Tegnap késő éjjel érkeztem Skóciából, egyenesen egy családi esküvőről. Meg kell hogy mondjam, hogy az itteni vidék egy kicsit Skóciára emlékeztet engem, ahol születtem, bár a mi tavaink, vagy ahogy mi nevezzük őket Skóciában, a ’loch’-ok nem olyan nagyok, mint az önök „magyar tengere” és persze még nem terem szőlő a gyönyörű Loch Lomond tó partján – de ki tudja, mi történik még az általános felmelegedés következtében?

Még nem láttam a balatoni hasonmását sem Skócia ősi és csalóka vízi szörnyének, akit Nessinek becézünk, és amelyről azt tartják, hogy odahaza a Loch Ness-ben él… azonban ez feltehetően jó dolog, mert ha láttam volna, önök azt gondolhatnák, hogy egy kissé sokat ittam abból a finom borból, mely a Balaton mellett termelt szőlőből készült. Nincs kétségem afelől, hogy a szörnyek bekerülnek majd az önök népmeséibe is.

Én ma azért vagyok itt, hogy önöknek a Brit Biztosítási Alkusz Szövetségről beszéljek. Ahogy a nevünk is mutatja, mi egy kereskedelmi testület vagyunk, amely a hivatásos biztosítási alkuszok és közvetítők érdekeit képviseli az Egyesült Királyságban.

Mint ahogyan az önök szövetsége, ismert nevén a BIBA is az iránt kötelezte el magát, hogy központi szerepet vállaljon a szektorban és magas szinten képviselje az üzletágat, támogatást nyújtson, és részt vegyen a képzésben.

A BIBA létrehozásának az volt a célja, hogy jobb jövőbeni kilátásokat teremtsen tagjainak a kormánnyal, a jogalkotóval, a szektorral, a vásárlókkal és további érdekelt személyekkel folytatott értelmes, átgondolt és ésszerű párbeszéd révén.

A holnap befolyásolása kulcsfontosságú, ha nem épp a legfontosabb a BIBA tevékenysége szempontjából. A szektorunk rendkívül fontos, de sajnos az Egyesült Királyság kormánya gyakorta alábecsüli és minden bizonnyal túl is szabályozza azt, amit a BIBA is érez.

Vegyük például az általános biztosításközvetítőkre vonatkozó szabályozást. Önök tisztában vannak a biztosításközvetítőkre vonatkozó Utasítással, amely Európa-szerte minimális szakmai követelményeket támaszt valamennyi biztosításközvetítővel szemben és megköveteli tőlük, hogy az illetékes nemzeti hatóságnál be legyenek jegyezve. Az Utasítás meghatározta azt a minimális információ mennyiséget is, amelyet a biztosításközvetítőknek meg kell adniuk, mielőtt megkötik a biztosítási szerződést. Amennyiben a nemzeti követelményeket teljesítik, a biztosításközvetítők szabadon végezhetik a szolgáltatásaikat más tagállamokban is.

Az IMD-nek (Biztosításközvetítői Irányelvek) a nemzeti jogszabályba való átültetése Európa-szerte nagyon különböző. Csupán négy országnak sikerült időben megvalósítania ezt 2005 januárjában (egyik ezek közül az Egyesült Királyság volt, míg Németország ezt az utasítást csupán egy évvel ezelőtt vezette be). Az Egyesült Királyságban az IMD-nek a nemzeti jogszabályba való átültetése jelentős változást idézett elő a biztosításközvetítés általános szabályozásában, mivel a szektor az utasítás előtt nem volt törvényerejű szabályozásnak kitéve.

A mi központi szabályozónk, a Pénzügyi Szolgáltatások Hatósága bölcsen tovább lépett a biztosításközvetítőknek az illetékes hatóságnál történő puszta nyilvántartásba vételénél, ahogy ez néhány tagállamban megtörtént és egy komplex üzleti folyamatszabályozást vezetett be, amellyel az általános biztosítások értékesítését, intézését valamint a díjbeszedés módját szabályozza.

A BIBA szüntelenül azzal érvelt, hogy ezek a szabályozások a brit alkuszi közösséget komoly hátrányba hozzák néhány európai alkusszal szemben. Azt kell hinnünk, hogy a jogalkotónak biztosan van fontosabb dolga is annál, mint hogy újra áttekintse az üzleti biztosítást vásárlók jutalékról történő tájékoztatásának a kérdését és mi ezt többször is közöltük már a jogalkotóval.

A jogalkotó hasznosan tölthetné az idejét azzal, hogy kidolgozza, mit lehet tenni például a Solvency II. utasítással kapcsolatban, vagy hogyan lehetne gondoskodni arról, hogy az Egyesült Királyság bankszektorának felügyelete hatékonyan működjön, valamint, hogy a bankok tőkeerősek legyenek, és elegendő likviditással rendelkezzenek ahhoz, hogy a hitelválságot átvészeljék.

Mi az Egyesült Királyságban úgy gondoljuk, hogy magas szintű alapelveink összekapcsolása azzal a szabállyal, amely a jutalék kérésre történő közlését előírja, elegendő.

Nem bizonyított az a tény, hogy a jelenlegi rendszer az üzleti vásárlóknak nem nyújt megfelelő védelmet, vagy, hogy ezek a vásárlók változást akarnának.

Azonban a BIBA-nak el kellett fogadnia a jogalkotónak a nagyobb átláthatósággal kapcsolatos rögeszméjét. De ez nem csupán az Egyesült Királyság vágya, hanem szerte Európában és a világban is egyre több jogalkotó tesz erre javaslatot.

Elég, ha megnézzük a DG Comp legújabb, az üzleti biztosítással kapcsolatos ismertetőjét. Ez egy olyan probléma, amely valószínűleg nem hárul el, hanem az idő múlásával felerősödik és hatását valamennyien meg fogjuk érezni, mert költséges és időt rabló tevékenységekbe fogunk bonyolódni azáltal, hogy keressük az együttműködést a jogalkotóval és teljesítjük a további tájékoztatásra irányuló kéréseit.

A szabályozás jó dolog, de mi piaci megoldásokat és alapelveken nyugvó szabályozást szeretnénk, nem pedig súlyos bürokráciát, amit egyszerűen ránk zúdítanak a magasból, de most így áll a helyzet a Pénzügyi Szolgáltatások Hatósága által kiadott szabálygyűjtemény formájában.

A BIBA mindaddig kitart eme állítása mellett, amíg nem látunk javulást. Miközben azt tapasztaljuk, hogy van némi gyengülés a szabályozási terhekben, még mindig úgy gondoljuk, hogy ez nem történik elég gyorsan. Néhány területen tulajdonképpen még rosszabb a helyzet. Vegyük például a jutalékról történő tájékoztatás kérdését. A BIBA azon dolgozik, hogy befolyást gyakoroljon tagjainak jövőjére, figyelembe véve a jogalkotó jelenlegi, az átlátszóságról, a tájékoztatásról és az üzleti biztosítási piac ellentmondásairól szóló vitairatát. Az átláthatóság és a jutalék közzététele olyasvalami, ami néhány évvel ezelőtt került az újságok címoldalára, elsősorban az USA-ban nemrégiben elhíresült Elliot Spitzer ügy miatt.

Az Egyesült Királyság biztosítási szektora már csaknem két és fél éve folytatja a tárgyalásokat, hogy átvizsgálja azt a gyakorlatot, amely a jogalkotó részéről a megbízási jutalék hibás költséghatékonysági elemzéséhez vezetett… de úgy tűnik, hogy még mindig nem vagyunk közelebb a megoldáshoz.

Véleményem szerint az Egyesült Királyságban az e témakörben bevezetett bármely újabb szabály azt jelezné, hogy az állam túlzottan bele akar avatkozni állampolgárai életébe, ám a gondoskodó államnak lényegében elment az esze.

Nem helytálló az a feltételezés, hogy a vásárlóknak nincs meg a kellő esze és intelligenciája ahhoz, hogy üzleti döntéseket hozzanak arról, hogy mi a legjobb a vállalkozásuknak, amikor biztosítást vásárolnak. Ez a feltételezés helytelen, lekezelő és badarság.

De tegyük félre ezt a frázispufogtatást egy pillanatra…

A szektor szereplőivel, vagyis az alkuszokkal folytatott megbeszélések alapján az az érzésem, hogy az Egyesült Királyság piaca maga is buzgón megpróbálja egyszer s mindenkorra megoldani az átláthatóság és a jutalék nyilvánosságra hozatalának kérdését… és én őszintén szólva úgy gondolom, hogy lényeges lenne pontot tenni ennek a kérdésnek a végére, még akkor is, ha csupán a saját józan eszem diktálja ezt!!

A BIBA érintkezésbe lépett a tagjaival e kérdés lehetséges piaci megoldása kapcsán és elmondhatom, hogy rengetegen támogatják is a kezdeti javaslatainkat. Jelenleg az üzleti biztosítás vásárlóit illetően az átláthatóság, a jutalékról való tájékoztatás és az érdekellentétek feloldásának lehetséges piaci megoldásán fáradozunk. Egy ilyen megoldással azt szeretnénk elérni, hogy üzleti vásárlóink jobban megértsék a biztosításközvetítők felelősségét; a választási lehetőségeket, az érdekellentéteket, a nagyobb átláthatóságot és a tökéletesebb tájékoztatást.

Sajnos úgy tűnik, hogy már a jogalkotó rögeszméjévé vált az, hogy az alkusz tegyen szóbeli nyilatkozatot az ügyfelének, amelyben közli vele, hogy joga van megtudni, hogy ő mint alkusz, milyen díjazásban részesül és ennek érvényre juttatását szabályba is kívánja foglalni. Ez a szabály lenne az első a javasolt piaci megoldások között. A BIBA erősen ellenzi az ilyen szóbeli nyilatkozattételt és jelenleg is folytatjuk a tárgyalásokat a Pénzügyi Szolgáltatások Hatóságával e kérdésben.

Remélhetőleg még ez év folyamán valamiféle döntésre jutunk.

És most lépjünk tovább a következő témakörre.

A BIBA az utóbbi időben nagy változáson ment keresztül, hogy biztosan meg tudja válaszolni a szabályozással kapcsolatos kérdéseket, és hatást tudjon gyakorolni a kormányra. Jelentősen erősítettük a szabályozási, a vállalatokat érintő és befolyásoló tevékenységeinket, ami több jelentős sikerhez vezetett.

Ezek a következők:

  • A Pénzügyi Szolgáltatások Kártalanítási Rendszerében végzett tevékenységünk, amely kárpótlást fizet az ügyfélnek, ha a pénzügyi szolgáltató cég összeomlik, megváltoztatta a finanszírozási mód átdolgozásával kapcsolatos kezdeti elképzeléseket.
  • Befolyásunk révén sikerült szabályozás alá vonni az utazásszervezőket, hogy egyenlő játékteret biztosítsunk mindenki számára, mivel ők jelenleg kivételt képeznek, de a BIBA azzal érvelt, hogy ez hátrányosan érinti a tagságát.
  • Ami a kabinet tanácskozásait illeti, kétszer annyi beadványunk volt, ezért többen szereztek tudomást rólunk és elismernek bennünket kormányzati körökben.
  • A technika alapvető változásokat idézett elő a szektorunk szerkezetében. Önök Magyarországon szintén tapasztalhatják a technika növekvő szerepét a biztosítások vásárlásakor. Például az olyan internetes oldalakon keresztül, mint:
  • netrisk.hu és biztositas.hu (alkuszok), valamint a genertel.hu és az allianz.hu (biztosítók).

Az Egyesült Királyságban a BIBA jelenleg olyan kérdéseket helyez előtérbe, amelyek révén behívhatók internetes gyűjtőoldalak vagy az árak összehasonlítására alkalmas internetes oldalak.

Főleg az a megoldás vált hangsúlyossá, ahol a szabályozás nem tudott lépést tartani a technikával olyannyira, hogy a jogalkotónk kijelentette, hogy újra górcső alá fogja venni a szabályozó rendszer bizonyos szempontjait annak érdekében, hogy ezek az oldalak világosak és korrektek legyenek, és ne legyen félrevezető az a tájékoztatás, amelyet a vásárlók kapnak.

Természetesen, ha nem is jól láthatóan, a BIBA sokat tesz a Kincstárral, más kormányhivatalokkal, a képviselőkkel és a Pénzügyi Szolgáltatási Hatósággal folytatott tárgyalások során. Ez a munka nagyban befolyásolja a szektor javát szolgáló elgondolásokat és a végső döntéseket.

Tevékenységünk egyre jobban ismertté válik külföldön olyan események kapcsán, mint ez a mai is. Lényeges, hogy jobban megértsük, és koordináljuk az Európában és másutt történteket. Önökhöz hasonlóan mi is a BIPAR, az Európai Biztosításközvetítők Szövetsége és a Biztosításközvetítők Világszövetsége tagságán keresztül foglalkozunk ezzel.

A BIPAR révén mindannyian támogatni tudjuk, és tovább tudjuk fejleszteni a szervezet szoros kapcsolatát az alkuszok közössége nevében az Európai Unióval, a Parlamenttel, a Bizottsággal és a Biztosítási- és Nyugdíjpénztári Felügyeletek Európai Bizottságával.

A BIBA aktívan részt vett azokon a tárgyalásokon, melyek a BIPAR és a DG Comp között a jegyzési piacon való verseny vonatkozásában zajlottak. Ezek a tárgyalások magas szintű alapelvek megfogalmazásához vezettek a jegyzési piacon elfoglalt helyeket illetően. Arra ösztönöztük a tagságunkat, hogy fogadják el és alkalmazzák is ezeket az alapelveket az üzleti gyakorlatban. A BIBA-hoz hasonlóan a magyar biztosítási szektor is felismerte a nemzetközi együttműködés, az információ- és a tapasztalatcsere fontosságát. Magyarország az alapító tagja a Biztosítási Felügyeletek Nemzetközi Szövetségének és a jogalkotójuk rendszerint októberben látja vendégül a szervezet tagjait. A program mindig izgalmas és érdeklődésre számot tartó. David Harari a WFII elnöke, aki az egyik vitafórum tagja lesz, a biztosításközvetítők érdekeit globális szinten fogja támogatni és feltétlenül meg fogják vitatni a jutalékrendszert és az érdekellentéteket.

Visszatérve az Egyesült Királyságra, a jelenlegi piacnak vannak még olyan szempontjai, amelyek aggodalmat okoznak számomra. Ezek olyan területek, ahol az alkuszok közösségének fel kell kavarnia az állóvizet, de ennél többet is kell tennie!

Először is: el kell érnünk, hogy a tanácsok hozzáférhetők legyenek és meg is becsüljék azokat. Kardoskodnunk kell az alkuszi eladási csatornák megbecsülése mellett. El kell érni, hogy a kormány és az Egyesült Királyság jogalkotója elismerje a tanácsoknak, mint a biztosítás vásárlási folyamat létfontosságú elemeinek értékét. Úgy gondolom, hogy most kötelességszegés történik, mert látható örömet okoz nekik az, hogy a biztosítási termékekhez kizárólag az ár alapján lehet hozzáférni. Nekünk, biztosításközvetítőknek és alkuszoknak azonban jobban kell szemléltetnünk azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a vásárlóink nevében, mint megbízott tanácsadók végzünk.

Ez késztette a BIBA-t arra, hogy egy sor vásárlói üzenetet továbbítson a tagjai felé, melyeket felhasználhatnak a saját vállalkozásukban, s amelyek abban segítik őket, hogy jobb magyarázatot tudjanak adni az ügyfelüknek a feladatukról.

Másodsorban, a kockázat jellege napról napra változik és a biztosításközvetítőknek fenn kell tartaniuk, és újakkal kell bővíteniük a szakmai ismereteiket, hogy meg tudjanak birkózni a jelenlegi és jövőbeni fejlődéssel. Ezek olyan területek, mint a környezetváltozás és az új tudományterületekről és tőkepiacokról szerzett szakmai ismeretek kezelése, hogy csak néhányat említsünk.

Bár a jövőt nem tudjuk megjósolni, a munkánk révén a biztosításközvetítők képesek arra, hogy befolyásolják a jövőbeni kockázatok hatását és ezt meg is teszik azzal, hogy megállapítják, felmérik és kezelik az ügyfeleik kockázatnak való kitettségét. Mi segíthetünk egy olyan jövő megteremtésében, ahol a kockázatokat megfelelően felügyelik és kezelik.

A kockázatkezelés, elemzés, a műszaki tudományok, és a tanácsadás egyre jobban fókuszpontba kerülnek, a szaktanácsadás pedig lehetőséget ad az alkusznak és a biztosításközvetítőnek, hogy még jobban be tudják mutatni az ügyfélnek azt az értéket, amit a tranzakcióhoz hozzáadnak. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan tökéletesítenünk kell az erőfeszítéseinket azért, hogy vonzást gyakoroljunk és megtartsuk a tehetséges és szakértelemmel rendelkező egyéneket a szektorban.

Röviden visszatérve a szabályozáshoz, ebben még mindig sok a zavaró tényező. Az alapelveken nyugvó általános biztosítás a maximális bizalomról, tisztességről és az ügyfelekkel való tisztességes bánásmódról szól, hogy ne próbáljuk meg mindenkinél ugyanazt az eljárást alkalmazni. Én az alapelveken nyugvó szabályozásban hiszek, nem pedig a szabályokon nyugvóban. És igen, gondoskodunk róla, hogy a Pénzügyi Szolgáltatási Hatóság változtasson a rendszerén, hogy ez a célkitűzés meg is valósuljon. De ez még nem épült be szervesen a munkamódszerükbe.

A jogalkotó számára az alapelveken nyugvó szabályozás szintén arról szól, hogy elismeri a munkavégzés különféle módjait. A jogalkotónak fel kell ismernie ezt, és el kell érnie, hogy a felettesei felnőjenek a feladathoz, és segítséget tudjanak nyújtani a cégeknek, hogy a szabályozási rendszer értelmezéséhez és betartásához nyújtott lehető legnagyobb támogatás révén el tudják érni ezt a célt.

Persze néhány alkusz számára az alapelveken nyugvó szabályozás is problémát jelent, mert a szabályok adta biztonság megszűnésének kilátásai az alapelveken nyugvó felügyelet adta rugalmassággal szemben aggodalomra adhatnak okot.

További félelmem, az Európai Unió részéről keletkező felesleges bürokrácia mind a szabályozással, mind pedig a versennyel kapcsolatosan, ahol e kettő átfedi egymást.

E teher részben az európai uniós intézkedéseknek az Egyesült Királyság által történő értelmezésének tulajdonítható. A túlzott egyenértékűség iránti lelkesedést és az irányelvek hatáskörén való túllépést meg kell fékezni. Dicséretes, hogy a Pénzügyi Szolgáltatási Hatóság erős piacot szeretne látni az Egyesült Királyságban sőt, a jogalkotók vezető erejének akar látszani, de az, amit bevezet, nem szabad, hogy károsan érintse a brit jogalkalmazókat.

Miután meglátogattam az európai kollégákat, az a határozott benyomás alakult ki bennem, hogy egy kissé csalódtak az Egyesült Királyságban, mert szüntelenül azt erőlteti, hogy egész Európában mindenkit az ő mércéjükkel mérjenek.

A brit jogalkotónak, mint minden másban is, vigyáznia kell arra, hogyan terjeszti elő a véleményét, és hogyan próbál befolyást gyakorolni a tárgyalásokra, szem előtt tartva azt, hogy Európában nem vagyunk egyformák sem a törvények, sem pedig a kultúra tekintetében.

A BIBA felhasználja az erőforrásait és továbbra is részt vesz az ügyekben, és remélem, hogy az önökkel és más európai szövetségekkel való együttműködés révén elérhetjük azt, hogy a piacainkat nem éri kár. Remélem, hogy mindannyian arra törekszünk, hogy biztosítsuk a pénzügyi szolgáltatási szektor szilárdságát, stabilitását és versenyképességét. Bízom abban, hogy a biztosítási szektornak a gazdaságban betöltött fontos szerepéről és az alkuszok jelentőségéről nem fognak megfeledkezni. A biztosítási szektor támogatóiként önöknek kötelességük részt vállalni ebben és a hangjukat hallatni, hogy az ágazat érdekeit megfelelően tudják képviselni egy sikeres jövő reményében.

Amint látják, a BIBA nagyon elfoglalt és ez csak néhány, aggodalomra okot adó terület, ami mellett állást kell foglalnunk. Persze a jövőnket sok minden befolyásolja, a globalizáció, a terrorizmus, az általános felmelegedés, a környezet, a demográfiai adatok, a műszaki tudományok és az orvostudomány fejlődése, s ez csak néhány nagyobb téma, melyekkel együtt kell megbirkóznunk. Most nálunk is van hitelválság, amely kihat a biztosítási árakra és a biztosítók biztonságára.

Azzal kezdtem, hogy a BIBA egyik célkitűzése az, hogy a jövőt befolyásolja. Ha nem cselekszünk, akkor nagy veszélynek tesszük ki magunkat és egy harmadosztályú néppé válunk, akit a néhai amerikai politikus, John M. Richardson Jr. úgy jellemzett, mint akik „csodálkoztak a történteken”, amikor a jövő került szóba.

Szeretném, ha arra törekednénk, hogy az alkuszok és a biztosításközvetítők megmaradjanak azon emberek között, akik azt akarják, hogy legyen jövőnk!

Ismételten köszönöm a meghívást, melyben felkértek a konferencia nyitóbeszédének megtartására és kívánok önöknek sok szerencsét a további eseményekhez – és a jövőhöz.

Vissza a lap tetejére