Ha valaki éppen „rossz helyen és rossz időben van”, minden összeesküszik ellene és a féltett családi gépjármű összetörik, akkor és ott nyerhet értelmet a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás mögött rejlő tartalom. A KGFB átkötési időszakában talán kevesebb figyelmet kap a balesetek során követendő eljárás. Praktikus összefoglaló az autózás kevésbé napfényes oldaláról.

A rosszabb, de egyszerűbb eset, ha mi vagyunk a baleset során a vétkesek. Ilyenkor nagyon fontos, hogy legyen érvényes biztosításunk, mert ha nincs, akkor a károsultak a kárérték nagyságától függően (pl. egy 20 milliós autócsoda esetén) akár az otthonunkat is elperelhetik. Nem kell megijedni, ha csak néhány nappal csúsztunk le a biztosítási díjak befizetésével. A szerződés ugyanis csak a díj esedékességétől számított 30 nap elteltével szűnik meg, tehát a biztosító 30 napon belül a felelősségbiztosítás terhére még köteles helytállni az okozott kárért. A díj megfizetése a közhiedelemmel ellentétben a mi kötelezettségünk még akkor is, ha a biztosító nem küldi a csekket, vagy nem hívja le a díjat a számlánkról. Fontos tudni, hogy ha már hosszabb időre elfelejtettük a díjfizetést, és biztosításunkat „díj nemfizetés” okán megszüntették, akkor az adott évben csak annál a biztosítónál köthetjük meg újra a szerződést, ahol a szerződésünk megszűnt. Hiába kötünk ugyanis egy másik biztosítónál új szerződést és fizetjük a díjakat, az érvénytelen, az autónk pedig kötelező biztosítás nélküli lesz, annak minden következményével.

Ha mi vagyunk a vétlen fél, akkor sokkal többet kell tudnunk a kötelező felelősségbiztosításról, hogy a kárrendezés során ne úgy érezzük: a biztosító csak élősködő az autós „pénztárcáján”. Ezért néhány szóban a fő pontokat összefoglalva megpróbálom megvilágítani a teendőket és a veszélyes buktatókat. Első lépésként a baleset után ki kell tölteni a baleseti bejelentőt, tanúkat kell keresni, és ha tudunk, készíteni kell néhány képet (pl. mobillal). Ha személyi sérülés történt, vagy gyanúnk szerint a károkozó ittassága okozta a balesetet, ki kell hívni a rendőrséget. A biztosítót nem köti a rendőrség által lefolytatott szabálysértési eljárásban megállapított tényállás, mivel a biztosító a kártérítési követelések jogosságát a rendelkezésre álló tények és adatok összevetése alapján, a biztosított kártérítési felelősségéhez mérten köteles megállapítani. A rendőrségi határozat azonban – amit a bíróság kérhet ki a hatóságtól – nagy segítséget nyújthat egy, a biztosító vagy a károkozó ellen indított, a kártérítési igényt érvényesítő perben.

Mindenképpen ügyelni kell, hogy a helyszínt csak akkor hagyjuk el, ha már minden a károkozót azonosító adat birtokában vagyunk.

Bár a polgári törvénykönyv kimondja, hogy a balesetből fakadó kártérítési követelés három év alatt évül el, azonban a káreseményt – annak bekövetkeztétől számított – 30 napon belül kötelesek vagyunk bejelenteni a károkozó biztosítójának. A határidő elmulasztása esetén – kivéve, ha bizonyítjuk, hogy az önhibánkon kívül történt – a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei (pl. késedelmi kamat a káresemény és bejelentése közötti időszakra) a biztosítóval szemben nem érvényesíthetőek.

