is. Elfogadott lesz majd ui. olyan rendelkezés, hogy a szerződés fennállása alatt az általános biztosítási feltételek a következő biztosítási időszak első napjától kezdődő hatállyal (ténylegesen egyoldalúan) módosulhatnak. A kikötés érvényességének feltétele azonban további garanciális feltételek teljesülése.

A szövetség úgy foglalt állást, hogy a tartós jogviszonyok, mint éppen a biztosítás szabályozásának számot kell vetnie az egyedi veszélykörülmények változásával (ún. kockázatsúlyosbodás, ami a javaslatban, helyesen, meg is történik, 5.405.§). Az elmúlt évtizedek szabályozási gyakorlata másutt törvényes kereteket is teremtett azonban a biztosítási szerződésállományok módosítási lehetőségeinek, amelyek a szerződések feltételeit érinthetik. Külön garanciális szabályok megalkotására van szükség ahhoz, hogy a módosulási kikötésekkel törvényesen lehessen alakítani a tartós biztosítási jogviszonyokat. Ilyen megoldást a javaslat a betegbiztosítás erre utalni látszó szabályán kívül (5.474.§(1) azonban nem tartalmaz.

Kívánatos lenne azonban, ha a tervezet – nem is csak egyes biztosítási ágazatokra vonatkozóan, hanem általában – törvényileg rögzítené a módosulási kikötés tényállását nagyjából-egészében követve a hatályos gépjármű-felelősségbiztosítási jogszabály megoldását (190/2004 (VI.8).Korm.sz.r.18.§).

A szerződésmódosítás általános kötelmi jogi eszköztárát a tervezet általános része bővíti (előzetes kikötés esetén a szerződés tartalma egyoldalúan is módosítható 5.165.§(4)), az ún. módosulási kikötés törvényi tényállásával azonban – különös szabályként – a biztosítási cím tervezetének kell foglalkoznia; a körülmények megváltozásával foglalkozó 5.165, ugyanitt a (4)-ben egyébként utal is a jogszabályi eltérés lehetőségére.

Az általános szerződési feltételek módosulása a tervezet új 5:401. §-a alapján következhet be: (1) Az általános szerződési feltételek tartalmazhatnak olyan rendelkezést, amely szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy a szerződés fennállása alatt az általános biztosítási feltételek a következő biztosítási időszak első napjától kezdődő hatállyal módosulhatnak. A kikötés érvényességének feltétele a (2)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések megvalósulása. (2) A biztosító az (1) bekezdés szerinti módosulásról a (3) bekezdésben meghatározott következményekre történő figyelmeztetéssel egyidejűleg – a következő biztosítási időszak kezdete előtt legalább hatvan nappal köteles a szerződő felet írásban értesíteni. A figyelmezetés elmaradása esetén a szerződés az eredeti tartalommal marad hatályban. (3) Ha a szerződő fél a módosítást nem fogadja el, az arról szóló értesítést követően – a biztosítási időszak végére (utolsó napjára) legalább harminc nappal azt megelőzően – a szerződést írásban felmondhatja. Ha a szerződő fél nem él a felmondási jogával, a szerződés a biztosító által közölt módosítás szerint marad hatályban.

3.6. A biztosító hallgatásával létrejött szerződés sorsa

Továbbra is a biztosító hallgatásával, egyszerűsített lebonyolítással adhatók el a tömegtermékek. A Mabisz felvetése nyomán a díjszabásnak meg nem felelő ajánlat is érvényes, de hallgatás esetén nem jár a szerződés létrejöttével.

A Ptk. 537.§ .(3) bekezdése a kérdést ui. az alábbiak szerint rendezte: ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerződés eltér a biztosítási szabályzattól, a biztosító tizenöt napon belül írásban javasolhatja, hogy a szerződést a szabályzatnak megfelelően módosítsák. Ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen az ajánlat a biztosítónak kötvénykiállításra jogosult szervéhez beérkezett. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el, vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, az elutasítástól, illetőleg a módosító javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.

Ezt a konstrukciót váltaná fel a tervezetnek „A biztosító ráutaló magatartása fogyasztói szerződésben” elnevezésű 5:403. §.-nak az alábbiak szerint kiegészített szabálya; (a határidők meghosszabbítását is a Mabisz vetette fel.): (1) Ha a szerződő fél fogyasztó, aki a jogviszony tartalmára vonatkozó, a törvényben előírt tájékoztatás birtokában az ajánlatot a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tette, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra tizenöt napon, ha az ajánlat elbírálásához orvosi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül (kockázatelbírálási idő) nem nyilatkozik.

3.7. A biztosító kockázatviselésének kezdete

Már az Állami Biztosító által a Ptk. az 1978-ban történt módosításához készült javaslatban is felmerült a díjfizetéssel kapcsolatos szabályok reformjának szükségessége, a vita tehát most is csak a „hogyan” körül folyik.(4)

A tervezet vitatott új tétele szerint a biztosító kockázatviselése a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik. A biztosító kockázatviselésének kezdete, várakozási idő, 5:404. §.

A felek szolgáltatásai egymást kölcsönösen feltételezik, ezt az alapvető jogtételt, vagyis hogy biztosítási kockázatviselés csak a kikötött biztosítási díj megfizetése ellenében áll fenn, a javaslat szabályai nem tükrözik. Nemcsak a biztosítónak, hanem a biztosítottnak is alapvető érdeke ugyanis, hogy mindenkor biztonságban lehessen a tekintetben, hogy a helytállás, azaz a biztosítási fedezet díjfizetéssel fennáll és ha az esemény bekövetkezik, joggal számíthat kártalanításra. A Mabisz korábbi javaslata a Ptk. megoldását fenntartva ezért a biztosító kockázatviselését a biztosítási díj megfizetéséhez, vagy az ún. díjfizetési halasztáshoz mint feltételhez köti. Ez egyfelől összhangban áll a kialakult gyakorlattal, másfelől azzal a tapasztalattal, hogy a polgárok iskolázottsági szintjének emelkedése, üzleti ismereteinek gyarapodása, a vagyoni forgalomban való eligazodási képességük mellett nyilvánvaló, hogy a biztosító díjfizetéstől teszi függővé a kockázatvállalást és az esemény bekövetkezése esetén vállalt szolgáltatás teljesítését. Tudomásul kellett azonban venni, hogy a korszerű szabályozás – és gyakorlat – ezt a megoldást merevnek tartja, így a diszpozitív főszabály az, hogy a kockázatviselés-díjfizetés alakítása a felekre van bízva, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a felek a kockázatvállalásnak a díjfizetéstől függővé tételében továbbra is megállapodhatnak, amint azt eddig a törvény rendelte.

3.8. A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei

A díjfizetés mulasztásának egyoldalúan kogens következményei ugyanilyen alapvető jelentőségüek mindkét fél szemszögéből nézve. A javaslattal kapcsolatban kezdettől fogva az az ellenvetés fogalmazódott meg, hogy új szabálya (5.409.§(1) bizonytalan jogi helyzetet teremt, a mulasztó felet, vagyis a díjnemfizető biztosítottat hozza indokolatlanul kedvezőtlen helyzetbe, s az is, hogy a sorozatos szerződésszegés a tranzakciós költségek (akár havonta tértivevényes felszólító) indokolatlan növekedésével jár. Tény az is, hogy a díjfizetést részben vagy egészben mulasztó fél megintésének elmaradása a biztosítót hozza nehéz helyzetbe. A díj-nemfizetés és következményeinek a fogyasztó javára egyoldalúan kogens! szabályozása (5.426.§) az egyik legkritikusabb az új szabályok közül; az is kérdés, mi a kézhezvétel, hányszor lehet mulasztással is fenntartani a szerződést, lehet-e a sokszori megintésért költségeket felszámítani stb?

Várható volt tehát, hogy a tervezet új szabálya, élénk vitát fog kiváltani. A vitában hivatkozás történt a hazai biztosítók törvényrontó gyakorlatára, illetőleg külföldi megoldásokra is. A Mabisz részéről aggódtak, hogy a modell működőképes lesz-e. Felvetették, hogyan alakul a jogi helyzet, ha tevéssel vagy nemtevéssel, de megintésre egyáltalán nem kerül sor, illetve ha azt nem bizonyítják pl. tértivevénnyel. (E kérdésben külön vita bontakozott ki. Volt olyan álláspont, hogy ezt a költséget a díjaknak el kell bírniuk, ez, úgymond, a rend ára. Más felfogás szerint ez indokolatlan, különös figyelemmel arra, hogy az ügyfél mulasztásáról van szó és arra is, hogy más vállalkozók, pénzügyi szolgáltatók nem keveredhetnek ehhez hasonló jogi helyzetbe, mert nincs ilyen előírás [pl. bankkölcsön törlesztő részletének késedelmes fizetése]). Felvetették, hogy a függő helyzetnek az időszak elteltével véget kell vetni, míg mások a határidőket is hiányolták, pl. díjperlés esetén.

A tervezet szabályának elemző értelmezése nyomán a felvetések nyomán módosított szöveget végül a Mabisz is elfogadhatónak tartotta. A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei módosított szabálya szerint ui. ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító a következményekre történő figyelmeztetés mellett a szerződő felet a teljesítésre a felszólítás kézhezvételétől számított harminc nap póthatáridővel írásban felhívja. A póthatáridő eredménytelen elteltével a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal megszűnik, kivéve ha a biztosító a díjkövetelést bírósági úton érvényesíti. A fentiek elmaradása esetén a biztosítási szerződés díjfizetés hiányában a biztosítási időszak végén megszűnik.

1.) Az alapeset, hogy ti. a biztosító küld felszólítót és a megküldést bizonyítani is tudja. Ha a biztosítási időszak folyamán ezt bármikor megteszi, elérheti a biztosított részéről az önkéntes jogkövetést, illetve az időszakra nézve perrel kierőszakolhatja a szerződés fennmaradását, illetve a díjfizetést.

2.) Abban az esetben, ha akár úgy dönt a biztosító, hogy nem küld felszólítót (valószínű azonban, hogy a felügyelet közigazgatási eszközökkel szankcionálna egy, ilyesfajta, a szerződések nagy tömegére vonatkozó mulasztást), vagy az elküldést nem tudja bizonyítani, a szerződés díjfizetés nélkül érvényben marad az időszak leteltéig és a biztosító nem jut hozzá a díjhoz.

Külön kell foglalkozni azzal az esettel, ha az esedékességet követően – bármikor – bekövetkezik a biztosítási esemény. Az első pontbeli esetben a két időpontnak nincs köze egymáshoz, illetve annyiban van, hogy a mulasztó biztosított kockázata vajon a biztosítási esemény a póthatáridő leteltét megelőzően vagy azt követően következik-e be. Ha felszólítás nem történt vagy nincs bizonyítva és a biztosítási esemény az időszak lejártáig bekövetkezik, a biztosítónak is lehetősége van arra, hogy a kárbejelentés kapcsán a maga részéről a díjat követelje, vagyis hogy átadja a felszólítót az ügyfélnek és az átvételt igazoltassa is vele. Ezek után az ügyfél köteles lesz majd a lejárt díjat megfizetni, illetve a felek megállapodnak majd a kölcsönös tartozások elszámolásának módjában. (A minősítésnek ezt az elemét még pontosítani kell és meg kell vizsgálni, hogyan és miképpen van beszámításnak helye, nehogy olyan jogi helyzet álljon elő, amelyben az ügyfél megkapja a kártalanítási összeget, a biztosító pedig fut a pénze után A formális dogmatikai érvelés ezzel szemben az lehet, hogy díjfizetéssel érvényben tartott szerződés hiányában a biztosító szolgáltatása sem esedékes a káresemény bekövetkeztének időpontjában).

Az új szabályok alkalmazása kapcsán felvethető, hogy a jogkövetkezmények mérlegelését a biztosítóra lehet bízni; a felszólítás meg nem történte mindenesetre hátrányosabb következményekkel jár számára- de mégsem aránytalanul súlyosabb. Az pedig, hogy most már nem a megérkezést, hanem a feladást kell bizonyítani, a biztosító számára könnyítést és jóval kisebb költségterhet jelent.

Fel kellett ismerni azt is, hogy a tervbe vett megoldás sem alkalmas igazán a kötelező gépjármű-biztosítással elérni kívánt jogpolitikai célok szolgálatára.

Ott ugyanis annak van jelentősége, hogy lehetőleg a törvény erejénél fogva azonnal, tényleges díjfizetéssel hatályosuljanak a szerződések.

Elfogadhatatlan egy olyan megoldás, amelyben a biztosított potenciális károkozók tömegei nem fizetnek díjat, a biztosító díjfelszólításának megtörténtét, elküldését sikerrel vitatják, díjat pedig legfeljebb a káresemény bekövetkezte kapcsán hajlandók fizetni. (Tömeges méretekben egyébként általában véve is tűrhetetlen, hogy a biztosítási díjat – ha egyáltalán – jelentős kamatveszteséggel fizessék meg, különösen, hogy a késedelmi kamat és a költségek felszámításának – a díjperlés esetét kivéve – nem is alakult ki megfelelő gyakorlata.) Az utóbbi megfontolások miatt volt szükség a díj-nemfizetés kapcsán előálló, némiképp tisztázatlan függő jogi helyzet időbeli keretek közé szorítására a biztosítási időszak elteltéig. Tartani kellett ugyanis attól, hogy különben a díjfelszólításra esetleg évek elteltével is sor kerülhetne, illetőleg a díj-nemfizetéssel örökké érvényben levő szerződésre alapítva évek múltával is kárigényt érvényesíthetnének.

Ez még akkor sem kívánatos, ha a kár ellenében ilyenkor is mód lenne a kamatokkal, költségekkel növelt hátralékos díj beszámítására.

Összegezve: korszerűsödik a díjfizetés módja, egész rendszere. Változik a lebonyolítás módja és a díj-nemfizetés jogkövetkezményei is; elegendő lesz azonban a díjfelszólító elküldését bizonyítani a biztosító részéről (esetleg e-mailen?) de ha mégsem került sor rá vagy nincs bizonyítva, a szerződés a biztosítási időszak eltelte után már nem állhat fenn dijfizetés nélkül. Nem kell tehát milliókat tértivevényre költeni és nem maradnak fenn az idők végeztéig tisztázatlan jogi helyzetek sem.

3.9.További változások

– A kockázatsúlyosbodás új szabályával (A biztosítási kockázat jelentős növekedése 5:405. §) kapcsolatban tudomásul kellett venni, hogy egy ilyen lépésre – a direktbiztosító ügyfeleinek védelmében – csak a szakhatóság (PSZÁF) azonnali hatályú megállapító határozata nyomán kerülhessen sor. Az új szabály szerint a biztosító javasolhatja a szerződés megfelelő módosítását, vagy azt felmondhatja azon biztosítási kockázatok vonatkozásában, amelyekre nézve viszontbiztosítási fedezete a szerződéskötést követően az érdekkörén kívül eső okból lényegesen csökkent vagy megszűnt és emiatt e kockázatok további vállalására nem képes.

  • Az együttbiztosítás tervezetbeli fogalmából, (5:400. §) mellőzve lett, hogy a szerződés tartalmára is a vezető biztosító által alkalmazott általános szerződési feltételek az irányadók
  • A változás-bejelentési kötelezettség (5:411. §) körében pedig kimondásra kerül majd, hogy lényeges körülménynek minősül a szerződő fél (biztosított) lakcímének megváltozása is.
  • A közlési és a változás-bejelentési kötelezettség megszegésének következményei körében (5:414. §) mellőzve lett, hogy nem hivatkozhat a biztosító a közlésre irányuló kötelezettség megsértésére, ha bizonyítják, hogy a szerződő fél, illetve a biztosított jóhiszemű volt és a kötelezettségszegést a biztosító megbízása alapján eljáró biztosításközvetítő okozta.
  • A biztosítási egyesületek, magánnyugdíjpénztárak ügyében (Biztosítási szerződések cím rendelkezéseinek kiterjesztése, 5:420. §) az az álláspont alakult ki, hogy elfogadható, a cím rendelkezéseit alkalmazni kell az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra is. Vita volt azonban abban, mellőzhető-e a (2) bekezdés, amely szerint ha törvény eltérően nem rendelkezik, e cím rendelkezéseit alkalmazni kell a magánnyugdíjpénztár és tagja, valamint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár és tagja közötti jogviszonyra is. Ez a szabály mellőzve lett, így a biztosítási cím rendelkezéseit kell csak az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra kell alkalmazni, a magánnyugdíjpénztár és tagja, valamint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár és tagja közötti jogviszonyra azonban nem.
  • A tervezet sokat vitatott szabálya szerint (Rendkívüli felmondás kárbiztosítás esetén, 5:432. §) a szerződést bármelyik fél írásban harminc napra felmondhatja, ha a másik fél lényeges szerződési kötelezettségének – tizenöt napos póthatáridő mellett közölt előzetes írásbeli figyelmeztetés ellenére – nem tesz eleget. A többféle megoldást felmutató vita hozadéka, hogy szükségtelenné vált a kárbiztosításban rendkívüli felmondásról rendelkezni, mert azt a törvény általános szerződési szabályai erre az esetre nézve is megfelelően rendezik, figyelemmel a tervezet 5:114.§(2)bek.-re.
  • A felelősségbiztosítás szabályainak újralkotása, bővítése – részben szövetségi kiegészítésekkel – a tervezet fontos vívmánya. (Újít a tervezet pl. amikor leszögezi – 5:434. § [A biztosító helytállási kötelezettségének kizárása] –; érvényes a biztosítási szerződés azon rendelkezése, hogy a biztosító a biztosított szándékos károkozásáért történő helytállási kötelezettségét kizárja. Sokat vitatott volt továbbá a 5:436. § A biztosítási esemény bejelentése kapcsán az a kitétel, hogy a bejelentési kötelezettség teljesítése – úgymond – nem lehet a biztosítási esemény meghatározásának eleme. Ezt váltja fel egy olyasféle megfogalmazás, hogy a biztosítási esemény bejelentésére a biztosítási szerződésben legalább harminc nap kiterjesztett bejelentési időt kell meghatározni.)

A szövetség észrevételei nyomán is remélhető, hogy a tervezet erősíti a felelősségbiztosítás (passzív) jogvédelmi szerepét – a költségek megfelelő kezelésével (A felelősségbiztosítás fogalma 5:433. §). Ha tehát a biztosítás a védelem költségeire is kiterjed, azok akkor járnak, ha a biztosító útmutatásai nyomán merültek fel. A biztosítónak az útmutatása nyomán vitt jogvita és a védelem költségét, továbbá a kamatokat azonban akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget meghaladják. A biztosított követelésére a biztosítónak a költségeket meg kell előlegeznie.

A szövetség észrevételei nyomán módosuló tervezet a felelősségbiztosítási jogviszony felei jogait – kötelezettségeit tovább részletezi: Ha ugyanis a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelősségét vagy összegszerű helytállási kötelezettsége mértékét nyilvánvalóan megalapozatlanul vitatja, a biztosító jogosult a károsultnak teljesíteni. Az alaptalan tagadás többletköltségei a biztosítottat terhelik, ha pedig azokat a biztosító viselte, a biztosított azokat neki visszafizetni tartozik. Másrészt azonban a biztosított a biztosító előzetes hozzájárulása nélkül egészben vagy részben sem ismerhet el, fizethet meg vagy teljesíthet bármilyen egyéb módon kártérítési követelést. Érvényes lesz a biztosítási szerződésnek az a kikötése, hogy a biztosított a felelősségbiztosítási szerződésre alapított követelését a biztosító hozzájárulásával jogosult másra engedményezni. (A biztosító szolgáltatása 5:437. §., A biztosított és a károsult egyezsége, 5:439. §) Nem hivatkozhat azonban a biztosító arra, hogy a harmadik személy követelésének a biztosított által történt elismerése hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott, vagy – a szövetség álláspontja szerint és – a körülmények között a biztosított nyilvánvalóan nem tagadhatta meg az elismerést (A biztosított és a károsult egyezsége, 5:439. §).

  • Az életbiztosítás szabályaival kapcsolatban a lefolyt vita nyomán kiemelendő, hogy nemcsak a halál esetére szóló életbiztosítási szerződésben lehet kedvezményezett a szerződésben megnevezett személy (és a többiek). (A kedvezményezett 5:442. § )
  • A betegségbiztosítás egyoldalúan kogens tervezeti szabályai Felmondás betegségbiztosítás esetén, 5:474.§) tiltják a kockázatsúlyosbodási szabályok alkalmazását; ugyan a felek a szerződésben megállapodhatnak abban, hogy a biztosított egészségi állapotának a biztosítási szolgáltatás tartós igénybevételét eredményező megromlása esetén a biztosító arányos pótdíj érvényesítésére, vagy a szolgáltatás időbeli korlátozására jogosult, a betegségbiztosítást a biztosító viszont még rendes felmondással nem szüntetheti meg. A szövetség álláspontja szerint a magán-betegségbiztosítás művelése – már csak a fenti korlátok miatt is – csak úgy képzelhető el, ha az általános, az egész veszélyközösséget érintő változások miatti módozati egyensúly megbomlása esetén mód van az állomány szanálására, úgy, hogy a biztosító a megállapodás szerinti díj újbóli megállapítására jogosult: a) szolgáltatási szükségletnek a megállapodás szerinti díj számítási alapjaihoz viszonyítva bekövetkezett, nem átmeneti, előre nem látható változása miatt b) a díjnak a módosított kalkulációs alapoknak megfelelő újbóli meghatározása azért szükséges és indokolt, hogy a biztosítási szolgáltatás tartós teljesíthetőségét biztosítsa, feltéve, hogy ezt egy független szakértő a kalkulációs alapokat és az a) és b) pont szerinti feltételeket felülvizsgálja és azokat igazolja.

Online ügyfélszolgálat

Az online biztosítás előnyei

  • vezető biztosítók ajánlatai egy helyen
  • online kedvezmény
  • szakértő segítség a választásban
  • nem kell sehová sem elmennie
  • díjmentesen intézzük biztosítását
  • árgarancia

Egyszerű, gyors, kényelmes... online biztosítás.

 

Elérhetőségeink

Tel: (06 1) 999 7575
Fax: (06 1) 999 7576
kapcsolat@biztositas.hu

Keresés az oldalon