A 20. század első felében a polgáriasodó Magyarország a kontinens biztosítási piacának egyik legdinamikusabban fejlődő területe volt; megjelentek a világ és Európa tekintélyes biztosítási vállalatai, és lendületet kapott a hazai cégalapítás is.

A második világháború kitörésekor az országban 68 biztosító részvénytársaság és több mint 100 – területi, szakmai, illetőleg kockázati alapon szerveződő – biztosítóegyesület működött.

A háborút követő békeszerződések rendelkezései, valamint az összevonások, beolvadások, felszámolások, majd végül az államosítás kapcsán 1949-re alakult ki a magyar biztosítás állami monopóliuma, amely 1986-ig tartott.

A hazai biztosítás első, magas szintű közjogi szabályozása (Bit.) 1996-ben lépett hatályba.

Az első biztosítás-szakmai érdekképviseleti szervezetet, a Biztosító Intézetek Országos Szövetségét (BIOSZ) 35 hazai részvénytársaság alapította meg; működését 1919. március 20-án kezdte meg.

A BIOSZ három évtizeden keresztül működött, azonban a háború utáni monopólium kialakulásával működése és funkciója értelmezhetetlenné vált; 1948. szeptember 30-án jogutód nélkül megszűnt és felszámolták.

A biztosítási monopólium négy évtizede a szövetségi tevékenységgel összefüggő, elsősorban nemzetközi feladatokat a felügyeleti szerv (PM), illetőleg az Állami Biztosító (mint a PM Biztosítási Főigazgatósága), majd 1986-tól a Hungária Biztosító Nemzeti Irodája látta el. (Hazánk 1962-ben csatlakozott – a szocialista országok közül elsőként – a Zöld Kártya nemzetközi megállapodáshoz.)

A Magyar Biztosítók Szövetségét (Mabisz) 1990. november 14-én hozta létre Budapesten az akkor hazánkban működő 6 biztosító, valamint az alapítás alatt álló további 3 társaság (+ egy magánszemély.) A Mabisz 1991. január 1-jén kezdte meg hivatalos működését.

A Szövetséget a Fővárosi Bíróság – az egyesületi törvény alapján – országos szakmai érdekképviseleti szervezetként vette nyilvántartásba, az alapítás időpontjára visszamenő hatállyal.

1997-ben a kormány kezdeményezésére törvénytervezet született a Szövetség szakmai kamarává történő átalakításáról, a javaslatot azonban – alkotmányossági megfontolások, és az akkor már aktuálissá váló európai integráció okán – a jogalkotás elvetette, de a törvényhozás közjogi jogosítványokkal és feladatokkal ruházta fel a Mabiszt.

I. A hazai biztosítási piac szereplői

A Közgyűlés időpontjában a hazai piacon 32 magyarországi székhellyel rendelkező zártkörű biztosító részvénytársaság működik, közülük 24 tagja a Szövetségnek.

A biztosítóegyesületek száma jelenleg 33, ezek közül 3 tagja a Szövetségnek.

Az EU csatlakozást követően 14 tagállami biztosító létesített hazánkban fióktelepet, közülük 3 tagja a Mabisznak.

A Szövetség működésének 18 éve alatt a taglétszám – a piac bővülésével együtt – gyarapodott. A Mabisz nem jelölte meg céljául, hogy valamennyi piaci résztvevő tag legyen, ennek ellenére a szervezettség aránya magas.

A Mabisz taglétszáma jelenleg 30; közülük 24 biztosító részvénytársasági (Zrt.), 3 egyesületi, 3 pedig magyarországi fióktelepi formában működik.

A Szövetség 2008. augusztus 15-től törölte tagjai sorából a MÁV Általános Biztosító Egyesületet, mivel működési engedélyét a PSZÁF visszavonta.

Az újonnan felvett tagországokhoz hasonlóan hazánkban is sok (407) tagállambéli biztosító regisztráltatta magát a PSZÁF-nál határon átnyúló szolgáltatás formájában végzendő biztosítási tevékenységre. A határon átnyúlva szolgáltató biztosítók piaci jelenléte már érzékelhető, bár még korántsem a regisztrációk számának arányában.

Eddig 9 tagállami biztosításközvetítő nyitott hazánkban fióktelepet, a határon átnyúló szolgáltatásra regisztrált biztosításközvetítők száma azonban már 1734. A feltűnően magas adat egyik oka: a külföldi (EU tagállami) biztosításközvetítőket (ellentétben a hazaiakkal) nem kell a PSZÁF-nál regisztrálni, s ezért nem kell rendelkezniük a Bit.-ben előírt képesítéssel sem.

II. A Mabisz közjogi feladatai

A Szövetséget megalakulása óta növekvő számú – magas szintű jogszabályokban is nevesített – közfeladat ellátásával bízták meg. Ezek közül a legfontosabbak:

  • Kártalanítási Számla: A gépjármű üzembentartók kötelező felelősségbiztosításához kapcsolódó, a Bit. által definiált – Garanciaalap – kezelése. A KSZ terhére bejelentett károk darabszáma 2008-ban 7518 volt, ez az előző évi adatokhoz viszonyítva 10,8 %-os emelkedést mutat. (A bejelentett károk száma 2002-től 2008-ig folyamatosan növekszik.) A kifizetett károk száma 5360 volt, az előző évihez viszonyítva 5,8 %-kal több; az átlagos kárkifizetés a 2007. évi adatokhoz viszonyítva, 6,7%-kal nőtt, ezen belül a gépjármű és dologi károk átlaga 3%-kal csökkent, a személyi sérülésekre kifizetett károk átlaga azonban 20%-kal nőtt.
  • Információs Központ: A gépjárművek üzemeltetése során harmadik személynek okozott károkból eredő igények érvényesítéséhez szükséges adatok kezelése és egyéb feladatok ellátása, valamint azok – EU-irányelvek által előírt – nemzetközileg is igénybe vehető működtetése. Az EU 4. sz. gépjármű-biztosítási irányelvével létrehozott új intézmény, melynek működtetésre a Bit. a Mabiszt jelölte ki. A 2008. évben írásban érkezett fedezet- és információkérések, panaszok illetőleg segítségkérések száma 9113 volt, az előző évhez képest 26 %-kal emelkedett (ezek 10 %-a panasz jellegű.)
  • Kártalanítás Szervezet: A belföldi károsult más EU-tagállamban elszenvedett, és a szabályozott módon meg nem térülő kárainak elbírálására és kielégítésére létrehozott intézmény működtetése. Az intézményt szintén a 4. irányelv hozta létre. 2008-ban 197 db, magyarok által külföldön szenvedett kárügyet jelentettek be. (2007-ben 171 db, 2006-ban 203 db, 2005-ben 110 db, 2004-ben 63 db). A Kártalanítási Szervezet beavatkozására főleg akkor kerül sor, ha a kárrendezés során a 4. Irányelv által megszabott határidők elhúzódnak, illetve, ha a külföldi károkozó felelősségbiztosítójának nincs Magyarországon kárrendezési megbízottja.
  • Nemzeti Iroda (Büro): A nemzetközi gépjármű-biztosítási egyezményekből (Zöld Kártya megállapodás) eredő koordinációs, kárrendezési- és elszámolási feladatokat ellátó szervezet működtetése. Az év folyamán 621 db ügyben 553,7 millió Ft-ot (2007-ben 606,5 millió Ft) fizettünk ki, a megtérülés 564,6 millió Ft (2007-ben 594,2 millió Ft). A megtérülés magasabb volt, mint a kifizetés, a kinnlevőség enyhén csökkent, ezért a tagbiztosítók hozzájárulását 20 millió Ft-tal csökkentettük. A Belső Szabályzatban, illetve a 4. EU irányelvben előírt határidők be nem tartása miatt 6 esetben voltunk kénytelenek garancia kötelezettségünknek eleget téve tagjaink helyett fizetni 15,5 millió Ft összegben (2007-ben 14,1 millió Ft). (Ez az adat nem tartalmazza a MÁV ÁBE megszűnése miatt felmerült garancia kötelezettségeinkből adódó kifizetéseket.) Biztosítatlan magyar károkozók miatt a külföldi zöldkártya irodák, kártalanítási testületek, illetve külföldi károsultak részére 292,9 millió Ft kifizetést teljesítettünk (2007-ben 199,8 millió Ft). Nemzeti Irodaként – ugyancsak a nemzetközi egyezményekből adódóan – garancia kötelezettségünk van a külföldi Zöldkártya Irodák felé a MÁV ÁBE biztosítottjai által külföldön okozott, de a biztosító által nem rendezett kárügyekben. A MÁV ÁBE megszűnését követően 2008. december 31-ig 1338 darab ilyen kárt jelentettek irodánknál közel 2 milliárd Ft tartalékkal. Ebből 2008-ban kifizetésre került 506,2 millió Ft.
  • Az agrárgazdasági célok költségvetési támogatásának szakmai lebonyolításában való operatív közreműködés. Tömeges (nem biztosított) agrárkárok állami kártalanítást igénylő felmérésnél, kezelésénél igénylik az eseti jogi aktusok a Mabisz közreműködését, de az elmúlt évben ilyen volt.
  • A NATO fegyveres erői által okozott károk rendezése és elszámolása az 1997. évi XLIX. törvénnyel kihirdetett nemzetközi egyezmény (ún. NATO SOFA) alapján. A kormányközi megállapodás még a „békepartneri” időkben (tehát a NATO tagságunk előtt) jött létre, de rendelkezései ma is érvényben vannak. A délszláv háború idején Taszáron működő amerikai légitámaszpont felszámolását követően károk már ritkán fordulnak elő, a HM-mel való elszámolás folyamatos.
  • Vagyonvédelmi szabályok és előírások meghatározása illetőleg igazolása a jogszabályokban megnevezett pénzintézetek számára. A kormányrendeletek szerint a nemzetközi szerződés alapján átvett, vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján készült minősített adat őrzéséhez, a befektetési és az árutőzsdei szolgáltatási tevékenység, az értékpapír letéti őrzés, az értékpapír letétkezelés, valamint az elszámoló-házi tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi, technikai és biztonsági feltételek igazolásához Mabisz tanúsítvány, illetőleg a Mabisz szabályzatnak való megfelelés szükséges.

III. Jogalkotás

Ptk. reform


A sokéves előkészítő munka után T/5949 sz. alatt a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot terjesztett be a Kormány 2008 júniusában. A biztosítási jogviszonyok alapvető megújulása hosszú távra meghatározza a szakma civiljogi környezetét.

A Szövetség a Kodifikációs bizottság tagjaként vett részt a jogszabály előkészítésben, ahol következetesen és eredményesen képviselte a Közgyűlés által meghatározott koncepciót.

A törvénykezési ügymenet értelemszerűen magával hozta, hogy a képviselők nagy számú módosító javaslatot tettek. (Több mint 400-at.) A Mabisz is több módosító javaslatot terjesztett elő, ezek azonban már főleg már jogtechnikai, szerkesztési típusú indítványok.

A kodifikáció vitás kérdéseit a szövetség megjelenítette a nyilvánosság számára is, ezért közreműködést vállalt a hazai és nemzetközi tudományos és szakmai konferenciákon, és rendelkezésre bocsátotta a Biztosítási Szemle hasábjait az idevágó közlemények megjelentetésére.


Bit. módosítások


2008-ban két alkalommal módosult a Biztosítási törvény. A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 2007. év végén módosította a Biztosítási törvényt. A módosítás azt az új szabályt léptette életbe, hogy amennyiben a biztosító a tőke megóvására, illetve a hozamra vonatkozóan garanciát vállal, akkor a tőkére, illetve a hozamra vonatkozó garanciát a biztosító köteles bankgaranciával biztosítani.

A törvénymódosítás indoka az volt, hogy a befektetési vállalkozások termékeire, illetve a biztosító unit linked típusú termékeire ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. Az azonos szabályozást sikerült megvalósítania a jogalkotónak, azonban az előírt bankgarancia számos problémát vetett fel (technikai problémák, a szavatoló tőkével való viszony= dupla garancia stb.).

Sikerült elérni, hogy az egyes pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó törvények módosításáról szóló 2008. évi XV. törvény módosítsa a felhívott jogszabályt oly módon, a hogy a bankgarancia mellett megfelelő biztosítékként a viszontbiztosítás is elfogadható.

A másik változás a pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi CIII. törvény volt. A legfontosabb módosítások:

  • a MÁV biztosító csődjének kapcsán módosultak az egyesület működésére vonatkozó szabályok (pótbefizetés, szolgáltatás-csökkentés, PSZÁF hatáskör),
  • a biztosításközvetítők hatósági vizsgájával kapcsolatos módosítások átkerültek a törvénybe (ugyancsak december végén lépett hatályba a biztosításközvetítők hatósági képzésére és vizsgáztatására vonatkozó PM rendelet módosítása);
  • a független biztosításközvetítők szakmai felelősségbiztosításának minimum értékeit euróban rögzíti a törvény, hasonlóan a biztosítók szavatoló tőke követelményeihez;
  • pontosították a vezető aktuáriussal szemben támasztott szakmai követelmények;
  • módosultak a biztosító részvénytársaságban történő részesedésszerzés szabályai;
  • módosultak a biztosítási titok feloldásának szabályai az országgyűlési biztossal szemben (korábban csak az adatvédelmi biztos felé állt fent mentesítés);
  • pontosítások történtek a biztosítók felszámolási és végelszámolási szabályaiban.

Adóváltozások


A személyi jövedelemadó rendszerében a 2009-ig hatályos szabály szerint az összevont adóalap adója meghatározott – jövedelemhatárhoz kötötten –, 100 ezer Ft keretben hétféle jogcímen (ezek közül az egyik az életbiztosítások adókedvezménye) volt csökkenthető, az egyes jogcímekhez tartozó külön részletszabályokkal és korlátokkal.

A 2009. január 1-jétől hatályos törvény ezekre a korlátozás alá vont kedvezményekre egyszerűbben kezelhető összevont szabályt alkalmaz. A kedvezményekre jogosító igazolt jövedelem-felhasználások összegéből összevont kedvezményalapot kell képezni és legfeljebb ennek az összevont kedvezményalapnak a 30 százalékával lehet az összevont adóalap adóját csökkenteni legfeljebb 100 ezer Ft-nyi összeggel.

2007. év végén módosult az általános forgalmi adóról szóló törvény, ami több vonatkozásban is érintette a biztosítók tevékenységét, különösen a kiszervezett tevékenységek vonatkozásában. Az Európai Unió általános forgalmi adóval kapcsolatos irányelve nem teszi lehetővé az adó megállapításánál az SZTJ alkalmazását, ezért az új törvény másként határozza meg a tevékenységek besorolását az adó szempontjából.

A biztosítási szolgáltatások továbbra is tárgyi adómentesek, azonban csak a teljes szolgáltatás nyújtása adómentes, a résztevékenységekre a mentesség már nem vonatkozik, kivéve a biztosításközvetítői szolgáltatásokat.

Kedvezőtlen változást jelentett az ún. fordított adózás bevezetése is, amely az egyes építményekhez kapcsolódó szolgáltatások esetében érvényesült. (Építési, épület-karbantartási szolgáltatások, üvegezés stb.). Ezeknél a szolgáltatásoknál a szolgáltatás nyújtója az adóalany szolgáltatás igénybevevőnek „nettó” számlát állított ki és az áfát a szolgáltatás igénybevevőjének kellett nyilvántartania és a költségvetésnek megfizetnie, ami az áfa vonatkozásában nem jelentett költségnövekedést, viszont az adó nyilvántartása és befizetése megnövelte volna a biztosítók adminisztrációs költségeit. Az érdekképviseletek nyomására módosították az áfa törvényt; a fordított adózás köréből kikerült több, a biztosítói kárrendezést is érintő tevékenység.


Euró bevezetésére történő felkészülés


A Kormány tavaly februárban megkezdte az euró bevezetésének előkészítő munkálatait. A Nemzeti Átállási Terv (NÁT) első változata az év második felére készült el.

A Mabisz két albizottság munkájában vesz részt: a Pénzügyi Szektor Albizottságban (PSZAB) és a Kommunikációs Albizottságban.

További, szakmát érintő törvénymódosítások

  • Az 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről szóló, szeptembertől hatályos szövege módosította az ügyfélszolgálattal kapcsolatos előírásokat:
    • az ügyfélszolgálatnak legalább a hét egy napján 8-20 óráig nyitva kell tartania,
    • lehetőséget kell biztosítani – elektronikusan és személyesen is – a személyes ügyintézés időpontjának előzetes lefoglalására,
    • az elektromos elérhetőséggel működtetett ügyfélszolgálatnak üzemzavar esetén más elérhetőséggel, folyamatosan elérhetőnek kell lennie,
    • telefonos ügyfélszolgálatnál biztosítani kell az ésszerű várakozási időn belüli hívásfogadást és ügyintézést,
    • az ügyfélszolgálati beszélgetéseket rögzíteni kell, 5 évig megőrizni, a fogyasztót a rögzítésről tájékoztatni kell, és kérésre a hangfelvételt kiadni.
  • A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelvet (2005/29/EK) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló, a 2008. évi XLVII. törvény ültette át a magyar jogrendszerbe. A biztosítókat a melléklet külön is nevesíti. A törvény által nevesített tevékenységeket eddig is szankcionálta a jog, újak azonban az eljárási szabályok, bírságtételek és a kifogásolt gyakorlathoz a jogszabály külön polgári jogi következményeket fűz. Az eljáró hatóságok: PSZÁF, GVH, FVF. A jogalkotó a bírságtételek alapjánál nem fogadta el azon (más kamarák és szövetség által is támogatott javaslatunkat), mely szerint a bruttó árbevétel helyett a helyi adó törvénynél használt nettó árbevétel képezze a bírság alapját.
  • A biztosításközvetítők képzési rendszerének megváltozása A szövetség azt a feladatot kapta, hogy dolgozzon ki, és kezdeményezzen megoldást az OKJ képzést határidőn belül meg nem szerző közvetítők ügyében. A hatósági vizsgakövetelmény és vizsgarendszerét a szakma dolgozta ki együttműködve a vizsgáztatásért felelős PSZÁF-fal, és a FBAMSZ és a MABIOSZ, valamint a Brókernet és a BOI szakértőivel. A jogszabályi változás 2008. július 1-jétől lépett életbe, de a vizsgák csak ősszel kezdődtek meg.
  • A felügyeleti díj megállapításának új rendszere. Az új díjrendszer kiterjesztette a felügyeleti díjfizetési kötelezettséget a függő biztosításközvetítőkre is, évi 50 000 Ft-os fix díjfizetéssel. Mivel a független biztosításközvetítők díjterhelése is ugyanekkora, az a helyzet állt elő, hogy egy több száz alvállalkozót foglalkoztató független biztosításközvetítő cég ugyanakkora felügyeleti díjat fizetett, mint egy adott biztosítónak dolgozó, vállalkozóként működő függő biztosításközvetítő. A felügyeleti egyeztetés során sikerült olyan értelmezést elérni, ami némileg enyhítette a problémát: az egyéni vállalkozó ügynökök mentesülnek a felügyeleti díj fizetése alól. Cél: elérni, hogy minden függő biztosításközvetítő mentesüljön a felügyeleti díj fizetése alól, hiszen itt a felügyeletnek – a regisztráción kívül – nincs hatósági tevékenysége.

Gfb. szabályozás módosítása


2008 februárjában a PM államtitkárával egyeztetve ígéretet kaptunk a gépjármű-felelősségbiztosítási kormányrendelet megreformálására. 2008. április 2-án a Gépjármű-biztosítási tagozat meghatározta a kormányrendelet továbbfejlesztésének célkitűzéseit:

  • A szerződéskötés elsődleges kötelezettje a bejegyzett üzembentartó legyen.
  • A jelenlegi gépjármű kategóriák kerüljenek felülvizsgálatra.
  • A tagbiztosítók döntő többsége az szerződéskötés dátumához igazodó biztosítási évfordulót tartotta szükségesnek.
  • Az elmaradt díjra egységes Mabisz díj kerüljön megállapításra.
  • A flotta fogalmának definiálása.
  • A tagbiztosítók döntő többsége nem támogatja a kötvénynyilvántartás rendszerének módosítását.
  • 9 tagbiztosító az egységes Mabisz kárnyilvántartás létrehozását szorgalmazta.
  • Egyetlen tagbiztosító sem támogatta a csődalap létrehozását.
  • Az azonnali kockázatviselést támogatta a tagbiztosítók döntő többsége.
  • A tagbiztosítók döntő többsége az évenként egyszeri, azonos időpontban történő díjhirdetési rendszer megtartását javasolta.
  • Valamennyi tagbiztosító támogatta az előzetes fedezetvállalás rendszerének a megszüntetését.

A Tagozat héttagú munkabizottságot bízott meg a jogszabály módosítás tervezetének elkészítésével.

2008. július 9-én a Pénzügyminisztérium az összes érdekelt fél szakértőinek bevonásával intenzív szakértői egyeztetés sorozatot indított el, melynek az volt a célja, hogy az előterjesztő megismerhesse az érintettek álláspontját a továbbfejlesztésről.

Az egyeztetés során nyilvánvalóvá vált, hogy a PM a törvényi szintű szabályozást favorizálja egy ötpárti megállapodás alapján.

A törvénytervezet legfontosabb jellemzői

  • A szerződéskötés kötelezettje a forgalmi engedélybe bejegyzett üzembentartó, ennek hiányában a tulajdonos.
  • Megmarad az ajánlatelfogadási kötelezettsége, viszont új elemként megjelenik a „klasszikus biztosítási ajánlat” intézménye a 15 napos ajánlat elbírálási, visszautasítási határidővel.
  • A biztosítók évente egyszer hirdethetnek díjat, megmarad tehát a jelenlegi rendszer a két országos napilapban történő megjelenítést illetően is, a meghirdetett díj év közben nem változtatható.
  • Fontos változás, hogy a biztosítók a gépjárműforgalomból történő kivonásáról, forgalomba helyezéséről, a tulajdonjogot érintő változásokról, az üzembentartói jog bejegyzéséről és változásáról a központi nyilvántartóból automatikusan értesülnek.
  • A gépjármű flotta a nem természetes személyek járműveinek együttesen kezelt csoportja, minimális darabszám 5. A flotta szerződések tarifáit is meg kell hirdetni.
  • A limit a személyi sérüléses károknál 1500 millió Ft-ról 1600 millió Ft-ra emelkedik.
  • A biztosítási időszak első napja a kockázatviselés kezdete. A következő évfordulót megelőző 50 napig tájékoztatja a biztosító az ügyfelet a következő időszakra várható díjról, ezt elektronikus úton is megteheti az ügyfél előzetes hozzájárulásával.
  • A biztosító kockázatviselése (a biztosítási fedezet) a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában, illetve az üzembentartó bejegyzésének jármű nyilvántartásban szereplő időpontjában kezdődik.
  • A szerződés felszólítás hiányában az esedékességtől számított 30. napon, felszólítás esetén a 60. napon szűnik meg. A biztosító a szerződés díj nemfizetéssel történő megszűnéséről az üzembentartót 15 napon belül igazolható módon értesíteni köteles.
  • Az elmaradt díjat, amelyet a javaslat fedezetlenségi díjnak keresztelt el, a szerződést megkötő biztosító köteles beszedni egységes, a MABISZ által egy évre előre meghirdetett tarifával.
  • A károkozónak a jelenlegi 8 nap helyett 5 munkanapon belül kell a biztosítóját írásban értesíteni a károkozásról.
  • A biztosítónak 3 hónapon belül kell kellően megindokolt kártérítési javaslatot tenni a károsultnak kárjogcímenként, beleértve a kamatra vonatkozó tájékoztatást is.
  • A biztosítóknak központi kártörténeti nyilvántartási rendszert kell létrehozniuk és üzemeltetniük.

IV. Nemzetközi ügyek

Mivel a pénzügyi szolgáltatások szabályozása ma már gyakorlatilag Brüsszelben dől el irányelvek és rendeletek formájában, a Mabisz célja, hogy a szövetség szakmai tagozatait egyre növekvő mértékben vonja be az uniós eseményekbe, a készülő jogszabályok előkészítési, véleményezési folyamatában. Ez a törekvés különösen az életbiztosítás területén erős, ahol az európai és hazai fejlemények egymással párhuzamosan, egymást erősítve zajlanak.

A magyar biztosítási piac szempontjából a legfontosabb témák a tavalyi évben az alábbiak voltak, és valószínűleg ezek maradnak 2009-ben is.


Szolvencia II


Az Európai Parlament és a Tanács között 2008 év végén felerősödő vita egyre inkább azt valószínűsíti, hogy a Szolvencia II keretirányelvet nem fogják elfogadni az év végéig. A kompromisszum elérése éppen a csoporttámogatás témában tűnik a legproblémásabbnak. A CEA az irányelv-tervezet 2007. évi megjelenése óta aktív módon vesz részt a munkákban, és mindeddig hatékonyan tudta képviselni a szakma szempontjait. Nagy kihívást jelentett ugyanakkor a francia elnökség tavaly decemberi javaslata, ami lényegében a csoport-támogatási rendszer teljes törlését jelentené, amely rendszer egyébként az európai biztosítási szakma egyöntetű támogatását élvezi.


Lámfalussy-eljárás revíziója


Az Európai Bizottság 2008-ban folytatta le azt a konzultációt, amelyet a Lámfalussy-eljárás revíziója kapcsán kezdeményezett. Ez egy viszonylag új döntéshozatali mechanizmus, amelyet a pénzügyi szolgáltatások EU-szabályozásában alkalmaznak.

A szabályok elfogadása két lépcsőben történik. Az adott területre vonatkozó általános szabályozás (keretjogszabály) meghozatala politikai döntés formájában realizálódik az Európai Parlament és az Európai Tanács között megosztott döntési jogkörrel.

A jogszabályi kereteket konkrét tartalommal pedig az Európai Bizottság tölti ki, vagyis a területet irányító részletes szabályokat az EB hozza meg a különböző döntési szinteken működő szakbizottságokkal történő konzultációk során, melyben a pénzügyi felügyeletek is részt vesznek.

A Szolvencia II már ezen eljárás keretében zajlik.


A biztosítási szektor részvétele mindhárom nyugdíjpillérben


A demográfiai trendekről készített legutóbbi EB tanulmány azt erősíti meg, hogy az európai országok az elöregedő társadalom kihívásával néznek szembe. Ez a trend különösen érinti az magán élet- és egészségbiztosítási piacot. 2060-ra a 65 éven felüliek aránya várhatóan a jelenlegi 17%-ról 30%-ra nő, ami tovább növeli a nyomást a közösségileg finanszírozott rendszerekre.

A CEA egyetértéssel fogadta az Európai Parlament azon állásfoglalását, miszerint a növekvő állami kiadások csökkenthetők azáltal, hogy a magánfinanszírozású rendszerek részesedése megnő. Az Európai Bizottság által, „A magánfinanszírozású nyugdíjalapok hozzájárulása a megfelelő és fenntartható nyugdíjhoz” címmel kibocsátott tanulmány szintén arra a következtetésre jut, hogy ezen rendszerek jelentősége egyre nő, és szükséges elemezni hatásukat a jövő nyugdíjrendszerére.


Vagyonkezelés


Az Európai Bizottság folyamatosan napirenden tartja az egymással versenyző befektetési termékek dossziéját, melynek kapcsán arra keresik a választ: szükség van-e az egymást helyettesítő befektetési termék transzparenciájának és elosztási környezetének egységes, átfogó szabályozására. A biztosítási piac elsősorban a unit-linked termékek kapcsán került a képbe.

A tavalyi konzultáció során a CEA azt az álláspontot képviselte, hogy a biztosítási termékek a többiektől eltérő karakterrel bírnak, és mielőtt további szabályozásban gondolkodnak a döntéshozók, több tapasztalatot kell szerezni a biztosításközvetítői irányelv, illetőleg a MiFID gyakorlati működését illetően. A Bizottság azt hajlandó elismerni, hogy nem teljesen egymást helyettesítő termékekről van szó, aláhúzza ugyanakkor, hogy mindenképpen egymással versengő termékekről beszélünk.

A Bizottság megalkotta a vonatkozó irányelveket, amelyek alkalmazását elvárja a fogyasztók számára kínált befektetési termékek esetében, függetlenül a termék jogállásától vagy az alkalmazott elosztási csatornától. A CEA jelenleg tanulmányozza ezeket az elvárásokat.


Kötelező (felelősség)biztosítás


Erősödő tendencia, hogy a döntéshozók a fogyasztók védelmét a kötelező felelősségbiztosítás előírásával kívánják megoldani. A CEA mindig is erőteljesen fellépett a hasonló törekvésekkel szemben, ez ugyanis nem ad választ a biztosíthatatlanság és az adott áron elégtelen fedezet problémájára. Ezek az érvek különösen a Szolvencia II árnyékában erősödnek fel, amely a megfelelő kockázat-beárazásra fókuszál.

A CEA-ban egy ideje folyik a munka egy javaslat kidolgozására, ami az önkéntes felelősségbiztosítás eszközét vezetné be olyan területeken, mint az egészségügy, számvizsgáló felelősség, élelmiszeripar, építőipar.


Kollektív jogorvoslati rendszerek (class action)


Az Európai Bizottság jelenleg tanulmányozza egy EU-szintű kollektív jogorvoslati rendszer lehetőségét a fogyasztóvédelmi és versenyszabályok megsértése esetén. Az EB márciusban bocsátotta konzultációra a témát, az azt lezáró jelentés tartalmazza majd a Bizottság javaslatát egy esetleges EU-szintű megoldásra.

A CEA és a nemzeti szövetségek a kezdetektől ellenzik az amerikai típusú osztályos kereset gondolatát. Egy ilyen rendszer a biztosítókat több szempontból is érinthetné; lehetnének alperesek, ennek nagyságrendje beláthatatlan pl. egy felelősségi kár esetén. Ugyanakkor kerülhetnek a felperes oldalára is beavatkozó felelősségbiztosítóként vagy jogvédelmi biztosítóként. A biztosítási szakma a megoldást sokkal inkább a peren kívüli jogorvoslati mechanizmusok, alternatív megoldások továbbfejlesztésében látja, lévén az gyorsabb és olcsóbb megoldás.


Egészségbiztosítás


A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó irányelv-javaslatot 2008 júliusában nyújtotta be az Európai Bizottság, melynek célja a betegek mobilitásának javítása a közösség területén belül a jogi keretek megteremtésével. Az irányelv-tervezet minden egészségügyi szolgáltatásra vonatkozik, függetlenül attól, hogy az magán vagy társadalmi viszonylatban kerül megszervezésre és finanszírozásra. A CEA vizsgálja, hogy mely vonatkozások érinthetnek bizonyos magán egészségbiztosítási rendszereket.


Diszkrimináció-ellenesség


Az Európai Bizottság tavaly nyáron egy horizontális irányelv elfogadására tett javaslatot a diszkrimináció minden formájának tiltására a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, amennyiben a megkülönböztetés az életkoron, valamely fogyatékosságon, vallási meggyőződésen vagy szexuális irányultságon alapszik.

A jogszabály-tervezet a biztosítók számára ugyan biztosítaná a kivétel lehetőségét, a javasolt szövegtervezet azonban több problémát is felvethet. Egyelőre még vitatott, hogy milyen jellegű adatok vehetők figyelembe (kulcsfontosságú, releváns), lehet-e támaszkodni a díjdifferenciálás során az orvosi tapasztalatokra, illetőleg kell-e a biztosítóknak publikálni és rendszeresen frissíteni a felhasznált statisztikai adatokat. A készülő jogszabály – a majdan elfogadásra kerülő végső változat függvényében – érintheti a biztosítási szakma alábbi területeit:

  • élet-, egészség- és baleset-biztosítások
  • gépjármű-biztosítások
  • utasbiztosítások.

Az európai biztosítók célja a továbbiakban, hogy a kivétel lehetősége a biztosítási szakma szabályai szerint kerüljön megfogalmazásra. Az első féléves cseh elnökség érdemben valószínűleg nem veszi napirendre a témát, a svéd elnökség prioritásairól pedig még nincsenek hírek.

A fentiekkel párhuzamosan a CEA figyelemmel követi azt a munkát is, amelyet az Európai Bizottság végez azzal kapcsolatosan, hogy a tagállamok miképpen vették át a Gender Irányelvet (2004/113/EC).


Versenyjogi kérdések


A biztosítási piacon 2007-ben végzett versenyjogi vizsgálat lezárultával az Európai Bizottság arra hívta fel a biztosítási piac szereplőit, hogy versenyjogi szempontból értékeljék újra a saját gyakorlatukat. Az EB állásfoglalása külön kitért az együttbiztosításokra. Az EB nem általában kifogásolja az együttbiztosítás gyakorlatát, hanem azt nem tartja elfogadhatónak, miszerint a vezető biztosító díját a második körben a követő biztosítók átveszik, így itt már nem érvényesül a verseny.

A biztosítási brókerek európai szervezete (BIPAR) egy olyan iránymutatást fogadott el, amely ezt a kérdést kezelné. Az iránymutatás nagyobb teret engedne a fogyasztó egyedi döntéseinek és kevésbé tekintené automatikusnak az áregyeztetés folyamatát. A CEA tagszövetségek vezetői úgy döntöttek, hogy támogatják a BIPAR alapelveket, amit az EB úgy üdvözölt, mint pozitív, előremutató lépést. Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy a konkrét piaci gyakorlatnak az alapelvektől való eltérése a testület azonnali rosszallását váltaná ki.

Ami a többi, a csoportmentességi rendelet (BER) alá tartozó együttműködési formát illeti, az EB április 17-én indított útjára egy újabb konzultációs eljárást. Az észrevételek figyelembevételével készül a döntés a csoportmentesség további, a 2010-es lejárati határidőt követő fenntartásáról vagy visszavonásáról. Az előzetes jelentés március végére várható. A szakma nem optimista a kérdés kapcsán, egyelőre úgy tűnik, hogy az EB-t nem győzték meg a biztosítók által eddig felvonultatott érvek.


Elosztási kérdések, biztosításközvetítői irányelv


2009-ben az Európai Bizottság tovább folytatja a vizsgálódást a fogyasztók számára kínált befektetési termékek piacán. Az EB többek között felmérést végez a tagállamok között, hogy a biztosításközvetítőkre vonatkozó irányelv (IMD) hogyan került átültetésre. A vizsgálat elsősorban arra kíváncsi, hogy szükség van-e tovább finomítani a közvetítők szabályozását a piacok hatékonyabb működésének érdekében, elsősorban a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségekre koncentrálva. A kérdőívet az illetékes nemzeti hatóságok kapták meg, a kiértékelés eredményért pedig két, egymással párhuzamosan zajló munkában is figyelembe veszik: az IMD kiértékelése, valamint abban az EB állásfoglalását tükröző dokumentumban (White Paper), ami a fogyasztók számára árusított befektetési termékekkel foglalkozik. Ez utóbbi elkészülése 2009 első felében várható, és átfogja majd a teljes befektetési palettát (beleértve az UL termékeket is), és valószínűleg közös alapelveket fog javasolni minden vonatkozó termékre, ami a termékkel kapcsolatos tájékoztatást, az érdekeltség feltárását, valamint a felelősség kérdését illeti.

Brüsszeli hírek szerint egy uniformizált közvetítői irányelv előterjesztését is tervbe vette az EB, amely egyaránt vonatkozna a banki, biztosítói és értékpapír szektorra („Point of Sale” irányelv). Ez a jogszabály, a már meglévő IMD szabályozás mellett működne. A cseh elnökség az új szabály hatályát egyéb pénzügyi termékekre, pl. a jelzáloghitelekre is ki szeretné terjeszteni.


Tájékoztatási elvárások és transzparencia


Az EU döntéshozókat régóta aggasztja, hogy a nem megfelelő módon tájékozott fogyasztó olyan pénzügyi döntéseket hoz, amelyeknek valódi, pénzügyi kockázatát nem látja át. Az aggodalmat különösen az európai állampolgár egyre fokozódó eladósodása, illetőleg a pénzügyi és tőkepiacokra beözönlő új, innovatív termékek megjelenése táplálja. A közösségi döntéshozók a kérdést elsősorban a pénzügyi szolgáltatók tájékoztatási kötelezettségének megerősítésével próbálják kezelni. Ez a tendencia a globális pénzügyi válság hatására az utóbbi időben felerősödött. A téma elsősorban az életbiztosítási termékeket, és azon belül is a unit-linked termékeket érinti. Mintaként a befektető védelem területén a MiFID szabályok szolgálnak.

A biztosítási szakma pro-aktív módon igyekszik elébe menni az eseményeknek. Az egyes piacokon eddig különböző megoldások születtek (szakmai önszabályozás, hatósági ajánlás, törvényi szabályozás), egy azonban mindenhol közös: UL termékek esetében túlmennek a jelenlegi EU-irányelvek által támasztott elvárásokon. A CEA is dolgozik egy egyszerűsített tájékoztatási blanketta (Standard Information Sheet, SIS) kialakításán, amely szakmai önszabályozásként segíti a fogyasztókat.


Biztosítási garanciaalapok


Az európai szakmai közéletben is divatos téma, hogy más pénzügyi szolgáltatók esetében már működnek a garanciális megoldások, ráadásul ezen garanciarendszerek minimum elvárásait közösségi szinten is harmonizálták.

A biztosítók esetében még nem létezik európai szintű, egységes megoldás, sőt időről időre felvetődik, hogy egyáltalán szükség van-e európai szinten összhangba hozni a tagállamok jelentősen eltérő gyakorlatát. (A 27 tagországból jelenleg 13 országban létezik a garanciarendszer, ezek azonban lényegesen eltérnek egymástól.)

Az Európai Bizottság megrendelt egy megvalósíthatósági tanulmányt, amelyet az angol OXERA cég készített el, és 2008 elején publikált. A tanulmány egyáltalán nem meglepő módon arra a végkövetkeztetésre jut, hogy egy esetleges döntés arról, hogy szülessen-e javaslat a BGA minimális szintű harmonizációjáról alapvetően (biztosítás)politikai kérdés.

Nem létezik ugyanis olyan megoldás, amely a vizsgálatba bevont összes szempontot azonos módon ki tudná elégíteni (fogyasztóvédelem egységes szintje a közösségen belül, morális kockázat, versenyhelyzet torzulása, költség- és újraelosztási kérdések, felügyeleti szempontok). Az Európai Bizottság egy hatástanulmány elvégzését tervezi a 2009. év folyamán, ennek függvényében születik meg a döntés, hogy készül-e formális EU-javaslat a biztosítási garanciaalapokra.

Nem vitás, hogy a pénzügyi krízis előtérbe helyezte ezt a kérdést is.


Gépjármű-biztosítás


Az Európai Bizottság törekvése az, hogy elősegítse az európai gépjármű-biztosítási piac integrációját. A tervek szerint a munka elsősorban az országok között tapasztalható díjkülönbségekre, a határon átnyúló forgalom alacsony szintjére, valamint arra a tényre koncentrálna, hogy a gépjármű-biztosítási szerződések nem vihetők át egyik országból a másikba, pl. egy költözés esetén.

A CEA széles körben gyűjt statisztikai adatokat és érveket, amivel meg tudja világítania a szakma szabályait a Bizottság számára. (A továbbiakban egyébként várható, hogy Brüsszel a vizsgálódást és a javaslattételt kiterjeszti a lakásbiztosításokra is.)

Szintén a gépjármű-biztosításokhoz kapcsolódó téma a közlekedési balesetek áldozatainak kártérítési kérdése, melynek kapcsán az EB azt tervezi, hogy egy, a mai helyzet javítását célzó csomagot tesz le az asztalra. A CEA ebben a munkában is aktívan együttműködik annak érdekében, hogy közös megoldást sikerüljön találni a károk gyors rendezésére a megfelelő jogbiztonság mellett.


Adózási kérdések


A pénzügyi szolgáltatások áfa kötelezettségét célzó irányelv-tervezet most van készülőben, a véglegezés az év folyamán várható.

A megtakarításokból származó jövedelmek adóztatásáról szóló 2003/48/EC irányelv 2005 júliusa óta van hatályban. Célja, hogy a tagállamok közötti információcserével biztosítsa, hogy a megtakarításokból származó jövedelem után annak a tagállamnak a belső jogszabályai alapján kelljen adózni, ahol a „haszonhúzó” illetőséggel bír (ott viszont fizessen adót). Az irányelv működését a Bizottság – a szokásos eljárásnak megfelelően – egy idő után felülvizsgálta, és azt állapította meg, hogy a rendelkezés kikerülhető. Pl. úgy, hogy valaki egy olyan terméket vásárol, ami nem tartozik az irányelv hatály alá. Ez sarkallta a Bizottságot arra, hogy javasolja a megtakarítási irányelv kiterjesztését olyan életbiztosításokra, ahol a biometrikus kockázat alacsonyabb, mint a biztosított tőke 5%-a. Ezen módosító javaslat elfogadása a Tanács egyhangú szavazatát igényli.

Elfogadott és átültetésre váró, biztosítást érintő EU-jogszabályok

  • A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelvet (2005/29/EK) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló a 2008. évi XLVII tv. ültette át a magyar jogrendszerbe.
  • A szolgáltatások belső piaci áramlására vonatkozó irányelv (2006/123/EK) 2006 végén jelent meg. Az irányelvnek biztosítást érintő rendelkezései is vannak, főleg a szolgáltatók tevékenységével összefüggő vagyoni biztosítékok – így különösen a szakmai felelősségbiztosítások – kapcsán. Az irányelv rendelkezéseit 2009. decemberig kell átvenni a nemzeti jogrendszereknek.
  • Környezetfelelősség irányelv (2006/21/EK) átültetési határideje: 2008. május 1-je volt. Az irányelv nálunk is átvételre került a 2007. évi CXXXIII. tv-el (bányászatról szóló törvény módosítása) és a 14/2008 (IV.3.) GKM rendelettel (bányászati hulladékok kezeléséről). A magyar szabályozás a hulladékkezelési tevékenységgel kapcsolatosan pénzügyi biztosíték meglétét írja elő, azt azonban nem határozza meg, hogy ez mi lehet. Így a felelősségbiztosítás lehetősége (vagy kötelezettsége) sem került szóba. A pénzügyi biztosítékok rendeleti szinten kerülnek meghatározásra.
  • 2007 decemberében hirdették ki az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK sz. rendeletét (Róma II) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról. A legfontosabb cél az volt, hogy a közlekedési balesetben érintett áldozatok a határon átnyúló jogviták esetében könnyebben meg tudják határozni az alkalmazandó jogot. Főszabályként a baleset helye szerinti jogot kell alkalmazni, kivéve – és ez egyezik a magyar szabályozással is – ha a károsult és a károkozó ugyanabban az országban rendelkezik az állandó tartózkodási hellyel. Ekkor ennek az országnak a joga alkalmazandó. A rendeletet a tagországokban 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez a 1979. évi XIII. tv. módosítását teszi szükségessé.
  • 2008 júliusában hirdették ki az Európai Parlament és Tanács 5993/2008/EK rendeletét (Róma I.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról. A jogszabály, amely a szerződéses kötelezettségek kollíziós szabályait tartalmazza, a korábbi Római Konvenciót hivatott helyettesíteni. A Róma I. külön szabályokat vezet be a biztosítási szerződésekre. A rendelet érvényes minden nagykockázatra, függetlenül a kockázatviselés helyétől, az egyéb kockázatok esetében pedig akkor, ha a kockázatviselés helye az EU területe. A viszontbiztosításokra nem vonatkozik a szabályozás. A rendeletet a tagországoknak a 2009. december 17-ét követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. Szükséges lesz a Bit. módosítása.

V. A 2008. évi kiemelt feladatok végrehajtása

1.) A Közgyűlés kiemelt feladatként jelölte meg a Ptk. reform során a biztosítási fejezet rendelkezéseinek piackonform alakítását. A kiemelt szakmai koncepcióink a parlament előtt lévő Javaslatban szerepelnek, melyek közül a legfontosabbak:

  • a kereskedelmi jogügyletként történő definiálás,
  • az egyoldalú kogencia eddig feltétlen érvényesülést kívánó szabályainak a feloldása,
  • az ajánlattételi pozíció modern kezelése,
  • az érdekmúlás és az automatikus megszűnés szabályainak enyhítése,
  • felelősségbiztosításnál a szándékos károkozás kizárásának lehetősége.

További feladat – már a parlamenti szakaszban –a kártérítési szabályok számunkra kedvező rendelkezéseinek a megőrzése, valamint az újra „visszakerült” biztosítás közvetítői szakasz finomítása.

2.) A kgfb jogalkotás területén a szabályozás pontosítása és további liberalizálása, valamint harmonizálása volt a kiemelt feladat.

Erről is részletes ismertetést tartalmaz a Jogalkotás című fejezet. Ugyancsak kiemelten kezelte a Közgyűlés, hogy a kgfb díjkalkulációkban a realitás és az üzletág biztonságos művelése kerüljön előtérbe, de erre a szövetségi (és felügyeleti) eszközök eddig nem bizonyultak hatékonynak.

3.) Az életbiztosítás és az öngondoskodási hajlam fejlődésének megőrzése céljából az ügyfél-tájékoztatási kötelezettség és a transzparencia harmóniájának kialakítása.

Az ezzel kapcsolatos feladatok ütemezett végrehajtását az Életbiztosítási tagozat megkezdte, az egyeztetések a Felügyelettel folyamatosak.

4.) Olyan adatkezelési (adat-összekapcsolási) rendszer legalizálása, ami eleget tesz a feltétlen érvényesülést kívánó adatvédelmi elveknek, de alkalmas a veszélyközösség érdekeinek megóvására és a jogellenes magatartások kiszűrésére.

Számottevő előrelépést nem sikerült elérni, ezt a feladatot célszerű a stratégiai célok között rögzíteni, mert a válsággal kapcsolatos európai szabályozások áttörhetik a magyar adatvédelmi rendszer ma már indokolatlan szigorúságát.

VI. Egyéb kiemelt feladatok, események

Biztosítási garanciarendszer


A pénzügyi váláság jeleinek megjelenésekor az Ügyvezető elnökség elrendelte, hogy a Szövetség vizsgálja meg egy önkéntes alapon, ex post finanszírozással működő életbiztosítási garanciarendszer (EBIGAR) működést, amely kiterjed mind a hagyományos, mind az UL módozatokra. Céljai:

  • Az élet üzletágat művelő, Magyarországon bejegyzett biztosítók csődje esetén az ügyfelek részleges kártalanítása az EBIGAR keretében vállalt anyagi eszközök erejéig.
  • A más pénzügyi területeken már működő garancia-megoldások okozta versenyhátrány kiküszöbölése.
  • A szakmai és a biztosítási ágon belüli szolidaritás (és egyben bizalom) demonstrálása.
  • A biztosítási szféra iránti fogyasztói bizalom erősítését szolgáló kommunikációs lehetőségek erősítése.

A főtitkár előterjesztette a dokumentumot, és az ahhoz kapcsolódó szerződés tervezetét, de a Szövetség széles körű konzultációt folyatott

  • külső szakértők bevonásával is –, melynek eredményeként arra tett javaslatot, hogy a tervezett megoldást vessük el.
  • A megoldás a rögzített célok elérését, különösen a fogyasztói bizalom erősítését csak áttételesen szolgálja, ugyanakkor ellenkező bizalmi hatást is kiválthat.
  • Nehezen kommunikálható helyzet keletkezhet azáltal, hogy a MÁV ÁBE csődje – bár más ágban – komoly ügyfél veszteségeket keletkeztetett. Az ennek kapcsán kétségtelenül jelentkező bizalomvesztés egy önkéntes alapon működő ex-post rendszer esetében még erősödhet is, miközben az egyéb hazai rendszerek (különösen az OBA) komoly, azonnal rendelkezésre álló forrásokat ígér.
  • A szabályozó és ellenőrző szervekre (PM, PSZÁF) nemcsak itthon, de az EU-n belül is rendkívüli nyomás nehezedik a pénzügyi szolgáltatások iránti bizalom megőrzése, sőt azok erőn felüli növelése érdekében.
  • Az európai törekvés – ma már érzékelhetően – arra irányul, hogy a kialakítandó megoldások elsősorban a rendszereket védjék, ne a fogyasztókat! (Ez nem értendő félre! Valóban a rendszereket kell védeni, amelyekben a fogyasztó még akkor sem viselkedik mindig ésszerűen, ha a pénze egyébként garantálva van.)

Az Ügyvezető elnökség úgy döntött, hogy a megoldást egyelőre nem vezetjük be, ugyanakkor elrendelte, hogy az Életbiztosítási tagozat – 2009. évi kiemelt feladatként – folytassa a garanciarendszer lehetőségeinek vizsgálatát, felkészülve egy EU szabályozásból eredő hazai megoldásra.


BOMA


A Szövetség – a biztosítók közötti korlátozott és legalizált adatcsere segítésére – elektronikus bonus-malus lekérdező rendszert hozott létre (BOMA). A rendszer a „kérés-válasz” kezelést „alkalmazás-alkalmazás” szinten valósítja meg (pl. a kötvényesítés pillanatában is lehet B/M fokozatot lekérdezni).

A szisztéma háromszintű titkosítása garantálja, ahhoz az adatokhoz csak a kérő és a célbiztosító juthasson hozzá, (még a BOMA központ sem!).

A rendszert az üzletági biztosítók a tagdíjfizetési struktúrán kívül finanszírozzák.

A megoldás továbbfejlesztése a kártörténeti nyilvántartás szabályozási sorsától függ, az évközi BOMA lekérdezések lehetőségének egyeztetése folyamatban van.


Egyenlő bánásmód


Herczog Edit európai parlamenti képviselő írásbeli választ igénylő kérdést (interpellációhoz hasonló jogintézmény) intézett az Európai Bizottsághoz „ A fogyasztók kor szerinti megkülönböztetéséről a pénzügyi szolgáltatások piacán” címmel.

Ezzel egy időben a képviselő asszony itthon összeállított egy Nyilatkozatot, amelyhez – máig sem tisztázott okokból – csatlakozott a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a PSZÁF és az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi Albizottsága is. A nyilatkozat egyébként nagyvonalú általánosságokat tartalmaz, s ez volt egyben a veszélye is. A képviselőnő a Nyilatkozathoz való csatlakozásra szólította fel a pénzügyi területen működő érdekvédelmi szervezeteket.

A képviselővel történt személyes konzultáció során a Szövetség jelezte, hogy a Nyilatkozathoz való csatlakozásunk helyett szakmai állásfoglalást alakítunk ki az ügyről, a biztosítási specifikumok alapján. A Szövetségeink közötti egyeztetetés alapján azonos döntést hozott a Bankszövetség is.

Az Ügyvezető elnökség 2008. április 21-én hozta meg a jelzett dokumentumot Állásfoglalás az egyenlő bánásmód tiszteletben tartásáról az időskorúak részére nyújtott biztosítási szolgáltatások területén – címmel. Az állásfoglalás – többek között – kiemeli az alábbiakat:

  • a tartós, határozatlan tartamú lakossági biztosítások (ide értve a gépjármű-biztosításokat is) területén a biztosítók a szerződők (biztosítottak) életkorát továbbra sem tekintik olyan tényezőnek, amely a szolgáltatásból történő automatikus kizárásra adhat alapot,
  • nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, ha a biztosító – az egyes korcsopor¬tokra kialakított termékeit – kizárólag a megcélzott korcsoport körében terjeszti,
  • a biztosítási tevékenység során az életkor szerinti különbségtétel nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha a díj és a szolgáltatás mértéke meghatározott, kockázati tényezőkön alapuló csoportok létrehozásával jár, és a biztosításmatematikai, valamint statisztikai adatok alapján az életkor a kockázatelemzés és annak elbírálásában meghatározó,
  • ha az életkor szerepet játszik a biztosító kockázatvállalásában, díjkalkulációjában vagy szolgáltatásában, ezt a körülményt a szerződéskötéskor a szerződővel teljes körűen közölni kell – az ügyfél tájékoztatásra vonatkozó törvényi rendelkezések messzemenő szem előtt tartásával,
  • a termékfejlesztés során a biztosítók továbbra is megjelenjenek a piacon olyan kínálattal, amely igazodik a létszámában és gazdasági erejében egyre jelentősebb vásárlóerővel rendelkező idős korosztály igényeihez, és amely támogatja a családról, az utódokról való gondoskodást,
  • a biztosítók segítik az idősek tájékozódását az igényeikhez igazodó biztosítási lehetőségek között, arra is figyelemmel, hogy ez a korosztály ma még csak korlátozott mértékben használja a modern kommunikációs eszközöket,
  • a biztosításközvetítés és a szerződéskötés során a biztosítók olyan eljárást alkalmaznak, amely az időskorúak életkörülményeit és egyéni teljesítőképességét részletesen vizsgálja, és megóvja az érintetteket a megalapozatlan, vagy súlyos terhet jelentő kötelezettségvállalástól.

Felhívás a kgfb biztosítókhoz


A Szövetség – mint a Kártalanítási Számla kezelő szerve – jelezte az Ügyvezető elnökségnek és a tagbiztosítóknak: a KSZ-t terhelő és jelentős összegű igények merültek fel amiatt, hogy egyes biztosítók a kgfb kötéseknél (hatályba lépésnél) nem alkalmazzák a rendszer hermetizmusát garantáló díjhalasztás intézményét.

A Szövetség felhívást intézett a gfb-t művelő tagbiztosítókhoz a szakmai szokásokhoz igazodó, a KSZ-t, a többi biztosítót, és végső soron a veszélyközösséget tehermentesítő gyakorlat alkalmazása céljából.

A Mabisz felhívását a PSZÁF vezetői körlevéllel erősítette meg.


Parlamenti bizottsági meghallgatás


Az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi Bizottsága 2008. november 5-én meghallgatta a Mabiszt a gépjármű felelősségbiztosítás fogyasztóvédelmi kérdéseiről. A bizottság társelőterjesztőként a PSZÁF-ot jelölte ki.

Az ülésre a Mabisz főtitkára készített írásos anyagot, melynek összeállítása előtt konzultált a két legnagyobb parlamenti frakció képviselőivel. Az anyag és a napirendi pont címe a fogyasztóvédelmi kérdésekre koncentrált, de a vita során óhatatlanul szóba kerültek a kgfb teljes intézményrendszerével kapcsolatos témák is, különösen az ún. kampány, amelynek a megszüntetésre tett javaslatot a Szövetség.

A beszámolót a bizottság – a soron következő ülésén – egyhangúlag elfogadta, de jelezte, hogy a kampány megszüntetésre vonatkozó szövetségi javaslatról szóló bizottsági döntés még idő előtti; ebben a kérdésben a törvényjavaslat előterjesztése során fognak állást foglalni.

VII. A Szövetség stratégiai célkitűzései

A Mabisz alapvető, már a megalakuláskor is deklarált funkciója a tagbiztosítók és a hazai biztosításügy szakmai érdekeinek képviselete és védelme. A tagok körében végzett igényfelmérés is ezt jelölte meg legfontosabb feladatként és elvárásként.

A tagbiztosítók a 10-es skálán 5,46-ra értékelték ezt a tevékenységet, és itt volt a legnagyobb a szórás mértéke (2,50). Egyöntetű vélemény alakult ki arról, hogy e tevékenység hatékonyságának növelését kell a stratégia középpontjába állítani.

Működésének mintegy két évtizede alatt a Mabisz – a szakma egyedüli képviselőjeként – a hazai gazdasági élet ismert és elismert szervezete lett. A belső szakmai közvélemény szerint azonban befolyása a gazdasági közéletben ezzel nem arányos, különösen a sokat emlegetett bankszektorhoz viszonyítva.

A Szövetség az elmúlt két évtizedben főleg a rendszerszerű, biztosításhoz kapcsolódó intézmények szakmai érdekeket szolgáló megalapozásában volt eredményes:

  • a biztosítás adókörnyezetének – kezdetben különösen kedvező – kialakítása,
  • a piaci viszonyokhoz igazodó szerződéses kgfb rendszer bevezetése,
  • a biztosítás közjogi környezetének (Bit.) létrehozása,
  • a biztosításhoz kapcsolódó közfeladatok átvétele és ellátásának szövetségen belül tartása,
  • egyes állami igények összehangolt kezelése (2001-es tiszai árvíz, Wesselényi Alap).

A stratégiai célkitűzések rögzítésének az a célja, hogy elfogadásuk esetén minden tagbiztosító, minden szövetségi fórum és tisztségviselő, és minden, a hazai biztosításügy területén tevékenykedő szakember egységesen törekedjék azok érvényre juttatására.

A stratégiai célok megvalósítása a munkaszervezet elsődleges feladata, de az eredményes érdekérvényesítés nem nélkülözheti a tagbiztosítók, a szakmai és köztekintéllyel bíró tagbiztosítói vezetők és szakemberek folyamatos és összehangolt támogatását.

  • A hazai biztosítási piac európai színvonalúan szabályozott; ennek alapja a biztosítás intézményére és a biztosítási tevékenységre vonatkozó jogi környezet. Ugyanakkor a jogszabályi háttér – gyakori – módosulása a legtöbb esetben közvetlen kihatással van a biztosításra is, ezért a jogalkotásban való részvételt kiemelten kell kezelni. A jogalkotásra való szakmai ráhatás az utóbbi években gyengült, elsősorban a jogszabály előkészítés színvonalának általános romlása miatt.
  • Következetesen kell tudatosítani és érvényre juttatni, hogy a biztosítás, mint a gazdaság és a pénzügyi szolgáltató szféra nélkülözhetetlen eleme – elsősorban a biztosító által kezelt jogviszonyok tartós jellege miatt – különösen igényli a jogi szabályozás hosszú távú biztonságát. A jogi környezet gyakori változásai ezen a területen a jogbiztonságot veszélyeztetik, és alkotmányjogi aggályokat is felvetnek.
  • A konkrét és operatív jogszabály előkészítési és jogalkotói munkában (koncepció kialakítása, véleményezések, körözések) a Mabisz már elérte, hogy – szakmai területén – megkerülhetetlen tényezővé vált. A tevékenységet azonban dinamizálni kell, elsősorban a szabályozás önálló kezdeményezésével, illetőleg – munkamódszer szintjén – a megalapozott kifogások mellett a konkrét szabályozási javaslat (jogszabályi szöveg) rögzítésével.
  • Az adókörnyezet különösen gyakran változó törvényi szabályozása kapcsán még a jelenlegi helyzetben is az adókedvezmények megtartására kell törekedni, nem elvetve azok – szakmai megalapozottsággal képviselt – esetleges bővítését sem; elsősorban az egészség- és ápolásbiztosítási, valamint az új típusú (pl. munkanélküliség) kockázatok kapcsán.
  • A Szövetség továbbra is azt az álláspontot képviseli, hogy a biztosítási adó intézményének – uniós mintára történő esetleges – bevezetése nincs összhangban a hazai biztosítási piac fejlettségével és telítettségével.
  • Továbbra is következetesen kezdeményezni kell, hogy a jogalkotás törvényi szinten legalizálja azt a jogalkalmazás által gyakran már elismert megoldást, hogy gyorsított (számla nélküli) kárrendezés esetén a biztosítottat (károsultat) csak a nettó kártérítési összeg illeti meg. Ez összhangban áll a kormányzatnak a feketegazdaság „kifehérítésére” irányuló törekvéseivel.
  • A biztosítási szerződéskötési kötelezettségek (ún. kötelező biztosítások) egyre gyakrabban kezdeményezett törvényi előírása kapcsán az a cél, hogy az ilyen fedezet valóban csak a nagy kockázatú tevékenységekhez kapcsolódjék, és továbbra is el kell érni, hogy a lehetséges vagyoni biztosítékok közül a (felelősség)biztosítás ne legyen kizárólagos.
  • Ez a biztosítóknak nem jelent piaci hátrányt, a megoldás harmonizál a versenyszabályokkal, és quasi ellátási kötelezettséget sem generál a biztosítási szektor számára.
  • A Ptk. reform és a kapcsolódó jogszabályok hosszú távra meghatározzák a biztosítás kötelmi jogi (és kártérítési jogi) környezetét. A reform előkészítésében a szakma elismerésre méltó módon és színvonalon vett részt, amelynek eredményeként megvalósulhat a biztosítási szerződés tényleges, kereskedelmi ügyleti jellege. Cél: az elért kodifikációs eredmények megtartása a parlamenti szakaszban is, és felkészülés a jogi szabályozás változásából adódó ügyviteli, üzleti feladatokra.
  • A biztosítás közjogi környezetében, valamint a Bit.-ben a csődeljárás elnagyolt, és jogbizonytalanságot keltő, és joghézagokkal terhes. A korrekcióra irányuló törekvéseink mindeddig eredménytelenek maradtak, s még az sem vigasztaló, hogy a MÁV ÁBE csődje, illetőleg az azt követő elszámolási eljárás a szakma álláspontját igazolta. Teljes egységet demonstrálva el kell érni a csődszabályok szakma specifikus kialakítását, és a kezelhetetlen szabályozás elvetését (pl. jelenleg akár kárrendezési késedelem miatt is – bárki – felszámolást kezdeményezhet a biztosító ellen).
  • A garancia rendszer kialakítása iránti – egyre gyakrabban jelentkező – igény kezelésénél különösen fontos az egységes szakmai megközelítés realizálódása. A life típusú termékek esetén a szövetség elvetette az önszabályozáson alapuló garanciarendszer kialakítását, mert az – a mostani válság időszakában – nem szolgálta volna a kitűzött célt, sőt bizalmatlanságot eredményezett volna. A non-life ágazatok közül a kgfb-nél merül fel a garancia rendszer megalapozásának kérdése, amit eddig az erkölcsi kockázatok okán vetettünk el. Itt a fogyasztói igények által generált politikai nyomással is számolnunk kell, amit a törvény előkészítés során még sikerült kezelni, de a parlamenti szakaszban újabb lendületet kaphat. Erre is készülve kell kialakítani azokat a variációkat, amelyekkel – akár a jogalkotásnak is elébe menve – (és az európai gyakorlatot is tárgyilagosan tudomásul véve) keresünk megoldást a garanciára.
  • A transzparencia követelményeinek tárgyilagos mérlegelésére kell törekedni, figyelembe véve a pénzügyi válság okán felélénkülő európai kezdeményezéseket is. Ezt a feladatot a Szövetség Életbiztosítási tagozatának továbbra is elsőrendű feladatává kell tenni.
  • A versenyjogi környezet változása okán a biztosítási (és általában a pénzügyi szolgáltatói) szféra a kartellhatóság érdeklődésének homlokterébe került. Szövetségi szinten feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a versenyhivatal az esetleges kartell-tényállások mögött legtöbbször a szakmai szervezeteket sejti. A szövetségi munkában, a tájékoztatásban, a tagozatok és szekciók tevékenységében folyamatosan érvényre kell juttatni a versenyjogi kontrollt. A megváltozott jogi és piaci környezet figyelembevételével kell kialakítani az Mabisz új Verseny- és Etikai Szabályzatát.
  • A társadalombiztosítási (OEP, ONYP) elszámolások kapcsán, hosszú távon is az átalány-megállapodások rendszerét kell fenntartani. A valamennyi fél számára előnyös rendszer fenntarthatóságát, és a tb szervek átalány-megállapodás kötésére irányuló törekvését gyengítené, ha bármelyik biztosító kilépne a rendszerből.
  • Változatlan szakmai meggyőződéssel kell kezdeményezni a feltétlen érvényesülést kívánó adatvédelmi szabályok hozzáigazítását a biztosítási piac sajátosságaihoz és kockázataihoz, elsősorban a veszélyközösség érdekeit sértő jelenségekkel kapcsolatos adatkezelés korlátainak enyhítésével.
  • A Szövetség PR tevékenységének a biztosítási kultúra elmélyítésre kell törekedni, elsősorban a sajtó és média kapcsolatok erősítésével. Itt csak az újszerű megoldások lehetnek hatékonyak, például a „biztosítási ombudsman” intézményének kialakítása, amelyet a biztosítási szakma hozna létre és működtetne.
  • A biztosítási hivatás és szakma nyitottságát, perspektíváit, a szakmai öntudat megalapozásával és fejlesztésével kell demonstrálni. Ehhez eszközül szolgálhatnak a szakmai konferenciák szervezése, a tudományos publikációk támogatása, a biztosítástörténeti múzeum, archívum és könyvtár megalapozása.

Trunkó Barnabás

Vissza a lap tetejére