A Német Biztosítástudományi Társaság rendes évi taggyűlését követően került sor a globalizáció jelentőségének áttekintésére, a biztosításban való megjelenésére és a kihívásokra. Mindennek közgazdasági, jogi és orvosi dimenzióit Schwalbach, Basedow, illetve Dinkel professzorok tekintették át.

Schwalbach szerint a globalizáció a tényezők kiegyenlítődése és specializálódása törvényének engedelmeskedik és megfelelő magatartás esetén esélyeket kínál a piacon. A növekedési esélyekre tekintettel a biztosítóknak a fejlődő piacokon való megjelenést ajánlotta, annak ellenére, hogy ezeken még mindig igen jelentős az állami biztosítók szerepe, a külföldi biztosítók azonban több okból is jó esélyekkel indulhatnak; ha ezek nem realizálódnak, ki kell lépni az adott piacról. A globalizáció is befolyásolható és lehetővé teszi a szakosodásból származó előnyök hasznosítását.

Dinkel rostocki egyetemi tanár a globalizáció orvosi-demográfiai vetületeit érintette. Úgy vélte, az átalakulóban levő keleti államok kivételével a német halandósági tábla másutt is alkalmazható Európában, mert a halandóság hasonlóvá válik. Ha a lakosság korösszetételét állandónak vesszük, egységes halálozási arányok alapján, férfi és nő szerinti bontásban kimutatható volt a rák és a szívbetegségek mint halálokok egyre csökkenő befolyása. Japán kivételével más országokban, így az Egyesült Államokban is hasonló tendenciák mutatkoznak. A halálozás csökkenése egészében véve az orvostudomány fejlődésére vezethető vissza, de hatását biztosan nem lehet előre jelezni. Nem az egyes halálokokra, hanem az összhalandóságra kell figyelni, vélte Dinkel, nem is az egyes országok születéskor várható élettartam adatait kell alapul venni, mert a számbavételi módszerek igen eltérőek pl. a csecsemőhalandóság esetében is.

A rendezvény délután párhuzamos szekcióüléseken folytatódott. Az egyik szekció a rendezvény egyik fő témáját vette górcső alá: a fogyasztóvédelem helyzetét a biztosítási piacokon. Ennek megfelelően külföldi előadókat is meghívtak.Közülük elsőként Bill Dufwa, stockholmi professzor emelkedett szólásra. Kifejtette, hogy a nemrégiben elfogadott új törvénnyel voltaképpen megszűnt a svéd biztosítási szerződési jog megkettőződése, hiszen korábban - és még ma is - fogyasztóvédelmi biztosítási törvény is hatályban volt Svédországban. Be kellett látni azonban, hogy a fogyasztóvédelem irányai másképpen alakultak. Hátrányos volt az is, hogy a különtartás megbontotta a skandináv egységet. Az új, idén március 10-én elfogadott, és jövő január 1-jével hatályos biztosítási szerződési törvény huszonhat évi vajúdás, törvénymódosítás, koncepciókészítés után lépett hatályba. Célja, hogy több biztosítói kötelezettséggel jobb fogyasztóvédelmet lehessen elérni. Korábban, 1980-tól fogyasztóvédelmi biztosítási törvény volt hatályban, amely hatféle lakossági tömegbiztosításra vonatkozott, jobbára kogens szabályokkal, és egyidejűleg az 1927. évi biztosítási törvény, amelynek fontos részei kogensek. Az előbbi 43, az utóbbi 124 §-ból állt, a mostani egységes új törvény pedig ennél jóval bővebb, 254 §-ból. A kodifikáció menete a következő volt: a fogyasztóvédelmi biztosítási törvény 1977-ben készült el, 1986-ban személybiztosítási törvénytervezet, majd 1989-ben kártalanítási biztosítási tervezet is készült.1993-ban az igazságügyi minisztériumban két tervezetet egybeszerkesztettek, ennek végső állomása a most elfogadott törvény. Szerkezetileg négy részre bontható, a meghatározásokat az egyéni kár-, majd személybiztosítás, a negyedik fejezetben pedig az úgynevezett kollektív biztosítások követik, ismét csak kár-, személy- és csoportos személybiztosítási bontásban.

Az egyéni kárbiztosításnál a tájékoztatási kötelezettségek után a biztosító mentesülése, szerződési felelősség korlátozásai következnek, majd a biztosítási díjról, a kártalanítás módjáról, a kárrendezésről, a vállalati biztosításról, végül kilencedikként a harmadik fél jogairól esik szó.

Az előadó ezután szólt a különböző európai reformtörekvésekről is. Ezeket az indokolja, hogy ma a szerződés jelentőségének nagyobb fontossága van az unióban, mint korábban és az ügyfél jogainak erősítésére is szükség van. Az egységes pénzügyi piac igazából versenysemleges feltételeket teremtő szerződés jogot tenne szükségessé. A svéd biztosítók szövetsége ellenezte is a svéd szerződéstervezet hatályba léptetését. Ezt azzal is indokolta, hogy meg kellene várni az EU-n belüli jogharmonizáció első eredményeit. Az ellenkezés megmaradt, a törvény mégis hatályba lép. Az új törvény rendszerében tehát kár-, személybiztosítás, fogyasztói biztosítás, egyedi vállalati biztosítás, majd a különleges biztosítási fajták stb., és a hatályra vonatkozó szabályozás van. Az ismétlési technikák a norvég törvényből erednek. Az egyoldalú kogencia elve is rögzítve lett. Ezt követően Anton K. Schnydert, a svájci biztosítási szerződési jogi reformbizottság elnökét hallhatták a jelenlevők. Az előadó röviden arra utalt, Svájcban úgy vélik, mind a biztosítási szerződési, mind a biztosításfelügyeleti törvény teljes revíziója esedékes. Még nincs ilyen új törvény. Svájc és az EU egymás közti viszonyát bilateralizmussal, azaz azzal lehet jellemezni, hogy a közösségi jognak az acquis communautaire-nek a swiss lex a megfelelője.2004. december 17. óta Svájcban új biztosításfelügyeleti törvény van, kb. 100 §-ban; a közvetítők felügyeletére is kiterjed. Ennél jóval bővebb a jövő január 1-jén hatályba lépő végrehajtási rendeleteknek a terjedelme, kb. 300 §. A végrehajtási rendelet 157. §-ának E5 melléklete a biztosítási szerződési törvény szempontjából is fontos szabályokat tartalmaz. Ami a svájci biztosítási szerződési törvény reformját illeti, 2004. december 7-ével módosították, és jövő év január 1-jétől lesz ez hatályos. A módosítások közül ki kell emelni a biztosító tájékoztatási kötelezettségére, annak megszegésére vonatkozó szabályokat. Ugyanígy a szerződéskötési kötelezettséget is, a díjoszthatóság elvét, a biztosító felelősségét a közvetítőért, tulajdonosváltozás esetén a biztosítás alakulását, és számos más kisebb, egyéb változást. A biztosítási szerződés teljes revíziója is tervbe van véve. A felügyeleti törvénnyel kapcsolatban a javaslat nem volt sikeres, több éves előkészítés után is ellenzést váltott ki. Ott is politikai kérdésként kezelik, ráadásul szövetségi törvény lévén, ügyében népszavazás is elképzelhető. Év végére lesz azonban tervezet. A nagy dilemma a fogyasztói szerződés és ipari üzlet közti sáv kitöltése, ez nincs eldöntve. Az új szerződési törvény 3. cikk 1. bekezdése az EU irányelvek szerint, és a vonatkozó melléklet 30., 40. pontban részletezi a tájékoztatási kötelezettséget, annak megszegését pedig a 3./A cikkelyben lehet találni. A közlési kötelezettség megsértésére is új 6. cikk vonatkozik. A svájci reformbizottság elnöke ezután kitekintést is nyújtott, remélve, hogy az új német biztosítási szerződési törvény is rövidesen hatályba lép. Mindenesetre idén év végére, jövő év elejére modern svájci tervezet áll majd rendelkezésre.

Ezután Römer, a német biztosítási ombudsman, a német biztosítási szerződési jogi reformbizottság tagja emelkedett szólásra. Szerinte Svájc is például szolgál a reformoknál, példamutató a mindent vagy semmit elv megszüntetése tekintetében. A svéd technikát azonban nem tartotta követhetőnek, különösen a 177 és 43 § közti arányt. Egyébként úgy vélte, hogy 1990 óta erős a fogyasztóvédelem, hiszen az előzetes felügyeleti kontroll megszüntével a szövetségi felsőbíróság (BGH) is fogyasztó - ügyfélbarát szerződésértelmezési gyakorlatot követ, s igen erős az általános szerződési feltételek kontrollja is.

A német biztosítási szerződési törvény tervezetével kapcsolatban igen előnyös, hogy ez a bizottság részletekbe menő konkrét szövegjavaslatot is tett, kidolgozta azt. Kérdés, mennyiben befolyásolja az esetleges kormányváltozás a tervezet sorsát, hiszen még nincs úgynevezett referensi tervezet. Meggyőződése azonban, hogy bármilyen kormány is lesz, lényeges változtatás nélkül fogják a tervezetet elfogadni, talán két-három pont kivételével. A tervezetről szólva megemlítette, hogy a 40. § a díjoszthatatlanság helyébe arányos díjat vezet be, ugyanakkor megszünteti a mai törvény 12. § 3. bekezdésében írott biztosítotti, 6 hónapos, jogvesztéssel járó perlési kötelezettséget.

Nagy vitát vált ki a mai törvény 61. § tervbe vett megváltoztatása, mert a mentesülés esetében is - miközben a súlyos gondatlanságot a bíróságoknak értelmezniük kell -, a vétkesség fokához igazodó arányos biztosítói helytállás, illetve mentesülés valósul majd meg. Nem annyira új gondolat az általános elállási jog 14, illetve életbiztosításnál 30 napban, hiszen azt a mai törvény 5a. §-a is többé-kevésbé tartalmazza. Nehézkessé teszi persze a tervezetet, hogy a szerkesztők minden vonatkozó EU irányelvet próbáltak beledolgozni. Lényeges még a közvetítő általános tájékoztatási kötelezettsége is.

A biztosítások futamidejének három évben való maximálása is vitát vált majd ki. Kritikus ügy a feltételek módosulása, hiszen általános módosítási jogot nem lehet adni a biztosítónak. Ma ilyen lehetőség- független szakértő véleményének igénybevételével - az élet-, illetve betegbiztosításban áll fenn.

A módozatok részleteit taglalva: a felelősségbiztosításban több elavult szabály törlését javasolja a tervezet, ideértve az engedményezés, elismerés tilalmát, ami terhes az ügyfelekre, és aránytalan a mentesülés szankciója.

Ombudsmanként Römer professzor jelzi, hogy a panaszok közel egyharmada az életbiztosítással kapcsolatos. A fogyasztónak érthetetlen a szerződési szabályozás, a nyereségrészesedés fogalma, az ügynökök által használt mintaszámítások pedig akaratlanul is szuggerálnak. A tervezet szerint ezért ezt a mintaszámítást szabályozni kell. Hasonló a helyzet a visszavásárlási összeggel kapcsolatban. Alapvetően a jutalékrendszert kellene megváltoztatni, aki viszont azt megteszi, magára maradhat a piacon. Nehéz probléma ez. Új jutalékrendszerrel egész más lesz az életbiztosítás, és fordítva. Addig is azonban fogyasztóbarát megoldást kell találni. Römer szerint elfogadhatatlan, hogy három év elteltével, ha megszűnik a szerződés, a biztosított semmit ne kapjon vissza. Magyarázat után sem fogja érteni, hiszen akkor a zilmerezést is el kellene magyarázni neki. A középút a részleges visszavásárlás. Tudatában van annak, hogy ez az egyik nagy vitakérdés, és az is marad. Az ún. munkaképtelenségi biztosításnál is vannak ugyanígy hevesen vitatott problémák. Ugyanígy a bizottság tudatosan nem adott megoldást a betegségbiztosítás esetén az öregedési tartalékok egyik biztosítótól a másikhoz való átvitele tárgyában. Legjobb lenne, ha itt maga a biztosító tenne megoldási javaslatot. Egyébként - talán önmagát is felülbírálva - Römer is szkeptikus a sokféle tájékoztatási kötelezettség tekintetében. A biztosítottat elöntik információkkal, nem tudja abból kiszűrni azt, ami neki igazán szükséges, így 98% felesleges, viszont nem tudja, hogy mi az a 2%, ami neki fontos (feltéve, hogy a tájékoztatás egyáltalán tartalmazza azt).

A következőkben Jürgen Basedow professzor, a Max Planck Intézet igazgatója, egyúttal a nemzetközi biztosítási szerződési jogi, ún. Restatement csoport tagja adott röviden tájékoztatást a szerződési jog harmonizációjának kérdéseiről. Basedow megvonta a biztosítási szerződési szabályozás európai hátterének kereteit. Felvetette, vajon megvalósult-e az európai szerződés 14. cikkében szabályozott alapszabadságok mindegyike. A válasz: többségében igen, a határon átnyúló szolgáltatás lehetősége is megteremtődött, meg is valósult az ipari kockázatok esetében a biztosításban, azonban a biztosítás belső piaca nem jött igazából létre. Egyszerű példa erre az egész Európában értékesíteni szándékozott kis kocsi esete, amelyet a felelősségbiztosítással együtt szerettek volna eladni. Bebizonyosodott, hogy ez ma jogilag nem lehetséges, elsősorban az eltérő belső szabályok miatt. Van, ahol kogensek ezek a szerződési szabályok, például Belgiumban. Most is megoldásra vár a kérdés, az első lehetőség: -a szabad jogválasztás- legyen általános; mindenki saját jogát alkalmazná, viszont akkor módosítani kellene a 44/2001 sz. EU joghatósági rendeletet, mert aszerint a biztosított, az ügyfél joga irányadó. Ez az út így nem járható. Szóba jöhet ebben az esetben a második lehetőség, a szerződéses jogszabályok, az anyagi jogok egybehangolása - legyünk szerényebbek -, jogközelítés. Ma a harmonizációt akadályozza, és ezt szintén tudomásul kell venni, hogy egész Európában csupa új törvény születik. Ez a politikát is elbátortalanítja.

Harmadik megoldás végül, hogy legyen egy uniós szerződésekről szóló törvény, egyfajta 26. modul, amelyet a felek választhatnak, ha az számukra ésszerűnek tűnik. Ezt tartalmazza egy koherensebb európai szerződési jog akcióterve. A Restatement csoport, amelynek Basedow professzor is tagja, inkább a második megoldás híve, vagy legalábbis aszerint járt el eddig. Lehet azonban, hogy a harmadik megoldás lesz a végleges.

Ami a munkacsoportot illeti, 1999-ben alakult Stockholmban, azóta 13-14 konferenciát is tartott. Sajátos módszerei és sajátos céljai vannak. Az amerikai ún. restatement módszert követve törvényszerű szabályokat alkotnak angolul, ehhez magyarázatokat fűznek, majd ezeket jog-összehasonlító megjegyzések követik, figyelembe véve az egyes jogokat. A jog-összehasonlítás nélkülözhetetlen, amikor 16-17 ország jogát kellene valahogy egybehangolni, Svájcot is ideértve. Ennek egyik eszköze az a Max Planck Intézet által készített, korábban már megjelent háromkötetes biztosítási szerződési jogi jog-összehasonlító munka. Nem reális 25 tag mellett mást követni, hiszen itt új törekvések, új törvények vannak.

Nem világos, az „új tizek” egyöntetűen akarnak-e valamit, és ha igen, mit. Úgy tűnik az Unió kogens szabályait kellene összeszedni és opcionális eszköz lehet a szerződéses jog, egyfajta 26. jog. Ha ezt választják, a nemzeti jog figyelmen kívül marad. Nyitott kérdés, hogy tagállamon belüli felek választhatják-e ezt a 26. jogot. Értelmet ennek hosszabb távon az internetes biztosítás ad majd; ez lesz igazi terrénuma. Másrészt az egyik tagállamból a másikba költöző, mindegyikben éveket eltöltő „euromobil” emberek, ma kénytelenek mindannyiszor biztosítási jogot (is) változtatni. Az új opcionális eszköz ezen segíteni tudna.Ún. közös referenciakeretet kell tehát majd alkotni. Kb. 9 fejezet most már az európai szerződési jog kerete, amelybe betagozódik a biztosítási szerződés joga is különböző bizottsági határozatok nyomán, s így a tervezet előkészíthető.

A tanácskozás második napján a plenáris ülésen két előadó segítségével azt tekintették át: mi a biztosítás reakciója a globalizációra.

Patrick M. Liedtke, a genfi biztosítási tudományos egyesület főtitkára a szervezet bemutatását követően négy pontban összegezte a kihívásokat.

  1. A nemzetközi számviteli standardok bevezetése a biztosításban.
  2. A nyugdíjrendszer reformja, az időskori ellátás problémái.
  3. A biztosító és a kommunikációs kihívások.
  4. Az Egyesült Államokból a világ más részeibe folyamatosan áramló, egyre súlyosbodó felelősség, kockázat és kihívás.

Más értelemben a biztosítás szervezeti rendszerét is egyre több kihívás, külső behatás éri más nemzetközi szervezetek részéről. Különösen az IMF, az OECD tartós hatása, kritikája emelendő ki. Sergio Balbinot a Generali (Trieszt) egyik vezetője a multinacionális biztosító szemszögéből tekintette át a globalizáció fő kérdéseit.Úgy vélte, a multinacionális cégek inkább képesek a kockázatokat a tőkepiacokra hárítani, viszont a nemzetközi számvitel folytán nagyobb mérvű volatilitással kell számolniuk. Az értékesítésben nincsenek előnyök, mert az üzletet a helyszínen kell megkötni. Balbinot felvetette, a felügyelet vegye tekintetbe a konszernek pénzügyi szerkezetét, a kockázati tőke szükségletet pedig az egész csoport szükségleteihez igazítva határozzák meg. Az egységes konszern kockázat-menedzselés mellett érvelt és bemutatta, hogy a csoport kockázati modellje 99,75%-os ún. konfidencia intervallumot mutat, ami 400 évenkénti „bedőlési” valószínűségnek felel meg.

A Német Biztosítástudományi Társaság évi tanácskozása második napjának délutánja is szekcióülésekkel folytatódott. A biztosítástörténeti szekcióban a múltban keresték a biztosítás globalizációs kihívásait és az arra adott választ. A második szekció a személybiztosítás szerződések orvosi alapjainak jövőbeli modelljeivel foglalkozott. Hangsúly a megnövekedett élettartam személybiztosítási következményein volt. Végül a harmadik szekció a biztosítási ipar jogi kereteinek jelentőségét és jövőjét tekintette át. Az egyik előadó Manfred Wandt, frankfurti egyetemi tanár a biztosítási szerződési jog helyzetét elemezte, míg Ingo Möllhoff a német biztosításfelügyelet osztályvezetője az ottani biztosításfelügyeleti törvény legutóbbi módosításaival előállt helyzetet elemezte előadásában. Wandt professzor nemcsak a biztosítási szerződés jogának helyzetét, hanem a pénzügyi jogi szabályozás egészét egy nagy, óriási építkezés kaotikus látványához hasonlította.

Leszögezte, ma más elvárások vannak, mint a polgári törvénykönyv (BGB) és a biztosítási szerződési jogi törvény (VVG) megalkotásakor a XIX. század elején, amikor is a liberális ideológia jellemezte a polgári jogalkotást, a magánautonómia állt előtérben.

Ma döntő elvárás, hogy biztos jogi kereteket adjanak a gazdaság résztvevőinek működésükhöz, hogy a címzettek kellő időben felkészüljenek a változásokra, és a jogi szabályozásban viszonylagos állandóság legyen. A joggal kapcsolatban sokféle elvárás és csalódás is van. Felvethető, mi a jelentősége egyáltalán a jognak a biztosítási szerződéssel kapcsolatban. Általános felfogás, hogy külön szabályozandó terület a biztosítás. A mostani Restatement group is e különállás mellett van.

Az uniós dereguláció óta tíz év telt el és sok csalódást hozott.

Most már olyan igény van, hogy a szabályozást kell csökkenteni. Egyfajta regulált liberalizációra van szükség, de uniós biztosítási kötvény nem született, nem működik a határon átnyúló szolgáltatás, ugyanakkor a verseny mégis erősebb lett, és sokkal színesebb a termékpaletta. Szabályozásra tehát szükség van. 1999-ben akcióterv is született Brüsszelben a pénzügyi szektor szabályozására, ebből már látható, hogy végül is minden meg fog változni a jogi kereteket illetően. A Lámfalussy eljárás keretében új szereplőket is be kellett vonni az uniós szabályozási metodikába. A Restatement group, amelyet elhunyt kezdeményezőjének egyeteméről Innsbruck Group-nak is neveznek, 2009-re várhatóan lezárja működését és átnyújtja annak eredményét a bizottságnak.

A biztosítási szerződés sajátosságait tekintve óriási jelentősége van - és ez most újabb hangsúlyt kap - az áttekinthetőségnek, amit a BGB 2002. évi módosítása is hangsúlyosan szem előtt tart.

A gazdasági élet egyéb szerződéseitől eltérően különleges jelentősége van az általános szerződési (biztosítási) feltételeknek, hiszen itt maga a termék van benne e feltételekben.

Itt kell említést tenni a módosulási kikötésekről, ahol a szövetségi felsőbíróság (BGB) német jogterületen kellő iránymutatást adott. A törvényi szabályozásban pedig intelligens eszközt kell a fogyasztó érdekében a törvényhozónak alkotnia a biztosításban. Ennek alapvető oka, hogy tipikusan tartós jogviszony, ez az állapot nem előnyös a fogyasztónak sem, mindkét oldalon van módosulási kockázat, nem lehet előre látni a változások irányát, egyensúlyteremtés kell e kikötésekben (Produktgestaltung durch Recht).

A biztosítás jogi szabályozás utóbbi években egyre kritikusabb eleme a fizetőképességi szabályozás.Lényeges megemlíteni továbbá az információs aszimmetriát és általában azt, amit a német reform is tudomásul vesz, hogy nagyon gorombák a szankciók a biztosításban az ügyfél terhére a kötelmi jog egyéb szerződéstípusaihoz képest. Wandt professzor véleménye az volt a mentesüléssel kapcsolatban, hogy a tipikus biztosítási érdeket kell megragadni a fogyasztói körben.

Ezzel az utóbb felszólalók mindegyike egyetértett. A módosulási kikötéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az nem lehet egyoldalú, szűken kell értelmezni, hiszen a pacta sunt servanda alóli kivételnek minősül.

Vita a körül bontakozott ki, vajon kell-e és lehet-e kármegosztás a biztosításban, mi a bírói gyakorlat szerepe. A vitában felszólalt Römer, aki maga is korábban a szövetségi felsőbíróság bírája volt biztosítási ügyekben, úgy vélte, hogy ennek nincs semmilyen akadálya. A fellebbezési bíróság képviselői ezt vitatták. Végül vita volt abban is, vajon a biztosítás felügyeleti törvény 1908-ban megfogalmazott eredeti célja, hogy tudniillik a biztosítottak érdekeit képviseli, hogyan, milyen módon érvényesíthető és igaz ma.

Ez a vita vezetett át a szekcióülés második előadásába, amely kifejezetten a biztosítás felügyeleti jog fejleményeivel foglalkozott. Joggal állapította meg az előadó, hogy az elvárások vagy a szabályozásra, vagy annak mellőzésére irányulnak.

Ilyenkor beszélnek szabályozási buzgalomról, és ilyen értelemben a biztosítás felügyeleti törvény is nagy építkezés színhelyéhez hasonlít. A múlt években sok lényeges változás volt; az előadás első részében ezeket ismertette, különösen a főbiztosító felügyeletének új szabályait - a viszontbiztosítási felügyelet újdonságai előtt -, megjegyezve, hogy a napokban az EU irányelvet fogadott el a viszontbiztosítási felügyeletről. Ezt a német szabályozás megelőzte. Majd a holdingok, a biztosítási csoportok, a pénzügyi konglomerátumok felügyeletének új szabályait elemezte az előadó. A jövőbeli jogi keretek kifejtésére a második részben került sor. Az előadásban hangsúlyt helyezett a 2003-as novella fizetésképtelenségi szabályainak ismertetésére. Itt egyrészt biztonsági vagyont hoztak létre, aztán abszolút elsőbbséget biztosítottak ebből a külön vagyonból a biztosítottaknak fizetésképtelenség esetén, és legutóbb a felügyeleti megbízottra vonatkozó, kissé pontatlanra sikerült szabályozást (a törvény 83a. §-ában) is helyre tette a 2004. évi módosítás. Azt szeretnék elérni, hogy a szerződés továbbfolyjon.

Vita volt a törvényi szabályozás és a biztosítási szakma nagy, milliárdos volumenű, Protector és Medicator nevű önkéntes ügyfélvédelmi intézményeinek viszonyát tekintve.

Az alapra rakja tehát a felügyelet a vagyont, a jogokat, kötelezettségeket, ha nincs állomány-átruházás. Ma erre nem nagyon van hajlandóság, szerződéssel az alap átruházhatja a biztosítókra az állományt. Eközben persze változhatnak az általános biztosítási feltételek is, ha ezzel a külön megbízott (Treuhänder) egyetért.

Igazságügyi minisztériumi rendelet szabályozza majd az alapot, akárcsak a bankok esetében.

A szabályozás lényeges változását jelenti a viszontbiztosítók felügyelete, korábban itt csak adatszolgáltatásról volt szó. A 2004-es felügyeleti novella itt is engedélyezési eljárást vezetett be, szolvencia követelményeket, és majd igazodni kell a most meghozott EU irányelvben foglaltakhoz is. Ez a captívekre is vonatkozik. A sietős szabályozás oka az IMF kritikája is volt, hogy feleljen meg a nemzetközi feltételeknek, így az első- vagy főbiztosítóra vonatkozó engedélyezési szabályok egyszerűbb változata vonatkozik a német viszontbiztosítókra. (Persze azokra a kompozitokra nem, amelyek viszontbiztosítást is művelnek.)Ami a jövőbeli jogi kereteket illeti, az ún. szolvencia II után nem tudni, milyen lesz a felügyeleti jog.

Keretirányelv fog 2006-ban megjelenni; a szabályozást két-három éven belül a viszontbiztosítási irányelv is meghatározza. 2005-ös felügyeleti novella is van.

A vitában - egyebek között osztrák közreműködéssel is - a felügyelet céljainak újradefiniálásáról volt szó. Nem vitatták az előadók, hogy az továbbra is a biztosított érdekeit tartja szem előtt, azonban újabb pontosításra is szükség lehet, hiszen a pénzügyi szektor zavarainak elhárítása került előtérbe.

Farny professzor (Köln) felvetette, nem jogászként most már végképp nem érti a felügyeleti törvényt, hiszen annak egyébként még vannak századfordulós megmaradt részei, az utóbbi években azonban elöntötte az EU érthetetlen és értelmezhetetlen nyelvezete. Mások is egyetértettek azzal, hogy az irányelv jogtechnikájának átszűrődése szerencsétlenül befolyásolja a törvények fogalomkészletét.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére