Értsük meg a gazdagság lényegét, és fedezzük fel, hogyan: Vonzzuk az alábbi művek erejével: Rhonda Byrne: A Titok, Charles Fillmore: Gazdagság és Napoleon Hill: Kulcs a gazdagsághoz. Teremtsük meg az alábbi szerzők stratégiáival: Richard Branson, Bill Gates, Conrad Hilton, Anita Roddick és Donald Trump. Menedzseljük az alábbi művek tanácsai alapján: Benjamin Graham: Az intelligens befektető, Suze Orman: A nők és a pénz, Dave Ramsey: Újra az anyagi békéről és Peter Lynch: Sikerrel a tőzsdén. Osszuk meg az alábbi művekből inspirációt merítve: Andrew Carnegie: A gazdagság evangéliuma, Paul Hawken: Természetes kapitalizmus és Lynne Twist: A pénz lelke.

Bevezetés

E könyvből megismerhetők a gazdagság titkai. Nem kell mást tennünk, mielőbb sajátítsuk el és a magunk módján használjuk fel e titkokat!

Az Oxford English Dictionary meghatározása szerint az anyagi gazdagság „a gazdagság egy formája vagy fajtája”; vagyis a gazdagság tágabb foga¬lomkörébe tartozik. Az anyagi gazdagság egész egyszerűen a pénz vagy a tőke birtoklását jelenti, a meggazdagodás pedig az a folyamat, amikor többet kapunk és többet tartunk meg önmagunknak. A gazdagság tágabb értelemben viszont inkább a „virágzás, a bőség, a jólét, a siker” állapota. Másképp fogalmazva: az anyagi gazdagság csak a pénzről, a tágabb értelemben vett gazdagság viszont magáról az életről szól, és magában foglalja a jó szerencsét, a bővelkedést és a jólétet.

John Wesley, a nagy vallási reformátor azt üzente: „Tégy annyit, amennyit tudsz, spórolj annyit, amennyit tudsz, adakozz annyit, amennyit tudsz!” Andrew Carnegie, a történelem talán egyik leghíresebb jótékonykodója és több ezer könyvtár alapítója, megjegyezte: „Aki másokat nem tesz gazdaggá, maga sem válhat azzá.” Nem olyan régen Az egyperces milliomos szerzői is hasonló hitvallást fogalmaztak meg a felvilágosult ember számára:

Milliókat keresek,

milliókat takarítok meg,

milliókat fektetek be,

milliókat adományozok.

Könyvünk nagyra értékeli a vagyonszerzést, ugyanakkor elismeri az adakozás örömét is. A gazdagság ebben az értelemben egyfajta körforgás: vonzani, teremteni, menedzselni, végül pedig jótékonyan másokkal is megosztani. Sokan mondják, hogy a pénz nem boldogít – erre könyvünk sem kíván rácáfolni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a pénz vonzása, teremtése, menedzselése és megosztása olyan képességeket jelent, amelyek elengedhetetlenek a boldoguláshoz. Sokan szeretnének anyagilag jobban élni, de nem elsősorban a pénz miatt, hanem azért, hogy idejükkel maguk rendelkezhessenek.

A gazdagság megértésénél arról sem feledkezhetünk meg, hogy olyan vagyon gazdái vagyunk, amit csakis a már meglevő erőforrásokból szerezhetünk és bizonyos formában vissza is kell adnunk. Nem nyújthat valódi élvezetet, ha pusztán nyereségvágyból a természeti erőforrásokat meggondolatlanul fosztogatjuk vagy éppen gondatlan fogyasztóként viselkedünk. Ugyanakkor az emberiség és bolygónk szempontjából a lehető legkíméletesebb módon létrehozott gazdagság része a természetes körforgásnak. Könyvünk ezért a fenntartható gazdagság elvét hirdető olyan műveket is bemutat, mint amilyen például Hawken könyve a Természetes kapitalizmus vagy a The Body Shop alapítójának, Anita Roddick Üzlet – másként című önéletrajza vagy Joe Dominguez és Vicki Robin Pénzt vagy életet? című alapvető útmutatója az „egyszerű élethez”. Bár sokan azzal érvelnek, hogy környezeti problémáinkat az elmúlt évszázad hihetetlen vagyonnövekedése okozta, az is igaz, hogy e gyarapodás nélkül nem lenne miből új energiakészletek és erőforrások után kutatnunk, és nem tudnánk helyreállítani mindazt, ami kárt szenvedett.

Vannak, akik elutasítják a gazdagság hajszolását. Ha a gazdagságot a fent említett szélesebb értelemben, a bőség és a jólét kiteljesedéseként fogjuk fel, semmi sem állhat utunkba. Önmagunk és a világ irányába is kötelességünk, hogy ne csak a már meglevő erőforrásokat, hanem saját képzelőerőnket is maximálisan kihasználjuk és szorgalmasan dolgozzunk azon, hogy új, értékes dolgokat hozzunk létre. Ebben a tágabb megközelítésben világossá válik, hogy lehetséges egyszerre anyagi jólétben és nyugodt lelkiismerettel élnünk.

A kötet rövid áttekintése

Az Értékteremtők 50 kiemelkedő művet ismertet, amelyek a gazdagság titkairól és alapelveiről szólnak. Azok a művek, amelyek a „gazdagság vonzásával” foglalkoznak, külön műfajt képviselnek, de ezekből is bemutatunk néhányat. Az üzletemberek életrajzai a vállalkozói szellemet próbálják felébreszteni, míg a személyes pénzügyekről szóló művek fontos, gyakorlatias tanácsokat adnak a pénz kezelésére és gyarapítására. A vagyonszerzés a társadalomtól nem lehet független folyamat, ezért a közgazdaságtan és a politikai gazdaságtan néhány korszakalkotó és elgondolkodtató műve is helyet kapott a kötetben. Könyvünk inspiráló írásokat felvonultató fejezetei pedig arra is rávilágítanak, miként lehet a vagyont okosan a legnemesebb célokra adományozni.

Természetes határvonal húzódik a „gazdagságtudatosságról”, illetve a vagyonszerzés belső vagy pszichológiai aspektusairól szóló írások, valamint azok között, amelyek a személyes pénzügyek, a vállalkozás és a közgazdaságtan alapjait mutatják be. Kötetünk e határ lebontására törekszik. Ha természetünknél fogva vonzódunk a gazdagság filozófiai aspektusaihoz, sokat tanulhatunk a befektetésekről, a pénzügyekről és a közgazdaságtanról szóló művek ismertetőiből. Aki viszont jól tájékozott ezeken a gyakorlatiasabb területeken, annak azt javasoljuk, ismerkedjen meg inkább a gazdagságról szóló metafizikai alapművekkel. Végső célunk az legyen, hogy a kettőt egyesítve a gazdagság belső és külső játszmáinak egyaránt a mesterei legyünk!

A kötetben összefoglalt műveket négy csoportra osztottuk. Megkülönböztettük a gazdagság vonzásáról, megteremtéséről, menedzseléséről és megosztásáról szóló műveket. Bár a kötet 50 különálló fejezetből áll, leginkább olyan párbeszéd kíván lenni, ami számtalan elgondolást és stratégiát mutat be. Lesznek közöttük olyanok, amik – valószínűleg életkortól is függően – hasznosabbaknak tűnnek majd, mint az összes többi. Azokat a fejezeteket érdemes elsőként elolvasni, amelyek aktuálisan a legérdekesebbnek tűnnek!

A gazdagság vonzása

A belső játszmák elsajátításának titkai

James Allen: Út a gazdagsághoz

Genevieve Behrend: A láthatatlan erő

Rhonda Byrne: A Titok

T. Hary Eker: A milliomos elme titkai

Charles Fillmore: Gazdagság

Esther Hicks – Jerry Hicks: Kérd, és megadatik!

Napoleon Hill: Kulcs a gazdagsághoz

Catherine Ponder: Legyünk nyitottak a gazdagságra!

John Randolph Price: A bőség könyve

Sanaya Roman – Duane Packer: Pénzteremtés

Marsha Sinetar: Csináljuk, amit szeretünk, és a pénz majd jön magától!

Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme


A gazdagságról rendszerint az jut eszünkbe, hogy valamilyen hasznos célból képesek vagyunk átalakítani és megváltoztatni a világot. Ezzel szemben a gazdagság sokkal inkább az elménkben kezdődik, a gondolatainkkal, álmainkkal, meggyőződéseinkkel és jellemvonásainkkal. Aszerint, hogy mit gondolunk és hiszünk magunkról, vonzzuk vagy taszítjuk a gazdagságot, ezért nem időpocsékolás, ha ennek megismerésére és elsajátítá­sára is fordítunk egy kis időt. Arisztotelész szerint „önmagunkat legyőzni a legnehezebb győzelem”, de ez a győzelem vezethet el minket ahhoz, hogy az élet minden egyéb területén nyertesek lehessünk.

James Allen Út a gazdagsághoz című könyve is pontosan ezt hangsú­lyozza, hozzátéve, hogy a gazdagság eléréséhez a fegyelmezett elme és a szolgálatkészség is elengedhetetlen. Kulcs a gazdagsághoz című művében Napoleon Hill is megjegyzi, hogy a határozott célok és a célok eléréséért megtett erőfeszítések nélkülözhetetlenek az értékteremtéshez, illetve a tágabb értelemben vett gazdagsághoz. Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című híres esszéjében pedig azt állítja, hogy a korai protestáns kereskedők olyan emberi erényekhez szigorúan ragaszkodva, mint a becsületesség és a takarékosság, képesek voltak hatalmas vagyonra szert tenni.

A „gazdagságtudatosság” elsajátításáról szóló könyvek manapság nagy népszerűségnek örvendenek, elsősorban olyan mai könyvek sikerének köszönhetően, mint A Titok. Ám ez a műfaj immár közel évszázados múltra tekint vissza. Például Charles Fillmore Gazdagság című könyve és Genevieve Behrend írásai már sokkal korábban megismertették az olvasókat a gazdagság metafizikai alapelveivel és rámutattak, hogy a hiány érzése a „forrástól” (Istentől vagy a világegyetemtől) való eltávolodás jele. A hiányt pedig imádsággal, pozitív megerősítéssel vagy erős jövőképpel orvosolni lehet. Később, a XX. században ezeket a gondolatokat Catherine Ponder és más hasonló írók tartották életben, majd Esther és Jerry Hicks, valamint Rhonda Byrne könyvei robbanásszerűen újra érdek¬lődést váltottak ki arra az elgondolásra, hogy érzelmi lelkiállapotunk mágnesként „vonzhatja” a gazdagságot.

A milliomos elme titkai című könyvében T. Harv Eker éppen ezt a „belső játszmát” fejtegeti, rámutatva, hogy mindannyiunk elméjében létezik egy „pénzügyi modell”, ami engedi vagy éppen gátolja a pénz felénk való áramlását. A modellünk megváltozatható, de ehhez először is olyan személlyé kell válnunk, aki nyitott a lehetőségekre és nem csak panaszkodás¬sal tölti az idejét.

Az 1980-as években megjelent Csináljuk, amit szeretünk, és A pénz majd jön magától! című sikerkönyvében Marsha Sinetar azt állítja, hogy akkor élünk jólétben, ha olyan munkát végzünk, amit szeretünk. Azon felül, hogy a munkánkban így valóban kiválóak lehetünk s többet kereshetünk, megtalálhatjuk az összhangot a legmélyebb értékeink és a tehetségünk között és ezáltal megteremthetjük a tartós boldogság forrását is.

A fent említett művekben egy gondolat közös: a gazdagság mindig a gazdagságot tükröző gondolatokkal kezdődik, amelyek olyan érzelmi állapotot hoznak létre, hogy azonnal magunkhoz vonzzuk a jó dolgokat.

A gazdagság megteremtése

A vagyonteremtők titkai

Robert G. Allen: Passzív jövedelemforrások

P. T. Barnum: A pénzszerzés művészete

Richard Branson: Hogyan vesztettem el a szüzességemet?

Felix Dennis: Hogyan gazdagodjunk meg?

Peter Drucker: Innováció és vállalkozás

James Wallace – Jim Erickson: Kemény menet

Michael E. Gerber: A V mítosz

Conrad Hilton: Legyen a vendégem!

Joe Karbo: A lusta ember módszere a meggazdagodásra

Guy Kawasaki: Az indulás művészete

Paul Zane Pilzer: Isten is azt akarja, hogy gazdagok legyünk

Anita Roddick: Üzlet – másként

Howard Schultz: Sztárkávéház – Starbucks története, csészéről csészére

Donald Trump: Az üzletkötés művészete (1987)


Amint megértettük a gazdagság belső, érzelmi, pszichológiai aspektusait, gondolatainkat a gazdagság megteremtésének tényleges folyamatára irá­nyíthatjuk. A népi bölcsesség úgy tartja, hogy életünk során a tanulást semmi nem helyettesítheti, ám az okos pénzcsináló inkább az „óriások vállára áll” és magába szívja az üzletemberek életrajzaiban fellelhető sok-sok bölcsességet.

P. T. Barnumot gyakran emlegetik „a világ legnagyobb showmanjeként”. Ennek ellenére az 1880-ban megjelent sikerkalauzában meglepően egyszerű dolgokat említ, amelyek szerinte a gazdagság megszerzéséhez szükségesek: a jó egészség, a feddhetetlen jellem, a megfelelő hivatás és hozzá a megfelelő helyszín. Conrad Hilton, aki egy bányászvárosban álló, lepusztult fogadóból világméretű szállodaláncot épített, szüleitől azt tanulta, hogy az életben való boldogulás alapelemei az imádság és a munka. Saját tapasztalatai alapján később ezeket egy harmadik elemmel egészítette ki: merjünk álmodni és nagyban gondolkodni! Nehéz időkben – így például az ő életében is, a nagy gazdasági világválság alatt - csakis a nagy elképzelések és a megvalósulásra vágyó álmok ösztönözhetnek a folytatásra. Bill Gates is a saját elképzelései és álmai révén tehetett szert a világ legnagyobb magánvagyonára. A személyi számítógépek ilyen méretű elterjedésével senki sem számolt, de Gatesnek az a nagy álma, hogy egyszer mindenki íróasztalán lesz számítógép, és olyan szoftverek fognak működni, „amellyel még az anyja is kezelni tudna egy számítógé­pet”, garancia volt arra, hogy a Microsoft minden adandó lehetőséget megragadjon. Habár sikere nagy részét annak tulajdonítja, hogy mesterien ért az üzletkötéshez, Donald Trump is valójában annak köszönhetően emelkedett saját szakterülete legjobbjai közé, hogy nagy álmokat szőtt.

Richard Branson, Felix Dennis, Anita Roddick és Howard Schultz önéletrajzai azt szemléltetik, hogy a kiemelkedő vállalatok (így például a Virgin, a The Body Shop és a Starbucks) a szenvedélyen alapulnak, és megmutatják azt is, hogy a vagyonteremtés során gyakran alábecsülik azt, ha az egyén hű kíván maradni a lelkiismeretéhez. Noha idővel elfogadottá válhatnak, de kezdetben csak a kalandvágyók és a kívülállók azok, akik meglepő és kiemelkedő értéket képesek létrehozni. Ezt a tényt emeli ki a menedzsment legendás alakja, Peter Drucker, aki megjegyzi, hogy a vállalkozók nemcsak azzal hoznak létre új értéket, hogy a dolgokat jobban csinálják, hanem azzal is, hogy másként. Minden vállalkozás kicsiben indul, de Michael Gerber könyve, a V mítosz arra emlékeztet, hogy legyünk előrelátóak és előzzük meg azt, hogy leragadjunk a mindennapi menedzsmentfeladatoknál. Nem azért lesz valakiből vállalkozó, hogy „állást vegyen magának”, hanem azért, hogy olyan hatalmas rendszereket hozzon létre, amik elégedetté teszik az embereket.


Milton Friedman: Kapitalizmus és szabadság

Thomas L. Friedman: És mégis lapos a Föld

Ayn Rand: Kapitalizmus

Adam Smith: Nemzetek gazdagsága


Támogató gazdasági keretrendszer nélkül nem lehet gazdagságra szert tenni. Adam Smith híres műve, a Nemzetek gazdagsága számos példával támasztja alá, hogy az a társadalom képes a legtöbb embert gazdaggá tenni, amelyben mindenki szabadon érvényesítheti gazdasági érdekeit. Smith modern kori örököse, Milton Friedman rámutat, hogy bár a kormányokat gyakran a jó szándék vezérli, a szabad piac jobb garancia az emberek személyi szabadságára. Művében Ayn Rand pedig meggyőző módon bizonyítja, hogy a kapitalizmus az egyetlen erkölcsös gazdasági rendszer, mert középpontjában a személyi szabadsághoz való ragaszkodás áll. Anyagi gazdagságra akár szélhámos országok vagy korrupt emberek is szert tehetnek, de a jólét (az anyagi bőségen alapuló lelki béke) természetes feltétele a szabadság. Nemrégiben Thomas L. Friedman is azt a figyelemre méltó kijelentést tette, hogy a technológia olyan „lapos” Földet hoz létre, ami lehetővé teszi, hogy a globális piactéren emberek millió versengjenek egymással. Ezt a változást az egyes kormányok már nem állíthatják meg, de segíthetik a folyamatot, ha gondoskodnak arról, hogy állampolgáraik jól képzettek legyenek, illetve ha egymással szorosabb kapcsolatokat építenek.

A gazdagság menedzselése

A személyes pénzügyek és a befektetési stratégiák titkai

David Bach: Automatikus milliomos

John C. Bogle: Befektetés józan ésszel

Lawrence Cunningham: Esszék Warren Buffett tollából

Joe Dominguez – Vicki Robin: Pénzt vagy életet?

Benjamin Graham: Az intelligens befektető

Robert Kiyosaki: Cashflow négyszög

Peter Lynch: Sikerrel a tőzsdén

Andrew McLean – Gary W. Eldred: Fektessünk ingatlanba!

Jerrold Mundis: Hogyan keveredjünk ki az adósságból?

William Nickerson: Hogyan csináltam ingatlanbefektetéssel 1000 dollárból 3 milliót – a szabadidőmben?

Suze Orman: A nők és a pénz

Dave Ramsey: Újra az anyagi békéről

Thomas I. Stanley – William D. Danko: A milliomos szomszéd


Csodálatos dolog pénzt keresni, de még jobb, ha valaki tudja, hogyan tartsa meg. Mindegy, hogy egy hirtelen ránk szakadt összeget akarunk befektetni, vagy bérből és fizetésből élő emberként szeretnénk félretenni minden hónapban valamennyit. A „gazdagság menedzseléséről” szóló művek elsősorban azt mutatják be, hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet abból, amink van.

David Bach például bemutatja, hogy az „előbb magunknak tegyünk félre” szokás miként tett egy szerény anyagiakkal rendelkező személyt milliomossá a kamatos kamat évtizedeken át ható erejének köszönhetően. Stanley és Danko A milliomos szomszéd című könyve pedig figyelemreméltó portrét fest a „csöndes gazdagokról”, akik saját anyagi körülmé­nyeik között élve megtakarításaikat befektetve válnak gazdagokká.

Melyik a legjobb befektetési forma? A saját vállalkozásunkon kívül – már ha vállalkozók vagyunk – úgy tűnik, a legjobb hozamot a részvényekkel vagy az ingatlannal lehet elérni. Ami az értékpapírpiacot illeti, olyan legendás befektetők, mint Warren Buffett, Benjamin Graham és Peter Lynch mind hangsúlyozzák a különbséget a vállalatokba történő hosszú távú befektetés és a rövid távú nyereséget előtérbe helyező, piaci spekulá­ció között. A kisbefektető számára a legjobb, ha pénzét indexalapba helyezi, ami a piac minden egyes jegyzett vállalatának részvényeit magában foglalja. Ez biztosítja, hogy a befektető részesedik e vállalatok növekedé­séből. Az ingatlanbefektetés szintén meglepően könnyű módszere lehet a meggazdagodásnak, főként abban az esetben, ha a befektetőt nem a gyors megtérülés motiválja, hanem hosszú távon gondolkodik. Az „igazi ingatlanbibliának” kikiáltott alapmű szerzője William Nickerson, míg McLean és Eldred műve aktuális és átfogó receptet ad arra, hogyan gazdagodjunk meg ingatlanügyletekkel.

Napjainkban azonban, amikor a fogyasztói eladósodottság rekord¬szintre emelkedett, sokunknak először át kell ugranunk a fizetőképesség akadályát. Ezen a téren rengeteg kiváló mű született, köztük talán a legjobb Jerrold Mundis útmutatója arról, hogyan szabadulhatunk meg adósságainktól. Az egykor csődbe ment Dave Ramseynek az adósságok csalá­dokra gyakorolt káros hatásával és a jólét visszaszerzésével kapcsolatosan írt tanácsai szintén rendkívül hasznosak. Az előbbieknél inkább holisztikusabb szemléletű Dominguez és Robin Pénzt vagy életet? című könyve pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy még ma is megszívlelendők az egyszerűbb életmód és a takarékoskodás régi gondolatai. Elsősorban azt fejtegetik, hogy az elégedett élet feltétele az, hogy urai legyünk pénzügyeinknek.

A gazdagság megosztása

A gazdagság áramlásának és megosztásának titkai

Andrew Carnegie: A gazdagság evangéliuma

Conor O’Clery: Az egyszeri milliárdos

Joel T. Fleishman: Az alapítvány

Paul Hawken – Amory B. Lovins – L. Hunter Lovins: Természetes kapitalizmus

Lynne Twist: A pénz lelke

Muhammad Yunus: A szegények bankára


A gazdagság nemcsak a gazdagság vonzását, megteremtését és menedzselését jelenti, de hozzátartozik annak megosztása, illetve áramoltatása is. Ha abban a szerencsében volt részünk, hogy vagyonra tehettünk szert, a Föld állampolgáraként és az emberiség tagjaként, akkor kötelességünk az is, hogy pénzünket mások gyógyítására és inspirálására használjuk fel. Ahogy Lynne Twist nemzetközi adománygyűjtőként végzett munkája alapján A pénz lelke című művében is írja, az aktív filantrópia nemcsak az adományozottra, de az adományozóra is gyógyító hatással van. A pénz felhalmozása csupán megakasztja ezt az áramlást és jellemzően megrontja annak birtokosait, sőt azok leszármazottait is.

Andrew Carnegie úgy tartotta, hogy az, aki gazdagon hal meg, „szé­gyenben hal meg”, és jótékony célú alapítványain keresztül a gazdagok modern kori adakozásának példaképé­vé vált. Joel Fleishman alapítványokról szóló mesterművéből megtudhatjuk, hogy napjainkban a magánvagyonok milyen jelentős részét fordítják a világ bajainak orvoslására. Ennek nagy része vállalkozóktól érkezik, akik ugyanazzal a szenvedéllyel és odaadó figyelemmel követik a társadalmi problémák megoldását és az új lehetőségek feltárását, mint ahogyan eredetileg a sikereiket is elérték. E magatartás élő példája a vámmentes termékekkel kereskedő Chuck Feeney, aki Andrew Carnegie hatására lemondott hatalmas vagyonáról azért, hogy a jó ügyeket támogathassa szerte az egész világon.

Akárhogyan is fogalmazzuk meg a gazdagságot, annak a „szegények legszegényebbjeit” is magában kell foglalnia. Muhammad Yunus Nobel-díjat kapott rendhagyó bankjáért, amely nagyon alacsony összegű kölcsö­nöket nyújt olyan nőknek, akik anyagi függetlenségről álmodoznak. Lebilincselő könyvében elmondja, hogy nem a jótékonykodást, hanem in¬kább az olyan egyszerű dolgokat vesszük természetesnek, mint a hitelfel¬vétel lehetősége és a vagyon tulajdonlása, amelyek a gazdagság és a jólét alapjai.

A vagyon felhalmozása nem mehet bolygónk rovására! Hawken a Természetes kapitalizmus című könyvében is hangsúlyozza, hogy a gazdagsághoz hozzátartozik, hogy a természet adta tőkénknek ugyanúgy gondját viseljük, mint a pénzügyi tőkénknek.

Néhány gyakorlatias szó a könyvről

Mielőtt bárki is hozzálátna az 50 gazdagságról szóló mű ismertetésének elolvasásához, íme néhány gyakorlati tanács.

  • A kötet végén található „A gazdagság alapelvei” című rész, amely hasznos összegzésként az 50 mű legfőbb gondolatait foglalja egybe.
  • Ugyanitt található 50 további gazdagságról szóló mű listája is, amelyben néhány kapcsolódó olvasmányt ajánlunk.
  • Bizonyos témák több műben is visszatérnek. Ebből arra következtethetünk, hogy a felvetett gondolatok kiállták az idő próbáját. A listán szereplő könyvek azonban néha ellent is mondanak egymásnak. Mindenki eldöntheti, melyik módszert, megközelítést és stratégiát fogadja el leginkább.
  • Az Értékteremtők szerzői közül sokan amerikaiak. Az Egyesült Államok mindig is nagy hangsúlyt fektetett az anyagi gazdagságra, dicsőítve a vállalkozókat; következésképpen e területeken a legjobb művek egy része amerikai szerzőktől származik. A spiritualitás és a gazdagság közötti kapcsolat részben az Egyesült Államok puritán gyökereinek öröksége, amely a gazdagság mentális és metafizikai aspektusairól írt számos műben ma is tovább él. A témák valójában egyetemesek, hatásaik pedig azonosak, bárhol is élünk a világban.
  • Jó néhány könyv 2000 után íródott. Bár nem telt még el azóta annyi idő, hogy „korszakalkotónak” nevezhessük őket, de elgondolásaik és a bennük foglalt ismeretek jellege miatt kiemelkedőnek számí­tanak. Lehetséges, hogy az elkövetkező években ezek közül több is elismerést kap majd.
  • Egyes művek ismertetőjénél a fejezet végén nem található a szerzőről életrajz, mert már maga az összefoglaló szöveg is elegendő életrajzi információt és adatot tartalmaz.
  • Számos szöveg ma már szabadon felhasználható, ami azt jelenti, hogy a szerzői joguk a világ több táján már lejárt. Az ilyen művek elérhetőségét külön jelöltük a kötetünk végén található „Felhasznált irodalom” részben.

Ráadásképpen...

  • A tom@butler-bowdon.com e-mail címen ingyenes könyvismertetőt kérhet bárki egy olyan könyvről, ami már több millió példányban kelt el, és – ha kellően nyitottak vagyunk – megtanulhatunk belőle egy olyan titkos eszközt, amivel felszabadíthatjuk rejtett képességeinket és megalapozhatjuk jólétünket.
  • Érdemes ellátogatni a www.Butler-Bowdon.com honlapra is! Itt további ingyenes olvasnivaló található a gazdagságról, illetve a sikerhez kapcsolódó jelentősebb írásokról és elgondolásokról.

A pénzügyi és üzleti sikertörténeteket olvasva az olvasó esetleg azt gondolhatja, hogy ugyanez vele nem történhet meg. Pedig megtörténhet! A könyv pontosan arra akar mindenkit emlékeztetni, hogy mások is hasonló félelmek és kétségek között vergődtek, mégis sikerült átverekedniük magukat a kezdeti nehézségeken. Az élet állandóan ellenőrzi, vajon hiszünk-e abban, hogy bőséggel teli világegyetemben élünk. Ha hiszünk benne, figyelemre méltó dolgok történhetnek velünk.

Amikor kétségeink támadnak, gondoljunk a makkra! A bőség eme őskori szimbóluma, a hatalmas tölgyfa magja csak akkor kezd növekedni, amikor a fa az érett szakaszba lépett. A gazdagsághoz idő is kell. Egyik napról a másikra semmilyen nagyszerű dolgot nem lehet véghezvinni, és mint tudjuk, minden kicsiben kezdődik. (...)

Befektetés józan ésszel (2007)

„A sikeres befektetés a józan észről szól... A számtan és a történelem is azt igazolja, hogy a nyertes stratégia abban áll, ha sikerül az ország összes nyilvánosan működő vállalatát nagyon olcsón megszereznünk. Ezzel garantált, hogy e cégek által osztalék vagy bevétel növekedés formájában termelt hozam szinte teljes egészében a miénk legyen.”

„A tőzsde hatalmas figyelemelterelő, ami miatt a befektetők inkább ideiglenes és változékony befektetői sejtésekre, és nem pedig az igazán fontos dologra, a vállalat által elért haszon fokozatos felhalmozására koncentrálnak.”

John Clifton Bogle

Hatalmas vagyona ellenére Warren Buffetthez hasonlóan John Bogle is egyfajta pénzügyi fenegyerek. 1976-ban az első tőzsdei indexalap, a Vanguard 500 szülőatyjaként vált híressé, amit aztán a világ második legnagyobb alapkezelőjévé tett. 2004-ben a Time magazin őt is beválasztotta „a világ 100 leghatalmasabb és legbefolyásosabb embere” közé, 1999-ben pedig a Fortune magazin a befektetés terén három másik személy mellett neki is odaítélte „A XX. század óriása” címet.

De mit is jelent az indexalap? Ez alapvetően nem más, mint az adott piacon jegyzett, jelentősebb vállalatok részvényeiből összeállított befektetési kosár. Ezek az alapok általában egy már bevált indexhez, például Amerika 500 legnagyobb vállalatait felölelő Standard & Poor 500-as indexhez (az S & P 500-at 1926-ban alapították) vagy a közel 5000 rész¬vényt magában foglaló Dow Jones Wilshire indexhez igazodnak. A hagyományos indexalapok nem kereskednek, azaz nem vesznek és adnak el részvényeket, mint a normál módon kezelt alapok teszik, hanem az egyszer megvásárolt részvényeket folyamatosan tartják. Így lehet, hogy kissé unalmasnak tűnnek. Ám a részvénykereskedelemben átélhető izgalom hiányáért jócskán kárpótol az indexalapok figyelemre méltóan jó, hosszú távú teljesítménye. A befektetés valóban a józan észről szól, és Bogle állítása szerint az indexalapba való befektetést alátámasztó alapvető matematikai számításoknak senki nem tud ellenállni. Leegyszerűsíti a pénzügyek bonyolultnak látszó világát, és az indexalapok mellett szóló érvek szerinte „visszautasíthatatlanok és vitathatatlanok”.

Kit akarunk gazdaggá tenni?

„Az átlagos tőzsdéző számára az értékpapírpiac nem jó játszótér” – mondja Bogle. Miért? Először is azért, mert indokolatlanul bízunk a pénzügyi szakértőkben, akik nemcsak hogy nem ügyesebbek mindannyiunknál, de gyakran még sikertelenebbek is. Másodszor pedig azért, mert észre sem vesszük, hogy a tőzsdeügynökök díjai és adózási hatékonyságot nélkü­löző ténykedésük mily jelentős mértékben apasztják pénzeszközeinket. Akik mindig nyernek, azok a „pénzügyi krupiék” (a brókerek, a befektetési bankárok, a pénz kezelésével foglalkozó szakemberek stb.), akik több mint 400 milliárd dollárt söpörnek be évente. Ahogy Bogle hozzáteszi: „A kaszinóban »a ház mindig nyer«.” A spekuláció miatt a tőzsdei hozamok jelentősen változnak, jobban, mint a gazdaság teljesítménye, míg a befektetés költségei szinte állandóak. Rosszabb években vagy évtizedekben sem fizetünk alacsonyabb díjat pénzünk kezelőjének. Természetesen szívesen gondolunk a megvá­sárolt részvények folyamatos értéknövekedésére, de a befektetési költsé­gek (tőkeegyesítési és operatív díjak, ügyletekre kivetett adók stb.) halmozódása előtt gyakran értetlenül állunk. A befektetési alapok díjai a befektetett érték 0,9-3%-át teszik ki, de átlagban elérik a 2,1%-ot. Noha kezdetben nem tűnnek magasnak (például 100 000 dollár 1,5%-a nem tűnik mértéktelenül nagy összegnek), idővel ezek a költségek akár egy vagyonra is rúghatnak.

Bogle további tényekkel támasztja alá mondandóját. Az amerikai értékpapírpiac 1980 és 2005 közötti átlagos éves hozama elérte a 12,5%-ot. Ugyanezen időszak alatt a befektetési alapok a 2,5%-os költségek miatt átlagosan csak 10%-ot fialtak. Ezzel szemben az indexalapok átlagos költségei csak 0,2%-ot tettek ki. Ez alapján már el tudjuk képzelni, hogy a költségkülönbség hosszú távon mekkora lehet: a közvetlenül az S&P 500-ba vagy ahhoz igazodó indexalapba fektetett 10 ezer dollár 25 év alatt 170 800 dollárra hízott volna. Ugyanekkora összeg befektetési alapba helyezve csak 98 200 dollárra nőtt volna. A differencia óriási, nem kis mértékben a költségek közötti különbségnek is köszönhetően.

Az eltérő költségeken túl hogyan teljesítenek a normál alapok az indexalapokhoz viszonyítva? Az indexalapok összesített hozama 1995 és 2005 között 194%, míg a befektetési alapoké mindössze 154% volt. A különbség megint csak tetemes.

Meg se moccanjunk, és gazdagok leszünk

Úgy gondolnánk, hogy az általunk választott befektetési alapban a minél magasabb hozam érdekében többször és szakszerűen forgatják a részvé­nyeket, ám mindeközben költik a pénzünket, mert az egyes tranzakcióknak adó- és költségvonzata is van. Biztosak lehetünk benne, hogy a részvények adásvételével valaki sokat keres. Azért, hogy legyen mire elkérni ezeket az összegeket, a befektetési menedzsereknek valahogy jelét kell adniuk annak, hogy „tesznek is valamit”, de ahogy Warren Buffett is megjegyezte: „A befektetők szemszögéből nézve a dolgot, a tranzakciók gyakoriságának növekedésével a hozam csökken.” Az indexalapok automatikusan és egyenlő arányban fektetik be a pénzt, ezért kezelésükhöz nincs szükség különböző elemzői és vezetői szintekre. Kereskedést nem folytatnak, az egyszer megvásárolt részvények összetételén nem módosítanak, így kiküszöbölik a gyakori ügyletek okozta szoká­sos költségeket. Minél tovább tartjuk meg a részvényeket, annál kisebb a kockázat, mert magunk mögött hagyjuk a spekulációt (annak minden költségét és a vagyon értékének ingadozását), miközben több üzleti tulajdont szerzünk. Bogle receptje roppant egyszerű: „[Amint] megvettük a zsetont, hagyjuk el a kaszinót, és egy ideig ne is menjünk vissza!”

Ne a kaszinóban, hanem a kapitalizmusban fektessünk be!

A részvényekbe fektetők könnyen megfeledkeznek arról, hogy valójában olyan vállalatok leleményességébe, innovatív képességébe és termelő erejébe fektetnek be, amelyek az elmúlt 100 évben Amerikában 9,5%-os tőkehozamot értek el. Ha ezt a megtérülési rátát az évek során összeadjuk, elképesztő eredményt kapunk. 10 év alatt a befektetett 1 dollárból 2,48 dollár lesz, 20 év alatt 6,14 dollár, 30 év alatt 15,22 dollár, 40 év alatt 37,72 dollár, míg 5 évtized alatt egyetlenegy dollárból 93,48 dollár lesz. Ezt az összeget az infláció miatt természetesen még korrigálni kell, ami jelentősen csökkenti a több évtizeddel korábbi pénzünk vásárlóerejét, de például 30 éves befektetési távot alapul véve, ha indexalapon keresztül 100 ezer dollárt fektetünk Amerika legjelentősebb vállalataiba, mai reál¬értéken (vásárlóerő arányosan) akkor is 660 000 dollárt kapunk.

Bogle megjegyzi, hogy az adott idő alatt a tőzsdén elért profit szinte teljes egészében megegyezik az érintett amerikai vállalatok nyereségével. A részvények átlagos hozama 9,6%, míg a vállalatokba fektetett tőke hozama átlagosan 9,5%. Mint írja: „A részvényhozamok hosszú távon szinte teljes egészében a vállalataink által elért tőkehozam valós eredmé­nyétől függnek.” Az értéktőzsdén előfordul, hogy egyes vállalatokat egy évtizedig túlértékelnek, majd a következő évtizedben alulértékelnek. De az „az átlaghoz való visszatérés” általában érvényesül és a részvények mögött álló vállalatok valódi értéke napvilágra kerül.

A szerző szerint a tőzsde „hatalmas figyelemelterelő”, Shakespeare szavaival élve: „egy félkegyelmű meséje, zengő tombolás, de semmi értelme nincs” . Rövid távon az érzelmek irányítanak bennünket, és eme irracionalitásnak hála senki sem tudhatja biztosan, mi lesz a sorsunk végkimenete. A találgatás a bolondok játéka. Az üzletmenet hosszú távú eredmé­nyességét illetően azonban meglepően biztosak lehetünk és ha nem „mazsolázzuk ki a nyerteseket” és egyszerűen a részvénypiac egészébe fektetünk, bizton állíthatjuk, hogy le fogjuk aratni az üzleti növekedés babérjait. „Rövid távon az értéktőzsde olyan, mint a szavazógép... [de] hosszú távon olyan, mint a mérleg” - idézi a szerző a befektető Benjamin Graham szavait.

Ne emberekre, számokra fogadjunk!

Bogle felteszi a kérdést: „Miért adnak ki az emberek több pénzt olyan befektetésre, ami kevesebbet hoz?”

Sajnálatos módon a legtöbben ennél jobbat maguk sem tudnak. Azt a tanácsot adják nekünk, hogy befektetési alapba helyezzük a pénzt abban a tévhitben, hogy vannak úgynevezett „kiemelt alapok” vagy „kiemelt menedzserek”, akikkel nagy hozamot érhetünk el. Bár egyes alapok jobban fizetnek másoknál, teljesítményük szinte soha nem állandó (ugyanúgy, ahogyan a lóversenyen sem lehet mindig nyerni). Bolyongás a Wall Streeten (Random Walk Down Street) című könyvében Burton Malkiel is rámutatott, hogy a nagy hozamok gyakran csak a puszta véletlennek köszönhetők. Kellően ostobák vagyunk, hogy a múltbéli teljesítmény alapján próbálunk befektetni, ami nemcsak hogy nem garantálja a jövőbeli teljesítményt, de szinte előrevetíti a gyengébb jövőbeli eredményt.

A befektetési menedzserek is emberi lények, és a piacok alakulása őket is izgalommal tölti el. Mindenki máshoz hasonlóan ők is jellemzően akkor vesznek részvényt, amikor azok a csúcson vannak, nem pedig akkor, amikor a legjobb értéküket mutatják. Indexalapba fektetve nincs ilyen kockázat, automatikusan és átfogó jelleggel igazodik a piachoz.

Hosszú távon a részvénypiacok nyereségei és veszteségei kiegyenlítődnek. A játszma tehát tét nélküli. Ha azonban a teljes játékba fektetünk be, csak nyerhetünk. Ahogy a szerző mondta: „Ne keresd a tűt - vedd meg a szénakazalt!”

Lássuk be végre!

A világ első indexalapjának alapítójaként Bogle-nak természetesen jól felfogott anyagi érdeke fűződik a befektetés e formájának népszerűsítéséhez, de a tudomány képviselőit és a pénzügyi világ jelentős személyiségeit is felvonultatta maga mellett, akik mind alátámasztották igazát „Ne az én szavaimnak higgyenek!” – ezzel vezette be a vélemények összefoglalóját amiben többek között az alábbiak voltak.

  • Peter Lynch, a Fidelity Megallan Fund legendás vezetője a Barron’s folyóiratban kijelentette, hogy a befektetési alapok teljesítménye folyamatosan romlik, és „mindenki jobban teszi, ha indexalapba fekteti a pénzét”.
  • Mark Hulbert, a The Hulbert Financial Digest szerkesztője így „Nem kell mást tennünk, mint indexalapba fektetnünk, és az elkö­vetkezendő néhány évtizedben lepipálhatjuk befektetőtársaink több mint négyötödét.”
  • A The Economist folyóirat szerint az alapkezelők által kezelt alapok „nagy pénzeket fizettetnek ügyfeleikkel azért a kiváltságért, hogy elveszítsék pénzüket”.
  • Charlie Munger, aki a Berkshire Hathawayben Warren Buffett társa, a következőt mondta: „A szegény átlagember iszonyú szolgáltatást kap a szakemberektől.”
  • Tyler Mathisen, a Money magazin szerkesztője, aki korábban kritiká­val illette a Bogle-éhoz hasonló „unalmas” indexalapokat, elismerte tévedését: „Az átlagot megcélozva van a legjobb esélyünk arra, hogy az átlag fölött végezzünk... Jó lenne, ha a befektetői portfóliók mag¬ját az indexalapok adnák.”

Záró megjegyzések

A szerző „forradalminak” értékeli az indexalapba történő befektetéshez kapcsolódó szemléletváltást. Valóban, az általa elmondottak alapjaiban rengetik meg a részvénybefektetésre épülő modern pénzügyek egész rendszerét, ami azon a meggyőződésen alapul, hogy „kimazsolázhatjuk a nyerteseket”, és hogy a szakértők tudásának magas ára van. Bogle straté­giája sok éven át süket fülekre talált. Az elsőt csak 1984-ben követte a második indexalap, de ma már csak az Egyesült Államokban a számuk megközelíti az 580-at. Ironikus módon közülük néhány „felügyelt indexalap”, ami azt jelenti, hogy csak olyan ipari szektorok részvényeit tartalmazzák, amelyek magasabb osztalékot fizetnek vagy gyorsabb növekedésre képesek, ezért megpróbálnak a többieknél nagyobb tőkenyereséget elérni. Bogle nem sok jót vár tőlük, mivel a hagyományos indexalapok¬hoz képest jelentősen növelik a költségeket és kockázatot. Azt jósolja, hogy az előttünk álló években a részvényhozamok mérséklődni fognak, ami újabb érv a hagyományos indexalapok mellett, hiszen a felügyelt ala¬pok költségei állandóak, teljesítményüktől függetlenül.

A maga 18 fejezetével és 200-nál is több oldalával a Befektetés józan ésszel nem mondható rövidnek, néha látszólag ismétli önmagát – de inkább megerősítő, mint bosszantó módon. Olvasni olyan érzés, mintha kötetlenül beszélgetnénk a befektetés egyik nagymesterével, azzal a különbséggel, hogy fő üzenetét végighallgatva nem fogunk tudni elaludni. Becsmérlői szerint Bogle egyetlen érdeme, hogy képes kimondani a nyilvánvalót, de a reklámozás és ravaszkodás pénzügyi világában a legokosabb, amit tehetünk, ha bízunk az indexalapokba való befektetés „könyörtelen. matematikájában”.

Noha a könyv az amerikai piacról szól, valószínű, hogy az Egyesült Államokon kívüli országok lakói is találnak hazájukban működő indexalapokat. Bárhol is élünk, az elv azonos: A részvénybefektetésben kerüljük a bonyolultat, inkább „profitáljunk az egyszerűség varázsából”. (...)

Hogyan gazdagodjunk meg? (2006)

„A lényeg, hogy ha nekem sikerült, neked is sikerülhet. Nincstelen, segélyen élő, piszkos szobában nyomorgó hippi voltam, akinek még az albérletre se volt pénze és fogalma se volt arról, mit kezdjen magával, aztán gazdag lettem. Bár vetélytársaim előszeretettel és lelkesen bizonygatják, valószínű, hogy nem vagyok üzleti zseni.”

„Miután egész életemben pénzt csináltam, és néztem, ahogy a nálamnál jobbak is elbuknak, meg vagyok győződve arról, hogy a gazdagság felhalmozásának az a legnagyobb gátja, ha valaki attól retteg, hogy a világ szeme láttára kudarcot vall. Nekem elhihetik. Ha bármilyen okból visszarettenünk, akkor a kapu bezárul – és zárva is marad.”

Felix Dennis

Felix Dennis mindenekelőtt a Computer Shopper, a PC World, a Maxim és a The Week című folyóiratok brit tulajdonosaként vált ismertté. Az Atlanti-óceán mindkét partján rendelkezik üzleti érdekeltségekkel, vagyonát 1 milliárd dollárra becsülik.

Akinek ennyi pénze van, vajon miért akart könyvet írni? A „te is képes vagy rá” jellegű motivációs könyvek garmada közepette úgy érezte, még nem született könyv arról, hogy a vállalkozók őszintén miként vélekednek és éreznek a sikerről és a siker eléréséhez szükséges költségekről. A How to Get Rich (Hogyan gazdagodjunk meg?) ugyanolyan részletességgel tárgyalja Dennis hibáit és baklövéseit, mint diadalait, és sokkal inkább a „kemény küzdelem árán megszerezhető tudásról” szól, mint arról, hogyan tudunk könnyen és gyorsan meggazdagodni. Világos, hogy a könyv nem személyiségfejlesztő mű, ami örömmámorba hajszol, ennek ellenére rendkívül inspiráló.

Megírásához Dennis visszavonult a Mustique nevű karib-szigeteki villájába, ahol egyébként a verseit írta, mert vágyat érzett arra, hogy közzétegye bölcs gondolatait arról, mi tette őt Nagy-Britannia egyik leggazdagabb (és legszínesebb) üzletemberévé. A könyv szórakoztató és könnyed olvasmány, amit sokan (még a pénzügyek iránt kevésbé érdeklődők is) egy-két nap alatt kiolvasnak, köszönhetően a mű humoros hangvételének és olvasmányosságának. Dennis sosem járt egyetemre, de a szöveg tele van nagy gondolkodóktól és személyiségektől, köztük Bacontől, Shakespeare-től, Churchilltől és Kiplingtől vett idézetekkel, valamint a pénzről és az életről írt kitűnő verseivel.

Milyenek az esélyeink?

Mekkora az esélye annak, hogy valóban meggazdagszunk? Mint Dennis megjegyzi, szülőhazájában, Nagy-Britanniában az emberek mindössze elenyésző százaléka tekinthető gazdagnak. Ahhoz, hogy valaki felkerüljön a The Sunday Times ezer leggazdagabb emberét rangsoroló listájára, az esélyünk a népességre vetítve csak 17 az egymillióhoz. A helyzet kevésbé reménytelen, mint a lottó esetében, de nem is éppen biztató.

„Ám ne hagyjuk, hogy ez elvegye a kedvünket, mert a lakosság nagy része (és ez a legtöbb országra érvényes) vagy nem akar gazdag lenni, vagy olyan foglalkozást választ magának, ami eleve kizárja ennek a lehetősé­gét” - hangsúlyozza Dennis. Nagy-Britannia 60 millió lakosából 5 millióan dolgoznak az államnak. Nem valószínű, hogy a közalkalmazotti fizetésből valaha is meg lehetne gazdagodhatni.

Dennis felteszi a kérdést: „Vajon azok közül, akikkel összejárunk, az utcán összefutunk, vagy együtt dolgozunk, elkötelezett-e igazán bárki is a meggazdagodás mellett?” Talán egy-két százalékuk lehet az. Sokan tekinthetők ambiciózusnak, de ez a törekvésük általában a karrierben elért sikerekre irányul, és nem önmagában a pénzre.

Vajon megéri-e?

Dennis öt lakással, három birtokkal, luxusautókkal és magánrepülőgé­pekkel büszkélkedhet (ez utóbbiaknak valójában nem ő a tulajdonosa, mert ahogy állítja: „ami repül, úszik vagy kanyarodik, azt mindig bérelni érdemes - hosszú távon olcsóbb”), van művészeti gyűjteménye, értékes könyvtára, valamint kiváló borokkal teli pincéi és sofőrjei. Vezetni ugyanis nem tanult meg; fiatalkorában barátainak is azt mondta: „Ti ezt nem értitek. Én arra születtem, hogy sofőr vigyen.”

A pénz hajszolásának meg is lett az ára. A napi 16 órás munka kábítószerezésbe, prostituáltak karjaiba és általános züllésbe kergette, ami miatt még a versírást is elhanyagolta, amit már az 1950-es években elkezdett. Dennis ekkor úgy jellemezte magát, mint „egy betépett, elhízott, bagózó, sör- és whiskyvedelő idióta, akinek túl sok pénze van - az üzleti világ Keith Richardsja”. Igazán csak egy amerikai kórházban tért észhez, ahol légionáriusbetegségben majdnem meghalt. Végül legtöbb vállalkozása irányítását átadta másoknak, magánéletét rendbe tette, de ő is elismeri, hogy ezt jóval korábban meg kellett volna már tennie.

A gazdagságra törekvéshez az is hozzátartozik, hogyan éljük meg, hogy mások mit gondolnak rólunk. Dennis szerint: „A meggazdagodáshoz olyan mentális páncélzatra van szükség, ami óv bennünket a gúnyos nevetéstől, a csúfolkodástól és azok irigységétől, akik nem akarják, hogy tervünk sikerüljön.” A barátok és családtagok rendszerint azt állítják, hogy szeretnék, ha sikerrel járnánk, de amint tényleg sikerül meggazdagodnunk, kiderül, hogy valójában mit is gondolnak. Legbelül sokszor inkább annak örülnének, ha nem is érnénk el a kitűzött célt. A meggazdagodást úgy kell felfogni, mintha egy vicces játék lenne, máskülönben tönkretehet bennünket és az egészségünket is. Vannak az életben ennél jóval fontosabb és komolyabb dolgok, ezért tudnunk kell, mikor hátráljunk meg.

Akkor meg mi értelme?

Bár sokszor mondjuk, hogy a pénz nem boldogít, sokan mégis úgy vélik, majd őket boldoggá teszi. Dennisnek is azzal érvelnek a kevésbé tehetős barátai, hogy a pénz lehet, hogy őt nem teszi boldoggá, de ettől még őket igenis boldoggá fogja tenni.

„A pénz egyértelműen jobbá tette a szexuális életemet” – állítja Dennis. Ennek szerinte az az oka, hogy a pénz hatalom, a hatalom pedig afrodiziákum (a nemi vágyat, képességet és élvezetet fokozó szer). Idézi James Baldwint : „Mint kiderült, a pénz pontosan olyan, mint a szex. Amíg nem kapja meg az ember, nem tud másra gondolni; amint megkapja, másra is képes lesz koncentrálni.”

Komolyabbra fordítva a szót. Dennis a gazdagság iránti vágy egyéb okait is tanulmányozza és felidézi F. Scott Fitzgerald híres mondását „Hadd mondjak valamit a gazdagokról: tőled is és tőlem is különböznek!” Ernest Hemingway erre persze azonnal rávágta: „Igen, abban, hogy nekik több pénzük van.” Dennis osztva Fitzgerald nézetét azt vallja, a pénz magabiztosságot kölcsönöz: vagy azért, mert büszkék vagyunk arra, hogy sikerült meggazdagodnunk, vagy azért, mert büszkék vagyunk arra, hogy gazdagnak születtünk. Paradox módon azonban már a gazdaggá váláshoz is mindenekelőtt nagy magabiztosságra van szükség, bár tanulható vagy színlelhető.

A pénz más értékes dologgal is gazdagíthat: ez pedig az idő feletti uralom. Lehetnek pénzügyi tanácsadóink és alkalmazottak óriási serege is a rendelkezésünkre állhat, és nem kell minden nap adott időben adott helyen lennünk. Ha akarjuk, egy karibi szigeten is üldögélhetünk, verseket farigcsálva.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki alkalmas a vagyon hajhászására. Dennis is arra figyelmeztet: „Csak akkor törekedjünk gazdagságra, ha ennek belül is érezzük a szükségét! Ne tévesszük össze a puszta vágyat a kényszerrel! A nyúlszívű ember soha nem lesz gazdag – csak az elszánt.”

Mi kell hozzá?

Dennis azokat a gyakori okokat is megvizsgálja, hogy egyesek miért nem vállalják a kockázatot a meggazdagodás érdekében. A fiatalok rendszerint arra hivatkoznak, hogy nincs elegendő tapasztalatuk és tőkéjük, míg az idősebbek azt állítják, hogy nem kívánják az addig felépített karrierjüket veszélynek kitenni, vagy nem engedhetik meg maguknak, hogy családjuk biztonságát kockára tegyék.

Megjegyzi, hogy ha hiszünk ezeknek a kifogásoknak, akkor esélyünk sincs a meggazdagodásra. Dennisnek mindig is dolgoztak olyan emberek, akikről tudta, hogy okosabbak nála, de egyben félnek is attól, hogy elveszítik mindazt, amit megszereztek, így soha nem fogják vállalni az ahhoz szükséges kockázatot, hogy igazán gazdaggá tehessék magukat. Pedig a család nem fog bennünket kevésbé szeretni, ha úgy döntünk, „megragadjuk a pillanatot”. Ebben csak mi akadályozzuk saját magunkat. Az üzletben, akárcsak a való életben is, a legnehezebb dolog megtenni az első lépést. Minduntalan számos érvet hozunk ellene. Ám ahogy a Wolfgang Goethének tulajdonított aforizma tartja: „A kezdeményezés (és az alkotás) minden részletét figyelembe véve egy elemi igazság van – amit ha figyelmen kívül hagyunk, számos ötletet és nagyszerű tervet irthatunk ki: az, hogy amint az ember határozottan elkötelezi magát, a gondviselés is lépést tart vele.”

Néha a szégyenérzettől vagy a kudarctól való félelem gátol meg bennünket a cselekvésben. Ám ha nem vagyunk hajlandók tévedni, mindörökre olyan helyzetben ragadunk, amiben kevés a kockázat. Ha pedig kevés a kockázat, a jutalom se lesz sok. Dennis kerek perec kijelenti: „Ha képtelenek vagyunk felülkerekedni a kudarctól való félelmünkön, soha nem leszünk gazdagok. Ez nem csupán egy szempont a sok közül, ez a vagyon felhalmozásának egyetlen és legnagyobb akadálya.”

A félelem rendszerint eluralkodik rajtunk. Ha képesek vagyunk uralni félelmünket, azzal mintegy megtervezhetjük saját sorsunkat. Ne hagyjuk, hogy Shakespeare szavaival élve a „képzelt borzadályok” irányítsák életünket. Rövid az élet, az idő pedig szalad.

A lényeg a tulajdonlás

Dennis John Paul Gettyt idézi: „A jámbor emberek a földdel nem örökölnek bányászati jogot is.” Pedig aki szeretne igazán meggazdagodni, annak valamilyen igazi tulajdonra kell szert tennie. Lehetőleg legyen saját vállalatának 100%-ban tulajdonosa. Dennis a nagy lapkiadó vállalatok kiváló vezetőire emlékeztet, akik karrierjük végén alig néhány milliót mondhatnak magukénak, csak azért, mert semmiben sem volt tulajdonrészük. Ezzel szemben ő egyszer egy nap alatt 1 millió dollárt keresett azzal, hogy egy versenytársának eladott egy magazint, amit még meg sem jelentetett. Ilyen könnyű lenne? Igen, bár tény, hogy eleve el akarta adni. Ha valakiből hiányzik az intelligencia, a hozzáértés, a tehetség és a nyertes egyéniség, de van ilyen-olyan tulajdona, akkor még lehet gazdag.

Az alkalmazottak azért kapnak jóval kevesebbet, mert alig kockáztatnak valamit. Biztosított számukra a nyugdíj, a táppénz és számos törvény védi őket. Az emberek többsége három dologra vágyik jobban a pénznél: biztos állásra, elégedettségre és hatalomra. Ha határozottan gazdagok akarunk lenni, azzal automatikusan elhatárolódunk azoktól a „lojális segédektől”, akik a világon mindenütt betöltik az állásokat.

Dennis első néhány éve az üzleti életben leginkább lidércnyomásra és nyomasztó robotolásra hasonlított, hogy a felszámolást megakadályozva pénzt teremtsen elő. Barátainak biztos, jól fizető, sőt érdekes állása volt, ő pedig még egy kört sem volt képes fizetni a kocsmában. Soha nem feledte azonban Winston Churchill mondatát: „Ha a poklok poklán mész keresztül, menj végig akkor is!” Ezen kívül az egyébként rá váró bérrabszolgaság képe is serkentette.

Első (nem éppen ígéretes) kiadói sikere a Kung-Fu Monthly volt 1974-ben, ami tíz évig sikeres volt világszerte. A sikerének kulcsa saját bevallása szerint az volt, hogy mert nagyban gondolkodni.

Akkoriban Nagy-Britanniá­ban nem sok folyóirat-kiadó volt hajlandó körberepülni a világot és ismeretlen emberekkel üzletet kötni. De ami még ennél is fontosabb, Dennis nemcsak a kiadási licencet adta el, de saját tőkéjével is beszállt a helyi cégekbe. Ez kicsit kockázatosabb volt, de tulajdonosként nagyobb nyereségre tehetett szert.

Az ötlet maga olcsó, a megvalósítás tesz gazdaggá

A „The fallacy of the great idea” (A nagy ötlet téveszméje) című fejezetben Dennis megjegyzi, hogy az ötlet még nem szabadalmaztatható. Megfelelő és nyereséges megvalósítás hiányában semmit sem ér. Ray Krocot említi, és bár nem ő találta fel a McDonald’st, de ő volt az, aki a kezdeti éttermet végül is gyors és megbízható minőségű, olcsó és tiszta környezetben felszolgált ételek tökéletes rendszerévé fejlesztette, ami a végtelensé­gig másolható világszerte. Ki lett a végén gazdag? Nem maguk a McDonald fivérek, hanem Kroc. A tehetősek közül sokan úgy gazdagodnak meg, hogy egy már bizonyított, nagyszerű ötletet lemásolnak. Ezt a gazdagsághoz vezető utat meglepően kevesen járják.

Záró megjegyzések

Figyelmeztetés: ez a mű sokakat eltántoríthat attól, hogy meg akarjanak gazdagodni, mert valójában elég sötét képet fest a gazdagságról. Dennis nyíltan szól a buktatókról, a csőlátásról és arról, hogy a meggazdagodás első lépéseinél alig marad időnk a családunkra és a barátainkra.

A jómódú országok lakóinak zöme viszonylag kényelmes életet él. Miért nehezítjük meg saját dolgunkat és miért akarunk mindenáron egyedül boldogulni? Dennis kissé hatásvadász módon megjegyzi (de talán lehet benne valami): „Valahol a maga erejéből gazdaggá lett összes nő és férfi láthatatlan szívében létezik egy borotvaéles jégdarab... Ha nem akarjuk, hogy ez a jégdarab tovább nőjön, akkor azonnal adjuk fel a meggazdagodással kapcsolatos minden álmunkat.”

Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy belevágjunk, és ésszerű, valódi, nem a „neked is sikerülhet” típusú tanácsokra vágyunk, akkor ez a könyv az egyik lehető legjobb útmutató. Dennis gyakran rámutat, hogy ha nem félünk a hullámvasúttól és képesek vagyunk kizárni vagy uralni félelmeinket, rá fogunk jönni, hogy „a világ tele van nekünk címzett bankókkal, csak el kell mennünk értük”.

Érveit a folyóirat-kiadás világából vett számos példával támasztja alá, végkövetkeztetései pedig különösen érdekesek. Arra törekedve, hogy műve tipikusan más legyen, mint a „személyiségfejlesztő” és a „most eláruljuk a titkot” könyvek, valóban kimaradtak belőle mindazok a dolgok, amelyekről a motivációs könyvekben olvashatunk: higgyünk magunkban, tegyük meg a hiányzó plusz erőfeszítést, merjünk nagyot álmodni. Dennis alapvető végkövetkeztetése egyszerű: „Bármelyikünk lehet gazdag, csak készen kell állnunk arra, hogy megfizessük az árát.”

Végeredményben sem a gazdagságot, sem annak őrült hajszolását nem veszi túlságosan komolyan és másnak is ugyanezt tanácsolja. Ha a legkisebb siker hatására abban a hitben kezdjük el ringatni magunkat, hogy mi vagyunk a „világ urai”, akkor előbb-utóbb kórházban vagy börtönben kötünk ki. „Álmainkban és munkáinkban mindig legyünk nagyok, magánéletünkben azonban maradjunk kicsik!” – javasolja Dennis. (...)

A gazdagság alapelvei

A vélemények közötti különbözőségek ellenére ebben a fejezetben röviden összefoglaljuk a gazdagságról szóló 50 mű közös stratégiáját, filozó­fiáját és leghasznosabb bölcsességeit: a gazdagság vonzásáról, megteremté­séről, menedzseléséről és megosztásáról.

A gazdagság vonzásának alapelvei

  • Paradox módon a gazdagságot (és a boldogságot) azok érik el a leghamarabb, akik önzetlenül szolgálnak másokat. Az „adakozás törvé­nye” szerint mindig több jut vissza az adakozónak annál, mint amennyit ad.
  • Azzal rendszerint csak veszíthetünk, ha gazdagságunk forrását más emberekben vagy a körülményekben keressük. Ám ha elfogadjuk, hogy az Isten, a világegyetem vagy valamilyen magasabb erő a jólétünk forrása, akkor a pénz is megtalálja a hozzánk vezető utat. A pénz nem jön magától, előbb meg kell ismernünk a világegyetem gondoskodó erőit.
  • Ahhoz, hogy befogadhassuk a jó dolgokat, először meg kell tisztítanunk elménket a zűrzavartól és a negatív érzelmektől! Tiszta gondolkodással teret engedhetünk a jó dolgok befogadásához. Ha viszont neheztelünk, akkor sohasem tudunk megszabadulni a körülményeinktől és az érintettektől. Ha megbocsátunk, akkor felszabadítjuk önmagunkat és megtaláljuk a jóléthez vezető utat.
  • A világegyetemben tökéletes rend uralkodik, ezért az az ember, akinek dolgai rendben mennek, ráhangolódhat az egyetemes jólétre. Ahhoz, hogy több pénzhez jussunk, előbb bizonyítanunk kell, hogy jól tudunk bánni azzal, amink már megvan, bármilyen kevés legyen is az.
  • A világegyetem alapvető törvénye, hogy olyan dolgokat szül, amik korábban nem léteztek. Amikor mentális képet alkotunk az egészségről, a gazdagságról és a boldogságról, nem a természet törvényeit próbáljuk meg megváltoztatni, hanem teljesítjük azt az ígéretünket, hogy megteremtjük az elképzelt dolgokat.
  • A vonzás törvénye szerint, amire erősen gondolunk vagy amire nagyon vágyunk, valósággá válik és ezáltal olyan embereket és dolgokat vonzunk, akik és amik létünknek, illetve pillanatnyi „rezgés-szintünknek” megfelelnek.
  • „Kreatív folyamatnak” nevezik azt a módszert, amikor a vonzás törvényét alkalmazva megkaphatjuk mindazt, amit akarunk. Ehhez: kérjük a világegyetemet és tudjuk világosan, mit akarunk; higgyünk benne, azaz cselekedjünk úgy és beszéljünk úgy, mintha már meg is kaptuk volna azt, amit kértünk; várjuk örömmel és fogadjunk be mindent, ami megteremti a vágy valóra váltásához szükséges rezgé­seket! Erről a folyamatról a Biblia így ír: „És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”
  • Rezgéseink növeléséhez elengedhetetlen, hogy elhatározzuk magunkban: minden egyes pillanat javítja kedélyállapotunkat, illetve érzéseinket! Ezzel vonzzuk magunkhoz a hozzánk hasonló rezgésű dolgokat, embereket és érzéseket. Ha az a célunk, hogy gazdagok és boldogok legyünk, akkor tegyük a pozitív gondolkodást a minden¬napjaink részévé!
  • Ha úgy találjuk, hogy kevés a pénzünk, áldjuk mindazt és adjunk hálát mindazért, amink van és képzeljük el, amint vagyonunk egyre csak gyarapodik. Ha áldjuk azt, ami nekünk és másoknak van, beindítjuk a „gyarapodás törvényét”.
  • A jólét kulcsa a hála, mert olyan lelkiállapotot teremt, ami még többet hoz életünkbe, mint amiért hálát adtunk. A jólét lényege a szeretet, a megbecsülés és a hála. Helyénvaló jó adakozónak lenni, de a jó elfogadását is meg kell tanulnunk.

A gazdagság megteremtésének alapelvei

  • A jómódú élet – amely felöleli az anyagi gazdagságot, az egészséget és a szellemi jólétet – alapja az önuralomból és az erények gyakorlá­sából formált feddhetetlen jellem. A tisztességes, megbízható és nemes jellemű ember „hitelképes”, és gazdagsága a lényéből és a cselekedeteiből bontakozik ki.
  • A céltudatosság elengedhetetlen a vagyonteremtő sikeréhez. A világosan megfogalmazott cél segít, hogy a visszaesést átmenetinek lássuk, elűzi a félelmet és a kétséget és mások segítésére ösztönöz.
  • Tegyünk többet, mint amit elvárnak tőlünk, tegyünk plusz erőfeszítést! A nagy vagyon alapja általában az, hogy rendkívüli erőfeszítéseket teszünk, noha a hasznot semmi nem garantálja.
  • Bármit teszünk, szolgálunk vagy alkotunk, tegyük kiemelkedő mó­don! Ne feledjük a latin mondást: In excellentia lucrum – kiválóságban a nyereség!
  • A gazdagság megszerzésének legnagyobb akadálya a kudarctól vagy a szégyenérzettől való félelem, ami visszafogja cselekedeteinket. Ha nem vagyunk hajlandók tévedni, akkor mindörökre ott ragadunk, ahol kevés ugyan a kockázat, de a jutalom se sok.
  • Ne hibáztassunk, tanuljunk inkább! Könnyű másokat vagy eseményeket hibáztatni, amiért nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk. A felvilágosult vagyonteremtő minden helyzetből inkább tanulni akar. Ne panaszkodjunk, keressük inkább a lehetőségeket!
  • A kiemelkedő vállalkozás és vagyon alapja, ha merünk nagyban gondolkodni. Nem kerül több fáradságba, hogyha nem kicsiben, hanem nagyban gondolkodunk.
  • A gazdagság azokhoz áramlik, akik jól tűrik a bizonytalanságot és a csalódást. Tanuljuk meg jól feldolgozni a csalódást, így a cél eléré­sére még több kísérletet tudunk megtenni! A nagy számok törvénye alapján, míg mások föladják, nekünk sikerülni fog!
  • Azok, akik gondolataikban a gazdagságra összpontosítanak, nem kerülik a kockázatot és a bonyolult helyzeteket. Még a legnagyobb problémákkal is megküzdenek, mert tudják, hogy megoldásaikkal jelentős értéket teremthetnek.
  • Nem elég akarni a gazdagságot, ehhez elkötelezettségre is szükség van. A gondviselés minden követ megmozgat annak, aki elhatá­rozza, hogy kitartó lesz, és minden tőle telhetőt megtesz a vállalkozása sikeréért. A kishitű ember csak kis sikert arathat. Bölcsen válasszuk meg hivatásunkat! Ha szeretjük a munkánkat, azzal olyan „kiválósági körforgást” hozunk létre, ami idővel csak nyereséget hozhat. A szeretet és a tehetség mellett azonban kemény munkára is szükség van.
  • Cselekedjünk legjobb belátásunk szerint! A szilárd tudáson alapuló megérzések általában helyesek. Ha valami megragadja a képzeletün¬ket, valószínűleg mások is így lesznek vele.
  • Mindabból, amit magunk körül látunk, valaki már meggazdagodott. Mindössze egy ötletre van szükség, amivel megcsinálhatjuk a szerencsénket. Az ötlet pedig legtöbbször az utcán hever, csak le kell hajolnunk érte.
  • Merjünk különbözni másoktól! Bármilyen új területre lépünk, törekedjünk arra, hogy pezsgéssel és új értékkel töltsük fel!
  • A legbiztosabb út a gazdagsághoz, ha olyan terméket vagy szolgáltatást hozunk létre, amivel könnyebben és gyorsabban lehet eredmé­nyeket elérni.
  • Mindenekelőtt a vevők teremtik meg számunkra a gazdagságot. Szinte már a vállalkozás beindítása előtt legyenek vevőink!
  • A vállalkozói kedv magja az a vágy, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunk irányítását. A vállalkozás célja mindig új igények kielégítése, illetve új érték létrehozása, és rendszerint a váratlan, de gyorsan elérhető sikerekre épít. A gazdagság a tulajdonlásból következik. Legyünk tulajdonosok, de legalábbis résztulajdonosai valaminek! Legyen több jövedelemforrásunk! Anyagi biztonságunk ne a havi fizeté­sünktől függjön!
  • A gazdag emberek pénzteremtő rendszereket hoznak létre. A középszerű emberek e rendszerekben vagy e rendszerekért dolgoznak, ezért nem fognak soha meggazdagodni.
  • A gazdagság először mindig csak gondolatban létezik. Ezért az a politikai-gazdasági rendszer fogadható el erkölcsileg, ami táplálja és védelmezi a gondolat, az újítás, az alkotás és a boldogulás szabadságát, és amiben az új értékek szabad és nyitott piacokon értékesíthetők.

A gazdagság menedzselésének alapelvei

  • Éljünk olyan anyagi körülmények között, amit megengedhetünk magunknak! Aki nem jómódú, az ne próbáljon meg jómódú életmódot folytatni! Meggazdagodni akkor tudunk, ha a gazdagok gondolkodásmódját, nem pedig a költekezési szokásaikat utánozzuk.
  • A szegények a pénz elköltésére, a gazdagok pedig a pénz megszerzé­sére, megtakarítására és befektetésére koncentrálnak.
  • Az emberek többsége a pénzt felhasználandó és elköltendő készpénznek tekinti. A gazdagok viszont a pénzt mindenekelőtt magként fogják fel, amit el kell vetni, s amiből egyszer hatalmas „pénzfa” lesz.
  • Tervezzük meg kiadásainkat! Soha ne vásároljunk ötletszerűen! Minél tovább tervezzük meg kiadásainkat, általában annál több pénzt takaríthatunk meg.
  • Jegyezzük fel kiadásainkat! Ez az első lépés ahhoz, hogy magunk irá­nyítsuk pénzügyeinket.
  • Tegyük a takarékoskodást szokásaink részévé! Még az adófizetés előtt tegyük félre magunknak az első 10%-ot, és fektessük be! A fegyelmezett takarékoskodás (bizonyos idő után) gazdaggá tehet bennünket. A gyorsan megszerezhető pénz hajszolásáért ne tegyük kockára lelki nyugalmunkat vagy kapcsolatainkat!
  • A kamatos kamat csodálatos hatását szem előtt tartva mindig fektessük be az összes kamatot és osztalékot!
  • Megtakarításaink révén mindig kihasználhatjuk a kínálkozó lehetőségeket, és a legkedvezőbb áron juthatunk hozzá a dolgokhoz.
  • Az adósság problémáját nem oldja meg, ha többet keresünk (az adósság mértéke mindig a keresethez igazodik). Adósságból csak akkor kerülhetünk ki, ha megtanulunk felelősen bánni a pénzzel.
  • A frugális ember jobban élvezi, amije van, nagyobb hasznát látja annak, amije van és nagyobb örömét leli mások megajándékozásában.
  • Legyen annyi biztonsági tartalékunk, hogy három-hat hónapig fedezni tudjuk belőle megélhetési költségeinket! Így, ha valami történik, és hirtelen kell a pénz, nem kell eladósodnunk vagy mások jóindulatára hagyatkoznunk.
  • Álljunk ellen a hitelkártya csábításának! Ma már a betéti kártya is betölti mindazokat a funkciókat, amikért korábban érdemes volt hitelkártyát tartani. Ezzel elkerülhetjük az adósságcsapdát.
  • A dolgok többségéért fizessünk készpénzzel! Így biztosan kevesebbet fogunk költeni.
  • Ha mégis pénzt kérünk kölcsön, jövedelmező vagy olyan dologra fordítsuk, aminek az ára várhatóan emelkedni fog, és amint lehet, fizessük vissza!
  • Ne legyünk olyanok, aki „tudja mindennek az árát, de semminek sem ismeri az értékét”! Ha részvényekbe fektetünk, a vállalat résztulajdonosai, nem pedig kereskedői leszünk.
  • Ne próbáljunk meg másoknál nagyobb nyereséget elérni vagy spekulálni! Bízzunk abban, hogy az értékpapírpiac hosszú távon kedvező megtérülést fog biztosítani!
  • A tőkeáttételnek és a szerény áremelkedésnek köszönhetően némi türelemmel 20-30 év alatt nagy ingatlanvagyonra tehetünk szert.
  • A túlságosan kevés és a túlságosan sok pénz vagy felnagyítja a már meglevő emberi hibáinkat, vagy előhívja rejtett erényeinket. Nem elvesztegetett munka, ha anyagi életünk által tükrözött hibáinkat megpróbáljuk kiküszöbölni.

A gazdagság megosztásának alapelvei

  • A pénz egyfajta aktív energia. Ha gyorsabban áramlik és forog, egyre több embernek válhat egyre nagyobb hasznára.
  • Ha a legmélyebb emberi értékeinkkel összhangban teremtjük elő, használjuk fel és költjük el a pénzt, az nemcsak ránk, hanem az egész világra nézve gyógyítóan hat.
  • A gazdagság valójában sohasem a miénk, csupán gondnokai vagyunk életünk végéig. A felhalmozott vagyon egy részét kötelességünk olyan ügyekre és projektekre fordítanunk, amikkel másokat is segí­tünk és szolgálhatunk.
  • Az eredményorientált és világos célokkal létrehozott, magánvagyonra épülő alapítványok megváltoztathatják a világot.
  • A jólét alapja az egészséges természeti környezet. Tiszta levegő, iható víz és termékeny talaj nélkül az emberiség nincstelen lenne. Ezért, amikor pénzünket befektetjük, elköltjük és gyarapítjuk, mindig vigyázzunk arra, hogy ne ártsunk, hanem használjunk bolygónknak!
  • Ha kezükbe adjuk az anyagi eszközöket, akkor még a világ legszegényebb emberei is önállóságra és gazdagságra fognak törekedni.
Vissza a lap tetejére