A Felügyelet álláspontja szerint a befektetési egységekhez kötött életbiztosításokhoz kínált eszközalapok az életbiztosítási ághoz közvetlenül kapcsolódó eszközöket tartalmaznak. A termék jellegéből adódóan sok esetben a biztosító a unit-linked eszközalapok indításakor, valamint folyamatos működtetése során likviditási okokból az alapban változó mértékű saját résszel rendelkezik. Számviteli szempontból e részek nem mutathatók ki a mérleg eszköz oldalán a C. A befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások szerződői javára végrehajtott befektetések között, mivel a hatályos 192/2000.(XI.24.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) 4. § (8) bek. alapján itt a kapcsolódó biztosítástechnikai tartalékokkal azonos összeg szerepelhet. Ezen kapcsolódó tartalékok összegeként a biztosítástechnikai tartalékok tartalmáról, képzésének és felhasználásának rendjéről szóló 8/2001.(II.22.) PM rendelet (továbbiakban: PM rendelet) 15. § (1) bek. az eszközalap szerződők számára kimutatott nettó eszközértékének a vonatkozó biztosítási terméktervben meghatározott, a felmerülő költségek fedezetére elvont eszközökkel csökkentett részét határozza meg. Ugyanakkor az ügyfelek számára kimutatott eszközértéken felüli, de a kezelt unit-linked alap változó mérték szerinti részét képező egyéb részek (többletfedezet, ún. „puffer”) szükségesek ahhoz, hogy az alap működőképes, hatékonyan menedzselhető legyen. A Felügyelet álláspontja szerint nem fogadható el az a gyakorlat, hogy a biztosító befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosításokhoz kínált és kialakított eszközalapokban lévő biztosítói részt a nem-életbiztosítási ághoz rendeli egyrészt a termékhez, ezáltal az ágazathoz, ennek révén a művelt ághoz fűződő közvetlen kapcsolat miatt. Másrészt, mert ezáltal az élet üzletági gazdasági események (szerződők részének változása a unit átváltások, vételek, eladások révén) módosítják a nem-élet üzletág eredményét, így a beszámolóban egyik üzletág eredménye sem a valós képet mutatja. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). A biztosítóban az élet- és nem-életbiztosítási ágak elkülönítéséről szóló 44/1996.(XII.29.) PM rendelet (a továbbiakban: 44/1996. PM rendelet) 3.§ (1) és (3) bekezdése alapján a biztosító a szervezeti és működési szabályzatában, a számviteli politikájában, valamint a leltárban és egyéb belső szabályzataiban rögzíti a biztosítási ágak szétválasztásánál követett rendező elveket, (…) az eszközök és források, továbbá a bevételek, költségek, ráfordítások megosztásának módját. A rendező elveket úgy kell megállapítani, hogy annak alkalmazásával a bevételek és költségek - illetve ráfordítások - felosztása tükrözze az egyes biztosítási ágak eredményességét.

A biztosító számviteli rendjéért felelős vezetőként való engedélyezéshez elfogadható-e a könyvvizsgálónál szerzett szakmai gyakorlat?

A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 88. § (1) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a biztosító számviteli rendjéért felelős vezetője kizárólag az lehet, aki legalább 5 éves, biztosítónál, az államigazgatás pénzügyi, illetve gazdasági területén, a biztosítók, biztosításközvetítők, szaktanácsadók szakmai érdekvédelmi szervénél, biztosításközvetítői tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél szerzett számviteli gyakorlattal vagy biztosítási szaktanácsadói szakmai gyakorlattal rendelkezik. A Bit. 149. § (1) bekezdése kimondja, hogy a biztosítónak - a 300 millió forint éves díjbevételt el nem érő biztosítóegyesület kivételével - könyvvizsgálót kell választania. A 2004. április 30-ig hatályos biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 94. § (1) bekezdése hasonlóképpen előírta a biztosítóknak könyvvizsgáló választását. A Bit. 149-150. §-ai meghatározzák, hogy a biztosító által megválasztható könyvvizsgálónak mely feltételekkel kell rendelkeznie. A Bit. 149. § (2) bekezdésének d) pontja alapján a biztosító csak olyan bejegyzett könyvvizsgálót választhat, akit a Felügyelet az általa vezetett biztosító könyvvizsgálók névjegyzékében határozattal nyilvántartásba vett. A biztosító által megválasztott természetes személy könyvvizsgáló, illetve a könyvvizsgáló társaság által alkalmazott vagy megbízott könyvvizsgáló - bár a rá irányadó szabályok szerint szakmailag függetlenül, ugyanakkor - a biztosító megbízása alapján, a biztosítónál végzi munkáját. Amennyiben a biztosító számviteli rendjéért felelős vezetőnek jelölt személy olyan könyvvizsgáló társaságnál szerezte a gyakorlatát, amelyet a Felügyelet az általa vezetett biztosítói minősítésű könyvvizsgálói névjegyzékben határozattal nyilvántartásba vett, és igazolja azt, hogy a szakmai gyakorlat időtartamán belül biztosító könyvvizsgálójaként vagy biztosító könyvvizsgálója mellé beosztott könyvvizsgálóként - nem feltétlenül folyamatos, de összesen - 5 évig dolgozott, úgy a jelölt szakmai gyakorlata a Bit. 88. § (1) bekezdésének c) pontjában előírt feltételnek megfelel.

Biztosítási tevékenységnek minősíthető-e az életjáradéki szerződések üzletszerű kötése?

A Bit. 4. § szerint a biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, amely során a tevékenységet végző megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja és beszedi a kötelezettségvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat. Az életjáradéki szerződések üzletszerű kötése esetén a biztosítási tevékenység fenti definíciójában megtalálható fogalmi elemek közül az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közössége (veszélyközösség) fogalmi elem hiányzik, mert az életjáradéki szerződés esetén a kötelezett szolgáltatási kötelezettségének bekövetkezése nem jövőbeli esemény felmerülésétől (kockázat) függ, hanem az életjáradéki szerződésből kétség kívül, egyértelműen fakad. A biztosítási tevékenységhez hasonlatossá teheti az a körülmény, hogy nagyobb számú életjáradéki szerződés megkötése esetén üzleti szempontok miatt célszerű, hogy a kötelezettséget vállaló gazdasági társaság előzetesen felmérje az általa megkötött életjáradéki szerződésekből eredő pénzügyi kötelezettségek nagyságát, továbbá, hogy tartalékot képezzen a kötelezettségei teljesítése érdekében, ám ez nem teremt a jogosultak között veszélyközösséget. A fennálló kockázat a gazdasági társaság üzleti kockázata, amely az általa megkötött életjáradéki szerződések megkötéséből ered, de ez az egyes ügyfeleknél nem jelentkezik biztosítási kockázatként. A fentiek alapján az életjáradéki szerződések üzletszerű kötése nem minősül biztosítási tevékenységnek.

Külföldi biztosítóval történő biztosításkötés

A 2004. május 1-jétől hatályos Bit. nem tartalmazza a 2004. május 1-jét megelőzően hatályos, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (régi Bit.) azon szabályát, mely szerint belföldi külföldivel nem köthet biztosítási szerződést. Ennek alapján tehát megszűnt a külföldi biztosítóval való biztosítási szerződéskötésre vonatkozó korlátozás. A fentiek értelmében magyarországi lakóhelyű vagy székhelyű személy köthet külföldi biztosítóval biztosítási szerződést, abban az esetben is, ha a külföldi biztosítónak nincs képviselete a Magyar Köztársaság területén. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a Magyar Köztársaság területén biztosítási tevékenységet:

  • magyarországi székhelyű biztosító a Felügyelet engedélyével,
  • az Európai Unió tagállamában székhellyel rendelkező biztosító, ha erre saját államában jogosult határon átnyúló szolgáltatásként vagy magyarországi fióktelepe útján, és
  • harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepén keresztül a Felügyelet engedélyével végezhet.

Pénzügyi szolgáltatók által a finanszírozott gépjárműre történő biztosításkötés

1. A pénzügyi szolgáltató mint az általa finanszírozott gépjármű tulajdonosa jogosult biztosítási szerződéseket kötni biztosítótársasággal saját nevében, biztosításközvetítő közreműködése nélkül. A finanszírozott gépjármű tulajdonjogával nem rendelkező, gépjármű vételéhez kölcsönt nyújtó pénzügyi vállalkozás, mint a vagyontárgy megóvásában érdekelt fél szintén jogosult a gépjárműre saját nevében, szerződő félként casco biztosítást kötni.

2. A pénzügyi szolgáltatók által az általuk finanszírozott, illetve kölcsönbe adott gépjárművekre történő casco biztosítások megkötése céljából egy adott biztosítótársasággal kötött együttműködési megállapodás esetén a casco biztosítás megkötése elsődlegesen a kölcsön visszafizetésének a biztosítását célozza. A finanszírozó cégeknek lehetőségük van több biztosító termékei között választani, a lízing- és kölcsönszerződések esetében pedig az ügyfelek a biztosításra vonatkozó feltételek ismeretében dönthetnek úgy, hogy másik pénzügyi szolgáltatóval kötnek szerződést. A fenti kérdés versenyfelügyeleti hatáskört érint. A Tptv. 33. § (2) bekezdése értelmében a versenyfelügyeleti feladatokat a Gazdasági Versenyhivatal látja el. A Tptv. 18. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a Gazdasági Versenyhivataltól lehet kérni annak megállapítását, hogy a megállapodás, illetve a tervezett megállapodás nem minősül a 11. § értelmében a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak.

3. A Bit. 4. §-a kimondja, hogy a biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, amely során a tevékenységet végző megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja és beszedi a kötelezettségvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat. A lízingbe adó, kölcsönadó, illetve a hitelező pénzügyi szolgáltatók azon tevékenysége, hogy az általuk finanszírozott, illetve kölcsönadott gépjárműre kötött biztosítási szerződés díját az ügyféllel szemben érvényesítik, s hogy a biztosítási esemény bekövetkezése esetén hozzájuk befolyt biztosítási összegnek az ügyféllel szemben fennálló követelésüket meghaladó részét az ügyfél részére kifizetik, nem meríti ki a biztosítási tevékenység Bit.-ben meghatározott fogalmi elemeit (veszélyközösség szervezése, kockázatfelmérés, díjmegállapítás, tartalékképzés, kockázat átvállalása, biztosítási szolgáltatás teljesítése), így nem minősül biztosítási tevékenységnek. A biztosítási tevékenységet a pénzügyi szolgáltatókkal szerződött biztosító végzi. Nincs akadálya annak, hogy a biztosítási szerződést szerződő félként megkötő, gépjárművet finanszírozó, illetve kölcsönbe adó pénzügyi szolgáltató az adós, illetve kölcsönbe vevő ügyféllel fennálló jogviszony keretén belül a biztosítás díját az ügyfélre áthárítsa. A biztosítási díj áthárítása által azonban a biztosítási védelmet közvetett módon az ügyfél vásárolja meg.

4. A Tptv. 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A Tptv. 10. §-a szerint tilos a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása. Ilyen módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. A fentiek alapján a biztosítási védelem pénzügyi szolgáltató által a főszolgáltatás árában megállapított árának összehasonlíthatónak és pontosan kalkulálhatónak kell lennie, s az ügyfelet a szerződés megkötése előtt tájékoztatni kell, hogy a biztosítási védelemért mennyit kell fizetnie a pénzügyi szolgáltatónak. Lényeges követelmény mind az együttműködési kötelezettségből fakadóan, mind fogyasztóvédelmi szempontból (a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 8. §), hogy az adós, illetve kölcsönbe vevő ügyfél, amennyiben a biztosítási szerződés alapján annak teljesítésével kapcsolatosan rá kötelezettségek hárulnak- így pl. a Ptk. 547. § (2) bekezdésében meghatározott közlési, illetve változás bejelentési kötelezettség teljesítésében történő közreműködés -, vagy jogok illetik meg, e rá vonatkozó kötelezettségekről és jogokról megfelelő tájékoztatást kapjon. E tájékoztatás teljesíthető a lízing, illetve kölcsönszerződés keretében is és nem minősül biztosítási tevékenységnek.

5. Abban az esetben, ha a finanszírozó finanszírozási termékpalettája nem jelent egyben biztosítási termékpalettát is, azaz a biztosítási védelem nem jelenik meg a lízing-, illetve kölcsönterméktől elkülönülten termékszinten - a rá jutó díjrészre vonatkozó tájékoztatástól eltekintve -, s nincs összekapcsolva biztosítók közötti választási lehetőséggel, úgy az autókereskedő tevékenysége nem minősül biztosításközvetítésnek. Gépjármű-biztosítással kapcsolatos kérdések A gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet 3. sz. melléklete 7. pontjában foglalt 90 napos határidő jogi jellege A gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004.(VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. sz. mellékletének 7. pont (1) bekezdése alapján, ha az üzemben tartó az 1. számú függelékben, illetve az e melléklet 10. pontjában meghatározott adattartalmú igazolást nem csatol, akkor az új szerződést az A00 bonus-malus osztályba kell sorolni. A (2) bekezdés szerint az igazolás bemutatását követően a szerződés osztályba sorolását az igazolás adattartalmának alapján kell visszamenőleges hatállyal módosítani. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ha az üzemben tartó az (1) bekezdésben meghatározott igazolást nem mutat be a szerződés megkötését követő 90 napon belül, úgy a biztosító - az e melléklet 6. pontjának (1) bekezdésében foglalt kivétellel - köteles visszamenőleges hatállyal a szerződést M04-es osztályba sorolni. A (4) bekezdés értelmében a biztosítók által kiállított igazolás a kiállítás napjától számított 30 napig használható fel. A Rendelet 1. sz. melléklete 3. pont (5) bekezdése alapján a biztosító díjszabási rendszerétől függően az üzemben tartó kármentességi engedményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodóan pótdíj (malus) fizetésére köteles. Érdekmúlás és a szerződés biztosítási évfordulóra történő felmondása esetén az üzemben tartó szerződéses előéletéről a már megszűnt fedezetet nyújtó biztosító - kármentességről vagy a kárkifizetésekről - az 1. számú függelékben rögzített tartalmú kártörténeti (bonus-malus) igazolást állít ki. A fentiek alapján megállapítható, hogy a vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezések a biztosító kártörténeti igazolás kiállítási kötelezettségére vonatkozóan határidőt nem állapítanak meg annak ellenére, hogy az igazolás 90 napon belüli benyújtásának elmulasztása a szerződés M04-es besorolásával jár együtt. Mindezekre tekintettel a Rendelet vonatkozó szakaszainak az Alkotmánnyal összhangban álló - és így az alkotmányos jogok (tulajdonhoz való jog) érvényesülését is leginkább biztosító - értelmezésének az mutatkozik (figyelembe véve azt is, hogy a Rendelet a 90 napos határidő jogvesztő jellegére rendelkezést nem tartalmaz, az pusztán hátrányos jogkövetkezményként kerül meghatározásra), ha a Rendelet 3. sz. melléklete 7. pontja (2) bekezdésében foglaltakat az (1) és (3) bekezdés vonatkozásában is irányadónak tekintjük. A Rendelet már idézett 3. sz. melléklet 7. pont (2) és (3) bekezdései is a jogalkotó azon akaratát mutatják, hogy a szerződő besorolása - átmeneti szabályok beiktatása mellett is - a biztosítási időszak egészére történjék, valamint a 7. pont (2) bekezdésben foglalt rendelkezés azt is mutatja, hogy a besorolásnak az igazolás adattartalma alapján kell megtörténnie. A Rendelet 3. sz. melléklet 7. pont (3) bekezdésében az igazolás 90 napon belül történő be nem mutatása esetében alkalmazni rendelt M04-es besorolás kétségkívül szankció jellegű jogintézmény, amely a végleges besorolás elhúzódásának elkerülésére kíván szorítani. A fentebb írottakra, valamint arra figyelemmel, hogy az M04-es besorolásnak a Rendelet szerint attól függetlenül kellene történnie, hogy az igazolás bemutatásának elmaradása a biztosító vagy az ügyfél mulasztására vezethető vissza - azaz az ügyfelet vétlen magatartása ellenére is joghátrány érné - az ügyfél besorolása a 90 napon túl bemutatott kártörténeti igazolás valós tartalmának megfelelően, visszamenőleges hatállyal történik meg. A fentieken túlmenően a Rendelet 3. sz. melléklet 8. pont (1) bekezdése szerint ahhoz, a szerződés bonus-malus osztályba sorolása a tárgyévet követő év január 1-jén egy osztályt emelkedjen, a szerződésnek a megfigyelési időszakban legalább 9 hónapig hatályosnak és kármentesnek kell lennie. A Felügyelet álláspontja kialakításánál kiemelt figyelemmel volt arra, hogy a Rendelet 3. sz. melléklet 7. pont (3) bekezdés alkalmazása esetén, a 3. sz. melléklet 8. pont (1) bekezdés alapján a szerződő - pl. korábbi B10 besorolás esetén mintegy 14 év - évek alatt kerülhet csak vissza a valós kártörténetének megfelelő besorolás alá és ezzel megalapozhatatlanul túlzott joghátrányt szenvedne el. Mindezekre tekintettel tehát a Felügyelet az alábbi gyakorlatot tartja helyesnek: Amennyiben a szerződés megkötésekor az ügyfél az előzmény biztosító kártörténeti igazolását nem csatolja, a biztosító 90 napig az ügyfél által fizetendő díjat az A00-s besorolás (díjszabás) szerint állapítja meg. A 90. napot követően a biztosító köteles a szerződést M04-be sorolni és a díjat ennek megfelelően visszamenőleges hatállyal megállapítani. Azonban, ha az ügyfél a szerződéskötést követő 90 napon belül vagy azon akár túl a kártörténeti igazolást csatolja, a biztosító a díjat az igazolás adattartalma szerinti besorolásnak megfelelően, visszamenőleges hatállyal állapítja meg.

Biztosításközvetítőkkel kapcsolatos kérdések

Hitelintézetek biztosításközvetítői tevékenységének terjedelme

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 4. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében a hitelintézet a főtevékenységének minősülő pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen végezhet - többek között - a Bit.-ben foglalt feltételekkel biztosítási ügynöki tevékenységet. A Bit. 33. § (4) bekezdése kimondja, hogy a függő biztosításközvetítő (a továbbiakban: ügynök) egy biztosító biztosítási termékeit vagy több biztosító egymással nem versenyző biztosítási termékeit közvetíti. A Hpt. 4. § (3) bekezdésének b) pontja által a hitelintézetek számára megengedett biztosítási ügynöki tevékenység a Bit. szerinti függő biztosításközvetítői tevékenységet jelenti. A Hpt. szabályozásából következik, hogy a 4. § (3) bekezdése által a hitelintézeteknek megengedett tevékenységek a hitelintézet főtevékenysége mellett végezhető tevékenységek. A Bit.-ben nem található olyan rendelkezés, amely szerint a függő biztosításközvetítői tevékenység kizárólag főtevékenységként végezhető tevékenység lenne. A Bit. a független biztosításközvetítés esetén is a tevékenység kizárólagosságának követelményét fogalmazza meg. A Bit. 33. § (5) bekezdése alapján függő biztosításközvetítőnek minősül az a biztosításközvetítő is, aki a közvetítést a főtevékenységéhez kapcsolódó termékre vagy szolgáltatásra vonatkozóan, azt kiegészítő tevékenységként végzi, amennyiben biztosítási díjat nem vesz át, illetve az ügyfélnek járó összeget nem fizet ki. E szabály a függő biztosításközvetítői tevékenység kereteit tágítja azáltal, hogy az ott meghatározott feltételek szigorú betartásával és csak meghatározott termékkörben, a függő biztosításközvetítő versengő termékeket is értékesíthet, azonban nem zárja ki egyúttal a függő biztosításközvetítés alapesetéből fakadó lehetőséget, azaz, hogy egy biztosító bármilyen termékét, vagy több biztosító egymással nem versenyző termékét közvetíthesse. Ilyen - a Bit. 33. § (5) bekezdése szerinti tevékenység végzés esetén a Bit. 33. § (4) bekezdése szerinti tevékenység végzést - kizáró rendelkezést a Bit. máshol sem tartalmaz és ilyen kizárás nem is vezethető le a jogszabályból. A Bit. 33. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezésből nem vonható le olyan következtetés, mely szerint a hitelintézet kizárólag a főtevékenységéhez kapcsolódó termékre és szolgáltatásra vonatkozóan végezhet biztosításközvetítést. A hitelintézet függő biztosításközvetítőként közvetítheti egy biztosító - bármilyen ágazatba tartozó - biztosítási termékeit vagy több biztosító egymással nem versenyző biztosítási termékeit, továbbá ezen túlmenően a Bit. 33. § (5) bekezdésében meghatározott feltételekkel - főtevékenységéhez kapcsolódó termékre vagy szolgáltatásra vonatkozóan, biztosítási díj átvétele, illetve az ügyfélnek járó összeg kifizetése nélkül - terjesztheti több biztosító egymással versenyző termékeit is.

Csoportos biztosítási szerződés(ek) szerződő félként történő megkötésének elhatárolása a biztosításközvetítéstől

A Bit. 33. § (1) bekezdése határozza meg a biztosításközvetítés fogalmát, amely szerint biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés létrehozására irányuló rendszeres, üzletszerű tevékenység, amely kiterjed a biztosítási szerződések megkötésének elősegítésére, biztosítási termékek ismertetésére, ajánlására, az ezzel kapcsolatos felvilágosításra, illetve a biztosítási szerződések megkötésére, a biztosítási szerződések értékesítésének szervezésére, továbbá a biztosítási szerződések lebonyolításában és teljesítésében való közreműködésre. A csoportos biztosítási szerződés(ek) szerződő félként történő megkötése és a biztosításközvetítés elhatárolása a biztosításközvetítés fő fogalmi elemeinek - a rendszeresség, az üzletszerűség és a biztosítási szerződés létrehozásának célja - vizsgálatán keresztül történhet. A biztosítási szerződésben szerződő fél biztosítás megkötésével és fenntartásával kapcsolatos tevékenysége a - különösen nagyszámú biztosítottal rendelkező - csoportos biztosítási szerződések esetében a biztosításközvetítéshez hasonló jegyeket mutathat (biztosítottak tájékoztatása, nyilvántartása, díjak beszedése stb.). A tevékenységek mindkét esetben biztosítási szerződés létrehozására, illetve azok fenntartására irányulnak és a rendszeresség fogalmi eleme is kimutatható mindkét esetben. Az elhatárolás tehát az üzletszerűség vizsgálatának segítségével lehetséges. A biztosításközvetítő biztosítási szerződés létrejöttéhez és fennmaradásához fűződő érdeke az ehhez kapcsolódó díjazásban (jutalékban) mutatható ki (üzletszerűség), a biztosítási szerződés szerződő felének oldalán azonban valós biztosítási érdek, azaz a biztosítási szerződéssel fedezett valamely kockázat mérsékléséhez, illetve fedezetéhez közvetlenül vagy közvetetten fűződő érdek áll fenn. A fentieken túl további szempontok is felmerülhetnek, és megfontolást igényelhetnek a csoportos biztosítási szerződés és a biztosításközvetítői tevékenység elhatárolása során. Így releváns lehet a csoportos szerződések száma, a biztosítottak száma, a csoportos biztosítási szerződésben rögzített, a szerződésen túlmutató egyéb rendelkezések stb. A csoportos biztosítási szerződések nagyobb száma, összekapcsolódva a szerződő partnerbiztosítók nagyobb számával, figyelembe véve a csoportos szerződésekhez rendelt banki termékek megoszlását is (pl. adott banki termék hány csoportos szerződéshez kapcsolódik), egyéb tényezőkkel összevetve, mögöttes biztosításközvetítői tevékenységre utalhat.

Független biztosításközvetítői tevékenység irányítójával szemben szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezés értelmezése

A Bit. 38. § (6) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a független biztosításközvetítői tevékenység irányítója kizárólag olyan személy lehet, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, továbbá korábban biztosítónál, biztosításközvetítői tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél, az államigazgatásban pénzügyi, illetve gazdasági területen vagy a megfelelő szakmai érdekképviseleti szervnél legalább 3 évig biztosításszakmai vezető beosztást töltött be, vagy biztosítási szaktanácsadóként működött, vagy e szerveknél összesen 5 éves munkaviszonnyal, köztisztviselői jogviszonnyal vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal rendelkezik; illetve középfokú végzettséggel rendelkezik és korábban biztosítónál vagy biztosításközvetítést folytató gazdálkodó szervezetnél legalább 7 éven át biztosításszakmai vezetői beosztást töltött be. A Bit. fent idézett rendelkezése szerint az a személy, aki felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, a független biztosításközvetítői tevékenység irányítójaként történő engedélyezéséhez

  • biztosítónál vagy
  • biztosításközvetítőnél, vagy
  • az államigazgatás pénzügyi, illetve gazdasági területén vagy
  • megfelelő - azaz biztosításszakmai - érdekképviseleti szervnél 3 éves vezető beosztásban szerzett vagy e szerveknél 5 éves nem vezető beosztásban eltöltött biztosításszakmai gyakorlattal kell rendelkeznie.

A Bit. idézett rendelkezésének mind logikai, mind nyelvtani értelmezése szerint a törvény gazdasági területre vonatkozó kitétele csakis az államigazgatásban eltöltött gyakorlat szűkítő feltételeként értelmezhető (az államigazgatási terület pénzügyi területén eltöltött gyakorlathoz hasonlóan). Ettől eltérő értelmezés esetén ugyanis értelmét vesztené a törvény többi - a biztosítónál, biztosításközvetítőnél, megfelelő érdekvédelmi szervnél és a biztosítási szaktanácsadóként szerzett - gyakorlatra vonatkozó kitétele, valamint a biztosításszakmai beosztásra vonatkozó előírása.

A versengő termékeket közvetítő függő biztosítási ügynök regisztrációja

A Bit. 34.§-a szerint biztosításközvetítői tevékenységet - a törvényben foglalt kivételekkel - kizárólag olyan személy végezhet, aki szerepel a Felügyelet által vezetett nyilvántartásban. A Bit. tehát a biztosításközvetítői tevékenység végzéséhez köti a regisztrálási kötelezettséget, a gazdálkodó szervezet azt a személyt köteles regisztrálni, aki a szervezet keretein belül biztosításközvetítői tevékenységet végez. Az egyéni vállalkozó függő ügynök nem mentesülhet a versengő termékek közvetítésének tilalmát kimondó szabály hatálya alól azzal, hogy egy másik biztosító versengő termékének közvetítése céljából gazdasági társaságot alapít. Az utóbbi gazdasági társaságnak az idézett jogszabályi rendelkezés szerint ugyanis szintén regisztrálnia kell a neki közvetítő ügynököket, ennek hiányában biztosításközvetítői tevékenységet nem végezhet. Amennyiben egy utóbb létrehozott cégnél az illető nem regisztrált közvetítő, de képviselőként jegyzi a céget, kizárólag az egyedi eset vizsgálata során dönthető el, hogy a cég képviselője valójában végez-e közvetítői tevékenységet. Amennyiben a biztosításközvetítést végző gazdálkodó szervezetnél van olyan természetes személy, aki a tevékenységért felelős, azt irányítja, akkor e személyt, ha ilyen nincs, akkor a szervezet vezetőjét - mivel felelőssége a biztosításközvetítői tevékenységért más ilyen személy hiányában vélelmezett - kell közvetítőként regisztrálni. Ezt támasztja alá a Bit. 48.§ (4) bekezdése is, amely kifejezetten nevesíti az ügynök által foglalkoztatott, a biztosításközvetítői tevékenységért felelős, azt irányító személyt. A kérdés Bit. előírásaival összhangban lévő megítélése szempontjából támpontot jelenthet továbbá az is, hogy a 35.§ (2) bekezdés c) pontja a regisztrálásra kötelezettek köréből kiveszi azokat a gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban állókat, akik kizárólag a biztosításközvetítői tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységet végeznek, de fenntartja arra, aki a gazdálkodó szervezet vezetőinek körébe tartozik. Mindez azt a vélelmet erősíti meg, hogy a biztosításközvetítői tevékenységet végző gazdálkodó szervezet vezetőinek körébe tartozó természetes személyek szükségképpen a szervezet biztosításközvetítői tevékenységét is irányítják, azért felelősek. Amennyiben bebizonyosodik, hogy egy biztosítótársaság által regisztrált függő közvetítő, akire nem vonatkozik a 33.§ (5) bekezdése, egy másik biztosító versengő termékét közvetíti egy függő közvetítő társaság keretein belül, és így jogosulatlan független biztosításközvetítői tevékenységet végez, a Felügyelet jogérvényesítési feladatkörében eljárva a törvényben meghatározott intézkedéseket alkalmazza (engedély nélküli tevékenység folytatásának megtiltása, felügyeleti bírság fizetésére kötelezés, törvényi előírásoknak való megfelelésre való kötelezés stb.).

A függő biztosításközvetítők (ügynökök) képzettségi előírásairól

A Bit. 48.§ (3) bekezdése szerint ügynöki tevékenységet csak olyan természetes személy végezhet, aki büntetlen előéletű, felsőfokú végzettséggel vagy külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik. Ez a külön jogszabály a 2/1995.(II.22.) PM rendelet, melynek 2. számú melléklete tartalmazza a biztosításközvetítői szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit, és ugyanitt találhatók meg a szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei. Eszerint a Biztosításelmélet és üzemgazdaságtan tantárgy gyakorlati-írásbeli vizsgája alól mentesül az a jelölt, aki az 52 2440 02 OKJ azonosító számú Biztosítási ügyintéző szakképesítéssel rendelkezik.

A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 2.§ (1) bekezdése szerint felsőoktatási intézmények: az állami és az állam által elismert nem állami egyetemek és főiskolák. A Felügyelet azonban nem jogosult arról dönteni, hogy egy adott képesítés felsőfokú képesítésnek tekinthető-e, ennek a kérdésnek az eldöntésére az Oktatási Minisztérium rendelkezik hatáskörrel.

Biztosításközvetítői tevékenység résztevékenységeinek gépjármű-kereskedők által történő végzése

Gépjármű-kereskedők által végezni tervezett egyes tevékenységek - díjazás ellenében az ügyfelek biztosítási feltételekről és díjakról történő tájékoztatása, a biztosítási szerződés megkötéséhez szükséges adatok és dokumentumok bekérése, továbbítása - a Bit. 33. § (1) bekezdése alapján biztosításközvetítői tevékenységnek minősül. A biztosításközvetítő fogalma alá tartozáshoz nem szükséges a hivatkozott törvényhely szerinti definícióban felsorolt valamennyi elem egy személy által történő megvalósítása. Különösen így van ez abban az esetben, ha független biztosításközvetítő (így biztosítási alkusz) vesz igénybe tevékenységéhez közreműködőt. A fenti értelmezést támasztja alá a Bit. 33. § (2) bekezdése, mely azt határozza meg, hogy mely tevékenység nem minősül biztosításközvetítői tevékenységnek. Az itt felsorolt tevékenységek egyike sem a 33. § (1) bekezdésében található definíció valamely részeleme, hanem olyan egyéb tevékenységek, melyek opcionálisan kapcsolódhatnak konkrét biztosítási szerződések teljesítéséhez, akár a biztosításközvetítői tevékenység végzése mellett, akár attól függetlenül (közreműködés követelések behajtásában, kárfelmérési és értékbecslési tevékenység), vagy konkrét biztosítási szerződés megkötését nem célzó és nem eredményező, általános jellegű információszolgáltatást [33. § (2) bekezdés a) pont] jelentenek.

Termékekkel kapcsolatos kérdések

Lehet-e beépítetlen telekre biztosítást kötni?

A hatályos magyar jogi szabályozás számos esetben ír elő biztosítási szerződéskötési kötelezettséget, ugyanakkor a biztosítókra vonatkozó ajánlatelfogadási kötelezettség csak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetében áll fenn. Általános esetben a biztosító nem köteles elfogadni az ügyfél biztosítási ajánlatát. Az, hogy bizonyos kockázatért egy biztosító a biztosítási szerződés megkötésén keresztül helyállási és egyéb szolgáltatásnyújtási kötelezettséget vállal-e vagy sem („bevállalja-e” a kockázatot) - a fent említett kivétellel -, a szerződési szabadságon alapuló, a biztosító döntési körébe tartozó kérdés. A biztosító döntését számos körülmény befolyásolhatja, így különösen a megszervezhető veszélyközösség és a kockázatok köre, nagysága. A beépítetlen terület esetében problémát okozhat a fennálló kockázatok meghatározása. Abban az esetben, amennyiben meghatározható a beépítetlen területtel kapcsolatos biztosítási esemény, azaz a biztosítás egyik fogalmi elemét képező kockázat behatárolható, illetve amennyiben valamely biztosító terjeszteni kezd beépítetlen területre vonatkozó biztosítási terméket, vagy egyedi szerződés keretében hajlandó átvállalni a kockázatot, úgy köthető biztosítás beépítetlen területre.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére