A jelzett változások a biztosítási szerződést több ponton is komoly mértékben érintették, ám a jogalkotó ezek magánjogi következményeit a Ptk. biztosítási szerződési fejezetén kívül - a Bit. közjogi szabályai közé ékelve, vagy külön jogszabályok keretei között - vonta le. Ennek eredményeként a szabályozás egyre nehezebben áttekinthetővé vált, több ponton is bizonytalanság alakult ki, hogy az új szabályok a biztosítási szerződésre a rendszertani elhelyezkedés miatt egyáltalán alkalmazhatók-e, vagy van-e megsértésüknek polgári jogi jogkövetkezménye. Észre kellett venni, hogy a Ptk. biztosítási szerződésről szóló, a szerződési gyakorlatban rögzült szabályai egy korábbi értékrendet tükröznek, s ezek, valamint a jogalkotás újabb eredményei között inkább elvi ellentét feszül. A polgári jog soron lévő átfogó újrakodifikálása során ezért a biztosítási szerződési jog újragondolását nem lehet megkerülni. Az új polgári törvénykönyv kidolgozásáról a kormány - azóta többször módosított - 1050/1998. (IV.24.) Korm. sz. határozatával döntött, a Kodifikációs Főbizottság által kialakított Koncepciót pedig az 1003/2003. (I.25.) Korm. sz. határozat hagyta jóvá.2 Az első szövegtervezet elkészítésére a jelen tanulmány szerzője kapott megbízást, az anyag szakmai vitájára előreláthatóan 2005 tavaszán kerül sor. Ez a tanulmány azokat a főbb elvi megfontolásokat foglalja össze, amelyekre a tervezet épül és azokat a szabályozási területeket törekszik tézis-szerűen kijelölni, ahol a szerző véleménye szerint változások szükségesek. Nem célja ugyanakkor a dolgozatnak a tervezet szisztematikus bemutatása, a részletmegoldások ismertetése.

I. Elvek és szerkezet

1. Az új szabályozás alapelvei

Ha egy rendszerben a régi és az új elemek között komoly ellentmondások feszülnek, nagy a csábítás a radikális változtatásokra, a múlt végleges eltörlésére és a rendszer komplett újraépítésére. Úgy gondolom azonban, hogy erre a Ptk. biztosítási szerződési fejezetét illetően sem szükség, sem lehetőség nincsen. Nincsen szükség, mert a szabályok nem jelentéktelen része más környezetbe illesztve is működőképes. A napi szerződési gyakorlatban, a szabályozás szociológiai közegében ugyanakkor a korábbi megoldások - akár jók voltak, akár rosszak - az itt is érvényesülő tehetetlenségi erő miatt továbbélnek, így minél radikálisabb a változás, annál nagyobb lesz a különbség az írott és a valóságban érvényesülő jog között. A reális cél tehát csak egy olyan, a szerződési gyakorlat alakítását hosszabb távon megoldani képes, rugalmas szabályozás megalkotása lehet, mely a hatályos jog és az arra épülő joggyakorlat bevált, korszerű viszonyok között is hatóképes elemeit megőrizve, a felek pozíciói között viszont nagyobb egyensúlyt teremtve építi be az európai jogfejlődés Magyarország esetében is iránymutató megoldásait. A modern külföldi jogalkotások közül a munka során különösen a legújabb finn és liechtensteini törvényre, valamint a holland jogfejlődésre és a német VVG reformjáról kialakult vitában megfogalmazott álláspontokra voltam figyelemmel. A Koncepció hangsúlyozza, hogy a biztosítási szerződés - kereskedelmi szerződés. Magam is úgy vélem, hogy - a hatályos jog alapvetően lakossági üzletre irányuló megközelítésével szakítva - a gazdálkodó szervezetek biztosításai körében alkalmazott megoldásokat kell a középpontba állítani, főszabálynak tekinteni, s ezeket indokolt kiegyensúlyozni a hazai és az európai jogalkotás fogyasztóvédelmi intézményeivel, amelyek meghonosítására jogharmonizációs kötelezettség is áll fenn. Ennek következménye az, hogy a tervezetnek a törvényi szabályoktól való, kölcsönös megállapodással történő eltérés lehetőségét is egy jóval rugalmasabb és strukturáltabb konstrukcióban kell elképzelnie, mint a hatályos jog merev egyoldalú kogenciája. Célszerű az új biztosítási szerződési fejezetben a szerződési szabadságot főszabállyá tenni, ehhez képest pedig - kivételként - egyenként megjelölni azokat a szabályokat, amelyektől egyáltalán nem, vagy csak a szerződő fél, illetve a biztosított javára lehet eltérni. Ez utóbbiak között is különböztetni kell azon rendelkezések között, amelyektől a szerződő fél minősítésétől függetlenül, illetőleg csak a fogyasztónak minősülő természetes személyekkel kötött biztosítási szerződésekben lehet érvényesen eltérni a szerződő fél, illetőleg a biztosított javára. Az új Ptk. biztosítási szerződési fejezetével szemben az is általános követelményként fogalmazódott meg, hogy kodifikálja a Bit. rendelkezései közé illesztett, magánjogi természetű rendelkezéseket, így váljék lehetővé a Bit. „profiltisztítása”. Véleményem szerint ugyanakkor csak annyiban indokolt felvenni az említetteket a biztosítási szerződés szabályai közé, amennyiben azok valóban szerződési jogi természetűek és szerződési jogi szankciót igényelnek, így nem válhat önmagában feleslegessé, vagy tárgytalanná pl. egyes tájékoztatási kötelezettségek további megjelenítése a Bit.-ben.

2. A biztosítási szerződési fejezet szerkezete

A hatályos biztosítási jogban a legnagyobb különbség a köz- és a magánjog között a biztosítási ügyletek osztályozásában mutatkozik. Míg a Ptk. a vagyonbiztosításra, a felelősségbiztosításra, az életbiztosításra és a baleset-biztosításra ad részletes szabályokat (emellett megemlíti a viszontbiztosítást és a „fuvarozási biztosítást” is), addig a Bit. az európai uniós közjogi irányelveknek megfelelően az élet- és a nem-életbiztosítási ágak között különböztet. A Koncepció is felveti, hogy az új Ptk.-ban „a Bit. szerinti tagolásban kell az egyes biztosítási ágakat - így az élet- és egyéb biztosítási ág alá tartozó ügyleteket - szabályozni”3 . A közelebbi vizsgálat ugyanakkor arról győz meg, hogy a biztosítási ágaknak és ágazatoknak a biztosítási közjogban kialakult - és a 2003. évi LX. törvény (Bit.) 1. és 2. sz. mellékleteiben is részletezett - felosztása a magánjogi szabályozásban kevéssé használható, mert az egyes ágazatokban eltérően jelentkező szolvencia-szükségleteken, nem pedig a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek sajátosságait tükrözi. Az 1994. évi finn biztosítási szerződési törvény4, mely az élet és a nem-élet ágak megkülönböztetése alapján épül fel, pontosan azért kénytelen egyes szabályokat, a szabályozás áttekinthetőségét meglehetősen csökkentve, több fejezetben is megismételni, mert a nem-élet ágba sorolt egyes biztosítások szerződési szabályai - itt mindenekelőtt a baleset-biztosításra gondolok - inkább az életbiztosítással mutatnak rokonságot, így átfogó, valamennyi nem-élet ágba tartozó biztosításra egyaránt vonatkozó közös szerződési szabályok nem fogalmazhatók meg. Célszerűbb ezért a biztosítási szerződéseket - a szakirodalom klasszikus felosztásával összhangban - a biztosítási szolgáltatás eltérő típusai alapján kárbiztosításokra és összegbiztosításokra osztani, lényegében hasonlóan a hatályos Ptk. elvi kiindulópontjához - ezáltal a biztosítási szerződések két csoportja között a szolgáltatások halmozhatósága, tehát a túlbiztosítási tilalom érvényesülése, illetőleg nem érvényesülése lesz a legfontosabb különbség. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hatályos Ptk. megoldása azért hézagos, mert a kárbiztosítás és az összegbiztosítás fogalmát mellőzve, helyettük, mintegy a legfontosabb példákat említve, csak a vagyonbiztosítást és a felelősségbiztosítást, az életbiztosítást, valamint a baleset-biztosítást nevesíti. A biztosítási szerződéseket kárbiztosítá­sokra és összegbiztosításokra bontó a kategorizálás egyértelmű, egyedül a betegségbiztosítás az, amely a szerződési konstrukciótól függően mindkét csoportba egyaránt besorolható lehet. Az alkalmazni javasolt felosztást a közjogi tagolással egybevetve az állapítható meg, hogy a Bit. 1. sz. mellékletében szereplő nem-életbiztosítási ágazatok nagy többsége - a 3-19. ágazatok és részben a 2. ágazatba sorolt betegségbiztosítás - a kárbiztosítások, a 2. sz. mellékletben szereplő életbiztosítási ágazatok, továbbá az 1. sz. mellékletben szereplő nem-életbiztosítási ágazatok közül az 1. baleset-biztosítás és részben a 2. ágazatba sorolt betegségbiztosítás ugyanakkor az összegbiztosítások közé tartozik. Az elkészült tervezet a biztosítási fejezet jelenlegi szerkezetét fejleszti tovább, a következők szerint:
  • 1. Cím - Közös szabályok
  • 2. Cím -
    • A kárbiztosítások
    • A kárbiztosítások közös szabályai
    • A felelősségbiztosítás
    • A jogvédelmi biztosítás
    • A viszontbiztosítás
  • 3. Cím -
    • Az összegbiztosítások
    • Az életbiztosítás
    • A baleset-biztosítás
  • 4. Cím - A betegségbiztosítás
  • 5. Cím -
    • Vegyes rendelkezések
    • Állományátruházás
    • Biztosítási szerződéskötési kötelezettség
    • Eltérés a fejezet rendelkezéseitől

II. A legfontosabb új szabályok

1. A biztosítási szerződés közös szabályai

a) A szabályozás tárgyi hatálya A hatályos Ptk. a biztosítási szerződést, mint a biztosító és a szerződő fél (illetőleg a biztosított) kontraktuális kapcsolatát szabályozza. A törvény hallgat arról, hogy biztosítási jogviszonyok tagsági - pl. biztosítóegyesületi tagsági - viszonyon is alapulhatnak, vagy elvileg közvetlenül a jogszabály erejénél fogva is létrejöhetnek, mely esetekben a szerződésekre irányadó rendelkezések csak analógia alapján alkalmazhatók. A biztosítási közjognak sem tárgya ugyanakkor az összes biztosítási vagy biztosításszerű tevékenység: a Bit. hatálya egy sor, lényegében biztosítási tevékenységet folytató szervezetre nem terjed ki. Vitás lehet ezért, hogy a közjogi szempontból biztosítónak nem minősülő (mert a PSZÁF hatáskörén kívüli) szervezet lényegében biztosítási természetű magánjogi kapcsolataira a Ptk. hatálya kiterjed-e. Véleményem szerint az új Ptk. biztosítási szerződési szabályainak hatályát a lehető legszélesebben kell kialakítani. Kifejezetten ki kell mondani, hogy azokat abban az esetben is alkalmazni kell, ha a biztosítás - külön szerződéskötés nélkül - biztosítóegyesületi tagságon alapul (a Bit. hatálya alól kivett, felosztó-kirovó rendszerű egyesületeket is ide értve), továbbá egyértelművé kell tenni, hogy a Ptk. a mögöttes joga a magánnyugdíjpénztár és tagja, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és tagja között létrejövő, a kölcsönös biztosítás jegyeit magán viselő jogi kapcsolatoknak is. b) A biztosítási érdek A hatályos jog a vagyonbiztosítási szerződés megkötésének lehetőségét - helyesen: a szerződés érvényességét - kapcsolja össze a „vagyontárgy megóvásában” fennálló érdekeltséggel. A szakirodalom ugyanakkor már korábban rámutatott, hogy a biztosítási érdek ennél általánosabb, az élet- és baleset-biztosításnál is fennálló követelmény, amelynek alapja nemcsak valamely vagyonértékű jogosítvány, hanem személyhez fűződő jogviszony is lehet.5 A biztosítási érdeket ezért a biztosítási szerződés közös szabályai közé indokolt emelni és fennállását a biztosítási szerződés érvényességi feltételének kell tekinteni. A tervezet ezzel együtt a biztosítási érdek hiányának konzekvenciáit - a jogirodalom álláspontjával egyezően, preferálva a személybiztosítási védelem feltétlen fennállását még kétség esetén is - csak a kárbiztosítás körében vonja le. A dolog természeténél fogva a biztosítási érdeket megalapozó jogviszonynak is valósnak és érvényesnek kell ugyanakkor lennie - a bírói gyakorlat álláspontjával egyezően a vélt biztosítási érdek még jóhiszeműség esetében sem eredményezhet érvényes biztosítási szerződést. A tervezet a biztosítási esemény lehetetlenné válásának, valamint a biztosítási érdek megszűnésének következményeit - dogmatikailag következetesen - az utólagos érvénytelenség (és nem a hatálytalanná válás) körében vonja le. Az érvénytelenség - mint semmisség - a biztosítási esemény lehetetlenné válása, illetőleg a biztosítási érdek megszűnése időpontjában áll be. Tekintettel a biztosító szolgáltatásának természetére (helytállás), továbbá arra, hogy a biztosítási jogviszony tartós jogviszony, az érvénytelenség jogkövetkezményei csak a jövőre nézve állnak be. c) A szerződéskötés A biztosítási szerződés az általános szerződési feltételek alapján létrejövő, szabványosított szerződések egyik legtipikusabb formája. Az általános szerződési feltételek használatával történő szerződéskötés korszerű szabályai azonban jelenleg a biztosítás körében töretlenül mégsem érvényesülhetnek, mivel ezek szabályozása a hatályos Ptk.-ban csak a kötelmi jog általános részében történt meg, így azokat a biztosítási szerződésről szóló fejezetnek a korszerű megoldástól több ponton is különböző elvi alapon álló szerződéskötési szabályai, mint különös rendelkezések megelőzik. Az új Ptk. biztosítási szerződési fejezetének ezért kifejezetten is utalnia kell a törvénynek az általános szerződési feltételek használatával történő szerződéskötésre vonatkozó általános szabályai alkalmazására.6 A tervezetbe a biztosítási szerződés lényeges elemeit és a biztosító tájékoztatási kötelezettségeit a Bit. 166.§-ával és a 10. sz. melléklet A) részével összhangban be kell építeni, miáltal ezek a szabályok most már magánjogi szankciót is kapnak. Amint már említettem, nem szükséges ugyanakkor a Bit.-ből a Ptk.-ba átemelni azokat a tájékoztatási tárgyakat, amelyeknek nincs polgári jogi relevanciája (pl. tájékoztatás a biztosító és a biztosításközvetítő főbb adatairól, a panaszfórumokról, azokról a szervezetekről, amelyek részére a biztosító a szerződő fél, illetőleg a biztosított adatait továbbíthatja, biztosítóegyesület esetében a pótbefizetési kötelezettségről). Az új Ptk. biztosítási fejezetében a hatályos szabályozáshoz képest szűkebb körben indokolt fenntartani a biztosítási szerződés létrejöttének a biztosító hallgatása, mint ráutaló magatartás útján történő lehetőségét, egyúttal fel kell számolni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a biztosító - saját általános szerződési feltételei érvényesítése érdekében - akkor élhet, ha az ilyen módon létrejött szerződés eltér a biztosító „szabályzatától”. A szerződés hallgatólagos úton történő létrejötte további feltételeként kell ezért meghatározni a biztosítót terhelő törvényes tájékoztatási kötelezettségek teljesítését, hogy a szerződés tartalma iránt kétség ebben az esetben sem merülhessen fel. A tervezet ezért szorítja a hallgatólagos kötelemkeletkezést arra az esetre, amikor az ajánlatot szabványosított környezetben, a biztosító által rendszeresített nyomtatványon teszik. A hatályos Ptk.-hoz képest részletes szabályozást indokolt adni arra az esetre, ha a kockázatelbírálási idő alatt biztosítási esemény következne be, egyúttal - az intézmény céljához kötötten - korlátozva a biztosító jogát az ajánlat elutasítására (és ezáltal a szolgáltatás teljesítésének megtagadására). A tervezet szerint, ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, az ajánlatot a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati nyomtatványon a figyelmet kifejezetten felhívta és a biztosítási ajánlat természetéből, vagy a biztosító kockázatvállalási irányelveiből egyértelműen következik, hogy az ajánlat elfogadásához, vagy elutasításához a kockázat egyedi elbírálására van szükség. Szakítani kell a hatályos jog azon fikciójával, miszerint a szerződésre minden esetben a szerződő fél tenne ajánlatot. A mindennapi szerződési gyakorlatban a gazdálkodó szervezetek biztosításai esetében ezt a látszatot maguk a biztosítók sem tartják fenn, amennyiben az ügyfél részére ma is „ajánlatot adnak”, de a lakossági biztosítások többségét is a biztosító megbízottja kezdeményezi. A hatályos szabályozás szerint ugyanakkor itt csak felhívásról van szó ajánlattételre, a vele közölt feltételeket a biztosító nyomtatványán, vagy másként elfogadó fél teszi az ajánlatot, amelyet a biztosító 15 napon belül akár el is utasíthat. Úgy gondolom ezért, hogy nemcsak a tényleges gyakorlatot tükrözheti jobban a szerződéskötés általános szabályainak alkalmazása - amennyiben a szerződésre bármelyik fél tehet ajánlatot -, hanem az a szerződő fél számára is kiegyensúlyozottabb jogi pozícióhoz vezethet. A tervezet ugyanakkor nem tiltja, hogy a tömegbiztosítások körében a biztosítók a jövőben is alkalmazhassanak a jelenlegihez hasonló „ajánlati nyomtatványokat” - ilyen esetben azonban az alkalmazott szerződési technika és nem a törvény fogja a szerződőt az ajánlattevő pozíciójába szorítani. Ugyancsak indokolt szakítani a hatályos Ptk. azon megoldásával, amely a biztosító kockázatviselésének kezdetét szabály szerint a biztosítási díjnak a biztosító számlájára, vagy pénztárába történő befizetéséhez köti. Ehelyett - a gazdálkodó szervezetek biztosításainál kialakult gyakorlatnak megfelelően - a felek megállapodásában kikötött időpont, ilyennek hiányában a szerződéskötés dátuma lehet irányadó, megengedve a szerződésben a főszabálytól való eltérés lehetőségét. A szerződéskötés szabályai között indokolt szabályozni - összhangban a nemzetközi biztosítási gyakorlattal - az előzetes fedezetvállalás intézményét is, amelynél fogva a biztosító kockázatviselése már a szerződéskötési tárgyalások lezárását megelőzően is megkezdődhet. Az előzetes fedezetvállalást ugyan a hatályos jog sem tiltja, azonban az intézmény szabályozatlansága - együtt a biztosítás létrejöttére és a szerződés hatálybalépésére vonatkozó jelenlegi szabályokkal - azt is lehetővé tette, hogy azzal a biztosítottak visszaéljenek és az előzetes fedezetvállalás idejére utóbb a díjfizetést megtagadják. Célszerű ugyanakkor szabályozni az előzetes fedezet határidejét is, arra ösztönözve a feleket, hogy a biztosítási szerződés sorsát ésszerű időn belül végleges jelleggel rendezzék. A tervezet erre kilencven napot javasol. d) Közlési és változásbejelentési kötelezettség, kockázatváltozás A közlési és a változásbejelentési kötelezettséget a hatályos Ptk.-val azonos módon indokolt a jövőben is szabályozni, csakúgy, mint a biztosítási kockázat időközi megnövekedése esetén követendő eljárást. A biztosítási kockázat időközi megnövekedésével analóg módon indokolt kezelni ugyanakkor azt a kivételes helyzetet, amikor a nemzetközi viszontbiztosítási piac változásai folytán egyes, a szerződésben vállalt kockázatok viszontbiztosítási fedezete lényegesen csökken, illetőleg megszűnik és emiatt a biztosító e kockázatok további vállalására nem képes. Egy ilyen új szabály beiktatását a közelmúlt eseményei indokolják, amelyek egyes kockázatok - pl. a terrorizmus - biztosíthatóságát lényegében előzmény nélkül drámai módon befolyásolták. f) A biztosítási díj A szerződéses kötelezettségek kölcsönösségéből adódik, hogy a biztosítási díj fizetésére vonatkozó kötelezettség határideje a biztosító kockázatvállalásához igazodik. Mivel a tervezet nem teszi a biztosítói helytállás előfeltételévé, hogy a díj előzetesen a biztosítóhoz befizetést nyerjen, az első díj befizetésének elmaradása, illetőleg késedelmes teljesítése következményeit elegendő a biztosítási díjra vonatkozó általános szabályok körében levonni. A biztosítási szerződésnek az esedékes díj meg nem fizetése esetén, harmincnapos türelmi idő elteltével bekövetkező automatikus megszűnése lehetőségét célszerű mellőzni és - egyes külföldi szabályozásokhoz hasonlóan - ezt a következményt a biztosító írásbeli fizetési felszólításához és az abban írt póthatáridő eredménytelen elteltéhez indokolt fűzni. Szabályozni szükséges ugyanakkor a jelenlegi szerződési gyakorlattal összhangban a biztosítási fedezet reaktiválásának lehetőségét, elismerve a szerződő fél, illetőleg a biztosított azon igényét, hogy - a biztosító egyetértése esetén - a biztosítási szerződést az eredeti feltételekkel állítsa helyre. A kivételes természetű intézménnyel történő visszaélés lehetőségét az szegheti el, hogy a biztosító a kiesett díj utólagos pótlása esetén sem tartozik helytállni a szerződés megszűnése és helyreállítása között eltelt időszakban bekövetkező biztosítási eseményért. Az eredeti lejáratot megelőzően megszűnő biztosítási szerződést illetően a tervezet következetesen érvényesíti a szolgáltatások kölcsönösségének elvét - a biztosítót a díj addig a napig illeti meg, ameddig kockázatban állt.

2. A kárbiztosítások

a) Túlbiztosítási tilalom, többszörös biztosítás A kárbiztosítások közös szabályai körében indokolt a túlbiztosítás tilalmát a hatályos szabályozással összhangban fenntartani, annak a biztosított vagyontárgyra irányuló, ezért szűk megfogalmazását ugyanakkor a biztosítási érdekre történő utalással kell felváltani. A szabály így már egyértelműen irányadó lehet azon kárbiztosításokra is, amelyek tárgya nem ingó vagy ingatlan dolog (pl. üzemszünet-biztosítás, hitelbiztosítás), valamint bevonja a biztosítási összeg fogalmi körébe a biztosítottnak a kárral összefüggésben a vagyontárgy értékén túlmenő költségeit (pl. romeltakarítási, mentési, szakértői és jogi költségek). A túlbiztosítási tilalomból levezetve indokolt megoldani a többszörös - egy már biztosított érdekre nézve és azonos biztosítási kockázatokra vonatkozó - biztosítás problematikáját is. A bírói gyakorlattal összhangban a tervezet a már biztosított érdekre - akár jó-, akár rosszhiszeműen - megkötött további biztosítást csak annyiban tartja érvényesnek, amennyiben az a biztosítási érdeket nem haladja meg, illetőleg az előző biztosításhoz képest többletfedezetet tartalmaz. Arra tekintettel, hogy a gyakorlatban a többszörös biztosítás rendszerint nem szándékoltan, hanem több érdekelt egymástól független eljárása kapcsán fordul elő, a tervezet számol azzal a lehetőséggel, hogy a kár megtérítésére részben, vagy egészen érvénytelen biztosítás alapján kerül sor. Ebben az esetben a többszörös biztosításról történt tudomásszerzést követően, az elévülési időn belül a biztosítók és a biztosítottak között a kártérítés és a díjak elszámolásának van helye. b) Érdekmúlás A jövőben - követve a bírói gyakorlatban is megjelent álláspontot - kivételt indokolt felállítani az érdekmúlás jogkövetkezményei alól arra az esetre, ha a biztosított vagyontárgy tulajdonjogát - a birtokviszony megváltozása nélkül - annak korábbi jogos birtokosa (pl. a pénzügyi lízingbe vevő, a haszonkölcsönbe vevő, haszonélvező, használó) szerzi meg. A biztosítási szerződést itt a tulajdonosváltozás önmagában nem szünteti meg, azonban a tulajdonosváltozást követő harminc napon belül mindkét fél rendkívüli felmondással élhet. c) Fedezetfeltöltés A szerződéses szolgáltatások - a biztosítási összegre vonatkozó biztosítói kockázatviselés és a biztosítási díj - összefüggése eredményezi, hogy kártérítés fizetése esetén az adott biztosítási időszakra vonatkozó biztosítási fedezet a kifizetett kártérítés összegével csökken. A gyakorlatban ennek következményeivel a biztosítottak ma rendszerint csak akkor szembesülnek, ha a biztosítási időszakban bekövetkező további kár megtérítését a biztosító részben, vagy egészen visszautasítja. A tervezet ezért a hatályos szabályozást kiegészíti a biztosító azon kötelezettségével, hogy a fedezetfeltöltésre - a biztosítási szerződésben, de legkésőbb a szolgáltatás teljesítésével egyidejűleg - a szerződő fél, illetve a biztosított figyelmét felhívja és ennek díjszükségletét közölje. d) Felelősségbiztosítás A felelősségbiztosítás meghatározását indokolt kiegészíteni annak jogvédelmi funkciójával is, amennyiben a felelősségbiztosítási védelem a biztosítottal szemben érvényesített alaptalan igények elhárítására is kiterjed. A hatályos szabályozással ellentétben - de a külföldi jogrendszerek nagy többségében elfogadott megoldással összhangban - lehetővé kell tenni, hogy a biztosító a biztosított szándékos károkozásáért történő helytállási kötelezettségét kizárja. A hatályos szabályozás ugyanis konfliktushelyzetet eredményez mindazon esetekben, amikor a biztosító a felelősségbiztosítási fedezet nagysága folytán külföldi fakultatív viszontbiztosítás igénybevételére kényszerült, mivel nem háríthatta át a külföldi viszontbiztosítóra a biztosított szándékos károkozásáért a magyar jog szerint fennálló felelősségét. A felelősségbiztosítás körében - sajátosságai miatt - értelmezést igényel a biztosítottnak a biztosítási esemény bejelentésére irányuló kötelezettsége. Annak érdekében, hogy a biztosító az őt a felelősségbiztosítás jogvédelmi funkciójából következően terhelő kötelezettségek teljesítésére is megfelelően felkészülhessen, a potenciális kárigények bejelentésére is szükség van. Ki kell mondani, hogy ha a biztosított a kárigényre okot szolgáltató körülményt a felelősségbiztosítási szerződés hatálya alatt a felelősségbiztosítónak bejelentette, a biztosító szolgáltatását - utófedezet külön kikötése nélkül - akkor is igényelheti, ha a károsult formális igényérvényesítésére már a felelősségbiztosítási szerződés megszűnését követően kerül sor. A tervezet a bírói gyakorlat alapján azt is hangsúlyozza, hogy a fedezet nem korlátozható akként, hogy a biztosítás csak a szerződés tartama alatt be is jelentett károkra vonatkozzék. Kiegészítő szabályozást indokolt adni arra az esetre is, amikor több károsult jogos kárigénye a biztosítási összeget meghaladja, ide értve a biztosítási összeg felosztása során önhibáján kívül figyelmen kívül hagyott károsult igényének utólagos rendezését is, amire a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításának új szabályozása már jó példával szolgál. Ugyanezt az eljárást kell követni akkor is, ha a biztosítási összeg felosztását követően nem új károsult igénye merül fel, hanem a felosztás során figyelembe vett egy vagy több károsult jogos kárigénye a károsultnak fel nem róhatóan utólag nő meg (pl. egészségromlás). Úgy gondolom ugyanakkor, hogy nem indokolt a károsultat felelősségbiztosítás esetén a biztosítóval szemben megillető jogokat a hatályos szabályozástól és bírói gyakorlattól eltérően rendezni. Továbbra is azt kell kimondani, hogy a károsult igényét - a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kivételével - közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti. Az irodalomban a biztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítés általánossá tételére vonatkozóan felmerült javaslatokat nem tartom meggyőzőeknek, mivel a közvetlen igényérvényesítés megnyitása nem gyorsítaná fel a káreljárásokat - a biztosított felelősségét ebben az esetben is tisztázni kellene - ugyanakkor nagyobb lehetőséget adna a biztosítottal szembeni alaptalan kárigények benyújtására, amelyek a biztosító és a biztosított közötti bizalmi kapcsolat megrendüléséhez is vezethetnek. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetében más a helyzet: a károkozás szabály szerint könnyen bizonyítható, ugyanakkor a károkozó szükségképpeni előzetes bevonása a kárigény érvényesítésébe az esetleges földrajzi távolságok és nyelvi nehézségek miatt a károsult helyzetét nehezítené el. A tervezet a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás területén a gépjármű tulajdonjogának átszállásához - az érdekmúlás általános szabályával ellentétben - nem fűzi a szerződés automatikus megszűnésének jogkövetkezményét. A kivételes szabály további harminc napig tartja fent az eladó felelősségbiztosítása alapján fennálló védelmet, lehetőséget adva a vevőnek, hogy a járműre vonatkozó felelősségbiztosítási kötelezettségének eleget tegyen, megszüntetve a jelenlegi szabályozás mellett nemritkán tapasztalható, az automatikus érdekmúlás és az új biztosítás hatálybalépése (a biztosítási díj beérkezése!) között keletkező fedezeti hézagokat is. e) Jogvédelmi biztosítás A jogvédelmi biztosítást az új Ptk.-ban a Bit. szabályainak figyelembe vételével indokolt szabályozni, hogy a közjogi törvényben a magánjogi rendelkezések kiválthatóak legyenek. Lehetővé kell tenni, hogy meghatalmazás alapján a biztosítónak a jogvédelmi kárrendezéssel, illetve az ezzel kapcsolatos jogi tanácsadással foglalkozó jogtanácsosa, illetve jogi előadója, vagy a biztosító által a jogvédelmi kárrendezéssel, illetve az ezzel kapcsolatos jogi tanácsadással megbízott vállalkozás jogtanácsosa, illetve jogi előadója - ha törvény másként nem rendelkezik - bármely államigazgatási, egyéb permegelőző, vagy bírósági eljárásban elláthassa a biztosított képviseletét. f) Viszontbiztosítás A viszontbiztosítás területén - a hatályos szabályozással egyezően - teljes mértékben indokolt fenntartani annak lehetőségét, hogy a felek kölcsönös megállapodással eltérjenek a biztosítási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől. A magam részéről fontosnak tartom ugyanakkor a viszontbiztosítási és a primér biztosítási szerződés közötti egyes összefüggések megjelenítését a jövőbeli Ptk.-ban. Főszabályként indokolt rögzíteni, hogy a biztosított (az ún. eredeti biztosított) csak a biztosítóval szemben - annak viszontbiztosítójával szemben tehát nem - érvényesíthet közvetlenül igényt, ugyanakkor a nemzetközi szerződési gyakorlattal egyezően lehetőséget kell adni az ettől eltérő szerződési megállapodásra (ún. „cut through clause”). Ezen túlmenően - olyan esetekben, amikor a primér biztosító a kockázatnak csak kis részét kezeli saját megtartásban, így a viszontbiztosításba adott rész a domináns - a jövőben lehetőséget kell adni annak kikötésére is a biztosítási szerződésben, hogy a biztosító a szolgáltatásra csak a viszontbiztosító álláspontjával egyezően köteles (ún. „claims control clause”).

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére