Néhány példa, amiből az is kiderül, hogy az itt jelzett politika nem az utóbbi időben gyomorszorító pártpolitikai magyarázkodásokban merül ki. Annak reményében ajánljuk olvasóink figyelmébe is az idézett részletet, hogy jelentősen egyszerűbbé válna a szakmai viták nagy része, a jogi megállapítások bizonytalanságából adódó vita, ha sikerülne elérni, hogy mindenki közös szótárból - akár egy ilyen tankönyvből - szerezze meg ismereteinek definícióját.

A biztosításpolitika = befolyáspolitika

A biztosításpolitika (insurance policy/politics) fogalmán mindazon felső (makro) és közép (mezo) döntéseket értjük, amelyek a magánbiztosítók szolgáltatásainak kínálatát, illetve a keresletét meghatározó lényeges szereplők magatartását megpróbálja befolyásolni. A biztosításpolitika legfontosabb, általános megfogalmazható funkciója olyan feltételek teremtése, melyek mellett a polgárok, illetve gazdálkodó szervezetek érdekeltté válnak az önkéntes biztosításon keresztüli öngondoskodásra, és ezzel a szociális háló közvetett szélesítése, illetve a gazdálkodás stabilitása egyik feltételének megteremtése. Emellett az adott gazdaságpolitikai helyzethez igazodva eltérő hosszabb és rövidebb távú célok befolyásolhatják a konkrét biztosításpolitika átalakulását. Abból kell azonban kiindulnunk, hogy a biztosításpolitika a pénzügypolitika szerves része, és egyre kevésbé választható el a pénzügypolitika egyéb szféráitól. Jól példázza ezt a banki és biztosítási funkciók összefonódása, a többszintű nyugdíjrendszerben az önkéntes nyugdíjkiegészítő biztosítás egyre növekvő szerepe, a magán betegség (egészség) biztosítás fejlődésének szükségszerűvé válása, vagy a biztosítók jelentős szerepe a tőkepiacon. Mindebből látható, hogy amennyiben a biztosításpolitikát nem tesszük a helyére, nem a pénzügypolitikába szervesen beillesztve kezeljük, akkor az sokkoló hatással lehet a pénzügyi világra, illetve helyrehozhatatlan folyamatokat indíthat el a biztosítási szférán belül. Ennek a szerves kölcsönhatásnak, mely a pénzügypolitika és a részét képező biztosításpolitika, illetve amely a pénzügypolitika különböző alrendszerei között van, a legfontosabb elemeit kell felépítenünk ahhoz, hogy áttekinthessük az egész rendszert, és egymás eleminek kölcsönhatását. A valódi monetáris politika gazdaságpolitikai vágyakat a valósággal összevető, s az előbbieket állandóan korrigáló szerepe elsősorban a pénzintézeteken keresztül valósul meg. A monetáris szabályozás közvetíti a központi akaratot hordozó információkat, és (általában közvetett eszközökkel) szankcionálja a „helytelen” reagálásokat. A szabályozás végső célja az, hogy a pénzintézetek üzletpolitikája összességében alakítsa úgy a forgalomban lévő pénz mennyiségét és szerkezetét (irányát), amint azt a gazdaságpolitika konjunktúra elképzelései tervezték. Az állami biztosításpolitika közvetlen eszköze az állami biztosításfelügyelet (a fogalom itt még nem egy szervezetet, hanem egy tevékenységet jelöl), melyet többnyire erre a célra egy elkülönült, részben vagy teljesen önálló intézményen keresztül gyakorol az állam. Magyarországon ez a szervezet ma a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Financial Institutions State Supervisor Authority), mely részleges önállósággal a pénzügyminiszter felügyelete alatt működik. Maga a felügyelet végrehajtója, de nem önálló alakítója lehet a pénzügypolitikának. Szétválik tehát a szabályozó (regulator) és a felügyeleti (supervisor) funkció. Ennek megfelelően a felügyelet mint jogalkalmazó végrehajtja a jogszabályokat a biztosítási piac szereplői (elsősorban a biztosítók) irányában. Gyakran nem egyértelmű az állam egyéb aktivitásainak (általában a pénzügypolitika egyéb döntéseinek) a biztosításpolitikával kifejtett kölcsönhatása, ha erre nem szánunk külön figyelmet. Ezek a „másodlagos” biztosításpolitikát alakító intézkedések néha éppoly közvetlen hatásúak (biztosítási adó, természeti katasztrófák biztosításának szabályozása stb.) a biztosítási piacra, de nem számítanak az állami biztosításfelügyelet klasszikus módszerei közé. E két csoport szétválasztását azért is tartottam különösen fontosnak, hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy a biztosításpolitika funkciói nem merülhetnek ki a biztosítás felügyeletben, illetve annak a jogszabályi feltételeinek megteremtésében. Az elmúlt évtizedben egyre fontosabbá váltak az olyan nemzetközi szervezeteknek a tevékenységei, melyek egyes országok felett váltak vagy válhatnak a biztosításpolitika meghatározóivá. Legkézenfekvőbb ezek közül az Európai Közösség szabályozása, mely a tagországok számára kötelező, de a többi európai ország számára is irányadó. Az OECD tagországai számára kötelező liberalizációs előírásokat fogalmaz meg, míg általános ajánlásokat is kidolgoz, elsősorban a fejlődő, átalakuló piacok (transition countries) számára. A biztosításfelügyeletek nemzetközi szervezete (IAIS) egyre aktívabban fogalmaz meg a felügyeleti tevékenységre vonatkozó ajánlásokat, oktatási tevékenységével közvetlenül is hozzájárul a felügyeletei tevékenység fejlődéséhez.

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Vissza a lap tetejére