HOGYAN LEHETSZ TUTI VESZTES?

Az író az élet szinte minden területéről tud példát adni ehhez a törekvéshez: olyan emberek példáját, akik teljesítménye alaposan elmarad az átlagtól. Könyvünk arra a megdöbbentő következtetésre jut, hogy ezek a nagyon különböző emberek ugyanazt a stratégiát alkalmazzák. Ők – a profi lúzerek – oly könnyedén és vidáman buknak el bármit, hogy nem is nagyon figyelnek rá, szinte nincsenek is tudatában annak, ami történik velük. A könyv szemléletesen bemutatja, mi az, amit a kiemelkedő sikertelenek következetesen gondolnak, mondanak és tesznek, illetve többnyire mit nem tesznek, hogy elrontsák a siker esélyét – tehát e könyvben egybegyűjtve találhatjuk meg mindazokat a stratégiákat, amelyeket semmiképp ne kövessünk, ha nem akarunk veszíteni.

Figyelmeztetés! Ne próbáld ki a könyvben tárgyalt technikákat! Amennyiben megfogadod e tanácsot, a kiadót semmilyen felelősség nem terheli, ha a könyv elolvasása után váratlan sikereket érsz el karrieredben vagy magánéletedben!

Bevezetés

A legnehezebb dolog a gondolkodásunk megváltozatása. Én Angliából, Yorkshire megyéből származom, ahogy feleségem nagybátyja, Richard is. A yorkshire-iek híresek józan, földhözragadt gondolkodásukról. Egyesek ezt konokságnak neveznék, de nincs igazuk.

Egy szép napon a Gágogó libához címzett helyi kocsmában üldögéltem Richard bácsival, és arról beszélgettünk, hogy felesége, Anne-Marie néni kisebb szemműtétnek kénytelen alávetni magát. A sebész azt mondta, hogy Anne-Marie a lézeres operáció után 24 órán belül képes lesz szemüveg nélkül látni. Richard bácsi ezt nehezen tudta elképzelni.

Igyekeztem valamivel megnyugtatni Richard bácsit. Elmeséltem neki, hogy épp egy nappal korában részt vettem egy konferencián, ahol az egyik előadó egy amerikai hölgy volt, az alternatív gyógymódok világhírű specialistája. Arról beszélt, hogyan gyógyította ki magát daganatos betegségéből mindössze 6 hét alatt. Elmagyarázta, hogy a sejtregeneráció révén idővel mindannyian új testet kapunk, és hogy különböző testrészeink különböző sebességgel regenerálódnak.

Rámutatott például, hogy ha lebarnulunk a napon, körülbelül 2 hét kell ahhoz, hogy a barnaság elhalványuljon. A bőr sejtjei ennyi idő alatt képesek ugyanis regenerálódni. A májnak körülbelül 3 hónapra, a belső gyomorfalnak 3 hétre, a szemgolyó sejtjeinek 24-48 órára van szükségük az újraképződéshez. Ezek szerint 1-2 nap alatt teljesen új szemgolyók boldog tulajdonosai lehetünk.

Ha valakit érdekelne, a hölgy azt is elárulta, miért lesz beteg az ember, és hogy lehet, hogy például a megbetegedett májat a testünk nem helyettesíti egy egészségessel. A válasz – mint mondta – az, hogy minden sejtnek van programja vagy memóriája. A betegség miatt ezek a programok megváltozhatnak, ezért egészséges szövetek és szervek létrehozása helyett továbbra is egészségteleneket gyártunk. Véleménye szerint azért tudta mindössze másfél hónap alatt eltüntetni saját, kosárlabda méretű tumorát, mert sikerült elérnie, hogy a hibás program megszakadjon, azzal, hogy egészséges programot indított el a sejtekben.

Amikor mindezt elmondtam Richard bácsinak, tudják, mit mondott? Azt, hogy „F*****g!”. (Ez a népszerű yorkshire-i káromkodás egy jellegzetes férfi anatómiai egységre utal.)

Nincs szükség Richard bácsiénál nyitottabb gondolkodásra ahhoz, hogy a lehető legtöbbet kihozza az ember ebből az útmutatóból. Továbbra is gondolja csak azt a kedves Olvasó, amit mindig is gondolt: hogy úgyis csak azt fogja megtudni, amivel eddig is tisztában volt. Vagy ahogy valaki mondta: „Ha az ember azzal a választással kerül szembe, hogy meg kell változtatnia a véleményét vagy be kell bizonyítania, hogy véleményváltoztatásra nincs szükség, szinte mindenki rögtön nekiáll a bizonyításnak.”

Ezt a könyvet akkor kezdtem el írni, amikor olyan mélyenszántó kérdések foglalkoztattak, mint: „Mi a titka annak, hogy az ember kimagaslóan sikertelen legyen?” „Bárki lehet profi lúzer?” „Ha valaki már sikertelen lett, hogyan őrizheti meg ezt az állapotot tartósan?” és: „Miért van szavatossági idő a savanyú káposztán?” az utóbbi kivételével az összesre sikerült megtalálnom a választ.

Miután az élet szinte minden területéről tanulmányoztam olyan embereket, akiknek a teljesítménye nagyon elmaradt az átlagtól, arra a megdöbbentő következtetésre jutottam, hogy ezek a nagyon különböző emberek ugyanazt a hatékony sikertelenségi stratégiát alkalmazták. Ugyanazokat a tökélyre fejlesztett eszközöket vetették be nap mint nap, és hosszú évekig stabil lúzer-szinten tartották magukat.

A sikertelenségnek azonban ára van. Ki hinné, hogy valójában sokkal több energia kellhet ahhoz, hogy megbukjunk az élet minden terén, mint ahhoz, hogy rendkívüli sikert érjünk el? Ez többek között azzal indokolható – mint később részletesen kifejtem -, hogy a sikeres emberek sosem érzik úgy, hogy a megélhetésükért dolgoznak, míg a legtöbb sikertelen nem szereti vagy egyenesen utálja a munkáját és vért izzad, hogy egy helyben toporogjon. Sőt a sikeresebb lúzerek képesek visszalépést produkálni a munkahelyi szamárlétrán!

Mit állapítottam meg, amikor a legtehetségesebb lúzereket tanulmányoztam? Nos, nézzünk végig rokonainkon, barátainkon, kollégáinkon! Ebben a válogatott társaságban a sikertelenség természetes közeg. Számukra a kudarc olyan könnyű, mintha az ébresztőórát állítanák be vagy szunyókálnának néhány percet. Az igazság persze az, hogy legtöbbjükben a kudarc nem tudatos folyamat. Úgy tudnak szinte mindent elbukni, hogy nem is gondolnak rá. A következő néhány percben szemléletesen bemutatom, mit gondolnak, mondanak és tesznek – illetve mit nem – a legeredményesebb lúzerek a sikeres élet elkerülése végett.

Az objektivitás kedvéért – kontrollcsoportként – természetesen sok évig tanulmányoztam sikeres szervezeteket és embereket is. Úgy gondolom, ha megismerjük egyéni sikerstratégiáikat, aztán éppen az ellenkezőjét tesszük, könnyen gyakorlatot szerezhetünk a gyors és sikeres bukások terén. Bár tudom, nem mindenki törekszik a maximalizmusra – még kudarcokban sem.

A következő oldalakon felfedem a sikertelenség titkos, de kipróbált 44,5 lépését. Aki követi őket, garantáltan parkolópályára állítja az életét. A sikertelenségi recepthez az alábbi használati utasítást szeretném mellékelni.

Ne-olvasd-el idézetek


„Már majdnem megvettem A pozitív gondolkodás hatalma című könyvet, aztán arra gondoltam: ugyan mire lenne ez jó?” – ismeretlen


Semmi sem képes az embert jobban feldobni, mint egy jó idézet. ha mást nem, legalább megnevettet. Ezért is fűszereztem ezt a kézikönyvet inspiráló, a világ legnagyobb elméitől származó mélyenszántó és néha mulatságos gondolatokkal. Ha gondosan kerüljük az idézeteket, valamint a bölcsesség és szellemesség egyéb forrásait, képesek leszünk teljesen motiválatlanok és jelentéktelenek maradni.


Kudarcreceptek

A tudás hatalom – szokták mondani. Nem igaz! Az számít, mihez kezd az ember azzal, amit tud. Ha valaki sosem veszi a fáradságot, hogy elolvasson egy könyvet, gyakorlatilag analfabétának tekinthető. Ezért erősen ellenjavalt bármelyik egyszerű gyakorlatot elvégezni az itt leírtak közül! Csak azért illesztettem ezeket a gondolatébresztőket a könyvbe, hogy mindenki pontosan lássa, mit kell kerülnie. lerontaná a tartós alulteljesítésre való esélyeket, ha akár csak véletlenül is kipróbálnánk őket.


Ábrák

Nincs üzleti, karrierépítő és személyiségfejlesztő könyv ábrák nélkül, ezért úgy döntöttem, én sem hagyhatom ki őket. Legyen az alábbi az 1. ábra


1.ábra: Az ábrák és táblázatok hatása az olvasókra

Gondolatok

Scott Fitzgerald szerint: „Az elsőrangú intelligencia próbaköve az a képesség, hogy az agy egyidejűleg két ellentétes gondolatot forgat magában, mégis működik tovább.” Anélkül, hogy füstölni kezdene az agyunk. A sikeresek egyik titka az, hogy nyitottak az új gondolatokra, még akkor is, ha bizarrnak tűnnek és addigi elveikkel nem egyeztethetők össze. A profi lúzerek persze elefántcsonttoronyból szemlélik a világot – biztonságos megoldás, senki ne kockáztasson!

Javaslom továbbá, hogy ne a könyvben leírt gondolatokra koncentráljunk, hanem mindenki kössön bele inkább a hibákba! Scott Fitzgerlad mondanivalóját például Janusszal, a kétarcú görög istennel is illusztrálhattam volna. Ő a szó szoros értelmében képes lett volna egyszerre két gondolattal megbirkózni. A szemfüles olvasók itt már felkapják a fejüket: „Várjunk csak, Janus nem római isten volt?” Rendezhetnénk hiba-vadászatot, de ha valaki valóban el akarja sajátítani a professzionális lúzerség alapjait, inkább a könyv erényeit tartsa sem előtt! A hibákra természetesen e-mailben is felhívhatnánk a figyelmemet – de kérem ne tegyék!

Végül a legfontosabb jó tanács A profi lúzer kapcsán: hagyjuk az éjjeliszekrényen porfogónak! Jó porosan igen hatásos emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy a legrosszabb dolog, amit valaha tehetnénk azért, hogy lúzer-életpályánkat szabotáljuk, az, hogy érdeklődünk az új gondolatok iránt.

Sok sikert kívánok a teljes sikertelenséghez vezető úton!


U. i.: Jó hírem van! Lehet, hogy mindannyian repülőrajtot vettünk a sikertelenség pályáján. Egy tanulmány szerint az Egyesült Királyságban az emberek 10%-a úgy gondolja, jobb lenne, ha halott lenne, 25% nem lát reményt a jövőre, és 33% egyenesen úgy jellemezte magát, hogy többnyire szánalmas. Ha valaki ehhez a 68%-os többséghez tartozik, akár el se kell olvasnia a könyvet.

1. lépés

Ne határozd el, mit akarsz! Ha mégis ebbe a hibába esnél, ne gondolkozz el az okán! Ha rájössz a magyarázatra, hitesd el magaddal, hogy úgysem érheted el!


Ne-olvasd-el idézet


„Ha nem változtatunk irányt, valószínűleg oda jutunk, ahova indultunk.” – kínai közmondás


Kezdjük az elején! Ha profi lúzerek szeretnénk lenni, a legrosszabb dolog, amit tehetünk, hogy célként kitűzzük, hogy az élet sikertelenjei közé akarunk tartozni. A második legrosszabb dolog, amit tehetünk, hogy komolyan elgondolkozunk azon, mit jelent számunkra a siker. A legügyesebb sikertelenek mindenáron elkerülik, hogy ezen a manapság felkapott kifejezésen elmélkedjenek.

A jól teljesítő emberek pontosan meghatározzák, mit akarnak az élettől – ezt ma már statisztikailag és módszertanilag egyaránt megalapozott kutatások bizonyítják. A sikereseknek kristálytiszta elképzelésük van a jövőről. Tudják, mit szeretnek csinálni, és olyan célokat tűznek ki, amik lehetővé teszik, hogy azzal foglalkozzanak egész életükben. Inkább kedvtelésből, semmint a nyugdíjért dolgoznak. A legfontosabb azonban az, hogy ezeknek az embereknek határozott meggyőződéseik vannak, amik segítik őket abban, hogy azt az életet éljék, amit akarnak.

A népesség egészét tekintve mégis nagyon kevesen gondolkoznak el azon, hogy mit jelent nekik a siker. Nem meglepő, hogy olyan kevesen érik el a sikert – eleve kevesen tudják, mi az. Winston Churchill szerint siker az, ha az ember képes „hibát hibára halmozni, töretlen lelkesedéssel”. A pozitív gondolkodás XX. századi amerikai apostola, Earl Nightingale 25 évet töltött a sikerről való gondolkodással, és végül az alábbi határozott definícióval állt elő: „A siker egy érdemes ideál vagy cél progresszív megvalósítása.”

Próbáljuk meg Nightingale szavait értelmezni!

1. Progresszív

A siker nem olyasmi, ami egyszer-másszor történik. Idő kell ahhoz, hogy kialakuljon. Nightingale úgy gondolta, hogy a siker az út, nem a cél. Azt sugallta, hogy az utazás ugyanolyan élvezetes, mint a megérkezés, vagy mint Louis L’Amour mondta: „Az út a lényeg, nem az út vége. Ha túl gyorsan haladsz, elmulasztod azt, amiért utazol.” Hasonlóképpen, az utazó által megtett távolság nem annyira fontos, mint az irány. Ahogy egy barátom, Glen McCoy megfogalmazta: „A siker számomra a cselekvés, bármilyen kis lépés olyan irányba, ami előrelépést jelent.” Az, hogy megérkezünk-e a célhoz vagy nem, feleannyira sem fontos, mint az, hogy milyen emberré leszünk az utazás során.

2. Megvalósítás

A megvalósítás azt jelenti, hogy minél többet gondolunk és koncentrálunk a sikerre belül, annál nagyobb eséllyel fog kívül megvalósulni. Más szóval, ha fejben tudjuk tartani a siker gondolatát, akkor kézben tartjuk életünket. Minden, ami létezik, kétszer teremtődött... még az ember is. Gondoljunk csak a székre, amin olvasunk! A tervező megálmodta, tervrajz lett belőle, végül legyártották. Az egész egy gondolattal kezdődött, ami idővel anyagi formát öltött. Nightingale úgy vélte, hogy ha gondolatainkat uralni tudjuk, akkor uralni tudjuk életünket is.

3. Érdemes ideál vagy cél

Nightingale szerint az érdemes ideál vagy cél valami olyasmi, amivel tud azonosulni az ember. Olyan gondolat, ami felemészti érzelmi, intellektuális és fizikai lényünket. Úgy érezte, nem azt a kérdést kell feltennünk, hogy egy cél érdemes-e, csak azt, hogy számunkra érdemes-e. Méltó-e a figyelmemre? Olyasvalami-e, amire megéri életünk javát áldozni? Véleményem szerint Richard bácsi álláspontját kell magunkévá tennünk – Nightingale totális sületlenségeket beszélt, hiába gondolkozott 25 évig. Állítása ugyanis alkalmazható a sikertelenségre is. A kudarc is lehet progresszív. Az is utazás, folyamat. Ha gondolatainkban a sikertelenségre koncentrálunk, akkor az előbb-utóbb a külvilágban is manifesztálódik. Értelmes cél helyett tűzzünk ki értelmetlen célt, például, hogy anyagi javakat vagy felszínes fontosságú dolgokat birtokoljunk, autókat, házakat, vitorlás hajókat, pénzt, ilyesmit! Mint később részletekbe hatolóan meglátjuk, ez tökéletes stratégia a véget nem érő kudarcsorozathoz.

Íme a siker egy másik, sokkal rövidebb definíciója: döntés. A döntés pedig a következő: mik akarunk lenni, mit akarunk csinálni és mit akarunk birtokolni? Mint a bevándorló, aki a múlt század elején leszállt a hajóról Amerikában. Szegény emigráns, zsebében 1 dollárral. A partraszállását követő 20 évben megalapította az ország egyik legsikeresebb étteremláncát. Amikor megkérdezték tőle, mikor jött rá, hogy sikeres, azt felelte: akkor, amikor leszállt a hajóról és elhatározta, hogy étteremláncot alapít. A döntés pillanatában vált sikeres emberré.

Az utóbbi 15 évben több száz emberrel dolgoztam, ami már jelentős statisztikai mintának tekinthető. Tapasztalataim azt mutatják, hogy az embereknek csak igen kis százaléka hoz sikerre vezető döntéseket. A nagy többség élete abból áll, hogy – akarva-akaratlanul – segíti a sikeres kisebbséget, hogy álmai életét élhesse. ha nem gondolunk a jövőre, akkor nincs jövőnk. A kilátástalanság legjobb eszköze tehát, ha töretlenül halogatjuk a legfontosabb döntések meghozatalát.

Ráadásul, még ha el is gondolkodnánk azon, hogy mivel akarunk foglalkozni és hogyan akarunk élni, miért vállalnánk a csalódás kockázatát? Gyerekként mindannyian álmodunk arról, mit érhetnénk el. Azt tanácsolom, felejtsük el gyerekkori álmainkat! Sőt ha lehet, jelenlegi álmainkkal se foglalkozzunk! Jobb, ha tudjuk: az álmokat nem lehet megvalósítani. Maradjuk a realizmus talaján és vegyük lejjebb a horizontot! Minek olyan magasra pislogni, Mire jó az ambiciózus álmodozás? Ne is törődjünk Walt Disneyvel, aki azt mondta: „Ha meg tudod álmodni, meg is tudod valósítani.” A világ nem így működik! A legtöbben például megvárják, míg leépítik vagy kirúgják őket a cégtől, és csak akkor jönnek rá, hogy szívük joga szenvedélyesen hozzáfogni álmaik megvalósításához. Mindenkinek a rosszkedvű lapítást ajánlom – úgy biztosan éveket vesztegethet el az életéből.

A kudarcot tanulók számára jó hír: még ha el is határozzuk, mit akarunk, valószínűleg soha egy lépést sem teszünk, hogy megvalósítsuk. Egy felmérésben például, melyben százéves embereket kérdeztek, mit sajnálnak a legjobban eltelt életükben, a megkérdezettek azt válaszolták: bánják, hogy nem vállaltak több kockázatot és nem olyasmikkel foglalkoztak, ami boldoggá tette volna őket. Ha valaki ugyanerre a következtetésre akar jutni 100. életévében, még most szánja rá magát a céltalan sodródásra! Persze egy nagyon jól képzett pesszimista ezt a kort meg sem éri – de higgyük el, 60 évnyi pesszimizmus akár 100-nak is tűnhet.


Töretlenül halogassuk a legfontosabb döntések meghozatalát!

Kudarcrecept

Soha ne szánj rá időt, hogy elgondolkozz a siker jelentésén és meghatározd, mit jelent számodra! Egy percet se fecsérelj arra, hogy leírd, milyen formája, hangja, íze, szaga lenne a sikernek az életedben most és mondjuk 5 éven belül!

Ne gondolkozz azon, mi a legfontosabb az életben, és milyen munkatevékenységet élveznél a legjobban! Ne tűnődj azon, mi tenne boldoggá, mit szeretsz és kikkel szeretnél több időt tölteni! Ne kérdezz meg olyanokat, akik fontosak neked, mit jelent számunkra a siker! Tudjuk, minél több időt töltesz a sikerről való gondolkodással, annál valószínűbb, hogy a gondolat valóra válik. Szóval: vigyázat!

Ne mérlegeld, ne gondold át, ne fontold meg, milyen irányt szeretnél követni! Ne ültess el magadban iránymutató gondolatokat! Ne hagyd, hogy Danny Kaye komikus színész szavai inspiráljanak: „Az élet egy nagy vászon, és a lehető legtöbb festéket kell ráraknod!” Jut eszembe, ahhoz, hogy valami változzon az életben, legyen az egy új ház vagy egy új kapcsolat, a dolog természetéből adódóan valamit másképp kell tennünk, és mássá kell válnunk, ahhoz képest, amilyenek most vagyunk. Különben már most meglenne a megleendő ház, kapcsolat stb.

Sajnálatos módon, ha ezekre a dolgokra gondolunk, és összehasonlítjuk a jelenlegi helyzettel, az enyhe elégedetlenségtől a kibírhatatlan fájdalomig terjed az érzelmi hatások skálája. És tudjuk, hogy az elégedetlenség és a lelki fájdalom a legerősebb ösztönző arra, hogy megmozdítsuk a kisujjunkat, és tegyünk valamit a helyzet megváltoztatása érdekében. De a lúzer-iskola követőitől ez persze távol áll.

2. lépés

Semmit ne tégy célzatosan!


Ne-olvasd-el idézet


„Van valami szerencse abban, ha az ember nem azt kapja a sorstól, amit akart, hanem ami jár neki. A bölcsek rájönnek, hogy eredetileg is azt kellett volna akarniuk, amit végül kaptak.” – Garrison Keillor (amerikai rádiós személyiség)


2. ábra: A sikertelenség 4 építőeleme


Dr. Anthony Clare kiváló pszichiáter mondta egy interjúban a boldogságról: „A boldogság nem egyszerűen az, hogy az embernek vannak barátai, hanem az érzés, hogy valami nagyobbnak része, legyen az család, munka vagy közösség. Ezért van az, hogy II. világháborús veteránok gyakran mondják: a nehézségek ellenére a háború életük egyik legboldogabb időszaka volt. A háború a bajtársiasság, a közös cél érzetét adta nekik, és úgy érezték, érdemes célt szolgálnak.” Vagy más megfogalmazásban, William Cowper XVII: századi brit költőtől: „Az igazi boldogság eredője, hogy egy célra pazaroljuk magunkat.”

A többségnek semmi érzéke a célok iránt. És nem valószínű, hogy célt találunk, ha nem is keresünk. Mi a cél? Üzleti értelemben például: Miért tevékenykedünk? Miért van üzleti vállalkozásunk? Nem meglepő, hogy a legrosszabb teljesítményt nyújtó üzleti vállalkozások soha nem tudják pontosan megválaszolni ezeket a kérdéseket.

Személyes értelemben: Miért vagyunk a világon? Mi a beteljesítendő küldetésünk? A Toy Story – Játékháború 2 című remek animációs filmben Woodynak, a cowboy bábunak meg kell határoznia, mi a célja. Gyűjtőknek való darab akar lenni, hogy egész életét vitrinben töltse, üveg alatt, örökre óva az emberi érintéstől? Vagy igazi játék, hogy gyerekek játsszanak vele, bár tudja, hogy ez esetben egy nap sérülten, törötten a legfelső polcra kerül? Woody döntést hoz igazi célját illetően – ami sikerességre kárhoztatja.

Woody számunkra ledöntendő bálvány. Megfigyeléseim szerint ugyanis a cél teljes hiánya a leghatékonyabb fegyver a kudarcért folytatott küzdelemben. Sokakat zaklatnak olyan nyugtalanító kérdések, mint: „Mi van akkor, ha életem végére érve rájövök, hogy csak időben éltem hosszan, minőségben messze a lehetőségeim alatt maradtam?”

Egy anekdota szerint egyszer egy buddhista szerzetes odalépett egy hotdog-árushoz és azt mondta: „Kérek egyet, mindennel!” Ha ez olyan könnyű lenne! Honnan ismeri fel az ember, hogy hiányzik az értelem az életéből? Erre a következtetésre gyakran már csak akkor jutunk, amikor már minden anyagi célt elértünk, nagy házzal, flancos autóval rendelkezünk, de legbelül valami mégsem stimmel. Andy Warhol így definiálta ezt az érzést: „Mélyen felületes ember vagyok.” Ez nagyon megnyugtató, mert ha alaposabban megnézünk mindenkit, akit irigylünk külső, anyagi sikereiért, elfoghat minket a perverz kielégültség, hogy közülük jó néhányan ugyanolyan nyomorultul érzik magukat, mint mi. Úgy tűnhet, világunkban az emberek nem tudják, mit akarnak és hajlandók a poklokat megjárni, hogy megkapják.

A célokkal ellentétben a szándék nem olyasmi, amit az ember elhatároz. A szándékkal az a baj, hogy az emberrel vele születik. Bennünk van, és felfedezésre vár. Ezért kell nagyon óvatosnak lennünk, nehogy véletlenül felfedezzük magunkban. Mary Dunbar brit festőnő ezt így fogalmazta meg: „Mindenkinek egyedi és fontos tehetsége van. Kiváltságunk és kockázatos játékunk felfedezni magunkban ezt a különleges fényt.” Vagy mint Viktor Frankl Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben című könyvében írja: „Értelmet nem lehet adni, azt meglelni kell.”

Hogyan kerülhetjük el a bennünk lappangó célok felfedezését? Néhány gyors tipp:


Ne hagyjuk magunkat eltéríteni attól a gondolattól, hogy munkánk és célunk azonos!


A sikeres emberek tudják, hogy 4 vagy 5 különböző karrierjük is lehet, állásaik számától függetlenül. Mindig úgy intézik, hogy céljuk, szándékuk összhangban legyen munkájukkal, de tevékenységeiket nem is feltétlenül munkaként fogják fel. A sikertelenek hagyják, hogy a foglalkozásuk határozza meg, kicsodák. Ha változnak – vagy ami még rosszabb – elvesztik a munkájukat, az önbecsülésük csorbát szenved.


Ne hagyjuk magunkat eltéríteni attól a gondolattól, hogy célunkat a kapcsolatok jelentik!


A sikertelenek nem csak azt hagyják, hogy a foglalkozásuk határozza meg, kicsodák; ugyanígy viselkednek a kapcsolatokban. Tény, hogy a kapcsolatok idővel változnak. Ha férji vagy feleségi szerep határoz meg valakit, mi történik, ha elválik vagy meghal a párja?


Ne igazítsuk a céljainkat szándékainkhoz!


Előfordulhat, hogy olyannyira leköt minket a ranglétra megmászása, hogy nem vesszük észre: a létra nem a megfelelő falhoz van támasztva. Ha sok célunk van, de nincsenek összeegyeztetve egy jól körülhatárolt szándékkal, sosem fogjuk úgy érezni, hogy tartós vagy érdemes dolgokat hozunk létre.


Ne hagyjuk magunkat eltéríteni attól a gondolattól, hogy a célnak muszáj kifelé hatást keltőnek lennie!


Feleségem, Candy, aki korábban ápolónőként dolgozott, aggódik, hogy azok az emberek, akikkel az egyéni fejlődésről beszélek, azt gondolhatják, minden arról szól, hogy rengeteg pénzt csináljanak, nagykutyákká, az ipar tábornokaivá vagy vállalkozásuk vezérlő csillagaivá váljanak. Azzal szekál, mondjam meg az embereknek, hogy ha pozitívan megváltoztatják akár egyetlen ember életét, azzal már sikeresnek tudhatják magukat. (Jut eszembe, ha a sikert küzdelemként fogjuk fel, nem pedig a képességek és lehetőségek kiterjesztéseként, akkor jó úton járunk, biztosan nem célzatosan cselekszünk.)


Ne hagyjuk magunkat eltéríteni attól a gondolattól, hogy célunk eléréshez mártíromságot kell vállalnunk!


Ha úgy gondoljuk, hogy felfedeztük a célt magunkban, de még mindig utáljuk, amit csinálunk, ha úgy érezzük, nehéz a dolog és maximális fájdalommal és szenvedéssel jár, akkor egyszerűen áltatjuk magunkat. Ha valaki rátalál valamire, amivel szeret foglalkozni, akkor soha életében nem dolgozik többet. Aki megtalálja célját, úgy érzi, olyan ruhát kapott, amit mintha rá öntöttek volna. Lepattogzik róla mások véleménye, és munkájában, otthon vagy szórakozás közben is úgy érzi, hogy célja áthat mindent, amit csinál. A cél megtalálása végtelen békét jelent, amiről az emberek többségének nem a siker jut eszébe. A cél nem ismerése azonban megmagyarázza, miért szenved az ember nyugtalanító érzésektől, miért támad többször is olyan gondolata, hogy kész, vége, abbahagyja a munkát – amit persze soha sincs mersze megtenni.


Ne hagyjuk magunkat eltéríteni attól a gondolattól, hogy célunknak bonyolultnak kell lennie, amit nehéz megfogalmazni és észben tartani!


A vállalati küldetésnyilatkozatok általában arany keretbe foglalva lógnak az irodák legszembetűnőbb pontjain – mégsem tudja senki idézni őket, sem a dolgozók, sem a vevők közül. A berámázott, kifüggesztett cél eleve halott ügy, így mi is bátran követhetjük a módszert! Ezáltal célunkról hamar megfeledkezünk – már ha egyáltalán megtaláltuk –, és soha nem kárhoztat bennünket arra, hogy nekilássunk a megvalósításának. Ne alkossunk olyan szöveget, ami hatásosan, bevésődően emlékeztet arra, mi az élet célja! Ne alkossunk olyan szöveget, amit, ha olvasunk, úgy érezzük: „igen, ha belegondolok, ez az, amit mindig is csináltam és élvezek, és el tudom képzelni, hogy a jövőben is ezt csinálom!”


A szándékkal az a baj, hogy velünk születik. Kezdettől fogva bennünk van, és felfedezésre vár

Kudarcrecept

Ne töprengj Robert Allen, a The Road to Wealth (A gazdagsághoz vezető út) című könyv szerzőjének alábbi 4 kérdésén!


1. Mi az a 7 dolog, amit nagyon szeretek csinálni?

2. Mi az a 7 dolog, amiben jó vagyok, amihez tehetségem van, vagy amiben mások tehetségesnek tartanak?

3. Mi az abszolút szükséges a számomra, amit az életben tennem kell?

4. Érzésem szerint mivel kellene foglalkoznom vagy mivel szeretnék foglalkozni?


Ne gondolkozz azon, hogy mit hagysz örökül! Ne gondolkozz azon, mit írnál az unokádnak szóló levélben az életről! Ne sajnáld, hogy soha nem fogsz kibontakozni! Hagyd figyelmen kívül Axhley Jackson festőművész tanácsát: „Az évek olyan gyorsan haladnak, mint vörös macskaszemek az autópályán. Az élet művészete abban áll, hogy kihasználjuk, amink van, és teljesen használjuk is ki. Az emberek többsége nem tudja, miért él. De amint rátalálunk, megtaláljuk életünk drágakövét.” Demetri Martin komikus ugyanezt röviden így fogalmazta meg: „Egyik nap ébresztést kértem. Csengett a telefon, női hang szólt bele a kagylóba: »Mi a fenét csinál az életével?«”

Vissza a lap tetejére