A kárfelmérés során érdemes jelen lenni, hogy ha a kárfelmérő megállapításával nem egyezik a véleményünk, akkor azt a jegyzőkönyvbe vetethessük a későbbi vitás helyzetek elkerülése érdekében. A biztosító többször is nyilatkoztathatja a felelősség tekintetében a károkozót, azonban még a kárleírások egyezősége esetében (mikor a károkozó és a károsult a balesetről ugyanazt állítja) sem köteles az érintettek által közösen elfogadott verziót figyelembe venni. Akár a rendőrség által a károsult fél vétlenségéről kiadott igazolás ellenére is megállapíthat kármegosztást, vagy elutasíthatja a kárigényt, így védekezve az olyan gyakorlat ellen, mikor plusz jövedelem érdekében M4-s bonus-malus osztályba sorolt vagy céges autó kötelezőjére olyan baleseteket is megpróbálnak „elszámoltatni”, amelyek soha nem, vagy egészen másként történtek meg.

Sajnos még sok gépjármű tulajdonosban felmerül a kérdés, hogy mi is az a bonus-malus? Röviden megfogalmazva a bonus jelentése kármentességi díjkedvezmény, a malus alatt pedig a károkozás miatti pótdíjat kell érteni. Míg a személyautóknál bonus osztályból 10 darab van, addig malus osztályból csak 4. Haa tárgyévet megelőzően a megfigyelési időszakban, de minimum 9 hónapig balesetmentesen közlekedünk, akkor a szerződés egy osztályt emelkedik, ha pedig balesetet okoztunk, akkor a kár nagyságtól függetlenül két osztályt romlik a szerződés besorolása. A jogalkotó azonban meghagyta a lehetőséget a biztosítottnak, hogy ha akarja, akkor a kártérítés összegéről szóló írásbeli értesítést követő hat héten belül megfizesse a kárösszeget – jellemzően a csekély kárral járó balesetek esetében – a biztosítónak, így a bonus-malus besorolása nem romlik.

Amennyiben elutasították kárigényünket vagy a kártérítés összegét vitatjuk, de meg vagyunk győződve saját igazunkról, akkor a felmerült jogvitát az illetékes bíróság előtt indított eljárás útján rendezhetjük.

Emellett megpróbálhatjuk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete – mint a biztosítók felügyeletét is ellátó szerv – segítségét igénybe venni. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a Felügyelet hatásköre nem terjed ki a károsult és a biztosító között fennálló jogvitába történő beavatkozásra, illetve e jogvitában érdemi döntés meghozatalára. A Felügyelet csak akkor járhat el, illetve abban az esetben segíthet, ha a biztosító a kárügyintézéssel kapcsolatos eljárási szabályokat sértette meg. Elsősorban akkor érdemes ezt az utat választani, ha az ügyintézés már nagyon hosszan elhúzódik, hiszen túl gyors megkeresés esetén a biztosító hivatkozhat arra, hogy a megalapozottság (jogalap) kérdésében a tényállás teljes körű felderítése elengedhetetlen.

A gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló kormányrendelet 2007. július 1-jével hatályba lépett rendelkezései szerint a biztosító a bejelentés után köteles felmérni a kárt, és három hónapon belül, ha a felelősség nem vitás – miután dönt a jogalap kérdésében (tudniillik arról, hogy ki a felelős és milyen mértékben) – meghatározni a kár összegszerűségét (számla vagy átalány alapján) és kártérítési javaslatot tenni a károsultnak. Ha a jogalapot, vagy a kár nagyságát nem lehet egyértelműen megállapítani, akkor indoklással ellátott választ kell adnia a károsultnak a kárigényben foglalt egyes követelésekre, hogy pl. miért nem elegendő a jogszabályban meghatározott három hónap az eljárás lezárásához.

A kormányrendelet módosítása tehát a „nem vitás” esetekre vonatkozóan határozott meg három hónap időtartamot, a vitás esetekben csak tájékoztatási kötelezettséget írt elő a biztosítók részére. Hogy a biztosítók is érdekeltek legyenek a kárügyek gyors lezárásában, a polgári törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, így a kártérítési összeg után késedelmi kamat érvényesíthető a károsodás bekövetkeztének időpontjától. Fontos tudni azonban, hogy a kártérítési igény megalapozottságának elbírálására és a kártérítési összeg megállapítására a biztosítónak csak a lényeges információk birtokában van lehetősége, tehát a késedelmi kamat csak a szükséges dokumentumoknak a biztosítóhoz történő megérkezése időpontjától érvényesíthető.

Kártérítés címén a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Lefordítva, ha a baleset során nem kizárólag a gépjárműben keletkezett kár, hanem ezen túl még esetleg személyi sérülés is történt, vagy egyéb vagyontárgyakban (szemüveg, ruházat stb.) is kár keletkezett, illetve mindenképpen szükségünk van gépjárműre és a javítás idejére kölcsönzött gépjármű bérletének díját is fizetjük, a biztosító ezek után köteles – indokolt mértékben – helytállni, amennyiben ezt jelezzük felé.

Az ilyen kárigények esetében a kártérítési összeg nagyságára nincsenek kőbe vésett szabályok, ezek általában a biztosítói és bírósági gyakorlat alapján kerülnek meghatározásra, de a biztosítók a polgári törvénykönyvben meghatározott „káron szerzés” tilalmát szigorúan alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy a károsult nem gazdagodhat a káresemény kapcsán, tehát egy 70%-os műszaki állapotú öreg autó totálkárral járó balesete esetén a károsult nem kaphat egy új autó árát elérő kártérítést, hiszen ezzel jobb helyzetbe kerülne, mint a baleset előtt volt. Ez igaz a fentebb említett, nem a gépjárművet érintő – ruha, szállított áru stb. – károkra, személyi sérülésekből és elmaradt haszonból fakadó hátrányokra is. Természetesen, ha a baleset totálkárral végződött, a biztosítónak a vagyoni hátrány csökkentése érdekében az új gépkocsi vásárlásakor felmerülő költségeket (átírási díj stb.) is meg kell térítenie.

Totálkár esetén probléma szokott még lenni a roncsérték meghatározása. Például, ha egy a balesete előtt 500 000 forint értékű autó roncsértékét a biztosító 300 000,- forintra értékeli és a károsultnak csak 200 000, forintra kártérítést ajánl, a károsult azonban nem talál olyan kereskedőt, aki a roncsértéken, vagy magasabb áron megvenné a roncsot. Ebben az esetben a károsult az erről szóló dokumentumokat (kereskedői ajánlatokat) a biztosító rendelkezésére bocsátva kérheti, hogy a biztosító a kialakult gyakorlat szerint a vele szerződésben álló kereskedőknél az értékesítésben segítsen, vagy a sérült gépjármű tényleges ára és a megállapított roncsérték közötti különbözetet térítse meg.

Vannak olyan esetek, mikor a károkozónak nincs érvényes biztosítása. Ekkor sem kell minden esetben a bírósági utat végigjárni, mivel a MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége, mint a kártalanítási számla kezelője) a kártalanítási számla terhére az ilyen balesetből fakadó károkat is rendezi. Ekkor bármelyik biztosítóhoz fordulhatunk, hogy szívességi kárfelmérés keretében készítse el a káranyagot és továbbítsa a MABISZ részére. Abban az esetben is így kell eljárnunk, ha ismeretlen gépjármű okozta a balesetet – például a károkozó anélkül hagyta el a baleset helyszínét, hogy azonosíthattuk volna a gépjárművét –, mivel ilyenkor is a kártalanítási számla kezelője áll helyt – jogszabályban foglalt korlátokkal – az okozott kárért. Amennyiben a későbbiek folyamán az ismeretlen gépjármű beazonosíthatóvá válik az elévülési időn belül, vagy az érintett biztosítójától, vagy a károkozótól, vagy a MABISZ-tól kérhetjük azon kárunk megtérítését, amelyet a MABISZ még nem rendezett.

(A cikk a PSZÁF 2007. novemberi hírlevelében jelent meg. A szerző a PSZÁF Panaszkezelési Főosztályának a munkatársa)

Vissza a lap tetejére