Casco szerződés esetében a biztosított és díjfizetési kötelezett az ügyfél, a kedvezményezett pedig a finanszírozó. A gépjármű ellopása vagy totálkár esetén a finanszírozó azonnali hatállyal felmondja a szerződést, és a követelést egy összegben lejárttá teszi. Ha az ügyfél megfizeti tartozását, akkor a finanszírozó lemond a kedvezményezetti jogáról, és az ügyfél jogosulttá válik a biztosítási összeg felvételére. Ha az ügyfél az egyösszegű tartozást nem fizeti meg, akkor a finanszírozó a biztosítás kedvezményezettjeként megkapott összeggel elszámol az ügyfele felé, és annak tartozását csökkenti.

A casco nélküli gépjárműhiteleknél a finanszírozó nem kívánja meg a vagyonbiztosítást, ha az ügyfél vállalja a fenti káresemények kockázatát. Mivel ezzel értelemszerűen a finanszírozó kockázata is nő, e kockázat csökkentésére szolgál a hitelfedezeti biztosítás. A hitelfedezeti biztosítást nem az adós köti és biztosítási díját nem is ő fizeti , hanem a finanszírozó, így az nem az adós kárának közvetett vagy közvetlen megtérítését szolgálja, hanem a finanszírozó hitelkövetelésének megtérülését. A gépjármű ellopása vagy totálkára esetén a finanszírozó a szerződést azonnali hatállyal felmondja, és egy összegben esedékessé teszi az ügyfél fizetési kötelezettségét. Amennyiben, az ügyfél nem fizeti meg a tartozását, illetőleg átütemezésben nem állapodnak meg, a finanszírozó bejelenti igényét a biztosítónak. A biztosító a hitelfedezeti biztosítás alapján megtéríti a finanszírozó ügyféllel szembeni követelését, a finanszírozó pedig engedményezi azt a biztosítóra. Így a biztosító közvetlenül fordulhat megtérítési igényével az ügyfél felé. Alaptalan tehát az a feltevés, hogy ez a biztosítás a hiteltartozást megszünteti, mert csak a hitelező jut követeléséhez, az ügyfél tartozása azonban továbbra is fennmarad, csak más jogosult irányában. (Hasonló a helyzet, ha a finanszírozó a követelést követeléskezelő cég részére értékesíti, mert ezekben az esetekben a faktorcégre engedményezik a követelést, így ő fordulhat közvetlenül az ügyfél ellen.) Fontos tudni tehát, hogy a finanszírozó követelése kétszeresen nem térülhet meg, ügyfele kárára nem gazdagodhat! Tudni kell azt is, hogy a casco nélküli gépjárműhitelek díja többnyire magasabb, így - bár a hitelfedezeti biztosítás díját nem az ügyfél fizeti! - a finanszírozó ezt a többletköltséget a hiteldíjban érvényesíti. Ha nincs a hitelből vásárolt gépjárműnek vagyonbiztosítása, akkor ellopásának, megsemmisülésének vagy baleset miatti jelentős értékcsökkenésének kockázatát teljes egészében az ügyfél viseli, vagyis a hitelt ilyen esetben is vissza kell fizetnie. A biztosítók a közeljövőben várhatóan olyan biztosítási konstrukciókkal jelennek majd meg a gépjárműhitelek piacán, amelyek díjai alacsonyabbak és főleg rugalmasabbak a jelenlegi casco biztosításokénál.

A nyugdíjpénztári hozamokról

A nyugdíjpénztári tagok minden év június 30-ig kapják meg pénztáruktól az egyéni számlájuk előző évi alakulásáról szóló számlaértesítőt. Ennek egyik fontos eleme az elért hozam mértéke. Mivel ezzel kapcsolatban mindig sok kérdés érkezik a Felügyelethez, az alábbiakról tájékoztatjuk a pénztártagokat. A nyugdíjpénztárak a befizetett összegeket befektetik és a befektetések hozamát az egyéni számlán jóváírják. Ez az ún. nettó hozam, azaz a pénztári vagyon befektetésével összefüggő költségekkel (vagyonkezelési díj, letétkezelési díj, egyéb befektetési költségek) csökkentett hozam. A pénztár teljesítményét célszerű azonban nemcsak önmagában értékelni. A pénztár ugyanis meghatároz egy ún. referenciaindexet is. Ez a mutató azt jelzi, hogy a pénztár befektetési politikájában meghatározott összetételű befektetésekkel milyen hozamot lehetett volna elérni a piacon, és ezzel a pénztár ténylegesen elért befektetési teljesítményét össze lehet vetni. A pénztárak teljesítményének értékelésénél tehát arra kell figyelni, hogy a pénztár által meghatározott referenciaindexhez képest milyen a pénztár teljesítménye. Így megtudhatja, hogy mi az az átlagos hozam, amit ilyen befektetési eszközökkel el lehetett érni a piacon és ehhez a piaci átlaghoz képest hogyan teljesített az Ön pénztára. Ennek ismeretében már reálisan lehet értékelni az elmúlt év hozamát. Egy adott év teljesítményéből azonban nem lehet a pénztár hosszú távú eredményeire vonatkozó következtetést levonni. A nyugdíjpénztári tagság ugyanis olyan hosszú távú befektetés, ahol egy-egy rosszabb hozamú év hatása hosszabb távon nagy valószínűséggel kiegyenlítődik. Ezért célszerű elgondolkodni azon, hogy a hozamesés okozta ijedelemben történő azonnali pénztárváltás helyett nem ésszerűbb-e kivárni, amíg a hozam ismét visszakapaszkodik egy korábbi, magasabb szintre. Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy a pénztárváltásnak költségei is vannak. Ha pedig az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot a 10 éves várakozási idő lejárta után fel akarja számolni, vegye figyelembe, hogy - fő szabályként - a felvett összeg adóköteles jövedelem és az adófizetési teher teljes egészében csak újabb 10 év után szűnik meg. A befektetés-kezelés magyarországi helyzetérőlA Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szervezeti egységén belül működő Vagyonkezelési Bizottság a PSZÁF első félévi ellenőrzési ütemtervének megfelelően témavizsgálatot folytatott a felügyeleti szakfőosztályok munkatársainak a bevonásával öt bank, hét biztosító és hét befektetési alapkezelő befektetés-kezelési tevékenységéről a 2003. december 31. és a 2004. december 31. közötti időszakra vonatkozóan. A vizsgálat az integrált (több pénzügyi szektort érintő, a Felügyelet számos szervezeti egységének együttműködését igénylő) felügyelés kitűnő példája volt, mely bizonyította, hogy a felügyelt intézmények igénylik az ajánlásokkal történő iránymutatást. A Vagyonkezelési Bizottság feladata a különböző intézményi formákban megvalósuló, idegen vagyont kezelő pénzügyi tevékenységek, így különösen a private banking, a vagyonkezelés, a befektetési alapkezelés, a portfólió-kezelés és a biztosítói vagyonkezelés egységes értékelését, kockázatainak megítélését biztosító döntések szakmai megalapozása. A Vagyonkezelési Bizottság a befektetés-kezelési tevékenységet olyan tevékenységként definiálja, amelynek során a befektetés-kezelő társaság befektetési stratégiát alakít ki az ügyfél által meghatározott vagy elfogadott befektetési politika keretei között, az egyes befektetési eszközökre vételi és eladási megbízásokat ad és portfólió-nyilvántartást vezet, ide értve a biztosítók által saját részükre végzett befektetés-kezelési tevékenységet is. A befektetés-kezelési szerződés alapján a befektető eszközei a befektetés-kezelőhöz kerülnek, amely az ügyfél által elfogadott elvek alapján, a megbízás szerint teljes vagy nem teljes döntési jogkörrel eljárva, a saját döntése alapján kezeli a vagyont a befektető javára úgy, hogy a befektetések kockázatát és hozamát (annak nyereségét és veszteségét) közvetlenül a befektető viseli. A 2004-es évet elemző vizsgálat a befektetési alapkezelést, a pénztárak számára végzett vagyonkezelést, az egyéni portfólió-kezelést, a hozamígéretekkel egybekötött életbiztosítást és a unit linked életbiztosítások mögötti befektetések kezelését, valamint a letétkezelést vette górcső alá azzal a céllal, hogy feltárja a tartalmilag ugyanazt a tevékenységet takaró, de különböző intézmény típusok és jogszabályi keretek között folytatott befektetés-kezelési tevékenységek közötti különbséget. A Felügyelet korlátozott terjedelmű és nem teljes körű vizsgálatot folytatott a vizsgált intézmények befektetés-kezelési tevékenységével kapcsolatban. Az intézmények által átadott szabályzatok és dokumentumok értékelésével a személyi és működési kockázatokat tárta fel, a munkafolyamatok elemzéséhez interjúkat készített az alkalmazottakkal, ellenőrizte a befektetési és elszámolási folyamatokat, a költségelszámolásokat, a hozamszámítás metodikáját és megbízhatóságát, s a letétőrzés és a transzfer ellenőrzéséhez véletlenszerűen kiválasztott értéknapokra hasonlították össze az alapok letéti számlakivonatait a nettó eszközérték portfólió adataival. A témavizsgálat megállapításait a Felügyelet rövidesen közzéteszi a honlapján.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére