„Mindenkinek joga van a munkanélküliség esetére szóló biztosításhoz”

Elöljáróban

Az álláskeresési támogatások, azok megszerzésének feltételei jogilag szabályozott, világos és közérthető formában kerülnek az álláskeresők imaginárius asztalára. A holland példa nem minden állam számára jelent reálisan követendő és követhető példát. A hollandiai jogintézmények Földünk egyik legfejlettebb államában, a Holland Királyságban jól működnek. Eltérő körülmények között, eltérő normatív textussal, de hasonlóan eredményes próbál lenni minden ország. Hol több, hol kevesebb sikerrel.

Magyarországon napjainkban ismét terítékre került a foglalkoztatáspolitika kapcsán megfogalmazódó, örökké vissza-visszatérő kérdés: az álláskeresés kollektív-országos és individuális problémája. A magánbiztosítás körében megjelent a jövedelemkiesés-biztosítás. A foglalkoztatási feszültségek feloldása, a foglalkoztatás elősegítése, valamint az álláskeresők támogatása és a munkanélküliség prevenciója a fejlett országokban az állam és az önkormányzatok egyik fő feladata. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948. december 10.) 23. cikkének 1. bekezdése értelmében minden személynek joga van a munkanélküliség elleni védelemhez; a 25. cikk 1. bekezdése szerint a munkanélküliség esetére szóló biztosításhoz.

Az álláskeresőt mindenekelőtt álláshoz kell juttatni. Addig is, amíg ez be nem következik, gondoskodni kell a megélhetéséről. A Eurostat mérései szerint már hosszú évek óta Hollandiában a legalacsonyabb a munkanélküliség aránya az Európai Unióban.

„A már korábban is alkalmazott munkanélküliségi mutató a munkaügyi központokban történő regisztráción alapult. (…) A fejlett országokban alkalmazott módszer reprezentatív lakossági adatfelvétel útján rögzítette (…) a munkanélküliségi arányszámot” – írta Munkácsy Ferenc 2002-ben a Munkaügyi Szemlében (Munkácsy, 2002, 2.). 2008 augusztusában az EU-ban összesen mintegy tizenhatmillió regisztrált álláskereső volt. Az eurózónában a munkanélküliség 2008 augusztusában 7,4 százalékos volt, ami 0,1 százalékkal magasabb a 2008. júliusi adathoz képest. Hollandiában azt mondják: aki dolgozni akar, dolgozni is tud. Itt a legkönnyebb állást találni. Még egy külföldi is könnyen – sokszor könnyebben, mint a hazájában – jut munkához, megélhetéshez.

Az álláskeresők száma nemcsak Magyarországon és Hollandiában, de az egész unió szintjén, valamint a világ minden államában a jóléti szint egyik releváns mutatója. Az álláshoz jutás nemcsak a pályakezdők gondolkodásának centrális eleme. Az életút során előbb vagy utóbb a többség találkozik ezzel a gonddal. A szociális diszkomfort érzésén túl gazdasági, politikai, kulturális, inter- és szupranacionális vonatkozásai is vannak. Az alapvető állampolgári jogok és a gazdasági rend szabályozása finomra hangolt, egyeztetéses megoldást igényel.

Az álláskeresés a fejlett társadalmi rendszerek működésének szükséges velejárója. Negatív felhangja van, de összességében, megfelelő kanalizációval hosszabb távon a további társadalmi-gazdasági fejlődést szolgálja. Méltányosan és erősen szubjektivizált jelleggel eljárva, a szükségességi-arányossági társadalmi teszt alapján kell kezelni az álláskeresők helyzetét. Arkánum nem létezik, de a társadalmilag általánosan elfogadható mértékig terjedő szociális érzékenységgel elviselhetővé lehet tenni az álláskeresők életkörülményeit. Mindezt viszonylag tág határok között lehet és érdemes fluktuáltatni: a nemzet- és világgazdasági hatások függvényében. Mert a munkajogot és a munka világát mindenekelőtt gazdasági faktorok befolyásolják.

A holland példa

Hollandiában 1949-ben lépett hatályba a munkanélküliséggel foglalkozó első törvény. 1986-ban hatályosult a – módosításokkal ma is hatályban lévő – Werkloosheidswet, azaz az álláskeresésről szóló törvény. 1987. január 1-jei hatállyal inkorporálták az álláskeresési támogatásról szóló rendelkezést.

A törvény a hatvanöt év alattiakra vonatkozik. Akár a köz-, akár a magánszférában álltak alkalmazásban. Aki álláskeresővé válik, támogatásra jogosult,

  • amennyiben legalább öt munkaórát, vagy munkaidejének legalább a felét elvesztette, és nem kap az így elmaradó keresetet pótló fizetést, továbbá
  • ha – és ez konjunktív feltétel - munkaképes.

Munkaóra alatt a munkaviszony megszűnését közvetlenül megelőző 26 hét átlagában számolt munkaórát értik. További feltétel, hogy az álláskeresővé válást közvetlenül megelőző 36 hétből 26 hétben munkaviszonyban kellett állni a támogatásra való jogosultság megszerzéséhez.

A nem várt természeti körülmények – mint hóesés, árvíz stb. – miatt munka nélkül maradók számára szintén jár az álláskeresési támogatás a nem várt természeti körülmény idejére. Nem kaphat álláskeresési támogatást, akire a következő, nem konjunktív feltételek igazak:

  • az egészségbiztosítás keretén belül nyújtott pénzbeli ellátást vagy annak megfelelő egyéb ellátást kap,
  • rokkantsági nyugdíjat kap; ha a munkaképesség hiánya legalább nyolcvan százalékos,
  • lakóhelye, illetve tartózkodási helye nem Hollandiában van,
  • szabadságvesztés-büntetését tölti,
  • annak a hónapnak az első napjától, amelyben a hatvanötödik életévét betölti,
  • szabadságát tölti,
  • sztrájk idejére, vagy a munkaviszonynak a munkavállaló önhibájából eredő megszűnése miatt.

Az álláskeresési járadék három hónapig jár. Az álláskereső az első két hónapban az utolsó havi fizetése 75 %-át, a harmadik hónapban pedig a 70 %-át kapja. (Vö. Werkloosheidswet 47. cikkely.)

Ha a munkaviszonya megszűnését megelőző öt esztendőn belül az álláskereső legalább négy évig dolgozott úgy, hogy évente minimum ötvenkét napra fizetést kapott, a három hónap leteltét követően, minden munkaviszonyban töltött év után további egyhavi, az utolsó fizetés 70 %-ának megfelelő összegű járadékra jogosult. Azonban ekkor is csak összesen legfeljebb harmincnyolc hónapon át. (Vö. Werkloosheidswet 42. cikkely 2. bek.)

Attól az évtől számítva, amelyben a álláskereső a tizennyolcadik életévét betöltötte, egészen 1997-ig minden esztendő, praesumptio iuris et de iure alapján, munkában töltöttnek számít. 1997 után azonban kizárólag a faktuálisan munkaviszonyban töltött évek számítanak. Tehát azon évek, melyekben az álláskereső legalább ötvenkét napra fizetést kapott. (Vö. Werkloosheidswet 42. cikkely 4. bek.)

A Werkloosheidswet értelmében az UWV, azaz az Uitvoeringsinstituut Werknemers¬verze¬keringen, tehát a munkavállalók biztosítását végző intézmény az álláskeresési támogatásban részesülő betegellátási költségeit az Egészségbiztosítási Alap számára megtéríti, az álláskeresési támogatás összegének terhére. Hasonlóképpen térít az önkormányzatnak stb. A folyamat automatizmusához nem szükséges az álláskereső meghatalmazása.

Az álláskeresési támogatást nem lehet kölcsöntörlesztés céljából elvonni. Amennyiben a támogatás összege kevesebb lenne, mint a minimálbér nyolcada, a de minimis szabály értelmében a támogatás nem kerül kifizetésre.

A Werkloosheidswet 3. fejezetében foglaltak szerint, álláskeresési támogatásra való jogosultság megszerzése céljából önként szerződhet az UWV-vel

(1) a hatvanöt év alatti,

(2) munka vagy támogatás révén egyébként nem biztosított,

(3) ugyanannak a személynek, vagy ugyanabban a háztartásban hetente kevesebb mint négy napot dolgozó természetes személy. (Ezek konjunktív feltételek.)

Ez a biztosítás kizárólag az egészségbiztosítással együtt köthető. Kivéve, ha az érintett betegség, terhesség vagy szülés miatt egyébként is jogosult az egészségbiztosításra. (Vö. Werkloosheidswet 55. cikkely.) Az 56. cikkely szerint az önkéntesen szerződő a többi álláskeresővel esik egy tekintet alá. Ha az önkéntesen szerződő egybefüggően több mint két hónapon át nem vagy nem teljesen, illetve határidőn túl fizet, megszűnik a biztosítása. Megszűnik – egyebek mellett – akkor is, ha másként jogosultságot szerez az álláskeresési támogatásra. A támogatást csak az veheti igénybe, aki Hollandiában tartózkodik. A külföldi tartózkodás idejére a támogatás kifizetése szünetel.

Csőd vagy felszámolás esetén

A Werkloosheidswet 4. fejezete alapján a felszámolási vagy csődeljárás alá vont munkaadó helyett a munkabért, a szabadságmegváltást, a szabadidő-utalványt és a harmadik személynek a munkaviszonnyal kapcsolatban felmerülő jogosultságát támogatás formájában fizeti ki az UWV az arra jogosult kérelmezőnek. A kérelmet az UWV-hez kell benyújtani. Maximum tizenhárom heti munkabért, illetve a felmondás idejére járó munkabért. A tizenhárom hét alatt a munkaviszony felmondással vagy közös megegyezéssel történő megszűnését, illetve az egyéb, jogszabály alapján történő megszűnését közvetlenül megelőző tizenhárom hetet értik. A szabadságmegváltásnál, a szabadidő-utalványnál és a harmadik személynek járó kifizetésnél maximum a munkaviszony megszűnését megelőző egy év vehető figyelembe. (Vö. Werkloosheidswet 64. cikkely.)

Áthajló korú és idősödő álláskeresők

„A II. világháború után a nyugat-európai országokban egy átmeneti születési hullám alakult ki. (…) Természetesen az érintett országok igyekeznek intézkedéseket hozni az öregedés gazdasági hatásainak kivédésére, de ezek hatásfoka változó. A magas munkanélküliség levezetésének talán legkézenfekvőbb eszköze a korai nyugdíjazás támogatása” – írta Munkácsy Ferenc 2003-ban a Munkaügyi Szemlében (Munkácsy, 2003, 3.).

Hollandiában várhatóan 2009. december 1-jétől kezdve

(1) azon hatvanéves vagy ennél idősebb munkavállalók,

(2) akik 2006. október 1. és 2011. július 1. között álláskeresővé válnak, és

(3) több mint három hónapig álláskeresési járadékra voltak jogosultak,

ennek lejártát követően ún. IOW-segélyt kaphatnak. Az álláskeresési járadék (WW-uitkering) lejártát követő naptól a hatvanötödik életévük betöltéséig terjedő időben. Ennek összege a mindenkori hollandiai minimálbér 70 %-a. Az IOW-segélyben csak a munkaképes idősebb álláskereső részesülhet, aki köteles elfogadni a számára felajánlott, általánosan elfogadhatónak tekinthető munkát (algemeen geaccepteerd werk). A feltételek közé tartozik minimálisan huszonöt, munkaviszonyban töltött év igazolása.

Az IOAW a Wet inkomensvoorziening oudere en gedeeltelijk arbeidsongeschikte werkloze werknemers, azaz az idősebb és a részlegesen csökkent munkaképességű álláskeresők keresetpótlásáról szóló törvény elnevezésének holland rövidítése. Az IOW (= Inkomensvoorziening voor Oudere Werklozen) az idősebb álláskeresőkre vonatkozik. 2016. július 1-jén a szabályozás hatályát veszti, tehát csupán egy átmeneti megoldásról van szó, amely temporálisan szűken dimenzionált. Aki 2006. október 1. előtt vált álláskeresővé, IOAW-segélyért folyamodhat.

A szociális és munkaügyi miniszter a Tweede Kamer, a holland parlament alsóháza számára tett törvényjavaslat-előterjesztés kapcsán utalt rá, hogy eredetileg az ötven és hatvan év közötti álláskeresőkre is az IOW-hoz hasonló szabályozást akartak keresztülvinni, de ez nem sikerült. Kifejtette továbbá, hogy az aktuális gazdasági helyzetben az idősebb álláskeresők nehezebben jutnak munkához. Ezért meg kell akadályozni, hogy jövedelmük egyik napról a másikra lényegesen lecsökkenjen.

Aki legalább ötvenéves, amikor a munkáját elveszíti, maximum hatvanöt éves koráig, ha lejárt az álláskeresési járadék folyósítási ideje, IOAW-segélyre válik jogosulttá. Ennél a segélynél nincs vagyonvizsgálat. Az IOW esetén, tehát az idősebb álláskeresőknél, nemcsak vagyonvizsgálat nincs, de, szemben az IOAW-segéllyel, a házastárs vagy élettárs jövedelmi viszonyait sem veszik figyelembe. Az IOAW-segély iránti kérelmet a házastárssal vagy élettárssal együtt érdemes benyújtani. Az IOAW-segély összege holland viszonylatok között meglehetősen alacsony, így rendkívül szűkös megélhetést biztosít. A cél az átmeneti jellegű segélyezés megteremtése, nem pedig a segélyből élés feltételeinek biztosítása. Fontos, hogy a segélyezett ne „rendezkedhessen be” segélyből élésre. A társadalmi védőháló egy olyan szociális piacgazdaságban, mint Hollandia, ultima ratio reginae. Ezt a szempontot Magyarországon is mindinkább figyelembe veszi a szociális állam, amikor elsődlegesen a piacgazdaságot kívánja érvényre juttatni. Hollandia ebben is követendő példát nyújt.

Kooperációért segítséget

A Werkloosheidswet, azaz az álláskeresőkről szóló törvény 22. cikkelye értelmében az UWV a beadványozó kérelmére dönti el, hogy a beadványozó jogosult-e álláskeresési támogatásra. A kérelmet az állami foglalkoztatási szervnél (CWI = Centrale organisatie werk en inkomen) kell benyújtani, amely azt továbbítja az UWV-hez. Legkésőbb az álláskeresőként eltöltött első napot követő napig be kell jelenteni a CWI-nél az álláskeresővé válás tényét. Legkésőbb egy héten belül kell benyújtani az álláskeresési támogatás iránti kérelmet. Az álláskereső köteles magát ebben a minőségében regisztráltatni, és részt venni a reintegrációjához szükséges átképzésben, illetve továbbképzésben. Köteles továbbá alávetni magát az orvos, a pszichológus vagy a pályaválasztási tanácsadó által lefolytatott vizsgálatnak. Ennek elmulasztása - kötelességellenes megtagadása - esetén a támogatás összegét csökkentheti vagy megvonhatja az UWV, valamint bírságot alkalmazhat.

Fontos, hogy az álláskereső kooperáljon a reintegrációját végző szervezettel. Ha a szervezet olyan jelzést ad, hogy az álláskereső nem működik együtt, az UWV szükséges és arányos szankcióval kényszerítheti ki a jogkövető magatartást. Elsősorban az álláskereső munkába történő reintegrációja érdekében. Jogorvoslatra az Algemene wet bestuursrecht, azaz a közigazgatási eljárási törvény alapján van lehetőség. A Werkloosheidswet ezzel kapcsolatban lex specialisként viselkedik. Az UWV folyósítja az IOAW-segélyeket is, és majdan az IOW-segélyeket is.

Összegzés

Álláskeresőnek lenni Hollandiában sem könnyű. Mégis jóval kedvezőbb helyzetben van, aki Hollandiában válik álláskeresővé, mint aki egy szegényebb társadalomban marginalizálódik. Minthogy Hollandia a világ egyik leggazdagabb jóléti állama, az álláskeresők többsége, ha akar, álláshoz is juthat.

Az álláskereső ma már nem munkanélküli. Munka nélkül van (legalábbis fehéren nem dolgozik), de keresi a lehetőséget, hogy ismét munkája legyen: a statikus munkanélküliség helyett a dinamikus álláskeresés jellemzi. Az állam és az önkormányzatok, valamint a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek pedig azon vannak, hogy segítsenek neki ebben. Optimális esetben a törekvések - egymást erősítve – eredményre vezetnek. Hogy ez az eredmény milyen minőségű, azt a konkrét társadalmi-gazdasági rendszer nagymértékben befolyásolja. Nem mindegy tehát, hogy Hollandiában válik álláskeresővé az ember, vagy egy kevésbé fejlett államban. Harti kifejezéssel élve, az álláskeresőt megillető statikus jogok a munkaviszony dinamikusságában kerülhetnek feloldásra. A cél, hogy a szükséges-elégséges abszolút szerkezetű jog, az álláskeresési támogatáshoz fűződő jog helyét minél előbb relatív szerkezetű jogviszonnyal válthassa fel az álláskereső. Mert anyagilag és életszínvonalában is ebben érdekelt. Ez egyaránt érdeke az individuális álláskeresőnek és a kollektív társadalomnak. A hangsúly az álláskeresés átmenetiségén van.

A fent írtak szerint Hollandiában is átmenetet él meg az álláskeresés jogi szabályozása. Minden országban szükség van normatív átmenetre. Hollandiában a jogi kísérletezésnek pl. a Werkloosheidswet „Experimenten” című XA. fejezete (130-130f cikkelyek) expressis verbis lehetőséget biztosít „algemene maatregel van bestuur”-nek nevezett normatív formában. Az „algemene maatregel van bestuur” végrehajtási rendelet, amelyet a kormány alkothat meg, de a holland jogalkotásban ez többet jelent, mint a hazai „végrehajtási rendelet” terminus technicusa.


Dr. Julesz Máté, tudományos kutató (Szeged)


Bibliográfia

Munkácsy Ferenc (2002): Munkanélküliségi murphológia. Munkaügyi Szemle, 4. p. 2.

Munkácsy Ferenc (2003): Az idős munkavállalók foglalkoztatásának sajátosságai. Munkaügyi Szemle, 3. p. 3.

Vissza a lap tetejére