A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a kormánykoalíció pártjai több egészségbiztosító létrehozását tartják célszerűnek, amelyekben az állam 51 %-os tulajdonrészt birtokolna, a maradék 49 % lehetne az üzleti biztosítóké. Ez a megoldás azonban több – jogos – aggályt is felvet.

Az üzleti biztosítóknak nyilván akkor éri csak meg egy ilyen nagymértékű beruházás, ha egyrészt az üzlet hosszútávú stabilitása, másrészt a jövedelmezősége legalábbis valószínűsíthető. No persze nem arról van szó, hogy rögtön az első évben hatalmas profitot várnak el, hanem arról, hogy a bevezetés utáni első néhány évben némi észszerű veszteséget belekalkulálnak, de hosszabb távon üzleti vállalkozásként mégiscsak elvárják a nyereséges üzemeltetés lehetőségét.

A problémák pedig itt merülnek fel. Már a befektetés stabilitása is megkérdőjelezhető, hiszen a koncepció a kormánypártok egymással történő huzakodása után lett olyan, amilyen, de a legnagyobb ellenzéki párt máris kijelentette, hogy kormányra kerülése esetén azonnal visszaállamosítja az egészségbiztosító(ka)t. Nyilván el lehet gondolkozni azon, hogy ennek a kinyilvánított szándéknak mennyi a realitásalapja, de az üzleti biztosítók szempontjából ez is egy kockázati tényező. Márpedig sok-sok milliárd forintot egyetlen józanul gondolkodó felsővezető sem fektet be bizonytalanra…

Szintén komoly kérdés a létrejövő egészségbiztosítók irányításának, a menedszment összeállításának kérdése. Ha a klasszikus felállásból indulunk ki, aholis a vezetőség összeállítása egy az egyben megfelel a tulajdonosi viszonyoknak, akkor hamar be lehet látni, hogy a 49 %-os tulajdonrésszel rendelkező üzleti biztosítónak gyakorlatilag nincs szava az 51 %-os állami tulajdonos érdekeit képviselő igazgatósági tagokkal szemben. Ekkor viszont ismét ugyanarra a végeredményre jutunk: nincs olyan gazdasági szakember, aki egy bizonytalan jövedelmezőségű üzletbe vagyonokat fektetne be úgy, hogy a döntési helyzet nem az ő kezében van, sőt, adott esetben semmilyen módon nem tudja érvényesíteni az elképzeléseit.

Éppen ezért az üzleti biztosítók garanciákat várnak arra, hogy a kisebbségi tulajdonuk ellenére meghatározó irányító szerepük legyen a létrejövő egészségbiztosítókban, így tudják csak képviselni saját érdeküket, és nyilván így tudják felhasználni és kamatoztatni a rendelkezésükre álló több évtizedes, nemzetközi tapasztalataikat.

További elvárásaik is méltányolhatónak tűnnek: garanciát várnak arra, hogy a politika az egyszer kialakított rendszert nem írja felül (még kormányváltás esetén sem), valamint egyértelműen látni akarják, hogy hogy lehet tartós egyensúlyt teremteni az egészségbiztosítás bevételei és kiadásai között.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére