Szeretnénk felhívni a figyelmet azonban arra, hogy a csoportos adóalanyiság bevezetése előnyei mellett adminisztrációs terhekkel is jár a társaságok számára. A csoportos adóalanyiság választása esetén ugyanis az áfaalany-csoportnak egyetlen, csoportszintű levonási hányadot kell képeznie, és az adólevonásra jogosító és arra nem jogosító tevékenységéhez egyaránt kapcsolódóan beszerzett termékekhez és igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított áfát a csoportos levonási hányad segítségével kell megosztania. Ugyanakkor tapasztalataink szerint a csoportos adóalanyiság megvalósításában a vállalkozások elsősorban az adminisztrációs kötelezettségek kerültek előtérbe, de a forgalmi adózási követelmények (például az adólevonási jog vonatkozásában a tételes elkülönítés, és az arányosítás szabályainak való megfelelés) háttérbe szorultak.

Ügynöki és biztosítást kiegészítő szolgáltatások áfa-kezelése


Az áfa-törvény 86. § (1) bekezdésének a) pontja szerint mentes az adó alól a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a biztosítási alkusz és közvetítő által – ilyen minőségében – teljesített szolgáltatásnyújtást is, továbbá az életbiztosítási és nem életbiztosítási ág elkülönült művelésére tevékenységi engedéllyel rendelkező, ugyanazon személyek, szervezetek többségi tulajdonában álló felek egymás közötti olyan szolgáltatás nyújtása, amely közvetlenül szükséges az egyik fél biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatásának nyújtásához, és az ellenérték, amelyet a másik fél kap vagy kapnia kell, nem több annál, mint a nála ezzel összefüggésben igazoltan felmerült költség.

Tekintettel arra, hogy sem az áfa-törvény, sem a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa irányelv) nem tartalmaz egyértelmű meghatározást arra, hogy mit kell biztosítási szolgáltatásnak tekinteni, ezért az adómentes biztosítási szolgáltatás tartalmának meghatározásánál az Európai Bíróság jogértelmezését hívhatjuk segítségül.

Az Európai Bíróság C-349/96. számú ügyben (CPP) ismertetett értelmezése szerint a biztosítási szerződés lényege, hogy a biztosító előre fizetett biztosítási díj alapján vállalja, hogy a lefedett kockázat bekövetkezése esetén a biztosítottnak a szerződésben előre meghatározott szolgáltatásokat nyújtja. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az adómentes biztosítási szolgáltatás további feltételeként határozza meg, hogy a biztosítási szolgáltatást nyújtó és a biztosított jogi kapcsolatban álljanak egymással (C-240/99. számú ügy, Försäkringsaktiebolaget Skandia).

A C-472/03. számú ügyben (Arthur Andersen) hozott ítélet ugyanakkor jelentősen szűkíti az adómentes biztosítási szolgáltatásnak minősülő ügyletek körét. Az ítélet szerint nem minősülnek biztosítási ügyletekhez tartozó biztosítási ügynöki és közvetítői szolgáltatásoknak az olyan back office tevékenységek (pl. biztosítási ajánlatok elfogadása, szerződési és díjszabási módosítások kiállítása, kötvények kiállítása, kezelése és felmondása, kárigények intézése, informatikai háttér megszervezése és kezelése), amelyek valamely biztosítási vállalkozásnak díj ellenében nyújtott szolgáltatásokból állnak.

Bár a fenti jogesetek szerint a biztosítási szolgáltatást nyújtó és a biztosított közötti biztosítási szolgáltatások adómentességének feltétele a felek közötti szerződéses jogviszony, az Európai Bíróság a közelmúltban a C-124/07. számú ügyben (J.C.M. Becheer) is megerősítette, hogy a biztosítási ügynök vagy a közvetítő tevékenységének adómentessége abban az esetben is teljesülhet, ha a közvetítő nem közvetlen, hanem más adóalany révén közvetett kapcsolatban áll a közvetítésével létrejött biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés feleivel, azaz az ügynöki szolgáltatás adómentességéhez már nincs szükség közvetlen szerződéses kapcsolatra a biztosítóval.

Magánnyugdíj-pénztári szolgáltatások

Az adóhatóság 2008.06.13-án tette közzé a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár valamint a kiegészítő önsegélyező, illetve kiegészítő egészségpénztár tevékenységének és a pénztári tagsági jogviszonyban közreműködő ügynök tevékenységének áfarendszerbeli megítéléséről szóló tájékoztatóját.

A közzétett tájékoztató szerint az áfa-törvény illetve a Héa irányelv szerinti definíció hiányában a biztosítási ügylet definícióját az Európai Bíróság a C-349/96 esetben kifejtett álláspontja szerint kell meghatározni, mely szerint a biztosítási ügylet lényege, hogy a biztosító előre fizetett biztosítási díj alapján vállalja, hogy a lefedett kockázat bekövetkezése esetén a biztosítottnak a szerződésben előre meghatározott szolgáltatásokat nyújtja.

Ennek megfelelően a tájékoztató szerint mind a magánnyugdíjpénztár, mind az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár egyfajta biztosítóként működik. Azaz a magánnyugdíj-pénztári, önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári, kiegészítő önsegélyező, és a kiegészítő egészségpénztári szolgáltatás biztosítási szolgáltatásként, az ezen pénztári tagsági jogviszony létrejöttében más nevében és javára történő közreműködés pedig biztosítási szolgáltatás közvetítéseként adómentes az áfa-törvény 86. § (1) bekezdés a) pontja szerint.

Nem a munkáltatótól kapott tárgyjutalom

A biztosításközvetítők értékesítésének ösztönzése érdekében egyes biztosítók tárgyjutalomban részesítik a biztosításukat legnagyobb értékben értékesítő közvetítőket (például külföldi nyaralást kapnak a kiemelkedően teljesítő ügynökök).

Az adóhatóság „a munkaviszonyra tekintettel, nem a munkáltatótól kapott tárgyjutalom adó- és járulékkötelezettsége” című, 2008. március 18-án közzétett tájékoztatása szerint, amennyiben egy biztosítótársaság a termékeit értékesítő és a nem vele munkaviszonyban álló – de egyébként a munkaviszony keretében elvégzendő feladatot ellátó - ügynökök között olyan felhívást tesz közzé, amely alapján azok meghatározott juttatásban (tárgyjutalomban) részesülnek, a juttatás nem minősül természetbeni juttatásnak a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint, mivel a biztosító itt a juttatás vonatkozásában foglalkoztatónak minősül. Ennek megfelelően a biztosítótársaság által nyújtott tárgyjutalom szokásos piaci értéke a magánszemély munkaviszonyára tekintettel megszerzett nem önálló tevékenységéből származó bevételének, valamint járulékalapot képező jövedelemnek minősül. Azaz az általánosan alkalmazott gyakorlat (amely szerint a biztosító természetbeni juttatásként kezeli a tárgyjutalmat és megfizeti az erre vonatkozó jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást 54+11%) nem megfelelő, hiszen a biztosítónak tb-járulékot, egyéni egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot kellene fizetni (29+6/4+9,5%), továbbá a magánszemélynél összevonandó jövedelemként adózik a juttatás piaci értéke (18/36%). Tehát ha jelenleg a biztosító által egy egzotikus útra mehetnek a legjobb ügynökök, az adóhatóság joggal követelheti tőlük, hogy az út értéke után ők fizessék meg a személyi jövedelemadót.

A fentiekre tekintettel szükségesnek mutatkozhat a biztosítótársaságok jelenleg is tartó, a fentiekhez hasonló ösztönző akcióinak személyi jövedelemadó szempontból történő felülvizsgálata.


A Hír-ADÓ, a Deloitte hírlevelet ügyfeleihez elektronikus úton érkezik. Amennyiben Ön is szeretné megkapni a kiadványt, kérjük, jelezze igényét Sápi Mónikánál (tel.: +36-1-428-6812; e-mail: msapi@deloitteCE.com).

Vissza a lap tetejére